Rabságban - beteg sm történet
Mikor újra magamhoz tértem, nem akartam hinni a szememnek. Nem ott tértem magamhoz, ahol kellett volna. Nem azon a padon ahol elaludtam, de nem is a saját ágyamban. Na de akkor pontosan hol? Ez volt az egyik amit nem tudtam. De azt tudtam, hogy nagy bajban vagyok, ha ez az egész nem csak egy rossz álom. Kis idő után nagyon is valóssá vált a helyzetem. Na de mi is volt ez a helyzet? Ugye azt nem tudtam, hogy hol is vagyok pontosan, de azt tudtam, hogy egy szűkös cella féleség sarkában ültem egy betonágyon vagy min. Ennek a cellának négy oldala volt. Az „ágy” egy sima beton fal mellett volt, vele szembe egy amolyan fémrács. Olyasmire kell itt gondolni, mint pl. azok a régi kerítésrácsok, csak ez erősebb volt. Na és ilyen volt az ajtó is. Valamint a cella vége ugyanúgy beton fal volt. Mondhatni kész börtön. Mekkora is lehetett a cella? Kb. 2 m hosszú, és talán 1 m széles az ággyal együtt… Na de ez még mindig nem minden! Hogy miért? Mivel még a lábaim is össze voltak bilincselve, valamint a kezeim is. A kezemen lévő bilincs pedig további lánccal kapcsolódott a nyakamon lévő vasnyakörvhöz. Ezek a bilincsek amúgy nem olyanok voltak, amiket a rendőrök is használnak manapság, hanem azok a régi 1500-as években használt rabbilincsek voltak. Jó nagyok és nehezek. Persze a kezem hátra volt bilincselve, amit alig tudtam mozgatni, mivel ha lejjebb akartam húzni a kezem a nyakamat is megrántottam vele. Ja és persze, teljesen meztelen voltam, ruháim sehol. Nem kicsit rettegtem. Nem elég, hogy be voltam zárva valahova, de még le is vetkőztetett valaki, meg is bilincselt (nem kicsit), reszkettem is a hidegtől, és még kiabálhattam is tiszta erőmből, úgy se hallotta meg senki. Órákon át gondolkodhattam, hogy mi is történt velem, vagy hogy mi fog történni velem, de mindhiába. Egyszer csak valahol nyílik egy ajtó a cellámon kívül. Majd valaki felkapcsolta a lámpát. Persze nem a cellámba, hisz a cellámba mindösszesen csak egy db. villanykörte volt amin kívül mást amúgy se lehetett volna felkapcsolni… Majd hallom, hogy ez a valaki egy lépcsőn jön le. Egyszer csak megjelenik a cellaajtóm előtt. Amit elsőre kiszúrtam, az volt, hogy egy kb. 190 cm magas, minimum 90 kg-os férfi volt, kissé kigyúrva. Én hozzá képest egy törékeny ártatlan kislánynak tűntem a 60 kg-al és a 172 cm-el. Az arcát nem láttam viszont, mivel állarcot húzott. Mikor megjelent, elkezdtem ordítani megint, de ő csak állt a cella előtt, és nézett engem ahogy szenvedek. Majd mikor kifáradtam és abbahagytam, leültem, és kinyitotta a cellaajtóm. Hiába próbáltam volna meg kifutni, a lábaimon lévő bilincsek megálljt parancsoltak volna. Majd bejött a cellába, letett egy tálcát mellém, rajta 3 db kenyérrel, és egy pohár vízzel, majd levette a kezeimről a bilincseket, amiket ott hagyott lógni a nyakamba, de tudtam legalább velük enni. Már ha nevezhetjük evésnek, hisz attól a pár kenyértől csak éhesebb lettem. Majd a férfi kiment, rám zárta a cellaajtót, lekapcsolta kint a villanyt, bezárta a külső ajtót is, és újra itt hagyott a kérdéseimmel mit sem válaszolva, de legalább most már kezeim kiszabadultak a bilincs rabságából. Megint órák teltek el, a hűvös, szűk és rémisztő cellában. Mivel most már kezeimet használhattam, próbálkoztam az ajtót kinyitni, de mind hiába. Viszont most már mondhatni kényelmesen letudtam végre feküdni, hisz eddig ebben megakadályoztak a hátrabilincselt kezeim, melyek nyakamhoz voltak enyhén feszítve. Végre lefeküdhettem hosszú órák után, de nem volt sokkal jobb, hisz most már nem csak a fenekem, hanem az egész testem fázott, reszketett a hideg betonágytól. Sok minden átfutott ez alatt a jó pár óra alatt az agyamba, de ezzel ugye nem segítettem magamon. Reménykedtem, hogy majd a családom meg a barátnőim már keresnek, és hogy a barátnőim akikkel buliztak, nem így töltötték az éjszakát. Egyszer csak újra nyílik az ajtó, felgyullad a lámpa, és újra megjelenik a cella előtt az ismeretlen férfi. Mostanra már nem kiabáltam előtte, hisz előtte se értem el vele semmit. Inkább csöndbe maradtam, hátha majd ő megszólal. És így is lett.
-Elmondom mi a helyzet. Bárki kereshet téged, nem találnak rád. Remélem, buli előtt elbúcsúztál a családodtól, és a barátaidtól, mert már nem fogod őket többet látni. Ez az új otthonod, de itt azt csinálod amit én mondok. Ha ellenszegülsz, bűnhődsz!
-Megértetted te kis kúrva?
Egy időre megfagyott bennem a vér, lepergett előttem az egész életem és remegve de kimondtam.
-Iiigen...
De ő nem hagyta abba.
-Nem értettem, talán néma vagy?
-Mindent megértettem uram!
Mondtam másodszorra határozottan. Majd mondta tovább.
-Helyes. Látom te az az elkényeztetett kis ribanc vagy. Majd most megtanulod, hogy nem a kivakolt pofád, és a nagy picsád körül forog a világ. Most már nincs olyan, „hogy a te életed”! Most már az életed az enyém! De tudod mit, mivel te nem tudod mi is az igazi élet, hisz te csak egy elkényeztetett picsa vagy, majd most megmutatom.
Gondolkodni nem volt időm. Kinyitotta a cella ajtóm, bejött hozzám, kezeimre visszarakta a bilincset, nyakörvemre rakott még egy láncot, majd azzal kiráncigált. Ennél megalázóbb helyzetet el se tudtam volna képzelni, de a java még hátra volt… Most először léphettem ki a cellámból. És észrevettem, hogy ez valami rabszolga tartó hely lehet, hisz az enyémen kívül még 3 cella volt. De nem volt időm a nézelődésre. Felráncigált a lépcsőn, ahol még el is estem. Be is vertem a térdem, ami nagyon fájt, de ez őt nem érdekelte, hisz akkorát rántott a nyakörvön, hogy majd bele fulladtam. Aztán a lépcsőn is felértünk. Majd egy folyosóba találtam magam. 6 ajtó volt, valamint a folyosó végén még egy. Mindegyik megvolt számozva, mi pedig az elsőbe mentünk. Kinyitotta aj ajtót, engem a földre dobott, majd ránk zárta. Majd odajött hozzám, és elkezdett pofozni, mondhatni tiszta erőből, közbe ordibált velem.
-Na milyen te kis kúrva? Még most is nagyképű vagy? Haa?
Én meg csak sírtam, és kiabáltam közbe az alázattól és a fájdalomtól, de ő csak tovább pofozott.
-Nem, nem vagyok nagyképű! Engedelmeskedek, megteszek bármit amit mond!
Félelmembe nyögtem.
Egyszer csak abbahagyta. Volt egy kis időm körbenézni. Hát az leesett, hogy ez valami kínzó szoba lehet. A férfi közbe valamit nézegetett, majd visszajött. Kezeimről levette a bilincseket, és a nyakamról is a nyakörvet. Majd valami bőrszíjakat rakott a kezemre. Kezeimet a fejem fölé tartotta, majd ráakasztotta valami kampóra. Én meg csak könyörögtem, miközben ő megfogott egy kötelet, és felhúzott, annyira, hogy a lábaim már a földet se érték. Közben én:
-Kérem ne tegye, bármit megteszek csak ezt ne, mennyit kér?
Kérdeztem tőle, de bár ne tettem volna…
-Figyelj kislány, most megtanulod, hogy pénzel nem lehet mindent elintézni. De tudod mit, már elegem van belőled, nem akarom hallgatni a nyafogásod, betömöm a szádat inkább. Ez legalább már biztos megszokott dolog nálad. Biztos már szoptál eleget.
Igen, ezután belenyomott a számba egy golyót, amit bőrszíjakkal az arcomhoz erősített. Próbáltam ordítani, de csak nyögni tudtam. Majd a férfi levett a falról egy ostort, ami leginkább a lovak farkához hasonlít, és elkezdett vele csapkodni. Először a hátamat, aztán a fenekem, majd a combom oda-vissza. Nem kímélt, szerintem tiszta erőből csapkodott vele. Csöppet sem volt kellemes. 30 kínkeserves csapás után pedig elém állt, és előröl is elkezdte. De még előtte, azt mondta, hogy valamit elfelejtett, majd hozzá tette.
-Látod milyen feledékeny vagyok, de most eszembe jutattad. Köszönd a nagy csöcseidnek.
Egyszer csak az egyik mellbimbómra tett egy fém csipeszt. Az a fájdalom amit átéltem, maga volt a pokol!
-Látod milyen jó, hogy 2 csöcsöd van?!?!
Mondta utána nekem. Majd a másik bimbómra is rácsíptette. Az érzés ugyanaz volt. Annyira fájt, hogy elkezdtem könnyezni is. A csipeszek pedig össze voltak kötve egy lánccal, amit elkezdett ráncigálni. Egyszer úgy megrántotta, azt hittem kiszakadnak a bimbóim a helyükről. Majd ezután újabb csipeszeket hozott. Belegondolni is rémisztő volt, hogy hova kerülnek azok. Hát igen, a vaginámra. Mikor felkerűltek, visszasírtam, a bimbóim fájdalmát. Remegtem mint egy kocsonya. De itt még nem végzett. A láncokra vasgolyókat akasztott. Egy vasgolyó lehetett 1-2 kg is. A mellemre 2-t és a vaginám láncára is 2-t akasztott. Ennél rosszabb már nem is lehetett volna szerintem, gondoltam akkor. Pokoli fájdalom volt mindkét mellembe, és a vaginámba is. Tiszta erőmből visítottam, és már nem is könnyeztem, hanem sírtam a fájdalomtól. Mikor abba hagyta a súlyok ráncigálását, egy pár percig hagyott lógni a golyókkal együtt. Idővel a vaginám és a bimbóim hozzászoktak a csipeszek szorításához, vagy inkább úgy fogalmaznék, hogy már nem éreztem őket. Ezután újra odament a férfi az ostorokhoz, de most egy másik ostort szedett le a falról. Ez már egy igazi ostorhoz hasonlított, csak ez kisebb volt az igaziknál, de rájöttem idővel, hogy csípni ez is tud. Mondhatjuk úgy is, hogy a lófarkas ostor hozzá képest simogatás volt. Mikor ezzel az ostorral először rám csapott, azt hittem kiköpöm a fejemhez erősített szájpecket is. Az 1. csapás méghozzá, a mellemre ment. Persze, hova más hova. De nem kímélt, még pontosan 49 ilyen csapást kellett kibírnom. Azaz összesen 50-et. Az első 25-t előröl kaptam. Kaptam a combomra, a vaginámra, a hasamra, és persze a melleimre is. Talán a legjobban a vaginámnál fájt. Akkor még egy picit az eszméletem is elvesztettem. Nem beszélve arról, hogy szégyenemben még be is pisiltem. A lábaimon végigfolyva a fölre folyt. Persze közbe, a mellbimbóimra és a vaginámra akasztott vasgolyók velem együtt rángatóztak, így mondhatni az egész testem a fájdalomtól duzzadt. Majd mikor elől befejezte, elkezdte a hátamat és a fenekemet csapkodni. A végére már azt se tudtam hol vagyok szerintem. Szerintem az egész testem tiszta vörös volt. A végére már sírni se tudtam, mivel minden könnyem lecsorgott a testemen. Mikor befejezte hátul is, egyszerűen semmihez nem maradt erőm. Már ordítani se tudtam. Aztán megszólalt.
-Most egy picit magadra hagylak. Ez így nem jó, ha ilyen korán elveszted az eszméleted.
Aztán kiment a szobából és magamra hagyott. Talán 1 óra is lehetett míg ott lógtam. Majd visszajött, és melleimről és a vaginámról leszedte a csipeszeket. Fel is ordítottam fájdalmamba. Majd leakasztott. Én pedig a földre estem. Testem még mindig égett a csapásoktól. Majd a hasam előtt összebilincselte kezeim, és visszavezetett a cellámba. Végre levette a szájpecket rólam, és mint egy kutyát, belökött a cellámba. Én hasra estem, majd rám zárta az ajtót. Lábaim még mindig meg voltak bilincselve, kezeimre vissza kerültek a bilincsek, igaz ezúttal a ma használt bilincs került rám. Nagy nehezén felmásztam az ágyra, és megpróbáltam aludni. Sikerült is hamar elaludnom, hisz órákig kínozhatott a férfi, és ez idő alatt a fájdalom jól ki is fárasztott.
Szextörténet ajánló:
Csak kefélünk
Szokásos nap volt… Ment a meló, pergett a kép. Eszembe villant, hogy mennyire régen nem láttam Őt. Nagyon hiányzik. Az arca, a hangja, a mosolya, az illata. Hiányzik ahogy rám néz. Mindig is szerettem ahogy rám nézett. Benne volt a vágy és a vidám kacérság. De mint mondtam, már régen nem találkoztunk, így maradtak a hétköznapok nélkülözései. Egyszercsak megszólal lágyan a telefon az asztalomon. Ne....
A sodrófa, avagy Anyám megbüntet
Anyukám ötven éves, de harmincnak néz ki. Kissé molett, mellei nagyok, hatalmas bimbóudvarral és babszemnyi bimbókkal. Régebben a Kisz titkárságon volt gépelőnő, ahogy váltott a világ trafikosné lett. Árul újságokat, dohányt, jóféle cigarettát, Magyar szuvenírt az idelátogató osztrákoknak. Két helyen volt nyaralni életében, egyszer Tótkomlóson, előszezonban, és Fonyódon a kisz üdülőben. Aztán apum....
A teljes megalázás
Egy internetes hirdetésben bukkantam rájuk az extrém rovatban. Egy olyan férfit kerestek aki benne lenne egy játékban ami egy férfi megaláztatásáról szól. Előny ha a pasi bi beállítottságú. Válaszoltam nekik és hamarosan jött is a válasz. Kérték a telefonszámomat és azt ígérték visszahívnak. Megadtam a számomat és talán két óra múlva csörgött a telefonom egy titkos számról hívtak. Azt mondta a nő ....
My wife craving BBC
My wife craving BBC
Több évtizedet töltöttünk nejemmel jól működő házasságban . Szerettük egymást mindvégig – ma is – de a szex is fontos volt mindig . Mármint a jó szex . Az idők során mondtam pár alkalommal – bulikon , nyaraláskor a kempingben – ha kedve van ismerkedjen bátran idegen férfiakkal , aztán ha lesz „valami” az se baj . Még táncolni el-el ment más pasikkal – utána izgat....
Balatoni éjszaka
Gyerekkorom óta álmodoztam róla, hogy milyen lehet egy lánnyal átélni a legnagyobb gyönyöröket az életben. Soha nem gondoltam komolyan, hogy valaha valóra is válhat, de jó volt álmodozni róla.
Az érettségi utáni utolsó, önfeledt nyaramat egy nagyon kedves barátnõmmel, Laurával töltöttem. Laurával a gimnáziumi évek alatt alakult ki a barátságunk. Megosztottuk minden kis titkunkat, felfedtük ....
Igaz sztori, egy régi ismeretség
A napokban egy érdekes sztorim volt...
Véletlenül összefutottam egy régi ismerősömmel, Valikával.
Jó volt őt ennyi idő után látni, nagyon megváltozott a 2 év alatt amióta láttam. Régebben fel sem figyeltem a bájaira, és most ahogy leültünk egy kávé mellé, különös hatással volt rám. Nem is értem... egyfolytában 3 órán át beszéltünk és nagyon jól éreztem magam.
<....
