A falusi lány
Hajnalban kelt, 5.20-kor hideg, párás buszon ült, 5.40-kor megérkezett, és mindig futva tette meg a buszmegálló és az üzem közötti, majdnem 100 méter távolságot. Hat előtt 10 perccel makulátlan, fehér munkaruhában állt az aznapra kijelölt posztján.
A munka nem volt nehéz, szinte észre sem vette, hogy eltelt az idő, s már mehetett is az öltözőbe. Nem értette, mások miért panaszkodnak. Néhány nap alatt megszerette a munkatársait – főleg azokat ismerte, akikkel közös műszakba osztották –, és már előre sajnálta, hogy a következő két hétben eltér majd a munkarendjük.
– Te egyelőre maradsz reggeles! – jelentette ki a főnök ellentmondást nem tűrő stílusában.
– Mi majd a kövihéten délutánosok leszünk, kettőtől, utána pedig éjjeli lepkék, este tíztől… de fel a fejjel, aztán egy hétig megint együtt dolgozunk! – vigasztalta Solya, akivel első pillanattól szimpatizáltak egymással.
A huszonéves, mutatós lány egyik-másik testrészén a pasik gyakorta felejtik tekintetüket. Ahogy hajlong a hatalmas üst fölött, ahogy kézfejével megtörli a homlokát, ahogy a melléhez szorítja a kartondobozt… az mind-mind maga az eredendő nőiesség! Ő is egy kisfaluból jár be, akárcsak Júlia, talán ezért is találták meg olyan gyorsan a közös hangot.
Solya összekötött haja kikandikált a fehér sapka alól, hatalmas, barna szeme szeretettel nézett a nyolc-tíz évvel fiatalabb Júliára:
– Kérd meg még egyszer a főnököt, hogy osszon be téged is váltóműszakba!
– Azt mondta, hogy hallani sem akar róla.
– Ma ezt mondja, holnap amazt… Sose higgy egy férfinak, ha nőről van szó! – nevetett Solya, és ringó csípővel a raktár felé indult. Minden szem a fehér nadrágján átsejlő, apró, csipkés bugyijára tapadt.
– Más világ az éjjeli műszak – mondta a főnök elgondolkozva. – Több a cipekedés, és nem szeretném, ha valaki beszorítana a liszteszsákok közé és kárt tenne benned. Ráérsz még arra! – Végignézett a lány fehér köpenye alól kikandikáló pipaszár lábakon, a lapos mellkason, és a szomorú szemeken. – Tudom, hogy a délutáni műszakot kérted, de ha megengedem, holnap már az éjjelire pályáznál. Ennyi, mehetsz vissza dolgozni!
Ekkor lépett be az irodába Solya:
– Holnapra kellene egy nap szabi. Tudom, hogy későn szólok, de a kislány – Júliára nézett – beugorhatna helyettem.
– Rendben van, úgyis holnap jön az új srác, akkor a kislánnyal ketten fognak helyettesíteni… – A főnök Solya pólóján a hegyes bimbókat nézte, és Júliának az volt a benyomása, hogy most akármibe beleegyezne. – De ebből nem csinálunk rendszert!
A két lány összemosolygott, s bár Júlia sajnálta, hogy csak egyetlen napról van szó, és azt is Solya nélkül kell ledolgoznia, izgatottan várta a legelső délutáni műszakot.
Az új srác alacsony és vékony – Júliának a válláig ért –, de hihetetlen erő lakozott benne. Könnyedén mozgatta a zsákokat, dobozokat, még az erőlködés legkisebb jele sem látszott rajta.
A délutáni műszak annyival nehezebb, mint a délelőtti, hogy ilyenkor az éjszakások számára is elő kell készíteni mindent, mert éjjel erre nem lesz idő.
– Viszont van egy nagy előnye… – bökött a fejével az ajtó irányába a dagasztógépeket felügyelő férfi: A főnök éppen távozni készült, még búcsúzóul végignézett az üzemen. – Aztán az éjszakásokhoz előfordul, hogy benéz, de mi nem érdekeljük.
Pillanatokon belül minden megváltozott: előkerült egy újság, köpenyzsebből egy mobiltelefon, ketten kisétáltak az öltözőbe és egy üveg pezsgővel tértek vissza, mások nevetgéltek…
A pezsgőből mindenkinek csak egy korty jutott – az üveget húzták meg egymásután –, de Júliának jókedve támadt tőle:
– Mit ünneplünk? – kérdezte.
– A mai napot! Mert meg kell ám élni mindet egyenként, és ez a nap már megvan. Kérsz még egy kicsit? – Az izzadtságban úszó, vaskos karú férfi Júliára kacsintott.
– Miért ne? – mosolygott a lány, és követte a férfiak öltözőjébe.
A hűtőben még néhány üveg sorakozott.
– A főnök néha megszámolja, hogy ittunk-e, ezért ami elfogy, azt pótolni kell!
A lány nevetett és hunyorogva várta a pukkanást. Aztán az orra teleszaladt buborékkal, a pezsgő végigfolyt az állán, nyakán…
– Ne kapd be az üveget! – oktatta a férfi. – Az más, amit be kell kapni.
Később még kétszer kiosontak, és észrevette a lány, hogy a férfi másokkal is el-eltünedezik. – „Hogy bírhatja? Nekem már ennyitől is melegem lett!”
Nézte, ahogy a kemencék mellett dolgozók izmos lába megfeszül, fehér nadrágjuk deréktájon átnedvesedik… – „Szörnyű ez a hőség!” – Öt-tízpercenként mindenki a szódásballonhoz járul, hogy aztán a következő percben minden folyadékot ismét kiizzadjon.
– Gyere egy menetre! – sündörgött mellé a pezsgős férfi, és Júlia örömmel ment utána a hűvös öltözőbe.
Harsány hahotázásra nyitottak be. A férfiak öltözője benépesült, többen lehúzták a pólójukat, úgy hűsöltek. Középen, mint egy vádlott, az új srác állt röhögcsélve.
– Itt van mindenki? – rikkantott a dagasztógépeket felügyelő férfi.
– Aki számít…
– Akkor megtartjuk Robi-gyerek beavatását!
Az új srác tudhatta már, hogy mi következik, mert vigyorogva letámaszkodott a hosszú padra, hátsóját fordítva a jelenlévők felé. Egy kis műanyag edénybe lisztet töltöttek, ebben mártotta meg mindenki a tenyerét, majd egyenként Robi mögé járultak, és egy jó nagyot a fenekére vetek. Júliának is kínálták a lisztet, hát beletenyerelt, és elhatározta, hogy nem fog nagyot ütni. Az utolsó pillanatban valaki lerántotta a srác fehér kisgatyáját, így a lány tenyere a pucér fenéken csattant.
Fékevesztett röhögés.
– No, igyunk az ijedtségre! – Néhányan nevetgélve kifelé tartottak, de akik maradtak, közöttük körbejárt az üveg.
– Adj már a kislánynak valami mást, mert nem tudja bekapni! – Júlia köpenyének elejére folyt a pezsgő.
– Éppen hogy bekapja, amikor nem kellene!
– Mondtam már neki, hogy nem azt kell bekapni… – A pezsgőzős-társ a padon ülve csapkodta vaskos combját. – Neked megvolt már a beavatásod?
Erre Robi is visszafordult az ajtóból, és már minden tekintet Júliát fürkészte.
Valaki egy édeskés – de hideg – folyadékkal töltött poharat nyomott a lány kezébe: – Igyál az ijedtségre!
Júlia mintha kívülről látná magát, mosolygott azon a lányon, aki lehajtotta a teljes pohár szeszt, és mosolygott azon is, hogy milyen jólesik megtámaszkodni a padon, amikor minden mozog és kóvályog az öltözőben. Érezte, hogy felhajtják a köpenyét – nem mert hátranyúlni, megigazítani, mert mindkét támasztó karjára szüksége volt –, érezte azt is, hogy férfikezek valahol lehúznak egy bugyit, talán éppen az övét… Várta a lisztes tenyerek csattanását.
– „Vajon az új srác, a Robi is itt van?” – Felnevetett. – „Milyen lisztes lett a feneke!”
A csattanások elmaradtak, helyette simogató kezek jártak a meztelen popsiján, emelgették a félgömböket, benyúltak a lába közé…
– Nee! – nyögött fel, vagy talán csak akart, és minden erejét összeszedve megfordult, pucér fenekével letottyant a padra.
Az arcokat nem látta, minden végtelenül távolinak tűnt, csak a fejmagasságában mozgó falloszok voltak veszettül közel. Négy kéz lóbálta, huzigálta őket, mind a négyet.
Hányinger kapta el, és a torkában érezte kaparni a lehajtott italokat, de azt a négy embert ez nem zavarta. Mintha lassított filmben történne, ráérősen nyomogatták égő-zsibbadt arcához a bőrüktől megszabadított falloszokat, mind a négyet. Fejében hangzavar – „Kit kóstolsz meg először?” –, ijedt pillantására folyton lecsukódni akartak elnehezedett szemhéjai… Valaki kigombolgatta a fehér köpenyt, nyakig felhúzták a melltartót, és a négy, bokáig tolt, fehér nadrág tulajdonosa össze-vissza kente Júlia arcát.
Szextörténet ajánló:
Én, a leszbi riherongy
Zúgás, pattogás, zsibbadás és sötét. Mintha más nem is létezett volna, ezek közös egyvelege alkotta a világom. Mellkasom ütemesen emelkedett és süllyedt, lassan nyugodva a hűvös parkettán. A szívem dobogott erősen, a levegőt kapkodtam, a kiszáradt torkom víz után fohászkodott, ajkaimon a tipikus száraz nyál bevonattal engedték be nagy kortyokban az oxigént, szemeim lehunyva próbáltak kapaszkodót ....
Segítettem egy lánynak a suliból
Cím
Iskola vége volt már javában június pont az év végi jegyek lezárása előtt. Nekem nem kellett semmiből javítani de nem volt mindenki ilyen szerencsés. Egyik nap délután kaptam egy messenger üzenetet Edinától. Ő az évfolyamra járt egy másik osztályba. Leírta, hogy az egyik osztálytársam mondta neki, hogy én tudok segíteni. Megkérdeztem, hogy miben. Azt mondta egy beadandót kell készíteni ....
Karcsi és Niki - A beöntés
Sokáig jártam egy Karcsi nevű sráccal. Igen jó fej volt, nagyokat lehetett vele dumálni, mindenhez hozzá tudott szólni. Szóval nagyon csíptem a hapsit.
Szexuálisan viszont elég furcsa volt. Olyanokat kellett vele játszani, hogy bekötötte a szememet, valamit bedugott a fenekembe, és ki kellett találnom, hogy mi az. Elöször csak toll, ceruza, és hasonlók voltak a feladványok, de később már k....
Az egyéjszakás fiatal srác
Pár napja egyik kolleganőm dicsekedett, hogy minden nap más pasi elégíti ki szexuális igényeit, bevallom irigyeltem.
Munka közben, mikor szünetünk, odamentem hozzá, és rákérdeztem a dologra. Tettem fel neki a kérdéseket, amik szúrták az oldalamat, és meglepő őszinteséggel válaszolt rájuk.
- Miért jók az ilyen egy éjszakás dolgok?
- Tudod az egy éjszakás kalandok izgalmasak, mi....
Négerek és lányok szeretője vagyok
Amióta a belvárosba költöztünk mindig könnyebb volt srácokat fogni akik rendszeresen megbasztak. Az volt a csúcs amikor felfedeztem,hogy a szembe levő lakásba három néger koma lakik és volt egy köztük aki már a korábbi életem során sokszor megkefélt és a seggembe is belenyomta a több mint harmincöt centis faszát és mindig teleélvezte.
Persze amikor összefutottunk megint rendszeresen....
A vonzó doktornő
Anyával együtt mentünk be a rendelőbe. Az íróasztal mögött egy harminc év körüli, magas, vékony, sötét hajó nő, az oldalsó, ügyintéző asztalnál egy csinos, fiatal lány ült.
A doktornőt nagyon vonzónak találtam. Intett, hogy foglaljunk helyet és megkérdezte, mi az érkezésünk oka. Anya azt válaszolta, hogy szeretné, ha az egészségem érdekében rutinszerűen megvizsgálna, mert ő hisz az....