A falusi lány
Hajnalban kelt, 5.20-kor hideg, párás buszon ült, 5.40-kor megérkezett, és mindig futva tette meg a buszmegálló és az üzem közötti, majdnem 100 méter távolságot. Hat előtt 10 perccel makulátlan, fehér munkaruhában állt az aznapra kijelölt posztján.
A munka nem volt nehéz, szinte észre sem vette, hogy eltelt az idő, s már mehetett is az öltözőbe. Nem értette, mások miért panaszkodnak. Néhány nap alatt megszerette a munkatársait – főleg azokat ismerte, akikkel közös műszakba osztották –, és már előre sajnálta, hogy a következő két hétben eltér majd a munkarendjük.
– Te egyelőre maradsz reggeles! – jelentette ki a főnök ellentmondást nem tűrő stílusában.
– Mi majd a kövihéten délutánosok leszünk, kettőtől, utána pedig éjjeli lepkék, este tíztől… de fel a fejjel, aztán egy hétig megint együtt dolgozunk! – vigasztalta Solya, akivel első pillanattól szimpatizáltak egymással.
A huszonéves, mutatós lány egyik-másik testrészén a pasik gyakorta felejtik tekintetüket. Ahogy hajlong a hatalmas üst fölött, ahogy kézfejével megtörli a homlokát, ahogy a melléhez szorítja a kartondobozt… az mind-mind maga az eredendő nőiesség! Ő is egy kisfaluból jár be, akárcsak Júlia, talán ezért is találták meg olyan gyorsan a közös hangot.
Solya összekötött haja kikandikált a fehér sapka alól, hatalmas, barna szeme szeretettel nézett a nyolc-tíz évvel fiatalabb Júliára:
– Kérd meg még egyszer a főnököt, hogy osszon be téged is váltóműszakba!
– Azt mondta, hogy hallani sem akar róla.
– Ma ezt mondja, holnap amazt… Sose higgy egy férfinak, ha nőről van szó! – nevetett Solya, és ringó csípővel a raktár felé indult. Minden szem a fehér nadrágján átsejlő, apró, csipkés bugyijára tapadt.
– Más világ az éjjeli műszak – mondta a főnök elgondolkozva. – Több a cipekedés, és nem szeretném, ha valaki beszorítana a liszteszsákok közé és kárt tenne benned. Ráérsz még arra! – Végignézett a lány fehér köpenye alól kikandikáló pipaszár lábakon, a lapos mellkason, és a szomorú szemeken. – Tudom, hogy a délutáni műszakot kérted, de ha megengedem, holnap már az éjjelire pályáznál. Ennyi, mehetsz vissza dolgozni!
Ekkor lépett be az irodába Solya:
– Holnapra kellene egy nap szabi. Tudom, hogy későn szólok, de a kislány – Júliára nézett – beugorhatna helyettem.
– Rendben van, úgyis holnap jön az új srác, akkor a kislánnyal ketten fognak helyettesíteni… – A főnök Solya pólóján a hegyes bimbókat nézte, és Júliának az volt a benyomása, hogy most akármibe beleegyezne. – De ebből nem csinálunk rendszert!
A két lány összemosolygott, s bár Júlia sajnálta, hogy csak egyetlen napról van szó, és azt is Solya nélkül kell ledolgoznia, izgatottan várta a legelső délutáni műszakot.
Az új srác alacsony és vékony – Júliának a válláig ért –, de hihetetlen erő lakozott benne. Könnyedén mozgatta a zsákokat, dobozokat, még az erőlködés legkisebb jele sem látszott rajta.
A délutáni műszak annyival nehezebb, mint a délelőtti, hogy ilyenkor az éjszakások számára is elő kell készíteni mindent, mert éjjel erre nem lesz idő.
– Viszont van egy nagy előnye… – bökött a fejével az ajtó irányába a dagasztógépeket felügyelő férfi: A főnök éppen távozni készült, még búcsúzóul végignézett az üzemen. – Aztán az éjszakásokhoz előfordul, hogy benéz, de mi nem érdekeljük.
Pillanatokon belül minden megváltozott: előkerült egy újság, köpenyzsebből egy mobiltelefon, ketten kisétáltak az öltözőbe és egy üveg pezsgővel tértek vissza, mások nevetgéltek…
A pezsgőből mindenkinek csak egy korty jutott – az üveget húzták meg egymásután –, de Júliának jókedve támadt tőle:
– Mit ünneplünk? – kérdezte.
– A mai napot! Mert meg kell ám élni mindet egyenként, és ez a nap már megvan. Kérsz még egy kicsit? – Az izzadtságban úszó, vaskos karú férfi Júliára kacsintott.
– Miért ne? – mosolygott a lány, és követte a férfiak öltözőjébe.
A hűtőben még néhány üveg sorakozott.
– A főnök néha megszámolja, hogy ittunk-e, ezért ami elfogy, azt pótolni kell!
A lány nevetett és hunyorogva várta a pukkanást. Aztán az orra teleszaladt buborékkal, a pezsgő végigfolyt az állán, nyakán…
– Ne kapd be az üveget! – oktatta a férfi. – Az más, amit be kell kapni.
Később még kétszer kiosontak, és észrevette a lány, hogy a férfi másokkal is el-eltünedezik. – „Hogy bírhatja? Nekem már ennyitől is melegem lett!”
Nézte, ahogy a kemencék mellett dolgozók izmos lába megfeszül, fehér nadrágjuk deréktájon átnedvesedik… – „Szörnyű ez a hőség!” – Öt-tízpercenként mindenki a szódásballonhoz járul, hogy aztán a következő percben minden folyadékot ismét kiizzadjon.
– Gyere egy menetre! – sündörgött mellé a pezsgős férfi, és Júlia örömmel ment utána a hűvös öltözőbe.
Harsány hahotázásra nyitottak be. A férfiak öltözője benépesült, többen lehúzták a pólójukat, úgy hűsöltek. Középen, mint egy vádlott, az új srác állt röhögcsélve.
– Itt van mindenki? – rikkantott a dagasztógépeket felügyelő férfi.
– Aki számít…
– Akkor megtartjuk Robi-gyerek beavatását!
Az új srác tudhatta már, hogy mi következik, mert vigyorogva letámaszkodott a hosszú padra, hátsóját fordítva a jelenlévők felé. Egy kis műanyag edénybe lisztet töltöttek, ebben mártotta meg mindenki a tenyerét, majd egyenként Robi mögé járultak, és egy jó nagyot a fenekére vetek. Júliának is kínálták a lisztet, hát beletenyerelt, és elhatározta, hogy nem fog nagyot ütni. Az utolsó pillanatban valaki lerántotta a srác fehér kisgatyáját, így a lány tenyere a pucér fenéken csattant.
Fékevesztett röhögés.
– No, igyunk az ijedtségre! – Néhányan nevetgélve kifelé tartottak, de akik maradtak, közöttük körbejárt az üveg.
– Adj már a kislánynak valami mást, mert nem tudja bekapni! – Júlia köpenyének elejére folyt a pezsgő.
– Éppen hogy bekapja, amikor nem kellene!
– Mondtam már neki, hogy nem azt kell bekapni… – A pezsgőzős-társ a padon ülve csapkodta vaskos combját. – Neked megvolt már a beavatásod?
Erre Robi is visszafordult az ajtóból, és már minden tekintet Júliát fürkészte.
Valaki egy édeskés – de hideg – folyadékkal töltött poharat nyomott a lány kezébe: – Igyál az ijedtségre!
Júlia mintha kívülről látná magát, mosolygott azon a lányon, aki lehajtotta a teljes pohár szeszt, és mosolygott azon is, hogy milyen jólesik megtámaszkodni a padon, amikor minden mozog és kóvályog az öltözőben. Érezte, hogy felhajtják a köpenyét – nem mert hátranyúlni, megigazítani, mert mindkét támasztó karjára szüksége volt –, érezte azt is, hogy férfikezek valahol lehúznak egy bugyit, talán éppen az övét… Várta a lisztes tenyerek csattanását.
– „Vajon az új srác, a Robi is itt van?” – Felnevetett. – „Milyen lisztes lett a feneke!”
A csattanások elmaradtak, helyette simogató kezek jártak a meztelen popsiján, emelgették a félgömböket, benyúltak a lába közé…
– Nee! – nyögött fel, vagy talán csak akart, és minden erejét összeszedve megfordult, pucér fenekével letottyant a padra.
Az arcokat nem látta, minden végtelenül távolinak tűnt, csak a fejmagasságában mozgó falloszok voltak veszettül közel. Négy kéz lóbálta, huzigálta őket, mind a négyet.
Hányinger kapta el, és a torkában érezte kaparni a lehajtott italokat, de azt a négy embert ez nem zavarta. Mintha lassított filmben történne, ráérősen nyomogatták égő-zsibbadt arcához a bőrüktől megszabadított falloszokat, mind a négyet. Fejében hangzavar – „Kit kóstolsz meg először?” –, ijedt pillantására folyton lecsukódni akartak elnehezedett szemhéjai… Valaki kigombolgatta a fehér köpenyt, nyakig felhúzták a melltartót, és a négy, bokáig tolt, fehér nadrág tulajdonosa össze-vissza kente Júlia arcát.
Szextörténet ajánló:
Játszótéri bAszélgetések
Évivel közös lakóparkban élünk. Mégis a játszótéren ismertük meg egymást. Én a lányommal, ő a kisfiával volt lennt aznap délután. A honta mellett állva beszélgetni kezdtünk. Gyönyörü természetes vörös haja volt és olyan tiszta zöld szeme, hogy mosolyával a vesémig hatolt. Alakja a 30as korának megfelelt, érett szexi nő volt karbantartott nőies alakkal és szép nagy de testéhez kiválóan passzoló cic....
Székely szex történet, nagyon perverz
Már egy éve jártam a Pistával, sokszor szeretkeztünk már, de mindig csak a hagyományos pózban: ilyenkor hanyatt feküdtem, széttárva a combjaimat, ő pedig jól megkefélt. Nem is sejtettem, hogy jókora perverzitás rejlett benne. Tudtam - elhatározta -, amikor legközelebb meglátogatom, kiéli rajtam hajlamait. De nem tartottam semmitől. Bár tartottam volna... ------ Vasárnap reggel érkeztem. Csinos, mé....
A teljesség felé , nyári történet
Beköszöntött a nyár. Életem 19. nyara. Boldog voltam, szabad és túltengett bennem az energia. Hatalmas bizakodással, reményekkel és tapasztalni akarással vetettem bele magam a vakációba.
Kezdődött minden egy táborral, ahová már hosszú évek óta mindig elmegyek és ahol 16 éves koromban minden elkezdődött.
Az előzmények:
Volt ott egy fiú, vagyis inkább egy....
Mágikus szex, zongorával és zongora nélkül
Külföldön voltam már több mint egy hete, hivatalos kiküldetésben. A fővárosban volt dolgom, de nem ott szállásoltak el a nagyokosok, hanem egy nehezen megközelíthető városka roppant előkelő, barokk vagy fenetudjamilyen kastélyában, a fővárostól jó hatvan kilométerre, autóbusz három óránként. Fütyültem én arra a kastélyra, egyék meg a műemléküket.
Egy ismerősöm, huszonvalahány éves,....
Éjféli Orgazmus
Sziasztok! A nevem Eszty. Ezt a történetet én írtam, csak ki akarom próbálni magam. Remélem olvasható, a megjegyzéseiteket írjátok le!
Szombat délután volt. Éppen a buszomra vártam, amikor megjelent Tomi, természetesen a slusszkulcsal a kezében.
-Szia, Barbi! -köszönt rám, én is visszaköszöntem neki. -Nincs kedved eljönni velem egy kis kocsikázásra? Estefelé pedig elm....
A popsiszex tábor
Két fantasztikus nővel töltöttem elmúlt 5 napot! Az egyikbe jól bele is estem!
Mégis kivert kutyaként állok, és bámulom a hazatartó vonat lehúzott ablakát.
- Hogy cseszhettem így el, felnőttkorom hajnalát?
Az érettségi és a felvételi jól elvette a nyarat! Máskor egy jó hónapot szoktam melózni, hogy aztán a keresett pénzből nyaralhassak. Egyik tanárnőm mentette meg a he....