Mi ez a szar?
Kikísértem Robit. Szemeim még mindig könnyesek voltak, de igyekeztem eltitkolni Robi elől mindent. Nem mintha lehetett volna, de hát legalább megpróbáltam. Kinyitottam a kapunkat, Robi előre engedett. Utánam jött, becsukta a kaput, egymással szembe fordultunk. Közelebb hajolt, hogy megcsókoljon, de önkéntelenül kibuktak belőlem a következő mondatok:
- Elárulsz. Nem csak engem, Melisszát is.
Robi becsukta a szemét, talán fájt az az igazság? Talán a gyengéjébe tapintottam. Valószínű.
A pillanatnyi zavar ideiglenesen tántorította el szándékától Robit, ismét csókkal próbálkozott, hagytam magam. Lágyan csókolt, finoman, érzékien, nyelve óvatosan furakodott számba, ámde határozottam. A csók végeztével ismét megszólaltam.
- Egy ostoba ringyónak tartasz, akiről azt hiszed, hogy akármikor megkaphatod a barátnőd mellett. De nekem is vannak érzéseim. - suttogtam.
Robi gyönyörű szép kék szemei nagyra nyíltak, tekintete csodálkozóvá vált.
- Én nem tartalak ringyónak. Se ostobának. Szerintem egy gyönyörű nő vagy.
- Akit akármikor kihasználhatsz... akivel csalhatod azt a részeges idiótát!- utaltam Melisszára.
- Megőrjítesz... ilyenkor még kívánatosabb vagy!
- Te csak játszol Melisszával, és engem is hülyére akarsz venni! Bolondot akarsz csinálni belőlünk! - mondtam Robinak, ennek ellenére én is rendkívül kívánatosnak és vonzónak találtam őt.
- Nem!... Én nem! Nem akarlak bolonddá tenni!- azzal magához húzott, megcsókolt. Finoman simogatta a hátam, fenekem markolta, aztán a hajamba is beletúrt.
Bevillant egy kép, amint Melisszával is ezt csinálja, ahogy neki is ezeket a szavakat mondja. Arrébb akartam lökni őt magamtól, de ő túl stabilan állt, én egy kőre léptem rá véletlenül, bokám megbicsaklott, oldalra kezdtem el zuhanni. Robi rögtön elkapta a kézfejemet, de ahhoz már késő volt, hogy megakadályozza azt, hogy a fejem beüssem egy hatalmas kőbe. Rögtön eszméletemet vesztettem, innentől kezdve kiesett minden. Elmondásokból tudom, hogy Robi a két karjában cipelt be a lakásba, hogy hívják anyukámék a mentőket. Ők nem akarták a mentőket megvárni, Robi a hátsó ülésre fektetett és mellém ült, nehogy leessek. Az ügyelet mentővel kórházba vitt. A fejem felhasadt, viszonylag sok vért vesztettem, de semmi életveszélyes. Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen ha máshogy esek, akkor a halántékom hasadt volna fel, vagy ami még rosszabb, a szemem sérülhetett volna.
A kórházban ébredtem meg, de nem nyitottam ki a szemem. Egy ismerős kéz simogatta az arcom, a nyakam és azt a lábam, ami kilógott a takaró alól. Nagyon izgatóan simogatott, a légzés is ismerős volt, tudtam, hogy ez csak Robi lehet. Nagyon kis résnyire nyitottam csak ki a szemem, amin éppenhogy láthattam, hogy gyanúm beigazolódott. Robi ült az ágyamnál. Keze a combomról egyre beljebb, az alhasam felé haladt. Ott cirógatott, kényeztetett. Ekkor egy borzalmas nagy fájdalom hasított a jobb alkaromba, csuklómba, amit nem tudtam feljajdulás nélkül hagyni. Robi együtt érzően tekintett rám, szemében bűntudat fényét véltem felfedezni.
- Miért van begipszelve a karom? Hogy törtem el? - kérdeztem.
- Ahogy elkaptalak... - kezdett bele, de az orvosom lépett be a kórterembe.
- Szép jó napot Csipkerózsika! Eleget szundított a kisasszony?
- Nem, nem... de mi ez a gipsz a karomon?- kérdeztem mostmár egyre jobban aggódva.
- Tehát, a fiatalember elmondásai szerint, ahogy a bicsaklás után ön elkezdett esni, elkapta önt, de csak a kézfejét... és... bizonyos szalagok elszakadtak, ahogyan önért nyúlt.
Mélyet sóhajtottam. Gondterhelten, fájdalmasan. Éreztem, hogy még nincs vége.
- Sportolnom szabad? - érdeklődtem. - Folytathatom a harcművészetemet, amit gyakorlok?
- Nem, az ön keze soha többet nem lesz a régi.
Egy világ dőlt össze bennem. Robi hozzám bújt. Szeméből egy könnycsepp csordult ki. Az orvos tapintatosan kifáradt a hideg kinézetű korteremből. Minden precízen volt összepakolva a teremben, olyan a magyar átlagos kórházak jobbikja volt ez, de ez választott kórház, az egyik ismerős ajánlotta, mert neki is csak jó tapasztalata volt az itteni orvosokkal, nővérkékkel.
Robi nagyon szomorú tekintettel nézett szemedbe.
- Bocsáss meg, csak segíteni akartam. Nem akartam rosszat! Kérlek, ne haragudj! Bocsánat! Ne haragudj! Megígérem, jóváteszem.
- Az egészségemet nem tudod visszaadni.
- Mindent megteszek. Ha kell, gyógytornászhoz viszlek a csuklóddal!
Becsuktam a szemem és csak sírtam. Mit sírtam...? Zokogtam! Többé nem sportolhatok, nem csinálhatom azt amit szeretek. Romokban hevert az életem.
Robi a hasamhoz bújt, ölelgetett, én is átöleltem őt. A hátát simogattam. Míg ő visszafogottan, nem is érezhetően, de sírt, én addig ott zokogtam.
- Borzalmas! Bűntudatom van. Miattam nem űzheted azt a harcművészetet, amit szeretsz! Bocsáss meg!
Megcsókoltuk egymást. A nyakamat simogatta, cirógatta. A gerincem vonalát simizte, kényeztetni akart, minden testi örömmel elhalmozni.
A lábamra néztem egy pillanatra, az is gipszben volt.
- Ínszalagszakadás. Azt nem én csináltam.
- Tudom, én szőke hercegem, tudom. És nem hibáztatlak. Segíteni akartál, jót szerettél volna tenni. Nincs baj, így sült el...
- De....
- Pssszt! - suttogtam, aztán magamhoz húztam és megcsókoltam.
Beküldő:Vendég szerző
Szextörténet ajánló:
Kulcs a zárban
18 éves lány vagyok. Hajadon, egyedülálló, szingli. Bár ezt nem mindig mondhatom el magamról. Nem vagyok egyedülálló. Van valakim. Bár ezt sem mondhatom. A két eset között vagyok. (de ez egy nagyon hosszú és bonyolult történet) Van is valakim, meg nincs is. Én viszont mindenképpen vagyok. Hol jól, hol rosszul. Most éppen -Köszönöm szépen!- jól. Ezért is írom le ezt a történetet
A lá....
Szeretem a faszt, meg a tartalmát
Szeretem a faszt, meg a tartalmát
Még egész fiatal koromba amikor még szûz voltam már akkor is imádtam,ha simogatják a kis melleimet vagy asima puncimat. Lassan kezdett a puncim szõrösödni és a melleim is növekedtek.A barátnõm nõvére megtanított pinát nyalni és néha feldugta magának a vékony kezemet és mikor eltûnt benne a csuklóm megkérte próbáljam meg kinyitni és simogatni belülrõl.....
Egy ártatlanság elvesztése
Valahol belül tudtam, hogy most készülök "megölni"a bennem rejlő kislányt, de tudtam, hogy le kell győznöm a félelmeimet. Ahogy rám néz, ahogy látom rajta, hogy úszik a boldogságban. Eleget várt már rám. Talán túl sokat is. Bíztatóan simogatom a hátát, közelebb húzom. Szája újra enyémre talál, de csak egy percre, s már halad is tovább lefelé a nyakamon. Keze a mellemet simogatja. Kiráz tőle a hide....
Házibuli Nikivel, gruppen lett a vége
Egy szeptemberi forró, fülledt éjszakán, barátnőmmel, házibuliba voltunk hivatalosak a barátnőjéhez Nikihez.
Mint minden buliban folyt a pia, a hangulat egyre jobb volt.
Nikiről tudni kell, hogy finoman szólva is imádta a faszt, és a drogot és ekkor már
jó ideje nem járt benne senki, amit igen nehezen viselt.Mivel már mindenkiben volt töltet rendesen, így a gátlások is oldotta....
Hagytam hogy a barátom és a haverjai egymás után megdugjon
Sziasztok Szandra vagyok, és amikor a történetem kezdődött 20 éves egyetemista lány voltam.
A barátommal Balázzsal és egy baráti társasággal grillezős bulit tartottunk.
A barátnőim hűen magukhoz hamar leléptek és ott maradtunk öten.
Mondani se kell, hogy csalódottságomban hamar le is húztam pár rövidet és unalmamban felvetettem hogy játszunk "felelsz vagy mersz" játé....
Éjszakai szopogatás
Ez a történet már régen volt. Anyáról és nagyiról szól meg rólam. Mindkettejüknek nagy csöcse van és eléggé formás is.Éjszakánként mikor rám jött a kanosság felkeltem az ágyból és odamentem hozzájuk, elkezdtem simogatni a csöcsüket leginkább a bimbójukat. szépen finoman nehogy felébredjenek.Azután bekaptam a csöcsüket és elkezdtem szopizni a bimbijüket, olyan kellemes érzés volt és éreztem a bizse....