Csak erotika
Igazából kifejezetten dilisnek tartottam, amikor tavaly nyáron először beszélgettünk. Oda jár gitározni, ahova én, egészen ügyes lány, és aznap kivételesen együtt voltunk órán. Szőkés, hosszú és kócos haja volt akkor. Fekete szemei végig úgy csillogtak, hogy úgy éreztem: ez a csaj egy boszorkány. Mintha az egész élet egy vicc lett volna számára. Mindenkit kinevetett mindenért, saját magát is. Tökéletesen elérte, hogy minden megnyilvánulása előtt értetlenül álljunk. Másnap elutaztam, méghozzá egy évre Angliába, így amolyan búcsúzás ízű volt az a gitáróra. Együtt mentünk ki a kapuhoz, a táv valahogyan kínzóan rövidnek bizonyult. Miért? Kifaggatott, hogy hova és miért megyek, ellátott ezernyi jótanáccsal, majd meg kellett ígérnem neki, hogy vigyázni fogok magamra.
- Hát akkor jövőre találkozunk...- köszönt el, hunyorgott a tűző nap miatt. Bűbájosnak tartottam.
- Remélem... - és tényleg reméltem. Mosolyogva bólintott, sarkon fordult, és egy évig nem láttam viszont.
Tizenhat éves volt akkor, és éppen hatvan perce ismertem.
Mikor először megláttam, arra gondoltam, hogy rá fogok esni. A gitártokom beakadt egy idióta módon elhelyezett székbe, én meg meglepetésemben nem néztem a lábam elé, hanem estem, de ő ügyesebbnek bizonyult, és elkapott. Nevetésem ugyan nem leplezte piruló arcomat, de némi magabiztosságot magamra erőltetve bemutatkoztam megmentőmnek. Hát, nézzük csak, ha már az Úr hímneműnek teremtette: hosszú haj (vörösesbarna?), vékony test, zöldesbarna szemek. Nálam nem sokkal magasabb... Tökalsó. Ó. Mosolya kedves. Ha nem is álomférfi számomra, de volt benne valami megnyerő. Hamar megtudtam, hogy egy évre elmegy. Ne, akkor, ne legyen megnyerő! Az óra véget ért.
A kaput kinyitotta előttem, elköszöntünk, a fenébe.
-
Eh, újra itthon! Hiányzott már. Gitározni nem sokat tudtam kint, körülbelül harmadik utam a tanárhoz vezet. Alaposan el vagyok maradva... Megbeszélünk egy pénteket következő alkalom gyanánt. Péntek. Milyen ismerős ez a lány, biztos találkoztunk már. Hát persze... A haja sötétebb lett és hosszabb, a szeme komolyabb, de ő az.
Remélem nem lesznek ma sokan... Ó, ki ez a srác? Ismerős. Hiszen ez... Eltelt egy év?
Attól kezdve minden pénteken együtt téptük a húrokat, és egyre jobban megkedveltem. Noha már nem nevetett ki, ugyanolyan elvarázsoltan viselkedett (s valahogyan minket is elvarázsolt). Kisugárzás? Nem tudtam hová tenni az érzelmeimet iránta. Noha a világért sem kérdeztem volna meg, hogy van-e barátja, megtudtam rá a választ, pontosabban megláttam: magas, szőke, jóképű. Nos, ha azt állítanám, hogy e tény hidegen hagyott, egyértelműen hazudnék, de igyekeztem a féltékenység néven futó aprócska érzelmet elnyomni magamban. Mindenesetre, ha a boszorkány elmosolyodott, tigrisbukfencet vetett a gyomrom. Soha nem mentek jól a tigrisbukfencek.
Kérem szépen, nekem barátom volt. Előtte gyakran hagytam figyelmen kívül e tényt, a hűség számomra hírből ismert fogalom volt, így elhatároztam, ezúttal rendes lány leszek. Nem flörtöltem senkivel, nem gabalyodtam össze ismeretlenekkel koncerten (noha így ismertem meg az akkor aktuálist). Talán éppen ezért volt veszélyes. Az a gitáros srác nem alhasból kiinduló vágyaim csillapítását jelentette volna. Egyszerűen azon kaptam magam, hogy szerettem a péntek délutánokat. Jó volt vele beszélgetni. És ennyi. (eegen, csak ennyi....)
De rohadt hideg van...! Gémberednek az ujjaim, gyűlölöm ilyenkor fogni a gitártokot. Felugrok a buszra, találok egy helyet is, hála az égnek. Egy megálló múlva felszáll valaki... csak nem? Háttal ül le, mögé kell lopózzak. Hangosan köszönök, hogy összerezzen.
- Jé, szia!
- Heló... ülj le mellém nyugodtan. - megilletődök: vörösek a szemei, sehol a vidámság.
- Valami baj van?- kérdezem hihetetlenül agyafúrtan.
- Nincs.
Csend.
- Hjaj, te, olyan hideg van, nem? Annyira fázom. Alig volt időm gyakorolni, szóval lehet, hogy ma rosszul megy... Te nem fázol? - és beszél, beszél, beszél, a hangja megremeg, az egyik mondat után elerednek a könnyei, patakokban folynak az arcán, elárasztják a kabátját, de a szövegelést egy másodpercre sem hagyná abba. -Kéne vennem pengetőt, elég kopott az, ami most van...
- Te...
- Kipróbáljak szerinted egy másik márkát?
- Ööö... aha. Te!
- Igen?
- Kérsz egy zsepit?
- Aha. - és elmosolyodik. Ej, úristen...
Nem, azért sem fogok sírni. Nem láthat így engem senki. S lassan sikerül is visszafojtanom mindent, de gitáros srác leül mellém. Azonnal rákérdez. De a hangjának miért van olyan töltete, hogy most azonnal hozzá akarjak bújni? Megpróbálom kibeszélni magamból a könnyeket, azonban azok észrevétlenül leszánkáznak az arcomon. Tudom, hogy engem néz, de a tekintetét nem állanám. Ad nekem egy zsepit, és örülök, hogy itt van.
.
"Haza akarok menni"- gondoltam a koncerten. Mindenki teljesen részeg volt, és csak azért mentem el rá, mert kegyetlen nagy veszekedést sikerült összecsiholnunk a barátommal, ingerültségemből kifolyólag pedig a családommal is, s úgy gondoltam, egy kis szórakozás nem árthat. Tévedtem. Iszonyatosan szükségem volt valakire, aki szeret. Hála neked, rezgőaksi, megéreztem, hogy csörög a telefonom, így kimentem a tömegből. Nos, a barátom szerint minden voltam, csak épp úrihölgy nem, részegen recsegte-üvöltötte a fülembe, hogy állítólag megcsalom, állítólag látták, állítólag mindenki tudja, állítólag nem hordott még ekkora cédát e föld a hátán. Nem tudtam, csak sejtettem, hogy a hamis információkat kitől kapja: nekem rosszakaróm, neki ellenkezőleg. Hidegvérűen nyomtam ki az ordenáré rágalmakat. Kirohantam az utcára. Döbbenetesen, jegesen hideg volt, a kabátom bent maradt persze... Sírni kezdtem.
- Hé te!
Megfordultam a hangra.
Láttam, hogy telefonál, ahogyan azt is láttam, hogy szürkévé változik az arca, majd elrohan. Nem gondolkoztam azon, hogy helyénvaló lenne-e utána menni, egyszerűen csak a nyomába eredtem. Rákiáltottam, a karjaimba vettem, és dideregve sírt a mellkasomon. Hosszú idő telt el így, simogattam, hogy megnyugtassam. Ujjaimmal beletúrtam a hajába a tarkójánál, s erre magához szorított. Éreztem, hogy abbahagyta a sírást. Feljebb emelte a fejét, a nyakamon éreztem a leheletét, s ebbe belebizsergett egész testem. Nyakát kezdtem el cirógatni, az ujjaim néha elkalandoztak az arca és az álla felé. Lassan csináltam mindent, félve attól, hogy eltaszít magától. Nem akartam kihasznáni a gyengeségét. Ő azonban egyre csak szorított. Mikor egy pillanatra az ajkaihoz értem, felsóhajtott, s egy kicsit megvonaglott a teste. Mindent elkövettem, hogy vágyam ne legyen nyilvánvaló számára, de önuralmamat kezdtem elveszíteni. Nem. Nem engedhettem...
- Figyelj csak... - toltam el magamtól - megfázol, menjünk be.
- Nem akarok oda visszamenni. - sértetten és zavartan nézett rám.
- Itt akarsz megfagyni?
- Haza akarok menni...
- Egyedül nem engedlek el.
- Gyere velem.
.
Nem megyek el nélküle. Nem lakom messze, szerencsére, de a rövid úton alig szól hozzám. A lépcsőház sírhoz hasonlítható. De szükségem van rá! A lakás csendes, alszanak az otthoniak. Teljesen hülye vagyok...
- Na, hát akkor - köszönne el suttogva, de nem engedem.
- Ne menj el....
- Nem akarok zavarni.
- Jó, ha elmész, sikítok.
- Ne csináld ezt!
Bezárom az ajtót. Mit akarok én? Tudom, hogy mit érez, érzem, hogy fél, sejtem, hogy maradna. A kabátjából kiveszem a kulcsait, a szobámba rohanok vele, jön utánam lábujjhegyen. Vigyorogva az ágyamra ülök.
- Add vissza! - mondja félhangosan, megragadja a kezeimet. Adja a fene... Már előttem térdel, húzom magamhoz, közelebb vagyunk már sokkal...
- Add vissza...- suttogja az ajkaimnak, megharapja őket gyengéden, sóhajtásunk közössé válik, éhesen elnyeljük egymást
- Add vi-hi-sza... - nyögi a nyakamba, ó te jó ég, már két vállra fektetett... kezei besiklanak a pólóm alá, lehúzza rólam gyorsan, de én sem vagyok rest, s rövidesen rajtam már csak egy bugyi van, rajta alsónadrág. Csókolja a melleimet, felváltva harapja őket. Megszívja az egyiket, s belőlem hörgésszerű sóhaj szakad ki. Nem hagynám, hogy ő így feltüzelve ne részesüljön semmiből, de láthatóan adni vágyik csak: nyelve halad lefelé, keze félre tolja a bugyimat, hogy helyet adjon valami másnak. Ahogy hozzám ér, párnámba harapok, hogy ne sikoltsak, egyre gyorsabb és gyorsabb: testem megfeszül, ahogy élvezek el. Ő rajtam újra, felkelnék a rövid pihenő után, hogy foglalkozzak vele, de visszanyom az ágyra. Meztelenek vagyunk mindketten, ahogyan a magasságos megteremtett. Megérzem előnedveit a hasamon, lenyúlok a kezemmel. Csak simogatom. Ő gyengül. A következő lesz, akit két vállra fektetnek. Nyelvem végigfuttatom rajta, csak aprókat szívogatok mindenütt, de ő nem bírja: felhúz magához, s lassan ereszkedem rá. Csak higgadtan. De a ritmus begyorsul, majd én kerülök alulra újra, s a vállamba nyögve éri el a vég: izzadt testünk eggyé válva ernyed el. Mennyi idő eltelik így...
-
Fáradtan feküdtünk egymás mellett, cirógattam melleit, hasát, mindenét. Nem tudtam hinni a szememnek, a történteknek. Gyönyörűnek láttam. Magamhoz húztam, átöleltem és megnyugodtam.
.
- Mennyi az idő?
- Nem mindegy?
- De. Végülis, mindegy...
- Te!
- Na?
- Szeretlek, banya.
Szextörténet ajánló:
Egy valódi domina és egy valódi csicska
Én egy 26 esztendős sissy boy vagyok ekkor még, akinek az egyik álma az volt, hogy legalább egyszer kipróbálja magát a BDSM világába. Igen, mindig is kíváncsi voltam milyen lehet igazán szolgálni, megalázkodni egy domináns nő lábai előtt. Ezért is keresgéltem az interneten ilyen nők után. Találtam is egy dominát aki az akkori adatlapja szerint egy 30 éves, 178 cm magas, 64 kg-s gyönyörű hosszú ba....
Játszótéri bAszélgetések
Évivel közös lakóparkban élünk. Mégis a játszótéren ismertük meg egymást. Én a lányommal, ő a kisfiával volt lennt aznap délután. A honta mellett állva beszélgetni kezdtünk. Gyönyörü természetes vörös haja volt és olyan tiszta zöld szeme, hogy mosolyával a vesémig hatolt. Alakja a 30as korának megfelelt, érett szexi nő volt karbantartott nőies alakkal és szép nagy de testéhez kiválóan passzoló cic....
Szexmotel
Talán már több mint egy éve tart a felismerés és a felfokozott izgalom, amely kettőnk között izzik. Szerelem ami mivel érett nő és férfi vagyunk, testi kielégülés felé sodortatik, mely ellen nem akarunk tenni, sőt vagyunk rá.
Egy kisvárosi motel szoba kulcsát mint vágyunk beteljesülésének zálogát fogom kezemben. Kézen fogva lépünk be a szobába. Megszűnik a külvilág, csak ketten vagyunk. Érz....
Első popószex
2 éve voltunk együtt, mikor első közös albérletünket kivettük. Kertes házat sikerült találni, ahol kedvemre napozhattam meztelenül a hátsó kertben. Egy meleg nyári délután éppen a pléden feküdtem meztelenül, mikor hazaérkezett Dani a barátom. Adott egy kis puszit és ment is tusolni, kajálni. Egy fél óra múlva kb ahogy megfordultam láttam, hogy a nappali ajtajában áll nincs rajta semmi, és éppen a ....
Apáca szex történet 2. rész
Lilit szobalánya várta a folyosón. A lány fiatal volt, alig tizennégy éves. Szemrevaló, szőke fruska. Lili szótlanul karon fogta és behúzta a szobába. A szobalány döbbenten nézett az apácára.
- Dicsértessék... - dadogta, mire Lili türelmetlenül szólt:
- Én vagyok az, te buta!
- Erre a lány még jobban megzavarodott.
- Készítsd el a fürdővizemet!
Lili idegesen járk....
Szállodai szex történet
.... az ajtó nyílik... Megjelenésétől azonnal forró lesz a nemi szervem, mellbimbóm merevedik. Megcsókol, leül elém az ágyra. Lassan lehúzom magamról a ruhát, nem viselek sem melltartót, nem takarja semmi a finom, ízletes háromszöget. Ott állok előtte meztelenül, éhesen és nedvesen. Kezembe adja a vörös csipkét, ujjával közben végigsimít a szeméremajkak között. Sóhajom közepette morzsolom kemény m....
