A kutyás csaj
Egy kicsi társasházi lakás földszintjén élek. A teraszom az öbölre néz. Igaz, van a víz és a balkonládáim között egy park, de anno ez állt a hirdetésben, és végül is nem hazugság. A balkon virágaim teljes pompában virágoznak, és igen nagy gondot fordítok rájuk. Pontosan emiatt indítottam külön hadjáratot a felsőszomszéd ugató kis görcse ellen, aki elvileg egy kutya lenne. Az ördög képében. Mert az a kis vakarék minden este pontban kilenckor úgy hugyozik le a felettem lévő erkélyük korlátjai között, hogy a virágok tocsognak a kutya pisiben, és szépen szisztematikusan bele is fulladnak.
Ebben az évben kitaláltam, hogy felveszem a kesztyűt, majd nehogy már ő diktálja mit ültetek a ládáimba! Vettem egy kurva nagy vízipisztolyt. Puskát, bazzeg. Csak minden nap elfelejtem, hogy mennyi az idő. Így esett, hogy főzés közben inkább odaégettem a rántást, vagy a porszívót engedtem külön életet élni a nappaliban, de megérte. Úgy szoktam csinálni, hogy átmászom a korláton, be a legközelebbi bokor mellé, onnan lövök, pont a szeme közé. Mégse higgyék már azt, hogy az alsó szomszéd szeretné vízbe fojtani a dögöt.
Szóval szombat este, kilenc óra, jelez a telefonom. Én meg a zuhany alatt. Na, megy a kattogás a fejemben, hogy már eddig nyomtam két hete rambót, ma is mennem kellene, de most így? Villám döntéshozatal, nem a leghelyesebb, még büszke se vagyok rá, de ez vérre megy. A virágaim vérére. Kivágódok a fürdőből, felkapom az ebédlő asztalon heverő puskámat, át a korláton, közben alul a kövön megcsúszik a vizes lábam, a pisztoly repül, el a bús büdös picsába, én meg fekszek a földön, mostmár sárban, és csak nézem, ahogy felettem a kis mopsz nekiáll hugyozni.
– Kurvára szeretnék nevetni, de érzem, ennek most tétje van – szólal meg egy kellemes férfihang valahol a járdáról, és alig tudja visszafogni a röhögést – Csak mond hova célozzak!
– Nem kérdés, bazzeg, ahol a legjobban fáj neki! – nyögök, de mozdulni se tudok, közben hallom, ahogy elneveti magát, de már lő.
– Van benne só, vagy fokhagymapor is? – nevet hangosan.
– Célozz az orrára, ha elég a víz, majd felmegyek és behintem sóval miután felszántottam az egész rohadt erkélyt – morgok, de már kezdek aggódni, hogy gáz van, mert a lábam gecire fájni kezd, csillagokat látok tőle.
A véreb felettem eltűnik, én meg tiszta pisi– és vízpermet vagyok. Köpködöm ki a sarat a számból, és hallom, ahogy a srác közeledik felém, és még mindig nevetve mellém zökken. Aztán ami levágja nálam a biztosítékot, hogy segít felülni, és levéve magáról a pólóját, áthúzza a fejemen, hogy végre ne ádámkosztümben parádézzak az egyik legforgalmasabb esti sétány mellett.
– Szerintem ezt a sóval behintést hagyd meg a kartháhóiaknak, mert ez a gyilkos nagyon szívós – dobja be az erkélyen a puskámat – Ide valami más kell.
– Tök cuki vagy, meg lovag meg minden, és esküszöm, elmegyek veled inni, ha rendbe vágtam magam, de szerintem a bokámnak nem ez a természetes mozgásiránya – nevetek, közben már izzadok, mint a ló.
– Azt mondod, nem vagy hajlékony? – fordul meg ültében, és észre is veszi mi a gond – Hát, akkor ebből röntgen lesz.
Azt hittem ott fogok kimúlni a sárban, hamarabb távozva az élők sorából, mint az a faszom mopsz odafent, de a krapek, már a hónom alá is nyúlt, és míg én ordítoztam, ahogy megmozdult a lábam, velem együtt átlépett a korláton, és fontos megjegyeznem, hogy levette a cipőt az ajtóban, csak ezután cipelt be a lakásba a zuhanyzóig. Nem mintha nem csöpögött volna belőlem minden más is közben a padlóra, de egy lovag az minden körülmények között lovag magad.
– Nem szeretnék illetlen lenni, vagy leskelődni, de egy, már mindent láttam, kettő, így nem tudlak bevinni a kórházba.
– Figyelj csak, nyomok vagy hetven kilót a százhetvenöt centimre, szerintem tegyél le mielőtt megrokkansz – szorítom össze a szemem fájdalmamban.
– Ha pattan egyet a gerincem, akkor majd te hívod a menőket – duruzsolja felettem az ürge, közben matekozik, hogy is kellene rólam levakarni a sarat, minél kevesebb kárral. – Egyenesen sovány vagy, szóval, ne izgulj emiatt!
– Csak tegyél le a földre, majd megoldom egyedül – néztem én is mit is lehetne kihozni ebből.
– Persze, hogy majd itt húzd magad a földön össze–vissza – alig tudja kimondani a szavakat úgy fulladozik a visszafojtott nevetéstől.
– Röhögj nyugodtan, már nem oszt nem szoroz – vigyorgok először a szemébe nézve, és végig sikerül nézni, ahogy valóban el is neveti magát.
Azt a kurva. Egy bazi jóképű angyalt küldtek hozzám, hogy felvigyen az égbe. Ezek szerint mégsem a pokolra kerülök, hiába az elszánt, hosszú évek óta tartó ezirányú küzdelmem.
– Lehet, hogy el fogok ájulni – nyögök, újra becsukva a szemem – csak előtte hányok egyet.
– Igen, már remegsz is – támaszt neki a falnak, hogy egyik kezével ki tudjon pakolni a zsebeiből – Ez teljesen normális, a sokk miatt van.
Lép be velem a még mindig sugárban zúduló víz alá.
– Nahát, a sár alatt micsoda kincsek lapulnak – törli ki valahogyan a szememből a földdarabokat.
– Remélem, nem a melleimre célozgatsz! – emelem a karjaim is a víz alá – Amúgy ne most bókolj, bakker, mikor lehet, hogy lerókázlak.
– Na és ha a melleidre célozgatok? – bujkál megint a nevetés a szája sarkában.
– Á, jobban belegondolva, biztosan nem, levetted a cipőd az ajtóban, még meg se nézted őket, a fejemet rá – mosom magam a pólója alatt.
– Ne dobálózz olyan lazán a testrészeiddel, már így is eggyel kevesebb van. – neveti el magát mostmár nyíltan, és igyekszik nem a kezem nyomát követni a szemével, de nem igazán sikerül neki, amikor a két lábam közé nyúlok, majd a combjaim belső feléhez, hogy ott is letakarítsam magam.
– Szerinted ott is megröntgeneznek? – harapja be az ajkát, ahogy igyekszik nem megint kinevetni, de már a szeme is könnybe lábadt tőle.
– Nem, de sose lehet tudni – nevetek fel hangosan – Lehet, egyből kérem az éves méhnyakrák szűrésemet is, akkor már azért se kellene bemennem jó ideig.
– Nem bírod a dokikat? – sétál ki velem az ebédlőbe, közben törlöm magam a törölközőmbe, aztán rájövök, hogy tőle újra és újra tiszta víz vagyok.
Kihúz a lábamnak is egy széket, majd mikor rá fekteti, azt hiszem, megint menten elájulok. Ennek a fele se tréfa.
– Vegyél ki magadnak egy törölközőt a fürdőben lévő szekrényből, és csak utána hozz nekem egy bugyit – mostmár én se tudtam visszafogni a nevetést, pedig lábam úgy is lüktetett, hogy csak simán feküdt a széken.
– Meg se foglak ismerni bugyiban – viccelődött a haját törölgetve, mikor visszaért, majd megkereste a háló szobát, és míg levettem magamról a vizes pólóját, hogy ott is szárazra töröljem magam, már vissza is ért egy kész szettel.
Csak pislogtam, mint hal a szatyorban, és nem tudom azért-e, mert Adonisz került be a lakásomba, vagy azért, mert a fekete bugyihoz, fekete ruhát is hozott.
– Ugye otthon szabadidőben nem női ruhákban mászkálsz? – vettem el tőle a ruhát, hogy fel tudjak öltözni végre.
– Nem, de most lehet, rá fogok szorulni – vakarta a nyakát – Így nem tudok beülni a kocsiba.
– Már így is nagyon hálás vagyok, hogy nem kutya húgyban fekve hagytál meghalni odakint, szóval menj haza nyugodtan, megoldom – sóhajtottam nagyot, és majdnem félre dobtam a bugyimat, amit nem tudtam áthúzni a törött bokámon.
– Azt mondod? – guggolt mellém vigyorogva, és kicsit megemelte a lábam és átbújtatta a bugyi szárát rajta, közben megint kivert a víz annyira fájt.
Valameddig felhúzta a bugyimat, de utána fel kellett álljak, hogy végre a fenekemre is felkerüljön. Szóval a vállaira támaszkodva sziszegtem, közben csúnyán káromkodtam, mikor az összes vér a bokámba zúdult. Meg is kellett tartson egyszer, mikor egy pillanatra tényleg sötét lett minden. Aztán a ruhám szoknyája alatt én bal kézzel, és az ő bal kezével mindketten hangosan nevetve ezen a kibaszott helyzetkomikumon, felhúztuk a bugyimat.
– Istenem, csak egyszer legyen vége ennek a napnak! – fújtam ki a levegőt, és észre se vettem, hogy úgy szorongatom szegényt, mint egy greenpeace-es az odaláncolt fatörzsét.
Gyorsan el is engedtem, de utánam kapott, és újra felemelt. Meglepetésemre bevitt a hálóba és az ágyamra fektetett.
– Most kell lerónom minden tartozásom? – nyögtem döbbenten – Nem ér ez rá kicsit később?
Úgy nevetett fel, hogy azt hittem le is ejt közben a padlóra, de csak puhán lerakott, betakart és ellépett mellőlem.
– Haza megyek, felöltözök, és húsz perc múlva visszajövök, rendben? – nézett rám most először komolyan.
– Köszönöm, de felhívom valamelyik haveromat, nem gond – húztam feljebb magamon a takarót.
Jesszus, pont most lettem szende szűz, mikor már mindent látott belőlem.
– Szombat este tíz óra is elmúlt – nézi az óráját – szerintem fele most lesz hulla részeg, a másik fele meg vagy kefél, vagy alszik.
Gyorsan számba vettem a lehetséges opcióimat.
– Vagy ezeket random keverve bármelyik – fintorogtam magam elé nézve.
– Húsz perc és itt vagyok! – mondta és már nem is volt a szobában.
– Az ajtóban van a kulcs, vidd el! – szóltam utána, mikor visszaért az erkélyről a cipőjével.
Még hallom, ahogy nyílik majd csukódik az ajtó, utána már csak fekszem a sötét szobában, az ebédlőből szűrődik be egy kis fény, és nézem magam előtt a nagy üvegablakot, mögötte a parkkal és a vízzel. A bokám pont a hullámok ütemére lüktet, és fasz kivan, hogy nincs nálam a telefonom, hogy nyomkodjam, amíg itt malmozok. Aztán eszembe jut a félmeztelen srác és nyomkodnám a hüvelyem belső falát is, vagy mondjuk ő is megtehetné, ha visszaér. Mondjuk nem szoktam ilyeneket tenni, de pucéran se szoktam odakint bokát eltörni, ma ez nem számít.
Ki tudja mióta fekszem ott, már beindulva, izzadva, remegve, persze mind a törött bokám miatt, mire hallom, hogy nyitja odakint az ajtót, és mint egy párduc olyan halkan lép be a szobába. Azonnal fel is kapcsolja a lámpát.
– Azt a kurva – nyögök fel és visszahanyatlik a fejem a párnára, hogy a plafont nézzem, ne őt bámuljam – Te hová készülsz? Vagy én vagyok nagyon alulöltözve?
Hallom, ahogy lazán felnevet.
– Szerintem csak reggel visznek fel kórterembe, nekem meg dolgoznom kell utána – magyarázza türelmesen a tökéletesre vasalt fehér ingében és szürke öltönynadrágjában.
Göndör barna haja még mindig nyirkos, de most szemüvegben van. Innen kerüljek ki úgy, hogy nem nyögök hangosan. Vagy foghatom a sajgó bokámra is a sajgó vágyaim, nemigaz?
– Szerintem pár napig nem jöhetsz haza – ül le mellém – Pakolok, csak mond el, mit hol találok!
Úgy nézek rá, mintha nem egy nyelvet beszélnénk.
– Bent kell maradjak a kórházban? – hisztizek, és majdnem elsírom magam.
– Bizony, utána meg szépen itthon néhány hétig – húzza fel a szemöldökét.
Felnevetek, aztán oldalra fordulok, hogy belesírjak a párnámba.
– Teljesen kizárt! – üvöltök bele az ágyneműbe – Nem megyek be!
Visszafordulok, de már nincs a szobában. Akkor tényleg itthon maradok. Majd összeforr az a csont valahogy magától is, nem? Aztán hallom, hogy nem hagyott magamra, csak odakint rámol valamit.
– Most fosztasz ki, életem? – ordítok ki az ebédlő felé.
– Bizony, elviszem az összes unikornisos pléded! – lép vissza nevetve az egyik ominózus rózsaszín darabot tartva, és úgy nevet, hogy alig kap levegőt.
– Kapucnija is van. Próbáld fel! Bújj bele a kezeddel a kis kesztyűibe és olyan, mintha ölelnének – mosolyogtam felé, és megszokásból felhúztam volna magam alá a lábam, de csak egy újabb szisszenés lett a vége.
Elém sétált, ágyéka a számmal egy vonalba került, onnan pislogtam fel rá.
– Szép övcsatod van – nyögtem hangosan, mire csukott szájjal elnevette magát, és a fejemre húzta a kapucnis pokrócom.
– Ezt hozd magaddal! Azok a csúnya bácsik odabent sosem bántanának egy falat mályvacukrocskát – vigyorgott, és nekem kedvem lett hirtelen még törött bokával is nyögni a srác alatt.
– Csak telefon, töltő, víz és fogkefe kell, ja és bugyi – vigyorogtam fel hozzá.
– Tudom, hogy szereted mutogatni magad, de azért csak teszek mellé pár ruhát is, ha nem bánod – mosolygott, és tényleg pakolni kezdett.
Negyedóra viccelődve rámolás után kivitte a táskámat a kocsiba, aztán visszajött értem, és még a villanyokat is lekapcsolta mielőtt bezárta volna az ajtót. Tök cuki volt, még tusfürdőt, deót, meg ki tudja még mit tett a táskámba a cuccaim közé. Szaggatottan vettem a levegőt, és kurvára igyekeztem, hogy ne mozduljak rá a krapekra, de hú bazd meg, lehet a tudatom e mögé menekülve száműzte a fájdalmat.
– Hátsó ülés? – kérdezte vigyorogva, hogy nem tudtam mást tenni csak a gyönyörű fogait bámulni közben.
– Legyen a motorháztető – lihegtem kínomban, mire hangosan felnevetett.
– Nem törlek össze még jobban, és a bogarak mind a szádba repülnének közben – ütötte el a poén élét.
– Ültess csak előre – mondtam halkan – Köszi.
– Nagyon fáj? – nyitotta ki az ajtót, és már be is ültetett.
– Nem szoktam panaszkodni – szorítottam össze a fogam, és éreztem, ahogy megint kiver a víz.
– Sietek – mondta és már be is ült a volán elé.
Szépen vezet. Körültekintően, ismeri az egérutakat, nem agresszív vagy bunkó, de nem tart be minden szabályt. A kórházba érve a recepción csak mosolyogtak rajtunk, majd felvettek pár adatot, és útba igazítottak.
A váróban kellett a tömeg között elütni az időt, míg szólítottak.
– Öm, tudom, hogy furcsán veszi ki magát így, hogy láttad már az összes tetkómat, – ökögtem-makogtam, mint egy féleszű – de Lara vagyok – nyújtottam felé a jobb kezem.
– Taylor – mosolygott kedvesen a szemüvege mögül – és most kegyesen azt hazudom, hogy csak ezt az egyet láttam – mutat a kulcscsontom végén pihenő egyetlen, apró cseresznyevirágra.
Szextörténet ajánló:
egy idõs férfi
egy idõs férfi
Vén fejjel férfit szoptam
Pesten elmentem az egyik jó nevet viselõ fürdõbe ahol a meleg víz kifolyásához ültem. Mindig is szerettem ha a farkamra és a tökömre jön a meleg víz. Egyszer csak odajött egy idõs férfi és megkérdezte tán fáj a tököd,hogy a forró vizet engeded rá.Nem fáj hanem jólesik. Erre letolta a gatyáját és megmutatta a tökét ,majd megké....
A gyors maola
A Bözsi furcsa helyen dolgozik. Sokan járnak be hozzá, és mégis kevesen.
Én amikor csak arra járok, benézek hozzá. Beszélgetünk, csacsogunk keveset, majd tovább. Néha kettesben maradunk, olyankor mindig letesztelem, hogy még mindig nem hord bugyit. Semilyet sem.
Néhányszor elõfordult már, hogy becsúszott az ujjam egészen a finom puncijához. Ilyenkor finoman megsimogatom és mielõtt el....
Elkártyáztam a nejem, második történet
Esős este volt, ami valljuk be mostanában elég sűrűn előfordul. Szóval esett de még kellemes idő volt, a feleség és a férj újra várta barátjukat egy esti látogatásra. :) A nő elment zuhanyozni és bizony beindult a fantáziája, hogy mi lenne ha egy póker party keretében ő lenne a nyeremény. Kíváncsi lenne mit szeretne tőle két férfi egyszerre... A meleg víz alatt állva megmosta a testét és jókat mos....
Dugás a szabadban
Már megint nyaralunk és minden a szokásos. Ráckeve, kiskert, kapálni, locsolni, csináld ezt, tedd azt fiam! Pont ez kell nekem, 20 évesen. Még szerencse hogy holnap jön egy Ír nő, valami rokonunk rokonának valakije. Vörös hajú csúnyaság, azt mondják. Másnap délután, apám meg is hozta a vendéget, sok mosoly és kedveskedés közepette. Hmmmmmmmm, nagyon csinos az angyalom, középkorú, biztos még negyve....
A női bugyis fiú
Sziasztok,
újra jelentkezem, történt a legutóbbi sztori óta egy két dolog, ami megéri, hogy leírjam.
Az az illető, akiről az előbbi történetem szólt, nemrég felhívott, hogy nem lenne e kedvem találkozni vele. Igent mondtam, mert rég voltam már "meleg helyzetben", és nagyon dugni akartam.
Vettem időközben néhány szexi bugyit, meg harisnyát, felvettem a....
Leszoptam egy pincért
17 éves lány vagyok, és tavaly nyáron a szüleimmel és a tesómmal külföldre mentünk nyaralni. Amikor megérkeztünk, egyből lementünk a strandra fürödni, és feltérképezni a falut, ahol voltunk.
Nagyon szép volt minden, sok butik, sok ember stb. Mindig is szerettem a nyüzsgést, főleg ha sok jó pasit is láthatok. Első este sétálgattunk, amikor betértünk egy kávézóba. Itt kezdődött minden.
....