Hetero történetek

Hirdetés


Figyelem,felnőtt tartalom


18
Ez az oldal szexuális, erotikus tartalmú írásokat és képeket tartalmaz.
Ha nem múltál még el 18 éves,akkor kérlek hagyd el az oldalt.

Ide kattintva kijelentem, hogy elmúltam 18 éves, valamint beleegyezek a sütik (cookie) használatába.


Történet beküldése



A titkárnő utolsó napja - Japán szextörténet



Kapkodva újítom a sminkemet a munkahelyi mosdóban, sietni kell, ma van a budapesti képviselet tízéves évfordulója, ma eleve délre jöttünk csak be, és most a hivatalos munkaidő lejártával kezdetét veszi a titkársági váróban a szabadbuli. Ehhez kell gyorsan megújítani a sminket, pontosabban nem is megújítani, hanem előre megtervezetten megerősíteni, a szolid munkahelyi sminket bulikifestéssé átrajzolni. Sietnem kell, mert a főnököm ugyan a vezérséggel mulat, de a fiúk a felettünk lévő emeletről viszont már lejöttek, és a többi csaj már javában azon dolgozik, hogy estére kitömethesse a kis puncusát, és én még itt a mosdóban szerencsétlenkedek... De semmi pánik, én is rákészültem a feladatra, a blúzom alól már levettem a melltartómat, amit normálisan azért hordok, hogy a blúzon ne látszódjanak át a cicijeim, most meg pont azért vettem le, hogy átlátszódjanak. Beillatosítom végül magam a buja Aeneis Aeneis-sel. Mert ez a mai egy ilyen nap.
Mire visszamegyek, a három fiúk már nagyon nyomják a bámuló csajoknak. Érkezésemet tettetett ováció kíséri, én meg közben szomorúan konstatálom, hogy hiába a bulismink, a buja illat, de a rideg valóság az, hogy a fiúk mellett már nincs hely, az egyetlen szabad hely Klári mellett van, mert oda nem nagyon akart ülni senki. Klári olyan harminc körüli, szeplős vörös hajú, régebben itt dolgozott, amíg feleségül nem vette a nagyon-nagyon-nagy főnök. Emiatt mindenki utálja, de szerintem nincs vele semmi probléma, persze én nem is dolgoztam vele együtt, annál inkább nem, mert én az ő helyére kerültem ide. Most biztos visszajött nosztalgiázni, nekem meg csak eggyel többet jelent, akik rontják az üzletemet. Klári invitál is, mutatja a jobbján a szabad helyet, és én kénytelen kelletlen betuszakolódok melléje, hogy innen a távolból hallgassam a fiúkat.
Előkerül a pezsgő, bódít, zsongít, jókedvre derít, kellemesen ring velem az egész titkárság, közben Klári az én fülembe súgja pasirongáló poénjait. A pasik persze nem hallják, továbbra is életcsászárkodnak, de én már kezdem kicsit látni a felfeslő máz alatt a lúzerségüket. Miközben ezen gondolkozok, egy simogató kezet érzek a bal combomon, hitetlenkedve lenézek, mi az oka ennek a tévedésnek, de látom, hogy nem tévedés ez, valóban jól érzem, Klári keze az, amint a combomon kúszik felfelé, kihasználva a szoknyám sliccelését, felkúszik majdnem egészen, alig egy centire állnak meg az ujjak a puncimtól, mikor találkozik a tekintetem Kláriéval. "A dress-code előírja a harisnyát, csak ellenőriztem, hogy betartod-e" - rántja meg a vállát könnyedén Klári, és én lenyelve első felháborodásomat, miszerint: ki vagy te, hogy ellenőrizd az én dress-code-omat, csak annyit kérdezek hűvösen: "És mire jutottál?". Klári erre felnevet, ami persze rögtön nevetségessé teszi hűvösségemet, és csak annyit súg: "Betartod. Jókislány vagy. Puszi ezért." És megpuszilja az arcomat, aztán kezét visszairányban újra végigsimítva a combomat elveszi. Elakad a lélegzetem és nagyon-nagyon melegem lesz. Ez már így elég nyílt, basszus, főleg így mindenki előtt. Szerencsére mintha senki sem figyelne, de akkor is. Ez egy nyílt ajánlat, akárhogyan is nézem. Próbálok elhúzódni, de annyira szűk a hely, hogy testünk továbbra is összeér különböző pontokon, és ez az összeérés már egészen mást jelent, mint eddig.
Lassan lazul a társaság, mindenki elkezd mászkerálni, és is megragadom az alkalmat, hogy leszakadjak Kláriról. Kevergünk, zsongunk, majd szép lassan estébe fordul az idő, és én már elkezdem unni az egészet. Az már tisztán látszik, hogy itt ma én nem fogok azok közé tartozni, akiknek a kis punyókáját ma este fütyivel bélelik ki. És ekkor szólít meg Klári:
- Megyek haza, ha akarod, elviszlek.
Szívesen igen mondanék, utálok metrózni, villamosozni, fáradt, nyűgös vagyok, unom az egészet, csak az a kéz a combomon gondolkodóba ejt. De ha végül is, ha el akar vinni... Olyan nagy bajom úgyse lehet... Igent mondok, és pár perc múlva már a mélygarázsban vagyunk, és éppen kifele tartunk belőle Klári lenyitott tetejű kis sportkocsijában ülve.
Már kint dübörgünk az utcán, amikor Klári megkérdezi:
- Nem vagy éhes? - Elutasítóan vonogatom a vállam, de ő nyilván azt gondolja, hogy ez csak udvariasság. - Azért veszünk valamit a Burger Kingben.
Klári először az autóskiadó felé kanyarodik, de meggondolja magát és beáll a parkolóba. Inkább kiszállunk, és bemegyünk. Nagy élet van, mi senkinek nem tűnünk fel, ahogyan rendelünk, majd a kajákkal leülünk egy rosszul megvilágított, félreeső, kétszemélyes asztalhoz. Miközben eszünk, Klári nagyon él, nagyon pörög, és próbál engem becserkészni. Számba adogatja a sültkrumlit, mert neki mégse kell az övé, viszont kér egy falatot a hamburgeremből, és megfordítja a kezem, onnan harap, ahonnan én is, aztán megsimítja a kézfejem, mintha véletlen lenne, később belekóstol a shakembe, s közben csillog a szeme, amint engem néz. Kivesz egy szöszmöszt a hajamból, levesz a szám széléről egy odaragadt salátadarabot és bekapja. Nem zavar ez az intimitás, zsong az éjszaka, belefér, jól esik, akkor azonban elakad a lélegzetem, amikor érzem, hogy cipőtlenített talpa az asztal alatt elkezd felfelé kúszni a lábszáramon. Szinte szikrázik a nejlonharisnyája a nejlonharisnyámon, és én erre kissé pánikban kiadom a jelszót:
- Menjünk!
Kint a kocsiban a menetszél friss levegőjétől megnyugszom. Mire is a pánik? Mi bajom lehet. Ha nem akarom, akkor nem. A Klári csak addig fog elmenni, ameddig hagyom. Én meg addig hagyom, ameddig akarom. Ennek az estének már úgyis annyi, ebből pasizás már úgyse lesz. Akkor meg érezzük magunkat kellemesen ezzel a Klárival, ki tudja, a végén még barátnők is lehetünk, igazán jó fej csaj. És így közelről tényleg lélegzetelállítóan szép nő, ha belegondolok. És nagyon vagány.
Lámpáról lámpára startolgatunk az éjszakában, amikor Klári rámnéz, és azt mondja:
- Elviszlek egy helyre, de akkor vedd át a blúzodat, adok egy topot, ma vettem, de ebben a blúzban nagyon titkárnős vagy - hadarja, s mintha kissé remegne a hangja attól való félelmében, hogy nemet mondok. Vagy csak én érzem úgy? De engem vonz a kaland, ezért poénosan csak a kismonológ utolsó részére reagálok:
- Biztos azért, mert titkárnő vagyok. - Klári elmosolyodik, ő is érti, én is értem, mi történt most: nem mondtam nemet. Az üléseink mögött lehajt egy kis tárolórekeszt, kivesz belőle egy zacsit, kezembe adja.
- Vedd fel ezt, a szoknyád meg jó, ahogy van, az térd fölé ér, úgy néhány kilométerrel - teszi hozzá. A zacskóban egy vadiúj top van, még felcímkézve, rózsaszín, de olyan igazi, jó rózsaszín, minőségi darab.
- Hol vegyem át? - kérdezem.
- Itt a kocsiban - feleli.
- Itt? - rémülök meg. - Itt látnak, és nincs rajtam melltartó sem!
Klári megvonja a vállát, és csak ennyit mond:
- Bátorságpróba.
Ezután hosszú percekig suhanunk, majd elkap a kalandvágy, és leveszem a blúzom. Épp egy BKV-busz mellett haladunk el. De én mintha csak otthon lennék, felveszem a topot. Nagyon jó. Kicsit nagyobb, mint kellene, Klári mérete, de nagyon jó. Végignézek magamon:
- Azt hiszem, kicsit átütnek a bimbóim - mondom, de Klári flegmán csak ennyit válaszol:m
- Kicsim, azok már a blúz alatt is tisztán látszottak. - Elvörösödök. Hát persze. Tudom. Hisz ez volt a cél, ugye, amikor még azon voltunk, hogy kipecázzunk egy pasit.
Közben pirosat kapunk, megállunk, megáll mellettünk a busz, amelyet éppen akkor hagytunk le, amikor virítottam a cickóimat.
- Néznek a buszból? - kérdezi Klári.
- Igen, de csak ilyen vén szatyrok - válaszolom.
- Akkor botránkoztassuk meg őket - feleli Klári, majd hirtelen áthajol hozzám, megragadja a nyakamat, ráhajol a számra és megcsókol. Én leblokkolok, nem lököm el magamtól, hanem ösztönösen visszacsókolok. Három-négy falómozdulat a szájunkkal, a nyelveink kicsit megkerülik egymást, egy kis mellsimogatás közben, és Klári máris visszazöttyen az ülésébe, a lámpa zöldre vált, és mi elstartolunk. Nem merek a buszra nézni.
Egyre néptelenebb helyen suhanunk, én emésztgetem magamban a történteket, eleven az emlék, a női száj emléke a számon... Olyan furcsa, nem is tudom milyen... a mozdulatsor jól ismert és begyakorolt, de az illat az egy női test illata, az íz egy női száj íze, vagy inkább íztelensége, hiszen éppen ebben tért el olyan nagyon a férfiszáj karakteres ízétől, hogy olyan íztelen... Az ajkak finombőrűek, a nyelv olyan kicsi, sima és filigrán, olyan gyengéd, nem olyan erős, mint a robosztus férfinyelv...
Hirtelen arra riadok, hogy megállunk egy hatalmas raktárépület előtt. "Ide jöttünk?" - kérdezem megdöbbenve. "Csak várd ki a végét" - mondja Klári. Kiszállunk a kocsiból, odamegyünk egy vasajtóhoz, és Klári becsönget. Na, a vasajtón látszik, hogy vadiúj. Kinyitják, Klári felmutat egy hologramos kártyát, és felém bök:
- Ő velem van.
A nagy öltönyös kopaszok bólintanak, és mi belépünk. Végigmegyünk egy márvánnyal burkolt L-alakú folyosón, két helyen is beépített vasfüggöny nyoma, majd a forduló után hatalmas pincehelység tárul a szemünk elé. Zegzugos lépcsőkkel, különböző szintekkel agyontagolva, és nyüzsög benne az élet. A pultnál Klári koktélt vesz magának meg nekem, én ráhagyom, hogy milyen, majd egy kis sarokboxba vonulunk. Érzem, hogy itt mindent lehet, amit itt csinálunk, az senkinek fel sem fog tűnni, itt senki nincs aki ismerne, itt holnapra senki nem fog emlékezni semmire, már csak azért sem, hogy őrá se emlékezzenek. A torkomban dobog a szívem az izgalomtól, tudom jól, hogy, mondjuk ki nyíltan, itt és most nekem leszbikalandom lesz, és a legfurcsább az, hogy ezt teljesen rendben levőnek gondolom, mert ez rendben is van, de bennem van a félsz, hogy hogyan fog ez történni. De Klári megfogja a kezemet, és máris elmúlik a félsz, majd ő tudja, és mi kézen fogva ülünk be, természetes mozdulatokkal egymásba gabalyodunk, simogatjuk egymást mindenhol, tarkón, mellen, puncin, ahol csak érjük a másikat, és vadul, önfeledten csókolózunk. Csak annyi időre válunk szét, hogy igyunk a koktélból, hogy aztán utána gyorsan újra ott folytassuk, ahol abbahagytuk. Aztán Klári táncolni hív, én hárítok:
- Ebben a tűsarkúban nem tudok ugrabugrálni! - de Klári a fülembe súgja, hogy "majd lassúzni fogunk," és úgy is lesz, kicsivel később, mikor egy lassú szám következik, mi egymást átölelve, a táncolók között folytatjuk a csókolózást. Klári pont annyival magasabb, hogy az én tűsarkúm kiegyenlíti az ő laposabb sarkúját, így pont egy magasságban van a szánk... milyen kellemes is lassúzás közben így a csókolózás, hogy nem kell felfelé ágaskodnom...
Még csak éjfél felé járhat, még hosszú az éjszaka, de Klári menni akar. Hát menjük, egyezem bele, és kifelé menet elhatározom, hogy ha nem visz fel magához, hanem most tényleg hazavisz, akkor én hívom fel magamhoz. Mert én ma éjszaka, de csak ma éjszaka, ugyanezt akarom vele csinálni még, még, és még, de ágyban, párnák közt, meztelenül. Kiérünk, és látjuk, hogy a kocsink mögött egy fekete, lesötétített üvegű terepjáró áll keresztben, elállva az utat, nehogy a kocsival kitolathassunk.
- Ülj be - mondja Klári -, én szólok a tahónak, hogy álljon el.
Beülök a kocsiba, elnyújtózkodok, leveszem megkínzott lábamról a tűsarkút, megmasszírozgatom a lábfejem. Jaj, de jó így... Hirtelen feltépik a kocsi ajtaját és kirántanak. Hátracsavarják a kezem, megbilincselik, egy ragtapasszal beragasztják a szám, néhány bukdácsolásra kényszerítenek a talpamat bökő kavicsokon, és bevágnak az előbb látott terepjáró hátsó ülésére. Klári már ott van, hasonlóképpen lekezelve, mint én.
- Figyelj, Dina, nagyon figyelj - suttogja ahogyan összeragasztott szájával bírja. - Csinálj mindent, amit mondanak. Nem te kellesz nekik, de ezek veszélyes pasik. Mindent tegyél meg, amit mondanak, ne ellenkezz, érted? – Bólogatok, és elerednek a könnyeim. Érzem, száguldunk az éjszakában, fejem Klárié mellett van, testünk összeér, érzem az illatát...
Valami villaszerűség hátsó udvarán állunk meg, kirángatnak minket a kocsiból, és bevisznek az épület alagsorába. Végig abban vagyok, hogy odavisznek, ahová Klárit, de aztán hirtelen azt látom, hogy csak engem visznek be egy irodaszerű helységbe, Klárit meg valamerre máshová vitték. Akik behoznak, átadnak másik ugyanolyanoknak, azzal a szöveggel, hogy "Ez a tiétek, ha már nem kell, dobjátok el!" Remegek a félelemtől, mit jelenthet ez? Dobjátok el, azt jelenti, hogy kihajítanak innen, vagyis szabadon engednek? Akkor jó, odáig meg csak eljutunk valahogy. Felmérem, hárman vannak, ázsiaiak, olyan japán-félék. A főnökszerű kopasz odalép hozzám, leoldja a bilincseimet, leveszi a számról a ragtapaszt, próbálja óvatosan csinálni, így is fáj, mindegy. Kicsit megnyugszom. Odaállítanak az íróasztallal szembe, a főnökféle rendezkedik, a másik kettő csak áll némán, mint valami fekete árnyék. Az asztal előtt mély, süppedős szőnyeg, simogatja a kavicsok által megkínzott talpaimat, a cipőm Klári kocsijában maradt. Még mindig fáj a vállam is, úgy megrántották.
- Igya meg, kisasszony, az ijedtségre - nyújt felém a főnökféle egy poharat, kicsiny féldeciset, valami pálinkaféle lehet benne, nem merem nem meginni, de nem is rossz, nem erős, de édes. Érzem, hogy elárad az ital az testemben, ellazítja az izmaimat, rózsaszínen derűssé változik a világ. A főnökféle leveti az ingét, alatta meztelen felsőteste telis-tele sárkánytetoválásokkal. Nem tudom folyamatosan nézni, hogy jobban szemügyre vegyem, mert kellemesen szédülök, de nem látom félelmetesnek, inkább érdekesnek. Sárkányok, színes sárkányok... mintha mozognának, táncolnának… eszembe jut, hogy ezek a férfiak jakuzák lehetnek. Ők, igen, biztosan, ők hát a híres jakuzák. És én elmondhatom majd magamról, hogy a jakuzák fogságában voltam.
A sárkányos főnökféle megkér, hogy álljak szorosan az asztal elé, olyan udvariasan kér, teljesítem neki, ez egy úriember. Szinte hozzáérek az asztalhoz, úgy állok. A másik kettő, a két feketeruhás fantom közben megkerülik az asztal, és velem szemben állnak a túloldalon. A sárkányos egy filctollat ragad, és két kört rajzol vele az íróasztalra.
- Kérem, ebbe tegye bele a tenyerét, kisasszony - kér szelíden, és én előrehajolok és beletenyerelek a körökbe. A fenekem az előrehajlástól megfeszül... ez valami erotikus játék lesz, izgalmas... A sárkányos vesz egy hatalmas ollót, a hátam mögé kerül, és a nyakától függőlegesen lefelé végigvágja a topot, a drága új topot, teljesen kettévágja, majd a karjaimon előretolja az egészet teljesen le a csuklóimig, amelyeket, így a top maradéka összeköt immár. A melleim így napvilágra szabadulnak, a velem szemben lévő fickók rezzenéstelen arccal nézik. Próbálok a szemükbe nézni, de ők csak néznek vissza üresen, semmit nem olvasok ki a szemükből. Mit gondolhatnak? Talán sajnálnak? De nem kell sajnálni engem… Igen, alighanem itt engem meg fognak dugni, de abba még senki nem halt bele, aztán holnapra úgy elfelejtem, mintha álmodtam volna… Aztán a sárkányos a szoknyámhoz nyúl, nem cicózik a cipzárral, ő aztán nem, hanem szintén ollóval a fenekemen függőlegesen végigvágja a szoknyámat, amely így döglött fekete madárként lábaim elé hull. Kezdek izgalomba jönni... ez tényleg valami erotikus játék lesz a hírhedt jakuzákkal... De hogyan fogok én hazamenni? Top meg szoknya szétvágva…
A sárkányos ember elővesz egy fekete selyemkendőt, és beköti vele a szemem. A kendő körbesimogatja a fejem. Érzem, hogy a sárkányos ember mögém áll, átkarol, majd simogatni kezdi a melleimet. Nagyon jól csinálja, nem túl erősen, mindig éppen csak érintve a bimbót, hogy kicsit eltávolodva tőle újra közelítsen, fokozva így a bizsergést, amely már elárad az egész testemben… jó, nagyon jó így… Aztán kezei hirtelen lesiklanak, hüvelykujjait kétoldalt beakasztja a harisnyámba és a bugyimba, majd ezeket a ruhadarabokat lassan letolja a térdemig. Aztán valamit pepecsel magán, majd szorosan mögém áll, és én rádöbbenek, hogy a sliccét gombolta ki az elébb, mert a fenekemen megérzem a csupasz hímvesszőjét. Közben szorosan átölel, elölről szétnyitja a combjaimat, majd hátulról hímvesszőjét a puncimhoz illeszti. Jó ég, hát ez tényleg meg fog dugni! Annyira valószínűtlen, hogy hagyom, hogy egy vadidegen jakuza megdugjon, mintha nem is én lennék, mintha nem is itt lennék, mintha álmodnám. Azt persze érzem, hogy bódult vagyok, és ellazult, és tulajdonképpen azon csodálkozom csak, hogy máskor miért is találnék kivetnivalót abban, hogy egy vadidegen jakuza megdug. Érzem, ahogy vesszője meglódul, egy pillanatra azt hiszem, hogy ez most feszes, szorító lesz, meg fájni is fog talán… de nem. Annyira be vagyok már nedvesedve eleve a Klárival töltött óráktól, meg persze az előbbi mellmasszázs sem rontott a dolgon, már annyira nyitva vagyok, hogy magam is meglepődök, hogy a hímvessző milyen finoman csusszan belém.
Hirtelen megfogják a csuklómat és durván leszorítják az asztalra. A karkötőm nagyon nyomja így a csuklómat! Ne! Mi ez! Ez most durva! Miért kell engem lefogni? Én hagyom magamat! Csak dugjatok nyugodtan! Teljesen gyenge és lassú vagyok, mintha nem is lennének izmaim... A sárkányos ember hímvesszeje továbbra is bennem van, de a felsőteste eltávolodik tőlem... Valami ismerős zajt hallok, nagyon hasonlít valamire, de nem tudom hova tenni elsőre... Hirtelen beugrik: egy kardot húztak ki a hüvelyéből a hátam mögött... ez az a zaj… és a sárkányos pasi húzta ki! Hirtelen megvilágosodik minden: a jakuzák... én… a dobjátok el kiszólás… ez hát a híres jakuza-kivégzés... NEEE! Ez a legutolsó ribancok legmegalázóbb kivégzése. Igen, tényleg, ez pont az! A szamurájkarddal való lefejezés, miközben éppen dugva vannak... hát így csinálják! De miért velem! Én élni akarok! Próbálok felegyenesedni, menekülni, de keményen szorítják a csuklóm az asztalra, a csípőm nekinyomva az asztal szélének, csak a fejemet tudom felemelni, homorítva, kinyújtani a nyakam... és suhanás... THAKKKKK... beretva éles vágás iszonyú fájdalma... reccsen a csigolyám… kettéválik a nyakam... megszűnik a világ…



Véletlen szex történet:


Sanyi telepumpálta puncimat


Sanyi telepumpálta puncimat

Õsszel múltam 32 éves, de be kell, hogy valljam, most kezdek szexuálisan a legaktívabb lenni. Ebben nem kis szerepe van a férjem unokaöccsének.


Sanyi idén lesz 18 éves, de olyan profi az ágyban, hogy talán felér egy harmincév....

A kis domina


A Márki csodálkozva nézte a nagyáruház vasárnapi bevásárló közönségét. Nem zavarta a tömeg, hisz neki nem kellett tolongani a sorok között. Türelmesen várt, míg barátai bevásároltak. Sok szép nő ment el mellette, jó volt nézni mozgásukat, a rövid és furfangosan szabott r....

Csoportos szopatás, gruppen party


Ha alkalmam nyílt rá, akkor Zs-vel cseverésztem msn-en. Mivel párja volt, így elég nehezen volt összehozható bármi is. A kapcsolatban én voltam a bizonyos harmadik. Zs hirtelen ötlettõl vezérelve megkérdezte, hogy van-e kedvem játszani? Hát persze! Kérte, hogy adott idõpontban menj....





Az erotikus történetek címkéi :
kikapja a farká | fürdőkád | romantika | aki | animal | bones | ofő | Állas interju | alat | fájdalom | livi | öveg | megdugva | teherbees | allatos | Úszás | széklet | doktorn | hányni | a màsik àgyon | nyammogot | tej | nevelt | geciszag | falusi lány |

Reklám



magyar szex

Kereső

Szex történet kereső


Ezeket olvastad már?


Szextörténet keresések



Az oldalra beküldött szextörténetek, erotikus, és pornográf történetek a felhasználóktól származnak, ezért a szolgáltató felelősséget nem vállal! Ha az oldalon jogsértő, vagy egyéb okból kifogásolható történetet, szexuális tartalmú írást találsz, akkor azt jelezd a szerkesztőknek, és eltávolítjuk.