A falusi lány
Hajnalban kelt, 5.20-kor hideg, párás buszon ült, 5.40-kor megérkezett, és mindig futva tette meg a buszmegálló és az üzem közötti, majdnem 100 méter távolságot. Hat előtt 10 perccel makulátlan, fehér munkaruhában állt az aznapra kijelölt posztján.
A munka nem volt nehéz, szinte észre sem vette, hogy eltelt az idő, s már mehetett is az öltözőbe. Nem értette, mások miért panaszkodnak. Néhány nap alatt megszerette a munkatársait – főleg azokat ismerte, akikkel közös műszakba osztották –, és már előre sajnálta, hogy a következő két hétben eltér majd a munkarendjük.
– Te egyelőre maradsz reggeles! – jelentette ki a főnök ellentmondást nem tűrő stílusában.
– Mi majd a kövihéten délutánosok leszünk, kettőtől, utána pedig éjjeli lepkék, este tíztől… de fel a fejjel, aztán egy hétig megint együtt dolgozunk! – vigasztalta Solya, akivel első pillanattól szimpatizáltak egymással.
A huszonéves, mutatós lány egyik-másik testrészén a pasik gyakorta felejtik tekintetüket. Ahogy hajlong a hatalmas üst fölött, ahogy kézfejével megtörli a homlokát, ahogy a melléhez szorítja a kartondobozt… az mind-mind maga az eredendő nőiesség! Ő is egy kisfaluból jár be, akárcsak Júlia, talán ezért is találták meg olyan gyorsan a közös hangot.
Solya összekötött haja kikandikált a fehér sapka alól, hatalmas, barna szeme szeretettel nézett a nyolc-tíz évvel fiatalabb Júliára:
– Kérd meg még egyszer a főnököt, hogy osszon be téged is váltóműszakba!
– Azt mondta, hogy hallani sem akar róla.
– Ma ezt mondja, holnap amazt… Sose higgy egy férfinak, ha nőről van szó! – nevetett Solya, és ringó csípővel a raktár felé indult. Minden szem a fehér nadrágján átsejlő, apró, csipkés bugyijára tapadt.
– Más világ az éjjeli műszak – mondta a főnök elgondolkozva. – Több a cipekedés, és nem szeretném, ha valaki beszorítana a liszteszsákok közé és kárt tenne benned. Ráérsz még arra! – Végignézett a lány fehér köpenye alól kikandikáló pipaszár lábakon, a lapos mellkason, és a szomorú szemeken. – Tudom, hogy a délutáni műszakot kérted, de ha megengedem, holnap már az éjjelire pályáznál. Ennyi, mehetsz vissza dolgozni!
Ekkor lépett be az irodába Solya:
– Holnapra kellene egy nap szabi. Tudom, hogy későn szólok, de a kislány – Júliára nézett – beugorhatna helyettem.
– Rendben van, úgyis holnap jön az új srác, akkor a kislánnyal ketten fognak helyettesíteni… – A főnök Solya pólóján a hegyes bimbókat nézte, és Júliának az volt a benyomása, hogy most akármibe beleegyezne. – De ebből nem csinálunk rendszert!
A két lány összemosolygott, s bár Júlia sajnálta, hogy csak egyetlen napról van szó, és azt is Solya nélkül kell ledolgoznia, izgatottan várta a legelső délutáni műszakot.
Az új srác alacsony és vékony – Júliának a válláig ért –, de hihetetlen erő lakozott benne. Könnyedén mozgatta a zsákokat, dobozokat, még az erőlködés legkisebb jele sem látszott rajta.
A délutáni műszak annyival nehezebb, mint a délelőtti, hogy ilyenkor az éjszakások számára is elő kell készíteni mindent, mert éjjel erre nem lesz idő.
– Viszont van egy nagy előnye… – bökött a fejével az ajtó irányába a dagasztógépeket felügyelő férfi: A főnök éppen távozni készült, még búcsúzóul végignézett az üzemen. – Aztán az éjszakásokhoz előfordul, hogy benéz, de mi nem érdekeljük.
Pillanatokon belül minden megváltozott: előkerült egy újság, köpenyzsebből egy mobiltelefon, ketten kisétáltak az öltözőbe és egy üveg pezsgővel tértek vissza, mások nevetgéltek…
A pezsgőből mindenkinek csak egy korty jutott – az üveget húzták meg egymásután –, de Júliának jókedve támadt tőle:
– Mit ünneplünk? – kérdezte.
– A mai napot! Mert meg kell ám élni mindet egyenként, és ez a nap már megvan. Kérsz még egy kicsit? – Az izzadtságban úszó, vaskos karú férfi Júliára kacsintott.
– Miért ne? – mosolygott a lány, és követte a férfiak öltözőjébe.
A hűtőben még néhány üveg sorakozott.
– A főnök néha megszámolja, hogy ittunk-e, ezért ami elfogy, azt pótolni kell!
A lány nevetett és hunyorogva várta a pukkanást. Aztán az orra teleszaladt buborékkal, a pezsgő végigfolyt az állán, nyakán…
– Ne kapd be az üveget! – oktatta a férfi. – Az más, amit be kell kapni.
Később még kétszer kiosontak, és észrevette a lány, hogy a férfi másokkal is el-eltünedezik. – „Hogy bírhatja? Nekem már ennyitől is melegem lett!”
Nézte, ahogy a kemencék mellett dolgozók izmos lába megfeszül, fehér nadrágjuk deréktájon átnedvesedik… – „Szörnyű ez a hőség!” – Öt-tízpercenként mindenki a szódásballonhoz járul, hogy aztán a következő percben minden folyadékot ismét kiizzadjon.
– Gyere egy menetre! – sündörgött mellé a pezsgős férfi, és Júlia örömmel ment utána a hűvös öltözőbe.
Harsány hahotázásra nyitottak be. A férfiak öltözője benépesült, többen lehúzták a pólójukat, úgy hűsöltek. Középen, mint egy vádlott, az új srác állt röhögcsélve.
– Itt van mindenki? – rikkantott a dagasztógépeket felügyelő férfi.
– Aki számít…
– Akkor megtartjuk Robi-gyerek beavatását!
Az új srác tudhatta már, hogy mi következik, mert vigyorogva letámaszkodott a hosszú padra, hátsóját fordítva a jelenlévők felé. Egy kis műanyag edénybe lisztet töltöttek, ebben mártotta meg mindenki a tenyerét, majd egyenként Robi mögé járultak, és egy jó nagyot a fenekére vetek. Júliának is kínálták a lisztet, hát beletenyerelt, és elhatározta, hogy nem fog nagyot ütni. Az utolsó pillanatban valaki lerántotta a srác fehér kisgatyáját, így a lány tenyere a pucér fenéken csattant.
Fékevesztett röhögés.
– No, igyunk az ijedtségre! – Néhányan nevetgélve kifelé tartottak, de akik maradtak, közöttük körbejárt az üveg.
– Adj már a kislánynak valami mást, mert nem tudja bekapni! – Júlia köpenyének elejére folyt a pezsgő.
– Éppen hogy bekapja, amikor nem kellene!
– Mondtam már neki, hogy nem azt kell bekapni… – A pezsgőzős-társ a padon ülve csapkodta vaskos combját. – Neked megvolt már a beavatásod?
Erre Robi is visszafordult az ajtóból, és már minden tekintet Júliát fürkészte.
Valaki egy édeskés – de hideg – folyadékkal töltött poharat nyomott a lány kezébe: – Igyál az ijedtségre!
Júlia mintha kívülről látná magát, mosolygott azon a lányon, aki lehajtotta a teljes pohár szeszt, és mosolygott azon is, hogy milyen jólesik megtámaszkodni a padon, amikor minden mozog és kóvályog az öltözőben. Érezte, hogy felhajtják a köpenyét – nem mert hátranyúlni, megigazítani, mert mindkét támasztó karjára szüksége volt –, érezte azt is, hogy férfikezek valahol lehúznak egy bugyit, talán éppen az övét… Várta a lisztes tenyerek csattanását.
– „Vajon az új srác, a Robi is itt van?” – Felnevetett. – „Milyen lisztes lett a feneke!”
A csattanások elmaradtak, helyette simogató kezek jártak a meztelen popsiján, emelgették a félgömböket, benyúltak a lába közé…
– Nee! – nyögött fel, vagy talán csak akart, és minden erejét összeszedve megfordult, pucér fenekével letottyant a padra.
Az arcokat nem látta, minden végtelenül távolinak tűnt, csak a fejmagasságában mozgó falloszok voltak veszettül közel. Négy kéz lóbálta, huzigálta őket, mind a négyet.
Hányinger kapta el, és a torkában érezte kaparni a lehajtott italokat, de azt a négy embert ez nem zavarta. Mintha lassított filmben történne, ráérősen nyomogatták égő-zsibbadt arcához a bőrüktől megszabadított falloszokat, mind a négyet. Fejében hangzavar – „Kit kóstolsz meg először?” –, ijedt pillantására folyton lecsukódni akartak elnehezedett szemhéjai… Valaki kigombolgatta a fehér köpenyt, nyakig felhúzták a melltartót, és a négy, bokáig tolt, fehér nadrág tulajdonosa össze-vissza kente Júlia arcát.
Szextörténet ajánló:
Sógor 69
A történetem rólam és az exférjem testvéréről szól.
Akkor már elváltunk és utólag derült ki, hogy már az esküvő óta vonzódott hozzám. Nekem is tetszett, de kezdetben még minden rendben volt a férjemmel, nem vagyok egy hűtlen típus. Miután elváltunk, mégis összejöttünk. Egyik este egy házibuli volt. Akkor tudtam meg, hogy az exem újra megnősülni készül.
Kiborultam. A sógor vigasztal....
Szex wellness
Sziasztok, Tomi vagyok. A 16. szülinapomra a szüleimtől egy 2 szemelyre szóló wellness hétvégét kaptam ajándékba, és a bartánőmet vittem magammal :)
A barátnőmet, Annát az elején nem akarták elengedni csak így velem, hiszen még ő is csak 16 éves volt, de a szüleim segítségével végül sikerült meggyőzni az ő szüleit, és elengedték. A hotel, ahova mentünk kb. 60kilóméterre van ....
A hatalmas fasz
Minden évben eljön ez a csodálatos időszak, amikor a felnőttek is egy kicsit gyerekké válnak, és izgatottan várják, vajon milyen meglepetést kapnak szeretteiktől. Sokszor egy apró, szívből szóló mondat, vagy tett sokkal többet ér, mint egy tárgy.
December 23. volt. Kint nagy pelyhekben hullott a hó, vakító fehérség lepte el az egész tájat. Idén a karácsonyt egyedül egy kis kunyhóban töltött....
Apu megdugott
40 éves vagyok. A munka miatt ritkán járok haza. Az uram bérel nekem egy kis lakást nem messze az otthontól, ahol dolgozom. Amikor nem tudok hazamenni, van, hogy ők jönnek le hozzám. Az egyik hétvégén nem tudtam hazamenni, mert még szombat délután is volt munkám, ezért apám eljött meglátogatni. Az uram nem tudott jönni, mert nagyon megfázott és nem akarta rám ragasztani a betegséget. Mire hazaérte....
Dr szex 2. rész
Hát Csilla nem adott lehetőséget ahhoz hogy gondolkodjam a kéréséről egyből nekem szegezte az
elképzelését és a témát egyből lezárta!
Akarod vagy nem, hogy a szeretőd legyek ?
Nos erre a felkérésre nem lehetett azt mondani hogy nem!
Különben nem nézett ki rosszul Csilla!
Úgy kb 175 cm magas vörös hajjal rendelkező elég formás kb 65 - 70 kg lehetett a súlya!Szóval....
Leszboszi szerelem
Már sokadszorra láttam őt. És mint mindig, most is a gyomrom mélyéig beleborzongtam a látványba. Edina szerencsére most sem látta meg rajtam az érzést, ami biztosan kiült az arcomra, mert szokásához híven belebújt jegyzeteibe. Minden szeminárium után átrágja magát az anyagon, én meg ülök mellette, mert nincs kedvem egyedül keresztülmenni a városon, pedig nem is egy helyen lakunk.
De, legalá....