Csak erotika
Igazából kifejezetten dilisnek tartottam, amikor tavaly nyáron először beszélgettünk. Oda jár gitározni, ahova én, egészen ügyes lány, és aznap kivételesen együtt voltunk órán. Szőkés, hosszú és kócos haja volt akkor. Fekete szemei végig úgy csillogtak, hogy úgy éreztem: ez a csaj egy boszorkány. Mintha az egész élet egy vicc lett volna számára. Mindenkit kinevetett mindenért, saját magát is. Tökéletesen elérte, hogy minden megnyilvánulása előtt értetlenül álljunk. Másnap elutaztam, méghozzá egy évre Angliába, így amolyan búcsúzás ízű volt az a gitáróra. Együtt mentünk ki a kapuhoz, a táv valahogyan kínzóan rövidnek bizonyult. Miért? Kifaggatott, hogy hova és miért megyek, ellátott ezernyi jótanáccsal, majd meg kellett ígérnem neki, hogy vigyázni fogok magamra.
- Hát akkor jövőre találkozunk...- köszönt el, hunyorgott a tűző nap miatt. Bűbájosnak tartottam.
- Remélem... - és tényleg reméltem. Mosolyogva bólintott, sarkon fordult, és egy évig nem láttam viszont.
Tizenhat éves volt akkor, és éppen hatvan perce ismertem.
Mikor először megláttam, arra gondoltam, hogy rá fogok esni. A gitártokom beakadt egy idióta módon elhelyezett székbe, én meg meglepetésemben nem néztem a lábam elé, hanem estem, de ő ügyesebbnek bizonyult, és elkapott. Nevetésem ugyan nem leplezte piruló arcomat, de némi magabiztosságot magamra erőltetve bemutatkoztam megmentőmnek. Hát, nézzük csak, ha már az Úr hímneműnek teremtette: hosszú haj (vörösesbarna?), vékony test, zöldesbarna szemek. Nálam nem sokkal magasabb... Tökalsó. Ó. Mosolya kedves. Ha nem is álomférfi számomra, de volt benne valami megnyerő. Hamar megtudtam, hogy egy évre elmegy. Ne, akkor, ne legyen megnyerő! Az óra véget ért.
A kaput kinyitotta előttem, elköszöntünk, a fenébe.
-
Eh, újra itthon! Hiányzott már. Gitározni nem sokat tudtam kint, körülbelül harmadik utam a tanárhoz vezet. Alaposan el vagyok maradva... Megbeszélünk egy pénteket következő alkalom gyanánt. Péntek. Milyen ismerős ez a lány, biztos találkoztunk már. Hát persze... A haja sötétebb lett és hosszabb, a szeme komolyabb, de ő az.
Remélem nem lesznek ma sokan... Ó, ki ez a srác? Ismerős. Hiszen ez... Eltelt egy év?
Attól kezdve minden pénteken együtt téptük a húrokat, és egyre jobban megkedveltem. Noha már nem nevetett ki, ugyanolyan elvarázsoltan viselkedett (s valahogyan minket is elvarázsolt). Kisugárzás? Nem tudtam hová tenni az érzelmeimet iránta. Noha a világért sem kérdeztem volna meg, hogy van-e barátja, megtudtam rá a választ, pontosabban megláttam: magas, szőke, jóképű. Nos, ha azt állítanám, hogy e tény hidegen hagyott, egyértelműen hazudnék, de igyekeztem a féltékenység néven futó aprócska érzelmet elnyomni magamban. Mindenesetre, ha a boszorkány elmosolyodott, tigrisbukfencet vetett a gyomrom. Soha nem mentek jól a tigrisbukfencek.
Kérem szépen, nekem barátom volt. Előtte gyakran hagytam figyelmen kívül e tényt, a hűség számomra hírből ismert fogalom volt, így elhatároztam, ezúttal rendes lány leszek. Nem flörtöltem senkivel, nem gabalyodtam össze ismeretlenekkel koncerten (noha így ismertem meg az akkor aktuálist). Talán éppen ezért volt veszélyes. Az a gitáros srác nem alhasból kiinduló vágyaim csillapítását jelentette volna. Egyszerűen azon kaptam magam, hogy szerettem a péntek délutánokat. Jó volt vele beszélgetni. És ennyi. (eegen, csak ennyi....)
De rohadt hideg van...! Gémberednek az ujjaim, gyűlölöm ilyenkor fogni a gitártokot. Felugrok a buszra, találok egy helyet is, hála az égnek. Egy megálló múlva felszáll valaki... csak nem? Háttal ül le, mögé kell lopózzak. Hangosan köszönök, hogy összerezzen.
- Jé, szia!
- Heló... ülj le mellém nyugodtan. - megilletődök: vörösek a szemei, sehol a vidámság.
- Valami baj van?- kérdezem hihetetlenül agyafúrtan.
- Nincs.
Csend.
- Hjaj, te, olyan hideg van, nem? Annyira fázom. Alig volt időm gyakorolni, szóval lehet, hogy ma rosszul megy... Te nem fázol? - és beszél, beszél, beszél, a hangja megremeg, az egyik mondat után elerednek a könnyei, patakokban folynak az arcán, elárasztják a kabátját, de a szövegelést egy másodpercre sem hagyná abba. -Kéne vennem pengetőt, elég kopott az, ami most van...
- Te...
- Kipróbáljak szerinted egy másik márkát?
- Ööö... aha. Te!
- Igen?
- Kérsz egy zsepit?
- Aha. - és elmosolyodik. Ej, úristen...
Nem, azért sem fogok sírni. Nem láthat így engem senki. S lassan sikerül is visszafojtanom mindent, de gitáros srác leül mellém. Azonnal rákérdez. De a hangjának miért van olyan töltete, hogy most azonnal hozzá akarjak bújni? Megpróbálom kibeszélni magamból a könnyeket, azonban azok észrevétlenül leszánkáznak az arcomon. Tudom, hogy engem néz, de a tekintetét nem állanám. Ad nekem egy zsepit, és örülök, hogy itt van.
.
"Haza akarok menni"- gondoltam a koncerten. Mindenki teljesen részeg volt, és csak azért mentem el rá, mert kegyetlen nagy veszekedést sikerült összecsiholnunk a barátommal, ingerültségemből kifolyólag pedig a családommal is, s úgy gondoltam, egy kis szórakozás nem árthat. Tévedtem. Iszonyatosan szükségem volt valakire, aki szeret. Hála neked, rezgőaksi, megéreztem, hogy csörög a telefonom, így kimentem a tömegből. Nos, a barátom szerint minden voltam, csak épp úrihölgy nem, részegen recsegte-üvöltötte a fülembe, hogy állítólag megcsalom, állítólag látták, állítólag mindenki tudja, állítólag nem hordott még ekkora cédát e föld a hátán. Nem tudtam, csak sejtettem, hogy a hamis információkat kitől kapja: nekem rosszakaróm, neki ellenkezőleg. Hidegvérűen nyomtam ki az ordenáré rágalmakat. Kirohantam az utcára. Döbbenetesen, jegesen hideg volt, a kabátom bent maradt persze... Sírni kezdtem.
- Hé te!
Megfordultam a hangra.
Láttam, hogy telefonál, ahogyan azt is láttam, hogy szürkévé változik az arca, majd elrohan. Nem gondolkoztam azon, hogy helyénvaló lenne-e utána menni, egyszerűen csak a nyomába eredtem. Rákiáltottam, a karjaimba vettem, és dideregve sírt a mellkasomon. Hosszú idő telt el így, simogattam, hogy megnyugtassam. Ujjaimmal beletúrtam a hajába a tarkójánál, s erre magához szorított. Éreztem, hogy abbahagyta a sírást. Feljebb emelte a fejét, a nyakamon éreztem a leheletét, s ebbe belebizsergett egész testem. Nyakát kezdtem el cirógatni, az ujjaim néha elkalandoztak az arca és az álla felé. Lassan csináltam mindent, félve attól, hogy eltaszít magától. Nem akartam kihasznáni a gyengeségét. Ő azonban egyre csak szorított. Mikor egy pillanatra az ajkaihoz értem, felsóhajtott, s egy kicsit megvonaglott a teste. Mindent elkövettem, hogy vágyam ne legyen nyilvánvaló számára, de önuralmamat kezdtem elveszíteni. Nem. Nem engedhettem...
- Figyelj csak... - toltam el magamtól - megfázol, menjünk be.
- Nem akarok oda visszamenni. - sértetten és zavartan nézett rám.
- Itt akarsz megfagyni?
- Haza akarok menni...
- Egyedül nem engedlek el.
- Gyere velem.
.
Nem megyek el nélküle. Nem lakom messze, szerencsére, de a rövid úton alig szól hozzám. A lépcsőház sírhoz hasonlítható. De szükségem van rá! A lakás csendes, alszanak az otthoniak. Teljesen hülye vagyok...
- Na, hát akkor - köszönne el suttogva, de nem engedem.
- Ne menj el....
- Nem akarok zavarni.
- Jó, ha elmész, sikítok.
- Ne csináld ezt!
Bezárom az ajtót. Mit akarok én? Tudom, hogy mit érez, érzem, hogy fél, sejtem, hogy maradna. A kabátjából kiveszem a kulcsait, a szobámba rohanok vele, jön utánam lábujjhegyen. Vigyorogva az ágyamra ülök.
- Add vissza! - mondja félhangosan, megragadja a kezeimet. Adja a fene... Már előttem térdel, húzom magamhoz, közelebb vagyunk már sokkal...
- Add vissza...- suttogja az ajkaimnak, megharapja őket gyengéden, sóhajtásunk közössé válik, éhesen elnyeljük egymást
- Add vi-hi-sza... - nyögi a nyakamba, ó te jó ég, már két vállra fektetett... kezei besiklanak a pólóm alá, lehúzza rólam gyorsan, de én sem vagyok rest, s rövidesen rajtam már csak egy bugyi van, rajta alsónadrág. Csókolja a melleimet, felváltva harapja őket. Megszívja az egyiket, s belőlem hörgésszerű sóhaj szakad ki. Nem hagynám, hogy ő így feltüzelve ne részesüljön semmiből, de láthatóan adni vágyik csak: nyelve halad lefelé, keze félre tolja a bugyimat, hogy helyet adjon valami másnak. Ahogy hozzám ér, párnámba harapok, hogy ne sikoltsak, egyre gyorsabb és gyorsabb: testem megfeszül, ahogy élvezek el. Ő rajtam újra, felkelnék a rövid pihenő után, hogy foglalkozzak vele, de visszanyom az ágyra. Meztelenek vagyunk mindketten, ahogyan a magasságos megteremtett. Megérzem előnedveit a hasamon, lenyúlok a kezemmel. Csak simogatom. Ő gyengül. A következő lesz, akit két vállra fektetnek. Nyelvem végigfuttatom rajta, csak aprókat szívogatok mindenütt, de ő nem bírja: felhúz magához, s lassan ereszkedem rá. Csak higgadtan. De a ritmus begyorsul, majd én kerülök alulra újra, s a vállamba nyögve éri el a vég: izzadt testünk eggyé válva ernyed el. Mennyi idő eltelik így...
-
Fáradtan feküdtünk egymás mellett, cirógattam melleit, hasát, mindenét. Nem tudtam hinni a szememnek, a történteknek. Gyönyörűnek láttam. Magamhoz húztam, átöleltem és megnyugodtam.
.
- Mennyi az idő?
- Nem mindegy?
- De. Végülis, mindegy...
- Te!
- Na?
- Szeretlek, banya.
Szextörténet ajánló:
Fiatal fiú, mature nő
Hol is kezdjem...
15 éves voltam, mikor elkezdtem angol magántanárhoz járni.
A család régi ismerőse a nő, nevezzük Esztinek. Eszti akkor 19 éves volt, jó angolos, mellesleg nagyon jó nő... legalábbis szerintem. Gyönyörű, leomló sötétbarna haja, sötétbarna szemei, formás arca és telt, piros ajkai voltak. Nőiesen telt alakja, szép nagy cicijei és formás Popsija egészen szép összhatást ....
Pornó fantáziák
Sziasztok .A páromat hosszú éveken keresztül próbáltam rávenni , próbáljuk ki hármasban .Néha már úgy tűnt sikerül,de végül mégsem adta be a derekát.Tehát maradt a fantázia világa/ami valljuk be nem is olyan rossz/ Jó szórakozást -feltéve ha tetszik.
Kedvesem : Te az ágyon fekve kezed ,lábad megkötözve.Egyikük gyengéden nyalja csiklódat s közben finoman ujjaza barlangodat.A másik cs....
A legénybúcsú, és a nők teljes megalázása
Két hónapja volt az egyik haver legénybúcsúja, hívtunk is a buliba két fullextrás ribancot. Mondjuk nem voltak olcsóak (különösen egész éjszakára), de tizenvalahányan összedobtuk, hadd legyen a srácnak egy húzós élménye...
Megjöttek a fizetős bukszák, az egyik szőke, a másik fekete, a netes prostibörzén választottuk ki őket, valahol az átlagos bérnőstények és luxuskurvák kö....
Dupla élvezet
Nagyon jól nézett ki az a két nő. Ági és én csak ültünk az autóban, és figyeltük őket. Az egyiknek, szőke haja volt. A másiknak olyan vörös haja volt, mint a tűz. Ajkait ellenállhatatlanná varázsolta a vörös rúzs. Ági meg én gyakorlatilag elakadt lélegzettel néztük, ahogy a két nő kiszáll az autóból, a csomagtetőre ül, és élénk sörözésbe kezd. A rendőrök sosem járnak a pápai halastó környékén, úgy....
Asszonyok és Komák - A céges vacsora
Még senki sem tudta, hogy szerepel-e az elküldendők listáján, ám a bizonytalan helyzet ellenére is izgatott készülődés zajlott. Mintha nem számítana a holnap, nem számítana semmi, minden a céges vacsora körül forgott.
A nők reggeltől kezdve el-eltünedeztek, és másfél-két óra múltán vadonatúj színű vagy formájú frizurával tértek vissza. A vidékiek elkéredzkedtek délutánról, hogy legyen idej....
Vörös démon
Sziasztok! Ez a sztori 2018 júliusában történt. Remélem tetszeni fog nektek. Bennem mély nyomot hagyott. Laci vagyok 28 éves és a legjobb haverom Ádám szülinapján eldöntöttük, hogy nem megyünk bulizni, inkább felállítjuk az újonnan vett medencémet a kertünkben és iszogatunk stb. Így is tettünk. Egy-két óra múlva hazajött a barátnőm a munkából. Dori 19 éves eredeti vörös hajú, szeplős, tetovált csa....