Emeletes élvezetek
- Ha elkészülök a szendvicsekkel, kinézek majd az erkélyen – nyugtatom meg magam, gondolván, hogy attól majd talán korábban megérkezel, amikor is csengetnek.
- No, éppen jókor zaklatnak, hiszen azt sem tudom, hol áll a fejem! – bosszankodom, és kirohanok, hogy ajtót nyissak. Nem hiszek a szememnek!
Szélesen mosolyogva, egyik kezedben bőröndöt a másikban bukósisakot tartva állsz velem szemben, és én teljesen összezavarodom. Miért nem szólt a kapucsengő?
- Szia! Hogy jöttél be a lépcsőházba? – nyögöm ki nagy nehezen üdvözlés helyett az első kérdést, miközben már húzlak is be a lakásba.
- Nyitva volt odalenn a bejárati ajtó. És a nyakamba ugrás hol marad? – kérdezel vissza kicsit számon kérően, és teljesen jogosan, hiszen valami hasonlót ígértem neked az utolsó csevegésünk során.
- De hát mindkét kezed tele van – mosolygom most már én is, és mire magamhoz térek, a lábaim már tíz centivel a föld felett kalimpálnak, ahogy átölelsz, és könnyedén, mint egy pelyhet felkapsz a szabaddá váló karjaiddal, miután a bőröndöt és a sisakot pillanatok alatt lepakolod az előszobában.
- Fogytál! Vagy csak én erősödtem meg? – tanakodsz két üdvözlő puszi között, aztán amikor szeretnél végre igazán megcsókolni, halkan, figyelmeztetőn a füledbe súgom, hogy a gyerek még idehaza van.
Erről eszembe jut a félig elkészített reggeli, ezért gyorsan visszatérek a konyhába, és ide invitállak be téged is. Valahonnan a szoba mélyéről előkerül a fiam, aki már régi ismerősként üdvözöl, majd azonnal az ennivalóra veti magát. Kínállak téged is, de mondván, hogy te már túl vagy rajta, köszönettel nem élsz a lehetőséggel.
Idegtépő, lassú percek…
A gyerek odabenn öltözködik, és induláshoz készülődik, mi idekinn a konyhában egyre fokozódó izgalommal várjuk, hogy végre kettesben maradhassunk. Csak fogjuk egymás kezét, alig szólunk, és élvezettel hagyjuk, hogy az ujjaink már szenvedélyesen simogassák, öleljék egymást.
- Aztán érezd jól magad a mamiéknál! – kiáltom pár perccel később a fiam után a lépcsőházban, de lehet, ő már nem is hallja, mert tudja, hogy igyekeznie kell, ha a buszt még idejében el szeretné érni.
- Végre! Mienk az egész nap! – sóhajtok fel megkönnyebbülten, miután bezárom a bejárati ajtót, és a szobába tessékellek.
Aztán minden olyan hihetetlen gyorsasággal történik…
Ahogy átölelsz, és ahogy én is átölellek, a gyors könnyű puszik, aztán az egyre hosszabbá szenvedélyesebbé váló csókok. Nincs negyed órája, hogy ide értél, és már itt tartunk: érzem, ahogy kívánsz, és én is kívánlak.
Mosolygom, mert eszembe jut az előző napi beszélgetésem a fiammal, aki teljesen természetesen megkérdezte, hogy vajon éjszakára nem szükséges-e távoznia itthonról.
- Szexelni nem is akartok? – szegezi nekem a kérdést a tizenhat évesek őszinte kíváncsiságával, majd zavart nevetésemet hallva gyorsan végigmér, és lekicsinylően megállapítja:
- Persze, a ti korotokban már!
- No, ha most látna, biztosan elcsodálkozna! – villan át még egy pillanatra agyamon
Értelmes gondolatként az óvatosság, hogy talán várni kellene ezzel az öleléssel, hiszen, lehet, hogy nem is érte el a buszt, és visszajön, de aztán már ez is kiesik a fejemből. Lehunyom a szemem, megadóan hagyva, hogy lehámozd rólam a ruhát, és élvezettel döbbenek rá, hogy a testem régi ismerősként üdvözöl, és sóvárogva várja, hogy ismét eggyé válhasson veled.
Aztán már nem is emlékszem semmire…csak arra a véget nem érő, forró ölelésre, amelynek csúcsán a semmibe zuhanok veled együtt.
Ebéd utáni idill. Én mosogatok, te mellettem a széken ülve óvatosan irányítod a faragókésed, amellyel egy kis fadobozka levélmotívumait próbálod előcsalogatni. Közben fesztelenül beszélgetünk mindenről. Van is miről! Hiszen mikor is találkoztunk utoljára? Egy vagy talán már két hónapja?
- Azért érezted a különbséget az eddigi együttléteink és a mostani között? – tekintesz fel hirtelen a munkából és szegezed nekem váratlanul a kérdést.
- Ó, hogyne! De még mennyire! – válaszolok nevetve, és eszembe jutnak az elmúlt év titkos találkozásai, amikor is a leghihetetlenebb és legkülönlegesebb helyzetekben is képesek voltunk mindig megtalálni a módját egy-egy meghitt összebújásnak legyen szó akár a természet lágy öléről száz szúnyog kíséretében, vagy akár egy kocsi üléséről télvíz idején a legnagyobb mínuszok közepette.
- Természetesen a mostani klasszisokkal jobb volt! De tudod mit? Akkor most ennek örömére ráadásnak jöjjön még egy kis emeletes élvezet is! – mosolygok rád sejtelmesen, és gyorsan befejezem a mosogatást.
- Miért is ne? Méghozzá harmadik emeletes! – csillan fel szemedben az öröm azt gondolván, hogy az ebéd előtti kellemes programunk folytatása következik, és ugyancsak meglepődsz, amikor a letámadásod helyett a hűtőben kezdek el kotorászni.
- Tessék drágám! Élvezd, akár háromszorosan is! – teszem eléd az asztalra a könnyű nyári finomságot, amely kitalálójának és formájának köszönhetően valóban az emeletes élvezet nevet kapta.
Bár arcodon némi csalódást vélek felfedezni, azért a sütit kíváncsian kóstolod meg, és ahogy élvezettel fogyasztod, már tudom, hogy ez az édesség nem véletlenül kapott ilyen költői nevet. Természetesen egy szelet nem is elég belőle…
Ezután még egy kis játékra is meghívlak. Nem tiltakozol, és ez tetszik, tehát, hozom a betűkirakót. Szerencsére gyorsan megérted a lényegét, és egy darabig élvezzük is, aztán kezd egyre döcögőssebbé, vontatottabbá válni, és ekkor már nem csak te unsz bele, hanem én is.
- Majd legközelebb folytatjuk! – kegyelmezek meg magunknak, és söpröm össze egy hirtelen mozdulattal a betűket a tábláról, miközben készségesen segítesz mindent a helyére rakni.
Aztán egy doboz gyufát kérsz. Először csodálkozva nézek rád, de hamarosan megértem, hogy csak újabb játék következik. Tetszik, bár nagyon ügyetlen vagyok a doboz felütésében. Amíg neked kétszer is sikerül elérned a huszonegyet, én még valójában a tízig se nagyon jutok el. Vidám, felszabadult percek ezek, és mi úgy feledkezünk bele az önfeledt pillanatokba, mint két csintalan gyermek, akik élvezik a váratlanul jött szabadságot.
A fürdőszobában állsz. A hajad még nedvesen csillog, és ahogy a törölközőt végighúzod a hátadon, vállad és karod tökéletesen felépített izomzata csábítóan megfeszül. Ez már jóval több annál, mint amit józanul el lehetne viselni, és én már tudom, hogy a délutánra tervezett séta valószínűleg elmarad.
- Milyen jó az illatod! – bújok hozzád ismét vágyakozva, és ahogy finom csókokat lehelek a nyakadra, miközben vizes hajfürtjeiddel játszadozom, érzem, amint a törölköző megadóan hull a földre, és te ismét a karjaidba zársz.
Mi történik velünk? Hiszen alig pár órája szeretkeztünk kétszer is egymás után, és most úgy kap újra lángra közöttünk a szikra, mintha nem is két középkorú felnőtt, hanem valójában két, telhetetlen, forróvérű kamasz esett volna egymásnak.
Varázslat? Esetleg a sütiben volt valami? Vagy egyszerűen csak az elmúlt hónapok elvonási tünetei jelentkeznek rajtunk?
Nem számít. A lényeg, hogy most újra ott folytatjuk, ahol ebéd előtt abbahagytuk, gyengéden kényeztetve, becézve egymást, hogy aztán együttesen ismét csak felkapaszkodhassunk a gyönyör csúcsára kifulladva, kimerülten, ugyanakkor lélekben százszorosan megerősödve és szárnyakat kapva.
- No, megint csak kettesben töltöttük a napot, és nem mentünk sehová – súgom bűnbánóan a füledbe, de két simogatás között megnyugtatsz, hogy egy cseppet sem bánod, hogy így alakult:
- Minden úgy volt jó, ahogy történt! Hiszen helyette emeletes élvezetben lehetett részünk, méghozzá többszörösen is! – mosolyogsz rám, és én visszamosolygok, mert értem a célzást…
Hiszen mindketten tudjuk jól, hogy bár a süti is valóban mennyeien finom volt, azért az igazi öröm számunkra mégiscsak az, hogy ezt a napot végre zavartalanul tölthetjük el egymással, úgy, ahogy mindig is szerettük volna. Itt a harmadik emeleten. Élvezettel…
Szextörténet ajánló:
Orális kalandok a vasútállomási Wc-n.
Én akkoriban 19 voltam és suli után általában 30 perceket kellet várni az első buszra...
Nagyon ki akartam próbálni hogy milyen is a szopni egy idegen helyen ahol nem kis esély van rá hogy le bukom. Így hát be ültem a fülkébe, magamra zártam. Csak az az egy fülke volt a vasúton plusz két piszoár.
Lehajtottam a wc ülőkét és el keztem verni, és mikor valaki be jött pisilni és sok ideig....
Szandi nagy dugása
Ez egy elég érdekes történet lesz. Az én nevem legyen Tibi, a barátnőmé pedig Szandra.
Lassan öt éve vagyunk együtt és három éve együtt is élünk. Ahogy telik az idő úgy kezd egy kissé unalmassá válni a szex. Ezt mondtam is neki, de szerinte nem vagy csak nem akarja beismerni.
Felhoztam már a három felállás témát is, de azt mondta, szó se lehet róla, semmilyen módon. Szerintem pedig n....
A terhes barátnők
A nap már rég felkelt, és javába melegítette a tóparti nyaralókat. Az ablakokon határozott fénycsíkok futottak végig a padlókon. Még mindenki aludt. A tegnap este egy kicsit hosszúra nyúlt. Egy álmos lány épp most teszi meg az első reggeli nehézkes lépteket. Még álmosan, kócosan. Szőke, hosszú haján süt át a nap, domborodó pocakján aranyos ívet rajzol a reggeli nap...
A 17 éves Timi....
Szexvágyak 3.
Sara előttem feküdt az ágyon, lábai felhúzva, enyhén terpeszben álltak. A szobába csak a hold világított be, így láthattam puncijának nedvességét, ahogy megcsillan rajta a fény. Közelebb hajoltam a combjaihoz, hevesebben lélegzett, egyik kezemet a hasára tettem, hogy érezzem a hevültségét, hogy kicsit ezt nyugtassam is. Felnéztem a combjai közül, végig nézett, egyik keze a jobb mellén. Csodás cick....
Bizarr élvezetek
Ma egy újabb hölgynek sikerült feledhetetlen örömöket szereznem a rendelőmben.
Új páciens volt, azelőtt még nem járt nálam. Kissé feszengve jött be az előszobába. Mikor felvettem az adatait, kiderült, hogy a neve Linda és 25 éves.
Az adatok rögzítése után kértem, hogy fáradjon át a vizsgálószobába. Láttam rajta, hogy kínosnak érzi a helyzetet, ezért mondtam neki, hogy a melltartó mar....
A rövid idő
Nagyon furcsán éreztem magam, az elmúlt két hét zsongott agyamban. Az már biztos, hogy 80 éves vagyok, de, hogy hol és miért, az egekben vagy egy új dimenzióban azt még nem tudom. Az is biztos, hogy újraélem életem, csakhogy visszafelé. Mintha az önéletrajzomat lapoznám hátulról előre. Minden nap a reggellel kezdődik, de éjfélkor 48 órát zuhanok, előre. Vagy hátra? Már nem is tudom....