Gimis sztori


Akkor játszunk ma is, gondoltam másnap suliba menet. Akkor még nem tudhattam, hogy a játék kapcsolatunk vetületeit tovább sokszorozza majd. A tegnap lepárolt következtetések alapján, a szokásos mentol hűs fogadtatásra számítottam. Egy kis testi - lelki kiéheztetés után némi gerjesztés, és utána jöhet majd csak a szüret. Akkor még hittem, hogy tudom mi vár. Arcomra biztos kikerült valami, ebből a magabiztos kielégült érzésből, de ez ellen nem tudtam és nem is akartam tenni semmit. Azt, hogy ez a viselkedés mekkora hatással van nőstények egy kisebb, de meghatározó részére, azt csak most kezdtem felismerni. Idáig is hívogattak bulikba, de most úgy elhalmoztak a meghívásokkal, mint a „régi” barátok a lottó nyertest. Ez még semmi, mert az ilyen invitálás csak finom módja volt a barátkozásnak, de e legváratlanabb pillanatokban kaptak el soha nem látott csajszik, és tettek olyan javaslatokat, amiknek nehéz volt ellenállni. Eleinte tetszett ez a nagy siker, de higgyétek el, pár nap és szimpatikus lesz a homoszexualitás. Jó, jó, ez azért túlzás, de igen zavart, hogy nem tudok egy légbuborékot sem kiengedni. Még ezen magányosnak szánt pillanatokban is elém pördült egy magát csinosnak tartó lányka, legalább 152cm magas, arcán erotikusnak tartott vonásokat rendezett be, és rövid úton meghívott magába. Vessetek meg, átkozzatok ki, de hímesen kemény szavakkal elzavartam őket. Csak később jöttem rá, hogy ezzel még jobban növeltem népszerűségemet, de zárójel bezárva.

Szóval, barátnőimet a szokásos nagyszünetben kerestem fel, a laza, de a női lélek megismeréséhez vezető fontos csevegésre számítva. Valami nem stimmelt. Már messziről láttam, hogy izgatottan súgnak, búgnak. Jesszusom, csak nem gyerekem lesz már is? Az nem lehet. Az általam kilőtt rakéták iránya alapján, ez kizárt. Akkor mi lehet?
- Sziasztok! Mi újság? - kérdeztem, hangomban most valós várakozással.
- Szia! - puszi, puszi - Kitaláltunk egy versenyt.
- Milyen versenyt?
- Egy nagyon tuti kis bajnokságot! Na figyelj! A lényeg az, - itt lehalkította Évi a hangját - hogy minél nagyobb nyilvánosság előtt dugjál velünk úgy, hogy ne bukjunk le.
- Mi van? - néztem rájuk nagyon hitetlenül. Kettőtökkel egyszerre és nyilvánosan?
- Nem, nem! - vette át a szót Júlia. Egyszerre csak egyikünkkel, azután a másikkal.
- Hol, mikor? Mi ebben a verseny? – tényleg nem értettem.
- Figyelj! Kitalálunk te meg én egy helyet és egy ötletet. Elmegyünk, megtesszük. Utána Évivel ugyan így, csak más helyen és más módon. Az nyer, akinek nagyobb tömeg előtt sikerül.

Kezdtem érteni, de szívesebben maradtam volna megszokott lakásban. Buggyant csajok. Vajon mibe akarnak belevinni? Na mind egy, eddig csak jól sültem el minden helyzetben, legyen.
- O.K.! Benne vagyok! – mondtam, és hangomba lelkesedést erőltettem.
- Super! - mondták, és sikongatva örültek, hogy bevállaltam. Ezek szerint nem számítottak rá.
Most már nem érdekes! Lesz, ami lesz.
- És, mikor kezdjük?
- Amint lehet! Mi már kisorsoltuk, Julival kezdesz. Akinek van ötlete és az a másiknak is tetszik, már azonnal mehet is.
- Versenybíró nincs?
- Csak nem basszuk át egymást! – Mondta Évi, de ahogy kimondta, már egyből érezte a mondat komikumát. Kezünket a szánk elé téve görcsösen röhögtünk mind a hárman, alig bírtuk abbahagyni.
- Csak nem! – adtam még egy löketet a vidámságnak! – O.K.! Juli, akkor mi találkozzunk a következő szünetben, addig az órán találjuk ki, hogy hol és hogyan okozzunk közbotrányt!
- Rendben! Szia! Szia! – köszöntünk el.

Megmondom a szégyenteljes őszintét, de semmi értékelhető nem nyert körvonalat a fejemben.
Gondoltam én ligetekre, parkokra, telefonfülkére és hasonló nagy forgalmú helyszínekre, de a „ne bukjunk le” feltételnek egyik sem akart megfelelni. Vagy is igen, éjszaka egy elhagyott parkban talán, de akkor a másik feltétel nem teljesül a „minél nagyobb nyilvánosság”! Már kerestem a mentséget, de Juli megelőzött.
- Kitaláltam! Megvan! Évi már is vesztes! – mondja, és aprókat ugrálva örül.
- És mi az ötlet?
- Majd időben meg-tu-dod! – még mindig odavan magától.
- Na! Ne tedd ezt velem!
- Figyelj! Te csak gyere el oda, ahova mondom és… - majdnem befejezte. Körülnézett, lehalkította a hangját. -… engem! Rendben?
- Na jó! Hol találkozunk?
- Négykor a parton, a híd tövében.
- A korzó mellett?
- Igen! Igen!

Mondhatom főtt a fejem. Úgy tűnt, hogy ott vagyok még a suliban, de képzeletben, egy cellában üldögéltem, ahova behallatszott a transzparenseket lóbáló vénasszonyok kórusa.
- „Fúj-fúj! Csukják le 100 évre a perverz disznót”!
Valahogy eltelt a maradék két óra, de nem elég lassan.
Ennyi kétellyel nem mentem még randira! A környék legforgalmasabb helyszínére igyekeztem, azért, hogy ott, úgy tegyem magamat egy lányba, hogy mások ne vegyék észre! Még csak kellékeket sem kért! Se egy pokróc, vagy sátor, vagy mit tudom én! Latolgattam, hogy milyen szintű ki-hágás ez, de csak arra jutottam, hogy a suliból biztos kivágnak, ha lebukunk. Na nem baj, egyszer élünk, és akkor Juli is jön velem, ez megnyugtatott. Mire ezt végig gondoltam, már meg is láttam Júliát. „Korzósra” öltözött. Haját összefogta egy ezüstös csattal, blúzt és kiskabátot vett fel és egy hosszú szoknyát. Valahogy nem igazán erre számítottam, kétségbeesésem fokozódott.
- Szia! Gyere, sétáljunk! – és kézen fogott!
- Szia! – csak néztem rá, vártam a választ, hogy most mi legyen.
- Nyugi! Még ne izgulj! Majd később! – mondhatom megnyugtatott.

Mentünk egy kört, közben a tanárokról, a suliról beszélgettünk. Mentünk még egy kört, most a nyaralásról és már nem is emlékszem mi mindenről dumáltunk. Vettünk egy fagyit és leültünk a lépcsőkre megenni. Kicsi volt a víz, az összes lépcsőfok kilátszott, majdnem az alsóra ültünk le. Amint megettük, Juli az ölembe ült, de szemből, és éppen kezdett leesni, hogy mit akar, amikor megszólalt.
- Nincs rajtam bugyi! – ahogy kimondta megcsókolt.
Fagylalttól hűvös és eper ízű volt a szája. Nagyon finom volt itt az eper állapítottam meg, kár, hogy én nem vettem. Hülyéskedtem gondolatban, de annyira érzékien csókolt és simogatott, hogy ezután már csak rá tudtam gondolni.
- Itt? – kérdeztem.
- Igen itt! – kezei közé fogta arcom és lassan közeledve érintettük össze szánkat és nyelvünket, így csókolgattuk egymást..
Körül kellett néznem. Minden irányban ültek párok, diszkrét távolságban, többen is egymás ölében. Szemben egymással is, mint mi, így annyira nem lógtunk ki a sorból. Még nem.
- Kezdhetjük? – kérdezte, és szoknyáját jól szétterítette magunkon.
- Kezdjük! – mondtam.

A szoknya redőinek rejtekében kigombolkoztam. Kicsit lejjebb kellett húznom a nadrágomat is, hogy elővegyem „Ő nagy merevségemet”, de ebben Juli is segített. Még szerencse, hogy a hosszú ingemben jöttem, mert derekamat így jótékonyan takarta. Nem hittem volna, de a körülmények sokkal jobban izgattak, mint vártam. Amint hamar kiderült, nem csak engem. Annak ellenére, hogy a nyelvi játékok elmaradtak, alul már nagyon vártak engem. Amint éreztem hogy síkos a pálya, nem tudtam ellenállni, magamra rántottam derekánál fogva. Szemeit tágra nyitotta, láttam, hogy nagyon küzd, hogy nehogy kiáltson egyet. Egész végig ez volt a leggyorsabb mozdulatunk.

Hát mit mondjak? Előttem az öreg folyó, körülöttünk sok-sok ember, mi meg itt ülünk egymásban és lassan, nagyon lassan, előre – hátra csúszkálunk. Amennyivel lassabban tudtunk mozogni, annyival jobban tudtunk élvezni minden pillanatot. Egyszerűen kötelező volt, hogy milliméterenként érezzem belsejét. Megtapasztaltam járatának minden lágy hullámát és az alagút végén a puha ütközőt. Csókjaink ütemét is ehhez a tempóhoz szabtuk. Most éreztem igazán csak a szája ízét, leheletének melegét és nyelvének játékát. Apró kis hangjaira eddig soha nem figyeltem, szemének pontos színét is csak most jegyeztem meg. Nem voltunk meztelenek, bőrünk csak kis területen találkozott, de soha nem éreztem ennyire őt, mint most. Ezen alkalommal lettünk igazán egymáséi. Ha tudnék magamnak parancsolni, máskor is kellene ilyen lassan szeretkezni. Hogy ne legyünk annyira feltűnőek, a csókolózást időnként abbahagytuk, és csak néztük egymást közelről, mintha csak halkan beszélgetnénk.

Nem tudom, hogy volt-e, akinek gyanúsak lettünk, én csak a vizet láttam, Juli pedig nem nézegetett körül, ezzel sem akarta felhívni magunkra a figyelmet. Szerintem mindenki csak magával törődött körülöttünk, egy párocskát úgy sem szokás hosszasan figyelni. Alhasam már feszített, görcsölt, őrült figyelem kellett ahhoz, hogy nehogy belegyorsítsak. Fogalmam sem volt mennyi idő telt el, de lábam már zsibbadt. Ezzel a sebességgel soha nem végzünk, valamit ki kellett találnom. Kicsit eltoltam magamtól, szétváltunk és lenyúltam. Csak csuklóból, hogy vállam ne mozogjon kicsit pezsdítettem magamon. Furcsa érzés volt, hogy sajátommal kell foglalkoznom, amikor lenne itt más is. Ennyi bevezető után, nem kellett sokat húzogatni, az utolsó előtti pillanatban visszatettem. Ahogy tövig értem, már is éreztem a kéj hullámokat, csak nagyon apró ki-be mozgásokkal élveztem ki a pillanatokat. Szemem becsuktam, szája szélét haraptam, talán kicsit erősebben is. Sokkal jobban tudtam érzéseimre figyelni, sokkal intenzívebben éltem át a kielégülést, mint egy lihegő izzadt befejezésnél. A legvégén magamhoz szorítottam, amíg az utolsó élvezet darabka is eloszlott bennem.

Kezdhettünk öltözni, persze csak ugyan olyan óvatosan, mint az elején. Begombolni nem bírtam a nadrágom, de ez volt a legkevesebb. Már úgy éreztem, hogy mehetnénk, zsibbadó lábaim is nyújtózásra vágytak, de ő még nem akart felállni.
- Mi van? Nem megyünk!
- De mindjárt!
- Mire várunk?
- Mit gondolsz?
- Nem tudom!
- Arra, hogy ami bement, az kijöjjön, te hülye!
Leesett!
- Neked milyen volt? – kérdeztem.
- Nagyon izgi, de nem tudtam elmenni.
- Akkor nem volt jó.
- Jó volt, de csak arra, hogy annyira felizguljak, mint még soha.
- Akkor most mi lesz veled?
- Itt? semmi!
- Miért? És máshol lesz?
- Nagyon remélem, mert meghalok, ha valaki nem dug meg rendesen, de minél hamarabb.
- Valakinek itt vagyok én, de hol gondoltad?
- Nem tudom! Hozzánk már nem mehetünk, késő van. Induljunk, majd valamit kitalálunk.
- Van egy koleszos ismerősöm, ő biztos odaadja a szobáját.
- Te tudod hol van az a kolesz? Mert én csak egyet ismerek, de az a város másik végén van. Addig én nem bírom ki! – mondja, hangjában felháborodottsággal
- Akkor passz!
- Megvan! Fogorvoshoz megyünk!
- Megőrültél? Neked nem a fogaddal van baj, hanem egy kicsit lejjebb!
- Bízd ide!

Tényleg nem volt messze. Ez egy lakásból átalakított magánrendelőbe mentünk. Juli elmondta, hogy a doki bácsi 3-ig az SZTK-ban közgyógyít, de 5-től itt folytatja. De minden kedden késik, mert megy egy sorozat a TV-ben, aminek csak fél6-kor van vége.
- És ezt te honnan tudod?
- Bal felső hármas gyökérkezelés. Részletezzem?
- Ne! Kérlek ne!
Becsöngettünk, egy középkorú asszonyság engedett be.
- A doktor úr mindjárt jön, addig itt várjanak!
De vette a kistáskáját, köszönt és elment.
- És ő? Hova megy?
- Ilyenkor vásárol be. A dokival dolgozik napközben is, most van csak ideje. Mindig kedden 5-re kaptam időpontot, innen tudom mi itt a szokás.
- Most miénk az egész rendelő?
- Megnézem! – bement a rendelőbe, megnézte az előjegyzést! – Gyere már! Van fél óránk!

Mind a ketten ránéztünk a székre, azután egymásra, de fanyalgó vonásokat láttunk a másik arcán, és elröhögtük magunkat.
- Ugye ezért ott ne?
- Kizárt dolog! Ott csak a fogamat tömhetik, másom nem!
- Akkor?
- Akkor gyere, de gyorsan!
Levette a szoknyát, megtámaszkodott az ablakpárkányon, és kis terpeszbe helyezkedett.
- Nyomd már be, mert megőrülök! – és popsi körzésekkel hívogatott.
Letoltam a gátyót, de csak úgy bokáig és kinéztem az ablakon. A reluxát félig nyitották csak ki, bent sötétebb volt, mint kívül, nem láthat be senki. Akkor rajta. Minden ellenállás nélkül csúsztam bele, annyira könnyen, hogy majdnem ráestem. Ha nem támaszkodik, akkor orcára esünk és nem egymásnak.
- Most nehogy ellazsáld! Lassúzásból elég volt mára! – hangjában már is éreztem, hogy bizsereg.

Ezen ne múljon, gyorsítottam bele. Kemény kis feneke felületén végigfutottak a lökéshullámok, és ütemes „a – a – a” hangokkal kísérte munkámat. Még egy kicsit fokoztam a tempón, erre a hangok „á”-ra változtak, arcát a plafon felé emelte, szemét becsukta, szemöldökét összeráncolta, nyitott szájjal mondta az „á”-kat, és adta át magát, a löketenként fokozódó gyönyörnek.
- Gyerünk! Csináld! – szakította meg az egy-hangúságot. Utána visszatért a megszokott hangjaihoz, de már inkább kiabálta, mint mondta.

Csinálom én, csinálom, egy kicsit még tudtam gyorsítani, de már a maximális fordulaton nyomultam. Nekem távol volt még a cél, az első kanyar kimerített, így bátran járattam magam a kaputól az ütközésig. Fejét lehajtotta, combjait összeszorítva élvezett. Lassúra váltottam, és csak egy-két végső lökéssel tisztelegtem orgazmus hercegnőnek. Majd megálltam, tövig a lányban, és figyeltem, ahogy az izmocskák préselgetnek benne, de még hiába. Van egy pillanat, amikor már bírja a lány a folytatást, de szinte egyből megint a csúcsra kerül. Én most eltaláltam, nem is egyszer. Rövid, de mélyreható vágta után, teste megint tekergőzött a mámortól, és egy kis szünet után megint újra kezdtem.
- Nem bírom! Bepisilek! – mondogatta, szaggatottan a harmadik élvezethez közelítve.
Pisiljél, úgy sem mi takarítunk! Bár az sem érdekelt volna, ha kézi csomózású perzsaszőnyegen állunk. Fejét jobbra-balra rángatta, körmeit a párkányba nyomta, popsiját felém tolta.

Mozgott a csípőm, ahogy csak bírtam, csattogott testünk, ahogy összeértünk, most már befejezzük, döntöttem el. Nem bírta már magát tartani, alkarját párkányra fektette, homlokát a kezeire hajtotta. Az sem érdekelte, hogy lökéseimmel fejét az ablakkerethez koccolom. Engem sem érdekelt, nyomtam magam bele rendületlenül, zörgött az ablak, ő már csak mélyről feltörő hörgéseket hallatott, néha nyikorgó hangokra váltva. Már annyira tág volt, hogy alig éreztem valamit belőle, így késett a nagyon várt beteljesülésem. Pedig mindent megtettem, zakatoltam, ahogy csak bírtam. Az egyik kezét kihúzta feje alól, és ököllel a fapárkányt kezdte verni, őskori hangokat kiabálva. Ekkor lassan, szokatlanul lassan kezdett eltölteni az öröm. Már csak az izzad hátára csapódó hajtincseket láttam, magam voltam és ő, vagy fordítva, de inkább egyben voltunk a „mi”.

Rogyadozó lábbal tértem magamhoz. Most én támasztottam a párkányt, Juli alattam félig guggolt, félig térdelt. Csukott szemmel zihált, arcán olyan kifejezéssel, mintha a mámor közben a teste és a lelke kettévált volna, és most csak a végtelen gyönyörbe áztatott testét láthatnám.
Nem tudom, hogy más hogy van ezzel, de nekem ilyenkor vad hülyeségnek tűnő gondolatok jutnak az eszembe, pl.:
- Miért kell kábszerezni, amikor van ilyen csoda?
- Miért nem szeretkeznek többet az emberek (éjjel-nappal), ha ez ennyire jó?
- Stb…!
Nem tudom!
Julival haza lebegtünk. Kézen fogva, egymás szemébe olvadva mentünk az úton. Talán furcsa, de nem voltam szerelmes. Nekem ő egy lány-barát volt. Egy olyan barát, akivel nincs gátlás, akivel jó minden, akivel nincsenek játszmák, csak testi – lelki harmónia.



Szextörténet ajánló:


A haverrak megbasztuk a csajom


Nem terveztünk semmi különöset arra az estére. Két hete laktunk akkor közös albérletben. Niki, Zoli meg én felvételről néztük a Forma 1 -et, megittunk pár boros kólát, hevertünk a kanapén és álmomban nem gondoltam volna arra ami ezután megtörtént.

Zoli és én a kanapé két végén ültünk, Niki pedig elhevert rajt hosszában, a feje Zoli combján, a lábait meg a combomhoz nyomta. Ahogy egy....

Érzéki szexkaland 1.


Tavaly nyáron történt meg velem. Két barátnőmmel terveztünk egy csajos hétvégét. Mindhárman sajnos (ill. szerencsére) a nyár legforróbb hétvégéjén értünk rá, így a legjobbnak láttuk egy strandon tölteni mindhárom napot. A legpraktikusabb megoldás az volt, ha bérelünk egy-egy bungalót is. Így gondoltuk kihasználhatjuk akár a forró éjszakákat is és megmártózhatunk a kellemesen hűs vízben.
Rep....

A fenekelés (spanking)


Niki összerezzent a telefon csörgésére. A csengőhang egyértelművé tette, de ott állt a kijelzőn is: Apu hív. Kissé váratlan volt a telefon, Apu ritkán szokta ilyenkor hívni.

- Szia Kicsim. Mi volt ma a suliban? – hallatszott barátságosan a kagylóból.

Pár másodpercig habozott a válasszal, nem tudta mennyit ismerjen be a történtekből.

- Semmi, csak a szok....

Anya-fia bűnös élvezetek 1. rész


Az egész úgy kezdődött, hogy a szüleim elváltak, apa hosszú időn keresztül megcsalta anyát. Anyának ebből persze elege lett és elvált apától. Gondolom ez nagy törés lehetett az életében, nem csoda hiszen hatalmas sokk lehet ez mindenkinek. Nekem is az volt, hogy a szüleim elváltak. Anya felmondott a munkahelyén és el is költözött, én már egyetemista voltam ebben az időszakban dolgoztam is, ígyhát ....

Anna mesél


Hazahoztam Annát a munkahelyéről, kutyánk megint örömtáncot lejt amikor belépünk az ajtón. Már az autóban figyelmes lettem arra, hogy feleségem hajában egy kis fehér csomót látok de nem tulajdonítottam jelentőséget neki mert konyhában dolgozunk mindketten. A föcskölő paradicsomszósztól a besamell mártásig minden repülhet a lábaból egy óvatlan pillanatban, az én kabátom is néha a magyar vagy olasz,....

Szex menstruáció közben


Csak egyetlen kép kísér mindvégig. Egyetlen kép, ami számít. Hangyabolyként nyüzsgő tömeg, száz meg száz ember, színes ruhák. Farmerek, táskák, kivillanó lábak. Aztán megindul mind. Integetések, utolsó búcsúk. Én is búcsúzom. A csók íze sokáig megmarad, tovább, mint az aggodalom, mely végül valósággá válik. De előttem a szőke haj látványa, meg-megvillanó ragyogása, távolodóban. A mosolyt többé ne....







Szextörténet címkék

szüzesség elvesztés | istván bácsi | tàbor | melléből | kényszerű |
Az oldalra beküldött szextörténetek, erotikus, és pornográf történetek a felhasználóktól származnak, ezért a szolgáltató felelősséget nem vállal! Ha az oldalon jogsértő, vagy egyéb okból kifogásolható történetet, szexuális tartalmú írást találsz, akkor azt jelezd a szerkesztőknek, és eltávolítjuk.