Hetero történetek

Hirdetés


Figyelem,felnőtt tartalom


18
Ez az oldal szexuális, erotikus tartalmú írásokat és képeket tartalmaz.
Ha nem múltál még el 18 éves,akkor kérlek hagyd el az oldalt.

Ide kattintva kijelentem, hogy elmúltam 18 éves, valamint beleegyezek a sütik (cookie) használatába.


Történet beküldése



Erotika a parkban



A buszon mindenki türelmetlenül morgott már egy ideje…
- Jönnek! – szólt a sofőr megkönnyebbült hangja a hangszóróból. Mindenki jobbra nyújtogatta a nyakát, hogy lássa kire kellett immár húsz perce várakoznia ennyi embernek, ki vette a bátorságot, hogy közel fél órát késsen. Egy nyitott fehér Mazda fordult be csikorgó kerekekkel a parkolóba. Hatalmas, lendületes kanyarral állt be két kocsi közé, olyan pontosan, ahogy csak a pasik tudnak célozni. Nőtársaim valószínűleg irigykedve méláztak el, nekik vajon hány kínos perc alatt sikerült volna egy ilyen tökéletes parkolást véghezvinni? A végeredményt persze hangosan senki nem merné kimondani!  A kocsi ajtajában feltűnt a sorőr, egy jóképű barna, sportosan izmos férfi, széles öntelt mosollyal az arcán. A másik oldalon egy sűrű, fekete hajú, magas, szintén sportos testalkatú férfi szállt ki, jóval szerényebb ábrázattal. Gyorsan kikapkodták a csomagokat a hátsó ülésről, és a fekete hajú szaporán elindult hogy felszálljon a buszra. Közben a barátja, előre szaladt a sorompóhoz, ahol nagy vehemenciával tárgyalásba kezdett a nem túl intelligens ábrázatú biztonsági őrrel. Pénzt adott neki, majd mondott még valamit és futott a buszhoz.

- Hé Cloé, ez nem az a nagyszájú számítástechnikus srác a SZÉB-esektől??! – riasztott fel mélázásomból a vállamat veregető barátném, Anna. (SZÉB = SZámítógÉpes Bunkók, kollegáimmal így nevezzük magunk között az irodaház másik szárnyában lévő szoftverfejlesztő cég munkatársait.)
- Mi?? – kérdeztem zavartan, akkor jöttem csak rá, hogy bár a szemem végignézte az előző jelenetet, de egyáltalán nem voltam jelen az elmúlt negyed órában. – Lehet. –feleltem kurtán s kicsit egykedvűen, majd ismét elkalandozó gondolataimba mélyedtem. Azon kattogott az agyam (Kedves Uraim, nem röhögni, bizonyos nőknek igenis van agya!!! ), mennyire más lesz ez a két nap Karcsi nélkül, mint ahogy elterveztem. 7 éve élünk együtt, nagyon szeretem, kedves, figyelmes és gyengéd, olyan pasi amilyet minden nő kíván magának. Mindemellé igencsak jóképű, gyönyörű világosbarna cicás szemekkel és sűrű sötétbarna hajjal. Az egész kapcsolatunkkal, csak egy probléma volt, hogy ennyi idő után túlságosan kiszámíthatóvá vált benne minden. Ennek persze megvannak az ugyanúgy az előnyei is, és a hátrányai. Mostanában inkább az utóbbi oldalát éreztem, de igyekeztem bizonyos dolgokról nem tudomást venni, hiszen szerettük egymást.

Úgy volt, hogy elkísér erre a „kötelezően ajánlott” hévízi céges csapatépítésre. Minden évben szerveznek egy ilyet, ami igazából a csapatépítés helyett a csapatos bulizásról szól. Már igazán ránk fért volna egy kis társasági élet. Úgy terveztük, hogy csatlakozik hozzánk miután végeztünk az építő agymosással, hiszen többen ismerik és kedvelik a munkatársaim közül, de nem így alakult. Karcsi Miskolc közelében élő tesójának házát, az éjjeli vihar alaposan szétcincálta. Szinte az egész tetőt letépte, gyorsan meg kell csinálniuk, még mielőtt jönne egy újabb kiadós eső. Női segítőből már akadt éppen elég, úgyhogy nekem nem kellett mennem. Természetesen a riasztást éjfél után kaptuk, mire lefeküdtem már fél három is elmúlt, ezért is voltam enyhén szólva morcos.
Idén a SZÉB-eseknek is szervezetek valami továbbképzést, „véletlenül” pont Hévízre ugyanezen időpontra. Gondolom a közös utazás nem elsősorban a csapatszellem kifejlesztésének érdekében pattant ki a főnökök fejéből, a munkaügyes csaj mesélte, hogy így megspóroltak jópár ezer forintot.

Végre beindult a busz motorja, annyira nem volt kedvem menni, azon morfondíroztam, minél előbb induljunk már el, mert annál hamarabb újra itthon leszünk, de egyelőre szinte végtelennek tűnt az előttünk álló 2 nap.
Hamar előkerültek a behűtött sörök, borok, töményebb italok, miegymás, s mire kiértünk Budapestről az emberek nagy része kellemesen becsiccsentett. Szerény személyem nem fogyaszt alkoholt, csak szilveszterkor, vagy amikor nagyon muszáj, ünnepek stb. Ugyanis annyi mennyiségtől, amitől más még el sem lazul, teljesen fejreállok. Egyáltalán nem bírom az italt, a filmszakadás állapotához elég lehet akár 2 kör tömény is. A sört és a bort nem kedvelem, úgyhogy inkább nem kockáztatok. Néha ez elég kellemetlen mert akire nincs ilyen gyors hatással az alkohol, általában elég nehezen érti meg. A hangulat gyorsan oldódott, nevetéshullámok zaja csendült fel a jármű több pontján. A mellettem dudorászó Anna már jól ismert, hiszen több mint 5 éve dolgozunk együtt, hagyta hadd duzzogjam ki magam, amiért másképp alakultak a dolgok. Addig nem nyúzott semmivel, amíg én nem kezdeményeztem beszélgetést. Jókedvűen hallgatta a discman-jét, azt hiszem Aerosmith-et. Anna kedves, 32 éves nő, bombajó alakkal, ami a férfiak szemében legfőképpen a 90/C-és mellméretét jelenti. Arca nem különösebben szép de van egy szexepilje, a különleges vonalú szája, ezzel és ha kell mellbedobással, igen hatásosan csavarja el a férfiak fejét. Nagyon belevaló csaj, nem is igen értem, hogy nem kötött még ki mellette valami normális pasi, de mint mondja nem is bánja, még nem akar lehorgonyozni egy férfi mellett. Vigyorogva hozzá fordultam, megböködtem, hogy vegye ki a füléből a fülhallgatót:

- Húúú csak nehogy az legyen a vége, mint tavaly, hogy holnap a fél iroda macskajajos lesz, és ki sem mozdul a szállodából.
- Hát remélem én sem fogok kimozdulni, de nem a macskajaj miatt… - mondta sokat sejtetően. Egyből tudtam, hogy kiszúrt magának valakit, és felnevettem.
- Mi az? Te sosem bírsz a véreddel? Ki az? – kérdeztem még mindig nevetve. Oldalra biccentett a fejével a mellette lévő túloldali ülés felé. Ott ült a fekete hajú, késős srác az ablaknál. A Nemzeti Sportot olvasta. Igyekeztem alaposan szemügyre venni. Hm, tényleg nem rossz, gondoltam. Először az tűnt fel milyen jól állt a bronzos napbarnított bőréhez a világos bézs színű ingpóló, és a haja mennyire csillogó, ráadásul ébenfekete. Hosszú, sűrű szempilla, férfias arc, egészen belefeledteztem, ugyanis a sötét vágású férfiak a gyengéim. Valószínűleg megérezte, hogy szemrevételezem, mert felnézett az újságból, egyenesen rám. Hirtelen nem fogtam fel mi történik és rajta felejtettem a szemem, csak azt vettem észre, hogy elmosolyodik és kissé megemeli a szemöldökét. Egy másodperc alatt céklavörös lettem és azonnal elrántottam a fejem.

- Basszus.- szakadt ki belőlem halkan. Anna természetesen hozta a formáját, cápaként, hidegvérrel csapott le a kiszemelt áldozatra:
- Szia, Freisz Anna vagyok! – és kezet nyújtott.
- Takács Albert. – válaszolt mély megnyugtató hangján a fekete Adonisz. Nagyon zavarban voltam, kicsit haragudtam Annára mert általában valamilyen módon mindig sikeresen járul hozzá, hogy hülyét csináljak magamból. Tudtam, hogy most rajtam a sor:
- Keresztes Cloé – mondtam bizonytalanul, és gépiesen nyújtottam a kezem.
- Hello, Takács Albert – kapta el a kezem és gyengéden megszorította. Minden pasinak meleg a tenyere vagy csak az én vérkeringésem kerüli el a végtagjaimat? –gondoltam, és udvarias mosolyt próbáltam a rák vörös fejemre erőltetni.
- Kölcsön adjam az újságot? – érdeklődött. Csodálkozó tekintettel meredtem rá, mert nem értettem mit akar ezzel. Huncutul elmosolyodott, kivillantak a fogai: - Hát azt bámultad nem? – vigyorgott. Végre nekem is leesett a tantusz.
- Ja, igen csak totóeredményeket próbáltam meglesni, füllentettem. Annán láttam, hogy alig bírja visszafojtani a röhögést. Elismerem elég rossz duma volt, de hát nem igazán bírok rögtönözni.
- Parancsolj! – és összehajtva nyújtotta is nekem az újságot. Már majdnem elértem a papírt, amikor visszarántotta, hú de utálom mikor ezt csinálják… – Ööö, pillanat tisztázzuk, hogy ha telitalálatod lesz kapok egy üveg hideg sört? – húzta fel kedélyesen a szemöldökét.
- Attól függ mekkora azaz üveg? – kapcsolódott be incselkedően Anna.
- Hát ez jó kérdés… - nevetett kissé zavartan - nem is tudom, azt hiszem elég nekem egy sima Heinekken.
- Az még belefér. – motyogtam, talán kissé túlságosan udvariatlan hangnemben, és elvettem végre azt az újságot. Kissé megkönnyebbülve dőltem vissza a helyemre és látszólag nagyon koncentrálva elkezdtem tanulmányozni a címoldalt, de igazából egy nyavalyás betűt sem voltam képes felfogni, csak azon imádkoztam, hogy legyen már vége ennek a kínos szitunak. Bénító csend állt be, Anna sem tudott mit kezdeni a helyzettel, ezért azt gondolta, a legjobb módszer arra, hogy kifejezze neheztelését, ha belém csíp.
- Auu – jajdultam fel a combomba hasító fájdalomtól.
- Valami baj van? Csak nem nyertél?– kérdezte nevetve, azaz ember akitől per pillanat a leginkább nem szerettem volna ezt a kérdést hallani.
- Ááá, dehogy! –feleltem, ha lehet még idiótább arckifejezéssel, mint eddig valaha. Alig aludtam, ballábbal keltem fel és még ezek a kínos pillanatok is… utáltam már ezt a napot.

Eközben a buszon egyre zajosabb lett a jókedv, Anna tüntetőleg hátravonult a szórakoztató részleg felé, nem tudtam rá haragudni érte, igaza volt. Körülbelül negyed óra elteltével, gondoltam már ideje lenne visszaadni az újságot, és amikor félszemmel átlestem a Albert felé láttam, hogy az ablaknak dőlve alszik. Ismét megállapítottam magamban, hogy lélegzetelállítóan férfias, óvatosan mellé tettem a sajtót, anélkül hogy felébresztettem volna. Összeszedtem magam elég a durciból én is hátramentem szórakozni. Hamar repültek a percek és csak azt vettük észre, hogy megállt a busz. Néhányan leszálltak, itt volt a SZÉB-esek szálláshelye, Albertet csak hátulról pillantottam meg. Aztán már robogtunk tovább a mi szálláshelyünkre. Fél tíztől megreggeliztünk, utána pedig indult a csapatépítés, sok hülyeséggel, nevetéssel, sértődéssel stb. Talán annyi említésre méltó dolog történt, hogy az egyik munkatársam szóvátette, szerinte erősen távolságtartó vagyok vele szemben. Eme kollégáról annyit mondanék, hogy hátzas 3 gyermek édesapja, kb. 156 cm magas, és a legyet is röptében. Nem tudom, hogy a többi nőtársam, hogy van ezzel, de ha nem jön be egy pasi, és folyamatosan nyomul rám, ráadásul elég közönséges módon, az valahogy nem tud felvillanyozni. Na olyankor leszek jégcsap. Nekem kell valami, ami megfog a férfiben, egy szikra. Nem jellemző rám a „minden héten másba vagyok beleesve” típus.  Szóval elég ciki volt, amikor meg kellett volna magyaráznom miért is vagyok a fent emlegetett kollegával olyan amilyen? Mert, hogy belőle nemcsak a szikra hiányzott, de egyenesen visszataszítóan nézett ki számomra. Szerencsére az őszinteségi „játékban” lehetett passzolni, így is elég nagy derültséget keltett amikor lepasszoltam a válaszadást.

Körülbelül fél 4-re lett az egész hercehurcának vége, kaptunk egy fincsi uzsonnát és Annával már rohantunk is a Fürdőbe. Előtte még gyorsan beszéltem telefonon a párommal, aki tudatta, hogy remekül haladnak a tetővel, minden rendben van.
Rögtön az úszómedencében kezdtem, leúsztam a 1,5 km-es adagomat, alaposan elfáradtam. Már több, mint egy hónapja nem voltunk Karesszal uszodában, pedig rendszeresen járunk. Mentem át Annához a finom gyógyvízbe lazítani. Dumálgattunk egy jó fél órát, majd mondta, hogy kimegy a mosdóba és kicsit megnézegeti a felhozatalt. Túlságosan jólesett a meleg vízben punnyadni, úgyhogy inkább maradtam a medencében. Csak néhány ember volt elszórva a vízben és azok is főként öregek. A vállamat és a nyakamat nekitámasztottam a falnak és lebegtem a víz tetején. A hangszóróból kellemes zene szólt, becsuktam a szemem, teljesen elengedtem magam. Legalább negyed óráig relaxáltam így, talán egész halkan még dúdolgattam is magamban. Egyszercsak furcsán kezdtem magam érezni, és kinyitottam a szemem. Albert állt mellettem kedvesen mosolyogva, és szemérmetlenül méregette a lebegő testem.

- Szia Cloé! – köszöntött.
- Jézusom! Héé! – szakadt ki belőlem az ijedtség és a felháborodás, azonnal talpraálltam. – Szia.
- Bocs, nem akartalak megijeszteni. – mondta nagy fekete szemeket meresztve.
- Semmi gond. – próbáltam mosolyogni, és azonnal marcangolni kezdett a kérdés, vajon mióta áll itt? De igazából nem volt időm ezen morfondírozni, mert az elém táruló tökéletes felsőtest látványa, teljesen lenyűgözött. Finoman kigyúrt karizmok, széles erős váll. Testének többi része, a sötét víz alatt rejtőzött.
- Reméltem, hogy látlak ma még. – mondta kedvesen. Ekkor hátulról úgy meglökte egy úszó öreg néni, hogy majdnem rám esett, de még időben elkapta a medence szélét, viszont ahogy előrébb lépett, az ágyéka hozzámért, és duzzadó keménységet éreztem. – Bocs. – pirult el, szinte kisfiúsan. – Figyelhetnének kicsit jobban a másikra. – próbálta menteni a menthetőt. Én pedig egyre jobban éreztem magam, mert kimondhatatlanul jó érzéssel töltött el, hogy ez a féri, így megkívánt. Szinte beleborzongtam.
- Úszunk egyet? – invitált kedvesen fejével a mélyvíz felé biccentve. Tudom, hogy gonoszság, de nevetni kezdtem. Furcsán nézett rám. – Min nevetsz?
- Semmin. –válaszoltam, nevetve.
- Na?! – próbálta újra, s közben a vállamat bámulta.
- Biztos vagy benne? – kérdeztem incselkedve.
- Miben? – bizonytalankodott.
- Hogy ki akarsz menni a vízből…- és kaján vigyorral az arcomon a nadrágja felé intettem. Ismét elpirult kissé, ez még szimpatikusabbá tette. Szeretem, ha egy férfit zavarba lehet hozni, nem vérmacsó, aki minden pillanatban uralja a terepet.
- Hát igen, ez azért van, mert – láttam, az arcán, hogy keresgéli a szavakat, vagy nem tudja ki merje-e mondani amit gondol, de végül csak kibökte – mert nagyon tetszel nekem és nagyon csinos vagy ebben a fürdőruhában. – miközben beszélt, egyenesen rám nézett és vonalkódleolvasóként próbálta értelmezni arcom rezdüléseit. Most rajtam volt a sor, hogy zavarba jöjjek, éppen csak annyit tudtam kimondani, hogy:
- Köszönöm. – közben a fejemben ezer gondolat cikázott. Kétfelé szakadt a tudatom, a naív hiszékeny felem, legszívesebben itt a nyílt színen letámadta volna ezt az isteni Adoniszt, a másik kételkedő tudatom, pedig folyamatosan azt a lemezt játszotta, hogy: Ne dőlj be, mindenkinek ezt mondja!! És különben is: Karcsi, Karcsi, Karcsi!!! Évek óta még csak gondolatban sem nagyon voltam mással, csak a párommal, de Albert úgy vonzott immár, mint a mágnes.

- Nem akartalak zavarba hozni, ne haragudj. – nézett bűnbánóan.
- Semmi gond. – jött a gépies válasz – Együtt vagyok valakivel 7 éve. – közöltem kötelességtudóan.
- Tudom. - mondta határozottan.
- Igen? – kérdeztem meglepődve.
- Érdeklődtem utánad. – félénken mosolygott. Kicsit meghökkentem, nehéz volt eldönteni, hogy haragudjak, vagy örüljek, de nem volt már választásom. – Szeretnék minél többet megtudni rólad. - folytatta.
- Mire vagy kíváncsi? – húztam fel magam. Kicsit gondolkodott, nem tudott egyből válaszolni.
- Mit gondolsz rólam? – közben úgy nézett a szemembe, mintha az egész világ csak a tekintete lenne.
- Nem tudom, nem ismerlek. – próbáltam kitérni a kérdés elől.
- Ugyan, kérlek én is őszinte voltam. – hangjában nyugalom csengett. Megint elpirultam, próbáltam valami olyan választ találni, ami nem túl bátorító, nem akartam lelepleződni sem, hiszen rettentően tetszett. De hát mégsem flörtölhetek egy ilyen férfival még a végén olyat teszek amit nem kéne.
- Baromi jól nézel ki, gondolom minden ujjadra akad egy-két cicababa, nem hinném, hogy pont én kellenék neked. – ezt igyekeztem a tőlem telhető legtárgyilagosabb hangnemben megállapítani. Sajnos valószínűleg szokásomhoz híven, elvetetem a sulykot, mert összeráncolta a homlokát.
- Valóban ilyennek látsz? – kérdezte szomorúan.
- ? – próbáltam nem rontani tovább a helyzeten.
- Már kezdek hozzászokni, hogy az emberek mindig előre ítélkeznek rólam. Semmit nem kaptam meg könnyen az életben. – mondta közömbös hangon. Hirtelen huncut fény csillant a szemében és így szólt: - Te is nagyon jól nézel ki, akkor én most mit gondoljak? – mosolygott.
- Szerintem már gondoltál! – buggyant ki belőlem a nevetés és a farka felé biccentettem.
- Te!!! – kiáltott rám, nevetve.

Közben Gábor, az egyik kollégám jelent meg a medence túlsó szélén, és vadul integetni és kiabálni kezdett, hogy menjek ki.
- Ne haragudj, mennem kell. – mondtam megkönnyebbülve, mert ijesztően kezdtek a dolgok kicsúszni a kezeim közül.
- Eljössz ma velem vacsorázni?
- ?? – értetlenül néztem rá, de nem bírtam ellent mondani.
- Szeretném. - szinte suttogott.
- Ha addig le tudod magad hűteni, rendben. – nyertem vissza végre a hangom.
- Oké, akkor ½ 10-re érted megyek. – nézett. – Most menj, mert azaz ember mindjárt beleesik a medencébe, annyira kapálózik érted!
- Nem tudom mit akarhat, tényleg megyek, szia! – köszöntem.
- Akkor ½ 10, szia Cloé! – búcsúzott, én pedig átúsztam a medence másik oldalára, ahol Gábor már igen türelmetlenül várt. Úszás közben talán a lelkiismeretfurdalás miatt az jutott eszembe, hogy amilyen az én formám, biztosan Karcsi jött le meglepetésként, bár ez elég valószínűtlennek tűnt. Nem jellemző rá, hogy ennyire spontán legyen.
- Mi a baj? – kérdeztem, miközben másztam ki a medencéből.
- Anna téged hív, eléggé kiütötte magát. – közölte, kissé zavartan, aggódó arccal.
- Rosszul van? Hol van? – próbáltam nyugodt maradni.
- A kijáratnál ültettem le, nincs valami jó állapotban. Segítek hazavinni.
- Köszi, egy pillanat, össze kell szednem a cuccainkat, a kijáratnál találkozunk – feleltem és gyors iramban elindultam a női öltöző irányába. Néhány perc alatt átöltöztem, és összekaptam a holmijainkat.

Annát nagy nehezen eltámogattuk a szállodáig, s közben részegen próbálta nekünk elmagyarázni, hogy csak két felest ivott, és ha azt a sört nem issza meg, akkor most nincs semmi baja. Ezerféleképpen hallgattuk végig, hogy az a fránya sör az oka mindennek, s közben rengeteget nevettünk rajta Gáborral. A gondoskodásából és aggodalmának fokából ráébredtem, bizony-bizony szerelmes a barátnőmbe. Tulajdonképpen nem is tartottam rossz ötletnek, hogy járjanak, talán egy kicsit visszafogott Gábor, de lehet, hogy ez jó hatással lesz Annára. Elhatároztam, hogy feltétlenül segíteni fogok a hódításban. Miután közel fél óra múlva végre felértünk a szobánkba, jobbnak láttam elküldeni a férfiszekciót. Az elkövetkező idő nem telt túl izgalmasan, Anna 1,5 órán keresztül 10 percenként hányt. Nem volt felemelő érzés végigasszisztálni, de az egyik legjobb barátnőmet, nem hagyhattam cserben. Kb. este nyolcra annyira kifáradtunk már, hogy egy óvatlan pillanatban mindkettőnket elnyomott az álom. Erőteljes kopogásra ébredtem, Anna nyöszörögve fordult a másik oldalára, én pedig az ajtóhoz vánszorogtam és kinyitottam, azt sem tudtam hol vagyok.
- Szia, kész vagy? – kérdezte Albert kedvesen, jó adag meglepődéssel a hangjában.

Feleszméltem a kómából, úgy ért a kérdés, mintha gyomorszájon vágtak volna. Jézus Mária! Albert itt áll előttem frissen fürödve, illatosan, fantasztikusan nézett ki, én pedig bele sem mertem képzelni, milyen állapotban vagyok. A vacsora!!! Basszus!!!
- Uhh…. azt hiszem elaludtam. – mosolyogva próbáltam leplezni zavaromat, és a hajamat normális állapotba rendezni.
- Nem baj, azért van még kedved eljönni? – kérdezte kedvesen.
- Hááát.. próbáltam összeszedni a gondolataimat, és eldönteni mi is legyen, de nem tudtam folytatni a mondatot, mert éppen akkor állt meg a lift, melyből Gábor szállt ki, kezében egy szál vörös rózsával, és jókedvűen indult felénk:
- Sziasztok! – köszönt széles mosollyal. Közben Albert pillanatok alatt lefagyott a mosoly és így szólt:
- Értem, sziasztok! - még mielőtt bármit reagálhattam volna bepattant a liftbe és eltűnt.
- Basszus! – törtem ki. – Most mi van???! Dühös lettem, hogy miért kell mindig félreérthető helyzetekbe keverednem.
- Ezt én is kérdezhetném. – csodálkozott Gábor.
- Szerintem azt hiszi, hogy nekem hoztad, a rózsát, randink lett volna. – magyaráztam tehetetlenül.
- Utána menjek? – ajánlotta fel a kollegám.
- Inkább én! – mondtam gondolkodás nélkül és már nyomtam is a hívó gombot. Egy örökkévalóságnak tűnt, mire lejutottam a földszintre. Gyorsan körülnéztem a hallban, sehol nem láttam Albertet, kiszaladtam az épület elé, de utcán sem volt. Most merre induljak????

Egyszercsak a túloldalon álló taxinál vettem észre a sofőrrel beszélt, pénzt adott neki. Az autó elhajtott, ő pedig elindult az utcán sietős léptekkel, nem vett észre. Nem rohantam át a túloldalra azt kiabálva, hogy: Albert!!! Várj!! Albert!!!, mint a nagy hollywoodi színésznők, hanem elsétáltam a zebráig, és onnan futottam. Láttam ahogy telefonál. Végre mellé értem.
- Még, hogy nem futnak utánad a lányok! – mondtam kissé lihegve. Meglepve, bosszúsan nézett rám.
- Hát Te?
- Hmmm… - mosolyogtam – nagyon éhes vagyok!
- És az a srác?- szegezte nekem a leglényegesebb kérdést.
- Gábor??? … Nem hozzám jött, hanem Annához. – mondtam magától értetődően. Megállt, gondolkozott néhány pillanatig, láthatóan nagy kő esett le a szívéről.
- Akkor én most komplett hülyét csináltam magamból??! – nevetett.
- Hát úgy tűnik! – nevettem, ezt a labdát le kellett csapnom.
- Te kis perszóna! … A fenébe, pont most mondtam le az asztalt! – kapott Albert a fejéhez.
- Nem gond tudok egy jó helyet, de adj néhány percet amíg elkészülök! Ígérem majd elfogadható magyarázattal fogok szolgálni, az elalvásról is, de előbb menjünk vissza a hotelbe. A visszautat némán, gondolatainkba merülve tettük meg. Azon morfondíroztam, hogy normális vagyok-e? Úgy éreztem, akármi is fog történi, nem futhatok el előle, régen olyan jól a bőrömben, mint amikor Albert rám nézett. Kimondhatatlanul tetszett és tudtam, hogy én is neki.
- Kb. 10 perc! – mondtam és már siettem a lifthez. Amikor felértem Anna azon nyomban letámadott, csodáltam is, hogy már kutya baja! Mindent tudni akart, de nem értem rá elmesélni, hanem a kezébe nyomtam a piros virág mintás nyári ruhámat, és megkértem, hogy vasalja ki. Hát igen, a barátságnak néha vannak árnyoldalai is. Kicsit durcás lett, de elvállalta, én pedig rohantam zuhanyozni. 5 perc múlva már szárazra törölközve kutattam valami szép bugyi után. Ki tudja mi lesz ma még? Nem volt túl nagy választék, csak két napra jöttünk, volt egy piros és egy fehér. Felkaptam a frissen vasalt ruhát. Nagyon szeretem ezt a lenge nyári darabot, finom ívelt vonalú dekoltázsa van, dupla spagettipántokkal, nem kell alá melltartó sem. A jobb oldalán a combom közepéig felhasított, nagyon kényelmes és elegáns. Megfésültem a hajamat, akkor már túl voltam a tíz percen, nem akartam sokáig húzni az időt. Két mozdulattal kihúztam a szemem, egy kis szempillaspirál, szájfény, parfüm, szandál és kész is voltam. 13,5 perc alatt!!! Szerintem, ezzel a teljesítménnyel bekerülhetek a Rekordok Könyvébe, s attól félek, hogy a randizó rovatban jó pár évig nem akadna vetélytársam. 

- Jó leszek így? – kérdeztem bizonytalanul Annát, aki eddig némaságot erőltetett magára és izgatottan figyelte, hogyan készülődöm.
- Tökéletes, a lábaid előtt fog heverni! – felelte huncutul vigyorogva.
- Na erre kíváncsi leszek! – nevettem. – Tényleg, hová tűnt Gábor? – kérdeztem, mert csak akkor jutott eszembe, hogy neki itt kéne lenni.
- Elmesélte mi volt, én meg utánatok küldtem. Lehet, hogy még titeket keres valahol… huhh mielőtt visszajön gyorsan össze kell szednem magam.
- Hááát, elég nyúzott vagy, ha találkozok vele felküldöm. – nevettem és mentem az ajtóhoz.
- Érezd jól magad Cloé! – kiáltott utánam.
- Köszi, Te is! És ha lehet alkoholmentesen!!! Hello! – köszöntem. A szívem a torkomban dobogott ahogy kiléptem a liftből, egyből kiszúrtam Albertet, ahogy háttal állva a Gáborral beszélgettek.
- Jelentem elkészültem! – léptem hozzájuk, vidáman. Azért az elismerő pillantásokért, amivel végigmértek már érdemes volt felkelni. Gábor törte meg a már szinte kínossá húzódó csendet:
- Én most mennék, azt hiszem sikerült tisztáznom Alberttel a helyzetet. – kacsintott rám.
- Anna már vár! – mosolyogtam.
- Húú, akkor sietek, érezzétek jól magatokat – lelkesedett, és már ment is. Ketten maradtunk, végre megszólalt a partnerem.
- Bocsánat, de azt hiszem elakadt a szavam, annyira szép vagy! – mondta elmélázva, és szemével újra tetőtől talpig végigmért. Ettől kissé elpirultam.
- Köszönöm. – préseltem ki magamból. – Te is nagyon jól nézel ki! … Menjünk! – fordultam a kijárat felé, hogy ne kelljen a szemébe néznem.

Beszálltunk egy várakozó taxiba, mert kissé messze volt a Vendéglő. Az autóban nem beszélgettünk, azt hiszem mindketten zavarban voltunk, és a gondolatainkat próbáltuk rendbe tenni a másikkal kapcsolatban, miközben titkos pillantásokkal lestük egymást. Mikor megérkeztünk, Albert udvariasan rendezte a számlát, kisegített a kocsiból. Szerencsénkre volt még szabad asztal. Szerettem ezt a helyet, voltam már itt párszor, hagyományos kis vendéglő, házias ízekkel, piros-fehér kockás abroszokkal, kisfröccsel és kispörkölttel. Tudtam, hogy Albertnek is tetszeni fog. Mindketten Újházi tyúkhúslevest és cigánypecsenyét rendeltünk. A bort természetesen ő választotta, tekintettel rám, egy édes vöröset. Igazából rengeteget beszélgettünk, észrevétlenül repült el az éjjelbe nyúló este. Fesztelenül beszélgettünk mindenről, ami csak eszünkbe jutott. Megtudtam végre, hogy 32 éves, két komoly kapcsolat volt, egy 8 és egy 3 éves, az elsőnek azért lett vége mert mindkettőjüknek ez volt az első, és végül teljesen ellaposodott a viszonyuk.

A másiknak pedig egy félrelépés vetett véget. Megnyugtató volt, hogy a fantasztikus kinézete ellenére Albert egyáltalán nem volt vérmacsó. Sokszor zavarba jött a kérdéseimtől, mégha nem is az volt a szándékom, hogy zavarba hozzam. Természetesen én is el akartam neki mesélni minden fontos momentumot az életemből, s még alig voltam túl a felén, amikor zavartan mellénk állt a pincér, és udvariasan arra kért, hogy távozzunk, mert már hajnali 2 óra. Nem volt mit tennünk. Sétálva indultunk visszafelé, hogy folytathassuk a beszélgetést, hiszen bár nem mondtuk ki, de egyikünk sem akart a másiktól elszakadni. Félúton találtunk egy szép ligetes parkot, és leültünk az egyik padra. Ekkor már tudtam, hogy ennek szerelem lesz a vége, talán már akkor szerelmes voltam Albertbe. Kellemes borzongás futott át a testemen ahogy a bőrömhöz egy hűvösebb fuvallat. Egyre erősebben éreztem a közöttünk lévő, egyre fogyatkozó légüres tér vonzását.
- Téged kereslek - mondta Albert nyugodtan.
- Szeretnék kérni tőled valamit. – nézett rettentő komolyan rám.

Fogalmam sem volt hová lyukadunk majd ki, azt hittem valóban a segítségére kell lennem valamiben. Zavartan és kérdőn néztem Albert szemébe, aki egyetlen szempillantás alatt szorosan mellém húzódott, finoman megragadta a derekam és magához vont. Szemét a tekintetembe fúrta és lágyan megcsókolt. Ekkor remegés futott rajtam át a karjaiban. Visszacsókoltam, nem is tehettem volna mást. Keze óvón ölelt át, finoman simított végig a gerincemen. Finom puha szája volt, hagytam, hogy bejárja vele az arcom minden szegletét, majd visszatérjen a számra. Nagyon izgatóan csókolt, de a nyelvét nem dugta át. Csak úgy borzongott a testem. Boldogság és libabőr öntött el.

- Ezt akartad kérni? – mosolyogtam elhaló hangon suttogva. Egyenesen a szemembe nézett, kezével az arcom simogatta, úgy válaszolt:
- Nem egészen. Kicsit többet ennél… - mondta ezer csók között, sokat sejtető mosollyal.
- Igen? – kérdeztem, ártatlanságot színlelve. És mondd csak mit szeretnél?
- Te kis …. – nem mondta ki, hanem megragadta a vállaimat és még erősebben magához húzva újra megcsókolt, sokkal szenvedélyesebben. – Imádlak. – lihegte a számba majd egyszercsak átdugta a nyelvét. Mintha áram ütött volna meg, ahogy hozzám ért izgató volt nagyon. A testem azonnal megfeszült, égető tűz járta át és egy kéjes sóhaj bukkant ki belőlem, miközben viszonoztam a nyelve játékát. Az ölemben gyűlni kezdett a jól ismert bizsergető érzés. Lassan újra elkezdte csókolni az arcomat, és apró puszikkal haladt a fülem felé, majd rekedt, hangon belesóhajtott:
- Kívánlak nagyon! Szeretkezni akarok veled! S csókolt tovább. Hirtelen megijedtem, úgy éreztem már nem én irányítom az eseményeket, nem tudok ellenállni. De hát mégiscsak van egy párom!!! Vívódni kezdtem, miközben Ő egyre vadabbul és követelőzőbben vette birtokba a testem, szája már a nyakamon és a vállamon játszott, keze a mellemen pihent, és kéjesen nyöszörgött, ahogy mindinkább hatalmába kerítette a vágy. Ez hatott. A szexben sok minden van rám izgató hatással, de a legjobban a hangok izgatnak fel. Rádöbbentem, hogy ha hazamegyek ugyanazok a hétköznapok, és szeretkezések várnak Karcsival, amelyeknek a forgatókönyvét már csukott szemmel is meg tudnám írni. És most itt van Albert és őrülten kívánom. Felemeltem a dekoltázsomról a fejét, megcsókoltam úgy ahogyan ő tette velem az elmúlt percekben. Nyelvemmel felfedeztem arcának minden zeg-zugát, s közben, simogattam a nyakát, majd a testét. Amikor végre a nadrágjához értem nem várt keménységet és méretet tapasztaltam. Jólesően kirázott a hideg.

- Menjünk innen a lámpa alól! – pattant fel, ahogy a farkához értem. Remegő testtel húzott szelíden maga után a park sötétebb része felé. Jó 20 méterrel beljebb találtunk egy félreeső padot, amelyet szinte minden irányból takartak a bokrok. Szerencsére nem volt vaksötétben, mert mindenképpen látni szerettem volna közben az arcát. Albert megállt a pad előtt és magához húzott. Kissé lihegtem. Fejemet a két kezébe vette és úgy súgta:
- Megőrülök érted! Ahogy a vágytól eltorzult arcába néztem szinte megszédültem, s a szavak perzselve simogatták végig a testem. Finoman kiszabadítottam magam az óvó börtönből, s a kezem végigfutattam Albert mellkasán, aztán lejjebb az ágyékára értem. Közben olyan szorosan húzódtam hozzá amennyire csak tudtam, testem az övéhez simult, miközben simogattam, a fülébe súgtam, olyan erotikusan ahogy csak tőlem tellett:
- Tégy magadévá! - szinte nyögtem.

Albert teste megrándult, a nadrágja érezhetően majd szétrobbant, és ösztönösen erősebben nyomta a testemhez. Csókolózni kezdtünk, először vadul, majd egyre lassított, s a végén őrjítően lassan mozgatta nyelvét a számban. A kezem lekerült a nadrágjáról, a nyakát és a hátát simogattam, körmeimet finoman mélyesztve a bőrébe, ő pedig úgy szorított magához, hogy a lélegzetem is elakadt. Aztán gyengéden irányítva leültetett a padra és elém térdelt. Egy mozdulattal feltűrte a szoknyám, és megpillantotta a fehér csipkés bugyim. Kezével finoman simogatni kezdte a combjaimat és csak gyönyörködött a látványban.

Mikor a szeme jóllakott, száz csókot szórt szét a combomon, s közben figyelte az arcom. Ez nagyon izgató volt, mert hogy tudtam, mekkora erőfeszítésébe kerülhet visszatartani magát. Éveztem az őrjítő játékot, s ahogy egyre feljebb haladt a szinte már elcsöppentem. Végre éreztem ahogy félrehúzza a bugyimat és mélyen végignyalja a nedves, csillogó puncimat. Az egész testemben remegtem, majdnem elélveztem. Finoman széthúzta a rózsaszín bőrt és a nyelve hegyével, megérintette a külső szeméremajkakat. Erre az érintésre testem ismét megrándult, és akkorát sóhajtottam, mint a sivatagban órák óta szomjasan bolyongó vándor az első korty víz után.

Albert pedig nyelvével játszott tovább, egyre beljebb és beljebb haladva a nedves puncimban. A reszketés végig futott a gerincemen, amikor a hüvelyembe nyomta a nyelvét és dugni kezdte. Már nem voltam képes uralkodni magamon, hangosan nyögdécselni kezdtem és éreztem ahogy az orgazmus pillanatában szétárad bennem a nedvesség, Mikor kinyitottam a szemem, tekintetem összetalálkozott Albertével. Rámosolyogtam. Felállt, és magához emelt. Még szerencse, hogy tartott mert teljesen elgyengültek a lábaim. Megcsókolt nagyon gyengéden és forrón. Ez a csók újra felkorbácsolta bennem a vágyat, de neki szerettem volna örömet okozni.

- Most te jössz – súgtam, és megcsókoltam századszorra.
- Még nem. – mondta határozottan és finoman a paddal szembe fordított. Mögém állt és simogatni kezdett mindenhol, ahol ért. Lassan levette rólam a ruhát, végül csak a cipő volt rajtam. Furcsa volt kissé, hogy én meztelenül állok a holdfényben, ő pedig talpig felöltözve. Amikor a pólójáért nyúltam, finoman ellökte a kezem, és csak ennyit mondott:
- Majd…, még hallani akarom újra, ahogy élvezel. Imádom a tested. – miközben ezt mondta az egyik keze a puncimhoz ért finoman, amire önkéntelenül felszisszentem. Rátérdeltetett a padra, szétterpesztette a lábam én pedig hagytam, hogy azt tegyen velem amit akar. Először csak simogatta a fenekemet és bámulta. Majd finoman széthúzogatta a popsimat és a puncimat, mikor melyikben volt kedve gyönyörködni.

Érezem, ahogy a levegő a forró testnyílásaimhoz ér. Behunytam a szemem és egyszercsak újra megéreztem a nyelvét a puncimon. Apró mozdulatokkal kezdte nyalni alulról felfelé, és amikor a fenekemhez ért, egyetlen mély nyalással hatolt bele. Halkan felsikoltottam a gyönyörűségtől. Ezt még senki sem csinálta nekem, pedig borzasztóan jó érzés volt. Libabőrös lett az egész testem. Felizgatta a reakcióm, mert sokkal követelőzőbben vette birtokba nyelvével a popsim. Szétfeszítette, és körkörös nyelvcsapásokkal izgatta a bejáratot, közben finom simogatásokkal is ingerelte az érzékeny bőrt. Ekkor jött el a második orgazmusom ideje. Úgy reszkettem, mint a kocsonya, hatalmas erővel rándult össze a hüvelyem. Még fel sem fogtam Albert nyelve már megint a puncimban volt, vadul nyalt, s közben éreztem, hogy furakodik belém az egyik, majd a másik ujja. A szájába vette a csiklómat és szívogatni kezdte, és az ujjaival lassan elkezdett dugni. Leírhatatlan érzés volt, ahogy a hüvelyem falához ért, nem kellett egy perc sem és újra a vakító fehérséget láttam, elélveztem. Az összehúzódó vaginám egészen rászorult Albert ujjaira, nagyon jólesett, hogy nem húzta ki, csak amikor már az utolsó kéjhullám is lecsillapodott bennem, élveztem ahogy szorítom. Miután összeszedtem magam felálltam és szembefordultam vele. Mélyen megcsókoltam, az egész száját átjárta a puncim íze. Közben kezeimmel szaporán kibontottam a nadrágját. Lassan csókolva a gyönyörű izmos testét, kezdem térdre ereszkedni, mert a számmal szerettem volna kényeztetni, de ő visszahúzott magához.

- Most nem bírnám, ülj bele kérlek! – hangja teljesen rekedt volt. A padhoz irányítottam és leültettem, simogatások özöne közben lehúztam róla a nadrágot és az alsóját. Elém tárult a hatalmas farka, nem voltam sok férfivel életemben, és ekkora szerszámmal nem akadt még dolgom, csak reméltem, hogy minden gond nélkül magamba tudom majd fogadni. Albert közben levette az ingét is. Ráhajoltam az ölére, megfogtam a farkát és a tövétől a hegyéig egy nyalással végignyaltam, majd vissza. Hörögni és reszketni kezdett, nem akartam hogy tovább szenvedjen. Fölé helyezkedtem, és lassan elkezdtem beleülni a farkába, miközben Ő szorosan tartotta a csípőmet. Amikor hozzámért a makkja, picit beljebb engedtem és elkezdtem vele izgatni a csiklóm. Néztem az arcát, ahogy próbált uralkodni magán, de egyre zilálóbban vette a levegőt. Élveztem, hogy ennyire elvesztette a fejét, finoman elkezdtem beljebb engedni a farkát. Feszítő érzés volt, de kellemes, könnyen csúszott befelé a nedves puncimban. Minden centiméternél megálltam egy pillanatig, majd összeszorítottam a vaginámat, olyankor mindig nyögött. Próbáltam nyújtani a behatolást, amennyire csak lehetett, de egyszercsak a heréibe ütközött a puncim. Teljes hosszában befogadtam a péniszét. Fantasztikus érzés volt, ahogy egészen kitöltötte a hüvelyemet. Elkezdtem rajta előre hátra mozogni, így még erősebben ingerelte a farka a puncim falát. Éreztem, hogy megint az orgazmus felé közeledek, ezért a hagyományos le föl mozgásba kezdtem, majd gyorsítottam a tempót. Soha nem engedtem ki teljesen magamból és többször erősen összeszorítottam a hüvelyem.

- Igen, csináld! – kiáltott, de láttam, hogy nincs igazán magánál. Fokoztam a tempót ami néhány pillanat múlva eljuttatott a csúcsra. A hüvely-összehúzódásaim meghozták az eredményt, mert Ő is elélvezett. Csodálatos volt látni az eltorzult arcát tudván , hogy a gyönyört én okoztam neki. Éreztem, ahogy a forró magja belém ömlik, és lassan folyik kifelé. Hihetetlen érzés volt. Reszkettem, a szívem majd kiugrott a helyéről, és úgy lihegtem mint egy hosszútávfutó a nagy verseny után. Magához húzott és szorosan átölelt, ahogy a szíve kalapált. Nagyon boldog és elégedett voltam. Percekig ültünk így, egymást simogatva, míg végül Ő törte meg a csendet.
- Azt hiszem, szeretlek. – mondta szemével az enyémet kutatva.



Véletlen szex történet:


Erotikus, petting


Arrrrrhgh! - Ajkai és igazából egész teste finom hullámú remegésben toporzékolt. Lélegzete visszafojtva, ujjai erősen rákulcsolódtak Sabio kőkemény farkára és egyre fokozódó hévvel verte, bár igazából már egyáltalán nem tudott rá koncentrálni. A srác halvány mosollyal g....

A barátnő közösben


Talán sokak számára furcsa lesz a történet, amit leírok. Most lesz három éve, hogy együtt vagyok a barátnõmmel. Mindig is az volt a vágyam, hogy lássam a barátnõmet mási sráccal szeretkezni.

Sokat kellett gyõzködni a barátnõmet, hogy megtegye, de végül kötélne....





Az erotikus történetek címkéi :
maja | meleg glory hole | nagypicsa | széchenyi | nagy | maszturbálo | catsuit | nővéreim | családi szexes | ahuga | játék szer | kíra | Őcsivel | anna viki | 27 éves | vén picsa | anya hármas | fiatal barátnő | ogre | mne | megízleltem | lelankad | pisi szex | motor | unokahugik |

Reklám


Kereső

Szex történet kereső


Ezeket olvastad már?


Szextörténet keresések



Az oldalra beküldött szextörténetek, erotikus, és pornográf történetek a felhasználóktól származnak, ezért a szolgáltató felelősséget nem vállal! Ha az oldalon jogsértő, vagy egyéb okból kifogásolható történetet, szexuális tartalmú írást találsz, akkor azt jelezd a szerkesztőknek, és eltávolítjuk.