Meló utáni lazítás


Meló utáni lazítás
Egy furcsa álom mellékhatásai

Az ágyamon fekszem, és lábaimmal a falat támasztom. Ez a póz segít kicsit gondolkodni. Talán, mert a lábaimból a vér a fejembe áramlik? Nem tudom. Minden esetre, tapasztaltam már, hogy sokszor segített. Na nem mint ha huszonegy évesen annyi élettapasztalatom lenne. Mivelhogy, huszonegy éves vagyok. Talán azt mondhatnám, hogy egy átlagos lány vagyok. A pasik többsége csinosnak mond, és én is általában elfogadhatónak tartom magamat. Nincsenek hatalmas tőgyeim, azok a fiúcskák meg, akiknek ez a lényeges, azok részemről le vannak…, de azért lapos sem vagyok. Popsim is van, ami nem lehet formátlan, mert a srácok nagyon szeretik fogdosni, és bevallom, nekem is tetszik, mikor fogdossák vagy megpaskolják. Szinte mindenki azt állítja, hogy az arcomhoz és az alkatomhoz nagyon is illik a félhosszú, világosbarna hajam. Szóval átlagosnak tartom magam. Nem mentem egyetemre, hanem munkát kerestem. Jelenleg, valamivel több, mint másfél éve egy közeli gyárban dolgozom. Az életcélomat nem igazán találtam meg eddig. Egyelőre örülök, hogy élek, és próbálom az életem minden kellemes percét kiélvezni. Most is erre készülök.
Még a gyárban megbeszéltük a barátnőimmel, hogy délután kimegyünk strandolni a közeli bányatóra. Móni és Juli úgy négy körül eljön hozzám, és majd innen indulunk biciklikkel. Negyedik kolléganőnk, Adri csak később fog csatlakozni hozzánk, mert valami dolga van. Mónival azt is megbeszéltem, hogy fél órával hamarabb fog jönni. Bár azt nem mondtam neki, hogy miért, de azt hiszem, sejti mit akarok tőle. Az, ahogy rám nézett, mikor említettem neki a dolgot, azt jelezte, hogy sejti mit akarok tőle. Tudom, hogy nem túl szívesen segít ilyen alkalmakkor, de azt is tudom, hogy azért bízhatok benne.
Ezért fekszem most az ágyamon, felpolcolt lábakkal, és ezért próbálok most gondolkodni azon, ami szinte lehetetlen. Ugyanis ma reggel megint egy furcsa álomra ébredtem. Néha megesik az ilyen. Viszont nem emlékszem az álmomra. Sosem emlékszem erre az egy adott álmomra. Csak a hatását érzem. Ezért próbálom felidézni, hogy mit is álmodhattam, de ez eddig sosem sikerült. Ugyanis a hatása, ha nem is kellemetlen számomra, de minden esetre különös! Ugyanis ha ezt álmodom, mindig arra ébredek, hogy a puncim nedves, és a fenekemmel együtt bizsereg. És ez a bizsergető érzés akár napokig is eltart, és nagyon sokszor megzavarja a koncentrálásomat. Ilyenkor dolgozni is sokkal nehezebben tudok. Talán tizennégy, tizenöt éves koromtól vannak időnként ezek a furcsa álmaim.
Sok mindent kipróbáltam már a megszüntetésére vagy csillapítására. Csoki, hideg zuhany, és még rengeteg más minden volt, amit kipróbáltam. A második legjobb ellenszer az élvezés lett. Miatta sokszor maszturbáltam. Hol csak simogatással, hol ujjazással, hol felszúrtam valamit magamnak. Emiatt az érzés miatt sokszor megujjaztam magam a suli vagy a munkahelyem vécéjében. Amikor éppen volt fiúm, akkor a rendesnél sokkal többet dugtam vele, akár hétszer nyolcszor is egy nap. Egyszer még azzal is megpróbálkoztam, hogy egy nyíltan és büszkén leszbikus kolléganőmmel is lefeküdtem. De mindez csak rövid időre csillapította bennem az érzést. Hosszabb távra csak egyetlen megoldás vált be számomra: ha fáj a fenekem. Ezért ma, munkába menetel előtt még gyorsan párat rácsaptam a fenekemre egy fakanállal, de ettől függetlenül az ebédszünetem nagyobbik részét a vécébe zárkózva töltöttem, ahol az ujjaimmal elégítettem ki magam. Mónitól pedig azt várom, hogy kicsit megvesszőzzön.
Amióta hazaértem a munkából, már túl vagyok egy ujjazáson és egy vibrizésen. Ahogy beléptem a lakásba, és a köszönésemre senki sem válaszolt, máris toltam le a nadrágom és a bugyim, két ujjam pedig azonnal a puncimban. Az ujjaimmal a puncimban tántorogtam ki a konyhába, ahol elővettem egy fakanalat, és miközben az ujjaimat egyre gyorsabban járattam magamban, a fakanállal a fenekemet ütöttem, mindaddig, míg el nem jutottam a csúcsra. Azután egy gyors zuhany után pedig, meztelenül megvibrátoroztam magam, bár ezúttal már nem csapkodtam semmivel sem a fenekem. Miután újra elélveztem, bekészítettem a fakanalat és néhány friss fűzfavesszőt, amit az utcánkban szedtem, és lepucoltam róla a leveleket. Szóval készen állok, hogy csillapodjon az álmom miatti furcsa gerjedelmem, utána pedig jöhet a pancsolás. Igaz ugyan, hogy nyilvánosan még sosem mutattam a fenekemet megvesszőzve, pedig valószínűleg ez fog történni ma a vízparton. De nem érdekel, lesz ami lesz. Ha kinevetnek érte, hát kinevetnek; ha megvet valaki érte, hát vessen meg.
Gondolataimból a csengő és a kutyánk ugatása ráz fel. Csak Móni érkezhetett. Hogy kimehessek, gyorsan felkapom az előre odakészített ruhámat és bugyimat, és kimegyek, hogy behívjam. Valóban ő érkezett, csakhogy nem egyedül. Juli is vele jött. Meglep, hogy együtt érkeztek, de talán jobb is így, mert nem kell majd Julinak magyaráznom, hogy miért piros a fenekem. Behívom őket a szobámba. Móni, mint ilyenkor általában, kissé feszengve ül le a fotelomba, Juli pedig nyugodtan foglal helyet az ágyamon.
– Julival volt egy kis elintézni valónk – kezd szabadkozni Móni – és végül ő is velem jött. Remélem nem nagy baj?
– Ugyan dehogy baj! – legyintek mosolyogva – Tudod az van – kezdem magyarázni Julinak a helyzetet – hogy nekem időnként van egy furcsa álmom. Hogy mi az, azt ne kérdezd, sosem tudok vissza emlékezni rá. Csak annyi a lényeg, hogy ilyenkor egy ideig nem bírok magammal, és ki kell kapnom. Móni már többször segített ebben. Ma éjjel is ugyan ez az álmom volt, és ezért hívtam el hamarábbira Mónit, hogy elfenekelhessen. Remélem megérted.
– Persze, nincs semmi gond – nyugtat meg Juli.
– Nem fog nagyon zavarni, ha látnod kell, ahogy kikapok Mónitól?
– Dehogyis! Csak nyugodtan.
– OK! Akkor… Móni… megteszed?
– Ha mindenképpen ezt akarod – sóhajt nagyot Móni, felállva – akkor legyen. Feküdj le! Ahogy szoktuk.
Én az ágyhoz megyek, Juli meg helyet ad. Feltűröm a szoknyám, és lefekszem az ágyra. Móni odajön, az asztalról elveszi az egyik vesszőt, majd lecsap vele a fenekemre. Kellemesen bizsergő érzést okoz. A tizedik ütés után ránézek, és látom, hogy a vesszőt visszadobja az asztalra, úgyhogy felkelek. Közben a tükörbe sandítok, és örömmel látom, hogy fenekem csinos rózsaszín csíkokkal van tele. Nagyon kellemes látvány!
– Csak ennyi? – kérdezi meglepetten Juli.
– Persze – válaszolom én is meglepve, miközben a szoknyámat igazgatom – Miért?
– Mert azt emlegetted, hogy ki fogsz kapni.
– Miért? Szerinted mi történt?
– Hát… nem is tudom. De ez nem volt rendes fenekelés.
– Miért? – kérdem kajánul – Szerinted milyen egy igazi fenekelés?
– Hát nem ilyen. Először is egy igazi fenekelés ott kezdődik, hogy meztelen fenékre adják.
– Elhiszem, de Móni nem akarta. De ha gondolod… és annyira tudod, akkor… fenekelj el TE!
– Részemről rendben! Csak bírd is ki!
– Részemről is rendben!
– Rendben! Akkor először is vetkőzz! Anyaszült meztelenre – mondja Juli édes, de parancsoló hangon, miközben feláll, én pedig sebesen vetkőzni kezdek. Gyorsan ledobom a ruhát és a bugyimat.
– Remek – summázza a látottakat Juli – Most pedig fogd a takaródat, és hosszában hajtsd ketté. Úgy. Most újra ketté. Remek. Most fogd a kispárnát. Ne azt, hanem s másikat. És most szépen csavard bele a paplanba. Nagyon jó! – dicséri meg Juli a munkámat – Most pedig feküdj le. Ne úgy! – lép hozzám, és megpaskolja az összetekert paplant – Ide kerüljön derekad. Így ni! – igazgatja meg a csípőm, ami az alátámasztás miatt most a legmagasabb pontja lett meztelen testemnek – Nagyon jó! – folytatja édes hangon, majd egy hirtelen mozdulattal rácsap a fenekemre. Nagyot csattan. Felváltva csapkodni kezdi mindkét félgömbömet. Kellemes bizsergés járja át a popsim, bár egy idő után már szinte forrónak érzem. Nagyon kellemes. Jó ötlet volt bevonni Julit. Kellemesebb, ahogy a tenyerével fenekel, mint Móni vesszőzése. Sokkal kellemesebb! De nem tart sokáig. Juli ellép mellőlem, és az asztalhoz sétál, ahol a vesszők pihennek. Egyenként veszi őket a kezébe, és vizsgálgatja őket. Egyikkel, másikkal a levegőbe csap, és megsuhogtatja őket. Nagyon kellemes a suhogó hangjuk. Végül fogja az egyik vesszőt, és egy hirtelen mozdulattal ketté töri. A vessző vékonyabbik felét visszadobja, és visszatér hozzám. Közben magyaráz.
– A feneked, úgy tűnik, már eléggé bemelegedett. Ideje nekilátni az elnáspángolásodnak – mosolyog rám. Először párat a levegőbe suhint a vesszővel, majd magasra emeli, és erősen lesújt rám. Ez a vesszőcsapás egyáltalán nem hasonlít Móni vesszőzésére! Az ütése csíp és fáj. Mintha késsel vágtak volna meg. Felszisszenek. Valahogy mégis kellemes. Juli újra lecsap rám. Az ütése ugyan olyan csípős mint az előző, de én még kellemesebbnek érzem. Egy leírhatatlanul furcsa érzés kezd mind jobban hatalmába keríteni. Csípősek és fájdalmasak Juli vesszőcsapásai, mégis nagyon nagyon jó érzés az összes. Juli nem siet a megvesszőzésemmel. Kényelmes tempóban osztogatja csapásait, és nem áll meg a tizedik ütésnél! Nem tudom, hogy hányat üt rám, és fogalmam sincs, még hányat akar rám verni. Minden egyes ütés előtt megvárja, hogy abbahagyjam a fájdalom okozta ficánkolásomat. A fájdalomtól először csak nyögdécselek, de később már visszafojthatatlan sikolyok törnek fel belőlem. Hogy elhallgattassam a sikolyaimat, a kispárnába fúrom az arcom.
Hirtelen szakad vége az ütéseknek. Juli megfogja a kezem, és magához húz az ágyról. Tagjaim remegnek, mikor talpra állok. Juli, kézen fogva a tükörhöz vezet. Hajam kócos, arcom könnytől ázott, de szinte földöntúli fényben ragyog, kielégült és megelégedett ragyogással. Juli a tükör előtt megfordít.
– Nézd! Milyen szép lettél! – kiált fel vidáman. A tükörbe nézek. Egyszerre elborzasztó és gyönyörű a látvány. Eltűntek Móni vesszőzésének és az én fakanalazásaimnak enyhe rózsaszín nyomai, helyettük egész fenekemet és combom tövét vaskos, tűzpiros, véraláfutások borítják. Igaza van Julinak. Valóban csoda szép lett. Szinte beleszeretek a saját popsimba, olyan csodásan néz ki. A fájdalom is enyhül, és átadja helyét egy kellemes, forró bizsergésnek, amit nem csak csíkos fenekemben, hanem a hasamban és a puncimban is érzek. A tükörben látom Móni arcát is. Elborzadva, megkövülten bámulja véraláfutásos fenekem, és boldog arcomat.
– Állj terpeszbe, és hajolj előre! – javasolja Juli. Megteszem, és úgy szemlélem művét. Vörös hurkáim szinte kitágulni látszanak, akár csak szeméremajkaim. Köztük fehér nedvesség csillog. Ezt ő is észreveszi, és nem hagyja szó nélkül.
– Benedvesedtél csajszi! – kiált fel vidáman, és újra kézen fog, és az ágyhoz vonszol. Szinte rálök az ágyra. – Gyerünk! Add meg a puncidnak ami neki jár! Ujjazd meg magad rendesen! – simít végig a hajamon kedvesen, miközben körülnéz a szobámban. Az asztalhoz ugrik, és sarkáról felkapja a hajkefémet. A kezembe nyomja.
– Ezzel! Gyerünk! Nyomd fel tövig!
A hajkefe végével elkezdem simogatni szeméremajkaim közét, közben pedig felhúzom az ágyra a lábaimat. Juli leül az ágyra velem szembe, és tanácsait osztogatja.
– Gyerünk! Nyomd fel! Ne sajnáld a pinádat mint valami szűz lány!
Sokszor élveztem már el ugyan ennek a hajkefének a segítségével, csak éppen szerettem előbb lassan simogatni magamat a hegyével, majd lassan, nagyon lassan belevezetni a puncimba. De ezúttal szinte megbabonáz Juli parancsa, és önkéntelenül engedelmeskedve, egyetlen, gyors, erőteljes mozdulattal magamba döföm a hajkefe markolatának háromnegyedét, majd visszahúzva kicsit, egy újabb lökéssel az egészet a pinámba küldöm. Nem tudom magam kontrollálni, és hangosan felsikítok a gyönyörtől, ahogy a hajkefe belém hatol. Talán még sosem volt számomra ennyire kellemes érzés az önkielégítés! Egyre gyorsabban és egyre erősebben baszom a pinámat a hajkefével. Hangos és szapora levegővételeimet, önkéntelen sikoltásaimat és ziháló hörgéseimet nem tudom az ellenőrzésem alatt tartani. Csak jönnek maguktól, semmit sem tehetek ellenük, és nem is tud érdekelni, hogy az ablakom nyitva, és esetleg az utcán is hallható hangos élvezkedésem. Nagyon gyorsan, pár perc alatt, hangos, hosszú sikítással a csúcsra jutok. Utána megkönnyebbülten ernyed el a testem.
– Nagyon jó! Ügyes vagy! – dicsér Juli mosolyogva, Móni pedig tátott szájjal bámul rám. Fel akarok kelni, de lábaim még remegnek az élvezettől.
– Maradj csak! – lök vissza az ágyra Juli, és kiveszi kezemből a hajkefét. Meglepődöm. Nem értem mit akar. De Juli csak újra megpaskolja az összegöngyölt takarómat – Ide a fenekedet! Csak most a másik irányba nézz.
– Mi? – szalad ki a számon a meglepődés hangja.
– Egyszerű. Az előbb az egyik oldalról kaptál huszonötöt, most meg a másik oldaladról fogsz kapni ugyanannyit. Nem szeretném, ha egyenetlen lenne a fenekeden a csíkosság. Ahhoz túl szép a feneked.
A gerincemen borzongás futott végig. Nem tudok ellenállni Julinak, és engedelmesen újra felfekszem az összegöngyölt paplanra, és odatartom fenekemet a csípős vesszőnek. Juli nem is késlekedik. Újra a korábban használt vesszőt fogja a kezébe. A vesszővel beméri az ütést, és lecsap rám. Ez az ütés minden eddiginél jobban csíp és fáj. Nem tudok mit tenni, hangosan felsikoltok. De máris érkezik a következő ütés. Juli ezúttal az első tíz ütést gyors egymásutánban osztja ki. Fenekem lángol, és az ütések fájdalma összeadódik. Dobálom hátsómat, és egybefolyó hangos zokogásomat csak az ütéseket kísérő sikolyaim törik meg. Nem tudok magamnak parancsolni és hangosan sikoltok. A nyitott ablakon keresztül bizonyára az utcán is hallják, és a szomszédok is. Megpróbálok lehengeredni az ágyról, hogy elkerüljem a többi ütést. De ez már felesleges, mert Juli szünetet tart vesszőzésemben. Hagyja, hogy sírásom alább hagyjon, és hogy fájdalmas mozgásom is megszűnjön. Mikor pedig kissé megnyugszom, csak akkor csap le rám újra. Ez is ugyan annyira kellemesen fájdalmas ütés, mint a korábbiak. A maradék ütéseket újra lassan osztja ki. Minden ütését kiélvezem amennyire csak tudom. Mivel ezek az erős ütések bár fájnak, és csípősek, de nagyon kellemesek és élvezetesek a korábbi, gyors ütések záporához képest, így már nem mozgok miattuk, hanem nyugodtan, fegyelmezetten szenvedem el őket. Szinte meglep, mikor Juli megszólal:
– Kész! Ne heveréssz, hanem kelj fel! Gyorsan öltözz, és gyerünk a tóhoz.
Szeretnék felpattanni, de az eltelt fél óra minden gyönyöre és fájdalma feltör belőlem. Minden tagom remeg, és nehéznek érzem őket. Mégis talpra álok, és halkan mondom.
– Gyorsan lezuhanyozom.
– Dehogy zuhanyzol – kap a szavamba Juli – nemsokára úgyis vízben lubickolsz. Gyerünk! Öltözz!
Juli parancsának nem tudok nem engedelmeskedni. Mint egy alvajáró megyek a szekrényhez, és veszem elő a strandoláshoz kinézett ruháimat. Bár minden mozdulatomat érzem, és nehézkes a mozgás számomra, gyorsan felöltözöm, alig kell több mint egy perc hozzá. Újabb egy perc, és az utcán vagyunk, a kerékpárjainkkal. Felülünk, és elindulunk. A bicikli nyereg érdes érintésével ingerli érzékennyé vált fenekemet. Csak az első métereken fáj az érintése, később kellemessé szelídül. Bár, alig várom, hogy a tó hűs hullámi kissé lehűtsék popsim forró lüktetését.
Beküldő:WaderLaci



Véletlen szex történet:


A bünti


Az egész 16 éves koromban történt amikor is az iskolában felfüggesztést kaptam verekedés miatt. Otthon rendesen megszidtak, de annyit mondtak hogy nem mozdulhatok ki a házból.
Ennek érdekében anyám áthívta a család egyik barátját Ildi-t aki két gyerek mellett volt ideje hogy csodálatos alakját kordában is tartsa. Mit ne mondjak az meg is látszott rajta hogy 31 éves létére 10 évet simán leta....

Szandra pinája


Valójában semmi mást nem, csak azt tudom felhozni mentségemre, hogy aznap rengeteget ittunk.

Józanul biztosan soha nem landoltam volna Alexandra és Péter széles vízágyán. Azelőtt még sohasem szeretkeztem hármasban, és kifejezetten nem egy másik fiúval.

Ezen az éjszakán azonban minden más volt. Addig buliztunk a Bamboo klubban, amíg ki nem dobtak minket, és túlságosan ....

Pettingelés barátságból


Már hónapok óta ismerjük egymást. Nagyon édes fiú, jó barátok vagyunk. Ugyan voltak súrlódások, de melyik barátságban nincsenek. Szóval teljesen megbízom benne, valahogy így érzem ö az egyetlen, akinek mindent elmondhatok képfélelem nélkül. Megbeszéltük a találkozót, amire egy hétfői napon került sor. Soha nem felejtem el, életem egyik legszebb napja volt. Nem is láttam, hogy közeledik, a telefono....




Szextörténet címkék

szalonnasütès | albérlet | ló dugás | eszter a | bíró |
Az oldalra beküldött szextörténetek, erotikus, és pornográf történetek a felhasználóktól származnak, ezért a szolgáltató felelősséget nem vállal! Ha az oldalon jogsértő, vagy egyéb okból kifogásolható történetet, szexuális tartalmú írást találsz, akkor azt jelezd a szerkesztőknek, és eltávolítjuk.