Falusi Lány - szextörténet 1.rész
Mint a megveszekedett, meredten bámult a poros ablaküvegen át. Odabent a lány ide-oda dobálta hosszú, vörös sörényét, homorú hátát most meggörbítette, s guggoló helyzetből térdelés-szerű lovaglásra váltott. Megtámaszkodott a férfi mellkasán, és szinte hallatszott, ahogy cuppogva csúszkál föl-le a merev falloszon. A férfi ujjai kétoldalt a lepedőt gyűrögették, majd kezével felnyúlt a lányért, és magára húzta. A hosszú lábak háromszögében csípőjével őrült mozgásba lendült, másodpercenként többször megmerítkezett a lányban.
A mozgás hirtelen megszakadt, a lány átemelte a lábát és feltérdelt. A férfi felállt az ágyon, és a kinyújtott nyelvre eresztette tejfölszerű nedvét. Aztán kéjes mosollyal nézte, ahogy két apró kéz a bőrt húzogatva és nyomkodva vizsgálja: jönne-e még egy-két csepp…
Júlia mindkét szereplőt ismerte, de nem sejtette, hogy ők ismerik egymást: a férfi a főnöke a városban, a lány a legbizalmasabb barátnője a faluban.
Gyermekkorában úgy képzelte, hogy a dombon túl, a tiltott utat szegélyező nyárfasor után már nincs semmi. A jobbra-balra döcögő utacska állítólag vezet valahová, de ez lehet ugyanolyan mese is, mint a másik száz, amivel a felnőttek kábítják a hiszékeny gyerekeket.
Ahogy növögetett, és már felügyelet nélkül kiengedték a dombra, órákon át képes volt nézni a semmit. Széttárt karjai között kóricált a szellő, arcát nyaldosták a sugarak, rovarok serege zsibongott körülötte. Nem győzött betelni a látvánnyal, tekintete beitta azt a pontot, ahol nyári remegésben fejtetőre áll a világ, és ahol a semmi is véget ér. Ha megfordult, a falut látta könnyen megszámolható házaival, padokon ücsörgő, sötétruhás anyókákkal. A templom tornya alig valamivel lógott a domb fölé, de Júlia bízott benne, hogy ez a különbség idővel úgyis eltűnik, hiszen a templom roskadozik, a domb pedig egyre nagyobbnak látszik.
Évről-évre hosszabbra nyúlt az árnyéka, megnőtt a karja, vékony és hórihorgas lett a lába. Elmaradt mellőle az a néhány gyerek, akikkel olyan sokat játszott a domb tövében. A többiek inkább filmet néztek, vagy a monitorra meredtek, csak Júlia járt rendületlenül dombozni. Úgy érezte, ha egy napon valamiért nem nézne farkasszemet a szeszélyes horizonttal, az éppen olyan lenne, mintha elmaradna az esti imádság.
Ezen a napon szórakozottan lépdelt felfelé a kaptatón. Fejében kavarogtak a gondolatok, akár a cirkuszban látott motoros akrobaták az óriásgömb belsejében. Két dolgot szükséges – ahogy nevezte – megbeszélnie magával, ehhez kell a nyárfasor nyugtató susogása és a bohókás rovarok víg zümmögése.
Nehezen fogott hozzá, mert ódzkodott szembenézni a történtekkel, s főleg a saját gondolataival.
– Kezdjük az elején! – sóhajtott, és felhúzott lábát átkarolva, térde fölött fújta ki a levegőt.
Több év kihagyás után az előző nap lakodalom volt a faluban. Igazi szenzáció! Meg is hívtak mindenkit, ahogy illik, ott sürgött-forgott mindenki az előkészületeknél – a férfiak a sátrat és a négy bográcsot állítgatták, az asszonyok tyúkot kopasztottak, habot vertek –, és ottmaradtak a vígasságon.
– Julcsi, neked itt a helyed! – parancsolták ki a felnőttek őt a körbe-körbeszaladgáló gyerekseregből.
Büszke volt, hogy segíthet, közben pironkodva hallgatta egyikoldalról az asszonyok célozgatásait, távolabbról a férfiak harsány, vaskos tréfáit, mind-mind az ifjú pár első közös éjszakájáról szóltak.
– Ma már nem veszünk zsákbamacskát, fel kell azt próbálni egyiknek is, másiknak is! – hangzott el többféle változatban.
Ilyenkor mindig akadt, aki helyeselt:
– És össze kell hasonlítani másokkal, mert aztán már késő lesz megbánni, ha valami nem stimmel!
– Abban nincs hiba, válogatott az már eleget… – A húst daraboló asszony elhallgatott, mint aki máris túl sokat mondott.
– Te is olyan voltál, mint a viccben a Mari néni… – kiáltott oda az egyik sátorállító. – Ismeritek? Amikor találnak egy hullát, akinek mindene összeroncsolódott, csak a pöcse nem. Odahívják a Mari nénit, ismeri-e. Azt mondja az öregasszony: ez biza nem a faluból való, de még a megyéből sem!
– Hülye… – morogta a fogai között, akit Mari nénihez hasonlítottak.
– Egy a lényeg, asszonyok: Senkinek se higgyétek el, hogy azért puha és azért kicsi, hogy ne fájjon!
– Julcsi, hozzál már vagy tíz pohár tejfölt, amíg be nem zár a kisbolt!
– Itt vagyok… – jelentkezett a boltos az udvar sarkából, ahol többen a sörös rekeszeket rendezgették. – Gyere velem Julcsi, adok tejfölt mindjárt, csak még ezt a kettőt feldobjuk!
Júlia örült, hogy kicsit abbahagyhatja a zöldségkaparást, megtörölte a kezét.
– Azt ismeritek, amikor lány lihegve beront a patikába? A tejfölről jutott eszembe… – A sátorállítók mind megálltak, az asszonyok keze is lassabban mozgott. – Szóval azt mondja a lány a patikusnak: Gyorsan kérek egy doboz kotont! Mire a patikus: Fiatal vagy te még ahhoz, ott a tej a szájad sarkában! A lány lesüti a szemét, de büszkén válaszol: Az nem tej…
A kisbolt alig száz méterre található, a boltos sokat piszmogott a lakattal.
– Értetted a tejfölös viccet? –kérdezte Júliától.
– Kár, hogy nem hallottam a végét…
– Az már a vége – hahotázott a boltos, és furcsán méregette a nyurga, vékony lányt. – Nem tejfölös volt a szája.
– Hanem? – csodálkozott Júlia. – Azt már nem hallottuk.
– Ajaj! Mennyi tejfölt vigyünk? Kiveheted onnan az alsó polcról… Azt mondod, hogy te még nem köpültél a fiúknak? Micsoda mamlaszok ezek a mai fiatalok!...
A lány nem értette, ezért kínosan érezte magát, és zavarta a boltos átható, de tompa tekintete is. Szerencsére belépett a kisboltba egy asszony az alkalmi szakácsok közül:
– Borsot is vigyünk, mert kevés lesz, ha kitöltögetjük tartókba!
A mulatság úgy zajlott, ahogy az szokott, legalábbis meg tudták jósolni, hogy ki fog eldőlni liszteszsákként az utca teljes szélességét elfoglaló sátor mögött, s kinek nem ízlik egyik sütemény sem.
Júlia többször táncolt, könnyedén lépkedett suta és botlábú felkérőivel. Szerette, hogy megszorítják és határozottan vezetik, de így nehezebben tudta elkerülni az otromba taposásokat.
– Nagyon szép éjszaka van, rengeteg a csillag… Kijössz megnézni? – A férfi válaszra se várva, karjánál fogva kisétált a lánnyal.
Így tettek mások is, több pár andalgott már a sötétben. Az égbolt a rengeteg sárga pöttyel impozáns hátteret biztosított a lakodalomnak.
– Tényleg nagyon szép, Sanyi bácsi!
– Ne bácsizzál engem! Két puszi, ide… – mutatta – és mondd, hogy szia!
Furcsa volt az apjával egyidős férfit tegezni:
– Szia.
– Finom puszid van. Kaphatok még ugyanebből?
– Persze – kacagott a lány, ám végigfutott a hátán a hideg, amikor a borostás arc helyett a második puszi egy mohó szájat ért.
– Nem csókolóztál még? – kérdezte Sanyi bácsi, és magához szorította a lányt.
Tagadó fejrázás.
– Akkor nem tudod még, milyen az, amikor egybeolvadsz valakivel. Olyan érzés, amihez hasonló nincs is talán. Ha akarod, szívesen megtanítalak.
– Ne, nem…! – Szabadulni akart.
– Jó van, de gyere el hozzám bátran, mutatok én neked sok élvezetes dolgot. – Végre engedett a szorítás, és nevetve otthagyta a lányt: – Olyankor gyere, amikor nincs otthon az asszony!
Júlia az egyik sátortartó oszlophoz támaszkodott, és ujjaival simogatta az ajkát. „Jó is volt, nem is!” – gondolta. Hirtelen nagyon kellett pisilnie.
A két legközelebbi ház ajtaját nyitva hagyták, hogy a sok bejövő folyadék kiürítését valahol meg lehessen oldani, ám egyre kevesebben tették meg azt a néhány lépést. Inkább megkerülték a sátrat, és mögötte nyitották meg a csapot. Ketten – egy lány és egy fiú, úgy három-négy évvel idősebbek – most is arrafelé tartottak, s Júlia úgy gondolta, hogy inkább csatlakozik a lányhoz, mintsem szorongasson a kivilágított házig, ahol amúgy is biztosan sorba kellene állni.
Meglepetésére azok ketten nem váltak kétfelé, hanem a lány a sátorból kiszűrődő fénysugárban felhúzta a szoknyáját, letolta a bugyiját. Leguggolt közvetlen a kísérője lábánál, aki zavartalanul gombolkozott, közben viccelődtek:
– Azt mondtad, hogy megpisiltetsz…
– Te meg azt mondtad, hogy valami nagymamával szeretnél, mert annak remeg a keze.
– Te is tudod mozgatni?
– Ha akarom.
Júlia egyik lábáról a másikra állt, nem tudta, mit csináljon.
Ült a dombon. Tucatszor végigrágta már a lakodalom eseményeit, s nem jutott semmire. Egyetlen dologban volt biztos: nagylány lett, ennek a ténynek minden előnyével és hátrányával. Sajnos azt még nem tudta eldönteni, hogy melyek azok az előnyök és mik a hátrányok.
Szextörténet ajánló:
Klaudia, viszket a lika
Új munkahelyre kerültünk egy nagyon kedves régi ismerősömmel. Pár hónap közös munka után egy nagy céges rendezvényre utaztunk a fővárosba. Elegáns hely, finom kaják, jó zene. Jól éreztük magunkat, de nem maradtunk sokáig, hisz másnap indultunk haza. Mivel egy helyről jöttünk, így közös apartmant kaptunk, mely klasszikus régi bútorokkal volt berendezve. 2 külön szoba volt, és egy nappali szerű hely....
Fütty Imre
Testnevelés órán a lábunkat nyújtottuk. A szokásos: angolspárga, gátülés, nyújtott lábbal előre és páros gyakorlatok. Tanár úrnak van egy olyan jó szokása, hogy akin látja, hogy kötött az izomzata, arra egy kicsit rátehénkedik. Pont ugyanezt csinálta Dórával is. Mindannyian arra lettünk figyelmesek, hogy fájdalmai vannak és hogy sír. Szegény lány. Mint kiderült meghúzódott a lába. Ennek oka az vol....
KORHÁZI SZEX 3.
Hát ami azt illeti ténylag szóltam a főorvosnak hogy szeretnék kimenni szombat és vasárnap!
Nem mondta hogy nem lehet,
így aztán a kimenőt meg kapva beültem egy taxiba és címet bemondva elmentem Ildikóhoz.
már várt és igen nagy szeretettel fogadott s egyből meg kinált egy itallal,
Te egyedúl laksz ebben a lakásban ?
most igen, de különben az Édesanyámmal lakom,de....
Már a táncnál benedvesedett a puncim
Az életben volt már részem néhány meglepetésben. Mégis, ha visszagondolok, a legnagyobb és legemlékezetesebb az, ami nem is olyan régen ért. Az előzményekhez tartozik, hogy december ötödikén van a születésnapom, és talán ez adta az ötletet barátomnak. A legutóbbi szülinapi bulimon ugyanis rendeltek nekem egy mikulást. Természetesen valódi, hús-vér mikulás volt. Piros ruhával, nagy szakállal és zsá....
élveztem ahogy döngetik a nejemet
élveztem ahogy döngetik a nejemet
Mikor vége volt az egyházi szertartásnak és elmentünk az étterembe kajálni a mi gépkocsivezetõnk egy óvatlan pillanatban alányúlt a feleségem ruhájának hátsó része alá. Azt hitte nem figyeli senki és mikor megkérdeztem a feleségemtõl mi volt ez a válasza semmi,mindig ezt csinálja ha engem visz valahová és már megszoktam. Egyébként sem zavar. Téged se ....
A falusi lány
Hajnalban kelt, 5.20-kor hideg, párás buszon ült, 5.40-kor megérkezett, és mindig futva tette meg a buszmegálló és az üzem közötti, majdnem 100 méter távolságot. Hat előtt 10 perccel makulátlan, fehér munkaruhában állt az aznapra kijelölt posztján.
A munka nem volt nehéz, szinte észre sem vette, hogy eltelt az idő, s már mehetett is az öltözőbe. Nem értette, mások miért panaszkodnak. Néhány....