Boldog karácsonyt!
Hideg, fagyos reggelre ébredtem a lakásomban, ami nem volt meghökkentő, hiszen a tél már korábban beköszöntött, tekintve, hogy már csak három nap volt hátra karácsonyig. Nem vagyok az ünnepek megszállottja, aminek valószínűleg az is oka, hogy egyedülálló nőként nincs kivel megosztanom ezeket a pillanatokat. Bár már elmúltam negyven, a vidéken élő szüleimet mindig meglátogatom ilyenkor, előtte pedig ajándékokat veszek nekik, ahogy ők is nekem.
Felkerekedtem hát, hogy a megszokott karácsonyi bevásárlást megejtsem, közben azon járt az eszem, hogy kinek mit vegyek. Elugrottam egy bevásárlóközpontba, s mivel jól ismertem a szüleim méretét és ízlését, elkezdtem válogatni az egyik boltban a ruhák között. Alig telt el néhány perc, a hátam mögött elhaladt valaki, és rám köszönt.
- Szia! – mondta az idegen, férfi hang, majd azzal a lendülettel tovább is lépett, de pár méter megtétele után visszafordult felém.
- Hello! – köszöntem neki én is, felvéve a szemkontaktust.
Ekkor már felismertem a férfit, vagyis inkább fiút, legalábbis nekem a fiú kategóriába esett. Andris volt az, aki körülbelül fél éve lakott azon a környéken, ahol én, és akármikor találkoztunk, mindig előzékenyen köszönt nekem. Többször is úgy éreztem, hogy szeretne megszólítani, de valamiért erre nem került sor. Különösebben nem foglalkoztatott a dolog, csak általában azt láttam rajta, hogy a köszönésen kívül mást is mondana nekem.
A bevásárlóközpontban azonban megtört a jég.
- Megkérdezhetem, mit vásárolsz? – kérdezte olyan stílusban, mintha régóta ismernénk egymást.
- Azt még nem tudom, hogy vásárolok-e, egyelőre csak nézelődök – feleltem a szemébe nézve.
Andris nagyjából tíz centivel volt magasabb nálam, olyan 180 centi körül mozgott, fekete, rövid haja volt, és minden kétséget kizáróan sokkal fiatalabb, mint én, ránézésre nem volt 25 éves.
- Magadnak válogatsz? – folytatta a kérdezősködést.
- Nem, a szüleimnek vásárolnék karácsonyra. És te mi járatban?
- Én nem karácsony alkalmából vagyok itt, csak ilyenkor szoktak lenni a komolyabb leárazások, s úgy gondoltam, megvizsgálom a kínálatot, hátha szerencsém lesz – mondta elégedetten.
- Hát, sok sikert hozzá! – közöltem mosolygósan.
- Köszönöm, és sok szerencsét neked is! – felelte Andris, majd egy hasonló mosoly kíséretében továbbállt.
Igazából fogalmam sincs, miért váltunk el ilyen barátságosan, hiszen addig egy szót sem beszéltünk egymással, de szemmel láthatóan tetszett a dolog Andrisnak, ugyanis amíg válogattam, számtalanszor kereste a tekintetemet, és éreztem, hogy akkor is nézeget, amikor én a ruhák között turkálok.
Mikor befejezte a vásárlást, odajött hozzám, és megkért, hogy nézzem meg rajta az egyik pólót, mert nem tudja eldönteni, hogy jól áll-e neki. A próbafülkéhez léptünk, Andris bement, de nem húzta el a függönyt, majd gyorsan levette a pulóverét és a pólóját. Akaratlanul is rápillantottam a felső testére, ami nem volt igazán különleges, de izmosabb volt az átlagtól, látszott, hogy szokott konditerembe járni. Andris valószínűleg elcsípte ezt a pillanatot, legalábbis hirtelen megszólalásából erre következtettem:
- Nem emlékszem, hogy említettem-e már, hogy milyen csinos vagy.
- Nem mondtad még – feleltem pironkodva.
Ekkor újra ránéztem a meztelen felső testére, majd mindketten mosolyogni kezdtünk. Egyértelmű volt, hogy tetszem neki, viszont én próbáltam leplezni, hogy ő sem közömbös nekem. Elvégre mit is akarhatnék én egy ilyen fiatal pasitól?
Amíg felpróbálta az új pólót, azért eljátszottam a gondolattal, hogy milyen tevékenységet űzhetnénk együtt, és maradjunk annyiban, hogy nem a társasjáték, vagy a kártyázás jutott az eszembe. De rögvest eltereltem a gondolataimat, mondván, hogy az én koromban már nem illik ilyen fiatal srácról ábrándozni.
- Na, szerinted hogy áll? – szólalt meg Andris.
- Pont jó! – válaszoltam egyértelműen, hiszen a póló tökéletesen passzolt rá.
- Akkor megveszem! – mondta megvilágosulva. - Te is próbálsz valamit?
- Hát, én a szüleimnek jöttem…
- Ne viccelj! – vágott a szavamba Andris. – Láttam, hogy magadnak is nézelődtél, ne tagadd!
- Valóban kinéztem egy csipkés melltartót, meg egy kék garbót, majd felpróbálom őket, ha megtaláltam a megfelelő ajándékot a szüleimnek.
- Próbáld fel őket most! – vágta rá határozottan Andris. – Te is segítettél nekem, én is segítek neked.
Hirtelen nem tudtam válaszolni, néhány másodpercig magam elé néztem, majd valamilyen oknál fogva beleegyeztem a dologba.
Andris felöltözött, kilépett a fülkéből, és várta, hogy hozzam az általam kinézett ruhadarabokat. Elsétáltam a melltartóért és a garbóért, míg ő a fülkénél várt rám. A visszatérésem után beléptem a két áruval együtt, elhúztam a függönyt, és először a garbót próbáltam fel. Melltartóig vetkőztem, és arra húztam rá a vékony, testhez simuló garbót, ami csodásan kiemelte az alakomat. Én magam is egy szikár, sportos nő vagyok, így az ilyen jellegű ruhadarabok mindig is jól álltak rajtam. A copfba kötött, világosbarna hajamat megigazítva akartam szólni Andrisnak, hogy benézhet, ha véleményt szeretne alkotni, de megelőzött, és hirtelen elhúzta a függönyt, s megszólalt:
- Szép! Nagyon jól áll! – mondta elmélyülten. - Nyugodtan megveheted!
- Úgy gondolod? – kérdeztem vissza, miközben forogni kezdtem, és a tükörben nézegettem magam.
- Persze! Ideális választás egy ilyen gyönyörű nőnek, mint amilyen te vagy.
- Köszönöm – mondtam egy félmosollyal, aztán elhúztam a függönyt, és készültem a melltartó felpróbálására.
Levettem a garbót és kikapcsoltam a rajtam lévő melltartót, majd letettem magam mellé. Egy kicsit időztem a tükör előtt félmeztelenül, s elkönyveltem, hogy a koromhoz képest tényleg brutálisan jó alakom van. Ezután a kezembe vettem az új melltartót, s már éppen húztam volna föl, mikor Andris elhúzta a függönyt.
- Jézusom! – mondta lágyan, nyugodtan, miközben a testemet bámulta.
Én nem tudtam reagálni semmit, csak álltam ott, kezemben a melltartóval.
- Beszarás, hogy milyen jó csöcseid vannak! Szilikonos vagy? – kérdezte ámulva.
- Igen - feleltem halkan.
- Kurva jól nézel ki! – mondta, folyamatosan bámulva.
- Köszi!
- Ne haragudj, hogy így rád törtem, csak azt hittem, már rég felpróbáltad, amit kellett – mondta mentegetőzve.
- Semmi gond! Biztos láttál már félmeztelen nőt – jelentettem ki egykedvűen.
- Láttam már meztelent is, de hozzád hasonlót még nem! – közölte határozottan.
Jól esett a kijelentése, de próbáltam nem mutatni az érzéseimet. Inkább gyorsan felkaptam a csipkés melltartót, megnézegettem magam, aztán Andris felé fordultam, várva a reakcióját.
- Fantasztikusan áll! Iszonyatosan szexi vagy benne! Mindenképpen vedd meg ezt is! – jött a válasz Andristól.
- Köszönöm. Megfogadom a javaslatodat – mondtam mosolyogva, és azzal a lendülettel elhúztam a függönyt, hogy Andris ne nézegessen tovább, így is épp eleget látott már, talán többet is a kelleténél.
Visszahúztam az eredeti melltartómat, és a csíkos blúzomat, amiben jöttem, s kiléptem Andrishoz a fülke elé. Megköszöntük egymásnak a segítséget, hiszen mindketten sikeresen választottunk magunknak, majd két puszival elköszöntünk egymástól. Én folytattam a válogatást a szüleimnek, ő pedig tovább nézelődött a bevásárlóközpontban.
Körülbelül egy órával később már az autómban ültem az ajándékok társaságában, és éppen álltam volna ki a parkolóból. Ekkor azonban megláttam Andrist két nagy szatyorral cipekedve. Nem volt szívem otthagyni, ezért odagurultam hozzá, és leparkoltam mellette. Letekertem az ablakot, és kiszóltam:
- Elvigyelek, Andris?
- Hát, megköszönném.
- Ugyanarra megyek, mint te. Gyere, ugorj be! – bátorítottam, bár nem volt rá szükség.
Andris bedobta a csomagokat a hátsó ülésre, aztán beült mellém, és elkezdtünk beszélgetni.
- Hol dolgozol mostanság? – kérdezte.
- Fuvarszervező vagyok egy szállítmányozó cégnél, kihasználva a kitűnő angol nyelvtudásomat. De korábban voltam tolmács, tanítottam általános iskolában, és fordítottam is.
- Ja. Aha.
- És te mit csinálsz?
- Én most adatrögzítőként dolgozom, de nagyon unom már, úgyhogy nyitott vagyok az új lehetőségekre – válaszolta komolyan.
Egy ideig általános dolgokról beszéltünk, majd Andris hirtelen a magánéletre terelte a szót, és érdeklődni kezdett.
- Nem szoktalak látni férfival. Egyedül élsz? – kérdezte kíváncsian.
- Igen. Már régóta – válaszoltam.
- Nem találtad meg a megfelelő személyt?
- Nem is kerestem mostanában.
- Miért?
- Nem igazán volt még hosszantartó kapcsolatom, és lehet, hogy ez már nem is fog változni.
- Szóval inkább rövid távon gondolkodsz? – kérdezte mosolyogva.
- Mondhatjuk így is.
- Mennyire rövid? – kérdezte, majd rám nézett, és kajánul vigyorgott.
- Mire akarsz kilyukadni? – kérdeztem vissza.
Ekkor megálltunk egy piros lámpánál, és várakoznunk kellett. Andris megsimította a karomat, a vállamtól egészen a csuklómig.
- Csak kíváncsi vagyok, hogy volna-e rá esély, hogy jól érezzük magunkat egymás társaságában.
- Talán – válaszoltam erőtlenül, a lámpát figyelve.
- Voltál már fiatalabb pasival? – kérdezte nyugodtan.
- Mennyivel fiatalabbal?
- Sokkal… - jött a válasz.
- Hány éves is vagy, Andris? – érdeklődtem visszafogottan.
- Épp elég ahhoz, hogy férfiként tekints rám, és szerintem felkeltettem az érdeklődésedet a próbafülkében. Nem igaz?
Andris felé fordultam, az arcunk nagyon közel volt egymáshoz, míg a zöld jelzésre vártunk. És akkor megtörtént! Megcsókolt. Én pedig visszacsókoltam. Nem tartott sokáig, de annál nagyobb volt a jelentősége. Vitathatatlanul megkívántam a srácot, és nem is próbáltam harcolni az érzés ellen. Abban a pillanatban eldöntöttem, hogy szexelni fogok vele. Belevágok egy ilyen kalandba, mert megtehetem.
A lámpa zöldre váltott, és folytattuk utunkat hazafelé. Andris simogatta a sebváltón lévő kezemet, én pedig mosolyogtam az utat nézve. Kis idő múlva megérkeztünk, leparkoltunk a lakótelepen, és kivettük a csomagjainkat. Andris mellém lépett, és megszólalt:
- Mikor találkozunk?
- Milyen okból találkoznánk? – kérdeztem vigyorogva.
- Tudod te azt nagyon jól – jött a válasz.
Egy kicsit gondolkodtam, majd rávágtam:
- Karácsony másnapján itthon leszek. Ha van kedved, gyere át! Csak előtte hívj fel! – mondtam eltökélten.
- Úgy lesz! Biztos lehetsz benne!
Megadtam a telefonszámomat Andrisnak, megöleltük egymást, aztán mindenki ment a dolgára.
Miután felbattyogtam a negyedikre, ahol lakom, felötlött bennem, hogy akár most is meghívhattam volna hozzám. De talán ribancnak tartott volna, ha rögtön letámadom, így elkönyveltem, hogy megfelelő döntést hoztam.
A következő néhány nap gyorsan eltelt volna, ha nem Andris és a közelgő együttlétünk járt volna a fejemben állandóan. Úgy éreztem, hogy valamiféle bűnös dologra készülök, hiszen nem lenne szabad ágyba bújnom egy ilyen fiatal hapsival az én koromban. De nem érdekelt. Tudtam, hogy meg fogom tenni, mert dugni akartam vele. És ő is meg akart dugni engem.
Karácsonykor elutaztam a szüleimhez vidékre, ott ettem halászlét, és ott töltöttem karácsony első napját is. Átadtam az ajándékokat, aminek nagyon örültek, és én is kaptam tőlük, mint minden évben. Másnap reggel elbúcsúztam tőlük, hazajöttem, és készültem Andris fogadására. Délután háromkor hívott fel, bár nem beszéltünk meg időpontot. Körülbelül két percet beszéltünk telefonon, aminek a lényege az volt, hogy este nyolckor feljön hozzám.
Egy órával az érkezése előtt lezuhanyoztam, kifésültem a hajam, felraktam egy szolid sminket, és felvettem a lila selyem köntösömet, alá viszont semmit. Leültem a hálószobámban lévő fotelbe, és vártam. Andris pontosan érkezett. Megnyomta a kapucsengőt, én pedig beengedtem. Nem sokkal később kopogott az ajtón. Kinyitottam. Egy üveg pezsgővel a kezében állt, hosszú ujjú ingben, és farmernadrágban. Miután köszöntünk egymásnak, a szerelésemet vizsgálva csak annyit kérdezett egy félmosoly kíséretében, hogy:
- Van alatta valami?
- A meztelen valóság – válaszoltam kéjesen.
- Remek! Mielőbb látni szeretném, de most már deréktól lefelé is.
- Csak rajtad múlik, szépfiú! – közöltem a számat nyalogatva.
Bevezettem Andrist a konyhába, ahol letette a pezsgőt. Én elővettem két poharat, és leültünk az asztalhoz. Megtöltöttük őket és beszélgetni próbáltunk, de inkább egymás nézegetésével voltunk elfoglalva. A pezsgő gyorsan hatott, egy kicsit elkábultam tőle, de nem annyira, hogy ne tudtam volna, hogy mit csinálok. Andris talán jobban bírta, de mindketten éreztük a hatását.
Egy kis trécselés és nevetgélés után Andris elkapta az egyik lábamat, és az ölébe tette. Elkezdte simogatni és csókolni, ami egy kicsit csiklandozott, de jól szórakoztam rajta. Egyre közelebb húzott magához, és a végén az ölébe ültetett. Csókolózni kezdtünk. Féktelenül. Andris kibontotta a köntösömet és félredobta. Meztelenül ültem az ölében, ő pedig a melleimet markolászta. Nem tudott betelni velük. Felkapott, s a hálószoba irányába indult. Nem tudta pontosan, hogy melyik ajtó az, ezért mutogattam neki. Miután beléptünk, rögtön az ágyra dobott. Levette az ingjét, majd a nadrágját is. A lábaim közé tette a fejét és hevesen nyalni kezdett. Élveztem. Letolta a gatyáját, a földön lévő farmeréből pedig kivette az óvszert. Feltette, aztán rám ugrott. Nem sokat teketóriázott, villámgyorsan betette. Dugni kezdett. Fiatalosan, lendületesen. Nem voltak elvárásaim vele szemben, nem éreztem megfelelési kényszert, ezért elengedtem magam, és csak magamra figyeltem. Minél jobban kefélt, annál hangosabb voltam. Az sem érdekelt, ha esetleg a szomszéd lakásban hallják. Hagytam, hogy ő diktálja a tempót, nem szóltam bele. Csak élveztem. Nem tartott sokáig az aktus, de annál intenzívebb volt. Mielőtt a csúcsra értünk, a bal kezemmel belekarmoltam a hátába, a jobbal pedig szorítottam a félretolt takaró szélét. Már jól ismertem ezt az érzést, de egy ideje nem éltem át. A katarzis előtti pillanatokban Andris bődületes erővel járatta bennem a farkát, s mikor mindketten egyszerre elélveztünk, hirtelen megszólalt:
- Boldog karácsonyt, Tanárnő!
- Boldog karácsonyt, Andris! – válaszoltam zihálva, reflexből.
A következő minutumban Andris már lemászott rólam, és mellettem feküdt kimerülten, levegőért kapkodva. Én is hasonló állapotban voltam, ezért csak hosszú másodpercek elteltével kezdtem el azon gondolkodni, hogy Andris hogyan szólított az előbb.
Felé fordultam és jól megnéztem magamnak. Próbáltam átpörgetni azokat az arcokat és a hozzájuk tartozó neveket, akiket rövid általános iskolai pályafutásom során tanítottam… és akkor meglett! Felismertem! Körülbelül tíz évvel azelőtt tanítottam Andrist az általános iskolában.
Behunytam a szemem, az egyik kezemet a számra tettem, s legszívesebben ordítottam volna. Aztán pedig nevetni lett volna kedvem. Magamon is, és az egész szituáción. Andris ebből semmit nem érzékelt, csak vigyorogva simogatott, és csókolgatta a vállamat. Onnantól már értettem, hogy miért volt velem annyira közvetlen az elejétől kezdve. Ő mindvégig tisztában volt azzal, hogy én a tanára voltam korábban, csak azt nem tudta, hogy én erre nem emlékszem.
Bepróbálkozott az egykori tanárnőjénél, akit sikeresen hanyatt is vágott, de mindezt abban a tudatban tette, hogy a tanárnő is tudatában van annak, hogy ő meg a volt diákja.
Csak feküdtem mellette némán, mikor egyszeriben megtörte a csendet:
- Gondoltad volna, hogy ez valaha megtörténik?
- Micsoda? Hogy lefekszem egy volt tanítványommal? – kérdeztem vissza határozottan, mintha nem percekkel azelőtt jöttem volna rá, hogy a valamikori diákommal keféltem.
- Igen. Vagy volt más is? – kérdezte kíváncsian.
- Nem. Te vagy az egyetlen.
- Akkor igazán kiváltságosnak érezhetem magamat – mondta elégedetten.
- Becsüld meg ezt a pillanatot, Andris – válaszoltam kimérten.
- Nem lesz több ilyen alkalom, igaz? – kérdezte lemondóan.
Megráztam a fejemet, hogy nem.
- Gondoltam egyébként, mikor a kocsiban említetted, hogy inkább a rövid távú kapcsolatokat részesíted előnyben – folytatta. – Elkapott a hév, hogy összejöhetsz egy volt tanítványoddal, igaz?
- Valahogy úgy… - válaszoltam.
Ekkor Andris kimászott az ágyból, s elkezdett felöltözni.
- Andris, lehetne, hogy ez köztünk maradjon? – kérdeztem belülről idegesen, kívülre nyugalmat sugározva.
- Természetesen – jött a megnyugtató válasz. – Egyébként sem vagyok olyan, aki beszámol másoknak az élményeiről. Elég, ha mi ketten tudjuk. Én biztosan nem fogom elfelejteni.
- Én sem – mondtam őszintén, hiszen fantasztikusan éreztem magam Andrissal az ágyban.
Mire felhúztam a köntösömet, Andris már az ajtóban állt. Szájon csókolt, s elköszöntünk egymástól. Figyeltem, ahogy lemegy a lépcsőn, aztán becsuktam az ajtót.
Nem éreztem megbánást. Örültem, hogy megtettem. Még úgy is, hogy kiderült, Andris nem csupán egy fiatal srác volt, hanem egykori diákom is egyben. A mai napig felizgat a tudat.
A következő hetekben, hónapokban keveset láttam őt a környéken, de ha össze is futottunk véletlenül, akkor is csak a köszönésig jutottunk. Pont úgy, mint korábban.
Egy évvel később, közvetlenül karácsony előtt találkoztam vele egy szupermarketben, mikor a csokoládék között válogattam. Két hasonló korú sráccal egyetemben nézelődött a sorok között, mikor észrevett engem. Felém indultak, a többiek elhaladtak mellettem, Andris négy-öt méterrel lemaradva mögöttük érkezett. Összenéztünk, mosolyogtunk egymásra, majd Andris megsimította a karomat, és halkan így szólt:
- Boldog karácsonyt, Tanárnő!
- Boldog karácsonyt, Andris! – válaszoltam, aztán lassan a pénztár felé ballagtam fizetni.
Beküldő:Guest
Szextörténet ajánló:
Koleszos szexkalandok xxx
Rengeteg érdekességet rejt a kollégium egymaga, még nélkülünk is. Megmagyarázhatatlan dolgokat. Vegyük csak sorra. Először is, nem szabad elzárkózni az okkult tudományoktól. Amikor erre rájöttünk, úgy döntöttünk öten a haverokkal, hogy felkutatjuk a kolesz titkait. Tíz terjedelmes emelet, plusz a megközelíthetetlen tetőtér mellett a zajos gépház, a sötét alagsor, na meg persze a tizenhetedik emele....
A transzvesztita történet
Egy ismerősöm egy vidéki jelmezes házibuliba hivott meg. Boszinak öltöztem.Feketére kirúzsoztam a szám,kifestettem a szemem.Ezüst nyaklánc,gyűrűk stb. Alulra fekete hálós harisnya,melltartó, bugyi és egy fekete bakancs,ami alig látszott a rálógos szoknya miatt... Körmeimet kilakkoztam feketére,még a lábamon is..Totál csajnak látszottam…A poénon kívül jóléreztem magam nőnek öltözve.A buliban kimete....
Nóri, és a többiek csoport szexe
Csetter vagyok 33 éves, Párom Nóra 40 éves két gyermek anyja. A történet, amit leírok nektek egy hosszú hétvégén történt egy fülledt nyári estén. Válása után párommal több idõt tudtunk egymásnak szentelni, többször maradtunk kettesben, ami jót tett önbizalmának. Ennek ellenére még mindig nem volt újra teljesen felszabadult, újra igazi nõ. Szerettem volna, ha újra nyit a világra, és elhiszi újra, h....
Vidéki feleség
Fiatal koromban, úgy 30 éve már, még rendszeres dolog volt a kaláka, azaz a közös munka. Ha egy család házat épített, vagy akár csak a kukoricát akarta betakarítani, akkor meghívta, barátait, rokonait segíteni és közösen gyorsan és jó kedvel végezték a munkát. Nem is járt ezért fizetség, csupán a segítséget illett visszaadni. A nyolcvanas évek elején a gyerekkori barátom, nevezzük Iminek, végre el....
Bedrogozva vakondtúrást basztam
Egész éjjel - esőverte, lucskos egy éj volt, bedugultak a csatornák, és a kertekben a kakasok seggéig ért a sár -, tehát egész éjjel vártam, hogy betehessem a lábam a Naplásba. Úgy értem, az a kurva liget tényleg ott volt, és én szerettem oda járni. Az állomástól nem messze várakoztam egy padon vagy éjfél óta, és áztam. Korábban az a pad volt a mindenem. Szerettem üldögélni rajta. Hülyeség, de va....
Kórházi perverziók
A történet úgy kezdődött, hogy egyszerű kivizsgálás miatt pár napra be kellett feküdnöm a kórházba. Akkoriban egyedül tengettem az életem, és ezért elég sokszor végeztem önkielégítést. Az első, a kórházban töltött hajnalon erős merevedéssel ébredtem fel. Körbenéztem, a szobámban rajtam kívül csak egy beteg volt, de ő még aludt. Ránéztem az órámra, hajnali fél három volt. Megfogtam ....