öregapáink idejében, falun
Abban az időben még alig volt személykocsi magánkézben vidéken. Egy jól ismert négykerekű csoda szolgált nekem, használtan vettem, de nagy szám volt nagyon. Azzal jártam, ha dolgom akadt, húztak is a fiatalabbak, "Ignác bátyám csak a csaj segge alá gurítja a Wartburgot, és annak már repülnek is szét a lábai. "
Hiába mondtam, hogy öreg vagyok én már az ilyen huncutságokra - pedig akkor még az ötvenet súroltam -, annál jobban ugrattak. Szép kora nyári nap volt, már augusztus elejét írtunk, amikor járásszékhelyen voltam valamilyen hivatalos ügyben, de hogy miért, azt már akkor se tudnám, megmondani, ha agyonütnek. Már épp indultam volna, amikor a túloldalról egy szép, hosszúlábú, formás kis jérce átkukorított nekem, egy ismerősöm lánya.
- Ignác bácsi - lihegte, amikor megálltam - elvinne engem is? Lemaradtam a buszról.
- Hát persze hogy elviszlek, mikor minden hely üres, de nem szívesen.
- Nem? Meresztette nagyra a szemeit - Hát mi baja van velem?
- Mi bajom? - próbáltam kitérni, de aztán kivágtam, ahogy volt. - Az a bajom, hogy túl szép vagy, és majd hírbe hoz veled ez a sok gonosz nyelvű asszonynép. Meg férfiak is, mert itt mindenkinek ocsmányságokon jár a feje. Azok se különbek. Itt mindenkinek és mindig ferde dolgokon jár az esze.
Nyúlánk, fiatal csirke volt, remek kis csöcsökkel, villogó, fekete szemekkel, vékony derékkal, valami káprázatos fenékkel és lábakkal. Nagyon veszedelmesen nézett ki, mellei csaknem kiszúrták blúzát.
Ha igaz, sokan megszopogatták már ezeket a szilvaszemnyi bimbókban csúcsosodó szexcsodákat. S ha már a szopogatásnál vagyunk, kissé duzzadt ajkait látva nem lehet nem szólni róla, hogy a fiatal bikák csak kis szopósszájúként emlegették, mert ajkainak különös rajzolata, melyeknek édessége már puszta megpillantásukkal is a legfinomabb egzotikus gyümölcsöket idézte, és sajátosan bájos mimikája mindig a legrosszabbakat juttatta a fiúk eszébe. Azt mondták, az anyjára ütött, az apjának van vele baja elég, a bugyijában hangyák vannak, majd minden nap lehúzatja valakivel, pedig még csak a tizennyolcat tölti be az idén. Hideg - meleg váltogatta az ereimben egymást, ha elképzeltem esztétikusan tapadó, fenekét mindenkinek kiformázó szoknyája nélkül, amint szép rajzú combjait csábítóan szétnyitja egy kamaszhím előtt, hogy megtúrassa a szerelmi létől gyorsan nyíló süppedős kis cunciját.
Hát tény, hogy ilyen szép lányt régen nem láttam. Gyorsan ment az idő, elértük a b... - i erdőt, amelynek rossz híre van a környéken, mert azt a házasságot, amit Z... - ben kötnek, a b... - i erdőben törik, így mondja a szóbeszéd, és ha így mondja, annak oka van.
Ebbe járt a világszép bögyös Irénke, a tanácselnök felesége, aki a városka egyik jónevű orvosának a felesleges millióit szokta volt bespájzolni legendás éhségű borotvált széfjébe. Itt látták egy ideig folyton Soproni Vincénét, az egyik iskola igazgatóhelyettesének a kikapós, fehérmájú feleségét, akinek - feleségem szerint - "csámpás lábai" és esetlenül mozgó "ökörtérdei" közt" ("hogy mit esznek egy ilyen ócska nőn a férfiak?") sok szomjas vándor lelt hűs forrásra. Ehhez a forráshoz még annak idején magam is jártam felüdülni, és tanúsíthatom, hogy a nevezetes térdek közül nézve nagyon szép volt a világ. Itt látták, amint az orvosunk lánya a kántorral kutyáztatta magát. El se bújtak, csak úgy az egyik nyiladékba beugrottak. Mesélték, hogy a kántor nyakkendője úgy integetett a döfések ütemére Júlia pucér fenekének szétnyíló halmai között libegve, mint Rákosi úttörői a bicegő vicinálisnak, és közben ki - kivillant a fehér cipók halmocskái alól a nagy hengeres testű fasz, amint szorgalmasan liftezik a lány altestében.
Pataki Borist pedig - ez valódi szenzációnak számított - két fiatal suttyó gyerekkel látták itt, ami minden szörnyűségnek a teteje, és az asszonyok borzongva találgatták, hogy süllyedhet valaki odáig, hogy egy már nem is elég neki. Arról már nem is szólva, milyen súlyos kérdéseket vetett fel az ügy technikai értelemben. Cseres cipésznél, a félszemű feleség védnöksége alatt működő pletyka - kör izgatottan taglalta, mit csinálhat két férfivel egy nő, illetve mit csinálhatnak azok vele. Közben mi gyerekek az asztal alatt játszottunk, és érdeklődve hallgattuk a számunkra érthetetlen, de tagadhatatlanul érdekes dolgokat.
Cseresné izgatottan kárálta, hogy a másiknak ki kell várnia, míg a társa végez, amitől vad utálkozás tört ki az asszonyok körében, mire anyám megjegyezte, "Ne mondja már Piroska, mégis borzasztó, hogy végignézik, amit a másik épp művel azzal az erkölcstelen cafkával?. ". Somogyinét viszont az akasztotta ki, hogy valaki képes a másik után rámenni erre a cédára, és még csak meg se mosdanak ("ez valami borzasztó erkölcstelenség", "rémes, milyen undorító dolgokra képesek a férfiak" - énekelte a kórus - "az ilyen asszonynak be kellene varrni a micsodáját!)".
Cseres Imre bácsi, aki csak bökdöste nagy lendülettel a bőrt az árral - hogy gondolatban mit bökdöshetett, az nem tudható - halkan felnyerített, mondván, hogy az asszonyok nem értenek ehhez, nem kell itt okvetlenül sorba állni, mert vannak itt egyéb lehetőségek is, nem mindenki kisipari módszerekkel dolgozik, de erre a felesége olyan csúnyán nézett rá, hogy nem folytatta. Az asszonyok azonban - nagy örömére az asztal alatti társaságnak - kis nyomasztó csend után újra vitatni kezdték, amit hallottak. Cseresné állította, hogy ez csak az ő férje aberrált hajlamainak volt a megnyilatkozása, mert olyan mocskos fantáziája van, hogy ha ő ezt tudta volna, nem is ment volna hozzá feleségül. Anyám azonban sejtelmesen, kellő erkölcsi megvetéssel ismételgette, hogy lehet abban valami, amit az elvetemült mester mond, mert a férfiak iszonyatosan mocskosak tudnak lenni. A múltkor is azt mondta Soproni Vincéné a kútnál átszellemült mosollyal: a férfiak olyan disznók, hogy arra nincsen szó. Márpedig mindenki tudta, hogy Soproninét a Csokinak becézett, néger kinézetű brutális bika a tornaterem pingpong asztalára dűtötte, úgy ugrottak szét, amikor a gyerekek benyitottak. Csokinak kilógott a "csúnyasága", Soproninén meg bugyi sem volt, úgy rángatta le nagynehezen azt a szűk szoknyáját, amit cipőkanállal szokott felvenni.
A b... - i erdőnek megvannak a maga kísértetei. Ebben az erdőben bugyog fel a mi vidékünk minden nyilvánosságra nem tartozó ügyecskéje, de aztán innen csak megtalálják ezek az ügyecskék az utat a nyilvánosságig.
Közben a lányka, mint az ördög, egyre cserfelt, egy pillanatra be nem állt a szája. Néha ránéztem, és illetlen gondolatok jöttek fel bennem, mint ahogy szép hosszú fehér ujjai is csak megzavartak attól, amit közéjük képzeltem. Hiába a b... - i erdő hozza a rossz gondolatokat, megjelennek az embernek a múlt "véres árnyai", akárcsak Machbetnek. Csak ne volna olyan rossz híre ennek a lánynak, akkor az ember tisztességesebb dolgokra gondolna, és nem lenne olyan nehéz vele az út. Vagy legalább ne ez az erdő menne mellettünk, mert ez csak rossz gondolatokat tud sugallni. Tóth Andris bácsi gyerekkoromban mindig azt mondta, neki a b... - i erdő szép fehéres gyertyánjainak a nyurga törzséről mindig női lábak jutnak az eszébe, és szabályosan felizgatják.
Közben Erzsinek pattogott az a bűnös gondolatokat sugalló szépséges szája. Mert bizony az erdő reá is úgy hatott, ahogy az emberekre szokott, úgy ahogy a Bermuda - háromszögben megjelenő rejtélyes ködfoltok hatnak a hajósokra, vagy ahogy a forró afrikai szél szokott hatni Rejtő hőseire.
- Ignác bácsi, látta azt a piros autót a nyiladékban? - kérdezte felvillanyozva, miközben egy nagyot ugrott az ülésben. - Kiss Mari megint baszni van. Nem bír magával! Ahol Mari van, ott kell lennie az állatorvosnak is valahol egészen közel, sőt még annál is közelebb. Annyira közel, hogy már ilyenkor a "közel" - nek nincs is értelme. Ugye ért engem? - villant rám fürge szeme.
- Persze, hogy értelek, és csak nézek. Te aztán megéred a pénzed!
- Még hogy én? - mondta nevetve. - Különben a múltkor is láttam, amint a szoknyáját huzigálva kijött a sűrűből egy kis etyepetye után, mert ide nem ibolyát szedni jár az ember, az van közelebb is. Utána meg mint valami hím szarvas, a járási tűzoltó főnök csörtetett ki. Gondolom, nagy tűz lehetett odabenn, mármint a Mari bugyijában, mert nagyon ki voltak izzadva. Mari még benyúlt a fickó nadrágjába, és látszott, hogy valamit markolt, nemcsak úgy bóklászott, mint a bengéző kutya. No mondom, amikor látszott, hogy rámarkolt arra a valamire, használat után meg kell bizonyosodni róla, hogy elzárta - e a slagot, nehogy aztán az egész készlet elfolyjon.
Én is láttam már itt hasonló dolgokat, de csak hallgattam, mit beszél ez a lány. Egy újabb nyiladék előtt megszakította elmélkedését.
- Álljunk már meg Ignác bácsi ! - kapott a kezemhez.
Furcsálltam a dolgot, nem olyan jó hírű hely ez, ez a lány meg mintha direkt égetni akarna engem. No mindegy - gondoltam - biztos pipilnie kell, a lányok olyan húgyosak, mint a kiskutyák. Ha már rájött, csak megállok, aztán majd hallgathatom a vénasszonyok rémmeséit. Megálltam, leállítottam a motort. - No, eredj isten hírével, nem kell sietned - mondtam neki - de azért ha lehet, még naplemente előtt gyere vissza.
Szökdécselt, mint a róka, be - benézett a fák közé, mint aki keres valamit, no, hiszen úgy is volt... de csak visszafordult vagy húsz lépés után.
- Ignác bátyám, mire vár? Jöjjön már maga is!
Hunye, a szentségit, a kikapós fehérnép, nem ment tán el az esze egészen?
Mondom neki:
- Nekem nem kell pipilni.
- Azt nekem se kell...
Jóságos Isten!... Ez a ronda kis lotyó. Szépen vagyunk, és most legyek erős... Nős vagyok. Ez jó, ha túl van a tizenhéten (utólag mondom, túl volt), ismerősnek a gyereke, és akárki megláthat. Amúgy pedig borzasztóan szép. Újra mustrálni kezdtem kívánatos kis alakját. Nagy volt a kísértés. Néztem a lábait, a fenekét, kiszálltam a kocsiból, és megindultam utána, mint a holdkóros, de ódzkodtam is a dologtól. Ilyen fiatal még a felségem se volt annak idején. Néztem a fenekét, ahogy ment előttem, és azt gondoltam, nem tehetek szemrehányást magamnak, meg az apja se nekem. Miért teremt az Isten ilyen átkozott kis ringyókat, nem volt nekem semmi bűnös szándékom, de javakor végén tartó ember hogy szalasszon el ilyen alkalmat, amikor egy hamvas kis pina becincog neki. Hát csak mentem utána (az eszem meg a másik irányba), mint akit kivégzésre visznek, a szívem vert kegyetlenül. Kati előttem ment, hirtelen megállt, megvárt, megmarkolta a kezem ("Ne féljen már annyira!"), száját bizalmasan odanyújtotta, hibátlan, édes csókot adott a számra.
- Mit van oda annyira? - csilingelte - maga olyan szép ember, fél megyéért nem adnám a csókját!
- Hát még én a tied!
Hozzám nyomta a csípőjét, hasamhoz tolta a hasát, a kezem határozottan megmarkolta, és a blúza alá tette.
. - Fogja meg a puncimat, maga beszari vitéz! - súgta - Ne szégyenlősködjön, várják már ott magát nagyon!
Erre aztán nekiálltam, és megtapogattam istenigazában, csak úgy nyögött a haszontalanja, és megiramodott a sűrű felé. Már akkor húzta is fel a szoknyát és le a bugyiját. Hát a szememnek mondhatom, nézzen másfelé, de minek, Mondom neki, hogy valamivel tereljek:
- Jaj kislányom, kicsike vagy te még, nem való az ilyesmire. Nézd, nem nőtt ki még ezen egészen a szőr se - mert hiszen valóban csak pár szőrszálacska díszelgett rajta, a borotva levitte a többit.
- Nem baj az Ignác bácsi - villámlott a szeme a kis viperának, akit önérzetében sértett, amit a szőréről mondtam - majd kinő az, meglátja, mire a maga fasza feláll!
- Akkor nézzük, mert az enyém már kezd felállni, ha nem hiszed, kapd el a szárát!
Egy kanyarral elősodortam a virgácsomat.
- No jó, hagyjuk a múltat - csipogta az én fehérmájú csirkém - ha olyan vitéz legény még maga, akkor mit köhécsel itt, mint a tüdőbajos kutya ahelyett, hogy megtámasztaná szegény kislányt ott, ahol kell.
Ekkor már nekem akkora volt a faszom, mint a lapát nyele, de még mindig tettem egy kísérletet.
- Te tudod, Katka, hanem aztán nem fog fájni?
- Hát hacsak magának nem - nyelvelt vissza, én pedig megállapítottam, hogy teljes értékű hülye vagyok, hiszen fű - fa mesélte, mikor kivel hetyeg a Kata. Fúrták ezt már meg elegen, többen voltak benne, mint a hajnali misén.
Legyen meg a boldogsága, nekiszorítottam egy fa törzsének, kiemeltem két buggyanó mellét a blúzocskából és beleharaptam. Úgy csapkodott, mint a hal a parton, lehet, hogy már menekült volna, nem tudom, de akkorra már vége volt a békés szeleknek, kiszabadult a csődör, bemérte a kancáját, és most már meg kellett hágnia, ha törik, ha szakad.
Kata sportból birkózott egyet velem, a blúz szállt el, aztán a bugyi. Hamarosan a kabátomon hevert a fűben, várakozva nézte derekasan megemelkedett faszom, melynek ő volt érdeklődése tárgya. Lábait fölhúzta, és enyhén szétvetette, mint aki vizsgálatra vár - hát ami azt illeti meg is vizsgáltam tüzetesen. Ő fenekét jellegzetes mozdulattal megemelve előkészítette szépséges kis testét a birtokba vételre, szembetérdeltem vele, és a szentségtelen műveletet végrehajtó, vágyakozó eres faszt sima kis pinája elé kommadíroztam. "Ilyen fiatal húst már úgyis rég kaptál" mondtam neki magamban.
Ott volt a fiatal nyurga test szétnyíló combjai tövén a kis bűnfészek, a szája szétnyílt, mint egy mamlasznak, de amikor benyúltam, Kata heves szuszogásba kezdett, mint az induló gőzmozdony, idővel sikongás lett a szusszanásokból, és amikor fölszúrtam a célszerszámot, úgy kalimpáltak ezek a gyönyörű lábak, mint a békáé. Jól eshetett neki, mert elégedetten tolta felfelé a seggét alattam, hogy minél hosszabban szaladjon fel belé a lompos. Szaladt is, olajozottan siklott abban a bűn - szoros járatban, amelyet az isten is a férfiak farkának teremtett (sose csinált ennél illetlenebb és lenyűgözőbb dolgot, az biztos!), úgy éreztem magam benne, mint Ádám a Paradicsomban. Forró volt és szoros, a farkam egészen megfiatalodott benne, ahogy húzta magát rá, és ahogy a farkam fiatalodott, úgy fiatalodtam én is.
Bizony az idők változnak, de ennyire mohó, ennyire éhes kis pinát el sem tudtam volna képzelni. Ha ez a kis szajha be nem rángat engem az erdőbe, hogy mértéket vegyen az én öreg dióverőmről (amelyik egyébként még egészen jól verte ma diót, ezt el kell ismerni), sose ismerem meg ezt a világ csodáját. Az öreg szerszámra egyébként nem lehetett panasz, nekem legalábbis nem volt rá, és ahogy néztem, Katának se lehetett túl sok. Egyre széjjelebb nyíltak a formás kis combok, szégyen nem szégyen, bizony kukkoltam miközben tömtem. Rég ezt el se tudtam volna képzelni, de úgy voltam, ha már nem tilos, én bizony látni akarok, mert még egyszer az életben úgyse látok hasonlót. Hegyes, kemény kis mellei az ég felé mutogattak a lökések okozta himbálódzás hatására, hasa olyan feszes volt és olyan formás, hogy legszívesebben kicsúsztattam volna belőle síkosodó vesszőmet, csakhogy ennek a gyönyörű, finom bőrű lánytestnek nekitámaszthassam A vesszőm tövén, egészen fent a csontnál éreztem az ő punájának a szorítását. Úgy fejt engem ezzel a hamissággal, mint az asszonyok a tehenet. Közben jól meggyúrtam a csípőjét és a fenekét, kemény, édes húsa volt, és ahogy csúsztam benne föl és vissza, tudatomban ott vibrált, hogy ugyanebben az édes húsban fiatal kis bikák szoktak viháncolni. Kemény, ifjú faszok siklanak és köpködnek ott, ahol most az én dióverőm egyengeti a falakat, és arra a gondolatra, hogy itt szoktak elélvezni, ahol én most készülök rá, szinte az eszem is elvesztettem, olyan kéjrohamok törtek rám. Míg ő sikoltozott és dobálta magát az említett, kifeszített testtartásban, én lelkesen gyúrtam a mellét és szívtam a csecsét. Valamit a csecsbimbója mondhatott neki (a két használatba vett terület összedolgozott), mert rettenetesen felizgult.
Egy ideje csutakoltunk, amikor gyengéden szorongatva, elhomályosult szemekkel a fülembe lihegett:
- Ignác bácsi, tudja magát tartani, amíg elmegyek, hogy valami baj ne legyen?
- Tudom, te kis cafat - csikorítottam össze a fogaimat. Mert ugyan készültem elárasztani azt a kis cukor pináját, de ha változott a műsor, ám egye fene, valahol és egyszer csak elengedhetem én is, amit neki szántam.
- Hát, ha tudja, akkor maga nagyon kedves ember, és akkor kap tőlem valami nagyon szépet, ha én elmentem a jóba, csak tartsa magát, hogy el ne spricceljen, vigyázzon nagyon, nehogy bekapjam a legyet... valami nagyon szépet fog kapni... abban biztos lehet.
Ugyan mi szebbet kaphatnék én ettől, gondoltam, de nem mondtam semmit, ellenben a lapátnyelet fölnyomtam neki, hogy talán a csillagokat is látta az én kisasszonykám a faszom végén. Ahogy megtúrtam a lepénykéjét a botommal, olyan vernyákolást csapott, mint hajnalban a kocamacska az ablak alatt, amikor a kandúr adja neki a finomságot. Csapott olyan nyivákolást és ficánkolást, hogy alig tudtam tartani benne a nagy böhöm faszt. A két kezét felgyűrtem a feje fölé, combjai szétnyíló ágasába mélyen letoltam a karót, a vonagló fehér testen kiszolgáltatva himbálódzó, védtelen kis csecseket kezdtem rágni, ő meg dobálta a fejét jobbra - balra, de aztán érdeklődve nézett lefelé oda, ahol nyurga combjai közül mélyen levert karó módjára emelkedett ki, amit én dugtam föl neki. Nyálkásan fénylett a teste váladékától, és vidáman tolattyúzott benne fel és alá.
A hónalját végig súroltam, a karjai belső felét, a nyakát kiszívtam, mint a vámpír, ő pedig kéjesen dobálta magát alattam és halkan, de egészen eszeveszetten sikoltozott. Ez a halk sikoltozás különösen elvette az eszem. A gyenge bőr, amelyet faltam, egész vadállattá változtatott, a szilványi bimbókat élvezkedve forgattam a számban, ő pedig sikoltozott és rángott a merev lőcsön. Utólag azt mondta kifulladva, csillogó szemekkel, hogy csodálatos dolgokat műveltem vele. Fölhúzta a lábait, hogy jobban érezzen magában, széles terpeszben szétvetette, és heves mozdulatokkal lökte alulról fölfelé iszamlós kis ölét, vég nélkül vinnyogva és tekeregve, mint aki arra vár, hogy beleengedjem testem váladékát, de épp fordítva volt. Épp azt akarta, hogy ezt ne tegyem.
Rohadt, rafinált kis kurvának tituláltam magamban, de nem haragudtam igazán, hiszen abban biztos voltam, hogy a hasára csak kiengedhetem, amit ki kell. Már láttam lelki szemeimmel, ahogy kirántom kéjtől duzzadt, eszméletlenségig felizgatott, belilult fejű faszom, és pazar kis testére, feszes hasára ráspriccelem a veszedelmes szószt.
Ám egyszer csak - drámai fordulat - nagy erővel lelökött magáról, csupasz faszom a kilövellés küszöbén ott lengett édesen tátongó pucér pinája felett (gondoltam is, hogy mindennek befejezéseként mégis csak meg kellene célozni, és mégis csak megspriccelni legalább messziről), villámgyorsan arcra fordult, elém tálalva feszes és formás, izmos kis fenekét. Enyhe terpeszben feküdt előttem, kolbászom most ott lengett kis pucér valaga felett.
- Ignác bácsi - lihegte maga elé eszelősen, és azt a cukor kis seggét ingerlő csavarintással megemelte, miközben a hasa a kabátomon maradt - gyorsan nyomja be... gyorsan... Jaj, jaj, jaj de jó - sikoltozott -, még! Még mélyebbre... amilyen mélyre csak bírja... lökje belém... nem lesz semmi baj...
Ráborultam, és nyomtam, tartottam benne a faszt, amíg le nem szüretelte, amire vágyott. Ő meg kevert a seggével, sikongott, ötször - hatszor rettenetes energiával lökte fel a testébe hatoló karóra a cukor kis picsáját, aztán sikítva vonaglott még párat, majd lassan csend lett. Csak most hallottam, hogy zúg az erdő, és a madarak dalolnak. Körülnéztem, nem hozott - e a fene erre valakit, és szinte hihetetlen volt, de nem. Csend volt, és messze, amerre elláttam, nem volt, más, csak jótékony hatású üresség. Úgy éreztem magam, mint aki altatásból ébred. A világ, amire hirtelen kibukkantam, valószerűtlen volt és nyugodt. Már a vér sem dobolt a fülemben. A lány alattam feküdt, a maga eszmélését végezte, gondolom ő is messzi utazáson járt, a jelek legalább is arra vallottak. A fasz továbbra is keményen állt benne, lovagiasan várva a maga idejét, mely még mindig nem jött el, én pedig simogattam a véknyát, mint a meghajszolt lónak. Néztem a mozdulatlan testet.
- Ignác bácsi - mondta alig hallhatóan egy idő után. - Maga igazi lovag. Dugja a másik lukba, mert én azt is nagyon szeretem, magának meg ott Hawai lesz... No, mit gondolkozik? Ne problémázzon, voltak már abban, sima az út! Úgy érzem, elég kemény a maga farka, gyorsan dugja át! Azt szeretném, ha magának is olyan jó lenne, mint nekem volt, és mire maga oda átjut, nekem megint olyan lesz... No - sürgetett ismét -, csak nem akarja, hogy teherbe essek?
Hát azt semmiképpen nem akartam. Ő tudja - gondoltam - hogy fér ez belé, de biztosan volt már benne máskor is.
Hátra nyúlt, széthúzta a két kemény félgömböt (ilyet se láttam még).
Ennek még mindig kívánós minden luka - állapítottam meg magamban.
- Kenjen rá egy kicsit a másikból - suttogta izgatottságtól vacogó hangon, és azzal a jellemző éhes mozdulattal újra megemelte felém a seggét. Közben körbepillantott, nincs - e valami hívatlan vendég a közelben, de közel és távol üres volt minden.
Nyomtam, nyomtam, aztán egyszer csak benne volt. Újra elkezdődött az egész őrület, ahogy a segge kis motorja beindult, engem is elkapott a hév, mint kamaszkoromban. Azt lihegtem a tarkójába, miközben bőszen harapdáltam, hogy egy riherongy kis kurva, akit a pokolban a csiklójánál fogva fognak felakasztani a kanördögök és szögekkel kivert karhosszú faszukat fogják a segge lukában szánkóztatni, meg hogy most már nem bírom sokáig, ami igaz is volt. Érezhette (érezte is!) a faszom keménységén és rándulásain, hogy a vég stádiumába érkeztem. Ez a kis ringyó viszont annál csúnyábban ficánkolt. Amikor felcsúszott neki, és átment a második gyűrűm is, kissé elfogultan viselkedett. Megszeppenve nézett az erdő mélye felé, el is csipogta, hogy a fiúinak ennél vékonyabb volt, ez most kicsit nehezebben csúszik be, mit szokott, de igyekeztem, minél kedvesebb lenni hozzá, és nem is esett nehezemre, annyira tele volt a lelkem az ő kedvességével. Ha ne akartam, akkor is jól láttam mindent. És hát ha már egyszer ilyenben lehetett részem, miért is húnytam volna be a szemem ennek a kamaszlánynak a páratlan segge fölött. Vannak asszonyok, akik szeretik hátulról, volt már gyakorlatom a kutyázásban, de eddig mindig láttam a ráncos kis lukat ilyen helyzetben az alatta rejtelmes mélységben eltűnő karó alatt. Most az volt a furcsa, hogy nem maradt luk, pláne meg ráncok nem léteztek, hiszen a lukacska szétfeszült, a széle kifehéredett a nyomástól, de engedett, szorgalmasan nyelt el minden centimétert. Néztem a kis szétfeszülő izmos segget, mondtam neki, "Szoríts meg", erre összerándult a lukacska széle, még fehérebbé vált a vékony sáv, de most tényleg éreztem, milyen izmos kis feneke van. Ezt aztán kérés nélkül többször is elismételte. Amikor a makk túljutott a záróizmon, többé nem adott olyan szűkölő hangot, mint amikor döngöltem neki befelé. Éreztem, hogy most már kifejezetten élvezi.
Felizgult attól, ami rajta és benne történt, azt kiabálta, nyugodtan lőjem bele a seggébe, amim van, mert ott nem tehet kárt semmiben.
Alányúltam, átnyaláboltam lüktető kis hasát, csontig ráhúztam a nyársamra, hogy a szoros luktól meg feszes kis hasának a tapintásától eszelősre felizgatva telepumpáljam, miközben ő másodszor is csúcsra fetrengi magát. A mutatóujjam benne volt a pinájában és kavartam a csiklóját, s valahol nagyon mélyen lőtt ki belőlem, amit nem akart a nunájába pumpáltatni. Annyira mélyen történt mindez, hogy amikor kicsusszant meggyötört kis húsából a karó, semmi sem köszönt vissza a lukon, csupán a farkam végén fénylett valami a veszélyes zseléből. Miközben szorgalmasan, de lassan toltam ki és húztam vissza, kis nyálat csorgattam rá, és egyből olajozottabban ment minden, hálásan nyifogott, mint egy kis szobakutya.
Most nem láttam helyes kis pofikáját, pedig nagyon jó lett volna. Csak a fenekét láttam, a brutálisan kitágult fehér szegélyű ánusz széles körét, a gyönyörű, kemény, fehér cipócskákat, amelyek határvonalukon titokzatosan elnyelték testem antennaszerű nyúlványát, és valahányszor rásiklott ez a tünemény a karómra, egyre azon gondolkoztam, kivel is kutyálkodok én most. A kis Katában, aki nem fér a bőrében, és kinyitotta magát nekem, mint Jolán a b... - i cukrászdát, vagy az emberi nem egyik felét képviselem - merev faszom beleékelve - a másik felében?
A szebbik nemmel életemben először kerültem ilyen sokak által aberráltnak mondott kapcsolatba, és mérhetetlenül kedvemre volt ez a fajta "disznólkodás". Végtelenül gyöngéd érzelmekkel töltött el, hogy ennek a viszkető seggű fruskának a kegyei folytán ilyen élményben részesültem. Marokra fogtam lecsüngő két mellecskéjét, és igyekeztem olyan gyengéden bánni vele, amennyire csak lehet. Azt hiszem, attól élvezett el igazában, amit seggének megspékelése közben ezekkel az érzékeny szerszámokkal műveltem vele, mert a nők sokkal érzékenyebbek tapasztalataim szerint a melleikre, mint azt, mi férfiak, gondolnánk.
Amikor lefordultam róla, mint halálosan meglőtt lovas a lova hátáról, ő hátára hengerítette magát, s egy darabig újra gyönyörködhettem szabadon lélegző kis pinájának a látványában, aztán befészkeltem magam a szép fehérbőrű combok alkotta vályúba. Magamban eldöntöttem, addig innen nem megyünk el, amíg ki nem nyaltam, mint éhes koldus a zsíros tepsit. Ha már ő emlékezetessé tette nekem ezt a napot, én se hagyom neki kutyába veszni a délutánt, legalább emlegesse meg az öreg Kövesdi Ignácot, és itt jó helyen vagyunk, senki se fog belezavarni az édelgésünkbe. Amúgy meg megérdemli, derék lány, nem egy beszari természet. Senki sem mondhatja rá, hogy jaj de gátlástalan, mégis volt mersze hozzá, hogy egy felnőtt férfivel kikezdjen. És láthatóan kedvel engem.
Most újra meglátogattam a számmal azt a helyet, ahol korábban a farkam járt és nem győztem irigyelni érte. Mint egy vörös seb, úgy nyílt a vulvája. Szorosan összezárult végbélnyílásához feszítettem a nyelvem, és onnan a megduzzadt csiklóig ingajáratban jártam, amíg csak vinnyogni nem kezdett, mint egy kutyakölyök. Csak ő tudná megmondani, hányszor jutott a csúcsra, mert én úgy érzékeltem, végig ott volt. Nekünk férfiaknak ez egészen érthetetlen. Leszorítottam, mintha rajta lennék, aztán egyszerre csak már rajta is voltam. Ő megragadott és húzott magába, ez eddig rendben is volt, fülébe suttogtam, hogy élvezzen el, amint tud, mert nekem ki kell húznom belőle ezt a veszedelmes fenevadat, hacsak nem akarunk egy újabb b... - i lakost csinálni, de már annyira fel volt húzva, hogy akár erre is képes lett volna.
- Csak dugjál Ignác bácsi, és ne törődj semmivel...
Hirtelen hanyatt lökött. Átvetette a lábát a testemen, rászökkent a farkamra, csupa nyálka lángoló vörös szemérme szétnyíló húsát rácsúsztatta a vessző szárára.
- Te még mindig le vagy maradva - mondta, és lejjebb csúszott. Roppant kedves volt és figyelmes, bár szemei tűzben égtek, nyála a hasamra csöppent. Még nem láttam nőt ennyire felizgatott állapotban, azt hittem, csak mi férfiak vagyunk erre képesek. Szép volt, ahogy a baszdüh eluralkodott a vonásain. Nekifeszült ágyékával a farkamnak és az oldalán szánkóztatta váladékban fürdő cicácskáját, és most szabályosan kefélte a botomat, amelynek feje egésze sötét színbe váltott a vértől. Az utolsó pillanatokban leszegte a fejét, és mereven nézte a farkam, amit a vörösen duzzadó makk nyílásán az ő vad vágtája eredményeként magasra szökken a levegőbe a sperma nyúlós adagja. A kilövellés pillanatában felbúgott, mint a sziréna, és kifeszült testtel rángatózott tovább, amíg csak a mellemre nem roskadt.
Később, amikor a bugyijába bújt, akkor csodálkoztam rá csak igazán, micsoda szenzációs seggű kis jércét vetett partra itt nekem szeszélyes tengere a sorsnak. Ahogy szemérmetlen mozdulattal, lábait terpesztve, térdeit kicsit megroggyantva, térdére engedett bugyija fölött ágyékához nyúlva betörölt papírzsebkendőjével még mindig szétnyíló vulvájába, olyan kangörcs kapott el, hogy nekiugrottam, nekidöntöttem a fának, amelyik mellett állt, és mielőtt észbe kaphatott volna, mintegy hatvan fokos szögben már a fa törzsén hasalt.
Próbált ő felegyenesedni, de nem volt abban a helyzetben, nem engedtem. Megnőtt a szarvam, elvégre panaszt már nem tehet ellenem. Merev botom alul elérte az érzékeny kis cafrangokat. Némán dulakodtunk, izmos volt, mint egy kis harcsa, ágyéka a nagy igyekezetben kidülledt, én meg mint a vadász, aki a távcsőben jól megnézte a szarvas lapockáján azt a pontot, ahová röpíteni fogja a golyót, pontosan az imént törölt kis szájacskába toltam magam. Aztán ráborultam, hogy le ne rántsa magát, ha már ilyen szépen sikerült felszúrni.
Nem is volt baj, élvezte ez ezt is, egészen addig, amíg a szuszogásomon nem érezte, hogy itt hamarosan fejlemény lesz. Ettől azonban újra nyugtalanná vált, ficánkolni kezdett alattam a segge, de ez az egész egy fél percig, ha tartott, annyira felizgatott a látvány, amellyel ez a villámkefélés indult.
Erősen tartottam, kemény, formás kis picsája nedvesen szortyogott a döfések nyomán. Éreztem, hogy izgalma nő, de annyira még nem jutott, hogy neki is lett volna esélye egy újabb élvezetre, úgyhogy most színtisztán csak a magam gyönyörűségére merítgettem a teste mélyére a vesszőm. Mélyre merült, mint pusztai kútban a vödör, és nagyon ízes volt a víz, melyet felhozott. Közben édes kis mellei újra a markomban kötöttek ki, azt meg már pontosan tudtam, tudhattam, hogy ez a lány ennyire érzékeny a bimbóit érő érintésekre. Amikor a markomban megéreztem a két merev bimbót, a tündérke ellenállása megszűnt, a farát rátolta a benne pumpáló faszra, szinte szétesett a kezeim közt, és őrületes erővel szippantott magába, akár a süllyedő hajó örvénye a deszkaroncsokat.
Az előbb nem volt ennyire magán kívül. Azt csináltam vele, amit akartam, ráadásul úgy állt rendelkezésemre, mint egy jó segéd a szertartásmesternek. Pedig hát itt olyasmi készült, amitől ő nagyon ódzkodott még nem sokkal korábban, azért is irányított engem át az első fordulóban, és ezt még most is megtehettem volna, de annyira a a puncijára gerjedtem a törölgetéstől, hogy ez a lehetőség már kiesett.
Ő maga pontosan érezhette ez, mert kezdeti elkeseredett ellenállása erre vallott, aztán pedig mint utólag elmondta, annyira felizgatta ez a hirtelen jött alattomos és szenvedélyes támadás, melyet női szemérme ellen intéztem ilyen, a veszélyessége miatt tilos orvkefélés, hogy pillanatnyilag már nem törődött semmivel, ahogy az fiatal lányoknál gyakran lenni szokott, ha alulról felszólnak az emeletre.
Azt mindenestre láttam és éreztem, hogy a lány már nem ellenkezik. Rátapadt a fa elhajló törzsére, nem szólt semmit, csak kapkodta a levegőt, de a feneke nagyon járt, én pedig teljes erővel dolgoztam benne, és persze én se nagyon beszélgettem, nem ennek volt most az ideje. Ziháltunk mind a ketten, mint hosszútávfutó a célegyenesben. Nem láttam most semmit, mint korábban, viszont éreztem, mennyire összepasszol ott odalenn a testünk. Pompásan szaladt a léc. Erősen tartanom kellett magam, amikor Kati felsikított, és hosszú hüvelye eszelősen megindult oda és vissza. Amikor aztán a legvadabb vinnyogásban volt, magam is rákezdtem, ő pedig érezvén, hogy itt a vége, attól a tudattól, hogy most végzek beléje, látványosan elélvezett. Még párat döftem a csendesedő testbe, aztán kikaptam a szerszámot, és hamvas kis seggének tejfehér bőrére locssantottam, amit ő már a testében tudott.
Ezt követően hosszú csend lett. Néztem elernyedt testét, és csendesen simogattam.
- Most már mennünk kell - mondta egy jó negyedóra múlva, és kinyitotta különös szépségű szemét.
Aztán az autóban már jól viselkedtünk.
Amikor a mai fiatalokról beszélnek, mindig csendben vagyok. Nem önmaguktól problémásak a gyerekek. Én jobb, ha hallgatok.
Szextörténet ajánló:
Popószex az unokatesómmal
Tavaly nyáron, egy családi összejövetelre voltam hivatalos, az unokaöcsém születésnapjára. 18 éves lett a srác, ez mérföldkõ egy ember életében, a buli is ennek megfelelõ volumenû volt.
A család egyik közeli barátjának krimóját bérelték ki az estére, tekepályával, korlátlan fogyasztással stb. Sajnálatos módon a menyasszonyom vidéki elfoglaltsága miatt nem tarthatott velem, de teljes bizalma....
Csapatépítés, avagy Julcsi és Gabi a gecinyelő kurvák
Végre megérkeztünk! Már alig vártam, hogy kiszállhassak a kocsiból, és csatlakozhassak a többiekhez, akik a céges csapatépítésünk helyszíne felé már a kocsiban elkezdték az alapozást, jófajta házi pálinkával teli üvegeket körbeadva.
A délután hátralévő része azzal telt, hogy utolérjem őket, közben persze elfoglaltuk a szobáinkat és kicsomagoltunk. Kétágyas szobákban voltunk elszállásolva. ....
Kurva képzés
Kurva képzés
Már nagy legény voltam amikor az anyám az egyik alkalommal amikor megkeféltem elmondta,hogy van egy nagyon jó barátnõje akivel iskolába együtt jártak. Pesten tanít és van egy férje is. Mondtam neki ha legközelebb eljön és itt alszik jó lenne ha belevezetnéd a szeretkezésünkbe. Ez biztosan nem fog menni,mert ez nem az õ stílusa. A tied sem volt az és mégis mindig élvezed a....
Perverz kaland barátnőm családjával.
Hétvégén barátnőmnél töltöttem vidéken. Este filmet néztünk és hallottuk, hogy a szomszéd szobában jó a buli és a szüleik hangosan szexelnek. Nem igazán fogták vissza magukat. Mi próbáltunk nem figyelni rájuk, csak nevettünk és néztük a filmet tovább. Rólam tudni érdemes, hogy másodpercek alatt bármikor felizgulok, szinte bármire. Így már most is kőkemény voltam. Evelin a takaró alatt átnyúlt és m....
Gyönyörzuhany
A víz lágy kellemesen simogató zuhatagként folyt végig a fiú testén, lemosva arról az egész napi fáradságot és nyugtalanságot. A vízcseppek kopogása minden zajt elnyomott nyugalmat és megbékélést hozva a zuhanykabinra és környékére, elszakítva azt a külvilágtól. Nem is vette észre, hogy valaki belépett mellé és csendesen bezárta az ajtót, annyira elmerült a víz lágy hulló hangjaiban fejét hozzá tá....
Az üzlet, az üzlet - szexel fizettem
Harminckét éves voltam, mikor a férjemmel megromlott a kapcsolatunk, s elváltunk. A lakás a férjemé volt, így két kiskorú gyermekemmel albérletbe mentünk egy időre, amíg nem tudunk saját lakást venni. Sikerült találnom egy megfelelő bérleményt egy társasház harmadik emeletén. A tulajdonosok, egy idősebb házaspár, ugyanazon az emeleten, velünk szemben laktak. Hamar összebarátkoztunk, s a korkülönbs....