Hetero történetek

Hirdetés


Figyelem,felnőtt tartalom


18
Ez az oldal szexuális, erotikus tartalmú írásokat és képeket tartalmaz.
Ha nem múltál még el 18 éves,akkor kérlek hagyd el az oldalt.

Ide kattintva kijelentem, hogy elmúltam 18 éves, valamint beleegyezek a sütik (cookie) használatába.


Történet beküldése



Fiú és lány barátság



Péntek délután, integetés a távolodó autó után, de már tele izgalommal, hogy csak a maguk urai lehetnek újra egy egész hétvégén. A szülők már máskor is egyedül hagyták őket, tudták, hogy 22 évesen fiúk, Áron már nem gyerek és rábízhatják a házat. Lilla pedig, a 19 éves lány, olyan volt nekik, mintha a lányuk lenne. Ők ketten a legjobb barátok voltak, együtt nőttek fel, minden szabad percüket együtt töltötték. Igazán akkor kerültek közel egymáshoz, mikor Lilla édesanyja meghalt egy balesetben és ezért apja inni kezdett. Ő akkor még csak 7 éves volt. Időközben apja alkoholista lett és rendszeresen bántotta. Sokszor menekült Áronékhoz. Talán az ő viselkedésének hatására volt kissé tartózkodó a fiúkkal is és soha sem ivott. Áron volt az egyetlen, akit igazán közel engedett magához és az egyetlen, akiben megbízott. A fiú is érezte ezt a bizalmat és sosem élt vissza vele, mindig a kishúgát látta a lányban. Óvta még a széltől is.
Aznap este, kisvárosuk egyetlen klubjába igyekeztek, ahol megérkezésük után mindkettőjük külön útra indult. Áron a haverjait kereste, míg Lillát a barátnői támadták le rögtön és húzták félre, hogy az elmúlt pár óra aktuális pletykáival bombázhassák. Nagy volt az izgalom, mert sok idegen fiú is érkezett, akiket a lányok már gondolatban le is vadásztak... Lillának és Áronnak is volt már kapcsolata. De a barátságuk többet jelentett mindenkinél. Talán ezért sem volt hosszúéletű egyikük kalandozása sem. Teltek az órák és nagyon jól érezték magukat. Áron a lányok rajongásában élvezkedett, míg Lilla az egyik új sráccal beszélgetett már jó ideje. Láthatóan felkeltették egymás érdeklődését. Áron persze, fél szemmel mindig őket figyelte. Sosem akarta irányítani vagy befolyásolni a lányt, de ha veszélyt érzett rögtön közbe lépett. Nézte, ahogy a srác a lányt fűzi, majd simogatni kezdi a combjait és egyre tolakodóbban nyomul rá. Már a lány nyakát csókolgatta és nyalogatta, mikor Áronnak feltűnt, hogy Lilla nem ellenkezik, ami igencsak meglepte, mert nem viselkedik így soha. A srác a fülébe súgott valamit, majd felálltak és a kijárathoz mentek. Áron rohant volna utánuk, de tudta, hogy illetlenség szó nélkül otthagyni a női virágcsokrot, aminek épp a közepébe került, így illedelmesen elnézést kért és ígérte, hogy hamarosan folytatják, de most mennie kell. Mire kijutott, már csak az autó távolodó fényeit látta. Tudta, hogy a lány utálni fogja ezért, de nem érdekelte; beült a kocsijába és utánuk hajtott. Mire utolérte őket, a kocsi egy üres parkolóba készült leállni. Megállt mellettük, kinyitotta a lány oldalán az ajtót és kirángatta.
- Mi a francot csinálsz? Elment a józan eszed? – morogta mérgesen, miközben szorítva tartotta a lány karját és ahogy átvezette a másik oldalra, hogy beültesse a saját autójába, azt vette észre, hogy kicsit instabilan mozog. – Te részeg vagy? – hökkent meg egy pillanatra.
- Engedj el, ez fáj!- próbált ellenkezni - Hagyj már! Mit akarsz?
- Most hazaviszlek és otthon beszélünk. - azzal betuszkolta a kocsiba és amint rácsukta az ajtót, egy hatalmas ütést kapott... Nem számított rá, ezért a földre esett. Mikor felnézett, a srác állt mellette, ökölbe szorított kézzel.
- Ki a faszom vagy te? A bikája? A lány felnőtt nő, azt csinál, amit akar. Le vagy válta. Nem egyértelmű? - viaskodott nagyképűen az új lovag.
- Tévedsz! Nem a bikája vagyok. – törölte meg Áron a vérző száját, miközben felállt és elindult támadója felé. - De ő hozzám tartozik! – és már lendült is az ökle. Szerencsére nem volt kemény ellenfél, csak egy felpumpált szépfiú, aki jócskán az alkohol hatása alatt volt. Hamar feladta a küzdelmet, viszont mindketten gazdagodtak pár sérüléssel.
- Ülj vissza a kocsiba! - rivallt közben a lányra Áron, aki kiszállt, hátha szét tudja választani a két kakast...
- Hagyd már, ne üsd! – fogta Áron karját, hogy fejezze be a verést – Nem csinált semmit! És nem megyek haza, nem kell rám vigyáznod - folytatta Lilla mérgesen.
- Nem kérés volt! - kiáltott vissza erélyesebben még egyszer - Fogd be a szád és ülj be a rohadt autóba! – Felrángatta a lányt a földön heverő, ájult fiútól, majd hazahajtottak. Nem szóltak egymáshoz az út alatt egy szót sem. Áron a lakásba lépve egyből kérdőre vonta a lányt.
- Mi van veled? Miért csináltad ezt?
- Mégis mit? Miért mentem el egy helyes sráccal? Jézusom! – forgatta a szemeit - Hát, ha eddig nem volt egyértelmű, akkor azért, mert kettesben akartunk lenni! - csattant a felindult válasz. - Inkább az a kérdés, te miért rángattál el? Nem vagy normális!
- A francba! És ha bajod esett volna? Beülsz egy vadidegen piás mellé egy autóba? Aki, ki tudja hová visz és mit csinál veled...
- Mégis mit csinálna? Talán halálra simogat? – próbált Lilla cinikusan visszavágni.
- Ha simogatni akart volna, akkor nem autókáztat meg. Hanem folytatja ott, mindenki szeme láttára. Ugyanis elég jól belejött, ami téged, láthatóan cseppet sem zavart..
- Elcseszted az estémet! A következő mi lesz? Bezársz a szobádba? Semmi közöd hozzá, kinek mit engedek és mit nem! - a lányt egyre jobban elöntötte az indulat. - Sőt, ha tudni akarod, ahhoz sem fogom az engedélyed kérni, ha épp dugni akarok!
- Szóval ez a terv!? Mindegy ki az, csak végre valaki megdöntsön!? Az ostoba barátnőid tömik a fejed, ugye? Állj le ezzel a baromsággal! - Áron kezdte megelégelni ezt a szokatlan hangot a lánytól. - Mi a pokol ütött beléd? Sosem beszélsz így. Menj inkább aludni, majd holnap tisztázunk mindent, ha már kitisztult a fejed.
- Ne mondd meg, mit csináljak! Egy kis féltékeny pöcs vagy, minden barátomat elüldözted.
- Ne beszélj így, mert felpofozlak! - a fiú dühös volt, de esze ágában sem volt bántani. Azonban Lilla tovább fokozta, a már így is eléggé kiélesedett helyzetet.
- Mit akarsz Áron? Kisajátítani? Csak magadnak akarsz... Igaz? Miért nem vallod be? Te akarsz lenni az első, mert azt hiszed a tied vagyok...
- Fogd be a szád! Nem tudod miket beszélsz. - próbált Áron véget vetni a most már kellemetlen veszekedésnek. Felállt és megindult a lány felé, hogy maga vigye a szobába. Ő azonban más hangnemre váltott. Lassan és halkan beszélt, egész érzékien csengtek szavai.
- Pontosan tudom mit beszélek. Azt hiszed nem vettem észre, hogy nézel rám mostanában? – lassan lecsúsztatta vállairól a ruhája pántjait, ami ettől a földre hullt. – Hát rajta... itt vagyok...A tied...Tedd meg!
- Lilla, ezt fejezd be és menj lefeküdni. - Áron nem akarta kínosan érezni magát, épp elég volt a tudat, hogy Lilla ráérzett a titkára, amit eddig olyan nagyon igyekezett leplezni. A lány már egy szál fehérneműben állt előtte és visszalökte őt a kanapéra. Az ölébe ült, két kezébe fogta az arcát és óvatosan csókolni kezdte a fiú sebzett száját. Áron egy pillanatra lebénult és... - talán a látvány kábította el vagy a szájához tapadó édes ajkak - ...úgy érezte képtelen ellenállni... Visszacsókolt. Kezeit a lány selymes hátán futtatta lefelé, elért az ívbe, ahol a csipkés alsónemű szegélye simult a kerek fenekére. Ekkor Lilla, az egyértelmű jelből - a lábai közt érezvén, hogy hatással van a fiúra - mozgatni kezdte a csípőjét. Áron abban a pillanatban eszmélt fel. Mérgesen leemelte egy mozdulattal a lányt magáról és rárivallt.
- Jézusom! Mit művelsz? - felpattanva folytatta – Az imént rángattalak ki egy idegen férfi kocsijából, erre most itt vonaglasz rajtam? Mi a franc ütött beléd? Te jó ég!
Megfordult és a fürdőbe ment, hogy lehűtse magát. A lánynak reagálni sem volt ideje, újra izzott benne az indulat, ezért sértődötten a szoba felé indult és a fürdőajtóra rácsapva, sajátos módon kívánt jó éjt a fiúnak:
- Bazd meg Áron!
Beleremegtek a falak is, ahogy bevágta az ajtót maga mögött.
- Végre! - mondta ki hangosan a fiú megkönnyebbülve a mosdó felett, bár tudta, hogy másnap újra a szemébe kell néznie és tisztázniuk kell pár dolgot. Megmosta az arcát, majd a nappaliba ment. Képtelen volt még aludni, így letelepedett a kanapéra. Tévézni próbált, de csak bámulta azt; pörgette újra meg újra a történteket maga előtt... nem értette az egészet. Nem értette, mitől lett ennyire más a lány és mit akart elérni. Dühöt érzett, haragot, félelmet és még valamit, amit nem akart tudomásul venni... Végül, a gondolataiba merülve, kis idő után elaludt. A korai ébredés fájdalmas volt a kényelmetlen fekhelytől és az előző este elszenvedett ütésektől. Felkelt és a szobája felé indult, belesett a lányhoz, aki még jóízűen aludt. Halkan beosont, hogy kihozza a ruháját, amikor épp megfordult az ágyban. Félig hason feküdt, maga alá gyűrve a takarót. Nem volt más rajta, csak az előző esti fehér csipkebugyi, ami bár a fél fenekét takarta, ettől még formásabbnak látszott. Áron csak állt lemerevedve és nézte mennyire gyönyörű. Feszes combok, őrjítően formás hátsó, ... Szerette volna újra végig simítani, még érezte a tenyerében a bársonyos bőrt, amit a hosszú vörös fürtök most lávaként terítettek be. Minden nap látta ezt a csodát, de sosem gondolta, hogy egyszer is az övé lehetne. Mindig csak egy kislányt látott benne, a húgát. Viszont most...
...most nem tudta mit kezdjen az érzéssel, ami elsősorban az alsójában hozott jelentős változást. Mikor észrevette, hogy kőkemény merevedéssel bámulja a lányt - ruháját maga elé kapta, mintha bárki is látná és elszégyelve magát - kiviharzott a szobából egyenesen a zuhany alá. Miközben tusolt, férfiassága mit sem lankadt, csak arra gondolt, mi lett volna, ha előző este nem az ép eszére hallgat, hanem hagyja magát elcsábítani. Keze ekkor már a heréit markolta, majd a kényeztetést vaskos rúdján folytatta. Szemei csukva voltak és a következő pillanatban az ajtó lassan kinyílt, a lány ott állt előtte.
- Hadd segítsek - szólalt meg, mire a fiú riadt tekintettel, megszólalni sem tudott, csak mélyeket sóhajtott, mert a lány már átvette az irányítást, előtte térdelt és olyan hévvel szopta, mint egy kiéheztetett nimfomán. Úgy érezte ennyire jól még nem csinálta senki. Folyt rájuk a kellemesen langyos víz és mindketten kiélvezték első közös intim perceiket. Ekkor a lány felnézett rá:
- Áron...
A fiú nem válaszolt, csak élvezte a lány szoros markának ütemes mozdulatait.
- Áron... – hangzott egyre tisztábban.
- Kicsim, ne hagyd abba! Kérlek! – szólt vissza halkan.
- Áron...Fél órája bent vagy, gyere már ki! - hallatszott a türelmetlen utasítás és kopogás, amire Áron felriadt a képzelgésből.
- Óhh, bassza meg! Bassza meg!... - mérgelődött halkan suttogva, miközben kezében a még feltüzelve lüktető farkát szorongatta.
- Jövök, egy pillanat...- kiálltott vissza.
Gyorsan maga köré tekerte törölközőjét és ágyéka előtt összefogta, hogy így kezével is takarni tudja, elhúzódó időtöltésének vérrel duzzadt bizonyítékát. Mikor kinyitotta az ajtót, önkéntelenül is elmosolyodott a látványon. Lilla ismét nagyon kislányosnak hatott, a kócos vörös zuhataggal, Áron egyik jóval nagyobb pólójában, összeszorított combokkal toporogva.
- Végre! - és már lökte is félre az útból a fiút. – Mindjárt bepisilek!
Áron, a szobájába sietett felöltözni, mielőtt újra a lány szeme elé kerül, ugyanis felfokozott vágya még cseppet sem csillapodott. Ekkor jutott eszébe, hogy ruháját a fürdőben hagyta a nagy kapkodásban. Gyorsan előkotort egy szoros alsógatyát és belebújt. Persze ezáltal sem vált láthatatlanná milyen kegyben lett részesítve a szerszámát illetően. Fogott egy rövidnadrágot és felhúzta. Épp végszóra.
- Azt hittem sosem jössz már ki a fürdőből. Mi a fenét csináltál ennyi ideig? – szólalt meg a lány a háta mögött.
- Zuhanyoztam. Azt hittem alszol, nem akartalak felébreszteni. Bocs. Jól vagy? - terelte más irányba a témát a fiú.
- Kicsit fáj a fejem, de minden oké.
- Jól van. Hozok vizet és csinálok reggelit. Addig feküdj vissza. Nem kell felkelned, ha nem akarsz.
Azzal kiment a konyhába, fogott egy palack vizet és bevitte a lánynak.
- Tessék. Igyál minél többet, akkor hamarabb elmúlik a fejfájás. - nyújtotta át az üveget.
- Áron... - kezdte a lány -, tegnap este...
- Ne most. - vágott rögtön a szavába. - Később megbeszéljük. Rendben? - kacsintott rá vissza, mosolyogva a fiú.
A reggelit hamar összedobta, beült Lilla mellé az ágyba és megreggeliztek. A nap további részét próbálták közben megtervezni, de csak addig jutottak, hogy a lány is elmegy tusolni és megnéznek pár filmet. Áron átrakta a tálcákat az íróasztalra és visszaült az ágyba. Lilla a fürdőbe indult. Felfrissülve érkezett vissza és bújt szorosan a fiú karjaiba. Szemét le sem vette annak ajkairól. Egész közel hajolt az arcához. Áron próbálta feltűnés nélkül elhúzni a fejét, félve attól, hogy a lány újra kikezd vele. De ő csak a sebhelyet kezdte simogatni.
- Mi történt a száddal? Megint valami féleszű szőkéért vívtál közelharcot? – kérdezte mosolygva a lány.
Áron ránézett, mintha egy idegent látna.
- Ezt meg hogy érted?
- Nem is láttad? Teljesen be van dagadva és sebes. Mintha felrepedt volna.
- Azt tudom hogy néz ki, de te miért kérdezel hülyeséget, mikor pontosan tudod, hogy te voltál az a „féleszű szőke”. Hiszen ott voltál. Vagy annyit ittál, hogy nem is emlékszel rá? – kérdezte Áron rosszallóan.
- Nem ittam semmit! Hülye vagy? Tudod, hogy utálom az alkoholnak még a szagát is. De nem emlékszem semmire. Arra sem, hogy mikor és hogy jöttem haza.
- Én hoztalak haza. Miután leléptél azzal a részeg barommal. Utánatok mentem, ami az új haverodnak nem tetszett és nekem esett. Ott szereztem ezt a kis emléket tőle.
- Jó ég! Csak az van meg, hogy beszélgettem egy helyes sráccal. Semmi több. – vonta össze a szemöldökét Lilla és próbálta feleleveníteni az estét.
- Akkor az itthon történtekre sem emlékszel?
- Nem. Miért? Mi volt itthon?
- Tuti, hogy az a rohadék tett valamit a piádba. Ha mégegyszer meglátom eltöröm a nyakát!
- Szent ég! Mondd már el, miről maradtam le tegnap este! - utasította már ingerülten a lány.
- Jól van, csak nyugi. Annyira nem fog tetszeni. – azzal Áron elkezdte mesélni a történetet. Mikor az otthoni részhez ért kicsit habozott, mert tudta, hogy a lány rosszul fogja magát érezni miatta, de nem akarta elhallgatni. Úgy gondolta tudnia kell, hogy legközelebb jobban figyeljen. Nem lehet mindig mellette ő sem, hogy vigyázzon rá. Kicsit kellemetlen volt számára is elmesélni, a csábítás menetét. És ez a kellemetlenség most a szorító gatyáját jelentette, ahol az izgató emlékképektől, újra feléledt szerszáma és fájdalmasan feszülő heréi lapultak. Eközben Lilla hófehér bőre az arcán egyre vörösebb árnyalatba színeződött a szégyenkezéstől. Áron észrevette és megtett mindent, hogy ne érezze ennyire kínosan magát. De a tényeken már nem tudott változtatni. A lány képtelen volt a fiú szemébe nézni.
- Sajnálom! – ennyit tudott csak kinyögni, mert a sírás már a torkát szorította, mire a történet a végére ért. Felvette a ruháit, kiment a fürdőbe átöltözni és szó nélkül elment. Áron marasztalni próbálta még a bejárati ajtót elállva, de mintha ott sem lett volna. Pár háznyira laktak csak egymástól, de ahogy kilépett a lány az ajtón, rögtön kitört belőle a sírás. Legszívesebben elsüllyedt volna. A hétvége többi részét Áron egyedül töltötte. Lilla nem jelentkezett. Vasárnap este megpróbálta felhívni, de nem vette fel. Egy üzenetet írt neki, amiben megnyugtatta, hogy előtte nem kell szégyellnie magát, hiszen ő ismeri a legjobban. Kérte, hogy jelentkezzen, mert másnap visszautazik az egyetemre és csak a következő hónapban jön haza. Nem kapott választ. A következő két hét minden perce valóságos szenvedés volt a fiúnak. Nem gondolta, hogy ilyen reakciót fog ez a lányból kiváltani. Ha tudja előre, biztos nem mond el neki mindent. Nem hagyott fel a telefonokkal, üzenetekkel és emailekkel sem, de semmi. Már azzal is megpróbált választ kicsalni a lányból, hogy attól fél baja esett. Ami tulajdonképpen igaz is volt. Nem tudott róla semmit. Utálta, de nem látott más megoldást, felhívta a lány apját. Tőle legalább annyit megtudott, hogy Lilla jól van. Onnantól kezdve nem kereste többször. Remélte, hogy túlteszi magát ezen egyedül is és idővel jelentkezni fog.
Így is lett. A harmadik héten, egyik este Lilla átment Áron szüleihez. Csengetett.
- Lilla, Kincsem! Végre! - ölelte meg Áron édesanyja - Már azt hittük nem látunk többet itt. Gyere beljebb. Áron az egyetemen van, csak a jövő héten jön haza.
- Igen, tudom.
- Szia Lilla - köszöntötte Áron apja is két puszival. - Jól vagy? Minden rendben?
- Igen. Persze. Csak azért jöttem, hogy elkérjem Áron címét. Felmennék hozzá pár napra. Meglepném.
- Rögtön megkeresem - ugrott is egyből Áron anyja az egyik komód fiókjához. Apja pedig, majd meghalt, hogy megtudja, miért ez a mosolyszünet.
- Összevesztetek? Vagy mi történt? Áron nem mond semmit. - kíváncsiskodott tolakodón Áron apja és már le is ült a lány mellé.
- Jaj Péter, hagyd már! Semmi közünk hozzá. - húzta el férjét Kati, miközben elnézést kérően Lillára mosolygott.
- Köszi - mosolygott vissza a lány is.
- Tessék, itt lakik. És itt van ez is, ha esetleg nem lenne otthon, nem kell az utcán várakoznod. Biztos nagyon fog örülni, ha meglát. - nyújtotta át Áron lakásának pótkulcsát és egy cetlit a címmel.
- Remélem és köszönöm. De most megyek is. Ha megjöttem visszahozom a kulcsot. Sziasztok.
Becsukta maga mögött az ajtót és rohant haza, hogy megnézze melyik vonattal tud másnap elutazni. Lázas pakolásba kezdett, amit időnként abbahagyott, mert érzelmi hullámvölgybe került. Ilyenkor nem volt biztos benne, hogy a fiú örülne neki, ha csak úgy beállítana hozzá, ezért kipakolta a bőröndjét. Ahogy ült az ágyán és szeme a közös képeikre tévedt, tátongó ürességet érzett az egész lényében. Nem ez volt az első alkalom, hogy több hétig nem találkoztak, viszont először érezte másnak most a fiú hiányát. Sokkal égetőbb, sokkal kínzóbb volt...
...A vonat elindult. Nincs visszaút! Hosszú órák elé nézett, ezért olvasásba kezdett, de nem tudott rá koncentrálni. Folyamatosan a begyakorolt szövegét mormolta magában, amit minden alkalommal átfogalmazott és végül nem jutott vele előbbre. Nagyon félt, hogy vajon Áron hogyan fogja fogadni, hiszen 3 hete nem is beszéltek, ami az ő hibája. Elképzelhetőnek tartotta, hogy a fiú megbántódott és már látni sem akarja. Ő viszont nagyon is! Lázban égett és pár perc múlva már biztosra vette, hogy örömet fog szerezni neki. A 6 órás utazást végig, ez a kettősség uralta a lányban. A városba érve, izgalma szemernyit sem csillapodott, sőt... Mikor már a taxiban ült és a lakás felé közeledett, egyre hevesebben vert a szíve. Torka mintha összeszűkült volna, lábai remegtek miközben kiszállt a kocsiból és a kapuhoz indult. Látni akarta a fiú arcát ahogy megpillantja őt, így már az első reakcióból tudni fogja, örül-e neki. Ezért nem csengetett, hanem egyenesen bement a lépcsőházba.
Az ajtóhoz érve Áron kedvenc együttesének egyik, általa is jól ismert száma hallatszódott ki bentről. Csengetett, de az nem működött. Kopogott, de nem nyitott ajtót neki senki. Próbálkozott még egyszer, majd elővette a kulcsot és benyitott. Ahogy körbenézett, a megszokott katonás rend és tisztaság fogadta, ami Áron fő jellemzője volt. Vízcsobogást hallott, ezért táskáját az ajtó mellé támasztotta és a hang felé indult. A fürdőajtó csak behajtva volt, így mikor belesett, egyből láthatta végigszaladni a vízcseppeket Áron izmos hátán és tökéletesre edzett fenekén, miközben egy napbarnított bőrű, kecses hátat halmoz el csókokkal és simogat. A lány lefagyott, nem akarta elhinni, amit lát. Úgy tudta Áronnak nincs senkije. A pillanat töredékei alatt árasztották el a különféle érzelmek. A fájdalom volt talán mindközül a legelviselhetetlenebb, ami a szívét tépázta könyörtelenül. Az érvágás viszont csak ezután jött. Áron kiengedte az öleléséből partnerét és maga felé fordította... Ekkor látta meg Lilla a másik fiú arcát, aki ugyan észrevette őt, de nem reagált. Lilla elsápadva bámulta őket miközben csókolózni kezdtek, majd Áron finoman az ágyékához tolta le, aki ellenkezés nélkül tett kedvére. Eközben végig a lány szemébe nézett. Mintha azt mondaná:
- Gyere, játssz velünk te is...
Olyan élvezettel nyalt végig azon a vérbő dorongon és nyelte el teljesen, hogy a lánynak önkéntelenül is nyelnie kellett egyet. Biztos volt benne, hogy nem először csinálja. Teljes összhangban mozogtak. Áron, a szemközti falnak támaszkodott egyik karjára, másikkal a fiú szőke tincseibe markolt és lehunyt szemmel élvezte, ahogy a csípőjét mozgatva, átveheti felette az irányítást. Izmos feneke azonos ütemben feszült meg kéjes sóhajaival, amivel már a lány is együtt sóhajtozott és a látvány kezdett a felkavaróból egyre izgatóbbá válni számára. Szinte öntudatlanul képzelte a szőke fiú helyére magát. Érezni akarta ő is, kóstolni... kívánta Őt... Lábai beleremegtek a pillanatba, amikor Áron egy mélyről feltörő, hangos nyögéssel robbant el a fiú szájában, aki csak szívta magába a gyönyör cseppjeit, majd alaposan tisztára nyalva hagyta elernyedi azt; felállva, Áron magához szorította és hosszan megcsókolta. Ezután kilépett a tusolóból és törölközőért nyúlt, akkor látta meg a tükörben a lányt.
- Lilla?!- szólalt meg rémülten. – Mit keresel itt? Mióta állsz itt? - kérdezte, bár a lány arckifejezéséből sejtette a választ.
- Öööhhh...bocsánat...én csak...végignéztem. – hebegett zavarában - Áron, te meleg vagy?
- Nem, nem... Dehogy! – lépett közelebb hozzá - De hadd öltözzek fel és elmondok mindent. Csak kérlek, ne menj el! – fogta meg a kezeit, mintha ott tudná tartani.
A lány a nappaliban leült a kanapéra, amíg a két fiú felöltözött.
Áron kétségbe volt esve, ideges volt... Hogy mondja el? Hol kezdje? Hogy fogja elfogadni? Elfogadja egyáltalán? Örvényként száguldoztak fejében a kérdések. De erőt kellett vennie magán. Kiment. A szőke srác tudta, hogy egy kellemetlen beszélgetés következik, aminek lényegében ő a kiváltója, mégsem tartozik rá, ezért csendben elköszönt Árontól és elment.
- Innál valamit? - kérdezte a lányt Áron, a fürdőből kifelé jövet.
- Nem. - hangzott a rövid válasz.
- Annyira örülök Neked! De miért nem hívtál vagy írtál, hogy feljössz?
- Meglepetést akartam szerezni.
- Látod, az sikerült. – mosolygott Áron, de hamar visszatért a komolyság az arcára és a hangjába is, mikor látta, hogy a lány ezt nem találja mulatságosnak. Leült mellé és lehajtott fejjel kezdett bele mondandójába, csak a kezeit dörzsölte és bámulta.
- Kicsit nehéz erről pont veled beszélni.
A lány nem akart közbeszólni. Áron folytatta.
- Na jó, csak kérlek, hallgass végig. Utána, ha van, minden kérdésedre válaszolok. – mély sóhaj következett és a történetbe fogott. - Ez az egész akkor kezdődött, mikor ideköltöztem a suli miatt. Nem ismertem senkit, egyedül éreztem magam. Megszoktam, hogy otthon mindig velem vagy. Nagyon hiányoztál. És nem csak úgy, mint a legjobb barátom. Szóval a suli elkezdődött. Gondoltam belevetem magam a bulikba és keresek egy csajt. Az egyik ilyen este találkoztam Petrával. Pár hónapig voltunk együtt. Ez idő alatt megismerkedtem a bátyjával is, Gáborral, akit az imént láttál, mint kiderült, itt lakik a lépcsőházban. Elég sok időt töltöttünk együtt. Összehaverkodtunk. Meséltem neki rólad, talán többet is a kelleténél. Eleinte nem tudtam, hogy ő más, csak akkor jöttem rá, mikor elvitt egy házibuliba. Azt mondta, megmutatja hogyan lehet élvezni nők nélkül is az életet. Fogalmam sem volt mit ért ez alatt, azt hittem be akar piálni vagy szívni... Egy hatalmas családi házban voltunk, medencével, szaunával, amit el tudsz képzelni, volt minden. A srác, aki a bulit tartotta, szintén odajár az egyetemre ahová én, csak más szakra. Nagyon jó arc és a háttere ellenére nincs elszállva magától. A parti jónak ígérkezett. Rengeteget ittunk azon az estén, nem sok kép volt előttem. Épp egy csajt fűztem, mikor Gábor megfogta a karom és elrángatott onnan. Egy üres szobába vezetett és leültetett. Azt hittem kiakadt, hogy a húgával való szakítás még túl friss ahhoz, hogy máris mást keressek és ki akar osztani. Erre annyit mondott csak, hogy engedjem el magam, mindjárt sokkal jobban fogom élvezni az ittlétet. Bekötötte a szemem és hallottam, ahogy kimegy a szobából. Ezután hátulról valaki masszírozni kezdte a vállaim, majd előre hajolva megcsókolt és simogatni kezdett mindenhol. Élveztem és meg sem fordult bennem, hogy nem egy nő az. Lehúzta rólam a gatyám és az előzővel hasonló módon – mutatott a fürdő felé - kezdett kényeztetni. Aztán abbahagyta és jött egy másik, aztán még egy. Nem tudom pontosan hányan voltak. Akkor ott nem is érdekelt, mert eszméletlenül jó volt. Sorban egymás után csinálták. Majd mindenhol ott voltak. Csókoltak, simogattak... olyan érzésem volt, nincs egy porcikám sem, ahol ne lenne egy száj vagy kéz. Óriási élmény volt, egészen addig a pillanatig, míg levették rólam a kendőt. Sosem felejtem el...! Gábor volt az, aki akkor előttem térdelt és épp az ő száját lőttem tele. Esélyem sem volt elkerülni ezt a véget. A kezeim lefogták, ő pedig csak szívott magába, mintha felfalni készülne. Mikor a félmámorból kicsit felocsúdtam és körbenéztem, csak srácokat láttam, mindenféle pozitúrában. A többségüket ismertem az egyetemről, köztük volt a házigazda is. Nehéz leírni mit éreztem akkor. Mindenesetre semmihez sem volt fogható. A többiek egymáson folytatták, amit rajtam elkezdtek, viszont nekem akkor már túl forró volt a hangulat ott bent, így leléptem. Szóval ezen a módon vezetett rá Gábor a barátaival, hogy a férfi is tud olyan érzéki lenni, mint egy nő. Másnap reggel tudatosult csak bennem igazán, mi is történt előző éjjel. Nem haragudtam rá, mert – bár engem is meglepett - tulajdonképpen jól éreztem magam. De nem akartam több ilyen buliban részt venni. Én a nőket szeretem. Ezért hanyagoltam a társaságát. Persze nap, mint nap összefutottunk itt a házban vagy a környéken és hát... józanul igen kínos volt eleinte a találkozás. Próbált minden alkalommal beszélgetni, de nekem mindig „sűrgős dolgaim” akadtak. Aztán, ahogy telt az idő, oldódott a feszültség bennem, újra összejártunk és ... és most itt tartunk. Nem járunk, nem vagyunk együtt, egyszerűen csak jó haverok vagyunk, akik néha kisegítik egymást ezen a területen is. Ennyi. Az tény, hogy azóta kevesebbet csajozom, de nem lettem meleg. Gábor sem az. Állandó barátnője van, bár elég laza a kapcsolatuk, hiszen a lány tudja, hogy feljár hozzám néha. Azt hiszem, ha más szituban találkoztatok volna, egész megkedvelnéd őket. Gábor nagyon kíváncsi rád. Azt hiszem a képek alapján, amiket mutattam neki rólad, kissé féltékeny. Titokban viszont, tuti megfektetne ő is. – itt Áron próbált egy kis mosolyt csalni a lány ajkára, mert olyan rezzenéstelen arccal hallgatta őt végig, hogy ettől megfagyott benne a vér is. De Lilla nem szólt semmit, csak nézte őt.
- Talán röviden ennyi a lényeg. – foytatta Áron – Ha kérdeznél, bármire felelek.
Lilla mintha kővé dermedt volna, úgy bambult tovább a fiúra. Majd nevetni kezdett... Áron értetlenül nézett rá. Nem tudta ezt mire vélni.
- Neked meg mi bajod? Mégis mi ilyen vicces?
- Ne haragudj, nem rajtad nevetek, hanem saját magamon. – kezdett bele a lány végig mosolyt erőltetve arcára – Szent ég, mekkora hülye vagyok! Annyira szánalmasnak érzem most magam. Az elmúlt három hetem azzal telt, hogy kitaláljam, miként nézzek újra a szemedbe azok után, ahogy viselkedtem azon az estén. A mai utamat hozzád, pedig pokolként éltem meg, mert fogalmam sem volt, hogy akarsz-e még egyáltalán látni. Nem beszélve arról, ami ezután itt fogadott. Erre most közlöd, hogy téged, tulajdonképpen egész más dolog tart lázban, vígan szórakozol itt nélkülem is. – Áron közbe akart rögtön vágni, de a lány, mutatóujját felemelve jelezte neki, hogy még nem fejezte be. Folytatta, most már sértődött hangsúllyal – Ami nem baj, persze...Csak szólhattál volna, hogy ez már nem az, mint régen volt. Bár, lehet nekem kellett volna a jeleket komolyan vennem. Hiszen, semmit sem tudtam az itteni életedről. Sosem meséltél az új barátaidról, az extrém bulikat is unalmasnak írtad le. Nem mondtál el semmit... Millió kérdésem van, igen. De most már totál felesleges feltennem őket. Mégis mit vársz ezek után tőlem? Mondd meg te, hogyan reagáljak, mert nekem lövésem sincs. Azt hittem a barátod vagyok.
- Nem, Lilla. Rosszul látsz dolgokat, ami az én hibám, mert nem voltam őszinte. Valóban változtam és sok mindent nem mondtam el neked. De ez nem azért történt, mert nem tartalak már a barátomnak vagy mert másokkal szívesebben töltök több időt. Ellenkezőleg! Nekem volt a legnehezebb, hogy ne hívjalak fel és meséljek el mindent azonnal. Csakhogy tudtam, ha megteszem másképp nézel majd rám. Akkor pedig már rég sokkal fontosabb voltál nekem. Kellett valami, ami eltereli rólad a figyelmem. Ezért kellett Petra, aztán jött Gábor, a bulik, majd az ezután történt dolgokat pedig, meg sem fordult a fejemben, hogy elmeséljem. Attól féltem, akkor elítélsz és többet nem látlak. Nem akarom megmondani mit tegyél, csak kérhetem, hogy ne haragudj rám és engedd, hogy helyrehozzam.
- Szóval, te most azt mondtad, hogy belém zúgtál és ahelyett, hogy elmondtad volna ezt nekem, pasikkal henteregtél? Ez így elég morbid, nem gondolod?
- Ha ennyire le akarod egyszerűsíteni, akkor valóban az. De ennél ez többről szól. Lilla, én nagyon sokáig a húgomnak tartottalak, de férfiból vagyok és nem tudtam nem észre venni, ahogy változol. Megőrjített a tudat, mikor mással voltál és engem még csak számba sem vettél, mint lehetőséget. Mit kellett volna csinálnom? Álltam volna oda eléd és mondtam volna el mit érzek? Mi értelme lett volna? Csak tönkretettem volna a barátságunk.
- És akkor most? Most mi van? Már nem jelent gondot, hogy tudom mit érzel?
- Nem tudom. Ez most csak rajtad múlik.
Lilla hangja már nem csengett dühösen, inkább bátortalanul.
- Én nem ítéllek el azért, mert együtt voltál egy sráccal vagy többel, mindegy. Nekem csak az esett nagyon rosszul, hogy nem beszéltél ezekről a dolgaidról. Én ma úgy jöttem fel hozzád... – rövid szünetet tartott, mert nem tudta hogyan folytassa. - ...Nem úgy, mint a barátod. Vagyis nem csak úgy, mint a barátod. Nem akartam még egy hetet várni, így is már kezdtem bekattanni nélküled, főleg miután nem írtál többet. Szóval, veled akartam lenni. És ezen nem változtatott az sem, amit ma láttam illetve hallottam, csak váratlanul ért. Tudom, meg kellett volna várnom míg ajtót nyitsz, de Kati odaadta a kulcsod és azt mondta bejöhetek nyugodtan. Nem gondoltam, hogy lesz itt más is. Tényleg sajnálom. De talán ennek így kellett történnie. – közelebb csúszott és a fiúhoz bújt – Ne haragudj, nagyon szerettelek volna már látni.
- Dehogy haragszom. – nyugtatta meg Áron és egy puszit nyomott a lány homlokára – Borzasztóan örülök neked! És annak is, hogy nem rohantál el a történtek után.
- Ha akarnék sem tudnék, mert totál lefáradtam ettől a mai naptól.
- Figyelj csak, menj feküdj le, én meg elmegyek bevásárolok a hétvégére. Nem vártam vendéget, nincs itthon semmi kajám. Majd holnap folytatjuk és rendezünk mindent. Oké?
- Nem akarom, hogy elmenj. Légyszi, maradj itt velem! – kérlelte Lilla kedvesen és még jobban magához szorította a fiút. Annyira vágyott már utána, hogy most képtelen volt elengedni.
- Jól van, de itt akkor sem alhatsz. Gyere be a szobába. Ha akarod csinálok neked habfűrdőt is, van egy tök nagy kád a fürdőben.
- Most inkább csak lefeküdnék egy kicsit, talán később...
- Rendben.
Áron bekísérte, a lány bebújt a takaró alá, ő pedig melléfeküdt. Mozgalmas napjuk volt, így hamar elaludtak mindketten. Másnap reggel Lilla egyedül ébredt az ágyban. Miután felkelt, meglátta Áront az erkélyen kávézni. Kiment hozzá és az ölébe ült. Köszönés képpen egy puszit adott az arcára, amit a fiú boldog mosollyal fogadott.
- Jól aludtál? - kérdezte Áron.
- Igen, nagyon. És most szívesen áztatnám magam abban a habfürdőben, amiről tegnap beszéltél.
- Hát..., ha felemeled azt a súlyos hátsód és még lábra tudok állni utána, akkor 5 perc és bele is merülhetsz – viccelődött Áron. Válaszként egy ütést kapott a vállába, amit nem tűrhetett, ezért csiklandozni kezdte a lányt; tudta mennyire nem szereti, így nem hagyta menekülni. Pedig ő próbált megszökni előle, egyenesen a szobába futott volna, de a nappaliban Áron a földre teperte és ott folytatták a játékot, míg totál ki nem fáradtak a nevetéstől. Olyanok voltak, mint két bolond gyerek, mint régen...
Egy ideig feküdtek ott egymás mellett lihegve, majd Áron felkelt és a fürdőt készítette elő a lánynak.
- Mehetsz hableány, kész a fürdőd. – szólította fel Áron a még mindig földön heverő lányt.
- Gyere te is. – szólalt meg Lilla.
- Hová? – nézett rá Áron csodálkozó szemekkel.
- Fürdeni, együtt. Mint régen... Emlékszel? Mindig úszott utánunk az egész fürdőszoba – tápászkodott fel nevetve - Tök jó lenne. Légyszi!
- Persze, aztán hallgathatom az alsó szomszéd hisztijét, amiért eláztattam! És egyébként sem vagyunk már gyerekek. – Áron kibúvót keresett, mert biztos volt benne, hogy nem tudna parancsolni magának, ha a lány meztelen testét a magáén érezné.
Lilla viszont nem hülyéskedett, bár valószínüleg ő sem gondolta végig mit beszél. Megfogta a fiú karját és húzni kezdte a fürdő felé.
- Gyere már! Mi van? Szégyellős vagy? – nevette ki a fiút.
- Lilla, ez nem jó ötlet, annyira nem nagy a kád, hogy ketten elférjünk benne – hülye kifogás volt, tudta ő is, de jobb nem jutott hirtelen eszébe. Nem is jött be. A lány ellenkezést nem tűrve tolta be a fürdő ajtaján, majd felváltva húzta le magukról a ruhadarabokat. Áron kezdett zavarba jönni, mert érezte, hogy pillanatokon belül látható lesz miért is ellenzi ezt ennyire.
- Gyerünk, mire vársz? Segíts már! – unszolta vidáman tovább a lány.
- Na jó, csak adj öt percet.
Áron kiment és megpróbálta lecsillapítani magát. Mire visszaért, a lányt a habok nyakig betakarták. Levette maradék ruháját és befeküdt szemben vele. Lillában még a játék hangulata tombolt, ezért gondolta, gonoszkodik vele egy kicsit. Csak a következményekkel nem számolt. Hátat fordított a fiúnak, becsúszott a két lába közé, fejét a mellkasának döntötte, úgy feküdt rá, majd megszólalt:
- Tudod, sokszor úgy érzem, hogy jó lenne már végre túl lenni az elsőn. A csajok közt én vagyok az egyetlen, aki még mindig szűz. Olyan cikinek érzem néha. Neked milyen volt az első? Elmeséled?
- Nem örülök, hogy így érzed. Ugye tudod, hogy a srácok otthon hogyan vélekednek a barátnőidről? Persze, te kicsit sem hasonlítasz rájuk, de ne hamarkodd el. Előbb találd meg azt, aki megérdemli.
- És ha már megtaláltam?
- Azon meglepődnék. Tudtommal nem jársz most senkivel...Vagy tévedek?
- Nem, nem tévedsz. Na, elmondod neked milyen volt? – kérdezte újra Lilla, kicsit visszaterelve a fiúra a témát, aki belekezdett a mesébe, miközben a lány habok közt ringó melleit csodálta. Talán egy perc sem kellett és Lilla már érezte a derekának feszülő sóvárgó férfiasságot. A fiú moccanni sem mert, Lilla pedig mosolyogva élvezte, hogy kínozhatja, ezért nem is állt le. Lassan simogatni kezdte saját melleit, amivel Áront teljesen begerjesztette. Félbe hagyta a mesélést is.
- Lilla mit csinálsz? Hagyd ezt abba, mert baj lesz!
- Miért? Az baj, ha felizgat, ahogy mesélsz? Folytasd légyszi. – mosolygott ártatlan arccal. Áron legszívesebben, helyben nekiesett volna azoknak a gyönyörű melleknek. Annyira kívánta őket, ott lebegtek előtte a langyos víz felszínén csókra és simogatásra kínálkozva. Lilla pedig nem állt le; kezét egyenesen a combjai közé csúsztatta és mellei fel-alá kezdtek járni a habokban, ahogy sóhajtozott. Áronon az ösztönei lettek úrrá. Két kezével feljebb húzta a lányt, átkarolta a melleinél, pár pillanatig rájuk markolt, majd az arcát fordította maga felé és csókolni kezdte. Olyan szenvedély áradt belőle, hogy a lány kifolyt volna a karjából, ha nem tartja erősen. Teljesen magára fordította és falta tovább az ajkait. Lilla térdei közrefogták a fiú csípőjét és újra érezhette a kemény farkat, ami finoman nyomódott puha dombjához. Áron két kézzel már a lány fenekét simogatta, markolászta és a benne egyre fokozódó vágytól vezérelve, ütemesen emelte ágyékát és mozgatta rajta az igéző testet. Lilla halk sóhajokkal élvezte, ahogy Áron nyelvével melleit kényezteti és fórró makkjával csiklóját dörzsöli. Szinte forrt a víz körülöttük az egymás iránti vágyódás tűzétől. Mindketten régóta érezték ezt az égetést bensőjükben, ezt az édes fájdalmat, csak eddig nem akarták tudomásul venni. De most végre együtt lángoltak a bódító mámorban.
- Veled akarom! – búgta halkan Lilla a fiú fülébe.
- Cssss! – tette ujjait a lány szájára Áron, majd egy gyengéd csókkal tapasztotta be azt. Leírhatatlanul boldog volt ettől a két szótól, de nem akarta lerohanni. Azt akarta, hogy az első a lánynak legyen tökéletes. Lecsúsztatta maga mellé és simogatni kezdte. Szája egy pillanatra sem szakadt el az övétől. Egy érzéki nyögést lehelt a lány a fiú szájába, mikor az kezével a csiklóját kezdte izgatni. A nyögések egyre szaporábbak és hangosabbak lettek. Áron minden sóhajt szívott magába, amit a lány kiadott.
- Gyerünk Kicsim, élvezz! Hallani akarom. – szavaitól teljes extázisba került és remegve, hangosan élte meg a kéj legmagasabb fokát. Ösztönösen szorított rá kezével, ebben a csodás pillanatban Áron meredező rúdjára, akinek ennyi elég volt a robbanáshoz. Lüktetve ontotta magából a fehér nedvet. Olyan rég várt percek voltak ezek... kiélveztek minden pillanatot. De csak kis időre adott fellélegzést számukra ez a gyönyör. Egészen pontosan addig, míg a kádból kiszálltak és törölközőbe bújtak. A fiú ölbekapta a lányt és a szobába vitte. Az ágyra fektetve kihámozta az anyagból és nézte... nézte a vadító vörös lángnyelveket, amik az arcát ölelték körbe ahogy haját kibontotta és nézte a szemeit, a ragyogó zöld tekintetet, melyek teljesen el tudták varázsolni. Nézte a száját, melynél édesebbet nem kóstolt soha és nézte a testét, aminek a rabjává vált. Úgy érezte álmodik. Lehetetlen, hogy ez a csoda most az övé. Nem volt képes betelni a látványával, képtelen volt nem nézni őt, látni akarta minden mozdulatát, minden rezzenését, látni akarta az arcát miközben élvez... Élveztetni akarta, sokszor, egymás után, mindig... Csókokkal borította be a testét, szája nyomát az ujjai követték, mindenhol ízlelni és érinteni akarta. Egyetlen hely volt már csak, ahol nyelve még nem járt. Az áhított puha punci. Nagyon finoman közelítette meg. Apró puszikkal lepte el a nagyajkakat, majd lassan közéjük csúsztatta a nyelve hegyét aztán az egész szájával rátapadt. Nyalni kezdte, szívni, körbejárt minden pici redőt. A lány az egész testét megfeszítve próbálta magában tartani a hangját és vonaglását is igyekezett megfékezni, de képtelen volt ellenállni. Olyan élvezettel kényeztette őt a fiú, hogy szinte lebegett a gyönyörtől. Egymás után tarolták le a kéj hullámai, fogalma sem volt róla, hogy mikor ér véget az egyik és hol kezdődik a másik. Sosem gondolta, hogy ilyen egyáltalán létezik. Áron nézte a lány hullámzó testét, alig bírta az ágyon tartani, de órákig képes lett volna folytatni, hallgatni a nyögéseit, érezni a combjai szorítását, látni, ahogy a lepedőt markolja és szívni magába az élvezete kábító cseppjeit... Annyira szép volt és annyira érzéki, de lassítani kezdett és egy szusznyi időt adott maguknak, ezalatt felkúszott a lány mellé, aki levegőt is alig kapott, de úgy csókolta a fiút, mintha többé nem tehetné. Áron pihentetni akarta a lányt, ezért szájával a mellei felé haladt, eközben a hátára fordította és újra a lábai közé férkőzött. Mindkét mellét a kezében tartva, finoman nyalogatni kezdte a bimbóit, majd erősebben szívni. Ujjai közé fogta őket és óvatosan picit rájuk harapott, majd megint nyalta és szívta. Lilla közben megérezte Áron péniszét a lábai közt és dörzsölni kezdte hozzá magát. Ösztönös mozdulat volt, csak arra tudott gondolni, hogy ha ez ennyire jó volt eddig, akkor milyen érzés lehet a fiút magában érezni. Semmi félelem nem volt benne, biztosra vette, hogy Áron vigyáz rá. Annyira akarta már, türelmetlen volt, felemelte a fiú fejét és kérlelőn nézett rá.
- Nagyon szeretném! – mondta és abban a pillanatban megszólalt Áron telefonja.
- Látod? Még nem jött el az idő. - mosolygott rá a fiú, de nem vette fel a telefont, inkább kezével újra csúcsra juttatta kedvesét. Simogatva feküdtek egymás mellett, mikor a hívó újra kereste a fiút.
- Helló, mondd. ... – köszöntötte Áron a barátját - Igen, minden...Nem, még nem szeretném. Túl korai lenne. Kicsit sok volt ez is, most így egyszerre. Persze, a héten beszélünk. Helló.
- Gábor volt az? – kérdezte a lány.
- Igen. Át akart jönni bemutatkozni. De szerintem ez még várhat. Most inkább csak veled akarok lenni. – bújt hozzá vissza az ágyba és kezdte csókolni, amikor kopogtattak az ajtón.
- Hát ez meg ki lehet? – szólalt meg Áron – Maradj itt, mindjárt elzavarom. Felhúzta az alsóját és az ajtóhoz ment. Lilla hallotta, mikor kinyitotta azt.
- Mondtam, hogy most ne gyere! Menj el légy szíves!
- Ne csináld már! Olyan önző vagy, vagy talán félsz, hogy én jobban bejövök neki? – viccelődött Gábor és közben már tolakodott is befelé kíváncsian, aminek Áron nem örült, de nem is állította meg. – Hová dugtad? – nézett körbe alaposan a pici lakásban.
- Talán engem keresel? – jött ki a hálóból Lilla, maga köré tekerve a takarónak használt lepedőt.
- Minden bizonnyal. Bár azt hittem több ruha lesz rajtad. Ti most épp...
- Igen. Mi most épp valaminek a közepén járunk. – vágott közbe Lilla komoran és Áron megerősítését várta.
- Gábor, kértelek, hogy ne gyere át. – ismételte végül Áron.
- Igen, de azt gondoltam, szívesen látnátok mégis. – mondta bűnbánó arccal - Nem hittem, hogy bármi ilyesmit megzavarhatnék. Pedig még egy üveg bort is hoztam. De akkor itt sem vagyok. Ne haragudjatok! – és már fordult az ajtó felé.
- Maradj. Nem zavartál meg semmit, csak hülyéskedtem az előbb, kíváncsi voltam, hogy viselkedsz. – szólt utána Lilla mosolyogva, Áron legnagyobb megdöbbenésére.
- Biztos ne menjek el? – nézett kérdőn Áronra a fiú.
- Hallottad, nem zavartál meg semmit. - tárta szét karját Áron, kicsit bizonytalanul - Gyere, ülj le.
A délután rendkívül gyorsan elrepült. Sok mindent kellett tisztázniuk és Áron úgy vette észre, Lilla nem neheztel Gáborra, sőt egész jól kijöttek. A hétre már több közös programot is beterveztek. Áron ennek azért is örült, mert így legalább nem kell a lánynak egész nap unatkoznia, amíg ő dolgozik. Mivel az egyetem végeztével, állást kínáltak neki a gyakorlati helyén. Este Gábor elment és a hétvége többi részét kettesben tölthették. Hétfő reggel viszont, ahogy elindult otthonról, már jött is egy üzenete Áronnak.
„-És most hogyan tovább?" - érdeklődött Gábor.
-Mire gondolsz?
-Ránk. Én most már nem érdekellek? Engem most akkor dobtál? Vagy csak addig szünetelünk, amíg ő itt van?
-Te mégis miről beszélsz?
-Tudod hogy értem!!! Kívánlak! Amióta ő itt van, még jobban mint eddig! Megőrülök a féltékenységtől!
-Állj le!!! Már mondtam, hogy nem akarok semmi ilyesmit!!! És igen, most biztos nem foglak felhívni AZÉRT! Tudod, hogy mióta várok Rá és most itt van és azt hiszem ő is akar engem! Ne rontsd el, ha egy mód van rá!
-Még nem dugtatok?!
-Nem. És vele nem is dugni fogok!
-Ja, persze! A hős szerelmes csak szerelmeskedik...
-Ha ezt folytatod, nem állok szóba veled többet!”
Ezután nem jött válasz jó pár percig, majd az ismerős csipogás újra megszólalt:
„Ne haragudj! Bunkó voltam. Remélem minden rendben lesz köztetek!”
Áron nem válaszolt, úgy gondolta elmondott mindent, amit akart.
Az órák olyan lassan vánszorogtak aznap, hogy már azt hitte sosem fog letelni a munkaideje. Egyfolytában Lillára és az elmúlt hétvégére gondolt. Még jó, hogy az íróasztal mögött ülve, nem láthatta senki, hogy szinte egész nap álló farokkal dolgozott. Délután mikor hazaért, nem találta otthon a lányt. A telefonját kereste, hogy felhívja, amikor nyílt az ajtó és nagy nevetgélés közepette megérkezett Gábor társaságában.
-Remélem nem haragszol, - kezdte vidáman Gábor a magyarázkodást - de gondoltam, mivel csak egy hétig lesz itt Lilla, megmutatom neki a várost. Annyi jó hely van itt. Így sem lesz elég idő mindenre.
-Értem, semmi baj. De azért szólhattatok volna. Minden rendben volt? – fordult kérdésével a lány felé.
-Persze. Nagyon jól éreztem magam. – válaszolta őszinte mosollyal a lány.
-Köszi, innen már átveszem. – szólt Áron Gábor felé fordulva és az ajtónak támaszkodva. Ezzel jelezvén, hogy kettesben akar maradni a lánnyal.
-Jól van, akkor indulok is. – kezdte a búcsúzást - Holnap jövök érted megint, ahogy megbeszéltük. – mosolygott a lányra - Persze, ha nincs kifogásod ellene – szegezte Áronra tekintetét.
-Amíg rendesen viselkedsz, nincs! – válaszolt fenyegető komolysággal Áron.
- Biztos minden rendben volt Gáborral? – kérdezte újra a lányt, mikor már kettesben voltak.
-Persze, elképesztő figura. Nagyon jó fej és hihetetlenül vicces. Annyit nevettem egész nap, hogy még a hasam is belefájdult. – mesélte lelkendezve a lány – De miért kérdezed ezt állandóan? Valami baj van?
- Nem, dehogy. Csak furcsa, hogy ilyen rövid idő alatt így összemelegedtetek. Ennyi az egész. Örülök, hogy jól szórakozol. De remélem nem csavarja el a fejed! – mosolygott, majd komoly arcot vágva közelebb lépett, egészen a falhoz szorítva a lányt és a fülébe súgott:
-Nekem tudod milyen napom volt? Borzalmas! Kínzón fájó! Minden pillanatomat te töltötted ki, semmire sem tudtam figyelni. Teljesen elvetted az eszem, csak arra gondoltam, milyen gyönyörű vagy, milyen isteni érzés téged simogatni és kóstolni. Egész nap álló farokkal számoltam a perceket visszafelé, majd szét robbantam, ha csak az illatos puncidra gondoltam, ahogy ontja magából az édes nedvet, mikor szívom és nyalogatom. Akarom újra érezni, akarlak... Akarom a szádban érezni a farkam, ami már most is olyan keményen feszül, hogy pillanatokon belül elrobban. – a lány kezét férfiasságára helyezte, hogy ő is érezze miről is beszél – Őrülten kívánlak! – Lilla az első pillanatban azt hitte rosszul hall, nem ismerte a fiúnak ezt az oldalát, de hamar megkedvelte. A szavaitól teljesen benedvesedett, senki nem mondott neki még hasonlókat sem. Áron miközben folytatta a szóbeli izgatást, ujjaival már a lány szoknyája alatt böngészett. Érezte a nedvesedő bugyit, ami még jobban megvadította – Nem bírok tovább várni, most akarlak! Kérlek, segíts rajtam! – Lilla megcsókolta és simogatni kezdte a termetes dorong hegyét nadrágon keresztül. Áron nem túlzott, teljesen fel volt ajzva, szerszáma úgy ágaskodott, mikor Lilla kiszabadította azt a szövetek mögül, majd elsült. Lecsúszott a fiú lábai elé és óvatosan futtatta körbe nyelvét a selymes bőrrel fedett kéjrúdon, majd ahogy a szájába engedte és szopni kezdte, Áron az utolsó pillanatban kirántotta a lány szájából a farakát és azonnal elélvezett, így forró spermája mind a lány nyakán és mellén landolt. Kárpótlásul a fürdőbe invitálta, ahol megszabadulva ruháiktól, beálltak a zuhany alá és Áron már újra nyalogathatta a lány forró és a vágytól duzzadt punciját.
Megszárítkozva, tiszta ruhába bújva és kissé megkönnyebbülten heveredtek a kanapéra tévézni.
-Nem tudok betelni veled, Kicsim! Megérzem az illatod és már nem is tudok uralkodni magamon. Olyan hatással vagy rám, mint egy afrodiziákum. Mit fogok kezdeni nélküled, ha visszamész?
-Ne beszéljünk most erről, inkább élvezzük ki a lehetőséget. Majd elég lesz utána ezen bánkódni.
Áron maga is meglepődött milyen vágyat keltett benne a lány, őrülten szerelmes volt. Úgy érezte, ha nem lehet mindig vele, abba belebetegszik. Próbálta ezt persze magában tartani. Tudta, hogy túl nagy nyomás lesz a lánynak, ha rázúdítja érzelmeit. De olyan nehéz volt és aggasztotta Gábor túlzott kedvessége is. Remélte, hogy ezt csak ő képzeli be, de félt, hogy Lilla érzései labilisak. Vagy legalábbis még nem olyan szilárdak, hogy azt ő egyedül uralhassa.
A hétköznapok teltek. Gábor minden napra más-más programot szervezett maguknak Lillával, akinek, mint a jelek is mutatták, cseppet sem volt ellenére. Áronnak viszont annál inkább. Eljött a péntek. Az utolsó nap, az utolsó éjszaka, amit nyugodtan kettesben tölthetnek. Áron mindent eltervezett aznapra. Az elmúlt héten annyira közel kerültek egymáshoz a lánnyal, hogy úgy vélte az aznap este tökéletes lesz. Tökéletes befejezése ennek a csodás hétnek. Borzasztóan kívánta már őt és tudta, hogy Lilla is így érez. Előző este a lány megnyugtatta Gábor felől, hogy nincs félnivalója miatta. Senki másra nem vágyik csak őrá. Gábort csakis barátnak tekinti.
Sajnos sok munka gyülemlett fel a héten, ezért a szabadnapi kérelmét péntekre elutasították, pár órára mindenképp be kellett mennie, ami Áront eléggé feldühítette, mert így a betervezett programjai felborultak. Gábor viszont nem tétlenkedett. Neki is tervei voltak. Mégpedig ugyanazzal a lánnyal, csak neki alkalma volt véghez is vinni. A megszokott időpontnál 20 perccel korábban csengettek.
-Szia – mosolygott meglepetten Lilla – Hát te? Korán jöttél. Még nem vagyok kész.
-Tudom, de remélem nem baj, csak már nagyon untam magam otthon. De ha gondolod hazamehetek, ha zavarok és visszajövök később. – jött a válasz rögtön.
-Jaj, dehogy is! Gyere be nyugodtan. Csak gyorsan letusolok, felöltözöm és indulhatunk is. – megindult a fürdő felé és onnan folytatta, kiabálva – Tényleg, mit terveztél mára? Hová megyünk? Szerintem már nincs is olyan hely a városban, amit ne láttam volna – mondta mosolyogva, bár sejtette, hogy szavai alig hallhatóak a zuhany alól. Mikor végzett, felöltözött és újra feltette kérdéseit. A szobába indult, mikor észrevette, hogy Gábor nincs a nappaliban. A konyhából hallott némi zajt, így odament.
-Te meg mit csinálsz itt? – kérdezte a neki háttal álló fiút.
-Csak szeretnék ünnepelni veled kicsit, ha nem bánod – fordult meg kezében két kis feles pohárral és cikkekre vágott citrommal egy kistányéron. Félre lépve, előbújt a takarásából a tequilás üveg is. Lilla csak mosolygott és a fejét rázta.
-Mit akarsz megünnepelni?
-Azt, hogy megismerkedhettem veled. Nem is reméltem, hogy ennyire jó fej leszel.
-Én nem iszom alkoholt és Áron sem örülne ennek az ötletnek.
-Áron...Áron...Áron! Hagyd már a francba. Ő most nincs itt. Sőt, egész héten nem volt itt. Pedig az ő vendége vagy, ha jól tudom. – lett kissé ingerült a fiú, majd mikor észrevette, hogy a lány aggasztónak találja a hangnemét, visszaváltott - Ez most kettőnkről szól. Ne légy ilyen! Nem lesz semmi bajod, vigyázok rád. És mire Áron hazaér semmit nem fog észrevenni. Ez lenne a mi kis titkunk.
-Nem tudom. Nem szeretem az alkoholt. – bizonytalankodott a lány, mert nem akarta megbántani a fiút a visszautasítással.
-Kérlek! Csak egy pohárral. Oké? Gyere, menjünk a nappaliba. Dumálunk kicsit, aztán kitaláljuk mi lenne a legjobb időtöltés az utolsó napodra.
-Rendben. De Áronnak ne szólj, légyszi!
A fiú két ujját összecsippentve húzta el azokat a szája előtt, mintha cipzárt zárna be rajta, így jelezve, hogy nem fog beszélni.
Leültek a nappaliban és beszélgetni kezdtek a heti kirándulásokról, a kapcsolataikról és Áronról is. Lillának feltűnt milyen szenvedéllyel beszél Gábor Áronról. Kicsit zavarta is, amit a fiú észrevett, ezért megitatta vele azt az egy pohárka tequilát a citrommal és sóval. A lány összerezzent mikor lenyelte és a grimasz az arcán elmondta mennyire nem volt kellemes próbálkozás ez számára. A beszélgetés fesztelenül folytatódott tovább. Gábor elkezdett bókolni a lánynak, sőt szinte zúdította rá a kellemes szavakat, amitől Lilla zavarba jött. A fiú rávette, hogy igyanak még egy pohárral, így a feszültséget kellően feloldotta a lányban. Ő azonban nem állt meg a két pohárnál. Legalább a dupláját öntötte le a torkán. Lilla már a két pohártól is néha úgy érezte, hogy szédeleg. A fiú egyre közelebb ült a lányhoz, majd mikor az nagy mesélésbe kezdett, hozzá hajolt és szájon csókolta. Lilla azonnal elhúzódott és számonkérte.
-Mit csinálsz? Megőrültél?
-Ne haragudj, de olyan szép a szád, nem tudtam ellenállni. Meg kellett, hogy csókoljalak.
-Ezt ne csináld többször!
-Sajnálom, azt hittem te is akarod. – mondta ártatlan tekintettel a fiú.
-Nem, nem akarom.
-Hát persze, csak a jóképű, gazdag mérnök urak jönnek be, mi? – váltott Gábor sértődött hangsúlyra az alkohol hatására. Bosszút akart állni Áronon, amiért eldobta őt a lány miatt. – Majd én megmutatom, hogy kell veletek bánni. Gyere kiscicám, engedd el magad. – ragadta meg szorosan a lány kezeit és nyomult újra a szájába.
-Hagyj békén! Nem akarom. Elég! – próbált ellenállni.
-Én viszont akarom! És meg is kapom! – Csókolni kezdte megint, de Lilla elfordította a fejét, ekkor egy hatalmas pofont kapott. Még mindig próbált kiszabadulni a fiú kezei közül, de Gábor vékony termete ellenére jó erővel bírt. - Ne ellenkezz, úgy sokkal jobb lesz, hidd el! – mosolygott gonosz vigyorral az arcán. Persze a lány nem hallgatott rá, ahol érte ütötte, rúgta, de ezzel csak még jobban felingerelte a fiút. Gábor egy vékony kötelet húzott elő a kanapé alól, amivel a lány kezeit kötötte szorosan egymáshoz, majd ezzel könnyítve helyzetén a ruháját kezdte leszaggatni róla. Melleit markolászta erősen és tapogatta, ahol csak érte. A bugyijába nyúlva erősen dörzsölni és karmolászni kezdte csiklóját.
-Hagyd abba kérlek! Ez fáj és még szűz vagyok! Kérlek! – könyörgött a lány, de semmi esélye sem volt. A fiú csak folytatta, szétfeszítette a lábait és nyalni kezdte. Nyalni eleinte, aztán harapni, egyre durvábban, annyira felizgatta a lány, hogy nem tudott uralkodni a perverz hajlamán. Harapta a csiklóját, a kis ajkait, harapta mindenhol...már vérzett, mert fogaival felsértette a lány bőrét.
-Tudom, hogy szűz vagy. De már nem sokáig. Lazíts, akkor sokkal kellemesebb lesz mindkettőnknek.
-Áron meg fog ölni! – mondta sírva a lány.
-Áron nincs itt és nem is lesz – csattant a következő pofon – és nem akarom meghallani mégegyszer ezt a nevet! – üvöltötte teljesen eltorzult arccal - Megértetted? – kapta a pofon párját az arca másik felére – Azt hitted, hogy bűntetlenül megúszod, hogy elvetted őt tőlem? - Levette magáról a ruháit és a lány lábai közé helyezkedett, félkemény farkát a hüvelyéhez illesztette és próbálta betuszkolni. Lilla utolsó próbaként az alázáshoz folyamodott.
-Még a pöcsöd sem áll fel, te impotens görény! Dugni sem tudsz!
-Fogd be a pofád te ribanc! – üvöltötte és újra megütötte. Egy kendőt tuszkolt a szájába, hogy ne tudjon tovább kiabálni és folytatta a próbálkozást, de a farka továbbra sem működött rendesen. Lilla csak sírt és nyűszített a kétségbeeséstől. Ekkor az ajtó kinyílt és Áron lépett be. Lefagyott egy pillanatra mikor meglátta Gábort félmeztelenül a kanapén térdelni. Tudta, hogy a lány fekszik alatta, de a támlától még nem láthatta, hogy meg van kötözve.
-Te rohadt patkány! – üvöltötte, teljesen kikelve magából. Mindent eldobott a kezéből és a fiút vette célba, akinek megszólalni sem volt lehetősége, mert a következő pillanatban már a dohányzóasztalra esett az ütéstől, amit Áron mért rá. Áron csak akkor látta meg a megkötözött, síró lányt.
-Jézusom, Lilla! – rögtön eloldozta és kivette szájából a kendőt, majd a feltápászkodó és menekülni próbáló fiúhoz fordult és rugdosni meg verni kezdte ahol csak érte. Minden dühét a fiúra zúdította, Gábornak orrán, száján folyt már a vére, mikor Lilla húzta le róla Áront.
-Ne csináld! Elég! Hagyd abba! – kérlelte, mert félt, hogy súlyos kárt tesz benne és a fiú feljelenti.
- Te szarházi rohadék! Takarodj ki innen, mert pépesre verem a fejed! – Gábor vérben úszva vonszolta ki magát a lakásból. Áron pedig a sokktól a lányhoz bújva sírni kezdett.
- Ne haragudj! Annyira sajnálom! – Erőltette ki magából a szavakat a bőgés közepette. Teljesen biztos volt benne, hogy megerőszakolta a lányt.
-Nem tudta megtenni! – próbálta vígasztalni a lány, de Áron csak zokogott – Áron! Hallod, amit mondok? Nem tette meg.
-Hogy? Akkor nem...? – ocsúdott fel a könnyei mögül.
- Nem. Nem állt fel neki. – simogatta meg a fiú arcát - Semmi baj.
- Lilla, Kicsim...! Istenem! – szorította magához a lányt Áron – Ne haragudj! Kérlek, ne hargudj rám! Miattam történt minden. Nem lett volna szabad egyedül hagynom vele. Sajnálom! Gyere, elviszlek orvoshoz.
-Nem kell, semmi bajom. Hidd el! Csak megijedtem.
-De kell. Meg kell, hogy vizsgáljon egy orvos, utána pedig rögtön feljelentjük ezt a rohadékot.
- Nem. Nem akarok semmit csinálni, csak elfelejteni. Kérlek! – Áron ellenkezni akart, de a lány határozott volt. Végül engedett neki. Csak összebújva ölelkeztek.
-Reggel hazamegyünk. Rendben? – a lány bólogatott.
Áron nem maradhatott otthon a munkája miatt, de anyjára bízta őt. Tudta, hogy a legjobb kezekben lesz náluk. Vasárnap este indult vissza és megígérte neki, hogy minden hétvégén hazajön. Nem volt nap, hogy ne beszéltek volna legalább háromszor. Áron nem tudott magának megbocsátani, furdalta a lelkiismerete, szörnyen érezte magát. Időközben új lakást keresett és elköltözött a város másik felébe. Félt, hogy ha összefutna a fiúval, megölné. A hetek múltak, a rossz emlékek halványodni kezdtek, de sosem törlődtek. Lilla testi sérülései teljesen eltűntek, csak a lelke szenvedett maradandó károkat, de sosem beszélt róla többet. Újra utazást tervezett a fiúhoz, viszont most együtt mentek.
-Végre újra kettesben lehetünk. Imádom Katit, ne érts félre, de néha túlzásba viszi a gondoskodást. – mondta mosolyogva Lilla, miközben az új lakásba lépve kibújt papucsából.
-Igen, tudom. Nem véletlenül választottam én sem ezt a pályát. A lényeg az volt, hogy minél távolabbi iskolába kerüljek. – viccelődött Áron, lepakolva a csomagokat. – De most nem anyámról akarok veled beszélgetni, sőt nem is beszélgetni akarok... – csukta be maguk mögött az ajtót, magához húzta a lányt és szenvedélyesen megcsókolta. A történtek óta semmiféle szexuális kapcsolat nem volt köztük a csókon kívül. Áron nem tudta mennyi időre van szüksége a lánynak, hogy lelkileg is felépüljön, ezért nem erőltetett semmit. De ezt a hétvégét már nagyon várta. Lilla a csók közben vetkőztetni kezdte a fiút, aki a lány haját hátrasimítva, mélyen a szemébe nézett.
-Fogalmad sincs mennyire hiányoztál! – Felkapta az ölébe és a hálóba vitte. Lefektette az ágyra és csókolni kezdte az egyik lábát, míg a másikat simogatta. Egyre feljebb haladt, már a combjai tövénél járt, mikor égtelen nevetésben tört ki a lány és zárta össze lábait.
- Ne csináld ezt, tudod milyen csikis vagyok – mondta a fiúnak.
-Igen tudom, de már rég hallottalak így nevetni. - mosolygott.
-Ha szeretnéd, nevetgélek neked egész nap, csak kérlek, ezt hagyd abba!
-Rendben. Akkor most valami egész mást szeretnék hallani – elkezdte simogatni a lány melleit és a nyakát csókolgatni. Egyre erősebben tapadt a szája a bőrére, szívta magába az illatát és ellenállhatatlan vágyat érzett iránta. A lány behunyt szemmel élvezte, ahogy a fiú keze bejárta az egész testét. A combjai közé érve, bugyijába nyúlt és érezhette mennyire kívánja őt Lilla is. Ujjait a nyelve követte, bugyiját félrehúzva nyaltogatta kívül a szeméremajkait, majd a hüvelyén kezdett körözni vele, néha óvatosan bele-bele nyalva, majd onnan csúsztatta vissszafelé a csiklóhoz. Kéjes sóhajok hallatszottak és a lány csípője ütemes mozgásba kezdett, ahogy a fiú a csiklóját szopogatta. Pillanatok alatt a csúcsra jutott, Áron izgalma akkor tetőzött, mikor látta a lány pulzáló puncijából élvezete nedvét kifolyni. Férfiassága teljesen megfeszült és érezte, ahogy az is lüktetni kezd. Felfeküdt a lány mellé, csókolni kezdte és közben a kezét, dagadó nadrágjához vezette. Lilla tudta mi a dolga. Azonnal kiszabadította a merev tagot és pici simogatás után keményen rámarkolt, majd finoman verni kezdte. Áron hangosan élvezte a lány szorgos kényeztetését, mikor az a következőt súgta a fülébe
-Szeretném, ha a számba élveznél!
-Óhh, Istenem! – érkezett a reakció, majd egy fórró csók válaszként. Ezután Lilla lecsúszott a fiú ágyékához és még szoros markában tartva férfiasságát, makkját kezdte körbenyalogatni. A forróságtól a lány szájában, Áron majd elsült. Alig bírta tartani magát. A lány egyre beljebb engedte őt és már érezte magjának ízét is a farka hegyén. Nem kóstolt soha ehhez foghatót, egyre hevesebben mozgatta rajta az ajkait, már alig várta, hogy a nagyobb adagot is kiélvezhesse. Nyalogatta, szívta, szopta a farkat, ami teljes egészében kitöltötte a száját. Áron a lány hajába markolt és sorozatos mély nyögésekkel, eltorzult arccal élvezett hatalmasat annak szájába. Lilla alig kapott levegőt. A még nagyobbra duzzadt pénisz hosszan pumpálta magából a fehér nedűt. Nem győzte nyelni, folyt ki az aj



Véletlen szex történet:


Kefélések a férjes asszonyokkal


Mivel már lassan megöregedtünk és újabban a feleségem is sajnos nehezen talált már magának ágyba vihető kanit és barátnőt és véletlenül megláttam ahogy fürdött,mert nem zárta be az ajtót maga után bementem hozzá megbámulni.Mire fel volt háborodva erre mondtam neki szeretné....

A szöszke és a fekete, erotikus ábránd


Szeretek meztelenkedni. Na nem nyilvánosan, de nyáron mikor meleg van és süt a nap szívesen süttetem magam. Magyarán szoktam nudizni. Tudom hogy ez a kis farkincásoknak nem tesz jót, de akkor is élvezem. Erotikusan mindig felizgulok mikor nincs rajtam semmi. Már megtanultam kontrollálni ....

Élménybeszámoló, A Feleségem félrelépései


Élménybeszámoló, A Feleségem félrelépései

Már több mint negyven éve élek ugyanazzal a feleséggel akit még elvettem feleségül. Igaz az elsõ években többször el akartam válni,de aztán vagy én vagy õ mindig meggondoltuk magunkat. Sokszor megcsaltuk egymást és sok ....





Az erotikus történetek címkéi :
korbács | lenka | közönség | anyuka | erény | anett | seggbe | basszál szét | horgász | kiserdő | a barátnőm | kerti | lezbikus | neveltfiam | fekete | gimnazista. | harisnya | pocakos | zuhanyzo | a szomszéd néni | vera | akartam | anyĂş | alvÁs | kis kurva |

Reklám



magyar szex

Kereső

Szex történet kereső


Ezeket olvastad már?


Szextörténet keresések



Az oldalra beküldött szextörténetek, erotikus, és pornográf történetek a felhasználóktól származnak, ezért a szolgáltató felelősséget nem vállal! Ha az oldalon jogsértő, vagy egyéb okból kifogásolható történetet, szexuális tartalmú írást találsz, akkor azt jelezd a szerkesztőknek, és eltávolítjuk.