Szomszédok xxx


Megőrülök tőlük. Tizen vagyunk egy szobában, és a kollégák mindegyike arról beszél, hogy mivel lepi meg párját Valentinkor. Valentin-kór....
Hallgatom a terveiket, és magamban megállapítom, hogy valójában azért zavar ez az egész, mert irigykedem. A virágüzletek felőlem nyugodtan csődbe mehetnek, az ajándékfront sem érdekel, de nekik legalább van kivel összebújni, nekem meg nincs. No jó, az én hibám, hisz a legutóbbi szakítás óta felszedhettem volna már vagy húsz pasit, ajánlat volt bőven. Ám csak azért, hogy ne legyek egyedül? Ugyan már!
Timi mesél épp, kihasználva az alkalmat, hogy a két férfi kolléga kiment a kávéautomatához.
- Tudjátok mit találtam ki a férjemnek?
Igyekszem kívncsi tekintetet vágni, de azt ne várja el tőlem, hogy visszakérdezzek. Már eddig is sok volt a csokis-pezsgős-éttermes-romantikus filmes-mozizós-stb. ötletáradatból.
- Én előbb érek haza, mint ő, és elhatároztam, hogy változtatok kicsit a megszokott menetrenden... Vettem egy halom gyertyát, egy olajmécsest vágyfokozó illóolajjal, Ravel Boleróját cédén, és egy flakon tejszínt – kuncog.

Kicsit csodálkozva, zavartan hallgatunk, részemről nem igazán tudom, mit mondjak erre. Timitől megszokhattuk már, hogy nem szégyenlős és szabadszájúan kimondja amit épp gondol, de eddig nem avatott be minket az intim dolgaiba ennyire.
- Hát, én is tervezek valami hasonlót – kezd bele Andi bátortalanul. Te jó ég, az előbb csak annyit mondott, hogy megfőzi a barátja kedvenc kajáját és elmennek moziba! Most mit akarhat még? Elindult a láncreakció?
- Mit? – kérdezi Timi bátorítólag. Talán további ötleteket akar gyűjteni.
- Pár hete mentem Endréhez a munkahelyére, és megálltam az előtérben a faliújság előtt, vártam hogy lejöjjön az irodából. És akkor meghallottam a hangját. A haverjával beszélgetett arról, hogy szívesen meglepne engem egy vibrátorral, hogy kipróbáljuk, hogy kényeztessen vele, de nem meri szóba hozni, mert szerinte perverznek gondolnám. Ők nem vettek észre, mert be volt hajtva a konyha ajtaja, ami mögött beszélgettek.
- Szóval veszel egy vibrátort? – csap le Timi azonnal.
- Már meg is vettem!
No nézd csak, a kis szende szexshopban járt! Miket tud meg az ember a kollégáiról így három év után!
- Én egy bőrszerkót akarok venni, tudjátok: ami tetőtől-talpig fed, de a „lényeges részeken” ki van vágva – vallja be Erzsi. – Ahol te vásároltál, ott van ilyesmi is?
- Aha, láttam mindenfélét... Fú, el sem tudjátok képzelni, milyen zavarban voltam!
- De, el tudom! Pont olyanban, amilyenben én is leszek... Nem kísérnél el engem oda megvenni a bőrrucit? – kérdezi reménykedve Erzsi.
- Jujj, hát épp elég volt egyszer bemennem...
- Légyszi!
- Na jó, végülis felnőttek vagyunk.
- Csajok, én is megyek veletek! Az én házaséletemre is ráfér némi újítás, a fene vigye el! Csak találok valamit, amivel meglephetem Gézát! – csatlakozik Lili a maga negyvenegy éves lelkesedésével.

Ezen aztán végképp kiakadok, hiszen ha jól tudom, ő mélyen vallásos, és eddig a szobában elhangzó sikamlósabb poénoktól is zavarba jött. Úgy látszik, mostanra elrontottuk a neveltetését.
Közben visszatér Feri és Karesz, így visszafordulunk a munkánk felé. Timi nem bír magával, e-mailen folytatja a témát:
„Csajok, én is megyek! Ki jön még velünk a szexboltba? És mikor megyünk? Nekem pl a mai nap is jó lenne.”
Sajna, Timi nincs túl jó barátságban a számítógéppel és a levelezőrendszerrel, így a megszokott módon, a névjegyalbumból választ címzettet, és elfelejti, hogy abban benne van a két pasas is. Mielőtt még figyelmeztethetném őket, a lányok már küldik is a válaszokat. Nem nézték a címzett mezőt... Feri és Karesz elkerekedő szemei jelzik, hogy a céges levelező rendszerünk remekül működik. Azon már nem is merek gondolkozni, hogy tudtommal a rendszergazda is szereti olvasgatni, miket írunk egymásnak.
- Ti is jöttök, fiúk? – kérdezem, és kitör a röhögés. A lányok ekkor döbbennek rá a szitura, és az első kínos perc után ők is csatlakoznak a hahotához.
- Mi már voltunk! – mondja Karesz, és ezzel feloldja a feszültség maradékát is.
- El is költöttük az egész fizunkat! – tromfol a másik díszpinty.

A nap további része a szokásos módon telik, talán egy hangyányit csendesebbek vagyunk, mint máskor, viszont valahányszor egymásra nézünk, vigyorogni támad kedvünk. Végre elérkezik négy óra, lekapcsoljuk a gépeket. Kabát fel, indulás.
Timi, Andi, Erzsi, Lili és Olga izgatottan toporognak a kapuban, én elköszönök tőlük és indulnék haza.
- Te nem jössz?
- Kösz, nem. Én nem egy vibrátort akarok momentán, hanem egy pasit... Talán majd legközelebb.
- Pasit is lehet kapni! – mosolyog Andi. – Nem hagyja szerte a zokniját, nem fingik és böfög hangosan, nem kapcsolgatja állandóan a távirányítót, nem vedel sört, viszont mindig akcióra kész!
- Haha, köszi szépen! Jó vásárlást, sziasztok!

Hazafelé már bánom kicsit, hogy így döntöttem, mert biztos szétröhögik a fejüket és jól szórakoznak. Sőt, ahogy Timit ismerem, neki még az eladót is sikerül zavarba hoznia. Ahogy ismerem? Hiszen ma kiderült, hogy mennyire másnak ismertem őket. A maradék két kolléganő csak azért nem tartott velük, mert menniük kellett a gyerekeikért az oviba, iskolába.
Ahogy közeledem a kapuhoz, látom, hogy ki van támasztva, bútorokat hurcolnak fel a lépcsőn. Beköltözik az új lakó, aki megvette a mellettem lévő lakást. Vajon milyen lehet? Azt tudom a házmestertől, hogy harmincas férfi és egyedülálló, de semmi többet. Remélem, nem olyan idegbeteg, mint az előző szomszédaim voltak... Az a család eléggé kikészített, folyton visszhangzott az épület tőlük: ha nem a zene bömbölt, akkor ők maguk, mert úgy gondolták, a hangerő a legjobb érv egy vitában.

Megvárom, míg egy nagy, sötétzöld ágy beballag előttem a kapun, aztán én is nekiindulok lassú léptekkel. Hirtelen hozzáér valami a kezemhez. Egy kutya bámul rám pár másodpercig, vakkant egy nagyot, aztán visszairamodik gazdájához, majd megint hozzám... Ajaj, ismerem ezt a kutyát. Szép, okos, fajtatiszta német juhász.
- Szia, Zizi – simogatom meg a fejét, amikor megint mellém kerül. Örömében helyben táncol, csahol, ugrál, hentereg. Mindezt egyidőben.
- Szia Vik – hangzik fel mögöttem a mély basszus. Basszus!
- Szia – fordulok meg a lépcsőn. Tényleg ő áll ott, semmi kétség. Az új lakó. A régi szerelem. – Szóval te költözködsz befelé éppen – állapítom meg éleselméjűen.
- Igen... ezek szerint te is itt laksz? – kérdezi meglepetten, kezében megbillen a két marokkal fojtogatott állólámpa. Nem tudom eldönteni, hogy öröm vagy inkább bosszúság bújkál a hangjában.
- Igen, itt – nem mondom meg neki, hogy én leszek a közvetlen szomszédja. Majd észreveszi.
- Akkor egy kedvelt lakótárs már van – mosolyog.

Mivel nem tudok mit mondani, fellépdelek az emeletre, nyomomban a vihánc kutyával és gazdájával. Kinyitom a lakásajtómat.
- Te vagy a szomszédom? Nem is láttam a névtáblát! – mered a betűkre elképedve.
- Azt gondoltam, mert akkor tuti nem vetted volna meg a lakást! – viccelődöm. – Nos, további jó munkát! Szia!
- Kösz... Szia.
Becsukom az ajtót és nekidőlök. A francba! Idegesen teszek-veszek a konyhában, megetetem a halakat, bekapcsolom aztán kikapcsolom a tévét, bekapcsolom, majd kikapcsolom a számítógépet... Na ebből elég! Fogom a kedvenc könyvem és belemélyedek.
Órákkal és pár regénybeli hullával később a csengő hangja rezzent fel az olvasásból.
- Bocs Vik, de Szultán átmászott az erkélyedre... Mivel féltettem, hogy a költöztetők lába alatt lesz vagy megszökik a felfordulásban, kicsuktam Zizivel az erkélyemre.
Kinézek, és az erkélyajtó üvegén át befelé bámuló sziámi macskát látok. Kék tekintetében ott a kérdés: Mi a fenéért nem nyitod már ki végre?! Odamegyek, beengedem, megsimogatom, felnyalábolom, visszaadom a nappalim közepén álldogálló pasasnak.
- Igazán szép a lakásod. Én egyelőre találgatom, melyik dobozom mit rejt. Van rá egy hetem, hogy kitaláljam, utána vissza a melóba. Jé, halakat tartasz? – fedezi fel az akváriumot.
- Csak pár hónapja. És te mikor lettél macskatulajdonos?
Még cseverészünk kicsit, aztán macskástól távozik. Fürdés, vacsi, alvás! Valahogy nehezen jön álom a szememre, és abban az álomban aztán van minden. Leginkább egy jóképű szomszéd, kevésnyi ruhában. De mért álldogáll egy szexbolt kirakatában, macskával a kezében?!

Reggel, kávéfőzés közben szokás szerint kibámulok az ablakon, és elhúzom a számat. Nagy, piros szívlufikkal és virággokkal közlekedő férfiakat látok, mások kis csomaggal hónuk alatt sietnek kedvesükhöz. Hurrá, felvirradt a nagy nap. De jó.
Hirtelen újdonat szomszédom bukkant fel a konyhaablak előtt, mivel az ablak a közös erkélyre néz. Jó reggelt kíván, miközben megszemléli fekete selyemhálóingem. Mielőtt válaszolhatnék, távozik látó- és hallómezőmből. Ledöntöm a kávét, betámolygok a szobába, és megint öntök a halaknak egy kis kaját. Félő, hogy pár hét múlva kihízzák az akváriumot, ha ezt ebben a rendszerben folytatom.
Nemsokára csöngetnek, a sietve magamra kapott hosszú köntösben nyitok ajtót. Egy nagy piros szívlufi akar bejönni.
- Boldog Valentint, Bálintot, Akármit. De főképpen boldog Viket! – mondja a lufi. Megköszönöm, beengedem.
- Kérsz valamit inni? – kérdezem, zavaromat és döbbenetemet leplezendő, mialatt lerúgja magáról cipőit az előszobában.
- Igen, egy váza vizet és egy pohár bort kérnék ha lehet! – varázsol elő egy virágcsokrot a háta mögül vigyorogva. Tudja, hogy mindig van nálam vörösbor, a jobb fajtából. Ritkán iszom és keveset, de akkor csak a legjobbat.

A rózsák vázába kerülnek, csendben kortyolgatunk. Bezzeg a fejemben kattognak a fogaskerekek, zajuktól alig hallom a külvilágot.
- Most hülyének tartasz, ugye? Bejövök ide egy lufival és úgy teszek, mintha ezzel minden el lenne intézve. Még azt se tudom rólad, van-e barátod, nem beszéltünk három mondatot tegnap óta, de máris rádhajtok...
- Csak annyira tartalak hülyének, mint magamat. Elvégre nem egyedül borozgatsz itt.
- Szeretném újrakezdeni veled. Adsz egy második esélyt?
Ránézek, olyan őszintének tűnik a hangja. Végigpergetem az elválás pillanatait magamban. Hogy is volt? Miért is mentünk szét? Voltaképp máig nem tudom, mi romlott el. De egyszercsak mindketten kimondtuk a pápát. Ennek több éve, azóta elmúlt pár barát, és elmúlt barátnő a másik oldalon is, a haveri körből mindketten értesültünk a másik ügyeiről. Most meg itt ül, mint újdonsült szomszédom, és mindenféle köntörfalazás nélkül nekem szegezi a kérdést. Hallgatok, a pohárba menekülök. Hihetetlen, milyen hosszú ideig tudok inni három kortyot.
- Hiányzol, Vik.

Felállok, tépelődve gyűrögetem a poharat. Fogalmam sincs, mit akarok, és ennek hangot is adok. Válaszként ő is feláll, elveszi a poharat tőlem, sajátjával együtt leteszi az asztalra és megfogja a kezeimet.
- Csak annyit kérek, hogy adj egy második esélyt – tekintetét az enyémbe fúrja. Mintha hipnotizálna, feléleszt egy csomó érzést, emléket vele. Talán látja a bennem zajló vetítést, talán ő is ugyanígy nosztalgiázik, de a következő percben már egymás szájára tapadunk, és nem érdekel semmi.

Nyelve végigsiklik fogaimon, a vörösbor íze új zamatot kap, még jobbat, még kellemesebbet. Egy kéz köntösöm kösöntyűjét babrálja, jól boldogul vele: hamarosan földre hull a sötétkék anyag. Akárcsak az ő pólója, a „Tubi or not tubi?” feliratos, sátánista stílusban megrajzolt galambbal díszített kedvenc. Még tőlem kapta.
Forró tenyere a vékony selyem alatt kúszik, combom oldalán indul felfelé, és hasamon átérve jobb mellemnél állapodik meg, miközben én a farmert hámozom le róla.
- A jó szomszédi viszony fontos dolog, nem igaz? – mondja, miközben nyakamba csókol. Másik keze fenekemet markolja, de mivel a szimmetriára érzékeny, hamarosan felcseréli mancsait és bal mellemet kezdi simogatni. Én sem tétlenkedem, megszabadítom az alsónadrágjától, és combommal finoman hozzádörgölőzöm érzékeny részeihez.
- De még mennyire – dünnyögöm a fülébe, s ha már fogközelbe került, hát megrágcsálom a fülcimpáját. A dörgölőzés hatása nem marad el, tenyerem levándorol és simogatni kezdem mindegyre éledezőbb szerszámát. Mély levegővétel és türelmetlenebbé váló, mindent egyszerre akaró kezek jelzik, hogy tetszik neki a dolog.

Az ő keze is alhasi tájakra téved, és rögtön lelkes barlangkutatóvá változik. Cirógat, csiklandoz, masszíroz, felfedez... Nagyon gyorsan ráébred, hogy egy meglehetősen nedves barlangot talált.
Azon veszem észre magam, hogy felkaptak, és már a konyhai pulton ülök. A szemközti ház erkélyéről egy szakállas-szemüveges bácsika bámulja az utcát. Mivel nem szeretném, ha minket is megbámulna az ablakon át, gyorsan megrántom a reluxa madzagját, és a jótékony takarás sejtelmes félhomályba borítja a konyhát.
- Kis szégyenlős – mosolyog rám a Szomszéd. Csókért hajol, felhúzza a fekete hálóing alját, alábújtatja fejét. Hegyes nyelvével csiklandozósan ingerel, sóhajokat csal ki belőlem.

Kis idő múlva felegyenesedik, nyakamat harapdálja és hozzám érinti immár délcegen ágaskodó szerszámát. Csiklómon köröz vele, izgat és húzza az időt a galád, pedig pontosan tudja, hogy már éppen eléggé felizgatott. Tarkóját, nyakát karmolgatom bosszúból, lábaimat mögé hajlítom, és próbálom magamhoz vonni őt mindenestől, de még nem hagyja. Végül megelégeli, és lassú mozdulattal belém hatol. Halkan felnyögök, és kicsit előrébb csúszom, hogy kényelmesen mozoghassunk, bár nekem így ülve nincs túl sok mozgásterem. Nem is kell.
Melleimet markolja-gyömöszöli, miközben én hátam mögött kinyújtott karokkal támaszkodom a pulton. Gyorsít a tempón, térdhajlatom alá nyúlva kapaszkodik a lábamba, fejemet hátrahajtom az élvezettől. Lassít, majd megáll, bár szemmel láthatólag nagy erőfeszítésébe kerül.
- Ne hagyd... abba...
- A világért... se – zihálja – Csak tudnom kéne... hogy...
- Nyugi, szedek tablettát, nem lesz gólyahír!

Újult erővel folytatja, s hamarosan ránk köszön a kéj, forróság lövell belém, belső izmaim ritmikusan össze-összerándulnak, mindketten zihálva-nyögve kapkodunk levegő után. Épp úgy, mint régen...
- Mától szeretem a Valentin-napot – mormogom lassan csituló pulzussal. Levesz a pultról, és bevisz a szobába, csak ott válunk ismét „külön” egymástól.
- Én meg téged szeretlek. Régtől.


Szextörténet ajánló:


Egyéjszakás kaland a buliban, igaz történet


Én egy 17 éves srác vagyok, és ez az eset valóban megtörtént velem. Úgy gondoltam jobban fogom magam érezni ha kiírom magamból ezt a történetet. A szereplők nevét természetesen megváltoztattam.
Egy csütörtöki napon valamikor dél körül ébredtem föl, mert előző este házibuliban voltam a szomszéd srácnál, Tibinél. Nem ittam sokat, úgyhogy nem voltam másnapos, de azért főztem magamnak egy jó er....

Büntetés az osztályfőnöktől, és anyutól


Meleg, kora őszi nap volt. Csaby hazafelé ballagott az iskolából, nemrég kezdődött a 3. év a gimnáziumban. Szeretett ide járni. Nem is annyira a tanulás, hanem az osztályfőnöke miatt. Niki "néni" már jócskán túl volt a 4. x - en, de mégis volt benne valami, ami Csabit rabul ejtette. A tanárnő pár évet letagadhatott a korából, de azért az évek már látszottak rajta. Az alakja már nem vetekedhetett e....

Élvezetek kánaánja


Egyik hajnalban, mikor a férjem hazaért az éjjeli műszakból lezuhanyozott és mellém bújt az ágyba. Felébredtem, nagyon boldog voltam, hogy hazajött, mert már nagyon hiányzott nekem. El kezdtünk csókolózni, átöleltem és vissza aludtam. Pár perc telt el és éreztem, hogy a keze a takaró alá került. Simogatni kezdett. Jól megmarkolta a fenekemet, de én úgy tettem, mintha aludnék. Olyan gyengéd volt.......

Pisiszex szülinapra


Régóta izgat a pisiszex gondolata; jó ideje gondolom, hogy nincs izgatóbb látvány egy puncinál, amelyből épp előtör a pisi – mindegy, hogy a vécécsészébe, fürdőkádba, egy másik puncira vagy éppen egy álló faszra csorog, a lényeg maga az amúgy is gyönyörű punci, amely még százszor annyira izgatóvá válik a belőle kicsorduló pisitől. Barátnőm szerencsére meglehetősen nyitott a szexuális életünkkel ka....

Szopós ajkak, telespermázom a nők arcát


A férfi izgatottan várta a csengőszót. A nővel délután négyre beszélték meg a randevút, de az már elmúlt vagy 15 perccel. Mi lesz már? Ágyéka majd szétrobbant, már gondolt arra is, hogy levetkőzik anyaszült meztelenre és lefekszik az ágyra. Hadd lássa a nő, kivel van dolga! Csak attól félt, hogyha levetkőzik és meztelenül az ágyra huppan, már attól is el fog élvezni.

Nagyon be volt ....

Hamu alatt szunnyad a parázs


Már alig vártam, hogy kifizessem a két teát és felmenjünk hozzá. Ez volt az első randink, most láttuk egymást először szemtől szemben, mégis úgy éreztem, ismerem és ő is engem. Az Interneten chatelgetve találtunk egymásra. Ártatlan párbeszédnek indult. Szimpatikus volt a reglapja vagy egyszerűen átsugárzott a sorok között a lénye? Magam sem tudom. Megírtuk, mit csinálunk, hol és hogyan lakunk, mit....







Szextörténet címkék

bácsi | harisnyás giulia csajszi | 12 éves volt | :nylonspot | utcabál |
Az oldalra beküldött szextörténetek, erotikus, és pornográf történetek a felhasználóktól származnak, ezért a szolgáltató felelősséget nem vállal! Ha az oldalon jogsértő, vagy egyéb okból kifogásolható történetet, szexuális tartalmú írást találsz, akkor azt jelezd a szerkesztőknek, és eltávolítjuk.