Tiltott gyümölcs
Nagyon hosszú volt az utazás. Majdnem 1200 km. Személyautóval, szinte egyhuzamban, csak rövid egészségügyi szünetekkel, és tankolásokkal megszakítva. Mégsem voltam fáradt, felvillanyozott az előttem álló két hét. Az új munka, és az új élmények lehetősége. Három kolléganőmmel utaztam egy szál magam képviselve az „erősebb” nemet. Már évek óta nős voltam, nem is igazán foglalkoztatott a kaland lehetősége, bár úgy jöttem el otthonról, hogy nem voltak rendben a dolgaink. De hát már egy kislány apukája voltam, és ez nagyon sokat nyomott a latban.
Úgy látszik mégsem eleget. Dórival már évek óta dolgozunk együtt, és szakmai kapcsolaton kívül semmi sem történt köztünk, bár rettenetesen tetszett pajkossága, kedvessége, gyönyörű alakja. Mégis nagyon ügyeltem arra, hogy ebből senki semmit ne vegyen észre. Szóval megérkeztünk az idegen városba, ahol azelőtt még egyikünk sem járt. Fáradtak voltunk, de nem tudtam volna még lefeküdni aludni. Javasoltam Dórinak és Kingának (ő volt a tolmács, szintén Velünk egykorú fiatal lány), hogy sétáljunk egyet még a városban. Az én fejemben a hosszú vezetés után még sokáig zakatolnak a kilométerkövek, útszéli fák, szalagkorlátok, az utazás pillanatképei. Ezt ki kell ilyenkor szellőztetnem. El is indultunk, felderítettük a város, közben egyre jobban megismertük egymást, a családi háttereket. Barátkoztunk. Sétáltunk vagy 1,5 órát, aztán visszatértünk a szállodába. Összegyűltünk a Dóri szobájában, és még egy üveg hazai bor mellett tovább beszélgettünk. Közben egyre jobban érlelődött bennem a gondolat Dórival kapcsolatban, hogy mi lenne, ha… Aztán úgy 11 körül Kinga felállt, hogy Ő bizony elteszi magát holnapra, mert már fáradt, na meg a bor is kicsit a fejébe szállt. Elköszöntünk, mondtam Neki, hogy megyek azonnal én is hunyni, csak még a maradék boromat megiszom. Persze eszem ágában sem volt menni. Elérkezettnek láttam az időt a cselekvésre.
Beszélgettünk még egy kicsit, aztán magam sem tudom, hogy milyen erőtől hajtva belevágtam mondandómba. Isten látja lelkemet - aki csak ismer egy kicsit is, az tudja -, hogy sohasem voltam ilyen a lányokkal. Mindig nehezen indultak be a beszélgetések. Talán a fáradság, a bor, vagy a tudatalatti, hogy csak 2 hétig vagyunk kint, és most nem lehet hosszasan udvarolgatni formálta számon a szavakat. De belevágtam a közepébe. Elmondtam Neki, hogy mennyire csodálom már hosszú hónapok óta, és belé vagyok zúgva, és mit szólna hozzá, ha elmélyítenénk a viszonyt, ha szeretkeznénk egymással. Én is meg voltam lepődve saját magamon, de az Ő döbbenetét nemigen tudom hitelesen visszaadni. Percekig nem tudott megszólalni, csak keresgélte a szavakat. A szája is tátva maradt a csodálkozástól. Aztán azt mondta, hogy Ő nem is gondolta volna, hogy ilyen is tudok lenni, mármint határozott, rámenős, meg minden. És a döbbenettől nem is tud erre most mit mondani. Gyorsan elköszöntem, jó éjszakát kívántam Neki, aztán visszaspuriztam a szobámba. Úgy éreztem, hogy nagyon nagy gáz van, hogy most ezzel nagyon mellé lőttem. Aztán eszembe villant, hogy ezek után hogyan fogunk mi 2 hétig együtt dolgozni. Kezdtem éppen beparázni. Már gatyában forgolódtam az ágyamon, és még mindig ezen pörgött az agyam. Kerestem a lehetőséget, hogy ebből a szituból hogyan is vonulhatnék vissza, de nem találtam a megoldást. Annyira egyértelműen fogalmaztam ezúttal, hogy erre nem volt magyarázat, nem mondhattam, hogy „nem úgy gondoltam…”.
Halkan kopogtak az ajtón (vagy inkább kaparásztak). Ránéztem az órámra. Fél 1. Ki lehet az ilyenkor. Ajtót nyitottam úgy gatyástól, nem érdekelve, hogy ki is áll a küszöbön szerényen kopogtatva az ajtót. Dóri volt olyan spagetti-pántos babydoll hálóruciban, amilyet még életemben nem láttam. Most az én állam hullott a porba. Rettenetesen szexi volt! Annyit nem tudtam mondani, hogy „gyere beljebb”. Naná, hogy észre vette „lányos” zavaromat. Nem is hagyta kaján mosoly és csipkelődő megjegyzés nélkül. Az előbb még terveid voltak, most meg már be sem hívsz? – kérdezte. Nagy nehezen kinyögtem: „gyere beljebb”-et. Belépett az ajtón, de tovább nem ment. Megvárta, míg becsukom mögötte, és szembefordulok Vele, aztán így szólt: „Most csak egy LEHET, és egy csók van a hálóruhám alatt. Ha ez megfelel, a tiéd.” Hosszú percekig tartott a szenvedélyes csók. Nem is tudom, hogy bírtunk megállni a képzeletbeli küszöbön, hogy nem tepertük le egymást. Pedig éreztük mindketten a másik testében remegő, kitörni készülő vágyakozást. Aztán kibontakoztunk egymás ölelő karjaiból, és Ő még egy puszit lehelt a számra, majd amilyen halkan jött, úgy el is tűnt a szobámból. Csak egy kérdés – „ez igaz volt, vagy álmodtam” – és egy kis parfüm illat maradt utána.
Így telt el két hosszú nap. Napközben megbeszélések, temérdek munka, és lopott félmosolyok, érintések, és kétértelmű szavak. Délután hatalmas beszélgetések, vásárlások Kingával hármasban estig, aztán ha már kettesben voltunk, akkor útjára kelt a szenvedély. Csókolóztunk, simogattuk egymást, de még mindig nem mentünk tovább. Valahogy vártuk a teljes összhangot. A harmadik napon munka után én egyedül indultam el a városba. Kicsit magányra volt szükségem. Éppen akkor tértem vissza a hotelhez, amikor Kinga és Dóra elindultak a város felé. Csak egy villanás volt, amíg Dórával a szemünk találkozott. De mindenki ment tovább. Utólag már nem is voltam benne biztos, hogy megtörtént egyáltalán. Felmentem a szobámba, és elkezdtem rendezgetni az eddigi megbeszélések anyagát. Úgy egy szűk órája dolgozhattam, mikor kopogtak. Most ez erőteljes kopogás volt, nem az a finom „kaparászás” mint az első napon éjjel. Kinyitottam az ajtót, és Dóra állt a küszöbön. Teljesen hivatalos hangon kért meg rá, hogy menjek már át a szobájába, mert valami gond van az ablakkal, és segítsek Neki. Mondtam, hogy egy perc és ott vagyok. Ezzel elment, én meg felvettem a papucsom, meg a pólómat, és átmentem.
Háttal állt Nekem, és kinézett az ablakon. Úgy mondta, hogy csukd be az ajtót. Bezártam. Kulccsal. Aztán mögé léptem, és átöleltem hátulról. Megkérdeztem, hogy mi a baj. Nem az ablakra gondoltam, mert akkor már biztos voltam benne, hogy annak semmi baja. Csak a fejét fordította hátra, és a számra tette az úját. Annyit mondott, hogy most nem a beszélgetésnek jött el az ideje, hanem a tetteknek. Továbbra is az ablaknál állva lassan finom mozdulatokkal vetkőztettük egymást, anélkül, hogy felém fordult volna. Csak már mikor teljesen meztelenek voltunk fordult felém. Teljesen elveszítettem a fejemet a látványtól. Eddig még nem láttam meztelenül, csak az alig hálóruciban, illetve csak a kezem „látta” a testét. Gyönyörű volt. Hátra léptem egy lépést, hogy még inkább megcsodálhassam. Erre Ő kacérkodva hátat fordított nekem. Újra hozzá léptem, és elkaptam a derekát. Egy kicsit még izgattuk egymást, aztán átnyúlt a lába között, és bevezette szerszámomat a nedves kis borotvált kagylócskák közzé. Ott szeretkeztünk az ablak előtt, míg észre nem vettük, hogy a szemben levő ablakból - a kis utca túloldalán - egy idős bácsika szájtátva bámul minket. Elléptünk az ablaktól, mert nem tudtuk, hogy milyenek a helyi törvények, és nem akartunk bajba keveredni. Amúgy meg jót mulattunk az öregúron, és azon kacarásztunk, hogy a bácsika most infarktust kap-e a látványtól, vagy este ő is megkörnyékezi egy utolsó roham erejéig a mamikát?
Aztán az elkóborolt gondolatok ismét csak egymás testének felfedezéséhez tértek vissza. Rájöttünk, hogy van a szobában egy ágy is, így megpróbáltuk azon folytatni az elkezdett „játékot”. Mindent kipróbáltunk, amit csak a szenvedély, és fantázia kihozott belőlünk. Többször is eljuttattuk egymást az orgazmus fellegeket súroló magasságába az éjszaka folyamán. Hol az ágyon, hol a földön, fotelban, még a zuhany alatt is. Nem aludtam aznap egy szemhunyásnyit sem. Na persze ez meg is látszott a másnapi munkamegbeszéléseken. Enyhén szólva is dekoncentrált voltam. Mondta Kinga, hogy kopogott előző este mindkettőnk szobájának ajtaján, de nem voltunk a szobánkban, mert senki nem nyitott ajtót. Mikor kettesben maradtunk Dórival, akkor azért jót mulattunk azon, hogy mennyire magával ragadott minket a hév, ha még a kopogást sem hallottuk, és vajon mi hallatszott ki a szobából. A maradék néhány napon a szenvedély és a féktelen szex játszotta a főszerepet éjszakánként, bár 2-3 óra alvást mindig megpróbáltunk beszorítani - egymás karjaiban - a „programba”. Igyekeztünk diszkréten viselkedni, hogy a többiek ne vegyék észre, hiszen mindkettőnknek volt már családja. Azt is megbeszéltük, hogy ez nem lehet tartós kapcsolat, mert mindketten máshová tartunk, tartozunk. Igazából a legnagyobb érv, ami erre a döntésre késztetett minket, az a gyerek. Mindkettőnknek volt már egy – egy lánya. És a gyermek nyugalma, kiegyensúlyozottsága, biztonsága a szerelem felett állt mindkettőnk számára.
Itthon még kb. 1 évig tartott a csoda, bár az igazat megvallva semmi sem volt olyan, mint ott kint. Lopott csókok, percek, simogatások. Találkozások, melyeket a lebukás fekete démona árnyékolta be. Nem gondoltam volna akkor, ott kint, hogy itthon ennyire nehéz lesz. Aztán szépen fokozatosan átalakultak az érzések szerelemből szeretetté, szenvedélyből féltéssé. Azóta vagyunk jó barátok. Felemlegetjük még játékosan a múltat, de ez már tényleg csak nosztalgia. Minden megváltozott, minden változik…mi is!
Szextörténet ajánló:
A szép és szexi MILF
Huszonegynéhány évesen elkezdtem egy sulit, ami fél évig tartott. Mivel fel kellet járnom emiatt a nagyvárosba, és az órarend eléggé feszített volt, jobbnak láttam valami kis kuckót keresni ott lakás céljára. Az első órám korán kezdődött, az utolsó későn ért véget ahhoz, hogy hazautazzam, majd reggel vissza. Keresgéltem, és mivel az iskola is szép összeg volt, a lakás is pénzbe került, ráadásul e....
A barátnőm néha más lányokkal is lefekszik
Delilah nagyon unatkozott, ezért elment a kávézóba,ahol összetalálkozott Miával. Mivel Delilah már régen dugott, nagyon megakarta szorongatni Mia mellkasán ékeskedő két nagy csecset. Meghívta őt egy kávéra. A kávé után ezt mondta neki:
- Te,mi lenne ha az asztal alatt dugnánk?
- Őrült vagy?! Pont itt?!
- Ja,ja bebújunk az asztal alá és nem vesz minket észre senki!
A biszex hármas
Véget ért a tanév, és Dávid hosszú idő után végre elment az osztálytársaival egy közös hétvégére. Éppen befejezte a középiskola utolsó évét, és egy felejthetetlen hétvégét szeretett volna átélni. Mindannyian jól akarták érezni magukat és lazítani, így az alkoholfogyasztás is tervben volt, és senki sem tervezte, hogy józan marad. Az eredeti tervek szerint először tutajozni mentek volna le a folyón....
A nedves, pézsmás területre koncentrált, ahol a pisi a lábamat érte
Visszagondolva még mindig nem hiszem el, hogy megtörtént. Az is hihetetlen, hogy alapvetően én váltottam ki az egészet. Ha Liza és köztem nem történt volna az ami... mindenesetre megtörtént és örülök neki. Csak annyit mondhatok, hogy soha nem fogom elfelejteni a szeptemberi két hét eseményeit.
Mindez egy péntek délután kezdődött. Liza szülei -akik az én szüleimmel jó barátsá....
Kukkoló vagyok
Egy szerdai napon történt a suliban. Sanyitól kölcsönkértem egy pendrive-ot, amin volt rajta egy számítógépes játék. 9-kor oda adta nekem. A tanár egyszercsak megszólalt,hogy 11-kor már lehet hazamenni, mert rövidített órák lesznek. Természetesen mindenki örült ennek. (Merthát ki nem? :) )
Mikor véget ért az utolsó óra is, szóltam Sanyinak, hogy délután vissza tudom neki vinni a pen....
Hárman mentek át rajtam egyszerre
- Most már idetalálsz?
- Így már OK, csak a GPS tudatlan.10 perc és ott vagyok!
- Jó, addig felöltözöm.
- Ne! Minek?
Kuncogok egy sort és kinyomom a telefont. Beszélgetés közben meg is száradtam, lévén, hogy a tus alól ugrottam ki a telefonért. Még bemasszíroztam a bőrömbe a kedvenc vaníliás testápolómat, vakoltam egy adag sminket és már....