Mágikus szex, zongorával és zongora nélkül
Külföldön voltam már több mint egy hete, hivatalos kiküldetésben. A fővárosban volt dolgom, de nem ott szállásoltak el a nagyokosok, hanem egy nehezen megközelíthető városka roppant előkelő, barokk vagy fenetudjamilyen kastélyában, a fővárostól jó hatvan kilométerre, autóbusz három óránként. Fütyültem én arra a kastélyra, egyék meg a műemléküket.
Egy ismerősöm, huszonvalahány éves, elég szép arcú leányzó, felajánlotta, hogy lakjam nála, az ő kétszobás lakásában. Nem műemlék, de a fővárosban van. Ő úgyis ritkán van otthon.
Reggel arra lettem figyelmes a fürdőszobában, hogy a törölközőtartón fehér bugyi leng a huzatban, mint valami zászló. Jó jelnek vettem: ez azt szimbolizálja, hogy a Nő, mint olyan, kitűzi a fehér zászlót, megadja magát az ostromló seregnek, amely be akar nyomulni az ő végvárába vagy citadellájába. Ettől, no meg több mint egy hetes munkanélküliségétől jelentős térfogatnövekedés volt megfigyelhető velemszületett ágyúcsövemen, mely a legnemesebb férfiúi hadkötelesség elvégzésére szolgál. De ez a kötelesség nem volt elvégezhető, mivel egyedül voltam, sehol egy árva bevennivaló citadella. Remélem, hogy bár nyakatekerten, de közérthetően fejeztem ki magam. Arra gondoltam akkor, jó volna, ha ideiglenes szállásadónőm hazajönne, és igényt tartana rá, hogy ővele szemben rójam le a sorstól rám aznapra kirótt férfiúi kötelességemet, noha tudtam, hogy erre csekély lehetőség van, mivel van neki valakije, aki azt a kötelességet nyilván rendszeresen lerója neki, előtte, mögüle, rajta, benne. Ismertem is az illetőt, Peternek hívták, helyes fiú volt, még nálam is sokkal helyesebb, pedig az már nagy szó, és jóval fiatalabb is. Szóval úgy látszott, farkamnak nincs sok esélye.
Ezért, hogy mágikus hatást gyakoroljak – v. ö. ÉRINTKEZÉSES mágia – Lindára, a szóbanforgó leányzóra, megnövekedett munkaeszközöm köré tekertem a szóbanforgó fehérneműféleséget, mely már nyilván több ízben ÉRINTKEZETT és volt továbbra is érintkezendő Linda testének ama részével, amelyben általa nemigényelt férfiúi kötelességemet kívántam mégis kötelességtudóan leróni. Nem vagyok igazán babonás, és tudom, hogy a mágia sem hat, mióta nem hisz benne az emberiség – de mit volt mit tenni. És a mágia hatott!
(Nagyobb naivitás volna azt hinnem, hogy az énbelőlem áradó mágikus hatásnak engedett Linda, amikor lehetővé tette, hogy említett kötelességemet lerójam az ő közreműködésével, az ő különbejáratú testében, az ő két, saját maga által szélesre tárt combja között.)
Linda váratlanul hazajött még aznap este, ő még nem tudta, miért, noha látnivalóan nem volt otthon semmi dolga. Semmi kétség, az ágyúcsőre tekert bugyimágia hatása!
Először csak barátilag társalogtunk, semmi pikantéria. Aztán leültünk egymás mellé a kanapéra, beleolvasni abba az elég érdekes munkába, ami miatt odaküldtek Pestről. Semmi erotika.
Egy kis idő után minden célozgatás, kétértelmű sugalmak, combok egymáshoz érése nélkül, minden bevezetés és átmenet nélkül átöleltem olvasópartneremet. Linda szemrehányóan nézett rám: „Tibor, én nem ezért hívtalak ide!...” Ezek szerint megértette, hogy az átölelés nem kizárólag a felebaráti szeretet megnyilvánulása (bár persze azé is volt; b...ni is lehet merő felebaráti szeretetből). Mondtam neki valami rövidet, nem lehetett túl eredeti, mert nem is emlékszem rá, de őt azonnal meggyőzte. Hiába, a mágia! Minden további manipuláció és bűbájoskodás nélkül magamhoz húztam és szájoncsókoltam. Nem ellenkezett, sőt csókolt, harapott, átölelt, magához szorított, pedig én nem is vagyok sokkal helyesebb saját magamnál, fiatalabb meg aztán végképp nem vagyok, mint amilyen vagyok... De nyilván tudta ő, hogy azért lészen ágyú nálam is, kell, hogy legyen, noha erre nem volt semmi előzetes bizonyítéka. Mindenesetre odanyúlt, hogy meggyőződjék róla. Jól megmarkolta. Volt ágyú!
Elkezdtem lehúzni Linda ruháját; nem csak hogy nem ellenkezett, hanem még egy pillanatra fel is emelkedett egy kicsit ültő helyéből, hogy ezt lehetővé tegye nekem. Aztán visszahuppant. Előzékeny nő, imádom az ilyet. Hát kiderült, hogy melle alig van, inkább nincs, mint van... De legalább nem fityeg, az még rosszabb volna. Ám az alakja jó volt, különösen a combja, mind a kettő, igaz, hogy az már a ruha alatt és alól is látható volt. De azért kötelességtudóan símogattam lapos mellkasát, közben imádott feleségem két szenzációs keblére gondoltam: énrám nemigen hatott a két alig létező mellkebel, de gazdáikra hatott a létező símogatás. Ez a fő.
Hamarosan áttértem a sokkal materiálisabb, kézzelfoghatóbb combokra. Nem kellett erőszakoskodni, a mágia megtette hatását: Linda combjai maguktól széttárultak, mind a kettő (igazság szerint egy combot nem is lehet széttárni), és hagyta, hogy oda nyúljak, ahová nem illik nyúlni, sőt önként levette a bugyiját. Ágyúcsövemre tekertem azt a bugyit, már a másodikat aznap, noha úgy láttam, további mágiára aligha lesz szükség, megteszik a hormonok is: Linda fel volt ajzva, a citadella bejárata nedves volt, akár a tengerpart. Linda persze nem tudta, milyen kapcsolat van egyfelől egy férfinemiszervre tekert női bugyi, másfelől az ő, rekordidő alatt felébresztett libidója valamint Peter iránti, rekordidő alatt elaltatott hűsége között, de kedvtelve szorongatta a bepólyázott ágyúcsövet mindkét kezével. Aztán csomót kötött a zsebkendőre, hogy az lehúzva is megtartsa cső- vagy hüvelyalakját, és félig lehúzva-visszahúzva szimbolikusan adta tudtomra, hogy mi a teendőm, noha tudtam én azt magamtól is; a bugyihüvely az ő hüvelyének szimboluma volt. Én viszont lehúztam a pólyát az ágyúcsőről, odaillesztettem az ujjamat, ahová a klitoriszt kell elképzelni, és kérdőn Lindára néztem. Felcsillanó szemmel bólogatott, de előbb egy kicsit meg-megcsókolgatta és megmarkolászta a fenyegetően meredező ágyúcsövet. Aztán elémállt egész szemérmetlen meztelenségében, és ujjával a csiklójára mutatott. Nem a bugyihüvelyhez odaképzelt szimbolikus csiklójához, hanem a kézzelfoghatóan valóságoshoz. Rámdőlt, két kézzel megfogta a fejemet és magához szorította. Mikor élvezett, még jobban szorította a fejemet, és lihegett.
Minden férfiúi szemérmet sutba vetve levettem ingemet, nadrágomat, még cipőmet és zoknimat is. Sőt, még az alsónadrágomat is! Bizony. Anyaszült meztelen voltam, de egy cseppet sem szégyelltem magamat. Micsoda erkölcsi romlás! Linda újból megbűvölve meredt fenyegetően meredező fegyveremre, ahelyett, hogy elpirult volna és arcát szemérmesen eltakarva csak az ujjai közül leselkedett volna kíváncsian. Ezen fel kellett volna háborodnom, elvégre vallásos nevelést kaptam, de nem háborodtam fel, mivel én is megérem a pénzemet. De még sokkal elítélendőbb mulasztás volt részemről, hogy nem hívtam fel telefonon imádott feleségemet, hogy bejelentsem neki, mi folyik és mi fog történni ellene perceken belül, pedig ez olyan érzést okozott volna neki, amely 10 %-nyi kellemesen gyötrő féltékenységből állt volna, továbbá 35 %-nyi, amiatt érzett örömből, hogy én távol a hazától is kellemesen töltöm időmet és nem parlagon heverek hanem olykor nő(k) fölött, alatt, mellett is; 15 %-nyi, Lindával érzett női szolidaritásból, és 40 % erotikus izgalomból, melynek felkeltésében a legcsekélyebb szerepe sem volt a mágiának, hanem csak a szerelemnek és a hormonoknak. Akkor ő otthon meztelenre vetkőzött volna, és elképzelve, mit művelnek éppen szeretett férje testének különböző részei a nagy idegenben egy potenciális – nem igazán potenciális – vetélytársnő testének különböző részeivel, tehát mindezen képzelegve maszturbált volna egy ideig a tükör előtt, állva, úgy, ahogyan én azt szemlélni szeretem. Imádom, amikor élvezés közben oda-vissza forogni látszik gömbölyű hátsója, ott belül az égberepítő bár sajnos nem látható orgazmussal (még ha nem is a hetedik mennyországba repít a maszturbálás, hanem csak úgy a másodikba-harmadikba).
Linda, nem tudom, vajon még mindig a mágia hatására-e, olyan mohó és erkölcstelen volt, hogy az ágyúcsövemnél fogva húzott oda az ágyhoz. Hanyatt feküdt, szolgálatkészen széttárt két combja közé térdeltem, ő meg egyik kezével még mindig a nemiszervemet fogva, a másikkal pedig a sajátját eltakarva, komolyan a szemembe nézett és imígyen szóla: „Tibor! kérlek! nagyon vigyázz!!” Mindjárt tudtam, mire kell nagyon vigyázni: nem akarta szaporítani az illető ország lakosságát, elegen voltak azok anélkül is. Ez nem volt jó hír, de mit volt mit tenni. A mágia tehát mégsem működött tökéletesen, terhesség elleni védekezésről nem gondoskodott. Jó, nem fogjuk agyonlőni azt a szegény nőt, csak a levegőbe adunk le néhány díszlövést.
Benyomultam Linda citadellájába, vagy ha úgy tetszik hadikikötőjébe. Nem én, csak testemnek egy része, bár e pillanatban legjelentősebb része, a hadiflotta. Más hasonlattal élve: belédöftem a dárdámat (lándzsámat, gerelyemet, tőrömet). Nem nézett rám, lehúnyt szemmel hagyta, hogy agresszíven döfködjem, döfködjem, döfködjem, sőt mazochista módon borzasztóan élvezte mártíromságát! Egy kicsit furcsa volt, hogy szélesen mosolyog nagy, széles szájával, nagy fogsorát kivillantva, miközben javában, izé, szeretkeznek vele. Jó pár percig döfködtem, láttam, hogy az orgazmus küszöbén áll, áll, áll, azaz fekszik már percek óta, de valamiért nem bírja átlépni azt a küszöböt, pedig számomra az a legjobb az egészben: látni, hogy a nő élvez, hogy hogyan élvez. Vajon azt képzelte-e, hogy a benne ügyködő farok a Peter farka? Az engem nem zavarna egyáltalán, képzelje.
Végül éreztem, hogy ágyúcsövem tüzelése nem tartható tovább vissza. A legeslegutolsó pillanatban kirántottam, és nagy üdvlövést adtam le a szemközti fal irányában; a lövedék jelentős része Linda hasára, mellére hullt. Hát éppen most élvezett Lindám, pontosabban a Peter Lindája, de az én érdememből, körmeit az én vállamba mélyesztve. Nem tudom, vajon a ráhulló nedves lövedékektől élvezett-e végül, vagy attól a tudattól, hogy én élvezek (mint én magam vagy mint Peter), de élvezett, két karomat erősen markolva és körmeit beléjük mélyesztve.
Nem tudom, mondhatom-e nyugodt lelkiismerettel, hogy meg lett b...va egy újabb női test és lélek, mégpedig hál’Istennek általam, és hogy következésképpen újból megcsaltam-e igazán, mint annak a rendje, imádott feleségemet, ha nem lőttem bele semmit abba a léleklakta testbe. Lehet, hogy akkor meg sem lett b...va. Definíció kérdése. Lehet, hogy akkor is meg lett. De belelövéssel mégis csak más... Ezt a hiányt majd még ki kell igazítanom az alatt az idő alatt, amíg itt lakom Lindánál.
Puszta érdekmentes kíváncsiságból megkérdeztem: „Mit szólna hozzá Peter, ha megtudná, hogy megcsaltad?”
„Meg volna sértve.”
Lehet, hogy nem volt okos dolog szóbahozni azt a Petert. Nem biztos, hogy ezért, mindenesetre Linda nem engedte, hogy újból belemártsam a habverőmet. Egy darabig feküdtünk egymás mellett, meztelenül, én továbbra is szolgálatra készen álló habverővel, de Lindából valahogy teljesen elpárolgott a lelkesedés. Belebámult a levegőbe, és azt mondta: „Túl sok ember van belebonyolítva ebbe.” A „túl sok” mindössze két embert jelentett: Petert, az ő szeretőjét, és Ágit, az én feleségemet, akit Linda jól ismert és kedvelt, és akit én is jól ismertem, és nem csak kedveltem, hanem rettenetesen szerettem. Mi őhozzá képest Linda? Egy „másik nő”, egy másodlagos nő, akivel meg lehet „csalni” Ágit. De jól meg lehet csalni, eddig legalábbis jó volt, pontosabban nem egészen eddig, csak Kelenföldig, mert ott ki kellett szállnom, pedig de messze voltunk mi ott, a nagy idegenben, az igazi Kelenföldi Pályaudvartól! De szimbolikus Kelenföldi Pályaudvar, mint látjuk, minden országban van, az egész világon. Ebből a szempontból Magyarország az egész világot meghódította. Borneo, Jáva, Celebesz magyar volt és magyar lesz!
Engem az a „túl sok” ember egyáltalán nem zavart, és azt mondtam:
„Linda, én szeretnék még.” Mindjárt kitalálta, mit szeretnék még, de ő már nem szerette volna ugyanazt, vagy szerette volna, de nem engedte neki az az időközben felébredt fránya lelkiismerete, ezért kiugrott az ágyból, és fejvesztve menekült a fürdőszoba irányába. Rohantam felálló hogyishíjjákkal a menekülő két fehér női gömbölydedség után. Utólértem, derékon ragadtam áldozatomat, és belényomtam a dárdámat hátulról. „Tibor, ne!” könyörgött, de nem kegyelmeztem neki, nyomultam be, ki, be, ki. Csúszkált a farkam nedves hüvelyében. Ordítva élvezett szegény feje, akarata ellenére, kétszer is. Végül megint ki kellett rántanom fegyveremet, nehogy fölöslegesen szaporítsam az illető ország lakosságát. Linda ezt kihasználta, megszökött, és bezárózott a fürdőszobába.
Az éjszaka további események nélkül zajlott le. Ő az egyik szobában aludt, én a másikban. A farkam álldogált olykor, de nem mentem át a másik szobába további szeretőmegcsalásra kényszeríteni szegény Linda amúgy is kétszer megszentségtelenített, Petercsaló testét. Hülye voltam, át kellett volna menni. Az ilyesmi nem számít nemi erőszaknak. Micsoda lelkierő! Le a kalappal.
Másnap reggel Linda több napra eltűnt. Gondolom, Peternél töltötte az éjszakáit, és ott többször meg is lett kefélve, remélem, nem rosszabbul, mint általam, sőt jobban, hogy le legyen mosva az áltlam elkövetett, nem egyértelműen kellemes gyalázat. Peternek aligha mesélte el, hogy mit követtünk el „ellene”. Remélem, szeretik egymást azzal a Peterrel, mert úgy igazán megcsalás csak a megcsalás, különben kutyafüle. Én sem tudnám amúgy istenigazából megcsalni az én drága feleségemet, ha nem volnék belé fülig szerelmes, és ha nem volna ő is fülig szerelmes énbelém.
Bár minden jel arra mutatott, hogy Lindától nem számíthatok repetára, a biztonság kedvéért beszereztem egy pesszáriumot a hozzá való antibébi-kenőccsel. Ki tudja, mit hoz a jövő.
Linda hazatelefonált, hogy délután jön valaki, és el fogják vinni a zongorát. Jött is valaki, egy szép, ifjú, fekete hajú és fekete szemű valaki, elöl-hátul kellemes domborulatokkal. Míg a zongoraszállítókra vártunk, leült zongorázni. Gyatrán játszott, jobb szórakozást is el tudtam képzelni. Hátulról megfogtam mindkét mellét, nagyon kellemes, tenyérbemászó mellek voltak. Nem hagyta abba a zongorázást, de még rémesebben verte szegény zongorát. Szájon csókoltam, hogy abbahagja, benyúltam a blúza alá, és úgy símogattam a mellét. Ő felém fordult, végre felhagyott a klimpírozással, kigombolta a sliccemet, elővette, ami elővehető volt, és a szájába vette. Pedig olyan ártatlan szűzies lánykának látszott... Lehet, hogy ez is Linda bugyijának mágikus hatása volt? Mint hamarosan kiderült, nem volt szűz, szerencsére. Még csak öt perce volt a lakásban és látóteremben, és máris levette a bugyiját. De azt mondta, több ruhadarabot nem vesz le, mert bármelyik pillanatban itt lehetnek a zongoraszállítók.
A zongoraszék elé térdeltem, de nem azért, hogy imádkozzam, vagy legfeljebb csak az Ördöghöz, aki félig máris bűnbe vitt megint. Fölhajtottam az Ördög aznapi küldöttjének a szoknyáját, és illedelmesen felöltözve bevonultam a szuperkönnyen meghódított citadellába. Így kell az Ördöghöz imádkozni. Ő, mármint a lány, is megkért, hogy nagyon vigyázzak. Aha. Ideiglenesen kivonultam a citadellából, odahoztam a Lindába szánt fogamzásgátló alkalmatoságokat, és elhelyeztem a zongoristalány belsejében; ama leányéban, akinek még a nevét is elfelejtettem megkérdezni. Nedves, csúszós és meleg volt a lány belseje, mint az effajta lánybelsők általában. Nem tudom, megkülönböztethetők volnának-e a citadellák, ha bekötött szemmel kellene bevennünk őket. Még egyszer bevonultam, csókolóztam egyet a kisédessel, aztán ki-bevonulgattam, közben kértem az Ördögöt, hogy valahol tartóztassa fel egy órácskára a zongoraszállítókat. De nem volt biztos, hogy hallgatni fog rám az Ördög, ezért nem variáltam azt az imádkozást, csak tömtem erősen a zongora gazdáját vagy bérlőjét, erősen, be-ki, be-ki. Elég hamar élvezett, fejemet magához szorítva, mintha bizony szerelmes volna belém, pedig nem volt. Igyekeztem minél hamarabb és minél többször belelőni ágyúmmal a citadellába; ki tudja, mikor találok másik citadellát. A zongorázó lány nem élvezett velem együtt, ehelyett érdeklődve szemlélte eltorzuló arcomat. Aztán folytattam, jó párszor élveztünk mind a ketten, csak felváltva; nem tudom, mennyi ideig tartott az egész. Ez a polgártársnő mindenesetre egyértelműen meg volt b...va, mégpedig általam, ahhoz nem fért semmi kétség. Meg volt.
Csöngettek, ott voltak a zongorszállítók. Kiszálltam a lányból, a pesszáriumot benne hagytam, lehet még annak szüksége arra, talán már a zongoraszállítókból kifolyólag is. Kívánom nekik, meg a lánynak is, szép szál legények voltak. A lány velük ment. Elválva mindketten elismeréssel nyilatkoztunk egymásról, ő megpuszilta az orrom hegyét és megígérte, hogy telefonálni fog és le fog feküdni velem, mint annak a rendje, mert eddig még nem feküdt le velem, hanem csak leült velem, én pedig csak letérdeltem vele. De sajnos nem telefonált a disznó, azóta se láttam. Kár, sokkal szebb volt mint Linda, nem hiányzott a megfelelő helyről két szépen fejlett kebel, az alakja is sokkal jobb volt, szerettem volna meztelenül is markolászni azt az alakot, szemlélgetni és ruhátlanul merülni el benne. De megb...va így is meg volt, az hétszentség, azt már az atyaúristen se moshatja le róla, meg rólam se. De nem is akarja ő azt lemosni, mármint az atyaúristen.
Egy nap Linda újból feltűnt, a jó ég tudja, miért. Alig szólt hozzám, elment aludni a másik szobába. Én is tisztességesen akartam viselkedni, figyelembe venni, hogy ő nem akarja többé megcsalni az ő Peterjét. Hát üsse kő, éljen a női hűség. Az én ágaskodó libidómat ott egye meg fene, úgy kell neki. Pedig már másik pesszáriumról is gondoskodtam a másik nőben maradt pesszárium helyett, minden eshetőségre felkészülve.
Linda tehát lefeküdt aludni a másik szobában. Testestül-lelkestül. A testestül jobban zavart, mint a lelkestül, de azért nem szabad azt gondolni, hogy cinikus materialista vagyok. Én, ha b...ok, a lelket is b...om, nem csak a testet. A lányok, a lányok, a lányok angyalok, amint a dal is mondja, én tehát akárhányszor b...ok, mindig angyalt b...ok, mert férfit nem szoktam. A férfi, az nem az én esetem, nem is tudom, miért. A férfi az nem angyal. Én sem.
Egy idő után átmentem, már pizsamában, abszolút ártatlanul, egyszerűen azért, hogy kihozzak még egy párnát az ágyneműtartóból, az ugyanis abban a szobában állt. A már ágyban fekvő Linda félremagyarázta megjelenésem értelmét, és kétségbeesetten azt kiáltotta: „Tibor, NEEE!!!!”
Ahá, szóval félsz! Szóval felajzható vagy! Talán már fel is vagy ajzva! Vesszen a lelkiismeret! Nem fogsz belehalni, az a te Petered sem.
Ideiglenesen visszavonultam, de csak azért, hogy a másik szobában anyaszült meztelenre vetkőzzek. Arra a gondolatra, hogy mindössze néhány méterre ott van egy felizgatható vagy talán máris felizgult nő, testestül-lelkestül, de főleg testestül, benedvesedett citadellával, azonnal fenyegető helyzetbe merevedett a dárdám.
Átmentem. Linda megint kétségbeesetten kiáltotta: „Tibor, ne!”, és elfordította a fejét.
Nagyon jó. Tehát harcolnivalója van az erkölcsi érzékednek! Gyerünk, nézzük, ki kit győz le!
Ha kéznél lett volna még egy nőnemű hölgy, akkor azt keféltem volna meg, Linda szeretői hűségét és női erkölcsösségét érintetlenül hagyva, bár még ez sem biztos, ahogyan én az én hormonjaimat ismerem. Két női test (és lélek) jelenléte kétszeres energiát követel, de ki is váltja belőlem a kétszeres energiát, erre konkrét bizonyítékom van. Az egyik női test és lélek a feleségemé volt akkor, de szívesen megcsalnám én őt duplán, két idegen női testtel és női lélekkel is egyazon ágyban. Kétszeresen fájna neki, de kétszeresen élvezné.
Szóval ez a nő nem akarja látni pucérságomat, mert az izgatja őt. Ezt mindenesetre jó tudni.
Azt mondtam: „Linda, nézz ide!”
Nem bírt ellenállni, automatikusan felémfordította a fejét, és meglátott, amint ott állok meztelenül, felálló... ágyúcsővel. Lassan, lassan közeledtem hozzá.
Nem bírta levenni a szemét meredező farkamról. Nézte, nézte, a teste vonaglott. Minden pillanatban élvezhet. Rózsaszín hálóingét a combjai közé gyűrte, és erősen összeszorítva őket, meg-megremegett, vonaglott.
Azt mondtam: „Linda, mindjárt odamegyek, és megcsókollak!”
„Tibor, ne!!!”
„Megcsókolom a melledet!!”
Nincs is melle, de ettől is lihegni kezdett. Mellbimbója van, mindjárt kettő is.
„Símogatlak, lecsúszik a kezem a hasadon, a combodra...”
„Jaj... ne...”, de már élvezett, combjait összeszorítva.
„Vedd le a hálóingedet!”
Ellenállt, nem vette le a hálóingét, de azért nyakáig felhúzta, hogy látni lehetett – volna két domború keblét, ha lett volna két domború keble. Ő nyilván az képzelte, hogy van neki. Én is odaképzeltem minden nőnél nőbb feleségem mindkét csodálatos keblét.
„Nézz ide!”
Megint nem akart odanézni, de nem bírt nem odanézni. A meztelen férfitest – történetesen az enyém, de azt hiszem, mindegy volt neki, kinek a porhüvelye az a meztelen férfitest és a rajta ágaskodó hímivarszerv – tehát a férfimeztelenség mint mágnes vonzotta a tekintetét szegénynek. Megbabonázva meredt szeme álló szerszámomra, és felhúzott térdekkel, összeszorított combokkal, nyögve élvezett.
„Nyúlj a lábad közé!”
„Nem” – sikoltotta, de nem bírt nem engedelmeskedni, pedig nem is vagyok hipnotizőr. Maszturbált, élvezett, élvezett.
Lihegve feküdt az ágyon, szétvetett lábakkal.
„Akarod, hogy beléd hatoljak?”
„Ne, ne... jaj... Peter...”
Aha, a Peter, az kellene neki. Nagyon helyes, kelljen is. De én azért most mégis megdöföm a Peter helyett, hogy attól a füle is kettéáll! Az a Peter is csak örülhetne, ha nem volna olyan féltékeny seggfej. Én még kétszer boldogabb lettem volna, ha ugyanabban a pillanatban valaki, akár épp az a Peter is, az ötödik-hatodik mennyországba kefélné az én drága feleségemet, aki egy erotikus csodalény, hozzá képest minden más nő frigid és aszexuális. Még ez a Linda is. De sebaj, minden nőt meg kell b...ni, ha felcsigázható az érdeklődése.
Lassan közeledtem Lindához, fenyegetően felálló farkammal. Nem bírta levenni róla a szemét. Sírva könyörgött: „Ne! Ne! Hagyjál!”
Odaértem. Rémülten vonaglott. Kezébe adtam álló farkamat. Nem bírta elengedni, megint élvezett. Aztán azt mondta: „Péter, bocsáss meg!” és magába húzta azt a farkat! Az enyémet!
Persze tudom, hogy ha más farok lett volna kéznél (kezénél, kezében), most azt is ellenállhatatlanul magába húzta volna, de ez az én hiúságomat egyáltalán nem zavarja/zavarta/zavarta volna.
Lassan hatoltam be. Sírva élvezett. Sírt, hogy csalja azt a Petert. Én is csaltam, csaltam azt a Petert, és segítettem Lindát a Petermegcsalásban. De jobb volna, ha nem kellene becsapni azt a Petert, mindent apróra el lehetne mesélni neki, ő meg örülne, hogy jól érezte magát a kedvese.
Most kihúztam a szerszámomat, helyére tettem a másik szobából magammal hozott pesszáriumot. Linda láthatólag nem is tudta, mi történik benne, csak élvezett, élvezett, megállás nélkül, és közben lelkismeretfurdalása volt. Szegény. De soha nagyobb szerencsétlenség ne érje.
Nem akart élvezni, harcolt ellene. Nem bírt nem élvezni. Van olyan nő, aki nem és nem élvez, ha nem és nem akar, ha belegebedsz is. De Linda nem olyan nő. Én pumpáltam, pumpáltam „szadista” módon, és ő görcsösen, ordítva élvezett, sokáig. Minden pocikája ellenállt. Helyesebben az erkölcsi érzéke állt ellen, és minden porcikája akarta, követelte az orgazmust, még több, azaz még hosszabban tartó orgazmusokat. Sok szegény nő szeretne élvezni, de nem tud. Linda szeretett volna nem élvezni, de nem tudott, nem bírt nem élvezni. „Kegyetlenül” hajtottam bele újabb és újabb orgazmusokba.
Közben bele is lőttem egy jó párszor. Jobban élvezett ő attól, mint én magam. Ordított, a fejét dobálta jobbra-balra, könyörgött, hogy hagyjam abba, mert belehal.
Nem hagytam abba, és nem halt bele.
De azt azért mégsem lehet mondani, hogy megerőszakoltam...
Amikor kimerült az energiám, és ágyúcső helyett csak egy puha gumicsövecske maradt belőlem Lindában, sőt még az is kipottyant belőle, ő hasra fordult, a párnába temette a fejét, és sírt. Sírt, mert elbukott, legalábbis azt hitte a kis buta. Imádom a bukott nőket. Símogattam a fejét, puszilgattam a hátát, combja közé tettem a kezemet, jól marokra fogtam, ami ott volt. Ő beleburkolózott a takaróba. Kifejtettem belőle.
Ott maradtam mellette a hatvan centiméter széles ágyon, és elaludtam, magamhoz ölelve elbukott, aléltra, hűtlenre pumpált, kefélt, b...ott karcsú bár nem kisfenekű testét. Miközben aludtam, ő felébredt, megszökött, és átment aludni az én ágyamba. Reggel észrevettem a szökést, utánamentem. Oldalvást fekve aludt, a takaró le volt csúszva róla. Hanyatt fektettem, nem ébredt fel. Kényelmesen végigsímogattam az egész testét, mindenhova benyúltam, kiélveztem meztelenségét, kezébe tettem álló szerszámomat. Belényomultam, jó sokáig mozogtam benne, és kétszer beleélveztem. Ő fel sem ébredt. Most legalább nem volt lelkismeretfurdalása, bár orgazmusa sem. Úgy kell neki, miért nem b...ott meg ő engem, miközben aludtam? Az lett volna csak mindennek a megkoronázása!
Beküldő:Hű férj
Szextörténet ajánló:
Portás a lánykoleszban
Alig vártam a következő szerdát, mikor is ismét éjjeles leszek. Mint az előző részben írtam, a lányok egészen kikészítettek a múltkor, és reméltem, hogy legközelebb is ilyenben lesz részem. Már este 10 felé járhatott az idő, kezdtem letenni a dologról, mikor is nyílt a résnyire nyitva hagyott ajtóm, és a már jól ismert Barbara nézett be rajta.
- Mennénk bulizni, mondta, kiengedsz?
Há....
A szexmasina
Már, hogy mikor került először szóba köztünk, pontasan az idejét nem tudom, de annyi bizonyos, hogy a Mara férje hozta be németországból a "berendezést", amiért annyit távol van, és Mara ne "árválkodjék" addig se. Mara hónapokig ki sem merte próbálni a kefélőgépet, aztán amikor egyszer "banya-gyűlést tartottunk" egy kávézóban, és már úgy egy-két Unicum is lecsúszott, valakinek megemlítette....
Bözsivel a buszon
Ma reggel a buszmegállóban találkoztam Bözsivel a szomszédasszonyommal, együtt szálltunk fel a zsúfolt buszra. Bözsi már régóta tetszik nekem, nagy dudái, telt feneke rendkívül izgató számomra. Most is olyan ruha volt rajta aminek a látványától teljesen beindultam. A busz hátuljába szálltunk és egészen hozzásimultam, először csak a lágyékomat nyomtam a combjához. A nadrágomban harcra kész farkam e....
A feleségem, az anyósom, és én
Lassan több éve annak, hogy megnősültem, és boldog házasságban élünk a feleségemmel. Természetesen ehhez, az is kell, hogy tökéletesen megértsük egymást a minden napokban, és a szexben. És kell hozzá az anyósom is. Hogy miért pont ő, az majd alább kiderül. Karácsonykor meglátogatott minket drága anyósom. Eleinte morgolódtam a feleségemnek, hogy miért is jön fel, de ő letorkolt, hogy csak nem képze....
A feleségem kutyával kefél
A feleségem kutyával kefél
Feleségemnek van egy gyerekkori barátnõje aki vidéken él megbeszélték,hogy eljön és hozza magával a kedvesét is. majd el ájultam amikor megláttam a kutyát az autójában pláne amikor kiderült a kutya a kedvese. ekkor mondta el a feleségem, hogy annak idején már minden közeli barátnõje kipróbálta a csaj kedvesét és nagyon is szerették ahogy kefélhettek vele. Ki....
ChatRandi avagy Erika tanárnő titkai
Gyerekkoromban nagyon visszahúzod, szófukar gyerek voltam. Ez még középiskolában se nagyon változott. Elég helyes srácnak tartottak, nem voltam vagyok kigyúrt kb. olyan 177 cm magas vagyok, 70 kg, rövid szőkésbarna haj, zöldeskék szemek. A szóltak hozzám válaszoltam, de ha odamentem valakihez nem tudtam mit mondjak, lányoknál ez jobban mutatkozott. Volt egy két lány akivel próbálkoztunk ismerkedni....