Vintage Anál
Nevem Elizabeth Warner-Jones és ma meghalok. Newgate börtönében várom sorsom beteljesedését, miután elítéltek francia szeretőm, Sauville Chabrier meggyilkolásáért. Bálint nap van, 1815-öt írunk. Itt ülök, magas derekú fehér muszlin köntösömben, divatos övvel, fehér muszlin sapkában, magas szárú csizmában, szóval esküvőhöz öltözve, amely ma lenne,ehelyett azonban felakasztanak, így halok majd meg.
Vajon tényleg csak három napja, hogy a bíró kimondta rám az ítéletet? Visszaemlékszem, ahogy elhurcoltak a kikötőből, testem agóniában rázkódott, a félelemtől sikoltoztam. Tisztában vagyok sorsommal: a cellámból majd a Press Yard-ra vezetnek, kezem hátrakötik. A vérpadig csak pár lépés, egy tisztelendő atya kísér majd és megkérdezi, a végső pillanat előtt akarok- e mondani valamit, én pedig határozottan megrázom a fejemet. Hiszen ha tudná…
Sauville… hangosan mondom ki a szeretett férfi nevét, amitől ajkaim érzékien megnedvesednek.
Sauville… a legvarázslatosabb férfi, akivel életemben találkoztam, a férfiasság minden pórusából áramlott. Egészen meglepi módon találkoztunk a piacon; ő igazi úriember volt, mikor véletlenül nekem ütközött, amitől bevásárlókosaramból a gyümölcs szanaszét szóródott. Ő pedig ahelyett, hogy átnézett volna rajtam és elzavar, mint valami szolgálót, nekiállt segíteni és az utolsó almáig mindent visszatett a kosárba. Néztem, hogy kezével minden egyes darabról lesöpri az utca porát, majd óvatosan a kosárba helyezi.
Mikor pillantásom találkozott az övével, ő sugárzóan elmosolyodott én pedig ostoba módon csapdába estem. Szeme, francia akcentusa, karizmatikus egyénisége, végül pedig az a mód, ahogy másokat meg tudott győzni, teljesen levett a lábamról. Így aztán nem meglepi, hogy mindössze három hét múltán találkoztunk Mrs. Cooper panziójában. Ő előre kifizette a mocskos szoba díját egy teljes délutánra. Hetente egy alkalommal találkoztam francia szeretőimmel, hetente egyszer érezhettem a minden képzeletemet felülmúló vágyat és kéjt, mindezért pedig kilenc shillinget kaptam. Minden alkalommal, mikor megérkezett, először bort töltött nekem, de még mielőtt belekortyolhattam volna, a ruháimat kezdte lehámozni rólam, csábító lassúsággal, közben édes szavakat suttogott.
- Oly gyönyörű vagy, bőröd sima és selymes, egy életen át simogatnám.
- Aztán egy hirtelen hullám tört rá, szeme elsötétült, ajkait összepréselte, érintése keménnyé vált, szorosan fonta körém ujjait, karjaival leszorított, míg végül meztelenül és reszketve feküdtem az ölében.
Az első alkalommal úgy elverte a fenekem, hogy hangosan sikoltoztam, ő azonban keményen szorította kezét a számra.
- Ccssstttt! - mondta - hisz ez igazából nem is fáj, inkább csak meg vagy döbbenve, semmi több.
- Megismerhettem tenyeréből a veríték sós ízét. Oly végtelenül erőtlennek éreztem magam szorításában, viszont elképesztően izgatottnak. Percek múltán tenyere ismét lecsapott meztelen faromra, és most már nem sikoltoztam, csupán az arcom rándult kissé, de néhány pillanattal később már cirógatott, oly gyengéden simított végig kezével meztelen fenekem hajlatán.
- Szegény kislány - mondta közben.
- Milyen piros, szinte ég.
- Időnként lehajolt és csókolgatta, harapdálta a farpofáimat. Éreztem, hogy érintésétől megkönnyebbülök, jólesik érezni ujjait, amint gyengéden, ritmikusan, kutatóan futnak végig rajtam. Kezével tovább babusgatott, aztán ujja gyengéden belém hatolt, én pedig sóhajban törtem ki.
- Érzed ezt? - kérdezte erre.
- Ó, igen - azzal hátam enyhe ívben feszült meg, ahogy előbb egyik, majd másik ujja is belém hatolt. Sauville hallotta, hogy egyre hangosabban, zihálva lélegzek.
- Rossz kislány vagy, Lizzie! - Ezt egy kemény csapás követte, olyan hangos volt, mint a mennydörgés. Rémülten akartam felugrani, Sauville azonban éber volt, erősen megragadott és visszanyomott az ölébe, hajam a lábszáraira omlott, kezem a padlót érte.
- Ne mozdulj, kicsikém, már nem tart sokáig.
Tudtam, hogy nem leszek engedetlen, de azért időnként a hirtelen éles ütlegektől megrándult a testem. Tíz, de lehet, hogy tizenkét ütés csattant élesen meztelen fenekemen… nem tudtam számolással követni. Próbáltam sírásomat visszafojtani, ám az éles sajgás néha áttört izgalmaimon és néhány könnycseppet ejtettem.
Ha észrevette titokban ejtett könnyeimet, így pirongatott.
- Nem könnyezhetsz, Lizzie, mert rossz, gonosz kislány vagy, és meg kell hogy fegyelmezzelek.
- Csak egyszer engedtem szabad folyást zokogásomnak, mikor ujjával a végbelem körül masszírozott, majd egyre mélyebben és mélyebben hatolt belém. Először teljesen ledöbbentem, aztán kéjesen nyögtem fel. Tiltott gyümölcs volt ez és oly szenzációs.
- Még! - kérleltem őt azt remélve, elvisz minden határon túl.
Elképzeltem, ahogy ott helyben belém hatol, lassan törve utat magának. Erre mérgesen vett elő egy hosszú, lapos farúdat, mely a fűrészeléstől érdes volt. Ezúttal kivételes brutalitással ütlegelte a fenekem.
- Ez most egészen különleges büntetés, Lizzie - jelentette ki.
- Oly gonoszul romlott voltál.
- De ahogy ott feküdtem az ölében, éreztem, milyen keményen áll neki. Sikerült kiszabadítanom a karomat és megragadtam, ő pedig hangosan nyögött fel, mint egy sebzett vad.
Így esdekeltem:
- Tégy magadévá így, kérlek! - De ügyet sem vetett könyörgésemre. Később, mikor egy szálkát húzott ki belőlem, mely a farúdból származott, amivel ütlegelt, őszintén döbbentnek tűnt annak láttán, amit velem tett és gyengéden csókolgatott.
Ám mielőtt távozott, tekintete ismét elsötétült. Teljesen felöltözve az ágyra taszított, feltolta a szoknyámat, aztán az alsószoknyáim között kaparászva kereste meztelen húsomat. Mikor rálelt, bőségesen halmozott el újabb seggrepacsival, eközben egyre azt kérdezte, megtanultam-e a leckét.
- Igen, igen, most már jó kislány leszek - biztosítottam őt. Erre kigombolta ruháját, szerszáma ismét keményen állt.
- Vedd be, Lizzie! - azzal a számba nyomta és úgy élvezett el.
- Nyeld le, Lizzie, nyeld csak! - parancsolta.
Útban hazafelé a markomban éreztem a shillingeket és elgondolkodtam Sauville felől. Sauville, noha erkölcstelen, mégis hatalma volt fölöttem. Mondhattam-e, hogy utálom a seggrepacsit, ahogy fegyelmez engem? Dehogy, sőt, néha úgy éreztem, meg is érdemlem. Tetszett minden, amit velem művelt, de lehet, hogy ez nem helyes. De azt is tudtam, szeret engem, ebben biztos voltam.
Néhanapján, mikor befejezte fegyelmezésemet, gyengéden szeretett. Lefektetett, megcsókolta minden porcikámat és biztosított afelől, hogy most már jó kislány vagyok és megérdemeltem, ahogy bánt velem. Ott álltunk egymás előtt, ő mezítelenül, álló hímtaggal, melyet gyengéden dörgölt a hasamnak. Csókolgatott, nyelve összefonódott az enyémmel, alsó ajkamat harapdálta. Aztán szelíden nyomta le vállam, míg a szám egy vonalba került péniszével és teljesen természetesnek tűnt, hogy a számba veszem azt, gyengéden nyaldosom, simogatom és hallgatom elégedett sóhaját. Aztán ahogy légzése gyorsult, kihúzta hímtagját a számból, átkarolt, majd megfordított, én pedig két kézzel az ágy szélére támaszkodtam.
Ott álltam, lehajolva és kitárulkozva előtte, ő pedig figyelmesen nézett. Ismét végigfuttatta ujjait a vörös nyomokon a derekamon és faromon, mintha mindez új lenne számára. Én megborzongtam a fájdalomtól és várakozástól, reszkettem, alig vártam, hogy belém hatoljon.
Végül aztán mélyen belém nyomta, amitől előre dőltem, eközben reszelős nyögés tört fel torkából. Ujjaival a hajamba túrt, fejemet keményen hátrarántotta, mintha gyeplőt tartana kezében és lovagolna rajtam. Döfködött, lökdösött egyre keményebben, míg úgy éreztem, térdeim összecsuklanak alattam.
Most egyik kezével elengedte a hajamat, ujjait combjaim közé csúsztatta, megtalálta a nyílást, belém nyomta azokat és dörzsölgetett, morzsolgatott. Azután mindkét kezét előre nyújtva ragadta meg melleimet, a bimbóimat húzkodta. Mielőtt a csúcsra ért volna, gyorsan kihúzta hímtagját, megfordított és az ágyra fektetett.
Lovagló ülésben ereszkedett fölém, két karomat felemelve erővel szorította azokat az ágyra, majd keményen hatolt belém ismét. Szemét szorosan lehunyta, az enyém azonban tágra nyílt, így láttam arcát, melyre rá volt írva, mennyire kellek neki, mennyire szeret engem, és én tudtam, meg fogja kérni a kezem. Ezért vettem ezt a ruhát, mert a kilenc shillinget minden héten félretettem és bölcsen használtam fel.
Mrs. Cooper is megjelent a törvényszék előtt. Szeme gonoszul villant, mint a macskáé, mikor végignézett rajtam. ő is jelen lesz, mikor felakasztanak. Mrs. Cooper kötelességének érezte, hogy koronatanú legyen. De ott lesz a vegyész írnoka is, aki a mérgeket tartotta nyilván. Épp pár héttel azelőtt írtam alá a nevem a könyvben, mikor arzént vásároltam a patkányok ellen. Egy aláírás egy üvegért. Az írnok emlékezett arra is, hogy mosolyogtam, „ez a vidám kislány, akiről ki gondolta volna, hogy gyilkosságra készül?” Hogy aztán az arzén hogy kötött ki Sauville borában, azért nyilvánvalóan én voltam a felelős. A bírák ezt állapították meg.
Mrs. Cooper kifejtette, tudott arról, hogy Sauville kegyetlenül bánt velem, hallotta nyöszörgésemet és sírásomat a szoba falán át, mikor a férfi a fenekemet ütlegelte. De biztos, hogy ez elegendő ok arra, hogy megmérgezzem őt? Bosszú volt, így kellett lennie. Ebben egyetértettek. És talán tényleg bosszú volt, de azért itt többről van szó.
Többről, mint amennyit a törvényszék valaha is hallhat, olyan tényekről, melyekről csak én tudok és magammal viszem azokat a sírba. Aznap csak gyengéden ütlegelt Sauville és először fáradtságra panaszkodott, ám mikor csókolgatni és cirógatni kezdtem őt, láthatólag visszatért belé az élet.
- Szóval akarod, te bűnös leányzó, igaz? - kiáltott fel. Felhúztam a szoknyámat és az ágyra hajoltam ott előtte, arra várva, hogy újból elverje a fenekemet. Aztán minden figyelmeztetés nélkül egyenesen a végbelembe vájta ujjait. Felüvöltöttem döbbenetemben.
- Csak nyugalom, hisz mindig ezt akartad - sziszegte. Megpróbáltam előremászni, ő azonban visszahúzott. A hajamba markolt, én pedig úgy éreztem, csapdába estem, négykézláb ott az ágyon. Hallottam, amint előveszi hímtagját.
Hangosan ziháltam, félig a félelemtől, félig az örömérzettől.
- Még ne - kérleltem erőtlenül. Ám ebben a pillanatban erőszakkal nyomta végbelembe kemény, merev péniszét. Enyhén megvonaglottam az ágyon, ő azonban nem lazított szorításán, én pedig éreztem, hogy teljesen felizgulok és nedveim végigcsorognak lábamon. Hangosan felordított, mikor elélvezett, aztán elnyúlt rajtam. Mikor felállt és elengedett, próbáltam lesimítani a szoknyámat, ám ő egy jókorát sózott a faromra, amitől kéjesen sikoltottam fel.
- Ezért megfizetsz, Lizzie! - csattant fel. Elégedetten mosolyogtam; szerettem kedvébe járni Sauville-nak. Útban kifelé a panzióból kezembe nyomta a shillingeket és arcon csókolt. Ekkor határoztam el, hogy előhozakodom Sauville-nek a házasságunk ötletével.
A képembe nevetett.
- Lizzie, te naiv gyermek, csak áltatod magad. Csupán játékszer vagy, semmi más, számomra puszta időtöltés. Olyan lányokkal vagyok együtt, akik jóval romlottabbak és erkölcstelenebbek, mint te. Maga a gondolat, hogy mások is együtt lehetnek az én Sauville- ommal, túl sok volt ahhoz, hogy elviseljem. Azt mondják, az arzéntől úgy érzi az ember, mintha belülről égne, nagyon hasonlóan ahhoz a szenvedélyhez, mely valaha bennem lángolt Sauville iránt.
Hordozható bitófákat használnak. A siralomházból a Press Yard-ra vezetnek majd, onnan pedig a vérpadra. Felmegyek majd a lépcsőn, onnan látom a tömeget, mely az utcákon tolong, egymást taszigálva, hogy a legjobb helyről láthassák haláltusámat. Bárcsak csendben maradnának.
De hiszem, hogy így lesz. Azt remélik majd, hogy hallhatják imámat, könyörgésemet a halál kapujában. De én néma maradok, miközben a tisztelendő atya a saját imáját mormolja. A fehér kámzsát a fejemre húzzák, aztán jön a hurok. Ekkor kihúzzák majd az éket, hogy a csapóajtó megnyíljon alattam, a kötél arasznyira enged zuhanni, aztán meghalok. Utolsó gondolatom Sauville lesz.
A patkányok tovább dézsmálhatják az éléskamrákat, ám Sauville nem ejthet több áldozatot.
Szextörténet ajánló:
A kamionos nő
Egyszer egy szomszédos városban voltam rockkoncerten. Egy Perfekt Strangers nevezetű, hanyagolható helyi banda játszott. Igazából csak a barátnőm kedvéért mentem el, aki bele volt zúgva a gitáros srácba. A koncert után vad buli következett, amiből nagyjából kivontam magam, a barátnőm természetesen felszívódott valahol a gitárossal. Azért én is megittam néhány boroskólát, és elbeszélgettem pár rég....
Felnőtt a lányom, Karen
Karen hazajött a főiskoláról ahol tanult. Habár egyedül élek, mióta a feleségem meghalt, egy fantasztikus vacsorát készítettem neki. Mikor kis Subarujával megállt a ház előtt pont akkor tálaltam .
- Apa- mondta izgatottan mikor az ajtóhoz mentem hogy üdvözöljem, majd megöleltük egymást.
- Helló itthon Karen - mondtam. Meglepődtem mikor megláttam. Csak pár hónapig volt....
Nyitott házasság.
Sokan nincsenek tisztában a nyitott házasság fogalmával... A nyitott házasság, a laza kapcsi anyakönyvvezetővel vagy pappal szentesített változata. A nyitott házasság is valaha házasság volt, igazi szövetség, de félúton eltévedtünk a holtomiglan-holtodiglan felé vezető úton. Keresztúthoz érkeztetünk, a három útjelző tábla háromfelé mutatott. Nem fordultunk a válás irányába, túl nagy fájdalommal já....
Szexológus 2.
Mikor már kezdett állni a farkam s ezt Éva is észre vette , igen csak csodálkoztam hogy ilyen könnyen megoldotta azt a helyzetet amit én évek óta nem tudtam elérni!
Na mit szólsz ehhez amit veled csináltam?
Az igazat meg vallva nem gondoltam,hogy ilyen és ehhez hasonló helyzetet lehet produkálni!
Éva Te ezt hol vetted?
Na ez az a titok amit nem árulhatok el !
Mié....
Az irodában csaltam meg a férjem
Ott kezdődött, hogy felvettek életem első munkahelyére, ahol tudtam, hogy csak férfiak dolgoznak. Én irodai munkára jelentkeztem. Az első nap semmi szemrevaló pasit nem láttam, de pár nap elteltével megismertem minden kollégámat, nagy nagy örömömre... Mindenki nagyon aranyos velem, mint egyetlen nőt nagyon tisztelnek és szeretnek. És 2 korban is hozzám illő, fiatal, nem utolsó sorban jóképű srác i....
Péntek esti gruppen party
Péntek esti gruppen party
Este volt már félhomályba merült a város, a nyirkos köd telepedett az utcákra. Valójában a lelkivilágom tükre volt ez a borongós idõ. Ági két hete költözött el tõlem, ezen nem lepõdtem meg kapcsolatunk már rég túl volt, úgy õszintén a lila köd korszakán, már csak a megszokás tartott össze minket. Ez engem zavart, de nem akartam megbántani, szívét lelkét ki....
