Egy rosszlány éjszakája
Egy félévet Portugáliában töltöttem cserediákként. Hosszú volt az az 5 hónap és maganyos is voltam. Sokan jártunk hasonló cipőben és voltak olyanok akik hamar túltették magukat ezen. Én nem. Úgy gondoltam hogy nem vezet semmi jóra ha az ember egy kapcsolatba kezd ami aztán azzal végződik hogy mindenki haza megy és soha nem is hallunk egymás felől többé.
Maguk a portugálok sem tették túl egyszerűvé az ottlétet, nem beszéltek angolul és nem szivesen segitettek külföldieknek.
Utolsó héten a barátnőim belebotlottak 2 srácba, akik azt állitották, hogy már régóta látják őket suliba menni minden nap, csak nem volt bátorságuk leszólitani őket.
Ők nagyon komolyan vették azt, hogy mi nem kedveljük a helyieket és megigérték, hogy bebizonyitják igenis vendégszeretők a portugálok. Kiderült, hogy ők rendőrsuliba járnak és négyen laknak együtt. Futólag ismerkedtünk csak meg, csak az egyikőjük, Paolo tudott elég jól angolul, a többiek nem. Marcot egyértelműen csak is Laura barátnőm érdekelte, Joaot elbűvölte Andrea kék szeme, igy hát én akár választhattam is Paolo és Carlos közütt, aki Charlesként mutatkozott be és párbeszédünk ennyiben is maradt.
Meghívtak minket hozzájuk vacsorára, ami akkor nagyon jól jött, mi már készültünk haza, legalább erre nem volt gondunk. Nagyon kedvesek voltak velünk egész este, csak hát ugye a nemek aránya nem volt éppen megfelelő, ezért aztán Carlos bejelentette, hogy ő elmegy aludni. Én tehát ottmaradtam Paoloval aki nagyon értelmes srácnak tűnt, profi kézilabdás volt, s igy beutazta egész Európát, volt miről mesélnie. Sokat beszélgettünk, ő elmondta, hogy szivesen eljönne meglátogatni engem, elővette legszebb mosolyát és legszebb bókjait, de csak ennyit. Különösen nem tetszett az, amikor azt mondta, hogy én tökéletes vagyok, és egyből rá is vágtam, hogy ez nem igaz, és ezt ő is meg fogja látni. Közben Laura és Marco kidobdtak odalenn Carlost az ágyából, mivel szükségük volt a szobára...
Carlos, talán észrevette, hogy kissé unatkozom, vagy nem... én minden esetre észrevettem az ő gyönyörű kék szemeit, ami amúgy is a gyengém, s leültem hát mellé. Hamar rájöttünk, hogy ő kitűnően ért angolul, én pedig portugálul, úgyhogy igy folytattuk a beszélgetést, én angolul, ő portugálul. Nem sokat beszélgettünk ám, hamar más sebességre kapcsoltunk, Carlos megcsókolt és első perctől fogva teljes összhangban voltunk. Mondanom sem kellett milyen képet vágott Paolo, aki mindezt végignézte. Carlos isteni volt, mint egy igazi latin szerető, mindeközben gyöngéd minden csókjában. Nem nagyon számitott, hogy mit mondott, vagy mennyi sörrel itatott (pedig én soha nem iszom sört), mert amikor belenéztem égszinkék szemébe, elfelejtettem azt is, melyik világon vagyok.
Kint a konyhában már nem volt társaságunk sem, és vad csókolózásunkban nem zavart senki. Hosszú barna fürtjeim néha beleakadtak borostás arcába, de nem zavart, és időnként nagyon aranyosan kigabalyitotta nekem. Aztán egyszer csak felemelt és felültetett a konyha pultjára, és ujjai már a bugyimban keresték a kalandot. Ennyire idegen kezek nem jártak még ott, de mintha csak ismerték volna a járást annyira otthonosan mozogtak. Ő is érezte, hogy ot lenn minden rendben, szorosan magához ölelt, hogy érezzem én is hogy ő sem maradt alul, nyéri rövidnadrágján keresztül kőkeményen állt már szerszáma s mégis szemérmesen mint egy kisfiú kérdezte hogy nem alszom-e ott aznap éjjel. Nem mondom, hogy nem akartam, dehogyisnem, de én itthon is és ott is, jókislány hirében álltam és ezen nem szerettem volna változtatni, a szoba meg amúgy is foglalt volt és a lányokkal megbeszéltük hogy együtt megyünk majd haza. Carlos meglepett azzal, hogy azt válaszolta, hogy ő tiszteletben tartja az én döntésemet. Nehezen, de bevonszoltam a nappaliba, amíg a lányok is összeszedték magukat. Elbúcsúztunk, még csak számot sem cseréltünk, és én biztos voltam benne, hogy soha többé nem is látjuk egymást.
Másnap aztán felhivott Laura, hogy a fiuk kávézni hívtak, s van-e kedvem menni. Elmentem persze, de már messziről láttam, hogy valami nincs rendben, nagyon hűvös volt a hangulat és Marco egy percre félre hivott és elmondta, hogy miután elmentünk a fiuk kicsit összevesztek miattam, és hogz most nekem kéne választanom. Ugyan mit, amikor én úgy gondoltam hogy a választés egyértelmű volt előző este. Nem igazán szólt hozzám egyikük sem, én sem erőltettem a dolgot. Búcsúzáskor aztán Carlos félre húzott, s a fülembe súgta, hogy beszélnünk kell, de nem itt, ezért várjam meg miután a többiek elmentek.
Mivel az én lakásom esett közelebb odamentünk, ami nekem sem volt ellenemre, mert legalább nekem nem volt szobatársam. Carlos nem sokat kertelt, nem is beszéltünk szinte egy szót sem, vadul megcsókolt mert tudta, hogy én is éppen erre várok már az este óta. Július volt, ruháinktól könnyen megszabadultunk, és épp ott folytattuk, ahol azelőtt abbamaradt. Ezúttal nem ujjait hasznalta, hanem finoman nyalogatni kezdett és én már akkor a mennyekben jártam. Amikor rám került a sor az apró aranyos fülétől egészen a lábujjáig csókoltam, aztán kezembe vettem a farkat, azt is puszilgattam, nyalogattam. Annyira felfűtődött a levegő, alig vártam már hogy belém hatoljon, megszűnt a világ létezni, én csak feküdtem és hagytam, hogy azt csináljon velem, amit csak akar. Már majdnem a csúcson járt, amikor eszembe jutott, hogy elmaradt a gumi és nem szeretnék egy meglepetéssel hazatérni, ezért kikaptam magamból és a számmal folytattam. Még soha nem csináltam ilyet, de eszméletlen jó volt, amikor a számat elöntötte a forró sperma. Carlos rámmeresztette kék szemeit és megcsókolt.
Este, amikor a többiekkel találkoztunk, ő nem jött el, Marco azt mondta, hogy üdvözöl és otthon alszik, mert fáradt. Nem érintett mélyen a dolog, egész este azt nevettem, hogy próbál Paolo elfelejteni, de Andreát mindig az én nevemen szólitja, sőt néha engem kér fel, hogy fordítsam le a bokjait. Ez az este azonban már a tequiláról és Janról szólt...
Szextörténet ajánló:
Szex fantázia
Szex fantázia
Az utolsó nyárias hétvégét kihasználva napozás az erkélyen meztelenül, mi így szoktunk itthon. Kellemes melegben el el bóbiskol az ember egyszer félálomból felnézve látom a napszemüvegem mögül, hogy az erkély korláton áthajolva a szomszédasszonyom (jó karban lévõ 40-es családanya) leselkedik át. Vártam egy kicsit, hogy csak akar valamit és megszólít, vagy tényleg kukucsk....
Egy kéjes hétvégi történet
A nyár korán beköszöntött, reggel kibújva ágyamból nem is nagyon bántam. Végre egy kellemes hétvége várt rám. Elhagyhatom egy pár napra ezt a koszos porfészket. A barátnőm Stella meghívásának kellet eleget tennem. Elutazik egy pár napra, és a csemetéire kellene vigyáznom, amíg visszatér.
Lassan készülődtem, a szokásos problémákat legyőzve sikerült estére bepakolnom a bőröndömet. Ruháim kész....
A szomszéd hatalmas fasza
Laci, aki a szomszédunk, látszólag is hatalmas farkával invitált már többször is egy kis szexre.
Addig addig kerülgetett, míg egy nyári délután, talán a kíváncsiság, talán a kielégületlen vágyaim miatt, az újra nekem szegezett ajánlatra rábólintottam, és kezét megfogva behúztam a lakásába. Nem szerelem és nem is szenvedély vezérelt minket, csak a testi vágyunk csillapítása és kielégítése sz....
Géza a kanegér
Géza a kanegér
Kedves Angéla!
Hiányzol...
Amióta itt vagyok a szanatóriumban, csak Rád gondolok. Nem tudom, miért nem jössz el meglátogatni, és ha felhívlak telefonon, miért vagy olyan kimért és hideg velem?
Mi van Veled immár hetek óta? Nagyon nyugtalan vagyok Miattad,....
A lazulás és szopatás, első rész
Egy haveréknak volt háza Tokajban, ide mentünk le pár napra kipihenni a suli fáradalmait, kiélvezni a nyár lejét. Egész véletlenül ekkor volt a Hegyalja is. A baráti társaság már régóta összeszokott volt, azért minden bulinkon/összejövetelünkön akadt új ember, aki valakinek a valakije volt és elhozta magával egy kicsit szórakozni. Ilyen új ember volt ezen történetben szereplő leányzó is; az egyik ....
Fenekelés az uszodában
Két évvel ezelőtt nem mindennapi dolog történt velem még ma is emlékszem rá . Szóval mint minden másnap akkor is uszodába indultam este .Természetesen most is csaltam mint ahogy mindig is szoktam diák éves bérlettel mentem amit az egyik szomszédtól „baráttól „rendszeresen kölcsön kaptam . Az uszodába elég volt felmutatni ,nem kérték hozzá sosem a diákigazolvány .És én mindig nevetem a markomba mil....