Pokoli szerelem
Egyedül ülök már a kiüresedett bordélyházban. A lányok már rég aludni mentek és a kiéhezett kutyák is eltakarodtak. Ilyenkor egész meghitt a légkör idelent. Csak pár lámpa sejtelmes fénye derengi be a selyempárnákkal bélelt bokszokat. Egyedül ülök és undorodva gondolok a szerelmesekre. Kézen fogva andalognak Párizs főutcáin, úgy ahogyan nekem sohasem adatott meg. A mai kuncsaftokra gondolok. Izzadt kezű, kövér, vén hiénák. Keressék inkább otthon a szerelmet, vagy ha az asszonynak éppen migrénes fejfájása van, csípjenek fel a bárokból, alkalmi légyottra kiéhezett fruskákat. De ha ők nem lennének miből is élnék én? Miből bérelném azt az üres tetőlakást az egyik bár fölött. Soha nem hagynám ott, már egészen a szívemhez nőtt. Jó egy kicsit ütött-kopott és néhány bútor sem ártana, de csodálatosan felhallatszik az esti melankolikus zene. Ideje lenne hazatipegni és álomba sírni magam, vagy talán még van egy kis konyakom...
Fájdalom
Itthon vagyok. Idefelé jövet hat szerelmes gubancot láttam. Ha nem lennék ennyire gúnyos kedvembe, akkor sem tudnám megmondani kihez melyik nyelv, tartozik. Borzasztóan éget a hátam. Lehet, hogy az új fűzőm az oka....
Pár perccel később...
Nos vagy a matracom lyukas vagy én pelyhedzek. Attól tartok a fekhelyemen egy szakadás sincs. Apám korai ballépése miatt, mint a részegen hazajárás, nem reménykedhetek a havi ciklusban sem. Árulkodó hegek borítják az alhasamat fennen hírdetve az önkívületen lévő bika haragját. Méhem hiányában csak arra tudok gondolni, hogy valami másik testrészem, vérzik.
Alapos vakaródzásom eredményeként apró véres pihéket szültem meg a hátamon keresztül. A fájdalom már ópiumként hat rám. Talán angyalszárnyat növesztek???? Vagy a gúnyos epém próbál meg menekülni belőlem madár képében. Egy-két órára elringat az alólam felhallatszó zenemámor...
Pulóver és egyéb gondok
Most mondja meg valaki, részegen ki tud két hófehér szárnyat belegyömöszölni egy fűzőbe???? Talán ma be se kéne mennem. Négy órán keresztül szültem meg a véres tollrengeteget, aztán még fél óra kellett mire megpucoltam a tapadós karmazsinvörös váladéktól. Realista ember kérdezhetné, miért nem zaklat fel ez a görcs itt a hátamon. Jó magam sem tudnám megfogalmazni... Talán már túl sok furcsasággal találkoztam életembe ahhoz, hogy ez megrémítsen.
Hosszú bő pulcsival és egy nagyon feszülős nadrággal távozom a házamból. Igyekeznem kell, ha nem akarom elhalasztani a jól fizető bikákat. Elmorfondírozok azon milyen mesével áltatom az embereket a szárnyammal kapcsolatosan. Talán elhiszik, hogy egy modern ragasztó tarja a helyén. Önkívületi állapotban és még egy kicsit az alkohol hatása alatt nem vettem észre, hogy valaki kijön az alattam lévő bárból. Vérző orral konstatálom, hogy nem egy szellemkép és igen is tud fájni ha, lefejelem. Meleg keze nyugtatólak hat az arcomon, ahogy éppen egy zsebkendőt szorít az orromra. Nekem csak egy gúnyos megjegyzés hörren ki a számon némi káromkodással megfűszerezve. Mámoros illata elbódít és vegyül a konyak hatásával. Nem törődöm vele sokat, felpattanok, és már futok is a sikátor felé ahol dolgozom....
Neon zöld cetli
Nem bírtam sokáig... bementem a szobába és elfogott a hányinger, ahogyan körbenéztem. Mindenhol undorító, vonagló kéjéhes emberek. Betegségre panaszkodva szánom-bánom képpel már menekültem is. Felsiettem a szobámba és lerogytam az ágyamra, ami fájdalmasan nyögött fel a hirtelen jött súlytól. Az asztalomon egy apró cetli díszelgett: Sajnálom, hogy így kellett találkoznom magával. Bejelentést kaptam egy közelben működő kéjkuckóról és reménykedtem maga hátha tud valamit az ottani esetekről. Ha kötélnek állna és találkozna velem a számom.... magasról teszek rá, hogy mi a telefonszáma, hagyjon engem békén, és már el is dobtam a neon zöld színű cetlit.
Ülök az ágyamon és egy szépen faragott tőrt babrálok. Ennyi maradt rám a hagyatékból... összeszorítom a szemem és elfojtom az emlékeket. Nem érdekel. Felpattanok az ágyból és lerohanok az emeletről. Bevetem magam Párizs sikátoraiba. Két láthatólag szerelmes embert nézek, akik nyögve nyelősen trécselnek. Egyik sem akarja bevallani az igazságot. Megmarkolom a kést és öntudatlanul a párocskához lépek. Felemelkedik a kezem és már nem is önmagam vagyok. A férfi vállát találom el. A férfi megmerevedik, nem hörög, nem néz hátra csak szenvedélyes csókolózásba kezd a nővel, aki láthatólag nem bánja az egészet. Mosolyra húzódik a szám, így elnézve nem is olyan szörnyű ez az egész... sőt csodálatos. A kezemben lévő tőrre meredek, apró kacskaringós mintáján vér folyik. De nem a hős szerelmesé. Apró vágás jelenik meg a kezemen és abból csordogál a piros vér. Lenyalom az erecskét és belevetem magam az éjszakába. Ámokfutásom kezdete....
Ajtónálló
Szinte már extázisban voltam. Végig mentem Párizs sikátorain... a következő "áldozatom" két veszekedő friss házas volt. Találkozásunk után, biztosíthatom a világ összes bíróságát ebből nem lesz válási per. Sorra jöttek a párocskák és minden egyes kerítőnősködésem után egy apró sebecske jelent meg a karomon jelezve, hány embertől vettem el végkép a józan eszét. Mintha csak a börtön falát díszítő rovátkák lettek volna. Mosolyogva visszahúztam rá a pulcsimat, ami már nedvesen tapadt a felső testemre, túl sokat futkostam már ideje lenne hazatérni...
Az ajtóm előtt egy már ismerősnek mondható alak ült. Látszott rajta, hogy nem csak a falamat támasztja, hanem elszánt tervei vannak vele. Elegáns zakó volt rajta kilazított nyakkendővel a nyakában. Nem törődve a jelenséggel betörtem magamhoz. A zuhany alá álltam és lemostam magamról a múlt mocskát. Új életet kezdtem. Mikor kikecmeregtem a zuhany alól megszárítottam vállig érő hullámos vörös hajamat és kimentem egy pohár konyakért. Csak egy bő pulcsi volt rajtam és a kedvenc sortom. Töltöttem magamnak egyet aztán meggondoltam magam. Felkaptam a poharat és az ajtó felé siettem. A férfi még mindig ott szunyókált, mint egy kisgyerek a bölcsőben. Löktem egyet rajta. Még fel sem kelt, de már a kezébe nyomtam a poharat... Értetlenkedve nézett rám barna szemeivel.
-Vagy inkább kakaót kér? -Flegmán támaszkodtam az ajtófélfának.
- Ez is megfelel. Mikor jött haza?
- Úgy egy órája. Mióta fekszik itt?
- Úgy 5 órája. Magának vallania kell nekem, itt és most.
-Jobb dolga nincs?
Nem felet csak feltápászkodott és indult volna a nappalim felé. Gúnyos mosollyal a számon, nem törődöm arccal becsaptam előtte az ajtót. Kintről halk szentségelés szűrődött be. Nos, legalább megtapasztalja milyen, ha valakinek vérzik az orra....
Egy doboz tej
Pár perc múlva újra ki mertem merészkedni a hideg folyosóra. A pohár durcásan meredt rám,: Mit képzelsz, hogy itt mertél hagyni? Kiengesztelően felkaptam és megígértem neki, hogy az első dolgom reggel, az lesz, hogy elmosom. Hírtelen ötlettől vezérelve újra bevetettem magam Párizs fülledt esti levegőjébe. Minden kavargó masszává alakult a szemeim előtt, csak a szenvedő, magányos szerelmeseket láttam kristálytisztán. Tudtam, mi a dolgom és nem is vágytam semmi másra. Pár órával később mindenütt szerelmes párocska vett körbe. Mind örült az újonnan jött szerelemnek és vágynak. Egyedül álltam a szerelemmassza közepén és mosolyogtam. Hogy lehet valami ilyen szép, amit ennyire gyűlölök? Szinte már mámorban úsztam. Ennyi szeretetet körülöttem, nem tudtam elviselni. Le kellett hűtenem magam. Egy szökőkút állt rendelkezésemre. Hűsítő vize szinte már forrott a bőrömön. Mámor. Meleg erős karok fontak körbe és kirángattak az álmodozás édes világából. Morcosan néztem rá a támadómra. Már megint az az átkozott alak.
- Hagyjon engem végre békén. Semmi közöm sincs ahhoz a helyhez. Egyébkén is mi a neve?
- Florent.
Többet nem is mondott, de én sem kérdeztem, az ölébe vett és hazacipelt. Berontottam a házba még egy köszönömre sem méltattam az elrablómat. A hűtőhöz tipegtem és kivettem a tejesüvege. Úgy ittam, mintha csak whisky lenne. Florent bizonytalanul méricskélt, majd becsukta az ajtómat és magamra hagyott.
Florent
Nos, ez a nő nem komplett. Úgy vedeli azt a doboz tejet mintha csak az élete függne rajta. Vagy talán a fiatalok között ez az új szokás? Franc essen belé. Tökéletesen tudom, mit kéne csinálni, de nem visz rá a lélek, hogy megtegyem. Ez a lány bármennyire is csodálatos, egy angyal szárnyal rohangáló kurtizán. Minek neki az a nyavalyás angyalszárny??? Valahogyan el kell hoznom arról a helyről, még ha bele, döglik is. Minden egyszerűbb lenne, ha egyszerűen belém zúgna és miattam otthagyná, de ilyen vak lányt még... Ezt talán számomra sértés? Florent úgy látszik elszállt feletted az élet.
Undorító meglepetés
Ülök a bokszomba. Szinte már duzzogva és irigykedve bámulom a mellettem lévő kuncsaftokat és az aznapi választottjukat. Úgy látszik, nem mindenkinek jön be az angyalszárny, főleg ha a poklokat járja. Ma este már muszáj voltam bejönni. Kezd elfogyni a pénzem és nem akarom elveszíteni a lakásom. Sértődöttségemben elhúzom a függönyöm és összekucorodok a párna halom tetején. Finom tapintása mámorosan simul a bőrömhöz. Olyan puha mintha csak a felhőkön feküdnék. Halovány fény derengi be az amúgy is sötét szobácskát. Még jobban összehúzom magam. Fel sem eszmélek, mikor valaki belép a szobámba és leül mellém. Riadtan húzódok, el mikor szája a nyakamra tapad és finoman végigsiklik keze a combomon. Nem érdekel, kitől kapom a kedveskedést, összeszorított szemmel tűröm. A szája édes, mint a méz és kezei, mint ha nem is emberé lenne. Gondolataim egy zűrös, fekete masszává állnak össze. Csak a pasi hangja ébreszt öntudatra. Mint egy félénk kismacska szökkenek a legtávolabbi sarokba.
- Maga meg mi a jó eget keres itt?
- Magát! Itt dolgozik nem?
- Itt! -fel sem nézek rá, érzem, hogy az arcom lángvörösre gyúl. Mint egy félős tini az első megbeszélt légyott előtt.
- Hát én kifizettem magát az elkövetkező 4 hétre. Eszméletlen milyen olcsón számítják itt a szerelmet. Van két választása, vagy velem jön és kap egy pohár tejet, egy kis sütivel, majd jó kiscica módjára hazamegy és alszik. Vagy űzheti tovább a szakmáját és szerez nekem pár örömteli hetet.
Éhesen nyalom meg a szám. Otthon már tegnap este kiürült minden a hűtőszekrényből. Gyanakvó pillantást vetek az önjelölt hősömre. Majd magamra kapom a pulcsimat. Az ajtóból pimaszul visszamosolygok és már el is tűntem az értetlen férfink pénzévvel. A legelső boltban bevásároltam négy karton toboz tejet és egy kevés kenyeret majd rohantam is fel a lakásomra. Az ajtóban nem törődtem semmi féle cetlivel. Bedobtam a holmikat a korgó hasú hűtőládába és már rohantam is Párizs főutcáira...
A hős lovagom
Újjá tud-e születni egy ember? Nem én választottam magamnak ezt az utat. Lehet, hogy ezekkel a szárnyakkal próbálnak kiengesztelni az égiek? Sosem voltam vallásos ember, ha problémám volt azt magamban oldottam meg és nem máshoz fordultam. A lelkem tiszta volt, semmit sem bántam meg. A legfájóbb pont amit valaha el kellet viselnem az az abszolút szerelem hiány. Próbáltam én szerelmes lenni. Mindig irigyeltem azokat az undorító szerelemmasszákat az utcákon. Én is akartam szerelmes számokat hallgatni egy gyertyafényes vacsora keretein belül, de már a gondolattól is elfogott a hányinger. Mi értelme van annak, hogy valaki szerelmet tud adni másnak, ha magának nem?
Párizs. Kivilágított utcák, szerelmesek andalognak. Néhány kéregető nyújtogatják felém kezeiket. Nem törődöm, velük csak fürdök az esti mámorban. Egy bárból fülledt zene szól. Egyszerűen be kell, hogy menjek. A fények kavarognak, test ér testhez, mámoros érzés. A zene mintha csak a szívem dobogására lett volna megírva. Csodálatos bariton, a magas hegedűvel keveredik és mindezt a gépzene teszi lüktetővé. Becsukott szemmel vetem bele magam a tömegbe. Kezeim rutinosan teszik a dolgukat. Egyedül álló emberek megtalálják a párjukat. Táncolok az embertömeggel, magamhoz ölelem, elfogadom, belélegezem. A sarokban egy szőke királyfi rebeg, lágy andalító szerelemszózatot szíve választottjának. Könny szökik a szemembe. Hideg csíkot húz az arcomon. Kimenekülök, levegőt kapkodva. Hátamat a belülről izzó falnak támasztom. Csak pihegek, mintha részeg lennék. Támolyogva indulok haza. Teszek néhány lépést és elesek. Zokogva rogyok a két térdemre. Elfáradtam, és össze vagyok zavarodva. Már csak egy cél lebeg előttem: HAZA!
Hazaérve ajtónállóm hűen fogad. Mogorván pillant rám, felszisszen, mikor látja a térdemből és az alkaromból ömlő vért. Nem foglalkozom, vele csak félretolom, és már megyek is a zuhany alá. Elmerengek a tényen, hogy valójában semmit sem tudok erről a Florent-ről. Mikor kilépek a fürdőszobából morcos képpel, kezében egy tekercs kötszerrel vár. Alázatosan hagyom, hogy gondoskodjon rólam. Megvizsgálom minden vonását. Jól szórakozom a zavarodottságán. Sötétbarna rövid haja és mélybarna szemei megigézik az összes embert, akire csak ránéz. Fehér ing és kilazított fekete nyakkendő a megszokott rutin.
- Mit bámul?
- Egy hekust, aki nem tudja, mit csináljon a szabadidejében ezért ártatlan lányokat molesztál a kedvességével. Mit akar tőlem?
- Nyomozó vagyok a helyi rendőrségnél. Felkértek arra, hogy számoljam fel azt a koszfészket, amit maga munkahelyének hív. Aztán láttam egy elveszett kislányt, aki nem tudja mit szabad és mit nem. Gyönyörű vörös haja és zöld igéző szeme csak úgy vonzott. Karcsú alkata és modell magassága felébresztette bennem a rég elfeledett férfiasságom. Ezek után beindultak az apai ösztönök, gondoltam hős lovagnak még elmegyek, bár lovam nincs, de megmenteni azért megpróbálhatom. Nőt még nem láttam ennyire makacsul tagadni a szerelmet. Fikarcnyit sem törődik a másik érzéseivel. Mikor szabadít meg engem és mondja ki kerek perec: Nincs esélyem. Eliána, nevezzen szerelmes franciának, de maga akkor is tökéletes.
- Kár, pedig szeretem a lovakat.
Keserű mosolyra húzódik a szája. Összeszedi a véres vattákat, beledobja a szemetesbe. Csókot lehel a homlokomra, majd kecsesen távozik.
Soha
Zene szólt. Halk ütemes szívritmus. Az ablak felé lépdeltem. Szükségem volt a friss levegőre. Csukott szemmel fürödtem a zenemámorban. Aztán csak egyszerűen kiléptem az ablakpárkányra. Mennem kellett a zene után. Hívott, csalogatott édes szavakkal kábított. Nem érdekelt a meredek falkiszögelés, végigkúsztam a mellettem lévő szoba ablakához. A szobában egy banda játszott. Rémületet láttam az arcukon, mikor észrevettek. Nemes egyszerűséggel betörtem az ablakot. Ezt a világnak is hallania kell! A lendületben megcsúsztam. Az énekes utánam kapott, de már késő volt. Zuhantam a mély felé.
Szörnyű álom. Menekülnöm kell itthonról. Magamra kaptam a már megszokott bő pulcsimat és kirohantam a város utcáira. Nem, most nem szabadság gyilkost játszottam. Nem messze a háztól volt egy kedves kis templom. Besurrantam a kisajtón és bevetettem magam az egyik kis padba. Nem érdekelt miről szól a mise csak el akartam bújni, az életem elől, az emlékek elől, és az önjelölt lovagom elől. Egyedül akartam lenni. Bámultam a falakra festett angyalképeket. Mind áhítattal tekintettek a mennyek felé. Borzongató érzés fogott el, és a szárnyam felé kaptam. Idő közben már egész jól megszoktam. Vastag szövetréteg fedte, senki sem sejthette mi lapul alatta.
Hazafelé egy kávézó mellett jöttem el. Egy férfi ült benn. Egyedül kortyolgatott egy pohár, gőzölgő kávét. Magányosan tekintett maga elé. Körülötte elsuhantak az emberek. Lelki társra találtam benne. Halkan odaosonok mellé, ügyelve nehogy megzavarjam a biztos mély gondolatait. Ha kicsit is hasonlít rám, biztos vagyok benne, hogy a tegnapi vacsorán mereng ennyire mélyen és megfontoltan. Nem is nézett rám, fel sem eszmélt a közellétemre. Nem tudtam megállni, hogy ne öleljem át. A férfi megmerevedet, de tűrte az ölelést. Lassan csókokkal borítottam a nyakát, az arcát és a száját. Meleg kávé ízt éreztem a viszonzott csókban.
Mind a ketten az ágyon feküdtünk. Ziháló lélegzett, elborult elme, hűvös, de még is izzó tapintás, érzés. Csókok az egész testen. Kéz, száj, nyelv, érzéki megismerés. Vadság, nyughatatlan tombolás.
Másnap reggel suttogó hangra ébredek.
- Mit tettél? Eliána, mond, hogy nem feküdtél le pénzért már megint valakivel?
- Nem tettem.
- Akkor ki ez a pasas.
- Gastonnak hívják, és a pillanat hevében történt minden. De tudtommal semmit sem kell neked elmondanom, hiszen nem vagy az apám. Sőt semmi nemű viszony sincs köztünk csak egy önjelölt fájdalomtár vagy, aki egy reménytelen háborút vív, mihaszna célokért. Jegyezd meg végre, én soha nem fogok szeretni, érted? SOHA!
Florent dühödve szaladt ki, hangosan csattant mögötte az ajtó, mérgesen kiabálta nekem: Mit tettem ellened, hogy ennyire gyűlölsz? Minek idegesíted fel a vendégeidet? Aztán meg engem csapkodnak, ütnek, vernek, Elegem volt, felmondok!
Gaston legközelebb egy esküvőn láttam, az ő esküvőjén. Kiderült, hogy a velem töltött este után rájött, ki az igaz szerelme és visszament hozzá. Remek, most már egyszerű szeretkezéssel is tudok szerelem zombit varázsolni. Florent teljesen eltűnt. Hiányzott, de dühöngtem is a reakciója miatt. Gúnyosan és undorítóan visszhangzott a fejembe a saját epés kijelentésem. Én SOHA nem fogok szeretni.
Cirkusz az élet
Talán már tényleg az őrület hajszálvékony selyemszálán táncolok. Néha dobok egy szaltót, a közönség megtapsol. Mámoros csend, mindenki izgulva szorítja meg a párja kezét. Kötéltáncos lett a drága. Cirkuszba éppen valóbb, mint a közéletbe. Angyalszárny, tessék, lehet mutogatni. Hölgyeim és Uraim, tessék csak megcibálni nyugodtan. A nézősorok között egy kisfiú kételkedik, beszalad a porondra és már ráncigálja is a fájdalmas kinövést. Néhány könny és toll elejtése után már hullámzik is a kacagás, megy tovább a műsor. Angyallányunk kivonul a színpadról. Berohan az öltőzőbe új műsort ad elő. A bámulatos késdobáló. Párokat kérünk a porondra. " Uram önnek tetszik ez a hölgy?" A férfink hevesen bólogat, izzad már a tenyere. Alig várja, hogy megérinthesse szíve választottjának a kezét. " Hölgyem, ön szereti ezt a férfi?" A nő csak ingatja a fejét, látszik rajta, hogy habozik. Fájdalom nyilal belém és már sajog is a kezemben a tőr. Megcélzom az izguló nő szívét. A közönség felhörren a találat láttán. Valaki orvosért kiált. A nő elsőnek megmerevedik, hirtelen mozdulatot tesz, azt hiszik, a férfi után kap, hogy belekapaszkodhasson majd vérbe fagyva a földre essen. De nincs ilyesmi. A párocskánk szenvedélyes csókolózásba kezd. Lassan kirakhatjuk a korhatáros táblácskát. Néhány szülő mérgesen takarja el gyermeke szemét. A férfi letérdel és már el is hangzott a leánykérés. Boldogok és már el is feledték, hogy valaha szabadok voltak. Örök rabságban fognak élni, valaki más szívével a szívhelyük helyén.
Valahogyan csak megkeresem a kenyerem, ha más nincs hát így. Teljes magányban tengetem időimet. A műsoron kívül senki sem szeretne érintkezni az angyallánnyal. Orvosok keresnek fel és ajánlkoznak, ők majd megoldják eme problémát. Ügyet sem vetek rájuk. Beülök egy kávézóba. Meghitt kis zug, épp szerelmeseknek való. Egyik bokszban meleg tejet szürcsölgetek és élvezem az egyedüllétet. Megőrültem, fantomképeket látok magam előtt suhanni. Talán csak a szerelmesek utolsó szabad lelkének a maradványa űzi szüntelen gazdájukat, hátha meggyőzi az igazáról. Belenevetek a képükbe, mondván felettetek állok.
Nicholas
Mintha csak szeretkezne a hangjával. Mámoros varázs mi egy számba zsúfolódik és robban az énekes hangjából. Fájdalmas nyílként üt belém a hiány, örökké ezt a hangot akarom. Magas izmos testalkatú férfi, fekete félhosszú haj, barna igéző pillantás, érzékien borostás. A nézőtér elalél a hangtól, a gitár elolvad a kezében. Francia szavak marnak a fülembe. A szeretkezés pillanatai jutnak az eszembe. A test érintése, az egybeolvadás, a fájdalom, a hiány. Megigézve hallgatom a színpad előtt. Az énekes nem törődik, a külvilággal csak a szám érzéseivel foglalkozik, ódákat zeng hozzá, kényezteti, mint egy gyönyörű nőt. Talán ez a szerelem. De Florent! A érzés elhatalmasodik rajtam. Menekülni! Megpróbálok átjutni az embertömegen. Nem kapok levegőt, el fogok ájulni, levegőt!...
Barna pillantásokra ébredek fel. Erős kezek tartanak, nem engednek, magukhoz szorítanak. Védelmező, gyengéd. Felébredek és hozzásimulok a karokhoz. Akaratom ellenére enyhül a szorítás, szívfájdalom. Akarom!
Nicolas2
Egy lány fekszik a szobámban. Alig lehet 20 éves. Gyermeteg angyalszárnyakat hord, talán bolond. Betakarom egy lepedővel, a kezem után kap. Olyan édesen könyörög tekintetével, nem tudok ellenállni. Ennek a lánynak apa kell és én vállalom. Én leszek az apja, a mentora, a védelmezője, a szeretője. Igen, a szeretője. Elengedem a kezét, mikor már elalszik.
Kibotorkálok, hogy még a lány ébredése előtt főzzek neki egy bögre kávét. Hatalmas meglepetés. Táncol. A redőny résein át fénytőrökként süt be a nap. Éteri látvány, ahogyan a fényfonalak között mozog, táncol, élvez. Tökéletes karcsú alak, vérvörös száj, smaragdzöld szem. A haja csak úgy hívogatja, édesgeti az bizsergő ujjaimat. Kócosan hullámzik az arca körül. Nincs zene, de felismerem a dallamaimat. Megragadom, magamhoz húzom, megcsókolom. Tökéletes sorrend egy tökéletes pillanatnak. Tánc, csók, édesség.
Meleg érintés. Már nincs akadály. Enyém, az én tulajdonom. Magamhoz láncolom, apró kalitkába teszem, és mindenhova magammal viszem. Kezein apró sebek, végigcsókolom egyesével, biztos mazochista a drága, nem baj, kigyógyítom. Bántson inkább engem, csak maradjon velem. Ellök magától. Talán túl messzire mentem. A hűtőhöz rohan és kiveszi a tejes dobozt. Úgy issza mintha csak az életadó manna lenne. Gyönyörű, fehér bőrén apró cseppekként gurulnak le a tejcseppek. Kedvem lenne lenyalni róla.
-Hogy hívnak?
-Eliána.
-Eliána. Ismétlem, ízlelgetem, élvezem.
Mintha csak megrettent volna a saját nevétől. Összerezzen. Megmerevedik az ajka.
-Florent!
Az ajtó. Ne! Nyitva van. ki fog repülni az aranymadaram. De hiába kapok a szárnyai után. Már el is szaladt. Törékeny, kecses, de még is erős. Mintha csak a szívét tépték volna ki és futna a tolvaj után. De ki az a Florent?
Joseph
-Táncolj szebben, érzéssel. A cirkuszban a nézők mind szeretők. Csábítsd el őket, lássam a szemükben az akaratot, hogy ágyba akarnak téged vinni. Dögös vagy és kívánatos, de ezt egyszerűen nem tudod átadni.
Josephel az új cirkuszi műsort gyakoroljuk. A tőrdobálás előtt egy táncot kell előadnom. Joseph mindig azt mondja, úgy táncoljak a tőrrel mintha csak a kedves szeretőmmel töltenék egy forró estét. Dühös rám, mert nem tudom visszaadni azt az erotikát, amit tőlem vár.
- Jól van fiúk, menjetek haza. Nem, Eliána te maradsz. Veled még van egy kis dolgom.- Mérges vagyok rád, te ribancnézést vet rám-
Joseph túl van már a negyvenes évein, de piszokul szexi. Magas, kék szemű, enyhén borostás, barna haja a halántékánál már őszül. Régebben kötéltáncosa, most az igazgatója a cirkusznak.
Kiveszi a kezemből a tőrt és magához von.
- Csináld a mozdulatokat. Én vagyok a tőr, a szeretőd. Csábíts el, érd el, hogy könyörögjek neked a feloldozásért.
Megcsókol. Durva, nyelves csók, de én mégis élvezem. Ellök magától.
- Neked kell elcsábítani. Táncolj!
Próbálkozom, folytatom, élvezem. Körülötte táncolok, mintha csak a kedves tőröm lenne. Megint magához húz, keze végigsiklik a hasamon, a melleimen, a nyakamon. Megint megcsókol és én ismét nem tudok neki ellenállni. Durván, arcon vág.
- Nem jó!
Sarkon fordul és a kijárat felé indul. Haza megy. Itt hagy engem. A vágyaimmal, az érzéseimmel. Akarom ezt a meg nem értett embert, ezt a zsenit. Mindenkivel durva, mindenkit gyaláz, de a sármja csak úgy igéz. Szóval csábítást, akar? Hát legyen, tőlem megkapja. Elébe állok, nem engedem tovább menni. Nem érek hozzá, csak éppen a leheletem súrolja a bőrét. Mosolyra húzódik a szája, majd a csókját követeli. Elhúzódom, nem engedek. Beszaladok a tükrös szobába. Incselkedek, hívogatom, közben a koreográfiát gyakorlom. Elkap, engedem, hogy magához húzzon, de mikor megcsókol, beleharapok a szájába. Szisszenve húzódik vissza. Arca megrándul a fájdalomtól. Vér csorog végig az állán. Közelebb húzódok, és lassan lenyalom. Fájdalmas lassúsággal vonom magam mellé a földre. Mintha csak újra a kéjkuckómban lennék. Elememben vagyok, újra előjött belőlem a vadállat, a gonosz. A szárnyaim szégyenkezve összehúzódnak, fennen hirdetve: Ők itt sem vannak. Én most nem angyal vagyok, hanem el elcseszett ördög. Engedem, hogy Joseph éhesen levetkőztessen, hogy hozzámérjen mindenhol. Csók, édes nyelv, teltség, felszabadulás. Kezei a hasamon, a combomon, a mellemen, a hajamban. A hátába mélyesztetem a körmöm. Felszisszen, és büntetésül abba hagyja a simogatást. Már csak a csók marad. Az édes semmiség.
-Meg őrülök érted, angyalom.
A szó megráz. Újra józanná tesz, mintha csak egy hideg zuhanyt kaptam volna. Lerázom magamról a felizgult bikát. Mit művelek? Szerelem, nem vagyok szerelmes. De vágyom rá. Vágyom az érintésre, a csókra, ilyen szenvedélyes nyelves csókra amit Florenttől nem kaphattam meg. Sírva rohanok Párizs főterén. Egy férfi éppen házassági ajánlatot tesz, szíve választottjának. A lány elhúzza a száját, látszik rajta a nem. Kihúzom a csizmámból a tőrt, sikítva vágom bele a lány hátába. Ha valaki szeret téged, soha nem hagyd el! Szeress!
Édes tanulás
A lakásom ajtajának dőlt, hanyagul támasztotta mintha csak Florent lenne. A régi ajtónállóm, aki elhagyott, pedig megígérte, hogy örökké vigyázni fog rám. Megígérte, annak ellenére, hogy nem vagyok szerelmes.
- Jól van angyalom. Rendesen felizgattad a fantáziámat. Utánad olvastam, el sem hittem, amit találtam. Kapsz tőlem néhány leckét, mit is jelent igazán szeretkezni.
Engedelmeskedtem, kinyitottam az ajtót. Belépett rajta és becsukta maga után. Magához húzott és a falhoz nyomott. Édesen hűtötte a meleg bőrömet. A gondolataim elbújtak valamelyik sarokba. Duzzogva rázták pici fejüket, ők innentől ebbe nem vesznek részt. Joseph megcsókolt.
- Ha megcsókollak, nyisd ki a szád!
Engedelmeskedtem neki. A nyelve átcsusszant az én számba. Édesen meleg, puha érzés, ellentétben az eddig kapott kemény, feszes, durva csókoktól. Keze lesiklott a combomra.
- Érzed az érintésem? Figyelj rám, reagálj, mindenre, amit teszek.
Finoman dédelgette a combomat. Mintha csak újra szűz lennék. A lábaimmal átkaroltam a derekát, kezem a hajában. Bevitt a szobámba és ledobott az ágyra. Fájdalmasan sikított fel a fekhelyem a hirtelen jött súlygyarapodás miatt. Hangosan ziháltam és csak ennyire tudtam figyelni. Joseph leszakította rólam a fekete toppot és lehúzta a rövid, szakadt nadrágom. Én is pont ezt akartam tenni vele, de megfogta a kezem. Az arcához emelte, majd szépen lassan végigcsúsztatta erős izmos hasán, egészen a duzzadó nadrágjáig.
- Érzed ezt? Ezt teszed te velem! A Francba Eliána nyisd ki a szád!
Engedelmeskedni! Csak ennyit tudtam, engedelmeskedni és tűrni. A nyelve játékosan becézgette az enyémet. Minden forró, izzó masszává változott. Csak én és a vágyaim maradtak. Éreztem az érintéseket, a hozzám simuló feszes hasat, az enyhe ringatást. Éreztem, mindent.
Másnap reggel az ágyamban ébredtem. Joseph mellkasához bújtam és hallgattam az egyenletes légzését. Így közelebbről megnézve már nem is olyan tökéletes, de még is eszméletlenül szexi. Kipattantak égszínkék szeme.
- Könnyen tanulsz, angyalom. Még néhány lecke és tökéletes leszel. Próbáld meg ezt a szenvedélyt belevinni a műsorba.
Fentebb húzódtam, hogy kiscica módjára hozzádörgölőzhessek és szűzies csókot nyomtam a szájára.
-Mikor tanulod már meg, hogy ez az igazi csók. Ezzel tudsz felizgatni. ez a vágy, és tudom, hogy te is akarod.
Ó hogy ne akarnám.!?
Miután Joseph távozott úgy döntöttem lemegyek, körülnézek nappal is Párizsban. Minden csodálatos, volt, a nap, a madarak, a virágok, az emberek. Ismerős hang ütötte meg a fülemet. Florent! Futottam a hang felé. Nem érdekelt hány embernek mentem neki, csak az érdekelt hol van Florent. Az egyik boltban éppen egy bögre kávét kért ki. Nem törődve a forró itallal az ölébe ugrottam. Gyermeknek éreztem magam. Mintha csak az apám ölébe kerültem volna. Először meghökkent a reakciómtól, majd ő is visszaölelt.
Túl sok információ
Gyere ide! Még egyszer elpróbáljuk, aztán hazamegyünk. Táncolj, érezd a mozdulataimat, a tiédet. Csábíts el, azt akarom, hogy foglald el minden gondolatomat. Adj meg mindent nekem és a nézőnek, bármit, amit kívánok, te azt megteszed. Így! Jó, jól csinálod. Fogd a tőrt. Becézget. édesgesd, nevezd a szerelmednek. Gyere ide!
Joseph magához húzott, de én ellöktem. Szükségem volt a gondolataimra, mostanában egész jól kijövök velük, nem akarom ismét elveszíteni az eszem.
- Nem! Rossz kislány. Ha már elcsábítottad a közönséget add meg neki amire vágynak. Csókolj meg.
Csókoltam, ahogyan kérte.
- Nyisd ki a szád, ne légy ilyen, merev, érezz engem, ahogyan a tőrt érzed a kezedben.
Ismét az az édes íz, az a mámorító kedvesség. Joseph lecsúsztatta a kezét, nem finomkodott. Felsejlett egy aprócska kis gondolat, de azonnal elnyomtam. Csak a csóknak és az édes érintésnek éltem. Kizökkentett egy hang.
- Eliána?
Ellöktem magamtól Jospehet. Nem, ez nem történhet meg. Épp, hogy visszakaptam a drága védelmezőmet és máris elrontok mindent. Joseph elsőnek mérges pillantást vetett a nézőtéren álló férfira, aztán rám. Kifejezve tulajdonos mivoltát átkarolt a vállamat.
- Segíthetek valamiben, Uram?
- Igen, a barátnőmért jöttem és most el is viszem. Ha szabadna, levenné a kezét róla?
Joseph karja megfeszült körülöttem. Éreztem, hogy gyorsabban kezd verni a szíve.
- Hagyja csak itt. Jobb kezekben van mint bárki másnál. Garantálhatom, hogy a cirkusz csillagává teszem. Biztos vagyok benne, hogy megegyezhetünk.
- Nagyon jól tudom, mit tenne vele. Apró kalitkába zárná és pénzért mutogatná az embereknek. Gyere ide Eliána, haza megyünk.
Két dühös pillantás között álltam. Fáradt voltam már a sok gyakorlástól és nem tudtam feldolgozni ezt így egyszerre, ezért úgy gondolta, önkényesen az agyam lekapcsol egy kicsit. Pihen, neki elég volt mára ennyi. Ne csináljak többé ilyen butaságokat, így is elég neki a többi testi funkcióimat kielégíteni.
Másnap reggel az ágyamban ébredtem, a polcomon egy pohár tej és már ide láttam, hogy villog a telefon piros kis lámpája. Hát nem látod, hogy fontos ember vagy, valaki keresett, sokszor.
Védelmet!
- Holnap felugrok hozzád angyalom. Megnézzük, mi okozta az ájulásodat és, hogy más helyzetekben is tudsz-e ilyen reakciót produkálni.
- Nem akarom, hogy ide gyere. Ha a közelemben vagy, nem tudok gondolkodni.
- Kurvára leszarom, mit akarsz. Te is tudod, hogy szükséged van rám. Egyre jobban érzed magad és felszabadultabb vagy. Vagy talán azt akarod, hogy elmenjek? Valaki más lesz akkor a cirkusz csillaga, egy sokkal szebb...
- Jól van, jól van megértettem. Este 7 körül jó?
- Ugye nem kurválkodsz megint? Bár ahogyan elnézem az egyetlen vetélytársam az a kopó. Na, ide figyelj angyalom, ezerszer jobbat érdemelsz annál a frigid zsernyáknál, aki csak egy vérbe fagyot hulla látványára tud felizgulni.
Nem tudtam már tovább hallgatni ezt a mocskolódást. Az agyam zúgolódott a terror ellen. Füstös emlékképek bukkantak fel az egyik sarokból. Az egyetlen menedékhelyről. Az egyetlen emberről, aki még nem próbálkozott ágyba dugni. Közben a telefonos zaklatóm befejezte a monológját. Egy halk " Csók drágámmal" el is intéztem. Felkaptam egy pulcsit és már szaladtam is az atombunker felé.
3 randi egy nap alatt
Mikor hazaértem három nem fogadott hívásom volt. Az egyik Nicolastól a másik Josephtől és a harmadik Florenthtől. Mindegyiknek határozottan csengett a hangja. Talán önbizalmat adott nekik a telefon és az üzenetrögzítő magánya. Kiélhették rajta édes álmaikat és elhívhattak úgy egy találkára, hogy senki nem ordította le a fejüket egy visszautasító nemmel.
Joseph
Magának éppen tökéletes időpontot választott. A gyönyörű napfelkelte Párizs szívében. Mennyei körítés egy kedves kis szerelemvalláshoz. Felkészültem már, hogy mind a három színvallást teljes érzelemmentességgel hallgassam meg, de mégse bántsam meg finom kis lelki világukat. Joseph természetesen nem finomkodott, egyből a tárgyra tért az amolyan: Te az enyém én a tied stílusban. Nem bántam, egyszerűen csak kacagtam belülről. Most az egyszer éreztem azt, hogy Joseph fölött állok. Itt nem ő parancsolt, most én diktáltam az ütemet.
Florent
Természetes egyszerűség. Ennyi jellemezte az ő meghívását. Jó rendőr lévén egy kis kávézóba hívott el délben. Fehérbor és egy sajttál volt a menü. Florent nem mert a szemembe nézni, tányérján egy olajbogyót pöckölgetett, idegesen gyűrögette az abroszt és próbálta megtalálni a megfelelő szavakat. Én a poharammal játszadoztam. Lögybölgettem benne a mézédes nedűt, néha kortyolgattam. Bátorítóan, mosolyogtam rá, mondván: essünk már túl ezen és had mennyek utamra. Te is tudod és én is, hogy ez csak egy pillanatnyi fellángolás, vagy éppen a szárnyam hatalma, semmi sem igaz, csak szemfényvesztés. Florent egy idő után megelégelte, hogy nem jutnak az eszébe a szavak.
- Az Isten szerelmére SZERETLEK!
A mellettünk lévő bokszban a suhancok felnevettek, fütyültek, tapsoltak. Itt elégeltem meg a kellemetlen helyzetet és távoztam a csatamezőről.
Nicolas
Füstös bár, sötét világítás, épp a kedvencem. Ezen az estén is ők léptek fel a bárban. Leültem az egyik asztalhoz és egy pohár konyakot rendeltem. Selymesen csorgott végig a torkomon, isteni érzéssel árasztva el a bensőmet. Énekes mivoltából adódóan Nicolas úgy gondolta, hogy dalba önti érzéseit. Természetesen a sivalkodó rajongómasszán keresztül is tartotta a szemkontaktust. Melankolikus zene egy cseppnyi humorral megfűszerezve. Nem is olyan rossz, az eddigiekhez képest.
Egy lány ült le mellém. Felismertem hosszú fekete haját és a tengerkék szemét. Fehér porcelánbőre világított a homályban. Zsaklin, rég nem látott barátnőm. Keserűen rám mosolygott mintha csak tudatni akarná velem, együtt érez. Ő is a mostohaapám áldozata volt, amíg fel nem fedezték. Most Franciaország egyik legkeresettebb modellje.
- Szívecském csak, hogy megtaláltalak. Már egy hónapja találkozni akartam veled, hogy figyelmeztesselek apádra.
- Volt már szerencsém találkozni a kedvessel.
- Ohh, akkor már te is tudsz a rongyrázásáról. Díszvendégként hívott meg melléd, hátha le tudlak csillapítani arra a pár órácskára. Természetesen én egyből tudtam itt csak bosszúállás jöhet szóba, szóval eljöttem, hogy megkérdezzem és, hogy csatlakozzam a terveidhez.
Mosolyogva és cselszövően pillantottam rá. Oh, hát persze, hogy ez a tünemény az én barátnőm....
Undormány
Bementem a bárba, abba a füstös mámoros csodába. 40-es évek Párizsa hangulatot árasztott, és ahogyan beléptem máris éreztem a feltöltődést. Kimaradt a hőn áhított szabadulásom, mert egy hívásra válaszoltam. A mostohaapám édes, bűnbánó hangon pitizett nekem, mint egy kutya, csak hogy feloldozást kapjon a bűnei alól. Eljöttem, de csak azért, hogy belenevessek a szánalmas strici képébe. Amint megérkeztem tudtam jól, hogy ez ma nem az én győzelmem napja lesz. Gúnyos elégedettség jelent meg az undorítóan angyali képén.
- Ohh, hát itt van a drága leánykám és egyben a legjobb szeretőm.
Undorodva futottak át az agyamon azok a poshadékos, förtelmes bűzt árasztó évek. 13 éves voltam mikor ehhez a pedofil állathoz kerültem. Kedves volt velem, és mindent megadott nekem, cserébe némi altáji segédmunkáért.
- Ohh, itt van az a büdös strici, aki miatt kurva lettem. Jöttem megköszönni a nekem tett kedvességeket.
Undorító mosoly jelent meg az ajkán. Felállt megfogta a karomat és negédesen szájon csókolt. Az ő hibája. Pillanatok alatt megbánta a cselekedetét. Vérző szájához emelte a hófehér zsebkendőjét, és szája egy "hülye ribancot" formált.
- Rövidre fogom bébi, mert látom nagyon kívánós vagy. Elregélem neked búmat, bajomat, aztán kiengesztellek a régi emlékek kedvéért egy kis moteljátszmával. Miután veled olyan jól ment a üzlet (16 évesen ott hagytál te mocsadék az út szélén, más elárvult lánykákkal) eléggé megtollasodtam. Egy kis magamutogatást szeretnék rendezni, egy csekélyke 120 fős bállal. Az-az előírás, hogy a lányomnak is ott kéne lenni. Szóval, ha lehetne, szedj magadra valami rendes göncöt, kivételesen ne viselkedj úgy, mint egy útszéli szajha és told el a szép kerek hátsódat az ünnepségre. Ha nem tennéd még mindig emlékeztetlek, akár mennyire is el akarnál szökni, megtalállak és nem leszek kedves szerető.
Ezekre a szavakra nem tudtam semmi kedveset mondani ezért csak egy "Baszódj meg!" hörrent ki.
- Édeském ahhoz te is kellenél.
Gúnyos, negédes modorától már okádni tudtam volna. Felhörpintettem az elém rakott konyakot és már távoztam is.
Tom
Gondoltam meglepem Florenset és bemegyek hozzá az őrsre. Valójában csak kutakodni akartam az apám szándékai után. Sajnálatos vagy éppen megfelelő időpontban értem oda, hogy még halljam Florent telefonbeszélgetését. Ezek után szükségem volt egy székre. Túl sok volt már a jóból. Tulajdonképpen nem is értem miért ütött ennyire szíven. Sejtenem kellet volna, hogy apámnak dolgozik. Túl szép volt, hogy igaz legyen... a végén még magamért szeret meg egy ember... Gyűlölöm a szerelmet, becsapott átvert. Édesgetett, hívogatott, megmutatta mit tud adni aztán könyörtelenül, ellök és belenevet a képedbe. Florent ijedten konstatálta, hogy ott állok, sápadt arccal az ajtajában. Meredten nézek magam elé, semmi kétség mindent halottam. Gyenge kis mentegetőzések, fájdalmas ébredés a kábulatból. Mint a fuldokló ember utolsó elkeseredett levegővétele. Innentől kezdve én már itt sem vagyok, felülről nézem magam. Fehér bő pulcsiban kicsit kócosan állok. Valamilyen alak mentegetőzik aztán dühös lesz, megragadja a kócos kislányt az ajtóban, angyalszárnyai remegnek a félelemtől, kedvem lenne átölelni, kedvem lenne megvigasztalni. Nem szól semmit, csendben tűri az ítélete. A kiabálásra berohan, egy másik ember. Édesen sármos, gyönyörű sötétbarna göndör haját rendezet káoszként zselézte fel. Megragadja a kislány kezét, Biztonságba helyezi maga mögött. Az idegen és a lány közé áll, védelmező a testtartása. A kislány megmozdul, szóra nyitja a száját, védené a feldúlt hőzöngőt, aztán eszébe jut miért is ilyen haragos az a bácsi. Undorodva nézi a jelenetet, egy könnycsepp gurul végig kipirult arcán. Elvezetik a dühöngő bikát, pokrócot terítenek a kislány vállára. Távolról még mindig a mentegetőzik halk szavai: " Nem akartam! Kellett a pénz! Beléd szerettem, te hülye kis ribanc!" Nem törődik semmivel csak a megmentője karjába borul. A földre zuhannak. A kislány összegömbölyödve bújik, hozzá az erős, védelmező karokhoz. Olyan érzése van, mint mikor régen a felbőszült emberünk karjaiban feküdt. Lassan visszaszállok a testembe. Csak zokogásra futja, semmi többre. Szóval a lovagom nem több mint egy felbérel nyomozó, egy elcseszett feketelovag. De akkor, hogyan bízhatok meg ebben a másikban. Nem érdekel, csak jobban hozzásimulok a védelmezőm mellkasához és beszívom a megnyugtató illatát.
Ítélet: szerelem
Mi másért él ilyenkor az ember? A bosszúért. Átlagosan egy elme két dologra tud gondolni: szerelem, bosszú. Ha az egyiket elvesszük, könnyű egyenletet kapunk, mi marad neki. Nem Florent iránt éreztem gyűlöletet. Az apám. Az a mocsadék. Embereket küldött, hogy nyomozzanak, hogy tönkretegyék az életemet. Rájött, hogy nagyobb pénzt kaszál azon, ha egy angyalt árul a piacon. Kiállítja egy pódiumra, licit kalapács alá teszi, és aki nagyobb összeget kínál érte, mint egy antik vázáért el is viheti. Ezek a fickók csak meg szerették volna figyelni a portékát, mennyibe kerülhet, valójában mennyi a szellemi értéke. Remélem megkapták bőven. Mind undorító kéjenc, a rosszabbik fajtából. Az átlagos bikák csak örömórákat akarnak, leadják a pénzt és isten veled édesem, de ezek.... Ezek a lelkedre pályáznak, nem elég egyszerűen a test. Rosszabbakkal, mint a szerelmes költők, mindenbe szépet és jót látnak. Azt hiszik, ha kiemelik az örömlányt a környezetéből és szép ruhába öltöztetik, minden megváltozik. Az én apám egyszerű ember. Nem érez, sőt fél a szerelemtől. Undorodik tőle, így mi más lenne a legnagyobb büntetés az ilyennek? A szerelem.
Haláli bál
Minden csili-vili. Gyönyörű díszítés. Tom kezéért nyúlok. Káprázatosan néz ki a fekete öltönyében. Fekete vékony nyakkendő feszül kígyóként a nyakára. Idegesen igazít rajta. Nem éppen neki tervezték ezt az úri murit. Odalöki az autó kulcsát az egyik kiszolgálónak, én addig kikecmergek az alacsony kocsiból. Tom elismerően pillant végig rajtam. Halvány barackrózsaszín, térdközépig érő ruha van rajtam. Alul a szoknyája tüll rétegből áll, felette káprázatos selyemfedés. A felsőrészre szív alakú dekoltázst álmodott meg a készítő gyöngyökkel díszítve. Halvány pirosítót raktam a porcelán bőrömre és kontyba fogtam a hajam. Idegesen Tom karjába kapaszkodtam. Belül minden fényárban úszott. Egy vadászkastélyban tartották az estet. Hatalmas fényes csillárok, szökőkutak, hófehér márványszobrok mindenhol. Akárhova néztem elegáns emberek társalogtak, néha arrogánsan lenézően vettek egy pohár pezsgőt az esdeklő szolgálóktól. Nem szerettem volna sokáig itt időzni. Kutató pillantásom azonnal megragadt a terem legcsodásabb teremtményén. Zsaklin már-már szerelmesen bújt a mostohaapám karjához, aki csak, mint egy kiegészítőt hordott az oldalán. Ekkor ütött belém a felismerés, ez a lány szerelmes!
Áldozatok, áldozatok....
Tökéletes tudtam már, hogy ki lesz a mai két áldozatom. Ha az végzet is így akarja, kapja hát meg Zsaklin azt, amit akar. Elárulva, összetörve, meggyötörve, cserbenhagyva. Minden szerettem elhagy, megaláz, szövetkezik. A gyűlölet összes árnyalata átszalad rajtam, kedveskedik, dédelget, csábít. Engedek neki, bosszúból adom az átkot. A szerelmet, a vágyat.
A szabadság elvesztése látszólag könnyű dolog. Elbódítja az elmét egy furcsa köd és többet nem kerül ki bűvköreiből az áldozat. Szerelmes gombolyaggá válik a két szerelmes. Zsaklin arcán apró öröm könnycsepp gurul végig. A tüdőmből egy mély, felszabadult sóhajtás szabadul fel. Megkapták, megérdemelték egymást.
Undormányos valóság és egy tőr a szívben
Követ egy férfi. Zilált, elméje már elhúzódott egy sarokba, nincs közöttünk., csak az a vérben forgó szempár tulajdonosa, aki üvöltve szólongat. Tom a kezemnél fogva rángat egy lépcső felé. Az egyik falkiszögelés mögé bújtat, majd maradásra int. Mozdulatában minden kívánsága megfogalmazódik: Maradj itt! Felveszi a harcot Florentsel. Kedves kis csatajelenet. Amolyan amerikai filmbe illő. Két férfi egy nőért verekedik. Hát csak engem undorít az e féle szerelmi megnyilvánulás? Hamar megunom, tovább állok. Leszaladok a lépcsőn, de úgy látszik hat pohár pezsgő után vannak nálam gyorsabbak is. Florent vérző szájjal kapja el a kezem.
- Felfogtam, oké? Dühös vagy rám, ki nem szarja le. Te vagy ebben a kapcsolatban a frigid. Fogd fel, hogy szeretlek.
- Uh de megy valakinek ez a női, fennkölt duma. Köpök az egészre, hogy mit teszel és mit nem. Elegem van, hogy mindenki egy futószalagról lejött új Ferrarihoz hasonlít. Nem vagyok eladó, és te sem kellesz, szóval, ha lehet, hagyj békén és másol, éld ki a menstruációddal járó lányos zavaraidat.
- Uhh de felvágták valakinek a nyelvét az utolsó pár hétben. Csak nem Tom érdeme az egész? Fogadjunk, otthon te hordod a nadrágot. Ne is próbáld magad hitegetni mindig is kurva voltál az is maradsz. Azt hiszed egy kis nemesfém az ujjadra karika alakban és máris magas lóról beszélhetsz?
- Ne merészelj még egyszer így beszélni Tomról.
- Sosem fogod szeretni. Mit vársz, hozzámész és utána majd csak jön a szerelem. Édesem, te csak egyre vagy jó és az a hálószobádban található és nem a templomban.
Tom végre magához tért és újra fel tudta venni a harcot. Nem akartam újra végignézni a lovagi párbajt. Egyszerűen véget akartam vetni ennek az egésznek. Másik fegyver híján egyhez folyamodtam. Az a gyönyörűségesen metszett kegyelemtőr, amit mostanság oly kedvesnek tartottam. Egy szív volt ebben a teremben, ami ezért az enyhülésért kiáltott. Hát megkapta a kedves.
Halálom halála
Minden elhallgatott, minden csendes lett. Kiáltások messze, távolról próbálnak elérni. Próbálnak itt tartani. De az édes semmiség jobban vonz. Belülről ismerősnek vélt hangok suttognak.
- Mit csinált magával a kis angyalkánk? Nem kellett volna ezt a nagyhatalmat rá bíznom. Tudnom kellett volna, hogy gyenge hozzá. Buta, buta kislány....
Halk sziréna, Tom féltő karjainak tompa érintése. Próbálok még belekapaszkodni a sötétség hangjába. Abba lágy csábító, földöntúli hangba, ami már otthonian csengett. Ne, ne menj el, ki akarok innen törni, vigyél magaddal, szabadíts ki. Éles vonású arca megfeszül. Penge vékony szája már szinte láthatatlanul egybeforr. Gyönyörű hollófekete haja éterien simul az édes semmiségbe, fekete macskaszemei szenvedve néz felém, és felcsillan a már jól megismert gyötrelem könnycseppjei.
- Még nincs itt az idő kedves kis angyalom, még tanulnod kell. Mindig várni foglak....
Szabadságból kalitkába száll a madár
Tom féltő karjaiban ébredek. Reszketve szorongatja vérrel áztatott testemet. Első eszméletemre fel sem tűnt, hogy sír. Hatalmas krokodilkönnyek hullnak a tönkrement barackszín ruhámra. Felemelem a szabad kezemet és letörlöm az egyik szenvedéscseppet. Összerándul, mintha csak gyermek lenne, aki nem hiszi el, mit lát. Játékállatkája mit féltve szorongat életre kel. Szerelmes pillantást vet rá, mintha csak azt üzenné: örökké. Igen, örökké. Ez a gondolat már nem is olyan távoli a lelkemtől. Mindenki körülöttem áll és vigasztaló pillantással merednek Tomra. Már el is temettek gondolatban, a házamon vitatkoznak kié is legyen pár hónap múlva. Bosszúsan merednek rám mondván: mit képzelek én, hogy élni merészelek. Zsaklin álszentpillantással mered rám, az őrült bika kezébe kapaszkodik, mint egy éppen járni tanuló gyerek a biztonságot nyújtó ágy szélébe. Azt hitte nem kell majd megküzdenie a vádló gondolataimmal. Aki halott volt egyszer az maradjon is az. De ez nem ilyen egyszerű, ha a saját csapdánkba esünk. Akkor most jön a nagy szerelem? De mi lesz azzal a hanggal, azzal a gyönyörű férfival, akinek mintha csak ópium lett volna a hangja, és valóban tudnám én szeretni Tomot a saját kelepcémbe esve? Nem tudok szabadulni, nem tudok szabadulni! Törött szárnyú madárka vagyok, aki a hűvös szellőket és az ág puha érintését rideg fémes rózsaszín kalitkára cseréltem. Szabadíts ki, kérlek, szabadíts ki!
Halál
Itt vagyok, állok a tükör előtt. Nem tudom, mit kezdjek most magammal. Mintha csak kolonc lennék a saját hátamon. A szárnyaim örökké elhagytak, bizonyítva nem vagyok többé ártatlan. Én is szerelmes vagyok. Én is ahhoz az undorító masszához tartozom, akik másra nem tudnak gondolni, csak a szerelemre. Nem egy emberért élnek, nem egy tárgyilagos személyért, hanem a szerelemért.
Előlép, megdermed, kevélyen végigmér. Sötéten ködburokból megtámad. Megforgat, elmélyül, megölel, megcsókol, táncolunk, lágyan ringat az őrület! Jobb híján vállat von, kerek szemmel végigmér. Menekülj, könyörgöm! Megőrült az eszem. Menj innen, amíg még engedlek. Megfolytalak, elnyomlak, nem leszel, többé hát menekülj, kérlek, csak fuss a másik irányba. Fogadj szót, legyél jó, csináld, amit én most mondok. Menekülj! Nem bánod, mellém ülsz, kezem a kezedben. Jó dolgod van nálam. Szerelem, gyűlölet, halál és szenvedés hát menekülj, és ne szeress, vagy gyere és ölelj át, karmolva magamnál tartalak. Menekülj! Megfojtasz, megszívom, pofon vágsz, elhagyhatsz.
- Mit teszek most veled? Széttéplek, megeszlek.
- Veled leszek, örökké, gyönyörben.
- Elzavarlak, megbánom, könyörgök, elvágyok.
- Velem ilyet nem tehetsz. Hallgass meg, szeretlek.
- Akarlak, imádlak, fájdalmat okoztál. Tévedsz! Nem szeretlek téged!
- Annyit kell mondanom ilyenkor, szeretlek igazán téged!
- Kérlek hallgass rám. Maradj most csendben. Tudnod kell, hogy örökké fogságban leszek. Megmondom ezerszer szabad akarok lenni. Szabadban, fogságban a te foglyod örökké.
- Azt hiszed, egyszerűen elsétálsz? Örökké foglyom vagy.
- Halálom, halállal, haldoklik, halványan.
- Örökké szerelem, megértés, együttlét, enyém vagy, én teremtettelek, ne küzdj hát ellenem. Senki sincs nálam jobb, nálad meg mocskosabb. Mindenki gyűlöl engem téged meg kedvelnek, hát legyél most az enyém. Hát legyél örökké enyém. Hagyd itt a földet, az eget, szállj el velem!
Minden hirtelen tiszta lett. Minden, mint a régi. Tom vigyorogva lép be a szobába. Kézen fog, kivezet. Nekem pedig csak azon jár az eszem, kit láttam meg előbb mikor felkeltem? Tom vagy a halál?
Nem!
Mi sosem lettünk, sosem voltunk, sosem leszünk. Nem láttuk egymást, nem hallottuk és nem is éreztük egymást. Nem ismersz és nem is ismerlek. A szerelmünk tárgytalan. Bárki is áll majd melléd mindig engem látsz. Engem csókolsz más szájával én, ölellek más testével. Kívánni fogod a szerelmet csak, hogy velem legyél, és egyszer megtanulod a leckét.
Ezek a szavak úgy csengtek mintha csak egy átok lenne. De én makacsul hittem abban a hőn áhított vágyban, hogy Tomot szeretem. Nincs nála kedvesebb, figyelmesebb ember a földön. Áhhh. Fájdalmasan sóhajtottam fel. Ezen a földön nincs is párja, de a halálom nem e világi.
Sötét álarcos bálban voltunk. Mindenki nehéz ruhákban vonaglott a parketten. Félelmetes maszkok meredtek rám. Én egy fekete rövid csipkeruhát viseltem piros, feketetollas maszkkal. A számat vérvörösre festettem és szabályos hullámokba rendeztem rakoncátlan tincseim. Tomas egyszerű öltönyben, fehér ingben és fekete nyakkendőben volt. Fekete maszkjával maga volt az egyszerű, letisztult elegancia.
- Táncolsz, angyalom?
- Csak ha felkérnek.
Mohón kapott a kezem után. Szerelmesen perzselő tekintete mindent elárult. A mély bordó falakon fekete fali csillárok fénye derengte be a fülledt füstös levegőt. Ördögi zene bódította el az embereket. A vörösbor harmonizált az őrült érzéshez. Sürögtünk-forogtunk, mindenki egymáshoz simult. Egyre kevesebb levegő, a zene elűzte minden gondolatomat. Arcok mindenhol, nevető rémisztő arcok. Mintha csak újra a cirkuszban lennék. Bohócok, grimaszba dermedt szörnyek, sötét szemek. A sarokban egy ismerős arc. Félelmetes éles vonások. Fekete hosszú haja és szinte már égető parázsszeme. Nem jöhet ide! Rengetegen vannak körülöttünk. Tom, ne! Ne adj át neki. Nem akarok táncolni. Mindenhol őrjítő kacagás, gúnyos összeesküvő pillantások. Hideg keze alatt libabőrös lesz a derekam.
- Jól vagy? Gyere, menjünk ki, szívjunk egy kis friss levegőt.
Hírtelen minden helyrezökkent. A zene leállt. Tom féltő tekintettel nézett rám. Ő tartott a karjaiban. Senki idegent nem akartam magam körül csak őt. Hozzábújtam és magamba szívtam a megnyugtató Tom illatot. Mintha csak éltető levegő lenne, ami életben tart.
Vissza az egésszel
Minél többet ellenkezem ellene annál dühösebb a lelkem. Küzdök, mert tökéletesen tisztában vagyok, mennyire féltenem kell Tomot. Minden tiszta és egyszerű mellette nincs kerülgetés nincs félrebeszélés.
Egyik este Zsaklin sírva könyörgött nekem. Mintha csak egy útszélre kirakott kiskutya lenne. Mosolyogva jut eszembe a lépcsőn hagyott pohár. Pontosan olyan árván kucorog az ajtóm mellett. Sohasem fog kidőlni az a fal, mindig támasztja valaki. Az árva arcát figyelve kissé megenyhült a szívem.
- Szabadíts meg kérlek! Csináld vissza! Nem akarok többé szerelmes lenni.
- Ohh édeském ez nem így megy. Te választottad ezt a sorsot, nem tudok ellene tenni.
A kulcsomat kerestem a zsebeimben. Zsaklin esdeklően csúszott térden felém. Belecsimpaszkodott a kezembe mintha csak egy gyerek lenne, aki örökké az anyját nyaggatja. Körmei fenyegetően süppedtek a bőrömbe. Pont a lényegre tapintott. Ahányszor elveszek egy életet és a fájdalom és mámor szakadékába lököm, megjelenik egy aprócska kis strigula az alkaromon. Nem gyógyulnak, örökké hirdetve a szabadság elvesztését. Apró könnycseppek hullottak Zsaklin vonalkájára. Sercegve felizzott a karom. Nem tudtam elképzelni, hogy ez ilyen egyszerű. Valaki nehézségekbe ütközik, ejt néhány könnycseppet és minden tökéletes lesz. Már nem vagyunk kisgyerekek, akik egy alapos hisztivel bármit megszerezhetnek. De ezek szerint ez bevált. Zsaklin felszabadultan nemtörődöm módon már-már fenyegető pillantásokkal távozik. Nem köszön szabadult riadt kis madárként röpül ki az épületből. Ő már szabad.
Te akartad hát bűnhődj!
Mindenkinek van joga szerelmesnek lenni. De nem mindig választható ez a jog. Valaki évekig küzd érte, valaki egy perc alatt elkapja. A lényeg, hogy ez csak egy nátha. Ha vársz, egy kicsit könnyen kigyógyulhatsz, de ha rosszabbodik az állapotod akár bele is halhatsz, vagy annál rosszabb szövődményei maradnak és egy életen át elkísér, amíg meg nem ismerkedsz a végső nyughelyeddel és melléd nem fektetik a vírus okozóját. Minden rossz szerelemben elhullajtott könnycseppel el lehet törölni a karomról a strigulát. Minél kevesebb a seb annál halványabb vagyok. Tom tündököl az éjszakában, míg én halványan megbújok az egyik sarokban. A szenvedésem kulcsa maga a szenvedésem tárgya. Füstös termekben töltöm a Tom nélküli éjszakákat. Egymáshoz simuló párok között, az angyalszárnyamat keresve. Kézen fogva az árnyékommal nekivágok az éjszakánk. Mindenhol szerelmesek és én végre fellélegezhetek. Édesen sajog a kezemen az újonnan szerzett sebek sokasága. Apró rajzok jelennek meg a hátamon.
- Elég lesz angyalom, a jóból is megárt a sok. Eliána, elég! Mondom, ELÉG!
Nem érdekel az árnyékfenyegető suttogása. Élni akarok, én még szeretni akarok. Az édes fájdalom térdre kényszerít. Fehér pólómat a vérpirosra festette. Mindenhol, szerelem, szerelem, szerelem. Annyiszor ki akarom mondani ezt a szót, élvezni akarom, azt szeretném, hogy örökké a részemmé váljon.
- Túl sok a seb, hagyd abba. Bele fogsz halni. Segítség! Valaki állítsa meg!
Reszkető kézzel hagyok abba mindent. A sötét árnyam rémült szembogarakkal bámul rám. Karjaiban tart és segítségért kiált. Szája már penge vékony, színt már el is tűnt, finom arcéle megfeszül. Fekete hosszú haja az arcába lóg, hívogatja a kezem: Érints meg! Fél, retteg, tudom, én érzem és látom.
- Hagyj te engem békén. Te tetted ezt velem. Csak nem fáj látni, hogy a kis játékod szenved?
Kitépem magam a karjai közül. Kirohanok az utcákra. Tüdőmet csípősen hideg levegő árasztja el. Minden egyszerre olyan értelmetlen. Az agyam sikítva rohangál egyik faltól a másikig. Próbál mindent helyben tartani. Megáll a szoba közepén, nagyot nyel, keze maga mellé hanyatlik és összeesik.
Ki?
- Emlékszel mit kértél tőlem, amikor meghaltak a szüleid?
- Emlékszem.
- Kisfiú voltál még és térden állva könyörögtél nekem, hogy adjak neked olyan a szerelmet, mint ami a szüleidé volt.
- Jól tudom mit mondtam. De mit akarsz most?
- Megadtam neked. Neked adom az angyalkámat, az egyetlen gyöngyszemem. Vigyázz rá, úgy ahogyan én nem vagyok rá képes. Óvd, véd, olyan fiatal és nem tudja, mit tesz. Nem tapasztalt még eleget, nem tudja, mit csinál. Még nincs helye nálam. Szeresd úgy, ahogyan én nem tehetem, óvd úgy, ahogyan csak az életed óvod, cserébe én szerelmet hozok neked.
- Mit tettél vele?
Tom riadtan szalad az utcákra. Megérzéseit követi. Kócos kis babát talál az úttesten. Ölbe vesz, haza viszi. Enged egy kád, forró vizet, alaposan megmosdatja. Puha hálóinget ad rá és maga mellé fekteti az ágyba. Óvó tekintettel fürkészi egyre csillapodó szívverését. Két lélek öleli most ezt a kis babát. Két kisfiú apró játékszere, amin olyakor-olykor összevesznek, de mikor a sárba pottyan, mind a ketten a segítségére sietnek. Szegény kócos kis baba nem is gondolkodik most ilyeneken. Egy mezőn ül, vörös kis buksija alig látszik ki a fűből. Gyermekdalokat dúdol, miközben szerelmes karjaiban pihen. Beszívja édes illatát, dühösen, barackízű csókot követel. Csak itt lehetnek együtt békében. Szerelme arcán megakad a szeme, nem ereszti a tekintetét, rózsa vörös szája nevét suttogja...
Jó napok
Lázas álmok gyötörtek. Mindenhol emberek, faggattak, elítéltek. Háborúba készül a lelkem. Mit tesz egy kutya, ha pórázra kötik? Mit tesz egy szabad, ha láncra verik? Mit tesz egy ló, ha aprócska kis karámba zárják? Mit tesz egy angyal, ha megfosztják szárnyitól? Lázad, megőrül, szenved. Lázad a büntetés ellen, megőrül a nyomorában és szenved a bűntől.
Egy pohár tej, csak ennyi kell. Mohó cseppek gurulnak szét a nyakamon. Kiscica módjára falom az édes életet. Dolgom végeztével, mosolyogva cserkészem be az aprócska kis egeret. Tomas nem bánja. Szeme nevet, gondterhelt arca kisimul egy pillanatra. Érdes, borostás arcához dörgölöm az orromat. Ez kell most nekem Játékosan élni az életet sokkal könnyebb, mint ha csak a gondokkal küzdenénk. Elheverünk a fehér lepedős ágyon. Tom ujjaival játszik a hasamon lévő sebekkel a vállamon lévő Bourbon liliommal. Felül, a kezébe vesz egy fésűt és a kócos kis fürtjeimet fésüli. Igyekszik úgy kigobozni a csomókat, hogy a művelet végén ne nézzek ki úgy, mint egy kopasztott csirke. Meleg apai szeretet árad a szeméből. Odabújok hozzá. Édes ajka az enyémre talál. Ismerős íz... Mosolyogva elhúzódom tőle, de bár ne tettem volna. Éles vonások és egy fekte szembogár néz vissza rám. Hosszú fekete haját összetűzte egy fekete selyem szalaggal. Piros szája hívogatóan csábít. Összeszorítom, fárad szemeimet. Szemgolyóm felsóhajt az édes sötétségtől. Félénken kinyitom az egyik szememet, de csak apró nyílást engedek a fénynek. Édes megkönnyebbülés fog el, Tom néz vissza rám egy fehér kigombolt ingedben...
Félelem
Küzdhetsz ellenem. Úgy is enyém leszel. Kedves szóval hívlak, de majd goromba leszek. Mást szerettél meg és nem engem. Ez eddig így volt jó, de most már kezdődhet mi külön kis randevúnk. Megtanultál mindent: gyűlöltél, szenvedtél, kívántál, szerettél, vágyódtál, akartál és ez így a jó. Enyém leszel, mindig bármit is akarsz. De most fordult a kocka, megszerettél mást csak tudd végül úgy is enyém leszel már. Enyém az utolsó szó a pillantás. A csókod édes és rám vár. Tudom, emlékszel még rám gyermek korodból, apró kislányként azt kívántad legyek mindig veled. Már minden elhal, megromlik a tej. Füstös terem teli mámor, édes meleg. Szereted még néha, csókod neki adod, de legbelül érzed, az mindig nekem szól.
- Eliána, gyere velem. Boldogok leszünk együtt, örökké szerelmesek leszünk. Karomba zárva óvlak téged minden rossztól.
A tükrömből előlép a fantom kép. Karjaiba húz a vágy. Ezerarcú ördög játszik most velem véres csatát. Finom puha kezei közé fogja, arcom csókot lehel ajkaimra édes barack íz.
- Nem, én még élni akarok, szerelmem már nem a tiéd, eldobtál mikor szükségem volt rád. Tomhoz húz a szívem, ez a világ az enyém. Menj, hát kérlek, hagyj, most békén szeress egy másik lányt. Ezerszer szebbek vannak a földön és mind rád várnak...
- Velük már eleget időztem, és szerelmes vagyok, azt hiszem. Ilyen csodás lányt én még soha nem néztem. Eliána, kérlek, enyhítsd a szenvedésem, szeress!
Otthon édes... na, várjunk csak
Apró kísértetek szállják meg az elmémet. Senki nem gondolná milyen is elveszíteni egy embert, amíg meg nem történik vele. Egy sírnál állok. Tátongó lyukként ásít a nagyvilág szemében. Egy kislány játszadozik a babájával a sír mellett. Figyelem őt. Ugrándozás közben, hosszú vörös fürtjei lobognak a szélben. Egy óvatlan pillanatban belecsúszik a sírba. Nem kelek fel a puha fűből. Hagyom, hogy egy ember földhalmot lapátoljon rá. Meghalt, nincs többé. Nincs többé az a kedves kislány, aki mindenkinek naivan hisz. Magával rántja a kis babáját a mélybe.
Tomas bevetésen elesett. Egy drogbanda ellen léptek fel. Sajnos egy golyó pontosabb volt a kelleténél. Én most itt ülök a kedvenc cukrászdámban. Eric meleg csokoládé illatú ölelésébe temetkezem. Mellettünk olvadozik két hatalmas adag vaníliafagylalt. Már mindent kitálaltam az élő naplómnak, most már csak várom, hogy a könnyek megoldjanak mindent. Végigfolynak a karomon egészen a Tom által hagyott striguláig. Halványan bevonja és kifejti rajta gyógyító hatását. Megszabadultam az átkomtól. A szerelem amilyen gyorsan jött el is hagyott. Szárnyaim újonnan díszelegtek a megszokott helyükön. Ez az alku tárgya. Nem rángat már senki sem drótszálon. A magam ura vagyok. Feladtam a szerelmet, cserébe visszakaptam a szárnyaimat. Éhesen vadászok újabb áldozatokra. Most éppen egy nagy kehely vanília fagylalt a kiszemeltem...
Szellemek itt, szellemek ott
Könnyű kis táncest épen megfelelő a kikapcsolódáshoz. Eric kedvesen belegyezett, hogy elkísér természetesen csak a barátság keretein belül. Mintha csak egy kislány lennék, aki beveszi az ilyeneket. Nos ha ő így szeretné játszani a játékait benne, vagyok. Ritmusos lágy élőzene ment, egy nő énekelt a szerelem elvesztéséről és az ezekkel járó fájdalmakról. Éppen elevenében talált ez az érzés. Igaz, hogy már eltelt hat hónap, de én még mindig a felejtés szakadékánál álltam. Eric sokban segített a felépülés színterén. Kaptam
Szextörténet ajánló:
Orál szex, elől, hátul
Bár ez egy korábbi párommal történt, de a mai napig szívesen emlékszem vissza rá. Akkoriban épp levelezőre jártam már a fősulira, mert a nappali tagozatot túlbulizva esélytelen volt a befejezés. Aktuális titkos barátnőmmel mentünk le egy hétre "tanulni", mert ez jó fedősztori volt a vőlegénye előtt. Persze a suliba is bementünk néha, de én főleg a korábbi cimborákkal múlattam az időt. Teltek a nap....
Elkaptam a keresztfiam faszát
Egy vidéken élő 38 éves 170cm magas 70 kg-os házi asszony vagyok. Van 2 gyerekem és egy pocsék házasságom. A házasságom elején nem voltam ilyen túl súlyos, de a szülések nem múltak el nyomtalanul. Ez sajnos kihatott az addig se túl aktív nemi életünkre a férjemmel. Az utóbbi időben már szinte alig szexeltünk. Most pedig havonta 1 alkalom, és azzal kell beérnem. A faluban élő hasonló korú nők többs....
Ilonka a swinger klubban
Sziasztok a nevem Ilona. 30 éves vagyok, már túlvagyok 1 szülésen közép hosszú hajam van nagy mellem tenyérbe illő.
Nagyon sokan megnéznek a korosztályomból meg a tinik is. Ez az eset néhány éve történt meg. Egyik barátnőm (Enikő) meghívott egy helyre és mondta hogy megmutatja hogy hova szokott járni,azt mondta csak egy póló meg egy szoknya legyen rajtam . Másnap elmentem a megadot....
A biszex party
Fiatalos bi párral beszéltem meg találkozót. A beszélgetés a nappaliban kicsit hosszúra húzódott volt közös témánk mindenki szimpatikus volt a másiknak. A hölgy türelmetlensége törte meg a beszélgetést egy óra után.
Először ketten érkeztünk a hálóba a hölggyel a srác kicsit később csatlakozott. Gyorsan megszabadultunk a ruháinktól a hátat megtámasztva dőlt szétnyíló lábakkal az ágy....
Rendesen megbasztak
1 éve járok Karcsival és ez az egy év volt számomra a bevezetés a szexualitásba. 17 évesen vesztettem el a
szüzességemet, az egyik barátom drogos haverjával, a szigeten. Nem vagyok rá büszke. Aztán persze volt aki kihasznált,
beudvarolta magát pár dugásért, én naivan bedőltem, majd koptatott. Mielőtt találkoztam volna Karcsival, egy
hosszabbnak mondott kapcsola....
Az ezermester és a családi szex
Számtalan történet kering különféle mesteremberek kalandjairól. Minden normális férfi irigyli is rendesen azokat a vízvezeték-szerelőket, akik kidugják a fejüket a csöpögő mosogató alól, és tekintetük a háziasszony rövid szoknyája alól kikandikáló, kíváncsi puncijára téved.
Különösen az irodában dolgozó hímnemű egyedek képzelik azt, hogy nem véletlenül szól minden második szexfilm a vízveze....