A nagy roma szexorgia


Az autóból kiszállva, pár lépés megtétele után a saját boltom kirakata már a látómezőmbe került a vidéki nagyváros sétálóutcájának ellenkező ívű kanyarulatában, ahol a világítás abban a pillanatban kezdett felvillanni. A kirakatban parókás, festett arcú bábuk álltak egymás mellett, közrefogva egy ott ülő harmadik társukat, felvonultatva az idei év fürdőruha és fehérnemű slágereit. Az üzletet négy éve nyitottam és a saját lábon állás azóta, ha nem is töretlenül, de működik. Nem vagyok rászorulva sem a szüleim pénzére, sem a főnököm jóindulatára, a magam ura vagyok, az ezzel járó összes jóval és nehézséggel együtt.
Beléptem a bejáraton, amire alkalmazottam felkapta a fejét, udvariasan letette a Story magazin aktuális számát, majd kicsit erőltetettnek tűnő mosollyal a száján felállt az asztal mögött. Szemmel láthatóan rohadtul unta már a napot, így háromnegyed hatkor, zárás előtt.
- Szia Margóka, mi újság? – kérdeztem.
- Szia! Volt itt Barna, hozott fürdőruhákat a rendelés szerint, de van egy-két tétel, amit nem tudott már adni - válaszolta
- Jellemző, nyár van. Volt ma valami érdekes? – kérdeztem.
- Semmi különös, csak a szokásos.
- Ok, akkor zárjunk, rögtön hat óra van, sietnem kell!
- Rendben, leszámolom a kasszát!

Margó a pénztárgép ide vonatkozó billentyűkombinációit alkalmazva kinyomtatta a napi zárást. Szőkés-barna, hosszú, vasalt haját néha hátrafújta a szája sarkából, miközben leszámolta a pénzt, ami forintra stimmelt. Elnéztem a mozdulatait, amiben benne volt a csütörtök minden elmúlt perce, a várakozás, hogy otthon legyen végre, vegyen egy forró fürdőt, megsimogathassa a Berci névre keresztelt macskát és bekapcsolhassa a tévét, miközben a korábban megrendelt kínai kaját házhoz hozza a futár. Ő kinézetre és gondolkodásra a mai kor elvárásainak maximálisan megfelelő lány, aki lényéből kifolyólag ismer mindenkit a városban, akit érdemes. Természetesnek veszi, hogy szoliba és műköröshöz járni kell, még ha a fizetése nem is mindig engedi, igényesnek kell lenni az utolsó papucsválasztásnál is, mert komoly következménnyel jár a mulasztás és tudja, mikor ki az, aki segíthet neki, ha éppen bajba kerül. Él a saját kis világában, egy harmadik emeleti albérletben, amit szülei finanszíroznak.

Margó engem az állásinterjú alkalmával megbabonázott a lényével. Semmi extra nincs rajta, sőt, akinek az ilyen típusú vékony, kis mellű lányok nem jönnek be, azok rettenetesnek tartják, mert valahogy mű az egész lénye, de szerintem jól áll neki. Nem tagadom, megfordult a fejemben már nem egyszer, hogy milyen lenne vele egy menetet lezavarni, mondjuk a próbafülkében, vagy csak spontán a raktárba behívni valami ürüggyel, vagy valami hasonló. Aztán ezek az ötletek és elképzelt szituk valahogy a helyszínen már sosem tűnnek olyan jónak, valahogy elvész az élük, mire esetleg alkalom adódhatna, így marad a fantázia, ami valószínűleg mindkettőnknek jobb.
- Na, akkor beviszed a pénzt az irodába? - kérdezte, kizökkentve az előző gondolatokból.
- Persze, beteszem a széfbe! - és ezzel hátramentem a kissé lepukkant berendezésekkel telerakott, kb. nyolc négyzetméteres irodámba, ahol a széfet kulccsal kinyitottam és betettem egy borítékba a bevételt, majd lezártam.
Ahogy az eladótér felé mentem, láttam, hogy Margó lapozgatja azt a füzetet, amibe a rendeléseket vesszük fel és kissé idegesnek tűnt.

- Mi a baj?
- Basszus, most jutott csak eszembe, hogy van egy rendelése egy roma csajszinak és nagyon kérte, hogy hívjam fel, ha megérkezik a fürdőruhája. Félre is tettem, itt van a fiókban, de nem hívtam fel szegényt.
- Akkor csörögj rá most! - ezzel odaadtam a telefonomat, hogy ne kelljen a céges készüléket elővenni és kivárni a bekacsolást, kódozást, egyebeket.
Amíg tartott a beszélgetés, zakatolt az agyam, volt még egy-két elintézni valóm aznapra.
- Ok, azt mondta bejön holnap reggel, nyitásra és elviszi – kezdte mesélni a fejleményeket.
- Ki ez a lány? – kérdeztem.
- Izaura a neve, egy törzsvásárlónk. Szerintem láttad már itt, mert ő emlékezett rád, amikor megrendelte ezt a göncöt.
- Igen? Ez meglep. Elég ritkán vagyok itt! Hogy néz ki?
- Szőke a haja, kicsit rövidebb, mint az enyém, elég vékony és viszonylag pici a roma csajszi, de jó nagy cickói vannak – vigyorgott.
- Passz, nem tudom.
- Kár, ha meglátod, majd beugrik, de én lassan indulnék, ha nem baj!
- Persze menjünk csak.
Hátrahagyva az üzletet, együtt sétáltunk el az autómig, ahonnan ő gyalog folytatta tovább. Többször felajánlottam, hogy ilyenkor hazadobom, de egy-egy szakadó esőtől eltekintve nem akart élni a lehetőséggel, így én leszoktam arról, hogy egyáltalán felajánljam a fuvart. Elbúcsúztunk, ami egy „- Hello, akkor holnap!” -ban kimerült és az autóból még egy rövid dudaszó kíséretében kiintegettem neki.

A további teendőim kb. fél nyolcig lekötöttek, már hazafelé tartottam a négysávoson, amikor megcsörrent a telefonom. Azt gondoltam, hogy Tibi barátom, akivel lefixáltunk este 10-re egy gyenge sörözést. A kijelzőn azonban egy ismeretlen számot láttam, név nem volt hozzárendelve, de gondoltam, legalább azzal megtisztel, hogy nem tiltja le a hívószámot.
- Ticiánó vagyok! – vettem fel.
- Uhh, ő-ő, szia, én Izaura vagyok – csicseregte egy vékony hang, kissé zavartan.
- Szia, Izaura! Mit tehetek érted? – kérdeztem némi affektálással. Amióta felmerült a neve a boltban, többször eszembe jutott, hogy ki is lehet ő, ezért abban a pillanatban olyan érzésem volt, mintha lényegében ismernénk egymást. Nem tudtam ettől függetleníteni, ezért nagyon közvetlen voltam, mintha ezer éve barátok lennénk.
- Azt hittem, hogy Margó fogja felvenni, az előbb erről a számról hívott.
- Ó, nem, ez az én számom, a cégese lemerült, azért hívott erről – válaszoltam. Nem akartam magyarázkodni, hosszú és értelmetlen lett volna.
- Az a baj, hogy rendeltem egy bikinit, amit ma megkaptatok, de holnap mégsem tudok érte elmenni, mert korábban indulok – vette át a szót.
- Akkor tegyük el addig, amíg hazaérsz, vagy mi legyen?
- Nem, nem erre gondoltam. Meg lehetne oldani, hogy valahogy eljuttatod nekem még ma?

No, más nem is hiányzott így a nap végén, csak egy ilyen felkérés. Menjek vissza az üzlethez és vigyem ki címre, mintha mondjuk, egy pizza lenne?! A francba az egésszel! Jó, tudom, a vevőért mindent meg kell tenni, és ha Margó jól informált, akkor ez a roma csaj sokszor megfordult már nálunk, kár volna egy törzsvevőt kényelmességből elveszíteni.
- Hát, ha elárulod, hogy hová kéne vinni, akkor el tudom dönteni, hogy belefér-e.
- Hm, nagyon megköszönném! A címem Ősz utca négy, hatodik emelet kettő.
- Hú, az pont a város másik fele! Figyelj, akkor legyen úgy, hogy visszamegyek a ruháért, magammal viszem haza, aztán estefelé úgyis jövök a belvárosba, akkor arra mennék és feldobnám neked, ha így megfelel, de ez nem mostanság lesz.
- Persze, nagyon jó lenne! Mikor jössz?
- Úgy kilenc és fél tíz között, jó? Az nincs még későn?
- Nem, szuper, akkor várlak!
- Ok, szia!
- Szia!
Abban a percben nagyon utáltam magam, mert tudtam, hogy nem a törzsvásárló, hanem a nő miatt teszem meg a szívességet. Azt gyűlöltem piszkosul mindig is magamban, hogy ha egy jó nő kér tőlem valamit, sosem tudok nemet mondani. Jól esik kéretni magam, de már az elején tudom, hogy vesztettem. Most is ez történt, ki tudja hányadszor az életemben...

Negyed tíz elmúlt, mire taxival odaértem a tízemeletes toronyház bejáratához, kezemben a boltom papír reklámtáskájával, melyben a megrendelt „s” méretű fürdőruha volt, Eszembe is jutott az a régi, de remek vicc, hogy miért feszül a póló Szupermenen? Mert csak esses, ugye. Azon gondolkodtam, hogy fel kéne hívni a lányt, hogy melyik csengőt nyomjam, de mivel nyitva volt a lépcsőház ajtaja be tudtam menni egészen a liftig. A sötétben nem találtam meg a villanykapcsolót, de a hívógomb szerencsére irányfényként világított. Az egyik földszinti lakásból zenefoszlányok hallatszottak, a felvonó közeledett, egy ajtó becsapódott valahol és intenzív kajaszaggal kevert cigi füst keringett a levegőben. Jellegzetes panel hangulat. Belül a tízes gomb alumíniumból volt, a többi műanyagból, a fülke belső, sárga festését igen csak összekarcolták, értelmetlen feliratokkal és jelekkel. Nagyot zöttyent a szerkezet, ahogy felért a célállomásra, kinyílt a belső ajtó, a külsőt kilöktem, és keresni kezdtem a kettes ajtót a folyosón. Valaki, valamelyik közeli emeleten felkapcsolta a villanyt, mert világos volt, nem úgy, mint a földszinten. Kissé megrezzentem, mikor a csengőt megnyomtam, mert iszonyatosan kellemetlen kerepeléssel adta a bentlakók tudtára, hogy valaki az ajtó előtt bebocsátásra vár.
- Ki az? – kérdezte egy női hang az ajtó mögül, miközben éreztem, hogy a kémlelőnyíláson keresztül figyel.
- Ticiánó vagyok, szia!
- Nyitom!
Az ajtó ekkor résnyire kinyílt, de senkit nem láttam mögötte, viszont lépteket hallottam, távolodni a bejárattól. Picit vártam, hátha történik valami, de semmi nem változott, így betoltam az ajtót és beléptem a lakásba.
- Gyere be, dobd le magad, amíg végzek! - mondta a lány és behúzta maga mögött a kisszoba ajtaját, majd folyatatta, alig hallhatóan a csukott ajtó mögül.
- Nagyon rendes tőled, hogy elhoztad!
- Szóra sem érdemes! – mondtam egy sóhajjal a hangomban, amit természetesen élcelődésként csempésztem oda.

A bejárati ajtót becsuktam magam mögött. Tőlem balra egy falilámpa adott némi fényt, de a fehérre festett mennyezeten éles határokkal lehetett látni a szobákból kiszűrődő árnyékokat. A folyosó végén, velem szemben a konyha volt, a bejáratán nem volt ajtó, ezért egészében lehetett látni a tűzhelyet, a mosogatót, az ablak alatti pultot, az ablakon átszűrődő fényeket az utcáról. A konyha bejárata előtt a folyosó mindkét oldalán volt egy-egy szobaajtó: balra a nagyobbik szoba, ahonnan zavaróan hangos zene szólt a tévéből, vele szemben pedig az az üveg betétes, fehér ajtó, amit Izaura az imént behúzott maga mögött. Elindultam a lakás belseje felé, a nagyszoba ajtaja nyitva volt, ezért arra vettem az irányt. A szobát csak képernyő világította be, a tévével szemben lévő kanapéra telepedtem és kicsit néztem az éppen futó klipet. Valami fura zene volt, nem kötött le, ezért felálltam, az ablakhoz sétáltam és a függönyön keresztül pár percig néztem a szemben lévő panelház lakóinak koraesti teendőit. Ott sem történt semmi érdekes, ezért visszaültem eredetileg elfoglalt helyemre. Pár pillanat elteltével Izaura jelent meg az ajtóban, átsétált a tévé előtt a szoba túlsó sarkába és felkapcsolta az állólámpát. Ahogy elment előttem, éreztem az illatát, nem emlékszem rá, hogy mit használt, de nagyon illett hozzá ez az illat.

A lámpa teljesen bevilágította az addig kéken vibráló helyiséget és ott állt előttem ő. A hirtelen jött lámpafényben rezzenéstelenül tűrte, ahogyan őszinte csodálattal, szinte bámultam rá. Eszembe jutott, hogy Margó szerint ismernem kéne, de Istenemre mondom, nem volt ismerős. Festett szőke haja teljesen egyenes volt, a válla alá ért és frufruja kis híján a szemébe lógott. Ajkai olyanok voltak, mintha állandóan, éppen a nevetés határán állna, és bármelyik pillanatban elhúzódnának vízszintes irányba, de lehet, hogy csak a szájfény csillogása miatt láttam olyannak. A szemei zöldek voltak, először hidegnek éreztem a tekintetét, később pedig azt, hogy átvilágít velük. Néha ez a két érzés egy-egy pillanatban egyesült, de volt, hogy teljesen barátságos volt ugyan ez a nézés. Az öltözködést nem vitte túlzásba, látszott, hogy nem várt komoly vendéget, ez tipikusan otthoni, játszós ruha. Egy fehér alapon, világoskék feliratos, spagetti pántos top volt rajta, ami szépen ráfeszült a melleire, szabadon hagyta a hasát és a köldökét is, és azt sem volt nehéz észrevenni, hogy melltartót nem vett fel alá. A hozzá választott fehér pamutszerű térdnadrág is remekül mutatta a lány alakját, vékony lábai kecsesen rajzolódtak ki a hátulról jövő fényben. Az arca kissé fáradtnak tűnt, de az illata még mindig belengte a szobát.

Pillanatok múlva, hirtelen berogyasztotta a bal lábát, majd a jobbat a bal térde mögé emelte, mint a balettos női szereplők az előadás végén. Mindketten kissé zavarba jöttünk az addigi szitutól, de a „produkció” kellően feloldotta a zsibbadtságot, melyből hangos kuncogással tértünk vissza a szemkontaktusba. Nem tudom miért, de felálltam a kanapéról, elindultam felé, miközben a lélegzetemet visszatartva a szemébe néztem. A szemében láttam azt a felismerést, hogy egy férfi belépett abba az intimszférába, amit kiépített maga körül, de éreztem, hogy egyáltalán nem bánja, bár jelezni sem akarta az ellenkezőjét, mégis mély levegőt vett és türkiz-zöldes retinája tágulni kezdett közeledésemre. Felé nyújtottam a kezemben lévő reklámtáskát és így szóltam:
- No, hát akkor, itt van a fürdőruha!
- Megnézhetem? – kérdezte, miközben a hangjában valami remegésszerűt éreztem.
- Persze – válaszoltam.
Erre kikapta kezemből a pakkot, majd kikerült úgy, hogy a kezem hozzáérjen az övéhez és újra elvonult a kisszobába. Én ismét a kanapéra huppantam, kicsit kényelmetlenül éreztem magam, de valahol mégis jó volt ez a flörtnek sem nagyon nevezhető helyzet. Felálltam, odasétáltam a szoba ajtajába, az előszoba túloldalán lévő ajtót néztem, ahová Izaura átöltözni ment. Hallottam, ahogy odabent lekapcsolódik a villany, kinyílt az ajtó és a lány a folyosó kövére lépett egy magas sarkú, fehér bőrpapucsban, immáron bikiniben.
- Szerinted milyen? – kérdezte.
- Uhhffff! – csak ez jött ki belőlem.
- Ez jót, vagy rosszat jelent? – kérdezte.

Ott állt egy igazán kívánatos, huszonéves szőke lány bikiniben, egy hatodik emeleti panellakás előszobájában, csütörtök este fél tíz körül, lábán papucs, bal kezében egy világoskék szalaggal átfűzött szalmakalap. Az egész helyzet teljességgel lehetetlennek és valószínűtlennek tűnt. A bikini fehér színű, a felsőrész pereme, és a nyak mögött megkötött kötő aranyszínű volt, a bal oldali melltartón egy vaníliavirágra hasonlító alakzat bújtatta el a feszes, kerek melleket. A fehér alapú, szintén arany szegélyű bugyi csípő fazonú volt, a melltartón lévő minta ismétlődött az elején. Hála az égnek, nem kellett kiselőadást tartanom arról, hogy hogyan kell kinéznie egy csípő-bugyinak egy nőn, mert Izaura tökéletesen vette fel, szinte vízszintesen, kicsit sem felhúzva a derekára. Ilyenkor mindig az jut eszembe, hogy ha nem volna divat a teljes szeméremszőrzet eltávolítás, akkor nagy valószínűséggel ezeket a bikiniket nem is lehetne viselni, annyira mélyen húzódik a bugyi vonala.
- Nagyon tetszik! – hebegtem.
- Tegezhetsz, egész nyugodtan! – válaszolta félénk mosollyal a szája sarkában, miközben tett egy teljes fordulatot a tengelye körül és elindult a bejárati ajtó felé.
Felnevezettem a szóvicc hallatán, és próbáltam úgy hangsúlyozni a nevetésemet, hogy jelezzem: „rendben, átlátsz rajtam, lebuktam!”, bár ez teljesen nyilvánvaló volt e nélkül is. Miközben vonult a folyosón, a popsiját is sikerült szemügyre venni. Az a fajta, amit az ember csak címlapokon, vagy filmekben lát. Szinte tökéletesen kerek, de pici. Sehol egy narancsbőr, vagy egy csík, semmi! Hibátlan, feszes, gyönyörű, barna bőr.
- Szóval, igazán remek, így ahogy van! – mondtam teljesen őszintén
- Tényleg? Nem csak ezért mondod, hogy vegyem meg? – fordult felém
- Miért, még nem biztos, hogy megveszed? Csattantam fel gyenge színész módjára, de a hangsúllyal éreztettem, hogy viccnek szánom a költői kérdést.
A válasz csak egy halvány mosoly volt, ami nagyon különbözött az eddigi arcjátékoktól. Eltűnt belőle minden kislányos és pajkos arckifejezés, a helyüket egy érett, tapasztalt és tettre kész fiatal, de határozott nőé vette át. Éreztem, hogy valami történni fog, de hirtelen zavarba jöttem és a mamlasz bámészkodáson kívül nem tudtam mit tenni. Az ilyen helyzetek azok, amiket a férfinép minden szexuális fantáziakor elgondol, de ahogy ott a lehetőség vagy nem veszi észre, vagy leblokkol. Én legalább észrevettem...

Kisvártatva elindult felém, a papucs sarka a kőhöz verődve hangosan koppant, az a pár méter legalább egy Budapest-Tokió távolságnak tűnt. Járásán látszott, hogy valamikor vett egy-két órát egy modelliskolában, de kifutón azért nem csiszolta tökéletesre. Minden lépésnél a mellei kis híján kioldották a bikini felső nyak mögötti csomóját, a kezében lévő szalmakalapot a hasa elé tette, majd mikor odaért hozzám a kezembe nyomta azt és megfordult előttem. Teste, nekem háttal az enyémhez ért, a bal válla fölött hátranézett, az arcunk egymástól pár centire volt. A lélegzetem visszatartva néztem a szemét, miközben kezeim ösztönösen elindultak a kalapot elejtve, bal kezem a medence csontját, míg jobbom a hasát érintette. Gyengéd próbáltam lenni az érintéssel, magamhoz húztam, popsija a több réteg ruhán keresztül is érezhetően hozzáért a farkamhoz, ami a látványtól már majd szétrobbant.

A nyakára fújt parfüm olyan intenzitással volt érezhető, mintha abban a pillanatban került volna a bőr pórusai közé. Néhány szál haja az arcomhoz érve csiklandozta a bőrömet, államat a bal vállára tettem. Jobb kezével hátranyúlt, apró tenyerével a fenekemet végigsimította nadrágon keresztül, majd hirtelen a bal kezét a tarkómhoz emelte, ezzel a mozdulattal az arcomat még közelebb húzta sajátjához. Önkéntelenül is felsóhajtottam a leplezetlen vonzalom hatására, miközben oldalról, hátulról a nyakához ért a szám és ajkaim közül forró levegő tört elő. Jobb kezét az enyémhez emelte, átfogta kézfejemet, majd ellentmondást nem tűrően a mellei felé irányította tenyerem. Ebben a pillanatban azt éreztem, hogy ez a teljesen hihetetlen sztori nem lehet más, csak álom és attól féltem, hogy azonnal felébredek valahol csatakosan, egy átizzadt, fülledt nyári hajnalon. A bikini felső szegélye alá könnyedén becsusszantak az ujjaim, majd a mozdulat sebességét egyre inkább visszavettem, de meg nem állva közeledtem a mellbimbó felé.

Ekkor bennem elszabadult a pokol. Eddig a csípőjét cirógató bal kezemmel megkerestem a bugyi oldalt megkötött csomóját és azt egy határozott mozdulattal kibontottam. Éreztem, hogy a ruhadarab a gravitációnak engedelmeskedve pár centit aláhull, feltárva előttem a lehetőséget arra, hogy felfedezzem a lány kívánatos, selymes punciját.
- Érj hozzám, érezni akarlak! – szólított fel.
- Tényleg ezt akarod? – kérdeztem
- Akarom, akarom, akarom, akarom! – sziszegte halkan.
Akkor még nem tettem meg azt, amire kért. Jobb kezemmel a melltartó alatt körkörös mozdulatokkal Izaura kemény, kerek mellét simogattam, amit a lány egyre gyorsuló levegővétel mellett úgy próbált viszonozni, hogy kezemet elengedte, a sajátját a testünk közé préselte, ahol farkam után kutatva, benyúlt a nadrágomba. Amikor hozzáért vérrel teli cerkámhoz, keze valósággal hidegnek tűnt, de ez legkevésbé sem érdekelt. Szorosan marokra fogta és, mintha csak a villamoson a fogantyúban kapaszkodna, szorított, de semmi mást nem csinált. Közben a másodperc tört része alatt bal kezem a teljesen szőrtelen szeméremdombon keresztülsiklott, utat talált a korábban szabaddá tett nedves szeméremajkak felé, ujjaimmal a lány csiklóját keresve ziháltam.

Ő eközben nekem háttal állva, félig hátra, felém fordulva bal arcféltekét az enyémhez feszítette, nyelvét a szája szegletéből felém tolta, amit én egy őrült módjára, magamból kivetkőzve szopogattam, nyaldostam. Puncija égetően forró volt, az ujjaim nem hagytak egy másodpercnyi ingerszünetet sem, hol a csikló körül, hol a bejáratnál tevékenykedtek. Másik kezemmel a bikini felsőt a lány mellkasára feltoltam, kicsit sem érdekelt, hogy esetleg túl szoros a kötés, egyszerűen megőrültem a vágytól, hogy érezzem a csodás formájú ciciket, a szimmetriát, érezzem a fiatal bőr feszes rugalmasságát. Mindeközben egyre szorosabban húztam magamhoz, ő a farkamat elengedve a pólómat húzkodta felfelé, a nadrágomat a derékpánt gumijánál fogva pedig lefelé.

Annyit sikerült elérnie, hogy a nadrágom takarásából előtört férfiasságom, de azt hiszem egyikőnk sem vágyott ennél sokkal többre. Ahogy ezt a szabadságot megéreztem, a lány törékeny testét megfeszítettem magam előtt, felsőtestét előrehajtottam úgy, hogy a feje fölött karjait keresztbe kulcsolva, az alkarjaival a falhoz támaszkodjon, a teste a fallal a lehető legnagyobb szöget zárja be, így feneke minél inkább domborodjon felém. Haja a lapockáit eltakarta, ahogy karjai között a fejét hátrafelé feszítette, a nyakában lévő felsőrész pántjai össze-vissza tekeregtek a hátán, a farkamtól pár centire domborodó popsija jobb oldalán pedig még tartott a bikini alsó csomója, amit úgy söpörtem le a lány combjáról, mint ahogy egy több száz tonnás vonat gázol át a sínre fektetett öt és tízforintosokon. Hirtelen eltolta magát a faltól annyira, hogy egyik tenyerével tudjon támaszkodni, másik kezével pedig a már korábban tapasztalt határozottsággal farkamat megragadta, majd egy erőteljes mozdulattal a forró bejáratához igazította úgy, hogy közben a makkom hegyével, az ánuszától a csiklójáig végigsimítottam a gyöngyöző puncit.
- Gyerünk, csinálj meg! – türelmetlenkedett.
- Csak egy pillanatot várj! – mondtam, miközben próbáltam levegőhöz jutni.
Leírhatatlan érzés szántott át rajtam, ahogy hátulról tövig hatoltam belé. Esküszöm, sem előtte, sem utána nem éreztem ilyet, tetőtől-talpig beleborzongtam. Kezeim a lány csípőjén ritmust adtak a mozgásunknak, a két kézzel támaszkodó, falhoz döntött test vonaglott előttem, fejét ide-oda dobálta, néha kicsit lehajtotta a padló felé, majd újfent, mintha a hajánál fogva megrántottam volna, hátrafeszítette. Az előszobában folyó eszeveszett szexet a tévécsatorna jótékony hangossága fedte el, ő is, én is fel-felnyögtünk, sóhajtoztunk a felszabadult hormonok táncában. A nekünk balra lévő konyhaablakon keresztül, a szemközti emeletes ház egy-két lakásából talán lehetett minket látni, ami még inkább izgalmassá tette az amúgy is eseménydús estét. Izaura fejét az ablak felé fordítottam, hadd lássam, őrá hogyan hat az, hogy esetleg lesnek minket. Ekkor kicsit hangosabban szedte a levegőt és másodpercekig bámult át a szomszéd ház ablakaira, a konyhaablakba tett vitrázs függöny felett.
- Csináld még, nehogy abba hagyd! – hörgött eltorzult hangon, teljesen felesleges aggodalommal.
- Itt van, tessék! – lihegtem.
- Így jó? Tetszik? Még? - szuszogtam, és a testét még nagyobb erővel rántottam magam felé, miközben farkammal tűz forró, nedves punciját feszítettem belülről.
Ekkor már csak egyik kezével támaszkodott a falnak, mellyel segített ritmust tartani és éreztem, hogy szabadon lévő kezével néha himbálózó cicijeit simogatja, néha gyors váltással a szeméremajkai között, saját magát izgatja csiklóját simogatva, minden egyes tövig hatoláskor hozzáérve, belekarmolva herezacskómba.

A lány teste egyszerre megfeszült, mozgása teljesen megszűnt, csak zihálása hallatszott, miközben minden erejével azon volt, hogy farkam teljes terjedelmében kitöltse őt. Éreztem, ahogy a férfiasságomat szinte fejni kezdi puncija, teste tett még egy önkénytelen, görcsös mozdulatot, ami miatt szinte kicsúsztam belőle, erre teljes erőből újra hátratolta magát, ismét tövig befogadva kőkemény szerszámomat. Azt hiszem mondani akart valamit, de a hangja elcsuklott, csupán egy elnyújtott sóhajjal kevert nyögésre futotta erejéből. Éreztem, ahogy belül folyamatosan összerándult, egyre kisebb intenzitással, de még most sem mozdult és nekem sem engedélyezett egy centit sem. Punciját simogató kezével ismét tett néhány egyre erőteljesebb, körkörös mozdulatot csiklója körül gondosan ügyelve arra, hogy engem továbbra is, magában túszul tartson.

Pár pillanat elteltével ismét rátört az orgazmus, amit most egy alig hallható nyögdécselésből előtörő nevetéssel üdvözölt. Megint ugyan azt a görcsös pumpálást éreztem a farkam körül, de most már ez nekem is sok volt. Nyomni akartam még mélyebbre, majd ki és újra be, de mozdulni sem tudtam, csak az ő gyönyörének hatására, tarkómon egy kisebb zsibbadást éreztem, majd abban a pillanatban tudtam, hogy ennyi volt. A forró sperma első adagja őrületes sebességgel tört elő mozdulatlan farkamból, amit természetesen ő is megérzet, és golyóimat kezdte simogatni kezével. Nem törődve azzal, hogy a zacsimat morzsoló kéz nincs felkészülve a hirtelen mozdulatra, kitéptem magam a lány fogságából és kicsit visszahúztam farkamat, majd keményen beléhatoltam újra, tövig. Az agyam lüktetett, a fülemben hallottam dobogni a szívemet, alig tudtam levegőt venni, a sperma egyre kisebb adagokban lövellt ki rángó farkamból, egyenesen a világ akkor legjobbnak ítélt helyére, Izaura forró, sikamlós, bársonyos puncijába.

A falnak dőlve, remegő térdekkel, a leheletnél is finomabb mozdulttal szálltam ki belőle, majd egymás mellé, a szürke kőpadlóra omlottunk. Az átélt orgazmus olyan megnyugvást hozott, hogy úgy éreztem, tökéletes a világ. Izaura mellettem pihegve rám nézett és halkan, szinte súgva így szót:
- Aszta...!
Valami hasonlót érezhetett ő is, mint én, csak amíg ő megpróbált szavakat találni az érzésre, én csendben elmerültem a nirvánába. Talán egy két perc telhetett el így, amikor a kaputelefon szétszakította a viszonylagos csendet. A lány felkászálódott a padlóról, majd a telefont letette és ennyit mondott:
- El kéne indulnod!
- Társaságod lesz? - kérdeztem tőle.
- A tesóm jön, nem volna jó, ha itt találna.
- Basszus, ilyenkor?
- Persze, ő lakik itt, én csak akkor költözöm ide, ha itthon vagyok.
- Ha itthon vagy? –értetlenkedtem
- Igen! Holnap reggel indulok vissza Sydney-be, csak egy órával korábban megy a gépem, mint ahogy emlékeztem rá, ezért kértem, hogy hozd fel a fürdőruhámat.
- Ausztráliában élsz?
- Majdnem. Melózni járok ki. Egy év ott, két hónap itthon.
- Akkor ez azt jelenti, hogy holnaphoz egy évre leszel újra itthon?
- Nagyon valószínű!
- Bassza meg! – sóhajtottam fel
- Ez miért ilyen nagy baj? – faggatott
- Nagyon jól éreztem magam veled, gondoltam lehetne folytatása is...

Egy őszintének tűnő, sajnálkozó mosoly szaladt át az arcán és szemei kissé elmerengtek. A bikini felsőt valahogy lerángatta már magáról és anyaszült meztelenen leguggolt hozzám, majd odahajolt és szájon csókolt.
- Írok majd! – mondta
Csak sóhajtottam egyet, felálltam és a villanyfényben elkezdtem a ruháimat keresgélni. Izaura közben beszaladt a fürdőszobába, ahonnan egy köntösben tért vissza. Ahogy a pólómat igazgattam, a szörnyű hangú csengő felsikított. Kinyitotta az ajtót és belépett egy lány.
- A tesóm, Zsaklinka – mondta Izaura, a testvérére felé biccentve
- Szia, Zsaklinka! Ticiánó vagyok, éppen elmenőben – próbáltam elütni a kínos helyzet élét, miközben odahajoltam egy pusziért.
- Hello, látom, korán jöttem! - mondta Zsaklinka, egy-egy arcra adott puszi között.
- Én már megyek is – válaszoltam.

Zsaklinka befordult a kisszobába, majd Izaura ismét odalépett hozzám. Szó nélkül átölelt, a mellkasomhoz szorítottam piciny fejét, kicsit így tartottam, de éreztem, hogy ki akar törni az ölelésemből. Rám nézett, majd ezt mondta:
- Ilyen a mi szerencsénk. Rosszkor vagyunk jó helyen!
- Tudod hányszor hallottam ezt?!
- Sajnálom én is, hidd el! Majd tényleg írok! - válaszolta
- Hm, ok, legyen így, ha másképp nem lehet! –mondtam és mivel a tárcámban mindig van egy-két saját névkártya, adtam egyet Almának.
- Ezen rajta van az e-mail címem, telefonszámom, stb.
- Ok, köszi! –mondta, majd becsukta a lakás ajtaját mögöttem.
A liftet Zsaklinka érkezése óta senki sem hívta el, ott várt az emeleten. Beszálltam, megnyomtam a földszinti gombot, és egy óriási ürességgel karöltve kiléptem a ház elé, ahol taxit hívtam és indultam a Tibivel megbeszéltek szerinti helyszínre sörözni. Persze elkéstem, de nem is volt jó a hangulatom, pár korsó után haza indultam.
Eltelt már három és fél év, de Almáról azóta sem hallottam semmit.


Szextörténet ajánló:


Régi szexbarát


Megszólalt a csengő. Az utolsó. Krisztike rámosolygott Péter-re, aki erre még jobban begerjedt. Kiskoruk óta egymás szomszédságában laktak, együtt nőttek fel, egy iskolába jártak. 5 évesen együtt estek le a diófáról és mindig mindent közösen csináltak. Évekig testvérekként szerették egymást, megosztottak mindent egymással. Aztán Péter egy nap furcsán érezte magát: Krisztike ugyanúgy várta akkor a ....

Első élvezésem


Sziasztok. 19 éves, átlagos srác vagyok, még szűz a szó szerinti értelemben. Nagyon sokat olvasom a szex történeteiteket, nagyon izgatóak egyesek. Én is megosztom veletek az életem első élvezésének a történetét.
Kissé nem szokványos család a miénk, olyan értelemben, hogy természetes számunkra a meztelenkedés egymás előtt, együtt. Egész kiskoromtól fogva így nőttem fel. Van egy nővérem, ak....

Elsõ animal élményem


Elsõ animal élményem

Sziasztok Évinek hívnak. Villány mellet egy kis faluban lakom. És ez a történet az én élményeimet meséli el. Mivel valós dologról van szó, nem szeretnék neveket írni, hogy megtartsam az inkognitómat. Mivel erre mifelénk mindenki ismer mindenkit így is lehet, hogy egy páran rám ismernek. Na mindegy ennyi kockázatot vállalok.


- Szóval! Elég rég ke....

Édes szerelem.


Édes szerelem.

Tömegközlekedés alkalmával előfordulhat, hogy férfiként ülünk a buszon és egy hölgy mellénk ül. Messze megy a busz van idő, így meg lehet szólítani a nőt aki mellénk ült. Negyvenes éveiben jár a hölgy a férfi a harmincas évei közepén. Tehát szinte azonos korosztály. Úriemberként így kell csinálni.

- Kezét csókolom hölgyem, Béla vagyok. - indítja a beszé....

Egy falusi szex történet


Unokahúgom kíváncsi belevaló kis muff. Korán elkezdett érdeklődni a másik nem iránt. Gyakran leskelődött, kukkolt. Persze úgy gondolta nem vettem észre, de nem akartam lebuktatni a kis drágát!
A történet ott kezdődik, amikor nővérem lepasszolta nálunk a lányát. Akkor 15 éves volt. Elvonultam a szobámba, hogy eljátszadozzak magammal. Az ágyam az ajtóval szemben van így ha a kulcslyukon kukuc....

Rád verem a farkam, Patrícia


Kb. egy fél éve, ismertem meg Patríciát, s akkor még nem gondoltam… Nem gondoltam sok mindent… Nem gondoltam, hogy egyszer majd a barátnőm, a dominám, sőt…, lesz… Bár jó ideje egyedül voltam már, az elején még csak arra sem gondoltam, hogy haverságnál, barátságnál több is lehet köztünk, hisz nem volt benne semmi különös… Nem volt magas, nem volt alacsony. Nem járt nőies cuccokban, a kecsesség, az ....







Szextörténet címkék

testér | tanárnőból ribancot. v | fiatalabbal | ejteni | átnedvesedett |
Az oldalra beküldött szextörténetek, erotikus, és pornográf történetek a felhasználóktól származnak, ezért a szolgáltató felelősséget nem vállal! Ha az oldalon jogsértő, vagy egyéb okból kifogásolható történetet, szexuális tartalmú írást találsz, akkor azt jelezd a szerkesztőknek, és eltávolítjuk.