Téli erotika

Téli erotika

Már elállt a hóesés. A dombokat és az utat fehér takaró borította. Igazán nem lenne kedvem ilyen időben vezetni – gondoltam. Ahogy kiszálltunk a kocsiból megreccsent a friss hó a talpunk alatt. Néztem , ahogy előremész kinyitni a kisházat és azon járt az agyam, hogy vajon mit terveztél a délutánra. Azt hiszem kicsit elgondolkodtam. A nyugalom és a csend körülölel, nem moccan semmi és senki a környéken. Lassan lépkedek a ház felé. Ahogy benyitok, megcsap a kellemes meleg. Már letetted a kabátot, átöleled a vállam.

- Elálmodoztál odakinn?- kérded, miközben végigsimítod a hátamat és lesegíted a kabátom.

- Valahogy úgy. – mondom. Közben arra gondolok, hogy milyen furcsa mindez. Mintha egy másik világba csöppentem volna azzal, hogy kiléptem a kocsiból. Az előbb még vadul politizáltunk és az élet értelmét boncolgattuk felváltva. Most meg mintha ellopta volna valaki a kézzel fogható valóságot.

- Iszol valamit? - Csak megrázom a fejem hallgatagon. Inkább átöltözöm.

Eltűnök jobbra a fürdőszobában. Kicsi, tiszta, puritán. Lezuhanyozom, nem mintha megizzadtam volna, de a forró víz felélénkít. A víz ömlik végig az arcomon, simogatja a vállaim, én meg végiggondolom, hogy mit terveztem mára. Megszárítom a hajam, összefogom, kis festék a szememre, úgyis az lesz a legfontosabb ma délután. Melyik illatot válasszak? A citrusost, valami fahéjasat….nem, ez a nehéz, édes illat lesz a legjobb. Még a törököknél vettem a híres bazárban. Egyre izgatottabbá válok, mit szólsz majd vajon? Gondosan felveszem a kikészített darabokat, óvatosan halkan kinyitom az ajtót.

A kandallóban ropog a tűz, ez az egyetlen fényforrás, a lángok szinte táncot járnak a gerenda falakon. Előttem bárpult, fából természetesen, néhány székkel. A szoba túlsó végében bőr ülőgarnitúra, kis dohányzóasztallal, oda készítettél ki két poharat. Ahogy meghallod az ajtó nyílását, felkelsz, felveszed a két poharat, elindulsz felém. Amikor megfordulva meglátsz, megdermedsz egy végtelennek tűnő pillanatra. Tetőtől talpig borít a fekete csador, csak a szemem látszik. A könnyű, hosszanti szövésű anyagon megcsillan a fény. Ahogy közelebb lépek egyet kivillan a földig érő lepel alól a karamellszínű alsó ruha. Felhajtod a whiskydet, az enyémet leteszed az ablakmélyedésre. A lelkem mélyén sóhajtok egyet, vetted a lapot, én is teljesen átengedem így magam a játéknak, lehajtom a fejem, lesütöm a szemem. Egyszer csak felcsendül néhány halk hang, dallammá áll össze, csilingelő, húzódó keleti dallammá. Kb egy méterre megállsz tőlem.

- Vetkőztess le! – a hangod egészen mély, nem kedves, nem is durva. Határozott.

Elkezdem gombolni az ingedet. Véletlenül hozzád érve is érzem az erőt az izmaidban, pedig meg sem mozdulsz. Megkerüllek, leveszem az inged, a körmeim végigsiklanak a hátadon és az öv vonalán. Ahogy mozgok körülötted, a hosszú ruha mintha a zene ritmusára mozogna. Kibontom az övet, lehúzom a nadrágot és az alsót is.

Nekitámaszkodsz egy bárszéknek.

- Kézimunkázni tudsz? – kemény a hangod, reszelős.

Csak szótlanul bólintok, értem a mordulást és a mozdulatot. Térdelve maradok, a ruha széles körben elterül körülöttem. Jobb kezemmel végigsimítom a szerszámodat, megfogom marokra és lassan elkezdem verni. Egyre jobban igazodom a zenéhez. Egyszer- egyszer megfogod a kezem, segítesz eltalálni az erőt és a ritmust. Többnyire azonban hátul támaszkodsz. Egyre gyorsul az én lélegzetem is, már sajnálom, hogy el van takarva a szám, szívesen bekapnám, szopogatnál ezt a férfiasságot. Megérzed a habozásom, nyilván a zihálásom is látszik, mert élesen felcsattansz: Folytasd! Több ütemben lövellsz ki. Gyönyörű a tested ahogy megfeszül. Szinte hallom a dübörgést, úgy ver a szíved. Csukott szemmel intesz egyet, meglátom a frissen keményített törülközőket. Felveszem az egyiket és lassú mozdulattal a lábadtól végigtöröllek, majd elkezdem masszírozni a hátad. A keleti zene és a keleti illat elegye kábítószerként hat rám, lebegek. Elindulsz az eddig rejtett hálófülke felé, hasra fekszel a széles ágyon. Folytatom a masszázst a válladtól végig a gerinc mellett, majd vissza, megint le, körbe a farpofákon, végig a combokon, le a lábujjakig. Vissza a karokra, megfordítalak és körbe a melleknél, a hasad, majd a combok megint. Teljesen ellazulva fekszel. Halkan, lágyan szól a hangod: Most már levetkőzhetsz.

Felállok, elkezdem lebontani a fekete leplet. Ahogy a földre hullik, a hátam mögött lobogó tűzben olyannak látszik a többrétegű krém- karamell – kávé színű könnyű ruha, mintha belülről lángra kapott volna. A nehéz parfüm illata összekeveredik a füstével, a tűz roppanásai mintha a zenéhez tartoznának. Önkéntelenül is mozgok a zenére, felemelem a karjaim, forgok, táncolok, átengedem magam az élménynek, beleszédülök. Szinte nem is veszem észre, mikor ülsz ki az ágyszélére, de egyszer csak az ujjaid simítása a hátamon a tánc részévé válik. Majd a kebleimen, a csípőm körül, a finom simogatás a bőrömet érzékennyé teszi. Óvatosan lebuktatod a ruha vállpántját, lebegve csúszik le a földre. Izzik a pillantásod, forró a leheleted. Belecsókolsz a nyakamba, körbe a lapockámon, a hátam legkisebb pontja sem marad ki a puszikból. A mellbimbóim úgy meredeznek, hogy szinte fáj, végigsimítok hát rajtuk a kezeimmel. Az öt ujjad körbefogja a fenekem, simogat, masszíroz mindegyik, ahogy megnyomod a gerincem tövénél a két kis mélyedét, mintha áramütés ért volna, hátrahajlok, te meg lefektetsz óvatosan az ágyra. Az ajkaid a szeméremdombtól indulnak újabb és újabb felfedezőútra. Mélyebbre és mélyebbre, vissza a kilátóra, barlangtúrára, körsétára. Szinte megfulladok olyan közel a csúcs, amikor az ujjad finoman belém siklik. Megállíthatatlanul jön a kéj, áram szalad végig a kislábujjamig, végig a gerincemen, az első hullám után kihúzod az ujjad és amikor épp teljesen kitágulok, finoman belém hatolsz. Teljesen kitöltesz, alig mozdulsz, élvezed a belsőm hullámzását. Akkor kezdesz el finoman mozogni, mikor csendesült a vihar. De hamarosan megint lecsap a villám, majd újra, vergődök. Felállsz, szorosan fogod a csípőmet, a lábaim az arcod mellett. Beleharapsz az egyikbe és élvezed, hogy újra meg újra tövig belém hatolhatsz. És bennmaradsz. Lassú eszmélés után hosszan simogatjuk egym

ást.

- Kérsz egy cigit? – kérded.

- Egy kávéval. – válaszolom. Körbetekerjük magunkat egy-egy törülközővel és kiülünk a bárpulthoz. Csinálok egy-egy szendvicset is, elverjük az éhünket, iszogatjuk a kávét. Kevés szó esik. Élvezem, hogy a kedvemért hoztál sodorni való dohányt, olyan kellemes az aromája, és érzéki, ahogy megsodrod nekem. Különösen amikor a kész cigi két oldalán végighúzod az ujjaid, elegyengeted a dohányt, majd idenyújtod. Nézem a parazsat, kinn közben egész bealkonyult. Indulnunk kell.