Alan szülei



- Tudod, aggaszt engem ez a fiú - mondta Dan, az apja.
- Mi aggaszt? - kérdezte Delilah, az anyja.
- Tizenkilenc, és nincs tudomásunk egy barátnőről sem.
- Miért zavar ez téged? Van elég ideje.
- Valóban, de ahogy látom, az összes korabeli fiú kefél... úgy értem, évek óta szexuálisan aktív.
- Ez igazán nem verseny. Nem mindenkit érdekel fiatalon a szex. Azt hiszem, sokan visszataszítónak találják ilyen... ilyen... tudod, fiatalon. Amikor mi voltunk ennyi idősek, mi...
Delilah elhallgatott, amikor eszébe jutott, hogy csak tizenhét volt, amikor Dan oltár elé vezette - Alannel terhesen.
Dan jelentőségteljes tekintettel nézett rá, amint felötlött benne a csodálatos lány, akit teherbe ejtett autója hátsó ülésén.
"Uram atyám" - gondolta. "Harminchét évesen is micsoda szépség! Muszáj lesz este megba... emlékeztetni, mennyire tetszik nekem még most is."
- Del, nem gondolod, hogy bármi gondja lenne, ugye?
- Mint például?
- Hát, tudod, nem érdeklődik... nem érdeklik a lányok?
- De igen, csak ő... Gondolod, hogy valami baj van?
- Nem tudom, de az ő korában én...
- Házas voltál - szakította félbe Del.
- Igen, nos, sosem bántuk, ugye?
- Természetesen nem, kedvesem. De hagyjuk, hadd találja meg a saját útját. Minden rendben lesz.
- Ha te mondod! Korán fekszünk ma?
- Nem vagyok fáradt, de ha akarod... - kacsintott a nő.
- Igen, akarom.
- Szívem, tusoljunk le, aztán bújjunk ágyba!
Del aggodalmát Dan szavai csak fokozták. "Valószínűleg Alan igazán... tudod..." - gondolta. - "Igaz, hogy Alannek sok a tanulnivalója, de más egyetemista fiúknak van barátnője. Alannek miért nincs?"

Del húga, Anna férfi- és női kérdésekben igen bölcsnek volt mondható, bár ő maga még nem ment férjhez. Mivel Del nem ismert titkot előtte, természetesnek tartotta, hogy ezt is megbeszéli majd vele.

Anna rendszerint csütörtök esténként ugrott be, hogy Dellel csevegjen, így a Dannel folytatott beszélgetést követő csütörtököt szemelte ki Del, hogy felvesse a problémát húgának.
- Anna, már tizenkilenc, és ahogy tudjuk, még sosem fek... volt... izé... intim kapcsolata lányokkal, és amilyen a mai világ...
- Ami ugyanolyan, mint amikor ti összeházasodtatok - szólt közbe Anna.
- Ne légy undok, Dannel szerettük egymást, nem csak alkalmi szex volt.
- Aha - szólalt meg Anna cinikusan. - Ha nem lányokkal jár, biztos a fiúkat szereti.
- Anna! - kiáltott fel Del. - Ne mondj ilyen szörnyűséget!
- Nem látom be, miért lenne az. Különben miért engem kérdezel?
- A véleményed érdekel. Szerinted Alan normális?
- Nos, talán egy kicsit szokatlan manapság, de lehet, hogy vallásos... buddhista szerzetes akar lenni, vagy ilyesmi. Rengeteg ilyen szaladgál manapság, és rendkívül meggyőzők tudnak lenni.
- Nem vettem észre ilyesmit, tudod, füstölőket vagy sárga köntöst. Csak tanul és klasszikus zenét hallgat.
- Klasszikus zenét! Ez rossz jel, Del. Úgy hallottam, a hadifoglyok a második világháborúban rászoktak a klasszikus zenére öngyilkosság előtt.
- Uram isten, csak nem gondolod, hogy megőrült?
- Nem hinném, de nem árt odafigyelni rá. Szokott önkielégíteni?
- Azt hiszem. Találtam zsebkendőket és kéztörlőket a szobájában, amikben mintha... cucc lenne...
- Geci - javította ki Anna.
- bennük - fejezte be Del.
- Ez jó jel, azt mutatja, hogy a berendezése legalább működik.
- Szerintem is jó, de olyan, mint egy katona, aki csak gyakorol és gyakorol a fegyverével, de sosem küldik harcba.
- Hmmm - gondolkodott Anna. - Nem hiszem, hogy bármit tehetnél ezügyben; sajnálom, de ennél több nem jut eszembe.
- Hát, majd kiderül, mi lesz.
Ezzel témát váltottak, anyjuk köszvényéről kezdtek beszélni, és hogy mit tehetnének ellene.

Az elkövetkező néhány hónap során nem került szóba Alan férfiassága. Del továbbra is talált ragacsos zsebkendőket Alan szobájában, ami némileg vigasztalta.

Aztán egy szokásos csütörtöki találkozáskor Anna panaszkodni kezdett a mostanában megsűrűsödött betörések miatt.
- Számítógépes grafikát tanulok ezen az esti iskolán, és nem szívesen hagyom üresen a házat.
- Nincs ismerősöd, aki vigyázna rá?
- Majd megnézem, mit ajánlanak az ezzel foglalkozó cégek, hátha van rokonszenves ajánlatuk.
- Anna... - motyogta Del elgondolkodva - És mi a helyzet Alannel?
- Hogyhogy?
- Ő vigyázhatna a házra. Ha nem az edzőteremben van, csak itthon ül és tanul. Ha fizetnél neki érte, kisegítenéd anyagilag. Csak az ösztöndíja és az jut neki, amit Dan meg én össze tudunk spórolni.
- Nem rossz ötlet, Del. Inkább bízom Alanben, mint egy idegenben! Megkérdezed őt, vagy kérdezzem én?
- Majd én - válaszolt Del.

Alan gyorsan beleegyezett a dologba. Nagynénjei közül Anna volt a kedvence. Tisztelte a nő függetlenségét, szabadszelleműségét, és bár maga is bizonytalan volt szexuális hovatartozásában, úgy érezte, Anna igazán csinos nő.

- Különben is - mondta -, van számítógépe, amin dolgozhatok.
Így Alan heti rendszerességgel őrizte Anna házát, nehogy a betörők kifosszák. Szomorú nap lett volna a rabló számára, amikor Alannel találkozik, mert a fiú erős volt és egész jó a küzdősportokban.
Magával vitte Annához az anyagot az aktuális feladataihoz, meg néhányat a komolyzenei CD-i közül. A ház ablakai Bach és Mozart taktusaitól remegtek, miközben Alan a számítógépen dolgozott.
Négy héten át menetrendszerű pontossággal zajlott minden. Alan este hétkor érkezett, Anna pedig negyed órával később elhajtott. Néhány Bach korállal és Mozart szimfóniával később, körülbelül este tízkor Anna hazaért, Alan pedig kicsivel gazdagabban mint ahogy érkezett, hazaindult.

Az ötödik héten kicsit változtak a dolgok. Alan pontosan érkezett - mindig lehetett számítani rá -, Anna pedig a szokásos időben elindult az iskolába, aztán a második Mozart szimfónia közepe táján hazaérkezett.

- A tanár beteg - jelentette be. - Szexi muzsika! - fűzte hozzá.
- Ó, igen... Nos, akkor én megyek is - mondta Alan, és nyúlt, hogy kivegye a CD-t, de Anna megállította.
- Hagyd csak, édesem. Nem nagyon hallgattam még ilyen zenét, de tetszik. Kellemes érzéssel tölt el. Maradhatnál még, nem? Igyunk valamit.
Nem érezte magát idegennek nagynénje házában, így Alan úgy döntött, enged a meghívásnak.
- Megyek, átöltözöm - mondta a nő, és elindult a hálószoba felé.
Alan visszatért a számítógéphez és folytatta a munkát. A billentyűzeten pötyögött, amikor meghallotta Anna hangját közvetlenül a háta mögött.
- Vodka és narancs jó lesz?

3Ahogy a testnedvek cseréjében, az alkoholtartalmú italok megismerésében is korlátozott volt Alan tapasztalata. A két ital együtt nem hangzott rosszul, így elmormogott egy rendbent.

Elérkezett az idő, hogy megvizsgáljuk Alant és az életstílusát egy kicsit közelebbről is. Igaz, hogy elmerült archeológiai és antropológiai tanulmányaiban, de nem csak ezek számlájára írható, hogy nemhogy szexuális nem létezett, de a szociális élete is igen sekélyes volt. Valóban félénk volt, ami nem segített kapcsolatok kiépítésében, ám a valódi okát a problémájának - ha problémának lehet nevezni egyáltalán - teljesen máshol kell keresni.
Egy szóval kifejezve Alan vojőr volt. Nem a szó nyers értelmében: Alan nem kukkolt embereket szex közben vagy leste intim testrészeiket. Megfigyelő volt inkább. Olyan volt ő, mint egy néző a színházban, aki figyeli a színészek játékát, elzárkózik attól, hogy részt vegyen a darabban.
Úgy nézte az embereket, mintha önmaguk életét játszó színészek lennének. Elraktározta, időnként fel is jegyezte a látottakat, de sosem lépett a színpadra. Ez a tulajdonsága nagyban hozzájárult, hogy egyik szakának az antropológiát választotta.

Mondhatnánk úgy is, hogy Alan olyasvalaki volt, aki a kapualjban ücsörög és az előtte sürgő világot figyeli. Mögötte ott van a gyermekként megszokott biztonság és védelem, ahová bármikor elmenekülhet az utcán zajló parádé elől, mind a jó és rossz dolgoktól, minden hűség és megcsalatás elől. Másrészről megvolt a lehetősége, hogy belevesse magát az élet kavalkádjába.

Sokan beleugranak ebbe a kavalkádba, és hagyják sodorni magukat, bármi felé viszi is őket az ár. Mások tapogatóznak, a tapasztalat próbáit kiállva, vagy épp elmenekülve előlük egy időre vissza a biztonságba, hogy aztán egy nap előbújva sose kelljen már megfutamodniuk.
Vannak olyanok is, mint Alan, akinek szükségük van valakire, aki kinyúl az elhaladó tömegből és azt mondja, "Gyere velem, csatlakozz hozzánk, és járd velünk az élet táncát!" Eddig még senki sem nyúlt ki Alan felé, vagy legalábbis ő nem vett észre ilyen kezet.
Most is a számítógép előtt ült, ami végül is egyfajta menekülés volt, nemde?
- Itt az italod, Alan - szólt Anna.

Alan hátra fordult, hogy elvegye a poharat. Szemei majd kiestek a helyükről a látványtól. Anna olyan ruhában állt tálcával a kezében, amit leginkább pongyolának lehetne nevezni. Fekete anyagból készült, ami nem takart valami sokat. A könnyű ruhadarab alatt bugyit és melltartót viselt, ám ezek is átlátszók voltak, s ránézve csodával határosnak tűnt, hogy a kosár vékony anyaga elbírja az érett melleket.

Alan látott már nőt így öltözve: anyja is gyakran viselt ilyesmit, amikor lazítani akart. Anna néni személye váltotta ki ezt a hatást. Alan ugyanis nagynénjére mint csinos rokonra gondolt a maga objektív módján, amihez sosem társultak nemi felhangok.
Váratlanul érte, hogy az objektív hirtelen szubjektívvé vált. Messze nem azért, mert az Annáról eddig rögzült képen nem szerepeltek volna a női jellegzetességek. A nő melleit nehéz lett volna figyelmen kívül hagyni. Ékes példái voltak az igazi anyai idomoknak, olyan mellbimbókkal, amik szinte kiáltottak, hogy kóstolják meg őket. Szemérme természetesen nem látszott, ám a formás lábakat nézve minden szemlélődő fantáziálni kezdett, mi lehet a combok találkozásánál.

Arcra Alan véleménye megállta a helyét. Anna nem volt ugyan nagy szépség, de csúnyának sem lehetett nevezni. Kicsit túl hosszúkás volt az arca, az orra pedig a rómaiékéra hasonlított. Szeme zöld, haja természetes göndör fekete, amit rövidre vágatott. Ajkai puhának látszottak, és melegséget sugároztak, főleg amikor Anna mosolygott. Összességében komoly megjelenést kölcsönzött Annánk.

Azonban ha arcra nem is volt annyira megkapó, Anna teste pótolt minden hiányosságot, amit akár a legkritikusabb férfi is fel tudott volna fedezni. Röviden, arra a testre bárki farka felállt volna, legyen az a legszexkerülőbb férfi is.
Ez tárult Alan szeme elé, ezek a szubjektív gondolatok futottak át agyán, mintha a nő számára teljesen idegen volna.
Megcsóválta a fejét és elvette az italát a tálcáról. Megpróbált visszafordulni a számítógéphez, de Anna szavai félbeszakították a mozdulatot.
- Az isten szerelmére, Alan, ne játssz már azzal a számítógéppel, gyere, ülj mellém. Elkortyoljuk az italunkat és élvezzük a zenét.
- Mmm... Rendben - nyögte ki zavartan fiú. Kényelmetlenül érezte magát.
A díványon ülve eszmélt föl, nem nagyon tudva, hogy került oda. Anna combja az övének feszült, keze az övén nyugodott.
Egy ideig így üldögéltek, hallgatva a zenét és szürcsölgetve az italt. Nos, Anna valóban csak kortyolgatott, Alan azonban, mivel ismeretlen volt számára a vodka, s csak a narancslevet ismerte igazán, egyszerre legurította az egészet.

Látva a fiú üres poharát Anna felkelt újratölteni azt. A nő még be sem fejezte a műveletet, Alan máris érezte a testében szétáradó meleget. Anna visszaült mellé, a korábbinál jobban hozzá simulva. A nő érintésére agya sürgős üzeneteket küldött a férfiasságának, így az fizikai válaszra szánta el magát, amitől még nagyobb zavarba jött, de ezt valahogy a vodka gonosz hatása rögtön oldotta is egy kicsit.

Anna éberen figyelt a csábítására adott minden apró válaszra. Látva a fiú ágyékánál növekvő púpot, simogatni kezdte Alan haját, puha csókot nyomott ajkaira, nyelvével finoman cirógatva őket.
Érezte, ahogy Alan megrázkódik, úgyhogy elhatározta magát a következő lépésre.
- Alan, anyukád szerint még sosem volt barátnőd. Igaz ez?
- Öö... igen - suttogta maga elé révedve Alan.
- Nem szereted a lányokat?
- N-n-nem tudok róluk túl sokat.
Anna fölemelte Alan kezét a melleihez.
- És nem gondolod, kedves, hogy ideje megtudnod róluk dolgokat?
Rányomta unokaöccse kezét a mellére, majd elvette a sajátját, és örült, hogy Alané ott maradt. Kezét a fiú ágyékára tette.
- Ki akarom deríteni - jelentette ki -, milyen fából faragtak, Alan.
- I-igen? Hogyan?

Anna újra megcsókolta, de ezúttal nyelvével a fiú ajkai közé furakodott. Alan erősen megremegett.

- Kezdjük azzal, hogy megnézel magadnak egy nőt.
- M-m-már megtettem.
- Úgy értem, kedvesem, egy meztelen nőt.
- Mmmmm...
Anna felegyenesedett, ledobta a pongyoláját, majd a melltartót és a bugyit is.
Alan megigézve bámulta.
- Jó kezdet, nem?
- Amm... De.
- Így már rendesen meg tudsz érinteni - mondta Anna, és újra a mellére tette a fiú kezét. - Simogasd felfelé, így - kérte Alant, melle aljára téve a fiú kezét, majd a mellbimbó felé irányította, végül finoman belécsípett a lila dudorba.
Anna magához húzta Alan arcát, hogy újra megcsókolja. A fiú gyorsan tanult, miután megkapta az első lökést. Nyelve nagynénje szájába csúszott és elkezdte felfedezni azt.
- Kedvesem - mondta Anna, amikor Alan levegője elfogyott, a csók pedig megszakadt -, a férfiak szeretik csókolni és szívni a nők mellbimbóját, a nők pedig általában élvezik azt.
Választ sem várva melle alá csúsztatta a fiú kezét, megemelte, Alan fejét pedig lejjebb nyomta, hogy mellbimbója a fiú szájához kerüljön.

Alannek nem kellett több bíztatás, szájába vette és szopogatni kezdte a bimbót.

Anna a fiú haját simogatta, amint az a kis lila halmocskának okozott gyönyörteli pillanatokat. Néhány perccel később a nő úgy érezte, ideje tovább lépniük, és mivel nem volt az a fajta, aki habozik a másik tudtára adni, mire van szüksége, kivette Alan szájából a mellbimbóját.
- Kedvesem, van valami, amire kéne vetned egy pillantást.
Egy pillanatra felült, hogy egy díszpárnát csúsztasson a dereka alá, aztán visszafeküdt. Szétnyitotta a lábait, megmutatva Alannek a nemi szervét.
- Tetszik, kedvesem? - kérdezte.
Alan kevéssé lenyűgözve nézett. Amit látott, egy csomó fanszőr volt és egy hasíték két kövér ajak között. Fogalma sem volt, miként válaszoljon nagynénje kérdésére, mert úgy érezte, az igazság nem az lenne, amit a nő vár tőle.

Aztán elkezdődött az átalakulás. Anna lenyúlt a szemérméhez, ujjait a nagyajkakra tette, majd szétnyitotta őket. Alan csodálkozva felnyögött. A nő nyújtotta paradicsom komplex bejárata feküdt előtte.

Két rózsaszín kisajkat látott, amik csillogtak a nedvességtől, és egy sötét barlang bejáratát ölelték körül. Felül húsos kámzsában futottak össze, amit Anna hátrahúzott, hogy felfedje a csiklóját.
Annának az átlagosnál valamivel nagyobb csiklója volt, ami azt az érzetet keltette, mintha egy apró pénisz lenne. Finoman megérintette az ujjával.
- Nagyon érzékeny, kedvesem - mondta -, ezért a legtöbb nő szereti, ha megcsókolják itt.
Alan előredőlt, és puhatolózva az idegközpontra nyomta ajkait. Ahogy megtette, belélegezte a női nemi szerv összetéveszthetetlen aromáját. A pézsmaszerű illat orrába hatolt, és arra ösztökélte, többet tegyen a felfedett rész megcsókolásánál. Hevesen nyalni kezdte előbb a csiklót, majd a környékét is. Érezte a női nedvek sós ízét, amitől még őrültebb iramba kezdett és be-benyalt mélyen a hüvelybe.

Mindeddig csak Anna vetkőzött le, és úgy érezte, kellően felizgult a folytatáshoz. Itt volt az ideje levetkőztetni Alant. Elhúzta magát a fiú tomboló orális támadásai elől, és szigorúan rászólt unokaöccsére.

- Gyere, Alan, lássuk, mid van!
- Hm? - nézett helytelenítően Alan.
- Kedvesem, vedd le a ruháidat. Nem igazságos, hogy én meztelen vagyok, te pedig teljesen felöltözve ülsz itt.
Alan vonakodva felegyenesedett, és elkezdte szép lassan kigombolni a ruháit. Anna türelmetlenül felugrott a díványról, hogy segítsen a fiúnak a vetkőzésben.
Levették a pulcsit és a pólót, és már félúton jártak a nadrág és az alsó eltávolításában, amikor Anna élesen felsikoltott.
- Édes istenem! - kapott levegőért. - Te... te... ó, istenem!
- Mi a baj? - kérdezte rémülten Alan, azt gondolva, nagynénje valami rendelleneset fedezett fel rajta.

Anna észrevette a fiú riadalmát, gyorsan orvosolni próbálta a problémát.

- Minden rendben, kedvesem, csak megleptél. Nem számítottam... nos, olyan... tudtad, hogy nagyon nagy a péniszed?
Alannek, aki még sosem nézegette más fiúk péniszét, nem volt viszonyítási alapja. Anna jelenlegi szeretőjének tizenöt centis szerszáma volt, amivel nagyon meg volt elégedve, most pedig egy huszonhárom centis ágyú töltötte be a látóterét. A farok kerülete arányos vastagságot adott a hosszához. A törzse világosbarna szárát megkoronázó makk lila szilvához hasonlított.
Ráadásul a lenyűgöző szerv mögött elhelyezkedő heréket átszellemülten megérintő Anna úgy érezte, azok duzzadnak a spermától. A mozdulatot a szerszám vizsgálatával folytatta, ellenőrizve, hogy amit lát, tényleg valóság.
- Igen, kedves, szép nagy vagy, ugye?
Alan nem tudta, hogy tényleg nagy-e a farka, ráadásul csöppet sem nőtt pubertáskora óta.
- Az? - kérdezte egy kissé nyersen.
Anna kicsit bosszús volt a korabeli nők nevében is, amiért egy ilyen szerv eddig rejtve volt előtte. Sietve befejezte Alan vetkőztetését.
- Feküdj le! - mondta határozottan.

Finoman meglökte Alant, hogy az ne késlekedjen annyit. Némi erőszakosabb unszolás árán végigfektette a fiút a kanapén, majd terpeszben a kielégülés tornya fölé mászott.

Óvatosan egyensúlyozta punciját a farok fölött, majd lassan belecsúszott. Érezte amint eléri a kisajkait, ekkor nagy levegőt vett, és lejjebb nyomta magát, hogy a makk a hüvelyébe csusszanjon.
Amint bejutott, szenvedélyesen felnyüszített, amire Alan az élvezet morgásával válaszolt. Úgy érezte, hogy lassan az egész hossza elmerül a puha, nedves világban. Sosem gondolta, hogy ennyire csodálatos, amikor magába fogadja egy vagina.
Anna hüvelyének falát feszítette unokaöccse farka, ami lassan elérte az alagút végét. Ekkor a nő mozdulatlanná merevedett, kivéve hüvelyizmainak apró összehúzását a fallosz körül.
- Úúúú - kiáltotta Alan.
- Jó érzés, kedves?
- Istenem, nagyon!

Anna felemelte a csípőjét, míg a fiú pénisze végéig nem ért, majd újra magába rántotta azt. Ez újabb nyögést csalt elő Alanből.

Rájött, hogy kellemetlen érzés nélkül magába tudja fogadni az egész szerszámot, így felgyorsította a mozdulatait. Az orgazmus rátört, szinte kérlelte, hogy engedje elszabadulni, azonban a nő visszafogta, mígnem megérezte, hogy Alan beteljesülése küszöbön van.
Ahogy a herék szabadon engedték tartalmukat, a fiú megragadta nagynénje csípőjét, és szorosan magára rántotta a nőt, a sperma pedig kilőtt a farkából. Az érzéstől felhördült, valahol a gyönyör és a kín között.
Anna átadta magát orgazmusának. Először csak nyöszörgött, majd a kéjben fürödve sikoltozott.

Úgy tűnt, Alan spermái vég nélkül lövellnek ki, ami elárasztotta őt, elkeveredve bőséges síkosítójával. A ragacsos keverék szivárogni kezdett a hüvelyének fala és Alan vastag dorongja között. Anna úgy érezte, mintha kilőtték volna a világűrbe, aztán lassan visszaereszkedett volna, ahogy az orgazmusa kezdett alábbhagyni, teste remegése pedig lassan elmúlt, átadva őt a tiszta nyugalomnak.

Alan, örömmel telve ám kissé kábultan attól, amit épp átélt, még mindig szorosan magán tartotta nagynénjét.
- Anna - suttogta -, ez csodálatos volt... csodálatos... megismételhetjük?
A nő ahhoz volt szokva, hogy a szeretői - bár hálásak voltak a nekik nyújtott élvezetért - elhúzódtak tőle majd elaludtak. Alan nem csak hogy nem húzódott el tőle és ment aludni, de farka még mindig a hüvelyében ágaskodott, keze a mellét markolta. Anna tudta, a fiú kész folytatni.
- Ha szeretnéd, kedves - válaszolta finoman. - De ez alkalommal légy te fölül.
Alan hajnali két óra körül ért haza. Halkan ment be a szobájába, vigyázva, nehogy felkeltsen valakit. Fáradt volt, de örömben úszott, miután négyszer élvezett nagynénjébe.

Pár héttel később, a szokásos csütörtök esti találkozón Del azt mondta Annának:

- Nem tudom, mi történt Alannel, de megváltozott. Régebben alig járt el esténként, kivéve amikor az edzőterembe ment, most meg majdnem minden nap csak késő éjjel ér haza. Nem akarom faggatni; nem tudod, van-e barátnője végre?
- Nem aggódsz igazán miatta, ugye?
- Nem, de mi lesz a tanulmányaival?
- Nos, azt hiszem, az egyetemi dolgai rendben mennek, az életnek pedig vannak más oldalai is. Különben meg nem te panaszkodtál, hogy keveset foglalkozik a szexszel?
- Igen, de...
- Milyennek látod Alant?
- Sosem láttam ennyire vidámnak. Mászkál, közben áriákat énekel az operákból, amiket hallgatni szokott.
- Akkor miért aggódsz, ha boldog?
- Olyan hirtelen változott meg, Anna! Ha egy lány tette ezt vele, figyelemre méltó lehet, amilyen változást idézett elő nála.
- Talán nem is hinnéd - kuncogott Anna -, hogy ez mennyire hízelgő.
- Miért?
- Miattam változott meg Alan.
Del egy ideig csak hitetlenül nézett Annára.
- Te... te... hogy érted? Te? - fröcsögte.
- Nézd, Del, panaszkodtál, hogy Alan még sosem volt nővel. Átgondoltam és úgy döntöttem, miért ne? Ha teszek néhány lépést és ő reagál rá, miért ne avatnám be én? Nos, reagált, és azóta is gyakran reagál a lépéseimre - mosolygott.
- De Anna! - kapkodott levegőért Del. - Ő az unokaöcséd!
- És akkor mi van? Szedem a bogyókat, nem leszek terhes tőle. Mi a baj azzal, hogy segítek neki felfedezni a szexet?
- De nem ütközik törvénybe... nagynéni és unokaöcs?
- Nem fogunk összeházasodni és gyereket vállalni, Del. Panaszkodtál a szexuális élete miatt, de nem tettél semmit, hogy segíts neki, úgyhogy megtettem én; és annyira kívánja a dolgot, hogy két szeretőmnek is kiadtam az útját, hogy elbírjak vele.
- És mit vártál, mit tehettem volna érte?
- Használd az eszed, Del!
- Nem gondolod, hogy nekem... hogy nekem kellett volna beavatnom!
- Miért ne, Del? A legtöbb fiú álmodozik az anyjáról, Alan miért ne tehette volna?
- Ilyen szörnyűséget ne is mondj, Anna! Alan biztos nem álmodozott arról, hogy... hogy... ööö... közösül velem.
- Gondolod? Nem csinált nagy hűhót abból, hogy a nagynénjével "közösül".
- Az nem ugyanaz.
- Talán nem, de azt elmondhatom, nem tudod, miről maradsz le.
- Miről maradok le?
- Láttad a péniszét?
- Ne légy gusztustalan, természetesen nem... nos, tizenkét éves kora óta nem.
- Akkor vetned kéne rá egy pillantást.
- Mert mi a baj vele? - kérdezte Del védekezőn, bosszankodva a lehetőségen, hogy valami gond lehet a gyermekével.
- Semmi baj nincs, csak nagy neki.
- Mennyire nagy?
- Csak nagy. Nézd meg magad!
- Ilyet nem teszek, Anna.
- A te bajod, de elmondhatom, kedves testvérem, kiengedtem egy szexuális vadállatot a ketrecéből. Tudod, hogy akár négyszer eljuttat a csúcsra pár óra alatt? Nem hagyhat el engem.
- Akkor a te hibád, hogy elkezdted.
- Ez aztán a köszönet, amiért megtettem, amit szerettél volna, hogy történjen vele! Tudni akartad, hogy normális-e szexuális téren, és most már tudod. Valójában igen lehengerlő módon az.
Del letaglózva ült. Az az érzés kerítette hatalmába, ami akkor uralkodik el az emberen, amikor nem vigyázott, mit kívánt, megkapta, majd rájött hogy nem is akarja, de már nincs mit tennie. Del azt kívánta, legyen a fia szexuálisan aktív, most meg Anna azt mondja, még túlzásba is viszi. Ahogy a nő fogalmazott, egy elszabadult szexuális vadállat.

A következő néhány hétben Del nem szólt semmit Dannek a történtekről, azonban Alant szemmel tartotta. A ragacsos papír zsebkendők eltűntek, Alan pedig továbbra is kimaradt a legtöbb este, nyilvánvalóan a szolgálatkész nagynénjét látogatta.

Alan pénisze iránti kíváncsisága addig hajtotta, míg elhatározta, megnézi magának a fiú férfiasságát. Alan már nem próbálta titkolni, hogy későn ér haza. Dan nem tudott minderről, mély alvó lévén egyszer sem ébredt fel Alan hazaérésére, még akkor sem, amikor a fiú az Annával töltött este ragacsos koktélját mosta le magáról a zuhany alatt.
Ezek a késő éjjeli zuhanyzások teremtették meg Del számára a lehetőséget, hogy megnézze Alan állítólagosan csodálatos szerszámát. Egy éjjel elrejtőzött a fürdőszobában, mielőtt Alan az éji fürdőjét vette. Mikor végzett, felegyenesedett a kádban - természetesen meztelenül. Pénisze nem erektált teljesen, de nem is volt tökéletesen ernyedt, ahhoz azonban megfelelő állapotban volt, hogy ámulatba ejtse Delt.

Amint a fiú kiment a szobájába, Del is átrobogott a sajátjukba. Érzelmi vihar tombolt benne. Alan jelentékeny férfiasságának képe szinte beégett a tudatába azzal a vízióval együtt, ahogy elképzelte, milyen lehet teljesen merev állapotában.

Bármennyire is próbálta fékezni magát, a kép nem akart eltűnni a szemei elől, így mikor végre sikerült elaludnia, az követte az álmaiba is. Mikor reggel felébredt, olyan álmon volt túl, melyben széttárt lábakkal, tehetetlenül feküdt Alan alatt, a fiú vastag farka pedig felnyársalta őt. Ekkor felriadt, s azt vette észre, hogy puncijában vannak az ujjai.
Eltérően a rémálmaitól, amikből felébredve tudta, hogy mindent csak álmodott, most nem élt benne ez a bizonyosság. Szerencsétlennek és kifosztottnak érezte magát, és egész nap tompán fájt a nemi szerve.

Amikor este Alan elhagyta a házat, Del már tudta, mit fog tenni és miért. A féltékenység keserű sava rágta át magát rajta, azt harsogva a fülébe: "Miért legyen egészen az övé a fiad?" Úgy döntött tehát, hogy szembeszáll Annával.

Amikor ingerülten tudtára adta testvérének az érzéseit, a nő első reakciója egy megkönnyebbült sóhaj volt.
- Ideje, hogy megosszam őt veled, Del - folytatta. - Már-már kikészít.
- De mit tegyek? - rimánkodott Del.
- Az isten szerelmére, mindent helyetted kell csinálnom? Tedd azt, amit én!
- Mi az?
- Felvettem egy alig valamit takaró rongyot, megjelentem előtte, majd adtam neki néhány pohár vodkanarancsot. Egy pillanat alatt lázba jött, onnantól kezdve könnyű volt - és már a vodkára sincs szükség.
- De esténként sosincs itthon. Az egyetlen este, amikor nem hozzád megy, amikor az edzőteremben van, mint ahogy most is. Mikor lesz így lehetőségem?
- Egyszerű - válaszolt Anna. - Kedd esténként Dan a klubjába megy. Megmondom Alannek, hogy nem találkozhatunk a következő kedden, mert üzleti tárgyalásra kell mennem, vagy valami ilyesmi. Alan itthon lesz, és megkapod a lehetőségedet.
- Mi van akkor, ha nem kíván engem és undorítónak találja majd a felajánlkozásomat?
- Del, nem oldhatok meg mindent helyetted. Improvizálj; jelenj meg előtte úgy, ami lehet, hogy felajánlkozó, de lehet, hogy nem. Találd ki, hogyan, ahogy én is megtettem magam.

Mivel elszánta magát, Del már nem visszakozott. Bár zaklatott volt a dolog kimenetele miatt, egyszerű tervet eszelt ki. Imádkozott, hogy Dan nehogy otthon maradjon estére és Alan ne menjen edzeni.

Ahogy remélte, egyedül maradt Alannel, azonban a fiú nyugtalan és barátságtalan volt. Fel-alá járkált egyik helyről a másikra, sehol sem tudott megállapodni, semmivel sem tudta lekötni magát néhány percnél tovább.
Del nagyon jól tudta, mi volt a baja: Anna, aki megvonta tőle a ma esti szexet. Megragadta a lehetőséget, felhasználta hozzá a legtöbb szexuális klisét, amit csak ismert, és belépett a nappaliba, ahol Alan ült savanyú arccal, gondolataiba feledkezve. Anyján csak egy bugyi és egy melltartó volt. Alan már korábban is látta ilyen ruházatban Delt, ez alkalommal azonban egy lobbanásnyi érdeklődés is csillant a szemében.
- Kedvesem, megpróbáltam kikapcsolni a melltartómat, de nem sikerül. Apád szokott segíteni, de nincs itthon, úgyhogy volnál olyan kedves...
- Persze - vágta rá Alan gyorsan. Kikapcsolta a melltartó csatját, aminek nyilvánvalóan nem volt semmi baja.
- Köszönöm, szívem - trillázta Del. Valahogy amint kikapcsolódott a melltartó, rögtön le is hullott a földre. - Micsoda buta dolog - kuncogott.

Ha csak a kicsatolás lett volna a célja, rögtön felvette volna a padlóról a ruhadarabot és kisietett volna a szobából. Ő ehelyett tovább nézte Alant a szobában állva, és meg sem próbálta eltakarni a melleit. Alan visszabámult rá, és férfiassága emelkedni kezdett.

Mindketten csak álltak, szívük hevesen dobogott, mindkettejük a másik lépésére várt, de túlságosan félt az elutasítástól. Del szakította meg végül a csendet.
- Alan - kezdett bele fojtott hangon -, tudok Annáról és rólad, és szeretném... szeretném, amit neki... Istenem, bocsáss meg, Alan, de én olyan...
Képtelen volt befejezni. Fiához lépett, aki lehajolt hozzá és mohón megcsókolta, egyik kezével a mellébe markolva. Del szorosan hozzábújt, csípője egy mozdulatával nekinyomta ágyékát. Érezte fia hozzá préselődő merev péniszét, reagálva minden mozdulatára. Már tudta, hogy megnyerte Alant magának.
Ha még maradt is volna benne egy szemernyi kétség, Alan rögtön eloszlatta.
- Minden rendben, anya - suttogta -, már nagyon régóta akartalak.
"Tehát Annának igaza volt - gondolta Del -, vannak fiúk, akik szexuálisan kívánják az anyjukat." Egy dolog már teljesen biztos volt: hogy az anya is veszettül vágyott a fiára.
Alan lefektette a puha szőnyegre és újra megcsókolta, mélyen és éhesen. Keze képtelen volt megállni anyja mellein, csak gyúrta őket kitartóan. Aztán sietve felegyenesedett hogy levetkőzzön, majd levette anyja bugyiját is. Del újra láthatta fia péniszének csodálatos tornyát, aminek végéből tiszta, ragadós folyadék szivárgott.
Kezét anyja feneke alá tette, felemelte, hogy lehajolva megcsókolhassa a vulvát. Nyelvét a kisajkak közé vezette, le egészen az alagút bejáratáig. Del sikoltozott, magával ragadta a szexuális sóvárgás eufórikus állapota.
Magában akarta érezni őt. Tudta, hogy máris az orgazmus határán van, és küzdenie kellett, hogy ne lépje át.
- Gyere belém, szívem, gyere belém... Kellesz nekem...

Alan, legalább annyira kiéhezve anyjára, mint az őrá, a szélesre tárt lábak közé hasalt és behatolt. A hüvely eddigre szinte megtelt a női folyadékkal. Mélyre döfte szerszámát. Del érezte, amint a farok eléri hüvelye végét.

Elkezdett reszketni, az orgazmusát nem tudta tovább visszatartani. Sok nőhöz hasonlóan, akik átélték már ezt az ambivalens érzést, könyörgött, hogy hagyja abba.
- Ne, kedvesem... ne... Ne tedd... Hagyd abba... ez már kínzás... kérlek.
Aztán az orgazmus teljes erejével tört rá, a sikolyai pedig megváltoztak.
- Ó, igen... igen... igen... kérlek, ne hagyd abba... Ne hagyd abba!

Az Alanből kitört üvöltés diadalkiáltásnak hallatszott. Spermája kilőtt péniszéből, robbanó erővel csapódott Del hüvelyének végéhez. Del visított az édes kíntól, s az orgazmus újabb hulláma csapott át rajta. Spermája minden lövellésére Alan hangosan felnyögött. Még egy utolsót löketet küldtek, aztán heréi megpihentek.

Ahogy Del tovább vonaglott fia alatt, a fülébe susogta:
- Csodálatos, drága... ezelőtt sosem... semmi hasonló... soha... nem mentem el így.
Még nem ismerte fia szexuális erejét. Majdnem rögtön azután, hogy alábbhagyott az orgazmus utolsó hulláma, fia már pumpálni is kezdett benne.
Del szinte megrémült a teljesítménytől.
- Nem lehet, drágám... még nem... nem lehetséges... ó, istenem!
Lehetséges volt, és Alan meg is tette. Ez alkalommal a magva nem robbant, hanem mintha ömlött volna belé.

Del feküdt, átadta magát a fiának, a szeretet olyan fájdalmát érvezve, amilyet eddig nem ismert, még akkor sem, amikor Dan elvette a szüzességét. Akarta, hogy Alan birtokolja őt, ő pedig adja és adja és adja neki a gyönyört. "Legyek az övé olyan gyakran, ahogy csak kívánja... fárasszon ki amennyire csak akar, akkor is adni fogok."

Ezek nyilvánvalóan a szeretet és a vágy gondolatai voltak. Eddig sem Del, sem Alan nem készült fel ilyen szenvedélyre. Del még mindig Danhez tartozott, Alan pedig még mindig kívánta szeretett Annáját. Így Dan - tudtán kívül - Alannel osztozott Delen, aki Annával osztozott Alanen.
Két éve alakult ki közöttük ez a bonyolult kapcsolat, s ez komoly összetartó erőnek bizonyult. Azonban ki tudja, mit tartogat számukra még a jövő?


Szextörténet ajánló:


Pinageci


Úgy esett, hogy a párom jóvoltából felhagytam a monogámiával, és én is elkezdtem körúlnézni a piacon. Mondván ha neki lehet, akkor nekem is. Kicsit nehéz dolgom volt, mert családi cégben dolgoztam, és az indulási érkezési infók naprakészek voltak. Így hát váltottam, már nem vagyok szem elött, és mi a legjobb hely az ismerkedésre? Igen, a vendéglátás. Mondanom sem kell, hogy sötétedés után mindenki....

Hárman részegen az ágyban


A történet úgy kezdődött, hogy júliusban elkísértem barátnőmet a 10 éves érettségi találkozójukra.Neki nem volt férje, s "ugye mégis ciki egyedül menni" -- volt az indoklás. Este 7 felé gyülekeztünk egy étterem különszobájában,s megjelent egy tanárnőjük is. Mindenki elmondta az elmúlt tíz év eseményeit. Boldog anyukák, szinglik, többszörösen elvált, már-már férfigyűlölő csajok egyaránt beszámoltak....

A leszbikus tanárnő


Tizennégy voltam.Tapasztalatlan,lüke kis fruska.Az igazi szexről még fogalmam sem volt,de már kipróbáltam a maszturbálást és egykettőre masztifüggő lettem.A nyári szünetben nem volt olyan nap hogy ne kényeztettem volna magam a szobámban naponta többször is.

Aztán elkezdődött a suli és egyre nehezebben viseltem,hogy nem tudom lüktető puncimba meríteni az ujjaimat.Rászoktam arra hogy ....

Vivi úrnő


Az egész akkor kezdődött mikor a legjobb barátnőmmel Vivivel egy csendes délutáni napon kávézás közepette vágyainkról beszélgettünk. És én elmondtam neki, hogy bár megelégszem a sima szexel is, de amire igazán vágyom az az, hogy valakinek a szolgája lehessek, kipróbálhassam, hogy milyen az ha ostorral vernek el… Vivi pedig csak hallgatott, mondhatni meg is értett engem. Ami érdekes volt, hogy nem ....

Mukahelyi orál


Este kilenc körül lehetett az idő. Péter éppen az íróasztala mögött ült és valamit körmölt. Tudta, hogy hamarosan vége a munkaidőnek és mehet haza. Péter egy középmagas, jóképű, kicsit sportos testalkatú, barna hajú zöld szemű huszonhárom éves hivatalnok. Öltözéke egy szürkés öltöny. Ekkor kijött a főnöknője az irodából. Gyönyörű nő. Fekete kosztümben volt. Ő maga olyan 163 cm magas. Nem éppen cso....

A geci íze


Sziasztok újra itt volnék egy újabb történettel, ahogy megígértem. Ez az eset talán két hónapja történt meg velem. Éppen a (most már)volt barátomnál voltam, ahogy az lenni szokott délután. Megint videóztunk, nem tudom mit néztünk, nem emlékszem rá, de nem is ez a lényeg. A film elejénél járhattunk amikor szokás szerint elkezdett nézni engem a párom. Ilyenkor tudom, hogy rá kell néznem mélyen a sze....







Szextörténet címkék

haverok | menstruál | nagy kujon | forró | tönkretette |
Az oldalra beküldött szextörténetek, erotikus, és pornográf történetek a felhasználóktól származnak, ezért a szolgáltató felelősséget nem vállal! Ha az oldalon jogsértő, vagy egyéb okból kifogásolható történetet, szexuális tartalmú írást találsz, akkor azt jelezd a szerkesztőknek, és eltávolítjuk.