Mz Maci - szex
Mz Maci - szex
Elhúzott sötételõfüggönyök, a számítógép csöndes, néha meglepve fel-erõsödõ zúgása, anyu szöszmötölése odakint. Én csak ültem az ágyam szélén jólesõen vakarózva, bal kezemben a kávéval, mintha el sem hinném, hogy ott van. Kint lehetett vagy harminc fok, úgy nyolc óra magasságában; álmosan néztem a függönyök résein beszûrõdõ júliusi izzást, és az igazat megvallva szerettem volna, ha legalább vagy tíz fokkal hûvösebb lenne. Kedvetlenül megittam a kávét, aztán kisétáltam a konyhába.
-Úgy készülj, hogy ma tiéd a mosogatás. - fenyegetett meg anyu, és láttam rajta, hogy komolyan gondolja. - Nekem itt van a padlástér. A szobádban eszel?
Mindig csodálkoztam rajta, hogy tud a korai kelés ellenére is olyan friss lenni mindig; arckifejezése általában olyan volt, mint akit éppen most vertek fel valami nagyon szép álomból, és nem tud kikerülni annak hatása alól. Kinyitot-tam a hûtõszekrényt. - Igen, ha nem baj ... Korán keltél?
Rámnézett. Ajka szélén mindig ott bújkál valami, kifejezetten az én buta kérdéseimnek szánt cinkos kis mosoly. - Ha fél hét neked korán van ... Hékás, én bevásárolni is voltam már.
-Ezzel most felvágsz.
-Úgy aludtál, hogy azt sem vetted észre, hogy megpusziltalak.
Erre el kellett vörösödnöm. Sosem tiltakoztam a puszija ellen, csak akkor, ha többen is voltak körülöttünk - vagy ha apu a közelben volt. Vágtam egy fintort, és gyorsan megpusziltam az arcát. Szõke haja megint a szemébe lógott, én meg akaratlanul is elsimítottam onnan - de amikor lehajolt a lapátért, az a tincs megint odahullott.
-Hagyd csak, a héten majd elmegyek fodrászhoz. - már az ajtóban voltam, amikor utánamszólt. - Mész ma valahová, egyetlenem?
Húha. Ilyenkor valamit tervez, már abból láttam, ahogy nagy levegõt vesz és lehúzigálja mellérõl a trikót. - Nem. A mai programom az lesz, hogy végre ki-játszom magam. - és mutatóujjammal úgy doboltam a tálca szélén, mintha legalábbis az egér bal gombja lenne.
-Hát, ha van feles energiád, akkor délután segíthetnél nekem odafent. - és a partvis nyelével a mennyezet felé bökött. - Szeptemberre rendet kell ott rak-nunk, mire jönnek az új albérlõk.
-De csak délután! Addig is van egy lezáratlan ügyem Gandhival.
Anyu csak pislogott, és meg gügyén kacarászva visszamentem a szobámba, kezemben a szendvicsekkel rogyásig rakott tálcával. Gyorsan beizzítottam a Civilization 3-at, és mire betöltötte a gép a játékot, én már be is vágtam egy fél szendvicset. Akkor Hammurabi volt a karakterem, és bosszantott, hogy Gandhi, felrúgva a meg nem támadási szerzõdést, összefogott Kleopátrával ellenem. Talán egy óra múlva döntöttem úgy, hogy fel kellene állni és meg-mozgatni a tagjaimat; a vállam és a karom mindig borzasztóan el tud zsib-badni a gép elõtt ülve. Visszavittem a konyhába a tálcát, anyu könnyezve vágta fel éppen a hagymát, kézfejével törölgetve a szemét.
-Mikor mosogassak?
Szipogva válaszolt, dühösen az asztalra csapva a kést. - Akár most is neki-láthatsz, ha a dalai láma engedi ... A fenébe is, nem tudom, miért vacakolok ennyit ezzel a kurva hagymával.
Feszengve tettem le a tálcát. Anyu zsebkendõt ráncigált elõ a sortja zsebébõl, azzal törölte meg a szemét. Tudtam, hogy kemény hete volt, bíróság, ügyvéd meg minden ... én meg csak hallgatásommal asszisztáltam hozzá. Melléléptem, és sután megsimogattam a derekát; éreztem, hogy el-ernyed a háta egy pillanatra, majd megfeszültek újra az izmok. Feszes volt mindene, mint valami gitárhúr.
-Tudok segíteni valamiben?
-Csak a takarításban. Nem értem. - kifújta az orrát. - Egész héten semmi bajom nem volt, most meg felmérgel ez a kis hagyma. - hirtelen, egy félfordu-lattal megfordult, és átölelte egy pillanatra a nyakamat bal karjával, és megint megpuszilt száraz ajkaival. Megsimogattam a fenekét, csak úgy; gyönyörûen és éretten gömbölyded volt ez a berendezés mindig, és meglepõen melegnek éreztem a sort csúszós anyaga alatt. Mosolya végre szétterült az arcán. - Nem viszed onnan a kezed?
És játékosan meglegyintett a konyharuhával.
-Szóval? - sóhajtottam. - Mit segítsek?
-Mondom: délutánig semmit. Addig is ne legyél útban. Ne is lássalak.
Kicsit megkönnyebbülve ültem le a gép elé. Anyu ritkán borul ki. Nem szereti a bánatát magába fojtani, és tõlem is elvárja, hogy megosszam vele gondjaimat. Talán ezt nem értette meg apu. Szórakozottan levettem a pólóm, mert egyre fülledtebb lett a hõség, rossz még belegondolni is, hogy délután takarítanom kell, ráadásul a tetõtérben ...
Újabb óra telt el. Vészesen közeledett a nyugdíjazásom ideje, közben Gandhi mérnökei már mindenféle ketyeréket építettek a készülõ ûrhajójukba ... Észre sem vettem, ahogy ebédidõbe fordult lassan a nap,csak azt, hogy anyu lép be a szobába. Szeme tiszta volt, vonásai frissek, haja vizes - biztosan megfürdött. Megállt az ajtófélfának támaszkodva, és diszkréten köhintett.
-Hahó. Én is itt vagyok.
-Tudom. - feleseltem. - Hallottam, amikor bejöttél. De miért kopogtál? -Hátrafordultam. Megint halványzöld trikóját húzogatta, meg-meglegyezve annak szélével a hasát. Elég nagy mellei vannak anyunak, és néha mások elõtt is csinálta így - csak szórakozottságból. A hasa sosem volt igazán lapos, puhán és barnán domborodott elõ; és ahogy az ajtófélfának támaszkodott, széles csípõje és kemény combjai még teltebbnek tûntek. Nagy körülmé-nyesen kiléptem a játékból, és elzártam a gépet.
-Hát, nem tudtam, éppen miben zavarlak meg ... - már megint az a mosoly. Ilyenkor nem lehet tudni, viccel-e vagy komolyan beszél.
Akkor rendeztem át a szobát és fordítottam el a számítógép monitorát másik irányba, amikor anyu legnagyobb megrökönyödésemre áthajolt egyszer a vállam felett, és azt mondta, hogy nem hiszi el, hogy ezeket a csajokat nem piszkálták komputerileg. Hát a szívbajt hozta rám, és én ijedtemben azt is elfelejtettem, hogyan kell bezárni a képnézegetõt, csak kattintgattam ide-oda.
-Most jobban érdekel a játék ... De ha érdekel, ebéd után megnézegethetjük azokat a képeket. Még megvannak.
Legyintett. - Kösz, nekem más dolgom van. És ne kezdd, hogy féltékeny vagyok. Nekem legalább mindenem természetes. -Gyorsan másfelé fordultam zavaromban, a pólómat keresgéltem. Mire felvettem, még mindig ott állt az ajtónak dõlve, tûnõdve, ajkát beharapva, mint amikor nagyon eltöpreng valamin,a padlót nézve. Én meg gyorsan újra megsimogattam a csípõjét, és belecsókoltam a nyakába vállának finom hajlata mentén, hogy meglepetésében felsikkantott; éreztem rajta a hagyma szagát épp úgy,mint a tusfürdõ és a zuhanyzó párás illatát. Úgy meglódult egy pillanatra a szívverésem, mint az imént, a konyhában.
-Menjél már. Mosd meg a kezed. - mondta elgyengülve ... aztán minden átmenet nélkül átfonta két karjával a nyakam, kemény melleit az én mell-kasomnak préselve, és megcsókolta a szájam szélét. Aztán elengedett; csak úgy izzott az arca, én meg csak álltam, mint a sóbálvány. Aztán, ha rekedtesen is, de hamar megjött a hangja. - És teríts meg. Menj már.
És rácsapott a fenekemre. Csak úgy biztatásképpen.
Csendben ebédeltünk meg. Szólt mindenfelõl a déli harangszó, a rádióból meg kintrõl; aztán a hírek. Robbantás itt, hurrikán ott, csupán a mi konyhánk-ban van ilyen csend. Anyu, miközben feltálalta a nagy nehezen elkészített pörköltet, dudorászott magában; akkor tûntek csak fel olyan apróságok ,mint hogy borotválja a hónalját vagy hogy másik trikó van rajta, mint délelõtt. Szûk kis konyhánk van egyébként, a hûtõ mellé bepréselt ebédlõasztal mellett ketten épp hogy elfértünk - normális körülmények között a szék alá húzott lábakkal. Most azonban mindketten kinyújtottuk lábunkat, anyu az enyémen pihentette az övéit. Egyszer, a bal kezemmel megérintettem; ugyanolyan tömör, meleg húsból volt, mint a feneke. Anyu kezében megrezzent a villa, de nem nézett rám, én meg nem akartam tovább játszadozni.
Igazság szerint olyan erekcióm volt ebéd közben, hogy az már szinte fájt. Lopva anyura néztem, de õ nem figyelt rám, hanem a híreket hallgatta. Moso-gatás közben is igyekeztem szorosan a mosogatóhoz tapadó magatartást folytatni, miközben anyu ide-oda járkált, leszedte az asztalt, elémrakta a szennyes edényeket - közben melle neki-nekilibbent a könyökömnek. Szemem sarkából figyeltem, ahogy lehajol, hogy visszatolja a székeket az asztal alá, vagy kinyitja a hûtõt; nagy mellei kelletlenül követték felsõtestének mozgását, nehézkesen ringva közben. Egyszer meg is álltam, és megittam két pohár vizet hirtelen. A meleg. Csak a meleg.
Egy kicsit leültem még játszani, de nem ment a játék; határozottan vesztésre álltam a civilizációk nagy párharcában. Csak ültem a vibráló monitor elõtt. Az ajtó csukva volt. Kiléptem a játékból, és megnyitottam a képnézegetõt - de elõbb úgy gondoltam, a biztonság kedvéért kinézek a konyhába. Anyu nem volt ott; a hálószobából hallottam hangokat. Nyitva hagyta az ajtót. Éppen akkor vette le a trikót, a szekrényben keresett valamit. Hangosan dobbant a szívem, ahogy néztem csupasz hátát, rajta a bikinifelsõ által hátrahagyott világosabb tanúvonallal. Épp csak hátra tudtam lépni, ahogy megfordult; aztán nagy garral visszaléptem, mint aki most jön a konyhából.
-Anyu, itt vagy?
-Itt vagyok, a szobában. Súgjad, kicsim.
Félig elfordult, így csak egy pillanatra láttam karja alatt elõvillanni szép, fejlett jobb keblét. Nagy levegõt vettem. - Mikor megyünk takarítani?
-Ha ráérsz, és nem anyád stírolásával lennél elfoglalva, akkor hallottad volna, amikor azt mondom, hogy amint átöltöztem, mehetünk.
Azt hittem, ez komoly letolás, és már leforrázva indultam is volna kifelé, ami-kor nevetve utánamszólt: - Hé, azért segíthetnél egy picit. - és mutatta a bikini melltartójának szabadon lengõ pántját. Odaléptem.
-Sosem tudom, mikor hülyéskedsz, és mikor vagy mérges. - mondtam duzzogva, és összekapcsoltam a pántot.
-Jaj, fiam, ha valakinek, hát neked érezned kellene a különbséget. Mindig ilyen izzadt a kezed?
-Meleg van. - komótosan végighúztam ujjaimat a megcsavarodott pánton, aztán egy pillanatra megállapodtam kétoldalt mellei hajlatán. Úgy álltam mögötte, orrommal jó illatú hajában. - Nem félsz, hogy leszakad a melltartó? Nem ekkora súlyra tervezték. - és elkalandoztak ujjaim, becsúszva a pánt alá, ezúttal felülrõl simogatva kebleit.
Bugyborékolva felkacagott, és én boldogan jöttem rá, hogy kibõvültek játékom határai. Remegett a kezem, amikor visszahúztam.
-Elférnek azok ott. Mi bajod van egyébként a nagy mellû csajokkal? - folytatta az évõdést.
-Semmi. Imádom õket.
-Ó. A következõ áldozat meg a popsim lesz, mi?
Úgy gondoltam, rakok még rá egy lapáttal, és most kissé ráérõsebben simo-gattam meg fenekét, ezúttal elkalandozva a sort gumírozott pántja alá. - Gyönyörû feszes. Nincs ezzel gond. - mondtam rekedten.
-Csak bókolsz. - megsimogatta az arcom. - Amíg én elkészülök, felvihetnél pár dolgot a padlástérbe. Mosogatószert, ilyesmit.
A padlástér furcsán meghitt terület volt számomra mindig is. Apu sorra becsõdölõ vállalkozásai közül kétségtelenül ez volt a legsikeresebb; tíz éve mindenféle figura megfordult nálunk, és a kétszer három ágyas albérlet na-gyon jól jövedelmezett. Gázkitermelõk, idénymunkások, útépítõk, de laktak itt varrónõk is egy évig nem kis örömömre és anyu bosszúságára. Kinyitottam az ablakokat, borzasztóan megállt odafönt a levegõ; három hónapja nem is járt fönt senki sem. Kiálltam az utcára nyíló nagy erkélyre, onnan néztem, ahogy vibrál a levegõ az aszfalt fölött, amíg meg nem hallottam anyu lépteit. Valami jelenség volt zöld bikinijében, és csak addig tartott a varázs, amíg a kezembe nem nyomta a porszívót.
Késõ délutánig dolgoztunk; ezúttal mélyebb és meghittebb volt a csend, mint ebéd közben. A porszívózással igyekeztem minél hamarabb végezni, hogy a közelében lehessek; együtt mostuk le az utcai, kisebbik szoba ablakait. Volt valami álmatag, derûs hangulata az egésznek, amikor mindketten saját gon- dolatainkkal vagyunk elfoglalva, nem is nézünk egymásra, egy-két szót váltunk csak ... Én persze néha rápillantottam, néztam, ahogy szõke haján fénylik a délutáni nap,vagy ahogy felnyúl, hogy elérje az ablak felsõ részét is, és meg-feszül a teste, hasa keményre nyúlik, keblei az üveghez lapulnak ...
Öt óra felé, amikor már lihegtünk a melegtõl és a fáradtságtól, anyu elõvarázsolt a hûtõbõl egy palack hideg kólát; kiderült, hogy már egy reggel felhozta ilyen esetekre. Leültünk békés egyetértésben az ágyra, az utcára nyíló ablak tárva-nyitva; akkor éreztem csak, milyen szomjas vagyok, nem is ittam semmit dél óta.
-Ne olyan mohón. - nevetett anyu. - És hagyják nekem is.
Egy pohár volt csak fent. Töltöttem neki kólát, és õ jólesõen megitta; bal keze a combomon pihent. Rövidnadrág volt rajtam, más semmi, és éreztem, hogy mocorog a farkam teste közelségétõl, ahogy száraz ujjai motoznak combomon.
-Furcsa. - maga elé emelte a poharat, és szürke szemeivel bandzsítva nézte az üveg alján maradt jégtörmeléket. Mondanivalója azonban ellentmondott vicces arckifejezésének. - Apáddal nem tudtunk sohasem ilyen harmóniában dolgozgatni. Valamelyikünk mindig ellent akart mondani a másiknak.
-Muszáj most róla beszélnünk? - kérdeztem feszengve.
Rámnézett hosszan, ahogy szokott, aztán megsimogatta az arcomat, kezét ottfelejtette fülemnél, míg másik keze a jéghideg pohárral a combomon pihent. Én meg ügyetlenül átfogtam a derekát. Talán egy percig feszengtünk így egymás mellett, míg végre meg nem mozdultam, kezem a derekáról a vállára csúszott, így húzva õt magamhoz. Cserepes, duzzadt ajkai a fülemet súrolták, aztán nagysokára megcsókolta alig érezhetõen a nyakam. Most még, jutott eszembe, most még mondhatom, hogy nem, ez még belefér úgy-ahogy egy anya-fiú kapcsolatba, nem is követné második csók az elsõt, de bal kezem már mozdul is, és megfogom a jobb mellét. Határozottabb most a csókja, én pedig felbátorodva kezdem masszírozni azt az elomló gömbölyûséget. Érzem tenyeremen, mekkorára duzzadt a bimbója, ajkai ekkor már arcomon járnak, majd szájam szélén ... Visszacsókolok, erre keze el-mozdul a combomról, és farkamra csúszik. Lehunyt szemmel csókolom, mert egyszerûen nem merek a szemébe nézni, nyelve a számban, közben elõveszi a farkamat.
-Nem mersz rámnézni? - kérdezi hirtelen, egészen komolyan.
-Nem. - válaszolom, és elengedem a mellét, mire õ is visszahúzza a nadrá-gomat a helyére. - Ne haragudj.
-Haragudni? - lepõdik meg. - Már miért kéne haragudnom?
Ég az arcom, ahogy válaszolok: - Mert gyönyörû vagy.
Elég buta válasz, nevet is rajta, majd belekócol a hajamba. - Fáradtak vagyunk mindketten és izzadtak meg porosak. Mi lenne, ha megfürödnénk?
-Most ..?
-Hát, ha te kibírod estig, akkor várhatunk is.
Ezen a válaszon elrágódok egy kicsit, miközben õ feláll, és leveszi mell-tartóját. Bimbóudvarai nagyok és sötétek, bimbói visszasüllyedtek újra alap-állapotba; derekán a kis hurkácskák medrében verejték csillan, ahogy mozdul. Hátat fordítva nekem húzza le a bikinialsót is, elbûvölve nézem nagy fenekét, ahogy ring az egész, ahogy mozog. Szó nélkül kimegy a fürdõszobába, kis-vártatva hallom is a zuhany sziszegését, ahogy beállítja. Miközben levetkõzök én is, eszembe jut, hogy amikor lakók vannak, odalent mi is halljuk mindig, amikor zuhanyoznak. Kissé hülyén érzem magam, mert a fütykösöm félmere-ven lengedezik összevissza lépés közben; anyu nekem háttal áll a zuhany-rózsa alatt. Köhintek, nehogy megijedjen - nem tudom, miért gondoltam azt, hogy megijedhet - és mögélépek.
Sokáig csak simogatom, gyönyörködtem benne. Imádom a testét, nem tehetek róla. Megmostam izmos hátát, gyûrögettem derekán a hurkácskákat, aztán fenekének vágatába csúsztattam a kezemet. Hirtelen hátranyúlt, és a bal kezemet a mellére húzta; tusfürdõtõl volt síkos a bõre, és én elkezdtem masszírozni a bimbóját. Keménynek és rugalmasnak éreztem. Közben odalent matatva széthúztam hátulról szeméremajkait, és közéjükszúrtam középsõ ujjamat; aztán ahogy egyre feljebb tornásztam magam hüvelyében, mutató-, majd gyûrûsujjamnak már sokkal könnyebb dolga volt, így matattam három ujjal anyuban.
Végre megfordult. Valamivel alacsonyabb nálam, le kellett hajolnom, hogy meg tudjam nyalni a mellét, amit õ adott a számba készségesen. Újra meg-kerestem csatakos szeméremszõrzetében a szûk nyílást, és felnyomtam megint neki ujjaimat egyenként. Bimbócskája ott volt végre a számban, türelmetlenül szopni kezdtem, így is maradtunk néhány percig - vagy egy pillanatig ..? - amikor eltolta zihálva arcomat a mellétõl.
-Ezt tanultad te a lányoknál? Ne siess már annyira. Mert neked mindig rohannod kell valahová.
Ezzel letérdelt elém. Félresöpörte arcából csatakos haját, és kezébe fogta fütykösömet. Finoman lehúzta a bõrt róla, majd ajkai közé szívta a makkomat, azon járatta a fejét, hogy kiszállt a lábaimból az erõ. Nem engedte beljebb egy jottányival sem, csak nyelvével ingerelte a hegyét, éreztem ,ahogy beljebb próbál férkõzni a nedvedzõ kis résbe, aztán feladja, és makkom aljának, annak a hihetetlenül érzékeny kis koronának szenteli minden figyelmét.
-Anyu. - próbáltam neki mondani, de õ csak szopott tovább állhatatosan, én meg nem tehettem mást, minthogy fejére nyomjam kezem; löktem egy nagyot a csípõmön, amikor éreztem, hogy vége, és belelövelltem a szájába. Õ nem kapta el a fejét, szaporán nyeldekelve fogadta ondómat. Reszketõ lábakkal álltam, majd lecsúsztam a nedves csempe mellett. Õ meg csak mosolygott; felállt, majd kiöblögette a száját a kézmosó csap alatt.
A kisebbik ,napsütötte szobában ülve vártam; azt mondta, feltétlenül fel kell még valamit hoznia. Sejtettem, mi az, és a gyomrom már a puszta gondolatától is görcsbe rándult. Idõbe telt, míg visszaért, hiszen a lépcsõ a lakáson kívül volt, újra fel kellett öltöznie, meg lemennie, kinyitni az ajtót, bemenni a hálószobába, kinyitni azt a fiókot, amelynek tartalmából én is vettem már kölcsön, persze apu tudta nélkül ... Nem tudom, mennyi lehetett az idõ akkor, hat órára járhatott talán, de a forróság tovább vibrált odakint, mint délben.
Anyu ölérõl mindig az jut eszembe, hogy termékeny. Amikor leheveredett mellém az ágyra, úgy tárult fel elõttem puncija, mint valami nagy, húsos virág. Tudtam, hogy most azt csinálok vele, amit akarok, felhúzom a kotont és belenyomom a farkam, csak gyõzzön kapálózni ... De nem siettem, és nem volt még akkor sem igazán merevedésem, amikor megnyalintottam elõször a csiklóját. Elõtte inkább végigpuszilgattam kemény combját; azok belsejét valahogy puhábbnak és simábbnak éreztem, mint a lányokét, akikkel eddig dolgom volt ezen a téren. Fanszõrzete is dúsabbnak tûnt, mint az övék, hiába volt precízen körbeborotválva, mégis olyannak éreztem, mint a drót. Még vizes volt odalent, le lefetyeltem bozontjáról a vizet, aztán duzzadt kis csiklóját vettem célba, közben pedig ujjaztam, ujjaim szinte otthon voltak már hüvelyében. Nem igazán volt türelmem ehhez a játékhoz, de éreztem, mennyire jó neki, aztán meg már egyre jobban ízlett ...
Teljesen elzsibbadt a nyelvem. Suta, nyálas csókot nyomtam a mellére, miközben õ felült. Akkorra rendesen kemény voltam. Szétkente az elõnedvet a makkomon, amely csak úgy vágyta megint puha száját, majd ráhúzta a kotont. Remegett a keze, szerintem már nagyon türelmetlen volt õ is, megint csókolta az arcomat meg a számat, miközben beléhatoltam. Ernyedtnek éreztem magam alatt testét, néha bimbói után kaptam számmal, de a végén már nem tellett tõlem többre, mint hogy a nyakába lihegjek ... nem néztem közben az arcát, pedig egész délután azon fantáziáltam, hogy nézem majd, ahogy élvez. Ehelyett inkább lökdöstem szorgalmasan, õ meg csípõmre fonta combját, még mélyebben akart magába fogadni, és én egészen mélynek éreztem õt, ahogy dugtam. Onnan tudtam, hogy elélvezett, hogy a fenekembe markolt és szaporán lihegni kezdett, ennyi hangot adott csak ki, más semmit ... aztán el-ernyedt, én pedig még löktem kettõt, és kész voltam, mint a házifeladat. Rá-borultam, õ pedig megcsókolt újra meg újra.
-Most hülyének tartasz, ugye? - kérdezte késõbb, amikor legördültem róla.
Bágyadtan ránéztem. Kisimult volt az arca, mosolya mégis fáradt. Azt hittem még néhány perccel ezelõtt, hogy elélvezek, és vége - ehelyett újra meg-csókoltam nagy merészen a száját. - Én is csak annyira vagyok hülye, mint te.
Bal könyökére támaszkodott, úgy hajolt fölém - mellei a bordáimra felakadva, haja az arcomban. Aztán kicsit feljebb húzódzkodott, ajka így egy magasság-ba került az enyémmel.
-Egyezzünk meg abban, hogy mindketten jó nagy hülyeséget csináltunk. - nevetett. - És nehogy lelkifurdalásod legyen nekem.
-Majd igyekszem. Mikor fejezzük be a takarítást?
-Majd holnap. - ásított, majd felült. - Ha lesz hozzá kedved, és nem azon jár az eszed, hogyan gyõzzél a buta játékaidban. Meg hát hosszú még ez a nyár... lesz mindenre idõnk.
Felültem én is. Felkapta bugyiját meg melltartóját a földrõl, én pedig meg-csókoltam még gömbölyû vállát gyorsan. Úgy tett, mintha mi sem történt volna, álmosan öltözött fel, egy pillanatra ért csak hozzám, akkor, amikor megcirógatta az arcomat kézfejével.
És csak mosolygott.
http://szextortenetek.atw.hu
Szextörténet ajánló:
A szomszéd néni
Helga néni női ruhába öltöztetett, megalázott, majd a számba pisilt. Ezt a történetet osztom meg veletek.
Helga néni nemrég költözött a szomszédunkba, és én rögtön felfigyeltem érett, negyven körüli szépségére. Rövidre vágott szőkés haja volt, merészen öltözködött, és mindig rám mosolygott, ha a lépcsőházban "csókólomot" köszöntem neki.
Egy hétfő délelőtt, mikor n....
Egy perverz házaspár története
- Gyere már, nagyon fogod élvezni - suttogta a nyakamba.
- Olyan nincs - feleltem. Épp vacsorát készítettem. Mihály egyszer csak odalépett mögém ezzel az észbontó ötlettel. Szerettem Mihályt, ő is engem, de semmi olyat sem akartam tenni, amitől kidől a liszt.
- De hát mért? Mi kifogásod van ellene? - kérdezte sürgetően.
- Mert… hát izé… nem is tudom… csak nem hangzik jó ötletn....
Pornó forgatáson
Harmincig meg se állj. Gyorsan és robbanékonyan – mondja Jack Gunman, miután átadja az ívelt rudas kétkezes súlyzót.
A levegőt hangosan kifújva megkezdem a bicepszem látványosra pumpálását, hogy jól mutasson a kamerák előtt.
Egy és kettő, lendületesen, a felső holtponton összepréselve. Érzem, ahogy a vér veszettül száguld az ereimben és égető forrósággal áramlik a meg....
Szexorgia
- Egy kis tudományos kutatómunka, Csabata? - kérdeztem a pasimtól. Amikor ugyanis beléptem a dolgozószobájába, éppen kemény pornót nézett. Ahogy meghallott, megpróbálta a Tálcára küldeni az ablakot, de már késő volt... Már megláttam a monitoron a nagyon is konkrét képet. A pasim zavarban volt, amiért rajtakaptam. Tudtam, hogy ha öt perccel később jövök be, már maszturbált volna.
- Szia... M....
Szex a vonaton
Szex a vonaton
Már házas voltam és éppen arra gondoltam jó lenne már egyszer ha láthatnám,hogy egy néger megkeféli a feleségemet. Aztán az egyik állomáson Balaton felé menet felszállt egy néger férfi olyan jó negyvenes lehetett és amikor leült megfogta a térdemet és a keze kezdett felcsúszni a sortom felé közben simogatta a combomat. Valahogy jól esett és megkérdezte hová megyek mondt....
Esküvői kefélések
Tavaly, június elején hivatalosak voltunk feleségem unokatestvérének, Pálmának az esküvőjére. Mivel anyósomék ugyanabban az alföldi városban élnek, elhatároztuk, hogy a kellemeset a hasznossal összekötve kiveszünk egy hét szabit és pihenünk egy kicsit a lagzi előtt, utána pedig szükségszerűen ki kell pihennünk magunkat.
Fel is cuccoltunk, bepakoltunk minden szükségest a kocsinkba és elutazt....