Asszonyok és Komák - A céges vacsora
Még senki sem tudta, hogy szerepel-e az elküldendők listáján, ám a bizonytalan helyzet ellenére is izgatott készülődés zajlott. Mintha nem számítana a holnap, nem számítana semmi, minden a céges vacsora körül forgott.
A nők reggeltől kezdve el-eltünedeztek, és másfél-két óra múltán vadonatúj színű vagy formájú frizurával tértek vissza. A vidékiek elkéredzkedtek délutánról, hogy legyen idejük hazamenni, átöltözni és sminkelni, majd időben visszaérjenek. Többen a tavalyi fényképeket adogatták kézről-kézre, így hangolódva a nagy eseményre.
– Végre valaki, aki nem öltönyben feszít! – Két, farmeres kolléga örült meg egymásnak a folyosón.
– Be van akasztva a kocsiba, majd lesz még idő buli előtt…
Kicsivel arrébb kolléganők vihorásztak:
– Nem szeretem, amikor átlátszik a ruhámon a bugyi formája.
– Van valami előírás, miszerint muszáj bugyiban lenni?
– Minden kisfőnök ellenőrizni fogja…
A második szinten, az összenyitható irodákban már alapoztak az estéhez. Üveghordóból ágyas- pálinkát csapoltak, és egy fiókból lakodalmas zene szólt. A lift mellett valahogy feldőlt a piros tűzoltókészülék, s bár a riasztót senki nem nyomta meg, az éktelen zajra az egész házból ideözönlöttek az emberek, majd ijedtségükben megkóstolták a pálinkát.
Délután háromkor többen pizzát rendeltek, hogy valahogy átvészeljék a vacsoráig hátralévő időt. Fél 4 táján mindazok, akik korábban sofőrködére vállalkoztak, rádöbbentek a hibájukra, lázadoztak és lázasan megoldás után kutattak:
– Nem megy oda valami helyi járat? Vagy nem lehetne buszt bérelni?
– Inkább azt kérdezd, hogy miért kell egy távoli panzióban vacsorázni, amikor annyi jó kocsma van a környéken!
Két óra múlva…
Akár egy esküvői menet, egymásután kanyarodtak be a kocsik a panzió parkolójába. Mint valami gengszter-filmen, négyesével nyíltak az ajtók, és az emberek elözönlötték az éttermi részt, osztályok, csoportok és klikkek szerint ülőhelyet választottak, de nem foglaltak helyet, hanem felhajtották az odakészített röviditalt, és visszasiettek a parkolóba. Többen rágyújtották, mások körbejárták az épületet és megnézték a panzióhoz tartozó parkot és a faházakat.
– A főnök foglalt egy szobát, ha esetleg valaki el akar vonulni szorosabbra fűzni a kapcsolatát… valamelyik kolléganővel, akkor ne kelljen a wc-ben szoronganiuk – terjedt a hír a kollégák között.
– Ez komoly?
– A recepció pultjára van téve a kulcs, onnan diszkréten el lehet venni, és ugyanoda kell visszatenni esemény után.
– Baromság! – legyintett Mátyás, a nyugdíj mellett 4 órában dolgozó ügyintéző.
Ettől kezdve a kulcsra vonatkozó, fontos információ Mátyás megjegyzésével kiegészítve terjedt tovább: „Matyi bácsi szerint baromság, hogy el lehet vinni a csajokat szobára…” Ugyanis mindenki hallott már arról a néhány évvel ezelőtti kalandról, amikor az öreg egy kiscsajjal bezárkózott a takarítóbrigád szerszámoskamrájába, amit az egyik takarító véletlenül reggelig rájuk zárt. Ráadásul az ifjú kolléganő elhíresztelte – innen ered a „matyizás” szakkifejezés –, hogy Mátyás mennyit erőlködött, mégsem jött neki össze még reggelig sem…
Egy szűkebb csoport, akik a hétköznapokon a logisztikáért felelősek, a kisterembe csábítottak néhány kolléganőt, és – a panzió személyzetének elnéző mosolya kíséretében – félretolták a berendezést.
– Na, hadd lássuk, ki nem kap ma már egy korty szeszt sem!
Két kolléga bekötött szemmel a padlóra feküdt, a nőknek fölöttük kellett – ugyancsak bekötött szemmel – széttett lábbal végigmenniük, lehetőleg egyenesen, nem rálépve a fekvőre. Most derült ki, miért is volt fontos szempont a ruházat a lányok kiválasztásánál: a földön heverőkről titokban lekerült a szemtakarás. A kolléganőknek többször végig kellett járni a próbát, terpeszben egyensúlyozva, miközben a férfiak – harsány röhögéssel – cserélődtek.
– Olyanok vagytok, mint az ovisok – mondta egy véletlenül benyitó kolléga, de ottrekedt, és ő is örömmel kukucskált a szoknyák alá.
Végül – egy későbbi ismétlés ígéretéért cserében – megitatták a lányokat, és igyekeztek feltűnés nélkül elvegyülni a nagyterem asztalainál időközben elhelyezkedett dolgozók között.
– Á, megjöttek a logisztikások is! – hallatszott innen-onnan. Erre a későn érkezőkön kitört a röhögőgörcs, mert naponta tapasztalják, hogy a kollégák néhánya a logisztikát összetéveszti a logikával, ami nem baj, hiszen mulatságos. Nevetni meg mindenen lehet.
A nagyfőnök néhány mondatban köszöntötte a dolgozókat, majd illett megtapsolni. Átadta a szót a tőle balra ülő jobbkezének, aki markáns fejével kivörösödve, de erőteljes hangon megköszönt mindenkinek mindent. Az asztalok körül élénk találgatás kezdődött:
– Szerinted kefélnek?
Pár perc múlva – mire az igazgatóhelyettes asszony befejezte a köszöngetést – visszaérkezett a válasz:
– Ha a fejére húz egy barna zacskót, miért ne kefélné meg?!
Bálint, aki a gondnoki teendőket látja el, szerzett egy étlapot, és a tőle megszokott alapossággal felolvasta az árakat. Az egyes tételeket ovációval fogadták, és amikor a gondnok többször egymásután 350 forintot olvasott, egy halk megjegyzés nyomán egymásnak dőlve hahotáztak:
– Te Bálint! Az a 350 forintos az mi lehet? Vagy inkább ne mondd el, mert biztosan azt kapjuk!
– Az a saláta…
– Főszakácsot fel ne olvasd!
A gondnok nem zavartatta magát:
– Jó étvágyat kívánunk… Aláírás: üzletvezető, főszakács.
Az őszülő halántékú, egyébként teljesen kopasz István ruganyos léptekkel a recepciós pulthoz sétált és onnan rikkantott vissza:
– Tényleg itt a kulcs!
Ezt hallva, a nagyfőnök szólásra emelkedett:
– Ha valaki úgy gondolja, hogy lepihenne egy pár percre… egyedül vagy társaságban… erre való a szoba. – Minden szem Matyi bácsira szegeződött. – Csak egy kérésem van: ne foglaljuk le egész éjszakára!
Egy gazdátlan hang kiegészítette:
– Arra a célra ott a söprűs sufni…
Két óra múlva…
A nők egymással táncoltak. Kivéve a nagyfőnök jobbkezét, aki kötelességének érezte, hogy minden hímnemű kollégával lejtsen egy kört, majd rátapadt a nagyfőnökre, és összebújva lassúztak.
Ebben a pillanatban többen felsőhajtottak és úgy érezték, hogy a buli csak most kezdődik.
– Jössz dugni? – fogatta meg ujjhegyén a kulcsot Bálint, a gondnok.
– Tedd már vissza, mert valakinek tényleg szüksége lehet rá! – morgott rá a legszebb adminisztrátorlány, akinek ugyanezt a kérdést magában már mindenki feltette.
A controlling vezetője bosszús arccal érkezett a recepciós pult irányából, és kikapta Bálint kezéből a kulcsot. Kíváncsi tekintetek hamarjában létszámellenőrzést tartottak…
Egy idős hölgy a könyvelésről még leragadt a saláta áránál, és ennek kapcsán izgatottan magyarázta, mennyibe kerül ez a dőzsölés a cégnek – de senki nem figyelt rá.
A logisztika szakértői most sem tétlenkedtek. Megkörnyékezték a legszebb adminisztrátorlányt, és még néhány kiválasztottal együtt a különterembe csábították.
Matyi bácsi elmélyült sugdolózásba kezdett a vállalat marketingasszisztensével. A majdnem teljesen kopasz István közelebb húzódott hozzájuk, ám egyetlen szót sem sikerült elkapnia.
A nagyfőnök kétségbeesetten tekintgetve jobbkeze karjai közül, hiába reménykedett benne, hogy valaki lekéri a helyettesét.
– Jössz dugni? – hallatszott valahonnan Bálint hangja.
Ugyanakkor…
A panzió emeletén, a lépcsővel szemközti 4-es szobában nem kapcsolták fel a villanyt. Kapkodva vetkőztették egymást, közben szomjasan csókolóztak.
– Gumit hoztál? – lehelte a nő a férfi szájába.
– Azt hittem, te hozol… én nem tarthatok kotont a zsebemben a feleségem miatt.
– Én meg nem hordhatok a táskámban. A párom belenéz. Tudsz vigyázni?
– A hasadra engedem…
– Mehet a popsimba is, vagy a számba.
– Jó lesz…
Mintha nem először tennék, rutinosan elhelyezkedtek az ágyon, egymásnak fejjel-alá, pedig együtt még sosem próbálták. A nő megmarkolta a falloszt, méregette, majd a makkot a szájába vette. Érezte, hogy a férfi kétujjal széthúzza a lenti ajkát, és hosszan belenyal a puncijába.
Kopogtattak az ajtón.
– Foglalt!
– Meddig lesztek bent? – érdeklődött egy hang.
– Bezártad? – kérdezte súgva a nő.
– Nem. – A férfi hangosan az ajtó felé morgott: – Tíz perc, addig fogd vissza!
– Te, ez a… – hallatszott kintről, majd nevetgélés és távozó léptek nesze.
Ugyanakkor…
A kisteremben a logisztikusok vezetésével, különféle játékokkal lehetett egy-egy pohár italt nyerni, vagy egy-egy ruhadarabot elveszíteni. A rugalmasan alkalmazott játékszabályoknak köszönhetően, többnyire a nők nyertek és veszítettek, azaz ittak és vetkőztek.
A legszebb adminisztrátorlány bugyiban-melltartóban támaszkodott az asztalra, a többi női munkatárs – belegondolva a játék állásába – tanakodott magában, hogy a bugyiját vagy a cipőjét áldozza fel a következő körben. A logisztikusok ekkor elérkezettnek látták az időt az ajtó bezárására belülről, majd gyorsan nyerni és veszíteni egyidőben, hogy kiszáradt torkukat megöntözhessék, és ők se maradjanak már állig begombolkozva, hiszen a lányok visítva dobálják le az utolsó ruhadarabokat.
– És a fölmennénk…? – Inkább mutatta, mint kérdezte az egyik kolléga, oldalba bökve a mellette fél lábon táncolva nadrágot ráncigáló társát.
– Oké, jó ötlet. – Béla, egyik lábbal a nadrágban egyből átlátta a helyzetet: – Lányok, fiúk, hamar öltözködjetek, de ne nagyon, mert mindjárt lehet tovább meztelenkedni! Felmegyünk!
Segítettek a legszebb adminisztrátorlánynak abbahagyni a könyöklést és felvenni a blúzát, majd mindenki megkereste az elhagyott ruhadarabjait, hogy legalább kézben magával vigye az emeletre.
Az utolsó lépteket lábujjhegyen tették meg, mivel az elsőként az ajtóhoz érők jelezték:
– Pszt! Vannak benn…
– Akkor meg mi van? – kérdezte akadozó nyelvvel az egyik kolléganő, és nagyot ugrott a folyosó szőnyegén meglepetésében, amikor egy kutakodó tenyér orvul becsúszott a fenekéhez.
Utat engedtek a legszebb adminisztrátorlánynak:
– Gyere csak! Szűz kéz szerencsét hoz… – biztatták. – Mindenkinek, pszt!... Te meg kopogj be finoman, kiscsajosan, úgy biztos be fognak engedni! – A kaparászás-szerű kopogásra nem érkezett bentről válasz. – Megmutatom, hogy gondoltam…
A legszebb adminisztrátorlányt az ajtónak támasztották, és…
A 4-es szobában a controlling zord vezetője és a kezdő statisztikuslány éppen befejezték a kölcsönös orális kényeztetést, és a lány kidüllesztett fenékkel várta, hogy hátsóbejáratát a férfi kisujja alkalmassá tegye a behatoláshoz…
Ekkor legszebb adminisztrátorlány hatalmas robajjal beesett az ajtón!
Mindannyian betódultak a szobába, s mire valakinek eszébe jutott felkapcsolni a villanyt és becsukni maguk mögött az ajtót, már körülállták a franciaágyon meglepetten pislogó szerelmespárt.
– Lányok, fiúk! Ne zavartassátok magatokat, mindannyian ugyanazt akarjuk! Ne legyek többé Béla, ha valamelyikünk nem szeretné kiválóan érezni magát! Élvezzük az életet és élvezzük egymást! – Példát mutatva elővette a falloszát, és az ágyon térdelő statisztikuslánynak kínálta, aki egyik kezével csodálkozva nyúlt hozzá.
Ketten a legszebb adminisztrátorlány vetkőztetésével voltak elfoglalva, a tehetetlen testről nehézkesen bírták eltávolítani a maradék ruhát. A többiek önállóan vetkőztek, miközben tekintetük partner után kutatott – nem feltétlenül ugyanazt, aki a földszinti különteremben játszótárs volt –, akivel hamar össze lehet kapaszkodni.
– Csak nyugi, mindenki sorra kerülhet! – nevetett a statisztikuslány a franciaágy közepén, amikor már a harmadik falloszt tolták az orra elé. – Nehogy mindenki engem akarjon csak azért, mert én vagyok az ágyon!... Idefér más is…
Miközben a földszinti étteremben két hölgy a könyvelésről felháborodva nézte a táncolók vonaglását – „A szégyentelenek!” –, az emeleti 4-es szobában egy hasonlókorú kolléganőjük a tükör előtti szekrénynek támaszkodott, és arcát a hideg felülethez nyomva nyöszörgött. Ekkora fallosz sosem járt még benne, ráadásul egy vagy két ujj befelé kéredzkedett a hátsó bejáraton.
A statisztikuslány teste megfeszült, s ha Béla farka nincs a szájában, felsikoltott volna. A szőnyegre és a fürdőszobába is jutott a vendégekből, és az ablak melletti keskeny falrész is ki lett használva: hátával odatámaszkodott a legszebb adminisztrátorlány, és guggolva, hol lehunyt szemmel, hol csodálkozóan tágra nyitva, két falloszt szopott felváltva, miközben a harmadik már várakozott sorára, és a férfiak homályba hajló tekintete alapján innen senki sem akart kimaradni.
A statisztikuslány ámulatára Béla kihúzta a falloszát – pedig már szinte érezte a forró lövellést –, és nem is akarta visszatolni se a szájába, se a szabadon álló puncijába.
– Minden pinát ki akarok próbálni! – magyarázta lelkesen a férfi, és máris talált egyet. – Kedves kolléganő, megpuncizhatom a faszomat?
Egy kolléga, aki egész este alkoholmentes sört ivott, berontott a mosdóhelyiségbe:
– Engedjetek már, mert sürgős! – kérte a kagylón ülő lányt és a szorosan előtte álló férfit. – Majd folytatjátok utána!
– Várj egy kicsit, mert még nekem sem volt rá időm, hogy pisiljek… – nézett fel a kolléganő. – Tudsz célozni? Be tudsz pisilni a lábam között?
Amíg a földszinti étterem asztalainál többen kávét kavargattak és kortyolgattak, addig a panzió négyes szobájában egyszerre két kolléga élvezett a legszebb adminisztrátorlány nyelvére és arcára. Adtak neki egy törölközőt, majd a franciaágy mellé vezették, hogy térdelésből ráhajtva megvizsgálhassák a punciját. Sokáig nem csodálhatták a látványt, mert Béla felfedezte a szabad nyílást, és még páran jelentkeztek a kipróbálásra…
A panzió étterme szinte üresen kongott. A vendégek kiözönlöttek a friss levegőre, rágyújtottak vagy ott folytatták a beszélgetést. Azok a munkatársak pedig, akik a 4-es szobában zajló, még zártabb körű rendezvényt választották, kifacsarva, kimerülten ülték körül a franciaágyat, és ki akarták sorsolni, ki álljon fel kinyitni az ablakot egy kis friss levegőért.
Szextörténet ajánló:
Transzi történet
Nagyon régóta vagyok crossdresser, ám lélekben valóban nő-transzi és most az első élményemet szívesen elmesélem Nektek!
17 éves voltam. Ehhez tudni kell, hogy 14 voltam, amikor Apámhoz és a második feleségéhez költöztem és rögtön kiszúrtam, hogy a nőnek milyen jó cuccai vannak! Ekkor engem már nagyon vonzott a csajnak öltözés gondolata, így elkezdtem felvenni a mostohaanyám cuccait,....
Színházi pornó
Kissè unom már a darabot, de valahogy motoszkál bennem, hogy milyen Fini volt a Mosolya,...annak a kis szöszke riherongyribancnak, aki èpp a szolid elegáns, ès a kicsípett designpipisèg határmezsgyèjère öltözött.
A darab előtt láttam meg a büfènèl...csilingelő kis nevetèse ès enyhèn altos hangja fogós volt,...mint ahogy a Teste is.
Feszes, kis sportos ....
Az elvesztett fogadásból anális szex
Ez a történet minimum 6 éve történt velem de szégyelltem róla beszélni úgyhogy magamban őriztem titokként. Akkoriban ha unatkoztam leugrottam a padokhoz és vártam háta jön valaki az ismerősök közül. Aznap is ott ültem magamban csak néhány látásból ismert kiscsaj volt körülöttem. Nem is ismertem őket még a nevüket se tudtam és még azt se tudtam mennyi idősek lehetnek mert olyan vékonykák voltak. És....
Orális szex egy telt lánnyal
Megismertem egy lányt. Barna, hosszú, melírozott haja van. Szép, nagy, formás keblei. Szép arca, barna szeme, mosolygós szája. Puha, bársonyos bőre. Nagyjából 160cm magas. Kissé telt, így van mit fogni rajta. Épp az ilyet szeret(t)em. Nem, vagy csak nagyon szolidan sminkeli magát, illetve ékszereket se nagyon hord. Amolyan természetes szépség.
Az első csókunk az albérlete ajtajában ....
Swinger történetek
Swinger történetek
A megbeszélt idõpontban a barátom kölcsönkért valakitõl egy olyan autót ahová mind a hatan befértünk és így nem kellett külön mennünk.A feleségem ült közvetlen mellé,mert nagyon szerette simogatni a combjai végét.Mögötte és ültem és az öccse felesége míg hátul az öccse és a báty felesége.
Az asszonyoknak általában mindegyiknek ....
Popószex a fürdőben
Már a szobában éreztem, hogy jól esne egy ki szexparty . Átöltöztünk, és lementünk a wellness részlegbe. Kettő medence, kettő szauna, egy jacuzzi. Persze, hogy az utóbbit választottuk. A víz meleg volt, a medence fala kellemesen csúszós. Beindítottuk a pezsgést. Erős vízsugár kényeztette a hátamat, és a puncimat… nem éreztem még ilyet! Megpróbáltam úgy helyezkedni, hogy gyönyörömet fokozzam. A b....