Berlini dugás
Végre eljutottam Berlinbe. A Staatsbibliothek lenyűgöző olvasótermeiben dolgoztam néhány hétig. Kimondhatatlanul izgalmas volt a legrégibb és a legújabb könyvek és folyóiratok között dolgozni – már akinek ez izgalmas; nekem mindenesetre az.
De hát persze nem lehet három hétig egyfolytában csak dolgozni. Néha korábban, néha később, de délután szinte mindig nagyszerű volt végigsétálni az Unter den Lindenen vagy a Potsdamer Strassén, örülni a késő tavasznak, és érezni valami szabadságot, amit az ember otthon nem érez; nézni, figyelni az embereket, ahogy otthon az ember nem figyeli őket, idegenként, mégis otthonosan, ha értitek, mire gondolok.
Egyik nap – tíz napja voltam már Berlinben – egy igen meglepő dolog történt. Sétálgattam, nézegettem az embereket, belélegeztem a szabadságot, és épp azt tervezgettem, mit vegyek vacsorára, amikor egyszer csak rám köszönt valaki.
Ráadásul olyan valaki, akit életemben nem láttam. Pedig higgyétek el, megjegyzem, ha látom. Nem mintha akkor egy szakszerű és tárgyilagos személyleírást tudtam volna róla adni, mert csak a vidám szemeket láttam és a lány mosolyát, meg azt a fantasztikus hullámos hosszú haját, amibe már akkor szinte belevesztem, pedig még csak az agyam kutatott kétségbeesetten a szétdobált adathalmazokban: ki lehet ez?
A lány persze látta a zavaromat, de valami hihetetlen természetességgel vette át az irányítást fölöttem – abban a percben még csak a zavarom fölött lett úrrá, s nem is sejtettem: ez még csak a kezdet.
Látott engem többször is a könyvtárban. Ő is minden nap bejár, Heideggerrel foglalkozik. Még jó, hogy nem kezdtünk el Heideggerről beszélgetni – nem igazán voltam képben (most sem vagyok, bevallom). Én mit kutatok? Honnan jöttem? A beszélgetés a forrásból gyorsan folyó patakká, majd sodró folyóvá duzzadt, és a lány – Lilja – természetessége engem is magával ragadott. Nemsokára egy parkban találtam magam, ahogy ülök mellette egy padon, és még mindig beszélgetünk, most már filmekről és könyvekről, országokról és történelemről. Órák múltak el, mire elváltunk, és én úgy szálltam fel a villamosra, mint akit lenyugtatóztak: még bevásárolni is elfelejtettem.
Képzelhetitek, hogy aludtam ezek után, és azt is, hogyan ültem be másnap a könyvtárba. Hiába volt a kezemben a könyv, még két óra elteltével sem tudtam, miről szól, még mindig a tartalomjegyzéknél volt nyitva. Folyton csak néztem körbe: vajon itt van-e ma is?
Nem láttam sehol. Így telt el a fél délelőtt. Aztán rájöttem, hogy ez így nem fog menni. Visszavittem a könyvet, felmarkoltam a holmimat: ki kell szellőztetnem a fejem.
Ki másba botlottam bele, mint Liljába, az egyik kávéautomatánál. Egyszerűen öltözött, mint tegnap is: bő kötött pulóver, farmernadrág, sportcipő. Semmi extra, semmi kihívó. És mégis: minden kihívásnál hívogatóbb volt egész megjelenésének otthonossága. Ha értitek, mire gondolok.
Az álom, ami tegnap elkezdődött, tovább folytatódott. Beszélgettünk. Együtt ebédeltünk. Majd, mintha mi sem volna természetesebb, elindultunk hazafelé. Hozzá. Talán valóban ez volt a legtermészetesebb.
Lilja kávét főzött a kis konyhában. Kávét ittunk a kicsit rendetlen nappaliban. Fogat mostunk a tiszta fürdőszobában. Volt egy tartalék fogkeféje. Mi sem volt természetesebb.
De ahogy ott álltunk a fürdőszobában, már nem csak a természetesség érződött, hanem a feszültség is. És nem csak én éreztem: láttam a szemében, a világosbarna szembogár tágulásában és szűkülésében, hogy ő is így van ezzel.
Magamhoz öleltem, ő pedig hozzám bújt. Belefúrtam az arcomat a hajába; körülvett, elszédített az illata. Kerestem az arcát, a száját, de nem kellett sokáig kutatnom, mert ő is ott volt már. Csókoltam, és ő visszacsókolt. Simogattam az arcát, és ő is simogatott. Egyre szaporábban vettük a levegőt, egyre többet akart a kéz és a száj.
Egyszer csak megállított. Egy lépéssel ellépett mellőlem, fejét kicsit oldalra hajtva rám mosolyogva, elgondolkodva végigmért, majd ezt mondta:
– Gyere, fürödjünk meg.
Amennyire tudta, összefogta azt a csodálatos haját, majd vetkőzni kezdett. Próbáltam neki segíteni, de nem engedte. – Még ne – kérte.
Én is vetkőzni kezdtem. Rossz is volt, és jó is így. Rossz volt, hiszen a vágyam arra sarkallt volna, hogy simogassam, csókoljam, ahol érem, hogy lehántsam róla a ruhákat saját kezemmel, fokról-fokra véve őt birtokba. Mégis jó volt, mert szelídülve mégis ott maradt a feszültség, és észrevétlenül egyre mélyebbre és mélyebbre ért bennem. Hamarosan a földön volt a kötött pulóver, az ing, az alsóing, elém tárultak a telt fehér keblek, a sima, puhának tűnő has; nemsokára lekerült a nadrág, a harisnya, a bugyi, és láthattam szép sima lábait, határozott csípőjét és a punciját rejtő sötét háromszöget. Együtt zuhanyoztunk, és néha megcsókoltuk egymást, vagy megsimogattuk a másikat, mint a szerelmes házastársak hosszú évek után.
– Kívánlak – mondtam. – Én is, édes – mondta ő, és csak szappanozta tovább hajlékony, alacsony, de erős testét. Én is fürödtem, hol jobban, hol kevésbé ágaskodó pénisszel, és láttam, hogy ő is megnéz engem magának, és örömmel láttam, hogy a szeme ugyanolyan szerelemmel néz, mint én.
Amikor elzárta a vizet, újra hozzám bújt, és most ő kezdett el csókolni és simogatni. Nyelvével, ajkával lassan, módszeresen járta körül a testemet, ahogy ott álltam, jobb híján a haját és a nyakát, hátát simogatva. Hímvesszőmet is csókolgatta, kezébe, majd szájába vette, kényeztetni kezdte, mígnem most rajtam lett a sor, hogy azt mondjam: – Lassan...
Most én kezdtem csókolgatni, nyalogatni vizesen csillogó testét. Leültettem a kád szélére egy törülközőre, és letérdeltem elé. Mellbimbói keményen álltak, és éreztem, ahogy Lilja megborzongott, amikor óvatosan a számba vettem őket, lassan, egymás után. Ahogy egyre lejjebb haladtam a hasán, testét kéjesen hátrahajtotta, és nagyot sóhajtott. Lábait széjjelebb nyitotta, csípőjét előrébb tolta, és én végre megcsókolhattam illatos punciját. Nem csak a szappantól volt illatos, és nem csak a víztől nedves.
Megtörölköztünk, és Lilja, az édes, kedves kicsi lány, megfogta a kezemet, és húzott maga után a hálószobába. Hátára feküdt, lábát széttárva, én pedig végre ráfekhettem, szorosan magamhoz ölelhettem rugalmas, izmos testét. Öleltük, csókoltuk egymást. Most már teret engedtünk a felgyorsult szívverésnek, a kapkodó lélegzetnek, a követelőző testnek. Habzsoltuk egymást. Előbb én borultam rá nedves barlangjára, édesgetve, csókolgatva csiklóját, nyelvemet be-bedugva a puncijába, simogatva combját, fenekét; most ő csókolta, nyalogatta férfiasságom. Óvszert bontottunk, ráhúzta. Egymás mellett feküdtünk, úgy hatoltam belé először. Benne lenni – úgy is éreztem magam, mint aki egészen benne vagyok, lénye közepében, eggyé olvadva ezzel a tegnap még vadidegen lánnyal. Csodálatos volt megpihenni benne, hogy aztán tovább folytatódjon a habzsolás, az ünneplés, mert a felfedezésen már túl voltunk, most már enyém volt, én pedig az övé.
Vele maradtam egész nap, és vele is aludtam. Másnap együtt mentünk el a könyvtárba. A szállásomra is elmentem, elhozni a holmimat, és hazudni valamit, hogy miért nem megyek vissza. Igen, nála voltam a hátralevő másfél hétben. Szerettük egymást, csaknem minden nap. Bár mindketten tudtuk, hogy hamar vége lesz, nem ezzel törődtünk.
Most pedig itthon vagyok, és most már csak ezzel törődök. Valami ott maradt belőlem, Unter den Linden. Elhihetitek, hogy hiányzik. Még jó, hogy van telefon, meg email. Azt mondja, szeret, és hogy a nyár végén meglátogat. Szerintetek?
Beküldő:koton
Szextörténet ajánló:
Szopás a parkban 1. rész
19 éves voltam. Volt barátnőm de sosem jutottunk túl a simizésen, az izgatáson. Egy alkalommal eléggé felajzottan váltunk el egymástól. Hazafelé vettem az irányt a koleszba. A Népligeten keresztül mentem. Elmúlt már 10 óra is mikor egy padra leültem mivel még volt időm, hogy bemenjek. Rágyújtottam egy cigire. A város zaja lassan elült csak a fák susogása hallatszott. Ahogy ott üldögéltem egy két f....
Erotikus történet, a születésnap
Reggel félálomban valami motozást hallottam. Gondoltam megint páromnak van sürgős mehetnéke, így nem törődtem vele különösebben és aludtam tovább.
Egyszer csak arra ébredtem, hogy a fülem nyalogatják, illetve közben a farkamat simogatják, ami már kezdett eléggé merev lenni. A hátamra fordultam és apránként kinyitottam a szemem. Párom közben felém kerekedett és csókot lehelt az ajkai....
Ribanc lettem, négyen dugtak meg a kollégiumban
Első éves egyetemista voltam, 19 éves. Ahogy mindenki, kollégista révén én is próbáltam minél előbb beilleszkedni. Az egyik szobatársam, benne volt a menőbb társaságokba, igazi partyállat volt. Felajánlotta, hogy engem is bemutat a haverjainak, menjek velük el bulizni. Láttam, hogy ő eléggé kicsípte magát, hát gondoltam akkor én is. Harisnyát vettem, a legszexibb fekete melltartómat, testre simuló....
Nagyfaszú négerrel csalom a férjem
„Csessze meg… Ez most komoly?” Felhúzott szemöldökkel, fejcsóválva néztem életem párjának cuki üzenetét, hogy estére micsodacsoda’ vacsival vár ha hazaérek. Annyira édesen írta, bizonyára mocorog a kukaca. Írtam is a kopasz néger idegennek, hogy szervezze át a napját ha még mindig aktuálisnak tartja a programot, mert nekem bizony az este nyolc már foglalt. Válaszként kaptam egy „ok, gyere háromra”....
Szexkapcsolatom a nővéremmel 2. Perverz Édeshármas
"Szexkapcsolatom a nővéremmel" posztomban leírtam a különös, de igaz kapcsolatom a nővéremmel. Abban az írásban megemlítettem, hogy már minden létező formációt kipróbáltunk. Az egyik ilyen volt, hogy egy lányt vettünk be harmadiknak, akinek nem mondtuk, hogy testvérek vagyunk. A leányzó nővérem egyik barátnője volt, aki engem nem ismert. Úgy adtuk be neki, hogy szimplán szexbarátok vagyu....
Saci és a vibrátor
március végi napsütés csábításának engedve, bepakoltam a cég kisteherautójába a fontosnak ítélt dolgokat és leautóztam a tóparti kuckómhoz elvégezni a tavaszi nagytakarítást és miegyebeket, hogy ne arra az időre maradjon, amikor már mindenki kirajzik a városból a telkekre. Azért is választottam ezt a félreeső birtokot, ahová már nem sétálgatnak le az üdülővendégek sem, mert a vad málnás, ami a te....