Feloldódtam a kéjben
A biciklis monitorom pontosan délután egy órát, nyolcvannyolc perc alatt 27 km eddig megtett távot és százharminchármas pulzust mutatott. A 41 kilométeres táv kétharmadánál jártam, de úgy éreztem, még csak most melegedtem be, kár lenne fél órán múlva már végezni is a tekeréssel. Kirobbanóan jó formában éreztem magamat aznap, 25 éves kisportolt testemnek meg se kottyant ennyi, az őszi napsütés pedig kellemesen melegítette csontjaimat. Már hallom is néhányatokat felhorkanni: „Micsoda? Fiatal, sportos lány, állítólag kirobbanóan jó formában alig több mint 18 km/h átlagsebességgel biciklizik százharminchármas pulzussal? Hát ez nem túl jó eredmény, sőt, igazából elég szánalmas!”. Igazatok is lenne, ez bizony szánalmas is lenne sík terepen, ám dél-Svájc hegyei igencsak magasak, és az utóbbi egy órában szinte végig csak felfelé tekertem. Így már mindjárt nem is rossz, nem igaz? Tervezett utam legmagasabb pontján jártam, innen már szinte végig csak gurulás lefelé. De izmaim még további terhelést követeltek – nem is csoda, hogy a munkahelyi heti ötször nyolc óra íróasztal mögötti tespedés után hétvégén fellázadnak, és követelik a mozgást.
Az út szélén álltam, turistatérképemet bogarászva – ezen a szakaszon nincs érdemi mobil internet lefedettség –, azon tűnődve, hogyan hosszabbíthatnám meg az útvonalamat. A térkép jelzett egy leágazást pár száz méterrel előrébb, földútként feltüntetve, ami a helyi terepviszonyokat ismerve valószínűleg inkább kavicsos-sziklatörmelékes utat jelenthet. Normális esetben nem biciklinek való, de az én biciklim nem egy átlag gép, hanem egy négyezer svájci frankos Specialized Rhyme FSR Comp Carbon 6Fattie vastagkerekű, összteleszkópos mountainbike. Ahol ez nem megy el, ott egy Land Rover Defender sem, már pedig a térkép autóval jártható földutat jelzett. Bukósisakom, könyök- és térdvédőm, valamint jelentős eddigi hegyvidéki és downhill kerékpáros tapasztalatom szintén önbizalmat adott. A kitérő útvonal többé-kevésbé félkörívet írt le az eredeti útvonalomhoz képest, jó pár kacskaringóval. Számításom szerint további kb. negyven-negyvenöt kilométert és úgy két és fél órát adna a távhoz illetve menetidőhöz, ami pont jó. Viszont az út három helyen rengeteg sűrű szintvonalat keresztezett a térképen, azaz három hegygerincen vág át. Lesz jó bőven meredek kaptató és lejtő. Tökéletes. Az idő is szép, bár estére esőt mondtak, de hol van még az este… Döntöttem. Belevágtam.
Valóban kavicsos-sziklatörmelékes, egy autónak pont elég széles útnak bizonyult – és meredekebbnek, mint hittem, de nem fogott ki rajtam. Az első hegygerincre felérvén meglepődve láttam, hogy pár száz méterrel feljebb már hó borítja a hegyeket. A hőmérséklet is lecsökkent a lentebbi kellemes húsz fokról olyan tíz környékére, ami biciklis shortomban és ujjatlan topomban csak a felfelé tekerés idején volt kellemes. A túloldali lejtőn lefelé hűlni kezdtem, elég hamar „majd megfagyok” érzésem lett. De nem sokkal később elértem a második kaptatót, felfelé haladva újra kimelegedtem.
A második emelkedős szakasz közepe tájékán vettem észre, hogy elég csúnyán beborult mögöttem az ég, amerről jöttem. Nem lenne jó itt megázni, gondoltam, hozzátéve hogy „már megint nem sikerült eltalálni még az aznapi időjárást sem a meteorológusoknak”. A visszafordulás kizárt, mert akkor pont belefutnék az esőbe… vagy talán akár viharba. Az ég ugyanis percről percre sötétebb haragos kékbe-szürkébe váltott, közeledett felém a rossz idő. Az egyetlen lehetőség, hogy minél hamarabb visszaérjek az eredeti, jóval alacsonyabban fekvő útra, és végül az autómhoz. Ehhez persze előbb át kell jutnom a második és a harmadik hegygerincen, onnantól végig gyakorlatilag egyetlen hosszú lejtő az út, nyert ügyem van. Szerintem pont megúszom, gondoltam.
Nem jött be a számításom. Már akkor tudtam, hogy alaposan meg fogok ázni, amikor feltámadt a szél, és hirtelen több fokot hűlt a levegő, és nem csak a növekvő tengerszint feletti magasság miatt – megjött a vihar szele. Pont a lehető legrosszabb helyen, a második hegygerincen kapott el a vihar. Viharos széllökések támadtak minden irányból is erősen esni kezdett… illetve, nem is csak sima eső, hanem havaseső! Aki biciklizett már ismeretlen hegyi úton viharos szélben-széllökésekben, szakadó havasesőben, alig pár fokos hőmérséklet mellett nyári biciklis shortban és ujjatlan topban, az tudja, hogy ez egyáltalán nem kellemes… Úgy éreztem, mindjárt ott helyben megfagyok; vagy még azelőtt felkap a szél és elsodor. Körbenéztem valamiféle menedéket keresve, de a környező fenyőfákat tépő szelet elnézve nem tűnt úgy, hogy különösebb menedéket nyújtanának. És ekkor villámlott, amit alig két másodpercre rá fülsüketítő mennydörgés követett! Nem, a fa kizárva... Pár kilométerrel korábban láttam ugyan egy házat, de ahhoz vissza kellene fordulnom, egyenesen a vihar közepébe. Plusz, egy fél órával ezelőtt látott kutyát sétáltató nőn kívül egy teremtett lélekkel nem találkoztam, egyedül voltam az úton… Leszálltam a bicikliről, mert a szélviharban imbolyogni kezdtem rajta. Kezdtem kissé bepánikolni…
Ekkor tűnt fel a férfi a szemközti irányból, mintegy szellemként materializálódva a havaseső-függönyből, egyenesen felém tartva. Közelebb érve láttam, hogy legalább húsz centivel magasodik az én százhetven centim fölé, erős testalkatú, enyhén borostás, talán huszonöt-harminc éves – és őt is meglepte a vihar, ugyanis futócipőt, shortot és egy vékonynak tűnő pulóvert viselt csak.
- Ezt jól kikaptuk, mi? – elég hangosan, csaknem kiabálva kellett beszélnie, hogy halljam, amit mond a zúgó szélben.
- Ki bizony! – válaszoltam, nem túl érthetően, annyira vacogtam.
- Lefelé igyekszel?
- Igen, próbálnék visszajutni az autómhoz. – alig tudtam artikuláltan beszélni.
- Hol parkolsz?
Elmondtam neki.
- Felejtsd el, az bicajjal szép időben is vagy másfél óra, gyalog dupla annyi, ilyen időben őrültség lenne megkockáztatni.
- Van valami ötleted?
- Igen, az én kocsim itt parkol alig pár száz méterre.
- Itt fent?
- Igen, van egy ösvény feljebb, ott álltam meg. Gyere!
Nem kellett kétszer mondania. Felajánlotta, hogy tolja a biciklit, amire hálásan rábólintottam, lévén hogy a szél szinte ki akarta tépni a kezemből. Visszafordultunk, és talán száz métert haladtunk visszafelé, a szél csúnyán a szemünkbe csapta a havasesőt. Ekkor lefordultunk balra, egy két keréknyomból álló ösvényre, amit korábban észre sem vettem. További száz méternyi, enyhén emelkedő terepen való szánalmás vánszorgás után valóban feltűnt egy az ösvényen leparkolt terepjáró, ha jól láttam egy Toyota Hilux. A biciklit egy mozdulattal feltette a platóra. „Remélem nem viszi el a szél” – mondta. Én is reméltem, de ebben a pillanatban csak az foglalkoztatott, hogy mielőbb az autóba ülhessek.
A kocsiban sem fogadott melegebb, mint a szabad ég alatt, de legalább megszűnt a szél és az eső, és attól sem kellett tartanom immár, hogy belém vág a ménkű (tudom, kevéssé valószínű, de amikor néhány száz méterre csapkodnak a villámok, megfordul az ember fejében a lehetőség).
- Huh, ez durva volt. Akseli – nyújtotta kezét. Elég érdekes név, nem hallottam még korábban.
- Olga – kezet ráztam vele a sebességváltó felett, bár az ujjaimat hajlítani már nem igazán tudtam, elgémberedtek a hidegtől.
- Sajnos hideg a motor, úgyhogy fűtésre egyelőre nem számíthatunk. – mondta a motort beindítva és a fűtésszabályzót maximumra húzva. Megindultunk előre.
- Hol fordulunk meg? – kérdeztem látva, hogy az úttól távolodva és felfelé haladunk.
- Sehol. Van egy kabinom (azaz faháza) kicsit feljebb az ösvényen, pár kilométer az egész, ott felmelegedhetünk és megvárhatjuk, amíg elvonul a vihar. Nem hinném, hogy egy vagy legfeljebb két óránál tovább tartana.
Rábólintottam, logikusnak tűnt amit mondott. Csak ekkor fogtam fel milyen helyzetbe kerültem – egy vadidegen férfi autójában ülök, „vizes pólóban”, felfelé haladunk valahová még magasabbra a hegyekbe, jó eséllyel nincsen mobil térerő, és egy-két órát összezárva töltök majd ezzel az emberrel egy kis faházban, az isten háta mögött. Kicsit összeszorult a gyomrom a gondolatra, annak ellenére, hogy bíztatóan rám mosolygott. Kék szeme és szőke haja volt, csakúgy mint nekem – persze az ő haja csak pár centis volt, az enyém meg lapockáig érő, lófarokba fogva.
A feszültségemet oldandó és a kínos csendet megtörendő, beszélgetést kezdeményeztem. Elmondtam, hogy nem messze dolgozom egy cégnél grafikus-illusztrátorként, és hogy hobbim a hegyi biciklizés. Róla kiderült, hogy ő is ugyanabban a városban dolgozik ahol én, mint rendezvényszervező és PR menedzser, és fallabdázni szeret (én is játszom, de nem túl jól). A nevéről kérdezve kiderült, hogy finn név, minthogy ő finn származású. Erre elmondtam, hogy én pedig eredetileg ukrán származású vagyok. Megkérdezte oroszul, hogy beszélek-e oroszul. Naná, hogy beszéltem, szinte minden ukrán beszél oroszul. Úgyhogy németről átváltottunk oroszra, jól esett hosszú idő után újra a majdnem-anyanyelvemen beszélni, ő is örült a lehetőségnek, hogy csiszolhatja nyelvtudását. Elmondta, hogy feljött kicsit rendbe tenni a házat tél előtt, meg gyalogolni pár kört a környéken. Viszont, mivel fent a kabinnál már volt egy kis hó, lejjebb jött az autóval, hogy itt gyalogoljon. A gyaloglás végén, ahogy jött vissza az autóhoz, kapta el a vihar. Én is elmondtam, hogy ismeretlen bicikli útra indultam, mert úgy volt, hogy estig jó idő lesz. Neki egy öccse van, nekem egy nővérem. A faház a szüleié, de a családból mindenki az olasz tengerpartot imádja, egyedül ő szokott itt fent időt tölteni, imád olvasni. Többször el akarták adni a házat, de ő ragaszkodott hozzá, hogy megtartsák. Mondtam, hogy nálunk ilyen probléma nincs, nálunk mindenki megrögzött albérlet-lakó :-) Felengedett a hangulat. Rokonszenvesnek tűnt. A szellőzőből lassan-lassan langyos levegő kezdett áramlani.
Mire az autó bemelegedett volna, megérkeztünk. Nem is tűnt fel, hogy mennyit haladtunk felfelé, de biztos volt egy-két száz méter, mivel itt már (ránézésre pár centis) hó borította a tájat, és havas eső helyett hóviharral „kedveskedett” nekünk a természet. A „kabin”-ról kiderült, hogy valójában egy egész méretes faház, vastag fagerendákból, az a fajta, ami ránézésre egy hurrikánt is túlél. Bíztató. Gyorsan beszaladtunk a házba, mert a vihar továbbra sem csitult. Azért Akseli még felkapta a platóról a bicajomat, hogy és behozta a házba azt is. Szegény gép ugyanolyan viharverten (és immár havasan is) nézett ki mint mi.
A házban egyetlen méretes helyiség rejlett – amolyan „minden egyben” egyterű beosztású. A házban lévő két faajtó egyikéről kiderült (most kicsit előre szaladtam, de mindegy), hogy a pincelejáró van mögötte, ugyanis a ház alatt teljes méretű pince volt – praktikus, hogy oda lehet pakolni a nem mindennap szükséges holmikat, amerikai mintára ott van a mosógép, szárítógép, miegymás. Igen, mint később megtudtam, van vezetékes áram és vezetékes víz – ki gondolná itt fent a hegyekben. De mint kiderült, több nyaraló és ház is van errefelé, sőt, meglepően sok van belőlük, csak nincsenek egymás nyakára építve, és szépen elrejti őket a fenyves meg a hegyek. Ennyi fogyasztóért már megérte a szolgáltatóknak felhozni ide az áramot és a vizet. Azért a pincében van egy tartalék generátor, tudtam meg. A fal, a padló és a tető is fából volt, a padlót vastag, bolyhos szőnyegek tették hívogatóvá, természetesen ezeket most gondosan kikerültük, nem caplattunk át rajtuk vizesen-havasan. Ízlésesen berendezett házikó, a falak mentén hűtővel, tűzhellyel, pulttal, szekrényekkel, könyvespolcokkal, tévével, arrébb tusolóval, ötletesen faszéknek álcázott vécével, a szoba közepén pedig kényelmesnek látszó pamlaggal, dohányzóasztallal, és egyfajta „japán stílusú”, a padlóból kiálló ággyal (vagy inkább csak padlóra rakott matraccal?). Igen, itt én is olvasgatnék pár napot… vagy hetet… De visszatérve ránk, persze továbbra is vacogtam a vizes ruhákban, ő nem, de szerintem nem állt tőle messze ő sem.
- Sajnos amikor ma feljöttem ide, az első amit csináltam, hogy elmentem gyalogolni, így nincs befűtve. – Amíg beszélt felkapcsolta az áram főkapcsolót, bekapcsolta a fali fűtőtesteket és néhány olajradiátort. – Ezeknek eltart egy darabig amig elkezdik felfűteni a házat. A bojlernek is idő kell, hogy legyen melegvíz a tusolóban. A leghamarabb a szauna fog felmelegedni, be is kapcsolom gyorsan azt is – és a másik faajtó felé mutatott. Ejha, szauna is van, nem semmi! Örömmel gondoltam arra, hogy nemsokára rendesen felmelegedhetek, és kicsit aggódva arra, hogy hogyan fogunk beülni a szaunába vizes ruhában... Persze a finneket ismerve… csak nem arra gondol, hogy ruha nélkül? – És begyújtok a kandallóba is – tette hozzá, miközben gyakorlott mozdulatokkal gyújtott tüzet. Pár percen belül ropogott a tűz, én pedig olyan közel húzódtam a kandallóhoz, hogy szinte a tűzbe értek a kezeim. Mennyei volt a meleg átfagyott testemnek – miközben persze a hátam továbbra is fázott a vizes ruha alatt.
Amíg melegedtem a kandallónál, Aki (megkért, hogy szólítsam csak így, mert a családja, barátai és a kollégái is csak így hívják) előhalászott vagy féltucat törölközőt az egyik szekrényből, majd hozzám fordult:
- Már harmincöt fokos a szauna, lassan beülhetünk, ha gondolod. Én biztos ki nem hagyom – mondta rám kacsintva, és felém nyújtott két törölközőt. Nagyszerű, legalább nem pucéran gondolta beülni, viszont … hol fogok átöltözni? A házban ugyanis egyetlen olyan szeglet nem volt, ami ne lett volna bárhonnan látható. Az amúgy briliáns egyterű kialakítás hátránya... Egy embernek vagy egy párnak tökéletes, de ha idegen is van a házban, gondok adódhatnak… A szaunába (ez rejlett a másik ajtó mögött) is be lehetett látni az ajtaja közepén lévő üvegbetéten keresztül, a teljesen átlátszó üvegből készült tusolóba szintén, más „helyiség” pedig nem volt. Esetleg lemenjek a pincébe átöltözni? Ott biztosan még hidegebb van, és már a hideg gondolatára is megborzongtam. Aki észrevette, hogy körbe-körbe nézelődők és látta zavaromat.
- Oh, bocsánat, elfeledkeztem róla, hogy nincs öltöző vagy fürdőszoba. De mindjárt megoldom. - Felállt, majd két oldalánál megfogva könnyedén megemelt és elfordított kilencven fokkal egy jó nehéz tömör fából készültnek kinéző szekrényt (jó erős, ha csak így felkapta, gondoltam magamban), ami így eltakart egy pár négyzetméterest részt. - Itt megszabadulhatsz a vizes ruháidtól. Dobd csak ide a szekrény mellé a földre őket, majd kirakom őket a kandalló elé száradni. Addig megszabadulok a vizes göncöktől én is. – Bíztatóan rám mosolygott.
Beléptem a nálam magasabb szerkény takarásába a törölközőkkel, és kicsit hezitálva ugyan, de vetkőzni kezdtem. Egyrészt még mindig átfagyott testemet nagyon vonzotta a szauna, másrészt viszont… Itt állok egy idegen férfi hegyi házában egy szekrény mögött, és épp meztelenre készülök vetkőzni. Azért ez elég… hmm… érdekes helyzet, nem? Cipőmtől, zoknimtól, shortomtól és pólómtól gyorsan megszabadultam (a sisakot, könyökvédőt, térdvédőt már korábban lehámoztam magamról), majd egy kicsit elbizonytalanodtam. Végül azonban azt mondtam magamnak: ha Aki valami „rosszat” (és inkább nem gondoltam végig a lehetséges „rosszakat”) akart volna, már megtehette volna. Ezzel levettem a melltartómat és kiléptem a tangámból is. Furcsán bizsergető érzés volt, és talán nem csak a hidegtől. Magam köré csavartam a törölközőt, ami bőven elég hosszúnak bizonyult, viszont sajnos nem túl szélesnek. Elég sokat kellett igazgatnom, hogy egyszerre eltakarja a melleimet és a puncimat is. Így is alig a mellbimbóim felett kezdődött, és magasan a combtövemnél ért véget. Érdekes lesz leülni úgy, hogy ne látszódjon ki semmi…
- Elkészültem – mondtam a szekrény mögül.
- Én is – mondta Aki. Előbújtam, majd elámultam.
Aki szintén levetkőzött időközben, és a dereka köré csavart törölközőben teregette a ruháit a kandalló előtt felállított szárítóra. Az eddig is egyértelmű volt, hogy Aki magas és izmos, de most így egy szál törölközőben látva… most mondjam azt, hogy egy Adonisz, vagy ez túl elcsépelt? Erős, vastag izmok mindenhol, jókora bicepszek, delták, vádlik, kockahas. Nem az a „testépítősen-túlságosan” izmos, hanem az az „ezekben-az-izmokban-tényleg-van-erő-módon”, férfiasan izmos, arányosan, „hájmentesen”. Így már egyértelmű, hogyan tudta felkapni azt a szerkényt olyan játszi könnyedséggel. Vagy hogyan tudna felkapni engem minden erőlködés nélkül... Szinte játékszernek éreztem magamat mellette.
- Kiteregetem a ruháidat, hogy megszáradjanak – mondta, majd felvette őket a földről, és elkezdett módszeresen kiteregetni. Amikor a tangámhoz ért, kicsit elpirultam zavaromban, észrevette. – Oké, semmi gond, szép darab. De az enyém nagyobb – mondta nevetve, és meglebegtette a saját alsóját, majd visszatette a szárítóra. Elnevettem magamat.
Bementünk a szaunába, ahol ekkor már negyven fokot mutatott a hőmérő és percenként kúszott feljebb. Isteni volt a meleg. Hihetetlen volt, hogy miközben odakint tombolt a vihar, itt csak a szél zúgó hangja emlékeztetett rá; bent nyugodt és barátságos volt minden. Óvatosan ültem le, lábaimat összezárva, emlékeztetve magamat, hogy milyen rövid a törölközőm (ő persze nem küzdött ilyen gonddal a derekára csavart törölközővel).
Rendesen tíz-tizenöt percet bírok egyszerre egy alaposan felfűtött szaunában, de a miénk még csak most melegedett. Bőven akadt időnk beszélgetni. Aki egyre szimpatikusabbnak tűnt, kiderült, hogy több közös érdeklődési körünk is akad: fallabda, főzés, könyvek, filmek, sakk, sőt, Lao-Ce, Buddha, Rumi, Kabir és más ókori és középkori bölcsek tanításai (az első férfi, akit ez utóbbiak is érdekeltek), miegymás. „Izmos, de nem izomagyú”, címkéztem fel magamban :-) Szerencsére nem hozta fel a szokásos férfitémákat, az autókat és a focit, ezek ugyanis untatnak. Tetszett, hogy figyel rám, figyeli, amit mondok, a válaszaimat. Úgy éreztem, hogy figyelme igazi, ténylegesen érdeklődő, nem udvariasságból vagy hátsó szándékból megjátszott, mint azt korábban már sokszor tapasztaltam korábban. Figyelmes. Humoros. Be kellett vallanom magamnak, hogy kezdett tetszeni. Emiatt bűntudatot sem kellett éreznem, ugyanis már egy ideje nem jártam senkivel. Találkozhatnánk többször is, gondoltam.
Viszont mi lehet vele a helyzet? Óvatosan a megfelelő irányba kezdtem terelgetni a beszélgetést. Megdicsértem az izmait, megjegyeztem, hogy biztos sok munkába kerültek. Kiderült, hogy fiatalabb korában dzsúdózott és súlyt emelt, de azóta is rendszeresen edz. „Fiatalabb korodban? Most sem nézel ki különösebben öregnek.” – mondtam neki mosolyogva, rákacsintva. Így megtudtam, hogy huszonnyolc éves, hárommal idősebb nálam. Mi motiválta a gyúrásban? Egészség, fittség, hogy jól esik az edzés, és persze hogy imponáljon a lányoknak (utóbbihoz megeresztett egy tettetetten önelégült mosolyt is). Sok barátnője volt, illetve esetleg van most is? Volt néhány, de most éppen nincs. Nekem? Nekem is volt pár partnerem, de most éppen nincs pasim. Nagyszerű, mindegyikünk boldog és elégedett a válasszal :-)
Ahogy telt az idő, a puha törölköző ellenére is kicsit nyomni kezdte a fenekemet a szauna fapadja, fészkelődni kezdtem, de nem akaródzott még kimenni (már hatvan fok felett járt a hőmérséklet). Észrevette:
- Nyugodtan dőlj a szauna falának, még biztos nem annyira forró hogy égessen, a lábadat meg az ölembe teheted, úgy kényelmesebb.
- Köszönöm az ajánlatot, élnék is vele – válaszoltam játékosan kényeskedve, és a javasolt módon helyezkedtem el. A lábfejeimet az ölébe vette, rövid tanulmányozás után kijelentette:
- Csinos lábfejek – mondta mosolyogva.
- Köszönöm – fogadtam a bókot.
- És szép lábak, gondosan epilálva. – Éreztem, hogy kicsit elpirulok, bár a szauna melege miatt valószínűleg már ki lehettem pirulva valamelyest. – Talpmasszázst? – kérdezte, én pedig rábólintottam. Óvatos, de ugyanakkor mégis erőteljes mozdulatokkal masszírozni kezdte a talpaimat. Mit mondjak, jól csinálta, nagyon jól esett.
- Ez jó… Nagyon jó… Elkényeztetsz. – mondtam neki sóhajtva.
- Ugyan már, ez a legkevesebb, amit megtehet a férfiember egy bajba került hölgyért – mondta megjátszott színpadiassággal.
Alapos talp- és lábfej masszázs után feljebb haladt a vádlijaimra, szintén nagyon jól masszírozva. Egy idő után egészen ellazultam. Csak percekkel később villant be, hogy a lábaim az ölében vannak, és már nem zárom össze őket szorosan, a törölközőm pedig túl rövid. Valószínűleg meglátott valamit a legnőibb részemből. Éreztem, ahogyan elpirulok (talán a hőtől való kipirultságom miatt nem látszott annyira, reménykedtem magamban). De észrevette.
- Ne aggódj, tökéletes a tested mindenhol, nincs mit szégyellened. – azt hiszem, céklavörössé válhatott az arcom… Ugyanakkor megbizseregtem. Folytatta: - Otthon, Finnországban többnyire törölköző nélkül szoktunk szaunázni, nincs ebben semmi kivetnivaló, megszokott dolog. Csak magunk alá teszünk törülközőt, hogy arra üljünk. Itt is így szoktam, de most hogy itt vagy, nem akartalak … hmm… megijeszteni.
- Nem vagyok annyira ijedős – nem tudom mi mondatta velem ezt, nem gondoltam végig, csak úgy magától jött a válasz, és egyből ki is mondtam. Újabb bizsergés.
- Próbáltad már valaha? Meztelenül?
- Nem, soha – csóváltam meg a fejem
- Szeretnéd kipróbálni? – teljesen őszintén kérdezte. Valószínűleg ő jobban tudja ezt a helyzetet kezelni mint én, ő hozzá van szokva, nekem új. Nekem a meztelenség túl erősen összekapcsolódott a szexualitással. Kicsit haboztam, nem erőltette.
- Azt hiszem igen – mondtam végül.
- Oké, kezdem én – finoman jelezte, hogy vegyem el a lábaimat az öléből, majd egy egyszerű mozdulattal levette magáról a törölközőt. Próbáltam nem nézni a péniszére, de nem tudtam megállni… különösen, hogy jókora volt. Valószínűleg elkerekedett a szemem, elkaptam a tekintetemet. Biztos észrevette, de nem adta jelét, gondolom látta, hogy már így is zavarban vagyok kissé… illetve eléggé.
Most rajtam volt a sor. Kicsit habozva nyúltam a törölközőhöz, megoldottam a mellemnél, majd lehúztam magamról, felfedve testem egészét előtte. Előszőr furcsának tűnt az érzés, majd bizsergetőnek, de hamarosan átváltott egyfajta „természetesség” és „felszabadultság” érzésbe. A forró levegő (már nyolcvan felett járt a hőmérő) így már közvetlenül érte egész testemet. Jó érzés volt. Aki helyeslően biccentett egyet fejével, de nem legeltette rajtam a szemeimet túl feltűnően és nem tett megjegyzést, amiért hálás voltam neki – új volt nekem ez a dolog.
- Milyen? – kérdezte.
- Jó. Egész jó. – Igazat mondtam, tetszett a dolog.
Még üldögéltünk és beszélgettünk néhány percet, de aztán a kezdett túl forróvá válni a szauna, kezdtem túlságosan felhevülni. Aki mintha gondolatolvasó lett volna, megkérdezte, hogy kimennék-e tusolni. Bólintottam. Kinyitotta nekem az ajtót, előre engedett. „Nekem is elég első körben ennyi, jövök utánad én is.” – mondta. A tusolóban óvatosan beállítottam egy kellemesen hűvös, de nem túl hideg hőfokot, majd beálltam a vízsugár alá. Ő türelmesen várt sorára az ajtó tusolóajtó túlfelén. Kicsit idétlenül éreztem magamat, hogy kitúrom a saját tusolójából… ami egyébként nem is tűnt olyan kicsinek, sőt, elég nagynak nézett ki ahhoz, hogy ketten is elférünk benne. Ha a szaunában ülhetünk együtt, akkor miért ne tusolhatnánk együtt? Kinyitottam a tusolóajtót és azt mondtam:
- Nyugodtan gyere be te is, elég nagy a tusoló kettőnknek.
- Biztos oké, nem zavar?
- Nem, dehogy.
Belépett mellém. Újabb bizsergés futott át rajtam, immár a harmadik. Vagy negyedik. Vagy ötödik… Együtt osztoztunk a hűsítő vízsugaron. Meztelen testének közelsége egyáltalán nem zavart, hanem inkább... hmm…
Visszatértünk a szaunába egy második körre („egy szauna kör nem szaunázás, a szaunázás leglább két körből áll”, magyarázta), ezúttal szorosan egymás mellé ültünk le, combjaink külső felei összeértek. Bizsergés… Ezúttal másképp alakult a beszélgetésünk mint az első alkalommal.
- Olga? – Valamiféle súlya volt a kérdésnek, ösztönösen éreztem, hogy valami szívből jövőt fog mondani.
- Igen?
- Tudom hogy még csak egy órája ismerjük egymást, és hogy szaunában általában nem szokás ilyesmiről beszélni, de… szóval nagyon szép vagy… és nagyon intelligens… igazi belevaló csaj… és… nagyon tetszel. – Elpirultam, közben pedig örültem magamban, valami ilyesmit vártam, hogy mondani fog.
- Mindezt rólad is elmondhatom… és nekem is… nagyon bejössz.
- Nem mondok olyant, hogy „szeretlek”, legalább is nem egy óra ismeretség után, bár szerintem ebből részemről szerelem lesz. Már érzem Ámor nyilát – és a színpadiasan a szívére bökött, én meg elnevettem magam. Komolyabbra fordította a szót: - De azt biztosan tudom, hogy nagyon vágyom rád.
- Én is hasonlóan érzek irántad. – magam is meglepődtem, hogy mennyire egyértelműek voltak számomra az érzéseim. Esetemben hagyományosan hetekre lett volna szükség egy ilyen kijelentéshez megfogalmazódásához és kimondásához. Most viszont elég volt egy óra.
- Rendben van, ha… - és kérdően rám nézett. Bólintottam.
Átkarolt, hagytam, hogy magához húzzon. Másik kezével arcomat cirógatta, és mélyen a szemembe nézett. Tetszettek a szemei, úgy éreztem elveszem bennük; hogy a lelkembe lát és én nem bánom. Ajkaink összeértek, csókolózni kezdtünk; először csak gyengéden, puhatolódzóan, majd mélyebben, szenvedélyesebben. Az idő szinte megszűnt létezni, csak csókolóztunk, nem tudtunk betelni egymással. Időnként melleim erős mellkasához értek, ilyenkor szinte áramütés futott át rajtam – a kellemes fajtából való. Kezeink felfedezőútra indultak egymáson. Mellbimbóim feszültek, peckesen álltak, ahogy keze végigsimított rajtam. Hasamat, combjaimat simogatta, én izmos kezeit, mellkasát, hasát, combjait. Az idő szállását csak abból vettük észre, hogy kezdtünk megsülni. „Folytassuk kint” -javasoltam.
Kiléptünk a szaunából, de Aki nem vette az irányt a tusoló felé, hanem csak ledobott két törölközőt arra a bizonyos japán-szerű ágyra (kiderült, hogy egy masszív, tömör falapra helyezett méretes matrac, tényleg egyfajta japán ágy). Túlságosan felajzottak voltunk mindketten, hogy most tusolással félbeszakítsuk azt, amit elkezdtünk. Leültünk a törülközőkre, és folytattuk a csókolózást, simogatást. Kezei egyre többször a belső combjaimra tévedtek. Kissé szélesebbre nyitottam lábaimat, hogy jobban hozzám férjen. Keze minden simogatással folyamatosan közeledett a puncim felé, de mindig csak egy picit közelebb, lassan, őrjítően lassan. Éreztem, ahogyan nedvesedem, hogy egyre jobban vágyom érintésére ott lent. Végül odaért, nagyajkaimon, kisajkaimon, csiklómon játszottak az ujjai, felnyögtem. Kezem a farkához ért, ami ekkorra már majdnem teljesen merevvé vált. Körbefogtam ujjaimmal (nem is sikerült teljesen körülérnem), meglepődve vastagságán. Hosszra is nagyobb volt az átlagnál, de vastagságra szinte elképesztőnek találtam, nem láttam még ilyen vastag szerszámot. A szőr csak jelzésértékűen volt meghagyva szeméremdombjának egy részén, ott is rövidre trimmelve; tetszett, hogy nincs „őserdeje”. Kéjesen beleborzongtam a gondolatban, hogy milyen lenne, ha magamba fogadnám jókora falloszát, ahogy belehatolna csupasz puncimba, ahogy kitöltené a hüvelyemet (vajon egyáltalán belémférne?). Egy két fel-le mozdulat a kezemmel, és pénisze kőkeménnyé és még nagyobbá vált. „Nem láttam még ekkorát” – suttogtam neki, amit mosollyal nyugtázott és újra megcsókolt.
Lassan egyre inkább fekvő helyzetbe kerültünk, míg végül teljesen elfeküdtünk az ágyban, én hanyatt, ő oldalról hozzá feszítve izmos felsőtestét, lábait, és csókolóztunk szakadatlanul. Idővel nyakamat, vállamat, melleimet kezdte csókolgatni, szájával is felfedezve a testem. Lassan haladt lefelé, hasamat kényeztetve. Ezt követően lábaim közé helyezkedett és áttért combjaimra, belső combjaimra, nyelvével kényeztetve őket. Ismét csak lassan közeledett a puncim felé, lassan, végletekig korbácsolva szenvedélyem. Alig vártam már, hogy végre elérjen a legérzékenyebb részemhez, puncimból már túlcsordultak nedveim. Lábaimat mind jobban széttártam, hogy ösztönözzem a gyorsabb haladásra.
Végül odaért. Kisajkaim közé nyalt, hüvelybemenetemtől a csiklómig. Már annyira elő volt készítve a puncim, annyira magasra hágott szexuális izgalmam, hogy elég volt pár nyelvmozdulata a kisüléshez: testem kéjes görcsbe rándult, ahogy az orgazmus lesújtott rám. Hangosan nyögdécseltem. Nagyon jól csinálta, amit csinált ott lent.
- Gyönyörű vagy – mondta csillogó szemekkel, ahogy orgazmusom elcsitult. Megint megcsókolta a nyakamat, vállamat. Hozzám szorította izmos testét, élveztem, ahogy melleim a mellkasának feszülnek. Éreztem merev péniszét a hasamon nyugodni. – Nagyon tetszik a teljesen szőrtelen puncid. Csodálatos. – Válaszul csak a hajába túrtam és rámosolyogtam. Még nem múlt el az orgazmus hatása, nehezen jöttek a szavak.
- Nagyon jó voltál a puncimhoz a nyelveddel – mondtam neki.
- Szeretnéd, ha tovább haladnánk? Ha nem állsz készen rá … - nem hagytam, hogy folytassa a mondatot.
- Készen állok és szeretném – suttogtam, és széttártam a lábaimat amennyire csak tudtam. Fogalmam sem volt, hogy fog belém férni hatalmas farka, de feltett szándékom volt, hogy megtudjam. Nagyon vágytam rá, hogy belém hatoljon és kitöltsön. Lejjebb mozdította csípöjét, éreztem, hogy makkjának vége a puncimon játszik. Végül megtalálta barlangom bejáratát, de ott megtorpant és felsóhajtott.
- Nincs nálam óvszer… – a mondtat kijelentő volt, de a levegőben mégis ott függött a kimondatlan kérdés.
- Nem baj… nem szeretem a gumit... Hogyha… szóval tudod, ha minden egészéges…
- Igen, makkegészséges. – Tudom, vannak akik ezt nem fogadják el csak úgy „bemondásra”, de nekem a „mutass papírt” olyan illúzióromboló. Talán felelőtlenség, de elfogadtam, amit mondott.
- Hát … nálam is. Egészséges vagyok. – Kérdőn néztem rá. Ő sem firtatta, csak annyit mondott:
- Az remek.
Éreztem, ahogyan csípöjét előre tolja kissé, amitől makkja nekifeszül a hüvelybementemnek. Növelte a nyomást, puncim lassan tágult, ahogy a pénisze puncimat szétfeszítve nyomult előre. Lábaimat felhúztam, és annyira szélesre tártam őket előtte, amennyire csak tudtam. Nagyon lassan haladt, nehogy fájdalmat okozzon. Szerencsére nagyon nedves voltam, ami segítette a behatolást. Amikor makkja teljesen bejutott, egy picit felszisszentem, ő megállt. Egy pillanattal később bólintottam, hogy tovább haladhat. Kicsit beljebb hatolt, majd visszább húzódott. Következő alkalommal kicsit beljebb, majd vissza. Lassan, óvatosan haladt, időt hagyva hüvelyemnek, hogy alkalmazkodjon a méretéhez.
Végül, percek alatt ugyan, de teljesen magamba fogadtam. Makkja elérte hüvelyem végét, valahol a méhszájam alá vagy fölé nyomódott. Felnyögtem a gyönyörtől. Kihúzódott belőlem majdnem teljesen, majd valamivel gyorsabban vissza, egészen tövig, péniszének vége ismét nekinyomódott hüvelyem rejtett legmélyének érzékeny részéhez. Minden alkalommal gyorsított egy kicsit. Eszméletlen jó érzés öntött el. Látta, hogy helyes úton halad, növelte a benyomulások sebességét erejét, ahogy hüvelyem teljesen kitágult és immár bátran mozoghatott bennem. Mozdulatai döfésekké váltak, én pedig nyögdécseltem a gyönyörűségtől.
Hosszú időn keresztül szeretkeztünk, éreztem, ahogy egy közelgő hatalmas orgazmus feszültsége növekszik bennem. Megérezte, gyorsított. A kéj magával ragadott. Gyorsabban. Erősebben. Gyorsabban. Erősebben. Éreztem farkának árulkodó megfeszüléseit, tudtam, hogy ő is nagyon közel jár már. „Nemsokára ott vagyok” – mondta nyögve.
„Én is mindjárt elmegyek” – ziháltam.
„Kivegyem közvetlenül előtte vagy tablettán vagy?” – kérdezte újabb nyögés után. Ez jó kérdés volt. Ugyanis nem szedtem fogamzásgátlót, és más módon sem védekeztem. Ettől persze meg kellett volna ijednem, de nem ijedtem meg… Az egyetlen, amiben bízhattam, hogy talán még úgy egy hétnyire vagyok a középidőtől, elvileg viszonylag kicsi a teherbeesés esélye. És persze vehetek be esemény utánit… De a gondolat, hogy hagyom, hogy belémélvezzen és nem veszek be esemény utánit nem megijesztett, hanem valahogy még tovább növelte a vágyamat. Tudtam, hogy felelőtlenség, de az ösztönök, az érzések túl erősek voltak. Tudtam mit fogok mondani.
„Nem vagyok tablettán… de nem akarom, hogy kivedd.”
„Nem?”
„Nem, bevállalom. Maradj bennem végig, mélyen. Áztass el alaposan. És utána is maradj bennem.” – Ejha, ez úgy hangzott, mintha direkt teherbe akarnék esni, fogalmazódott meg bennem. És tovább nőtt a vágyam.
Az utolsó mondat megtette a hatását. Láttam, ahogy Aki elveszti a fejét, ahogy látása szinte elhomályosul, ahogy átengedi magát a vad, elemi, ősi ösztöneinek. Rajtam fekve átkulcsolta kezeit a vállaim alatt, és erősen magához húzott. Az előbbi pár mondat alatt kicsit lelassult a tempó, cserébe most nagyon mélyen nyomult belém, mélyebben, mint korábban bármikor. Ösztönösen megemeltem csípőmet, és átkulcsoltam lábaimat a derekán-fenekén, húztam magamba, hogy segítsem ebben, segítsem minél mélyebbre hatolni. Gyorsított, és hatalmasakat döfött mélyen belém. Ismét éreztem pénisze meg-megrándulásait és hogy saját orgazmusom is már csak másodpercekre lehet. Még gyorsított, és még, és még döfött és még, még erősebben és még. Mindjárt! Már szinte levegőt sem vettünk, már nyögni sem volt erő. Hatalmasra nő a feszültség bennem. Érzem, hogy ez hihetelen nagy orgazmus lesz, talán életem legnagyobbja! Éreztem, ahogy hirtelen elképesztően keményre feszül a farka, és hatalmasat döf belém, és még egyet, és még egyet, és végül nem húzódik vissza, hanem bennem marad, makkjának hegye épp a méhszájamnak feszül. Már nincs visszaút! Ösztönönösen húzom magamba lábaimmal ahogy bírom. Nem gondolkozok, minden automatikusan, magától történik a másodperc tört része alatt. Elönt a forróság valahol mélyen, nagyon mélyen belül, az első adag spermáját hatalmas erővel belém lövelli, jókora nyögés kíséretében – ütésként érzem a méhszájamon az ondójának első spriccelését; olyan érzés, mintha magába a méhembe lőné ondóját. Testem csak kőkemény péniszének első pulzálása várt; ebben a pillanatban lesújtott rám az orgazmus. Nem csak hüvelyem, hanem méhem, sőt egész testem összerándult, majd kisült az energia. Rövidzárlat… filmszakadás… kis halál… A gyönyör akkora, hogy testem már nem bír vele. Csak a gyönyör létezik, énem feloldódik. Nincsenek gondolatok. Nem létezem. Csak a gyönyör létezik. Távolról érzem, ahogy folyamatosan, minden pulzálással lövi belém újabb és újabb adag spermáját, mintha kifogyhatatlan készlete lenne; a hüvelyem, a méhem pedig rándulásaival szinkronban lüktet, elősegítve hogy spermájából minél több minél előbb a méhembe kerüljön. Izmaim kontrollálhatatlanul vonaglanak, torkomból artikulálatlan nyögések is sikolyok szakadnak fel. Őrülten szorítjuk egymást. Vonaglás. Izmaim maguktól rángatódznak, az orgazmus egész testemet rázza. Végre tudok egy levegőt venni, de csak hogy újabb nyögés és sikoly formájában távozzon is belőlem. Ekkora orgazmusom még sohasem volt! Mintha sohasem akarna véget érni.
Lassan, lassan csillapodik a kéj, lassan csillapodik a rángatódzás, gondolataim még mindig nincsenek. Érzem magamban Aki péniszét, ahogy még mindig lüktet, bár már gyengébben és lassabban. Lassan tudatosul bennem, hogy engem néz ragyogó szemekkel, hogy az ő orgazmusa már véget ért, és most gyönyörködik az enyémben, ami még csak most kezd elenyészni. Egy-két percig tart, mire teljesen magamhoz térek, és teljesen urává válok testemnek, ismét tudok gondolkozni. Még zihálok, próbálom bepótolni az elmaradt lélegzetvételeket.
- Hűha – ennyit tudok csak először kinyögni.
- Hűha bizony – válaszolja – ilyen jó még soha senkivel nem volt a szex, mint veled.
- Nekem még életemben nem volt ekkora orgazmusom – mondom az igazat.
- Jól megleszünk.
- Az biztos. – mindketten nevetünk.
És csak nevetünk. Boldogok vagyunk, elégedettek. Pillanatnyi mennyország. Még mindig bennem van a farka, és örömmel veszem, hogy nem is igyekszik kihúzni, bennem marad. Kicsit puhább lett, de szinte nem is ment össze, továbbra is érzem, ahogy majdnem teljesen kitölt. Cirógatjuk egymást, gyönyörködünk a másikban.
- A szextől még szebb vagy. A világon a legszebb. – mondja, amitől melegség jár át.
- Azért ne túlozz! – fricskázom meg nevetve az orrát.
- De bizony. Itt fekszel, eső, szauna, tusolás és szex után, bárminemű smink nélkül, anyaszült meztelenül és gyönyörű vagy mint egy istennő, szebb mint bármelyik nő.
- Te se panaszkodhatsz, ilyen testtel és ilyen személyiséggel bármilyen nőt megkaphatnál.
- De egyik sem ér fel hozzád.
- Szeretlek.
- Én is szeretlek.
Csókolózunk, aztán csacskaságokat beszélünk, majd megint csókolózunk.
Néhány perc elteltével még mindig bennem van, és ez annyira jó érzés. Valami határtalan hálát érzek az ajándékért, amit tőle kaptam. Úgy érzem, hogy többet kell adnom neki. És hogy bár az előbb kielégültem, most hirtelen megint kívánós vagyok. Méghozzá nagyon. Ahelyett, hogy esetleges terhesség miatt aggódnék, még többet akarok nedűjéből.
- Forduljunk át, hadd legyek én felül. De maradj bennem!
- Mire készülsz? – kérdezi megjátszott gyanakvással.
- Majd meglátod – mondom neki huncut mosollyal.
Átfordulunk, sikerül bennem maradnia. Most ő fekszik hanyatt, összezárt lábakkal, én pedig rajta foglalok helyet, lovagló pózban.
- Azt hitted, ilyen könnyen megúszod?
- Remélni sem mertem. – válaszul pajzán mosollyal.
- Most én irányítok. Nem lesz kegyelem!
- Nem tudsz megijeszteni. – nevet.
Lassan mozogni kezdek rajta, csípőmet mozgatom lassan előre-hátra, fel-le, körbe-körbe. Pénisze reagál ténykedésemre, keményedni, nőni kezd. Nem sietem el, csak szépen fokozatosan növelem a tempót. Aki gyönyörködve néz, melleimet simogatja. „Istennő” – mondja. Gyorsítok. Farka ismét kemény és hatalmas, teljesen végig ér. Most én szabályozhatom a behatolás mélységét. De nem élek a finom szabályzás lehetőséggel, hanem tövig csúszok rá minden ütemben, élvezem ahogy makkja a hüvelyem végét ostromolja. Gyorsítok. Mindketten nyögdécselni kezdünk, ahogy ismét felépül bennünk a jól ismert feszültség.
Gyorsabban és gyorsabban, teljes erővel tornázok rajta. Idővel ráhajolok, mert így könnyebben tudok még tovább gyorsítani. Ő csípőjével segít tartani az ütemet, testeink cinkos szövetségben játszanak össze egymással. Melleim a mellkasán súrlódnak, nagyon jó érzés. Ismét közeledek egy kiadós orgazmus felé, de ő még hamarabb az övé felé. Érzem, ahogy rándulgatni kezd a pénisze bennem. De tartom magamat a szavamhoz, nem kegyelmezek neki akkor sem, amikor hirtelen megfeszül a farka, és egy pillanattal később elönt kilövellő ondója forrósága. Nekem még kell pár másodperc, már majdnem ott vagyok. Mozgásom nem szűnő ingere hatalmasra korbácsolja Aki orgazmusát, látom ahogy elveszti a kontrollt a teste felett. És ekkor én is felrobbanok. Elveszek a mámorban. Majdnem olyan intenzív, mint az első alkalommal.
Ezúttal mindketten vagy fél perc múlva térünk magunkhoz.
- Ismét hűha – mondja ezúttal ő.
- M-hm – nyugtázom.
- Maradj rajtam.
- Rendben. – és megcsókolom.
Gyengéden, majd szenvedélyesen, majd ismét gyengéden csókolózunk. Jó húsz percet beszélgetünk. Hihetetlenül közel érzem magamhoz, mintha csak a lelki társam lenne. Vagy talán az is. És ő meghallgat. És figyel rám. És érdeklem. És én is meghallgatom őt és figyelem, és érdekel, amit mond. És amit érez. Még soha nem éreztem a nyitottságnak és a meghittségnek ilyen szintjét. Csodálatos dolog. Valamilyen szinten ugyanolyan jó, mint az orgazmus. Csak nem fizikailag, hanem lelkileg-szellemileg.
Testünk azonban még nem végzett egymással, a fizikai vágy ismét kezdett feléledni. Egymásra néztünk, Aki így szólt:
- Anélkül hogy lejönnél rólam, ülj fel. Óvatosan, nem akarok kicsúszni belőled. – Megteszem, amit kér. – Most lassan fordulj körbe rajtam. Óvatosan. Egészen addig, amíg háttal nekem nem ülsz rajtam.
- Mire készülsz?
- Azt hitted, ilyen könnyen megúszod? – Idézett korábbról engem. Nevetek. – Most megkapja a puncid a magáét!
- Jaj ne! – sopánkodok álszentül.
- Nem lesz kegyelem!
- Nem tudsz megijeszteni. – mindketten nevetünk.
Felül, megfogja két oldalt a csípőmet, és magába húz, miközben elkezdi ülésből térdelő helyzetbe pozícionálni magát. Finoman jelzi, hogy térdeljek fel. Értem mire készül. Ezúttal „kutya pozícióban”, hátulról akar magáévá tenni. Tetszik az ötlet, puncim izgatottan bizsereg. Sikerül a művelet, nem csúszunk szét. Most már jó hosszú ideje van bennem folyamatosan. Soha senki nem volt még bennem egyszerre ennyit. Nagyszerű érzés.
Megemel, és két párnát helyez a térdeim alá, hogy magasabban legyek. Így puncim pont ideális magasságban van a farka számára. Magába húz, és egyben előre tolja csípőjét, én meg ugyanakkor hátra tolom a saját csípőmet. Felnyögök. Ez máris túl jó! Valami ősi, elemi, állati ösztönt vált ki belőlem a pozíció. Talán annak emléke, hogy egykoron így szeretkeztek emberőseink? Érzem, hogy ez a pozíció lesz a leggyorsabb. És a legintenzívebb. Farka egy perc alatt kőkeményre feszül, végigér, méhszájamat böködi. Felnyögök, ezúttal hangosabban.
Nem vár sokat, hamar felgyorsít. Erősen tartja a csípőmet, és minden alkalommal nagyon erősen magába húz. Én pedig hátralököm a csípőmet, olyan erősen, ahogy csak tudom. Ez nem gyengéd szex. Ez vad, ösztönös szex. Felszabadít valami állatiast bennünk. Nyögünk. Fenekem csattog az ölén minden becsapódásnál. Nem hittem volna, hogy szex ilyen vad, ilyen erőteljes, ilyen durva tud lenni, és ugyanakkor ennyire jól essen. Máris kezd épülni az orgazmus bennem. Istenem, ez még az elsőnél is durvább lesz! Ebbe belehalok!
Gyorsít, gyorsítok. Egyre erősebben ránt magába, én pedig egyre erősebben lököm hátra a csípőmet. (Minden elismerésem az ágy készítőjének. Nem nyikorog, nem recseg. Egy hagyományos ágy nagyjából most esne szét egy utolsó reccsenéssel. Mellesleg, tudjátok milyen erős edzés a durva szex? Izomlázam lesz holnapra, hogy járni se tudok majd, az bizos!) Gyorsít, gyorsítok. Erősít, erősítek. Szédületes a sebesség. A feszültség hatalmas, kisüléshez közelít. Az orgazmusom a küszöbön, de az övé még nem egészen. Érzem, hogy kicsivel előtte fogok elmenni. Még, még, még, még, és mindjárt, és mindjárt, és…
Felrobbant a világ. Elemi erővel csapott le rám az orgazmusom. Elvesztem uralmamat testem felett, elvesztem magamat. De Aki még nem végzett, még kell neki egy kis idő, folytatja a döféseket miközben az orgazmusom már megkezdődött! Az orgazmusom így nem csitul, sőt, a gyönyör folyamatosan nő! Ilyent még nem éltem át. Nem tudom, mennyi idő telhet el, az időérzékem csalóka, de talán fél percig döfköd még eszeveszett hevesen, mint egy verébhajsza, csak sokkal erőteljesebb. Folyamatosan tart az orgazmusom, én már nem mozgok, nem tudok mozogni, testem nem engedelmeskedik, csak a gyönyör létezik, az ural mindent. Érzem, hogy farka megrándul, majd ismét, és ismét és végül egy utolsó nagy lökéssel élvezni kezd belém. Szokás szerint egyenesen a méhszájamon érezem a forróságot. És a testem erre is reagál; valami olyan történik, amit elképzelni se tudtam: miközben még tart az első orgazmusom, azzal egyidejűleg egy második orgazmusom is berobban. Még érzem, ahogy Aki vonaglik és rámrogy, ahogy ő is elveszti teste felett a kontrolt. Nekem a két orgazmusom pulzálása közeledik egymáshoz, és hirtelen egybeesnek. És ez már túl sok. Ilyen intenzitású kéj már feldolgozhatatlan. Minden egyes izmom begörcsöl, pattanásig feszül, lélegzésem leáll, egy hatalmas sikkantás hagyja el a számat, és megszűnik a világ. Feloldódtam a kéjben... Szétestem... Meghaltam... Végem... Nirvána... Filmszakadás…
Kisvártatva arra eszmélek, hogy a méhem még mindig pulzál, és még mindig igen intenzív gyönyörérzet tart markában, ami szinte alig csillapodik, testem vonaglik, de már érzékelem a világot. Aki pénisze még bennem van, elég mélyen, és viszonylag szaporán, rendszeresen pulzál, ő pedig hatalmasakat nyög, akárcsak én. Még mindig tart az orgazmusa? Az enyém igen.
Lassan alábbhagy farkának pulzálása. Hangosan szuszog; az én levegővételeim szabálytalanok, mert még mindig görcsös kéjben rángatódzik a testem, nem tudom irányítani. Elképesztően sokáig tart az orgazmusom. Csak lassan csökken az intenzitása. Percek alatt.
Ezúttal egy óvatlan mozdulatnál Aki kicsúszik belőlem. Várom, hogy meginduljon belőlem az ondó patak, de meglepetésemre egy jódarabig semmi nem történik, pedig tudom, hogy rengeteget lőtt belém. Szerintem abszolút szárazra fejtem. Kicsit később indul csak meg némi csordogálás. A többi mind a méhemben landolt?
Percekig szótlanul fekszünk egymás mellett, mielőtt szólnánk.
- Ezzel a pozícióval vigyáznunk kell majd, én majdnem meghaltam, annyira jó volt – mondom.
- Én úgyszintén. Pár másodperc kiesett – válaszolja.
- Nálam is.
Még beszéltünk valamiről, de aztán mindketten belealudtunk. A nap már alacsonyan járt az égen, amikor felébredünk, a viharnak nyoma sem maradt. Jó mellette ébredni. Letusolunk, majd haza indulunk, hogy még leérjünk az országútra sötétedés előtt. Megbeszéljük, hogy másnap visszajövünk egy rakás kajával, váltás ruhával, és egyebekkel felszerelkezve.
A vasárnapot szinte végig az ágyban töltöttük. Nem tudom, hogy hányszor szeretkezünk, de jó sokszor, és minden alkalommal fantasztikus élményben volt részünk, szinte csak enni kelünk ki az ágyból, na meg szaunázni. Következő héten Aki szabadságon van, én meg (nem szép dolog csalni, de megtettem) beteget jelentettem, hogy együtt lehessünk még pár napot, hiszen a hétvége még túl messzi volt. Egyszerűen nem tudtunk betelni egymással. A váltás ruhák lassan fogytak, mivel szinte végig meztelenül feküdtünk egymás karjaiban.
Így történt megismerkedésünk és így kezdődött viharos, szenvedélyes szerelmünk. Most kedd este van, sokat szeretkeztünk ma is. Védekezés nélkül. Holnapra ugyanez a terv. Viszont holnap már csak talán három napnyira leszek a legtermékenyebb napomtól. Vagy talán csak kettőre. Ha holnap se védekezünk, akkor jó eséllyel teherbe esek. Persze lehet, hogy most terhes vagyok (emlékeztetem magamat, hogy legközelebb vegyek egy terhességi tesztet). Aki azt mondja, ő örülne, ha családot alapítanánk. Én is akarok gyereket, persze öt napja még úgy gondoltam, hogy majd úgy tíz év múlva esnék teherbe. Nem most a héten… Felkészültem rá? Vagy számít egyáltalán a kérdés? Hiszen a szenvedélyünk olyan erős, hogy szinte biztosra veszem, hogy holnap se tudjuk megállni a szexet. Védekezés nélkül. Bármi megeshet…
Szextörténet ajánló:
Egy férjes asszony meséi
Házasságuk 3. évében, túl néhány kemény hónap után, Stella és férje Mallorcára utazott nyaralni. A sziget csendes volt, az évnek ebben a szakában még kevesen utaztak ide. Egy 5 csillagos szállodában foglaltak szobát, ahonnan egyenesen a szálloda úszómedencéjére és közvetlenül a tengerre nyílt kilátás. Stella régi vágya volt, hogy egyszer itt nyaraljon: tudta, hogy kedvenc színésze, Steve Benson is....
Szado mazó, szájpecek, és latex
A piros latexruhás lány teljesen összeszíjazva a hasán feküdt. Lába hátrafeszítve, mozdulatlan volt. Odaléptem hozzá, és letérdeltem mellé, majd megsimogattam feszes, izmos fenekét.
Nagyon finom, izgató tapintása volt a fényes anyagnak, mely testét borította. Halkan nyögött egyet. Lassan elkezdett mozgolódni, ahogy gúzsba kötött állapota engedte. Kikapcsoltam a karabinert, ami a lábát hátra....
Kefélések a férjes asszonyokkal
Mivel már lassan megöregedtünk és újabban a feleségem is sajnos nehezen talált már magának ágyba vihető kanit és barátnőt és véletlenül megláttam ahogy fürdött,mert nem zárta be az ajtót maga után bementem hozzá megbámulni.Mire fel volt háborodva erre mondtam neki szeretnélek elvinni egy puccos étterembe egy házassági évfordulós vacsorára,mert közeleg az ötven éves. Megkérdezte mit akarsz utána. M....
A nagymellű szolgalány
Sziasztok, gondolom ezt már olvastátok, hogy ez csak áll név, de amit ide leírok nektek az megtörtént, de az áll név szöveg marad.
Alexa a nevem, vagyis az állnevem most ez lesz.
24 éves vagyok fiatal mégis szexi testemmel, hatalmas mellemmel, fekete hajammal, ami göndör. Nem vagyok az a magas termet, hiszen 170 centi vagyok.
Ez pár hónapja történt velem és azé....
A csizmaszolga
Pár hónapja történt meg az alábbi eset. Kb. kéthetente meglátogatjuk barátnőm, Anna egyedülálló anyukáját Évát, aki egy jól karbantarott 40-es NŐ! Épp beköszöntött az ősz, meleg napokat a hideg szeles idő váltotta. Éva örömmel üdvözölt minket és mivel a lánya nagy cipőrajongó egy kis beszélgetés után örömmel újságolta, hogy vásárolt egy piros csizmát! Kezében hozta be a szobába és mutatta nagy büs....
Átbaszott hétvége 2
Átbaszott hétvége, 2. rész
Az első, délutáni nagy dugi-bugi után mindenki kidőlt, elszundított az árnyékban lévő heverőkön. Meztelenül mindenki. Megbeszéltük, hogy amíg itt vagyunk, addig nincs textil és nincs tabu.
Mikor magamhoz tértem a kábulatból szétnéztem és senkit sem láttam. Tudtam, hogy a stégen vannak, napoznak. Oda mentem én is. Mindenki ott volt és elemezték, hogy milyen ....
