Erotikus emlékek
A „kaland”, amit szeretnék elmesélni hét éve történt. Osztálykiránduláson voltunk, és tudjátok milyen az: hajrá, bulizzunk, nevessünk, csináljunk őrültségekkel, hogy legalább kis ideig eltereljük a figyelmünket a kényelmetlen öleléssel váró, barátságtalan szemű Nagybetűs Életről. Persze szerettem volna mindebben az élen járni, csakhogy nem sokkal az indulás előtt torokgyulladást kaptam. Nem törődtem vele, hisz eltökéltem, hogy elmegyek: de már a kirándulás első napján rosszul éreztem magam, estére pedig komolyan lebetegedtem. Így esett, hogy városnézés, McDonalds és a hülyülések helyett egyedül maradtam, egy idegen város idegen koleszának idegen ágyában, egy csak nekem elkülönített szobában. „Betegszoba” – gondoltam némi undorral, miközben feküdtem a keskeny, kényelmetlen ágyon. Bágyadt voltam, testemben magasra szökött a láz. Néha hallottam osztálytársaim viháncolását a szomszéd szobákból. Biztos ittak. Rövidesen a zene is feldübörög, és táncolni kezdenek, és mindenki jól fogja érezni magát. Engem leszámítva, persze. Ezek jártak a fejemben, és csak forgolódtam, forgolódtam az ágyban.
Harmadik osztályos voltam, és szerénység nélkül mondom, gyönyörű lány. Tudtam magamról, láttam a tükörben, és ezt olvastam ki a fiúk elismerő, olykor mohó pillantásaiból. No és persze a lányok irigy tekintetéből is. „Hogy őrülhetnek most! Ma éjjel rámásznak az osztály jóképű srácaira, én meg itt fekszek egyedül, betegen. Rohadt egy élet ez!” – ilyeneket gondoltam. Hát, mint elképzelhetitek, eléggé elmerültem az önsajnálatban.
Teltek-múltak az órák, és ahogy sejtettem, a zene egyre hangosabb lett, nevetések, kiáltások szűrődtek be hozzám odakintről. Néha elcsöndesedtek, nyilván amikor az osztályfőnök rájuk szólt, de pár perccel később már ugyanúgy folyt tovább minden. Tudatosult bennem, hogy senki nem jön meglátogatni, még az állítólagos barátnőim sem. Elszontyolodtam egészen.
Elbóbiskoltam. Arra riadtam valamivel később, hogy valaki matat a kilincsen. Egyből felderültem, végre valaki, gondoltam. Talán Sanyi az! Ó, azok az elbűvölő kék szemek… addig úgy terveztem, hogy a kiránduláson megszerzem magamnak. Ehelyett most biztosan Edinával hempereg. Vagy Csillával.
Az ismeretlen még mindig a kilinccsel matatott. Felsóhajtottam, és kikiabáltam: - Gyere már be, ha be akarsz!
Feltárult az ajtó, és egy kövérkés, borzas fej kukkantott be a résen. – Bocs hogy zavarlak! – hebegte.
„Jézusom! – gondoltam. – Ez a hogyishívják Gyula. Mi a fenét keres itt?”
A Gyula az egyik „leggázabb” gyerek volt az osztályban. Mindig motyogott, az arca csupa pattanás volt, nyomott vagy 90 kilót, és általában olyan szaga volt, mint a romlott juhsajtnak. Nem beszéltem vele öt szónál többet még életemben. Természetesen lapos, félénk pillantásai sem érdekeltek, amelyekkel az órák alatt a testem méregette. Méregették azt nála jobb pasik is.
Az a lökött csak állt ott az ajtóban, és igyekezett nem túl feltűnően bámulni a testem a láztól átázott pizsama alatt.
- Na, mit akarsz? – kérdeztem barátságtalanul.
- A… a Csilla küldött. Azt üzeni, hogy izé… hogy majd később benéz hozzád.
Azonnal átláttam a dolgot, és hu, de mérges lettem! Nem azért, mert az a ribanc ezt a kihasználta ezt a hülyegyereket, hanem mert tudtam, mit csinál épp: a Sanyival hempereg. Nem mondom, elöntötte fejemet a vér!
Gyula láthatta a reakciómat, mert behúzta fülét-farkát.
- Jól van. Köszi – igyekeztem udvarias maradni.
- Hát akkor – Gyula nyelt egyet. – Szia. Jobbulást kívánok. – És már csukta volna be az ajtót. És én akkor, magam sem értem miért, csendesen azt mondtam:
- Várj…
Gyula visszapislogott. – Igen?
- Gyere be. Csukd be az ajtót.
„Te tiszta hülye vagy! – mondtam magamnak. Mit csinálsz?” De ajkaim mintha maguktól mozogtak volna.
- Zárd be…
Az a mamlasz először csak bámult rám, mint borjú az újkapura, aztán amikor látta, hogy komolyan beszélek, engedelmeskedett. Ráfordította a kulcsát, aztán csak nézett, láthatóan teljes zavarban. De nem mozdult.
- Na… gyere már ide. Nem harapok – mondtam, érzéseim szerint csábító mosollyal.
Gyula végül elindult felém, de úgy, mintha arra kértem volna, hogy érintsen meg egy forró plutóniumrúdat. Akkora valami iszonyú, idegen derű szállta meg a testem. Nos, végül is, akkor és ott, csak ő volt nekem, nem igaz? Ez is jobb, mint teljes magányban eltölteni egy osztálykirándulás hosszú estéit…
A fiú végül remegő lábakkal megállt az ágyam mellett. Felpillantottam az arcára, és néhány meglepő felfedezést tettem – ebből is látszik, hogy elsős korunk óta nem néztem meg magamnak úgy igazából. Először is, már nem voltak pattanásai. Másodszor is, lefogyott. Harmadszor pedig, kifejezetten kellemes dezodorillat csapta meg az orromat. Hát igen, akit egyszer kikiáltanak palimadárnak, az valahol akkor is úgy fog viselkedni, mint egy palimadár, még akkor is, ha már nem az. Ilyesmire persze nem gondoltam akkor: akkor arra gondoltam, te jó ég, én tényleg tenni fogok valamit ezzel a fiúval…
- Gyula – kérdeztem. – Tetszem neked?
A fiú feje olyan vörös volt, mint egy paradicsom. A nadrágját gyűrögette.
- Hát… igen. Igen, tetszel.
Ekkor szép lassan, macskás mozdulatokkal letornásztam magamról a takarót, és elnyúltam az ágyon, kidomborítva a testem. Már nem éreztem magamnak betegnek, a könnyű láz, amit éreztem, már másból táplálkozott.
- Igen… tudom, hogy tetszem. Mondd csak, voltál te már lánnyal?
„Ha hazudik, elküldöm” – gondoltam. De ő csak vívódott egy darabig, aztán a bajsza alatt kibökte: - Nem…
Akkor kihúzódtam egészen az ágy szélére, ahol állt. Önkéntelenül is hátrálni akart, de aztán erőt vett magán, és nem mozdult. Ez tetszett. Akárcsak az, hogy kialakuló duzzanatot véltem felfedezni a nadrágja elején.
- Te Gyula – mondtam csillogó szemmel – mi az ott a nadrágodban?
Azt vártam, ez teljesen zavarba hozza, de nem. Úgy tűnt, kezd felbátorodni. Hirtelen megláttam, hogy egész jó pasi lett volna, ha annak idején nem „húzzuk” le annyira az osztállyal.
- Merevedésem van… tőled – motyogta, de mozdulatain már nem lehetett észrevenni, hogy meg lenne ijedve.
Ekkor hirtelen végsimítottam a nadrágja elején. Felnyögött.
- Ez tetszik, Gyula? Finom?
- Igen… az. Nekem még senki…
- Pszt. Tudom. Engedd el magad.
A szobában félhomály derengett, csak az asztali lámpám fénye adott némi világosságot. A kintről jövő zajok hirtelen elhalkultak. Ügyes mozdulatokkal kigomboltam Gyula nadrágját, aki felgyorsult lélegzettel figyelte ténykedésem. Elkaptam vágyba borult, egyben hálás tekintetét. A nadrág lecsúszott a térdéig, de ő nem mozdult, csak állt az ágyam mellett. Kezeim ezután kitapogatták forrón tüzelő farkát a boxer alatt. Gyula felszisszent, és különös, fuldokló hangokat hallatott. Én is kezdtem bepörögni, egyrészt attól, hogy mekkora örömet szerzek ennek a fiúnak, másrészt meg a nem mindennapi hímtag méretétől. Volt már bennem hosszabb farok is, meg kell hogy mondjam, de azt hiszem, ilyen vastag még soha. Alig érték át karcsú ujjaim, és amikor rákulcsoltam őket, úgy sütött belőle a forróság, mint a tűz a pokolban.
- Jaj… Viki… - Láttam Gyulán, hogy szinte el sem hiszi, ami történik vele.
Én is alig hittem. A gerjedelem már rám is átterjedt, szinte önkívületben cselekedtem. Bal kezemet becsúsztattam a pizsamámba, és izgatni kezdtem csatakossá váló puncimat. Mikor Gyula észrevette, felhördült, ez persze attól is lehetett, hogy jobb kezemmel akkor már verni kezdtem iszonyúan kemény péniszét. Sóhajtoztunk, nyögtünk, és el kell mondanom, mindez iszonyúan jó volt.
Nem tartott sokáig. Ez gondolom, senkit nem lep meg. Nem tapasztalt férfi volt ő, csak egy fiú, akit én avattam be először bizonyos örömökbe, amelyeket ha szexnek nem is nevezhetünk, számára azért nagyon fontos dolgok voltak. Olyan erős volt az orgazmusa, hogy a farkából előlövellő sugárból még az arcomra is jutott, míg ő roggyant térdekkel csak nyögött. Állva ment el, s én nemsokára fekve követtem. Önkezemmel ingereltem klitoriszom, és az élvezet csúcsán, hüvelyem ritmikus összehúzódásai közepette az arcát figyeltem. Elragadtatás tükröződött rajta, de olyan, amilyen a kéj pillanataiban még egyetlen addigi szeretőm arcán sem, így végül fejem jobbra-balra csapva, a párnába sikoltva élveztem el.
Azután egy pár pillanatig csak néztük egymást, némán, s én olyan melegséget éreztem a szívem körül, amilyet azóta is csak ritkán, s amelynek emléke mindig zavarba hoz, ahányszor csak rágondolok.
S hogy mi történt ezután? Semmi. Le akart feküdni mellém az ágyra, de én szelíden eltoltam magamtól.
- Nem.
- De miért nem?
Akkorra már kezdtem magamhoz térni az álomszerű ködből, amelybe akkor kerültem, amikor behívtam magamhoz őt. „Mi volt ez? Jézusom, Viki, te megvesztél! Ha ezt megtudják!” Magam előtt láttam Csilla elnéző mosolyát, és ami a legrosszabb, hallottam Sanyi gúnyos nevetését. És akkor valami kegyetlenség kerített hatalmába.
- Gyula. Én ma rút kiskacsa vagyok, tudod e. Egy rút, beteg kiskacsa.
Szótlanul bámult rám.
- Igen – folytattam. – Egy rakás szerencsétlenség. Mondhatnám, egy kitaszított. De, én holnap, vagy holnapután már nem leszek az. – Nagy levegőt vettem, és brutálisan hozzátettem. – Te viszont igen.
A fiút mintha arcul csapták volna. Nagyon felkavartam akkor este, aligha túlzás, ha azt mondom, a mennybe repítettem. És most ismét keserűbe harapott a cukormáz alatt – mint mindig.
- Szóval – mondtam. - Volt ez. És lesz még talán egy alkalom holnap este. – Tudtam, hogy hazudok. De láttam, hogy arcán felragyog a remény. A fenébe is, miért csinálom ezt? Hirtelen meggyűlöltem mindent, mindenkit, magamat is. – Most menj el.
És ő elment. Felhúzta a nadrágját, és bizonytalan léptekkel kiment a szobából. Amikor az ajtó becsapódott, elsírtam magam. Másnap este, a kirándulás utolsó napján már jobban éreztem magam. És lefeküdtem Sanyival. Gyula természetesen megtudta ezt, és nagyon leitta magát. A folyóson találtak rá hajnal háromkor, hogy a sírva fetrengett, és a nevem motyogta közben. A hazafelé úton, mondanom se kell, mindenki nevetett rajta. Azt hiszem, én is. Igen, istenemre mondom, én is.
Soha nem mondta el senkinek, mi történt köztünk.
De ez már régen volt, tudjátok? Nagyon régen. Már férjem van, gyerekeim, és úgy érzem, tűrhetően boldog vagyok. S hogy Gyulával mi lett? Hát, az olvasók bizonyára örömmel veszik, hogy itt van némi Happy End: nem sokkal a történtek után összejött egy egészen helyes kislánnyal, akit azóta, ha jól tudom, feleségül is vett. Azt hiszem, ezt végül is nekem köszönheti. És azt is tudom, ha szeretkezésünk után nem bánok vele olyan kegyetlenül, talán sosem szedi össze magát annyira, hogy randira hívjon bárkit is. Ugyanakkor, úgy érzem, most már azt is bevallhatom magamnak, hogy fennáll egy másik eshetőség is.
Talán, ha akkor az ágyban magam mellé engedem, most ő lenne a férjem.
Szextörténet ajánló:
Pornó történet - Anita szexfimezni megy
Anita vagyok, jelenleg 26 éves, pornó színésznő. E kis történetek elmesélek, hogy kerültem be a pornó világába, és hogy a házi filmektől miként jutottam el nagyobb szerepeimig. Kinézetre sosem voltam különleges, ha lehet ilyet mondani átlagosan szép magyar lány vagyok. Szőke a hajam, talán ezért is boldogultam néha könnyebben a filmezés világában. Már fiatalabb korom óta voltak szexuális kapcsolat....
Belehugyozok keresztanyám pinájába?
13 éves kissrác lehetem, amikor egyszer meglátogattam keresztanyámat, aki már évek óta egyedül élt és nem volt gyereke sem, így én voltam a kedvence a családban. Régebben gyakran feljártam hozzá, mert nagyon szeretett, folyton kényeztetett, ajnározott és vitt magával mindenhová. Ahogy nagyobb lettem, ritkultak a találkozások, így amikor ez a dolog történt, már vagy egy fél éve nem láttam. Engem po....
Karcsi és Niki 13. rész
Niki és Karcsi ismét visszatér egy hatalmas kefélésre!
Fasztaliga puncija is benedvesedett, ha csak arra a férfira gondolt. A férfira, akivel mostanában találkozgatott. Randiztak párszor, de eddig semmi komolynak mondható esemény nem történt. Károly igencsak vonzó, mégis kissé önmagának való férfi volt. Kicsit talán régimódi is. Éppen ezért volt annyira titokzatos és ezáltal sejtelm....
Szex az utcabálon
Az egész történet egy városi szintű ünnepségsorozat egyik estéjén történt meg. A nagyszínpadon déltől fogva mentek a különböző előadások, fellépések, este 10-kor pedig utcabál zárta az eseményt. Volt sörsátor, amit a barátnőmmel Dórival nagy előszeretettel látogattunk. Míg én tisztán bort ittam, ő a különböző divatos szénsavas italokat részesítette előnyben. Mivel a műsor egyre laposodott az idő e....
A sperma megtette a hatását
Már a vizsgaidőszak eleje óta vártam a mai napot. Végre megvan az utolsó vizsgám is és holnap indulhatok le a Balatonhoz a barátnőim után. A Három Grácia (ahogy anyám nevez minket) egy hetet tölt a Magyar tengernél. Az egyikünk, Ági német szakon tanul az egyetemen, a második csaj Lia olaszon van én pedig a francia szakosok táborát erősítettem. A gólyatáborban ismertem meg a két lány és az elmúlt k....
Basszál fiam
Anya egyedül nevelt engem iszonyatosan jó teste volt vékony derék nagy mellek szép bőr hosszú szőke haj . 18 éves voltam fojton pornót néztem . Gyakran elképzeltem hogy anyámmal csinálom de sose mertem kezdeményezni . Féltem hogy mit szólna. Ép egy anya fia pornó filmre vertem a farkam. Fülhallgató volt rajtam hogy ne hallja meg az anyám. Bejött szobámba nem hallottam hogy kinyissa az ajtót. Oda j....