A munkaköri eset
A történetet a leglényegtelenebb elemmel kezdeném, ami csak szerepelni fog benne: Sándornak hívnak. Adóügyi főelőadóként dolgozom egy vidéki városban, immár tíz éve. Kollégáim mind nők, s ennek vannak jó, és vannak rossz oldalai. Miközben ezeket a sorokat írom, most is itt nyüzsögnek körülöttem. Legtöbbjükkel le is feküdtem, a három fiatalabbikkal. Például Katikával, aki velem szemben ül, és időnként rám pislog a szemöldöke alól. Visszahúzódó, szerény nőnek tűnik, de az ágyban… atyaég!
Fél éve egyetlen éjszakát töltöttem vele, de az elég volt. Egész éjjel akarta. Pihenés kizárva. Vagy nyolcszor ment el összesen, és minden alkalommal úgy visított, mint egy malac, akinek már több napja üres a vályúja. Szerencsére az ő lakásán voltunk, úgyhogy másnap nem nekem kellett magyarázkodni a szomszédoknak. Utána két napig csengett a fülem, a pokoli izomlázról nem is beszélve. Azóta próbálkozik, hogy elvonszoljon még egy világ körüli szextúrára, de én félek. Nagyapám is, apám is infarktusban halt meg. Harmincnégy évesen nem hiányzik nekem az ilyesmi.
Vagy itt van Zsuzsa, aki épp most tett le az asztalomra egy aktát, s közben mintegy „véletlenül” végigsimította tekintélyes méretű kebleivel a karomat. Nyilván azt hiszi, dolgozom. Nem tud arról, hogy épp egy hülye történetet kerekítek, amiben ő is szerepel, ha csak mellékesen is. A hatást mindenesetre elérte: Zsuzsával, Katikával ellentétben kellemes, pihentető a szex. Két hónapja, egy bizottsági ülés után a kocsimban történt meg először; felejthetetlen orális élményt nyújtott. Aztán elmentünk a lakásomra, és egész éjjel döngettünk. Franciáztunk, lovagolt, a konyhaasztalra döntve is megdugtam, de szenvedélye hál\' istennek jóval halkabb volt Katikáénál. Minden nagyon remek lenne, ha nem lenne férje, aki ráadásul egy 120 kilós éjjeliőr. Az ilyesmi sem hiányzik nekem. Úgyhogy a két hónap alatt mindössze háromszor voltunk együtt.
És itt van még Ildi… ő a jó kis misszionárius póz elkötelezettje, ráadásul nem túl vonzó nő. Halk is, férje sincs, csak éppen nem igazi. Ilyen az élet: mért is lenne valami tökéletes.
No de nem is erről szeretnék mesélni, hanem egy „munkaköri esetről”, amely három hete történt. Nem tudom, ki mennyire ismeri az adóügyesek munkáját (nyilván van olvasó, aki jobban, mint szeretné), a lényeg, hogy időnként személyesen ki kell mennünk ingatlanokat értékelni. Ezt helyszínelésnek hívjuk, mint a rendőrök. Nem túl hálás feladat, általában párosával végezzük, felváltva. De néha egyedül. Három hete Katika és Ildi mentek ki egy házhoz, és 50 millió forintra értékelték. Azt tudni kell, hogy mindig igyekszünk a tulajdonos igényeihez igazodni: ha úgy kívánják, felnyomjuk az árat, ha úgy kívánják, akkor pedig le. Nem akarunk mi rosszat senkinek, nekünk pedig tökmindegy. Ennek köszönhetően olykor ellepnek az ajándékcsomagok: kávé, Unicum, bonbonok. Alacsony köztisztviselői fizetésünk mellett dőreség lenne lemondani ezekről a „juttatásokról”.
A tulaj (legalábbis mi azt hittük, ő a tulaj) ez esetben nem volt túlzottan elégedettnek mondható. Másnap bejött, ordítozott, és közölte, hogy beperel minket, a hivatalt, még a Jóistent is. Randa kis emberke volt, de látszott rajta, hogy jó, kemény valutával szokta kitörölni a seggét. Mondtuk neki, nyugodtan pereljen. Nem hatott meg a műsora: régi motorosok voltunk már. A férfi fenyegetőzött még egy sort, aztán az ajtót becsapva elment.
Másnap megérkezett tőle a hivatalos irat. Felhánytorgatta sérelmeit, hogy igazságtalanul felértékeltük a házát, de a levél többi része meglehetősen zavaros volt. Latin kifejezésekkel tűzdelte mondandóját, a vége felé pedig úgy isten igazából belendült. Közölte, vizsgáljuk felül határozatunkat, mivel MAGNUS ET HOMEROS SAEPE DORMITAT. Hogy azért mi, póragyú kis alul művelt hivatalnokok is értsük, készségesen le is fordította, mit jelent az idézet: Még a nagy Homérosz is gyakran szundikált.
Mint ha ettől jobban tudtuk volna, mi a faszt is akar ezzel, ugye értik.
No mindegy, a levelét továbbítottuk a jegyzőnek, és a továbbiakban nem foglalkoztunk a dologgal. Épp elég okoskodó kis sokdiplomás pöccsel volt nap mint nap dolgunk.
Arra azért emlékszem, az aznap estét Zsuzsával töltöttük: vacsoráztunk a város legfélreesőbb éttermében, aztán pedig, éjfél körül a parkban keféltünk. Emlékszem, ahogyan meztelen, nedves combja combomhoz tapadt, forró volt, heves, és amikor elélvezett, olyan hangja volt, mint egy lerobbant Roburnak hegymenetben. Azért nem volt vészes: ami feltört a torkán, csupán egy angyal dönögésének tűnt Katika csataüvöltéseihez képest.
Másnap én voltam az ügyeletes félfogadó. A sok ügyfél nagyon kifárasztott. Egy mami könyörgött, engedjem el 50000 forintos adóhátralékát. Némi töprengés után, a számítógépen néhány bűvésztrükköt végezve megtettem. Nem ügy. Csak azt reméltem, hálából nem fog megcsókolni.
A nő délután jött. Huh! Tudják-e, milyen nőről beszélek? Nem, persze hogy nem. Képzeljék el: kb. 175 cm magas, karcsú, ruganyos testű szépség, ragyogó kék szemekkel és természetes szőke hajjal. Kosztümöt viselt, ami gyönyörű lábakat sejtetett. Igazi bombázó: alig tudtam levenni róla a szemem. Ezt persze a kolléganőim is észrevették, és féltékeny pillantásokat vetettek a nőre. A szőkeség azonban nem törődött velük: célirányosan felém tartott. Én voltam a félfogadó, persze, de volt egy olyan sejtésem, hogy ő már előre tájékozódott efelől...
- Jó napot –a nőnek mély, bársonyos hangja volt, férfiszívet melengető. – Egy ingatlanról volna szó, úgy tudom… - ezt követően lehalkította a hangját, hogy munkatársaim ne hallják, amit mond.
Hamarosan sikerült felkeltenie az érdeklődésemet, és megértettem, négyszemközt szeretné elintézni ügyét. Javasoltam neki – persze úgy, hogy a csajok ne hallják, hogy ebédidőben találkozhatnánk valahol egy kávéra. Szívesen áldoztam erre a nőre az ebédidőmből, pláne, hogy már a tekintetéből kiolvashattam, valamilyen üzletet fog kínálni nekem. Sejtettem is, mifélét… az ilyesfélék ott köttetnek, ahol sok pénzről van szó. Persze az efféle bizniszeket sosem vetik papírra…
Minden egész természetesen zajlott. Másnap a Hivatal kocsijával felmentünk a város legelegánsabb, gyönyörű hegyen fekvő üdülőövezetébe. A nő rövid miniszoknyát viselt és könnyű blúzt, szőke haja szemet káprázató zuhatagban omlott a vállára. Már útközben nagyokat nyeltem, és amikor bekísért a házába, elállt a lélegzetem. Nem is ház volt az, valóságos palota. A bejárati ajtó egy hosszú folyosóra, majd onnan egy hatalmas nappaliba nyílt, amelyben fehér bőrfotelek, méregdrága szőnyegek, jól felszerelt bárpult keltették a zsúfolt gazdagság benyomását. A nő itallal kínált, és én el is fogadtam: Jack Daniels-t jéggel és szódával. Ő egy Pina Colada-t töltött magának, aztán kezeinkben a poharakkal végigjártuk a házat. Hatalmas volt, és elég ízléses, már amennyire az újgazdagok képesek ízléses otthont építeni és berendezni. Modern konyha, úszómedence, szauna, könyvtárszoba, minden, ami kell. Különösebben azért nem nyűgözött le, nem először helyszíneltem ezen a környéken, ahol ez a ház legfeljebb csak átlagosnak számított. A fejemben végig az motoszkált, amiért végül is igazából idejöttünk.
Miután az egész házat körbejártuk, visszatértünk a nappaliba, egy újabb italra. A szőkeség mosolyogva, nekem háttal állva forgolódott a pult mögött. Megigézve bámultam formás fenekét.
- Nos – fordult felém a nő, akiről előző napi kávézgatásunk során megtudtam, hogy Szilviának hívják. Kezembe nyomta a whiskymet. – Mennyire értékelné ön ezt a házat?
Úgy tettem, mintha fontolóra venném a kérdést. Felhajtottam az italt, aztán a whiskytől rekedt hangon kiböktem:
- Mit szólna hetvenmillióhoz?
Szilvia szeme felcsillant. Csak a pénz említésétől? – tűnődtem. Úgy tűnt, csillogott az már korábban is.
- Megfelel. Ó, nem is tudja, milyen hálás vagyok érte… - ezzel ő is felhajtotta az italát, letette a pultra a poharat.
Egy darabig csak nézett rám csábosan, aztán közelebb lépett, és szorosan hozzám simult. Megborzongtam. Nyugodtan állíthatom, hogy már sok tapasztalattal rendelkeztem a nők terén, mozdulata mégis olyan hatással volt rám, hogy egyszeriben tizenéves gerjedelmeim emléke tolult fel bennem. Nagyon finom parfümöt használt. Könnyűt, mint a fehérnemű, amit ruhája alá képzeltem. Egészen a fejembe szállt. Átkaroltam őt, és megcsókoltam. Hevesen visszacsókolt, és úgy vonaglott a karjaimban, mint egy hálóba akadt angolna. Megfogta a kezem, és az egyik bőrfotelhez húzott. Szelíden ülő helyzetbe nyomott, én pedig kényelmesen elnyújtóztam, belesüppedve a drága bútorba. A nő letérdelt elém, és mosolygó szemekkel gombolni kezdte a nadrágomat. Az üzlet az üzlet – gondoltam; de ez a nő úgy tűnik, élvezi is. Határozottan úgy tűnik. Mintha kimondottan öröme telne benne.
A gondolat őrülten felizgatott, így a szőkeség rövidesen egy kőmerev falloszt tarthatott karcsú kezében. Élvezettel méregette egy darabig, aztán minden lacafaca nélkül elkezdte a szájába verni.
Felnyögtem, és lejjebb csúsztam a fotelben. Agyamat elöntötte a vér. A nő keze úgy járt, mint a dugattyú – keményen csinálta, de nem durván; pont, ahogyan szerettem. Nyelve masszírozta, csapkodta a makkomat: fordulatszáma egy támadásra készülő vipera nyelvének gyorsaságával vetekedett. Valamivel később lágy, nedves köröket rótt péniszem teljes hosszára, időnként gyengéden ajkai közé kapva csúcsát.
A gyönyör egyre inkább hatalmába kerített. Szilvia pontosan tudta, mikor kell magasabb fokozatba kapcsolnia. Egyszer csak azt éreztem, tövig nyeli a farkam: mámoros érzés volt, ahogyan kemény húsom érdes szájpadlásának feszült. A nő fuldokló, gurgulázó hangokat hallatott, ami iszonyúan felpörgetett. Akkor Szilvia megragadta a herezacskóm, fürge ujjaival morzsolni kezdte, míg ajkai olyan szívóerőt kezdtek kifejteni, mint a jó öreg Rakéta porszívók. Éreztem, szemeim kidüllednek a nem e világi kéjtől. Hú, anyám, ez kislányként tuti keskeny szívószállal kortyolt málnaszörpöt – ez volt az utolsó gondolatom, mielőtt agyamra rátelepedett volna a gyönyör fortyogó köde.
A nő rövidesen, ügyes ajak, - és nyelvtechnikájával szinte tökéletes vákuumot képezett, úgyhogy nem bírtam tovább. Bőséges, forró sugárban lövellt ki spermám. Elárasztottam készséges száját, olyan mennyiségben, hogy nyelni sem tudta: egy része kifolyt a szája szélén, nem is kevés. Mosolyogva nyalta le szép, rózsaszín nyelvével, és utána olyan fontoskodva törölte meg a száját, mint egy diáklány, aki ellenőrzi, a menzai ebéd után nem maradt egy kevés ételmaradék a csücskökben.
Én teljesen kész voltam, csak bámultam őt üveges szemekkel. Ennek a nőnek jó hasznát vennék a hadseregben – gondoltam. Simán képes lenne leszívni egy lerobbant tank benzinkészletét, még csak el sem fáradna a szája.
A nő mosolyogva figyelte pityókás önkívületem.
- Nos – kezdte, miközben romlottan felnevetett. Éreztem azért én ebben a kacajban némi zavart is – mint aki most döbben rá, hogy olyan dolgot cselekedett, amilyet előtte csak álmában tudott elképzelni, vagy esetleg akkor, ha túl sok koktélt hajtott le egymás után. – Úgy gondolja, hogy ez a ház csupán hetvenmilliót ér? Rongyos hetvenmilliót?
Csak néztem rá. Éreztem, majdnem tökéletesen játszik egy szerepet. Amely szerepről azonban lerí, hogy mégiscsak egy szerep, nem más.
- Ami azt illeti – motyogtam. – Talán kicsivel többet is megérhet.
- Mégis mennyit? – megrázta dús szőke sörényét, fölállt, megperdült, és elkezdte felhúzni a szoknyáját, hogy feltárja előttem szépséges combjainak teljes hosszát.
- Nyolcvanat – nyögtem, miközben úgy éreztem magam, mintha egy ócska gengszterfilmnek lennék a szereplője. Csak az én heréimet nem öngyújtóval csiklandozzák, hanem egészen más dolgokkal. Jóval kellemesebb, de éppoly kényszerítő erejű dolgokkal. – Nyolcvanmilliót megér legalább.
- Igen… én is így gondoltam. – Ismét felszabadultan nevetett, majd kibújt a szoknyájából.
Alatta semmit nem viselt, csak egy bordó tangát, ami látnivalóan eléggé át volt nedvesedve. A blúzát is lehúzta magáról egy kecses mozdulattal, az alatt viszont az égvilágon semmi nem volt: merev bimbókkal ékes gömbölyű halmok ringtak előttem, látványukkal azonnal felélesztve férfiasságom. Ezt pár perccel azelőtt még képtelenségnek találtam volna: azt hittem, az imént olyan taplószárazra szívott, mint egy vámpír az áldozatát.
Akkora azonban már egy merő gerjedelem voltam: meg akartam dugni ezt a kis számító kurvát (valóban az lenne? –motozott a fejemben), még pedig jó keményen. Az ilyen fajta nők úgyis azt szeretik. Igen. Megragadtam a fenekét, és letéptem róla a falatnyi tangát: gyönyörű, szolizott fenék tárult a szemeim elé. Önkéntelenül is áhítattal simítottam végig: ez volt az utolsó gyengéd mozdulatom együttlétünk során. Ujjaim duzzadt, csillogó szeméremajkakat, virgoncan feszülő csiklót tapintottak: puncija teljesen borotvált volt. Nedvei illata pedig egyszerre édes, és veszedelmesen émelyítő: a nő temperamentumának hű lenyomata. A mindenit, hogy megkívántam!
Ezt Szilvia is érezte, ahogyan csábosan széjjelebb tárta lábait, és arcomhoz nyomta csodálatos popsiját: bőre, lucska illata egyszerre csak betöltötte az orrom, látványa az egész számomra létező világot. Egyik kezemmel megragadtam sima bőrű csípőjét, másik kezemmel pedig vaginájához illesztettem meredő falloszom: nagyajkai úgy nyíltak széjjel, mint a virág kelyhe, amikor méh készül beporozni. Egy határozott mozdulattal belédöftem magam: semmi akadályt nem éreztem. síkos forróság fogadott, kéj csúszós útja. Megragadtam a nő melleit, míg ő a fotel karfáin kitámasztotta magát: ezt követően vad, szinte állatias mozdulatokkal vettem birtokomba.
Le nem tudnám írni, milyen élmény volt. Szilvia hörgött, nyomta hozzám a fenekét, rángatódzott a gyönyör rabságában. Erősen kellett tartanom, nehogy csípőjének vad mozgásával kárt tegyen bennem. Hallottam olyanról, hogy tört már el így férfi farka. Ezt még elképzelni sem tudom, és megtapasztalni pedig még úgyse szerettem volna, ugye értik.
Amikor már én is a végét jártam, és férfiasságom egyre vastagabban feszült meg bársonyosan feszes, tüzelő testében, a nő sikoltozni kezdett. No, erről eszembe jutott Katika egykori műsora, és úgy gondoltam, ideje ennek mielőbb véget vetni. Így hát egyik kezem a szájára tapasztottam, és a továbbiakban már csak tompa nyögések szűrődtek ki tenyerem mögül. Éreztem forró lélegzetét, ősemberi hangok után sikoltó gyönyörét.
Egyszerre robbantunk. A nő összeránduló hüvelyizmai ugyanolyan erővel kezdték pumpálni a péniszem, mint korábban ajkai: megsemmisítően gyönyörűséges élmény volt. Minden erőmet össze kellett szednem, hogy kordában tartsam Szilvia testét, aki magáról teljesen megfeledkezve dobálta magát. Ujjaim között nyál folyt a szájából, minden izma rángott, és mindez elmondhatatlanul izgalmas volt. Már nem úgy tekintettem rá, mint egy pénzéhes ribancra. Nem is tudom, mi változott meg: egészséges, fiatal, gyönyörű erő tombolt benne, őszinte és vad, amiben nem volt semmi megjátszás. Emlékszem, átfutott az agyamon: Ez a nő egy csoda. Amit tesz velem. És főleg: ami kiragyog belőle.
Rövidesen vége lett: rám roskadt, és egy darabig csak hevertünk egymás ölében, abban az átkozott bőrfotelben. Átkarolta a nyakam, lélegzete a mellkasomon pihegett. Éreztem, valami benne is megváltozott. Különben már rég felkelt volna, mondjuk, egy búcsúitalt keverni.
- Most megvet engem, igaz? – a hangjában mintha igazi érzelem bujkált volna.
- Nem. Nem vetem meg, Szilvia. – Egy darabig hallgattunk. Megint úgy beszélünk, mint egy kurva regényben, gondoltam szórakozottan. Mély lélegzetet vettem, aztán eltoltam magamtól a nőt. Szelíden talpra állítottam, és a szemébe néztem.
- Most vissza kell vinnie a hivatalba. Már így is túl sokáig voltam távol – És akkor megfogtam a kezét. - A visszaút során talán mesélhetne egyet s mást. Úgy érzem, jó oka volt arra, hogy ezt tegye, igaz?
- Igen, volt rá okom – válaszolta csendesen. Egy törékenyebb, meglehetősen gondterhelt nő bukkant elő a gátlástalan Végzet Asszonya álarca mögül. Éreztem azért, hogy az nemcsak álarc, de nem érdekelt: mindig is vonzott bizonyos fokú gátlástalanság. A Végzet Asszonyai típusok pedig még annál is jobban vonzottak.
- Akkor menjünk.
Lassú tempóban hajtottam vissza a városba, ő pedig beszélt közben. Elmondta, hogy fél éve még úgy volt, egy amerikai férfival fog összeházasodni, akivel egy ideig együtt építgették ezt a házat.
- Nem is értem, miért akartam hozzámenni – mesélte, míg hajtottunk lefelé a hegyről – Elég nagy balfék volt. Most már úgy látom, nem is szerettem igazán.
Hát, ez az elég nagy balhék néhány hónappal ezelőtt, januárban megcsúszott a ház előtt a jeges járdán, és sikerült bemutatnia egy olyan tökéletes hátra szaltót, hogy betört a koponyája, és a helyszínen szörnyethalt.
- Érzelmileg nem volt különösebb veszteség – folytatta Szilvia – de más szempontból felettébb szerencsétlenül jött a dolog.
Mint a nő elmondta, a ház háromnegyed részt az övé volt, de egynegyed részt a férfi fia örökölt, aki Amerikában élt, és meg akarta szerezni a házat. Szilviának nem volt felszabadítható tőkéje, míg a fiúnak, sokáig úgy tűnt, van – ám, nemsokára kiderült, épp csődbe ment egy vállalkozása odakinn, így meg kellett fontolnia az anyagiakat. Éppen ezért lett volna fontos, hogy a házat minél alacsonyabbra értékeljék – ezt pedig a magyar nagybácsi, Dr. Homéroszisgyakranszundikált próbálta meg elérni. Sikertelenül.
Miután felfogtam, mire ment ki a játék, elnevettem magam. Aztán csöndesen vezettem tovább, közben pedig elgondolkodtam.
- De Szilvia. Magának – vagy neked? A történetek után röhejes lenne ha magáználak -, szóval neked tudnod kellett, hogy ezzel nem érsz el semmit.
A nő csak nézett rám, gyönyörű, babakék szemeivel. Nem akartam sokáig nézni azt a szempárt, egészen elgyengített. Ő pedig nem szólt semmit.
- A ház értékelése már lezajlott –folytattam, az útra figyelve. - A sógorod - vagy hogy nevezzem – jóvoltából pedig az ügy szinte biztosan a bíróság elé kerül. Én már nem értékelhetem újra az ingatlant.
Még mindig nem szólt semmit, csak nézett, kifejezéstelen tekintettel.
- Másfelől nyilván azzal is tisztában vagy, hogy ez a mézeskalács házikó, amiben éldegélsz, nem csak 50 milliónál, de 80-nál is többet ér. A nagybácsi alaposan elszámította magát ezzel a lépéssel. Kutya legyek, ha a bíróság 85-90 millió alatt értékeli. Szóval, ha minden jól megy, megtarthatod a házat, így is, úgy is. Én tudtam ezt, ennél fogva veheted úgy is, hogy én most kihasználtalak. De….
Elmosolyodtam. Homályosan érzékeltem, már a belvárosban autóztunk. – Jobb ha nem mondok semmit.
A nő nem pirult el, arca nyugodt értelmességet tükrözött. Egészen furcsának találtam ezt az arckifejezést. Aztán megszólalt búgó, mély hangján.
- Nos, gyanítottam, hogy így van… ám az ügymenet mechanizmusával nem voltam tökéletesen tisztában. Azt gondoltam, lesz még egy újraértékelés, vagy ha mégsem, a per során maga még játszik esetleg valamilyen szerepet. Vagy ilyesmi – elhallgatott egy pillanatra. Úgy tűnt, most zavarban van, ám ez sem tartott sokáig. Feltűnt, hogy nem tegez. Folytatta. – De ezek mind csak féligazságok. Azt hiszem, maga az a típusú férfi, akit már azzal is levehettem volna lábáról, ha csak rámosolygok. Ha tudnia akarja, nem azt terveztem, ami történt. Csupán egy szívhez szóló mesét szándékoztam beadni magának, fel, és kivillantva ezzel együtt a mosolyom és a lábaim. Meg átadni egy ajándékcsomagot cukorkával, jófajta olasz kávéval, meg ilyesmivel. Ez a szokás, ha jól tudom, nemde? – Kicsit elmosolyodott, de nem cinikusan.
Lefékeztem a kocsival a városháza előtt, és felé fordultam. Töprengve néztem egy darabig. Aztán megkérdeztem:
- Akkor miért tette?
Szilvia nem kerülte a tekintetem. Komoly volt az arca.
- Mert megkívántalak – mondta egyszerűen, tegezésre váltva. Aztán hozzátette: - És mert kellesz nekem.
Nagyon lassan mosolyodtam el. Aztán megfogtam a kezét, odahajoltam, és megcsókoltam.
Mint írtam, ez három hete történt. Azóta már több éjszakát töltöttem nála. Titokban. Egyelőre nem szeretném, ha bárki is tudna róla. A homály fenntartása érdekében a hangoskodást is mellőzi. No meg azért, mert tudja, nem szeretem, ha egy nő dugás közben ricsajozik. Kezdünk egymásba szeretni. Mondhatom, remekül érzem magam! Évek óta nem voltam ilyen fickós, mint mostanság, és gyakran érzem úgy, mintha pár centivel a föld felett járnék. Olykor egy egész kicseszett méterrel. Mintha megkaptam volna magát az Istennőt, akit általában csak olyanok kaphatnak meg, akik előtte évezredekig henyéltek a halhatatlanságban mindenféle kimondhatatlan nevű görög hegyek déli lejtőin.
Locsogok, kétségkívül. Nézzék el nekem. A szerelem ezzel jár, nem igaz?
Szóval, ami a lényeg: a perre még várni kell. De a nagybácsi majdnem minden másnap bejön a hivatalba, és értelmetlen baromságokat hord össze, utánozhatatlan stílusában. Mikor már unjuk, kikísértetjük a portással. A múltkor a folyosón futottam össze azzal a vén kis kopasszal. Amikor meglátott, már kezdett volna hápogni. Az meg sem fordult a fejemben, hogy esetleg tudja, mi van köztem és Szilvia között.
- Maga… - kezdte, én azonban kedvesen rámosolyogtam, miközben az arcába súgtam:
- Homérosz nem szundikált Tata. Homérosz felkelt, kiment pisálni, aztán talpon maradt, és azóta is ácsorog. Ácsorog, bizony, méghozzá kibaszottul keményen.
Na erre csak hűdötten bámult, azt hittem, mindjárt kiejti a protkót a szájából a döbbent álmélkodástól. Aztán megfordultam és otthagytam. Biztos vagyok benne, a dolgok abba az irányba haladnak, amerre én szeretném.
Zsuzsa gyanakodva néz rám. Alighanem feltűnt neki, hogy már két órája folyamatosan írok, és már nem túl hihető, hogy a munkámmal kapcsolatosan. De nem baj, végeztem amúgy is. Fel vagyok pörögve, szexről ábrándozok. Megfordult a fejemben, hogy Zsuzsát is bevonhatnánk. Egy kis hármas? Igen, Szilvia benne lenne. És Zsuzsa? Talán ő is. Biztosan. Úgy érzem, most minden sikerülhet. Vigyorgok, mint a vadalma. Várakozón tekintek az elkövetkező hetek elé… történhetnek még érdekes dolgok.
Remélem, Szilvia megnyeri a pert. Remélem, megnyerjük a pert. És a bőrfotelekben, vagy abban a bazi nagy úszómedencében fogunk kamatyolni minden nap. Reggel, és este. Meg esetleg napközben is. Az ember mindig szakít időt arra, amire szüksége van. És megpróbálja megszerezni, ami kell neki. Megvalósítani, ami más számára esetleg lehetetlennek tűnhet. Szerintem ezt már Homérosz is tudta, amikor megteremtette hőseit, akik nem ismerték a tréfát; bizonyosan tudta, amikor épp nem szundikált.
Beküldő:Vendég szerző
Szextörténet ajánló:
Sztriptíz
Sajnos, csak nagyon későn néztem a telefonomra. Rossz szokásom, hogy sokszor nem hozom magammal, hagyom kisülni vagy lenémítva marad. Ugyanez történt most is, amikorra egyértelmű volt, hogy a többiek nem jöttek el: ekkor láttam, hogy már dél körül megkaptam az üzenetet: a tervezett program elmarad.
Nem ma történt, sok-sok éve: az egyetemen volt egy sportcsarnok, amelyet nagyon szerettünk. S....
Egy ötvenes duci biszex nő, és mi
Évával volt alkalmunk a medence feltöltés után több alkalommal élvezni egymás társaságát és egyszer megemlítette, hogy egy kedves barátnője fog érkezni hozzá látogatóba barátjával és szívesen megismerkednének velem is. Elmesélte, hogy Márti egy telt, 50-es nő, barátja pedig közelít a hatvanhoz, de sportos és mindketten enyhén biszexek. Izgatottan vártam a megbeszélt napot.
Éva egy h....
Zuhanyszex
Látam ahogy zuhanyzól engeded bársonyos testedre a kellemes meleg vizet csak ugy peregnej le a vizcseppek majd tusfürdövel szép lassan végig mosod minden porcikád nyakad tól haladsz lefelé körkörös mozdulatokkal tested elboritja egy kellemes illatu hab taksro amit néhol már mos le langyos viz sugár.........
Nem lehet ellen állni egy ilyen csábitásnak belépek melléd majd megforditala....
Dorina, a barátom barátnője.
Az egész történet körülbelül 3 éve kezdődött, amikor is osztálytársam összejött Dorinával, egy 160cm magas,45kg barna hajú/szemű jó alkatú vastag ajkú lánnyal. Bevallom először nem tetszett, mert nagyon indulatos volt, de később ez megváltozott.
Eltelt egy év és mi is elkezdtünk levelezni Dorinával, és beszélgetni sokat segítettem neki a kapcsolatukban, egyre többet beszélgettünk és elkezdt....
Korház 4.rész !
Ami azt illeti Ildikó nem tagadta meg önmagát,igen
aktívan ki követelte azt amit akart,
a pihenés után én valóban felkészültem arra hogy
Ildikó seggét szét fogom baszni , de arra nem gondoltam hogy amit akar azt majd akkor amikor Ő akarja s nem én,
ébredés után ez vasárnapra esett s így még volt
időnk a na p hátralevő idejére.
Oszi kérdeznék tőled egy dol....
Anyám naplója
Ott kezdem történetem, hogy viszonylag későn, 35 évesen - és akkor is szűzen - mentem férjhez, mivel sohasem tartoztam a világ legvonzóbb női közé. Csinos vagy jómódú barátnőim mind hamar elkeltek és családot alapítottak. Nekem csak a házasságkötésem után két évvel, és akkor is nehezen sikerült teherbe esnem. Az áldott állapot más asszonyokkal ellentétben nekem maga volt a rémálom, mert a férjem a....