A ló, a taj paraszt, és a lány
Múlt nyáron egy lovardában dolgoztam, ami egy nagy folyó partján helyezkedett el. Hatalmas mének legeltek benne, fehérek, feketék, barnák, csődörök és kancák. Ezek a lovak országszerte híresek voltak, sok versenyt nyertek. A lovászfiúk minden nap megfutatták az állatokat, és ugrattak akadályokon meg ilyesmi. A lovardát hosszú kerítés vette körül, és azon a nyáron az volt a feladatom, hogy lemeszeljem.
Egy péntek hajnalon szokás szerint dudorászva igyekeztem a munkába a folyóparton, egy ösvényen. Nagyon boldog voltam. A pirkadat úgy illatozott, mint egy tüzelő lótusz, árnyak integettek felém a csalitból, a nap áttüzesítette a hátam és az arcom. Rikácsoló fehér madarak szálltak alá a parti fövenyre. Horgászok robogtak tova a motorkerékpárjaikkal. Fütyörészve bandukoltam, mígnem egy W.H. Auden verset kezdtem el szavalni:
Néhány elem lazul, hol ott, hol itt,
Pompás gyümölcs, haldokló falevél,
Közli bukása kellő érveit,
Késett ember, kit késő bánat ér,
Ős örömet hall távol és közel,
S mint rég, a víz neszére fölfigyel.
Megszédültem a boldogságtól, hogy ennyire egy húron pendülök a természettel.
Hanem aztán megérkeztem a lovardához.
Hat óra volt, pár ló már kifutott, és körbeügetett a pályán. Én a szerszámoskamrába mentem a festékesvödörért. Felnyaláboltam, és kigyalogoltam a nyugati határba, a nagy cseresznyefa alá, és meszelni kezdtem a kerítést. Dudorásztam, meszelgettem, és egy Verlaine egy költeményt idéztem magamnak:
A reggel langyos és arany fényében úszva,
Harmattól nedvesen ragyog a rozs és a búza,
S még őrzi az azúr az éj hűs illatát.
Arany sugárnyalábba olvadt össze a délelőtt a szívemben.
Dél körül abbahagytam a munkát, és ebédelni indultam. A TENYÉSZBIKA-ETETŐ nevű büfében kaptam is egy hamburgert, amit sörrel öblítetem le. Tök lazának éreztem magam, pláne, amikor vettem még egy sört, és a karámokhoz sétáltam, hogy kicsit nézelődjek, mielőtt újra meszelni kezdek.
Ám amikor bepillantottam a karám kapuján, a lélegzetem is elállt.
Egy elmondhatatlanul gyönyörű lány simogatta ott a FÉKEZHETETLEN nevű herélt mén pofáját. Ledermedtem, egy pár percig mozdulni sem tudtam. Megigézett, mint Ráchelt a sóbálvány.
Ami azt illeti, FÉKEZHETETLEN egy ideje korántsem volt már fékezhetetlen. Üszkösödő gümőkórban szenvedett, ami azt jelentette, nemsokára egészen biztosan kopogtathat a pacimennyország kapuján. A szeme hályogos volt a csülke fekélyes és a bölcsességfoga is begyulladt. A lány láthatóan érezte, hogy az állat a végét járja, mert szomorúan simogatta.
Bátorságot gyűjtöttem, és odamentem hozzá. Közben felmértem magamnak: hosszú combok és feszes mellek a lovaglóruha alatt, őserejű hajkorona, lovaglócsizma. A nadrágomban bizseregni kezdett valami, a Merev Eres jelt adott magáról. Ezt még az ártatlanul bájos arc sem ellensúlyozhatta.
- Szia – köszöntem neki. – Ismered FÉKEZHETETLEN-t?
- Igen – sóhajtotta szomorúan. Aranyfényű szemében könnyek csillogtak. Belészerettem.
- Meg fog halni – mondtam neki és gyengéden átkaroltam.
- Tudom – mondta, és a karomba simult. Éreztem remegő testét, bőre tündér simaságát.
Egy ideig ringattam, aztán mondtam. – Én csak egy kerítésfestő vagyok. Nem tudom megmenteni.
- Senki nem tudná – hüppögte a lány. – Olyan aranyos vagy hogy megvigasztalsz.
Szorosan magamhoz öleltem. – Gyere. Sétáljunk egyet.
És kisétáltunk a nyugati határba, ahol a déli szél porozta be éltető magvakkal és viharzó fénnyel a tájat. A lány haja lágyan röpködött a szellő hátán. Néztem, ahogyan lépdel, kecsesen, mint Galadriel, és nem tudtam megállni, a cseresznyefa takarásában magamhoz húztam, és megcsókoltam. Ő visszacsókolt, édesen, mint a hevített cukor, és tengerszemeivel lágyan nézett rám.
Megfogtam a kezét, és szavalni kezdtem:
Az álmodót úgy vonzza itt e tájék
Szelíd derűje, mely el-eldajkálta kedvesét,
A fiatal leányt, kinek emléke – gyengéd,
Hótiszta látomás – megzendül és feldereng még,
S kit költő álmodik s férfiképzelet
Idéz rajongva, bár tán a világ nevet,
S kit végre megtalált, a Társat, Őt, a lelket,
Kit lelke visszasír s azóta sem felejthet.
- Ez gyönyörű - suttogta. – Imádlak!
Elmosolyodtam, mint Wyatt Earp, és újabb csókot adtam ajkaira. Aztán gyengéden lefektettem a dús fűbe egy lópokrócra.
- Szeretnék veled szeretkezni – daloltam a fülébe. – De nem erőltetem, ha nem szeretnéd.
Pedig erőltettem volna legszívesebben – erekcióm már teljes volt, és úgy éreztem, a Merev Eres hamarosan szétfeszíti a bőrnadrágom szoros korlátait.
- Nem vagyok olyan lány, aki elsőre odaadja magát… - mondta finomkodva, aztán bátortalanul elmosolyodott. – de szeretném megmenteni FÉKEZHETETLEN-t.
Bal kezem, amelynek ujjai már a lány mellbimbójával játszadoztak a melltartón keresztül, most megmerevedett. Nem értettem az összefüggést.
A lány elkapta értetlen tekintetem, és felnevetett.
- Lehet, hogy marhaság. Nemrég olvastam, hogy a kelta hagyományok szerint két olyan ember szerelme, akik szeretik a beteg párát, gyógyulást hoz annak számára. A paci megérzi a boldogságunk illatát és felépül.
Elmosolyodtam, és magamban arra gondoltam, nekem aztán mindegy. A lényeg a lényeg.
Hosszasan megcsókoltam a lányt.
- Még a neved sem tudom.
- Ági vagyok – mondta gyengéden. – És most szeress.
Reszkető kezekkel hámoztam le a lány melltartóját, mire előbukkantak a feszes, ízletes mellbimbók. Számba vettem őket, szívogattam. Olyan ízük volt, mint a lapuleveleken megülő őszi dérnek. Ági finoman nyögdécselt, teste borzongott a vágytól. Hátrafeszítette testét, elővillant lapos hasa, szemérmének drága domborulata. Kezem odatettem, és masszírozni kezdtem a nadrágján keresztül. Kéjes hangokat rebegett és lehúzta a cipzárt a bőrnadrágomon. A Merev Eres egyből kipattant, és a lány köldökébe bújt szégyenlősen.
- Ahh- nyögte, aztán lenyúlt, megfogta és húzogatni kezdte.
- Te kis bestia – súgtam a fülébe vigyorogva, és lehúztam a nadrágját. Hófehér bugyija is vele jött, előbukkant a gyönyörű, borotvált punci. Egyelőre azonban nem foglalkoztam vele. Lekúsztam a lábához, és lehúztam a csizmáit, zokniját. Amikor a lány teljesen meztelen lett, rákuporodtam 69-es pózba. Finoman nyaldosni kezdtem pihegő, finom szemérmét, ő pedig szájába húzta a Merev Erest, és úgy kezdte verni. Irtózatos kéjek tolultak fel a testemben.
A lány hamarosan elélvezett, olyan intenzíven nyaltam, ujjaztam. Nyöszörögve nyúlt el a lópokrócon.
- Gyere belém – sóhajtotta mély, szinte gyötrelmes hangon.
Iszonyú forró volt, heves és feszes. Szűk barlangjában farkam úgy felizzott, mint plutónium rúd a részecskegyorsítóban. Hátamba karmolt, vonagló csípője táncolt a hasam alatt, én pedig éreztem, jövök.
- Istenem… istenem – sikoltotta Ági, és hüvelyizmaival ráfeszített a Merev eresre. Nyögve, megfeszülő nyakizmokkal spricceltem készséges testébe, aztán lapulevél-ízű melleire hanyatlottam.
Halkan pihegtünk, élveztük egymás illatát. Testünk szagába az ebéd előtt a napon felejtett festék szaga is belevegyült, ami már nyilván beszáradt. Nem mintha most ez érdekelt volna.
Egy idő után Ági felkönyökölt, félresimította homlokából csapzott haját, és rám mosolygott.
- Gyere, mielőtt meglátnak.
Beláttam, igaza van, mennünk kell. Már az is kész szerencse, hogy eddig nem kaptak rajta minket. Persze, tudtam, hogy nem ez foglalkoztatja a lányt a legjobban.
Hanem FÉKEZHETETLEN.
Így aztán felöltöztünk, és egymásba karolva visszasétáltunk a karámhoz. A nap még sohasem sütött ilyen fényesen a rét fölött, a madarak éneke még sosem volt ilyen fülbemászó. Elkezdtem dúdolgatni a My Girl című Rolling Stones dalt:
Olyan sok mézem van,
hogy a méhek sem versenyezhetnek velem,
enyém a dal, mint madaraké a fákon
nem kell a pénz, vedd el a bérem,
minden gazdagságom megvan, mit ember elérhet,
napfény süt rám a borongós napon,
még a május is az enyém!
Pár lovászfiú furcsán méregetett minket, de nem foglalkoztunk vele. Benne lebegtünk a szerelem olvasztótégelyében.
Ági bevezetett az istállóba, és megállt FÉKEZHETETLEN karámja előtt. Megfogta a kezem, és tiszta hangon azt mondta:
- Szeretsz?
Megfontoltam a választ.
- Igen, szeretlek.
És megcsókoltuk egymást, és glóriába burkolództunk.
Hatalmas szerelemmel a szívünkben odasétáltunk fékezhetetlen - hez, és megsimogattuk a beteg pofáját.
Két héttel később a paripa kigyógyult az üszkösödő gümőkórból, mi pedig Ágival azóta is együtt járunk. Mindennap látom a lányt, amit körbelovagol az ügetőn fékezhetetlen-en, én pedig továbbra is békével a lelkemben festegetem a lovarda kerítését.
Szextörténet ajánló:
Öreg néni.
Egy ismerős néni megkért segítsek neki ezt azt megcsinálni az udvaron és lakásban. Ráértem, a pénz is jól jött miért ne. Tőle egyébként távol áll minden olyan viselkedés amiből arra lehetett volna számítani ami történt. Elmentem hozzá. Eleinte minden rendben ment. Később egyre kötekedőbb lett. Semmi se volt jó. Már arra gondoltam ott hagyom nem kell a pénz se. Majd kezdtem visszaszólogatni neki.....
Matyi bedurvul
Szép házasság volt a miénk a férjemmel. Nekem ő volt az első minden téren. Lassan 10 éve vagyunk együtt, igazi főiskolás szerelem volt ez a javából. Ketten voltunk egyek. Aztán az ő részéről valahogy elmúlt. Az irántam érzett vad szerelme tiszteletté enyhült. Tisztelt, mert annak idején hatalmas gödörből rángattam ki, mert más voltam, mint a többi, de ennyi. Pedig amikor feleségül vett, úgy érezte....
Adri, a vidéki picsa
Vidéki srác vagyok. Egy szabolcsi kisvárosban nőttem fel, és bár lassan több mint 10 éve a fővároshoz köt minden, a munkám, a társam, sosem leszek igazi fővárosi. Ezt azok tudják igazán, akik szintén egyfajta kényszer miatt költöztek fel a lehetőségek városába.
Történetem szempontjából nem sok jelentősége van ennek az aprócska ténynek, valami kicsi azért mégis, de ezt majd később......
Kriszta és a férje
Krisztina a férjét várta haza este a munkából, amikor is kapott egy üzenetet telefonra. - Mi ez ? - Kérdezgette magától, majd megnyitotta a levelet egy kép volt benne amint két tinédzser fiú magáévá teszi meg egy szöveg volt alatta. - Gyere holnap reggel 8kor erre a címre. - Krisztina nagyot döbbent a kép láttán, az egészet nem tudta hova tenni de nem merte elmondani a Máténak mit tett főleg arra ....
Zárt körû gruppen a családban
Zárt körû gruppen a családban
Lee eltöltött némi idõt az ágyban, mielõtt eldöntötte, ideje lecserélni az ágynemût. Stacey épp zuhanyozott, lemosta az izzadtságot, ami rátapadt a bõrére. Imádta, ahogy a záporozó víz a mellbimbóit fürdeti. Erotikus gondolatok hullámai járták át az agyát csakúgy, mint a testét. Bõre minden parányi területe kéjesen bizsergett, ahogy hidegre váltotta a zuh....
Leszbi lettem, virrasztó kaszinó
Leszbi lettem, virrasztó kaszinó
Nem tudom miért, de az elsõ élményeim leszbikus jellegûek voltak. Valahogy a fiúk nem vonzottak annyira, lehet azért is, mert az elsõ élményem Évával nagyon tetszet és mély érzelmi nyomokat hagyot bennem. De azért nem váltam tisztán leszbikussá. De majd ezekrõl késõb, próbálom leirni történeteimet úgy, ahogy történtek, szépen sorjában, már amit úgy gon....