Kórházi szexgyakorlat
Anna a vizit előtt látta, hogy a lányok nagyon vidámak. Nevetgélnek és valamitől föl vannak villanyozódva. Ez volt az első napja ezen az osztályon és nem akart kilógni a többiek közül, mert két hónapot kell itt eltöltenie. Odament hozzájuk és figyelte, hogy miről van szó. Marta aki közvetlenül mellette állt mosolyogva vonta be őt is a társalgásba.
- Buliba vagyunk hivatalosak. - Ez nagyszerű - mondta ő udvariasan és egyszeriben nagyon öregnek érezte magát. A lány nevetve nézett rá.
- A nagyszerű az kevés, ez csodás, ez felülmúlhatatlan ez.... nem is tudom milyen lesz, de nagyon jónak ígérkezik. - Anna meglepetten nézte.
- Ez valami különleges buli lesz? Jajj! Hát te semmit sem tudsz? Hát persze, hogy különleges lesz!Tom a nagyfőnök fia megjött New Yorkból egyéves tanulmányútról és nála lesz a buli. Meghívta ezeket a szépfiúkat is - intett a fiatal orvosok felé akik pár lépéssel arrább álltak. - na és minket is. - a hangja áhítatos volt. Anna udvariasan mosolygott és már alig várta, hogy kezdődjön a vizit. Végre kinyílt a nagyfőnök szobájának az ajtaja és kivonult rajta az idős tekintélyt parancsoló főorvos. Meg sem állt, rögtön az első kórterem felé indult.
- Gyerünk Uraim - szólt vissza.
Anna sietve indult utána, de valaki a vállára tette a kezét és visszafogta.
- Csak a megfelelő sorrendben - mondta egy határozott férfihang és félreállította. Elvörösödve állt meg és zavartan hajtotta le a fejét. Az orvosok bevonultak élükön egy magas jó alakú sötét hajú férfival aki a nagyfőnök mellé állt és utána a nővérek.
Márta odasúgta neki sajnálkozva.
- Azt hiszem most elástad magad nála. Ő volt Tom. Anna magában átkozódott amiért ilyen rosszul mutatkozott be, de remélte, hogy a munkájával majd meg lesznek elégedve. és elfelejtik, hogy udvariatlan volt. Vizit után a nagyfőnök bement a műtőbe az orvosok nagy részével a lányok meg mentek a dolgukra. Annát beküldték a pihenőbe, hogy főzzön kávét és szóljon ha készen van, mert Tom az orvosi szobában arra vár, hogy valaki bevigye neki a kávét. A lányok szinte összeverekedtek azon, hogy ki viszi be. A végén a nagy harc Éva győzelmével zárult aki tíz perc múlva megüdvözült mosollyal jött vissza.
- Na mi van? - faggatták.
- Megfogta a kezem és.... azt hiszem ma este ti hiába jöttök.
- Ehhez még lesz egy két szavunk. Anna nem értette, hogy a férfi mivel tudja ezeket a lányokat így elbűvölni, de úgy gondolta a személyes varázsa helyett inkább az számít a lányoknak, hogy a nagyfőnök fia, hogy nagyon gazdag és főleg orvos. Elhúzta a száját és indult, hogy ellenőrizze a betegeket mikor az ajtóban összeütközött valakivel. Az arca előtt egy fehérköpenyes mellkas volt és mikor fölemelte a szemét meglátta a csodálat tárgyát a nagyfőnök fiát.
- Elnézést - mondta zavartan és gyorsan ki akart osonni, de a férfi megfogta a karját.
- Te új vagy itt és mindig rossz helyen bukkansz föl. - a lányok lélegzetvisszafojtva nézték őket.
- Éva azt hiszem ezt a kis kétbalkezest is el kell hogy hozzátok, hogy ne unatkozzunk. - veregette meg nagyképűen Anna arcát aki ettől a mozdulattól úgy irtózott. Anna gyorsan otthagyta őket és aztán egész délelőtt kerülte a nővérszobát és az olyan helyeket ahol a nagyképű Tom előfordulhatott. Marta egész délelőtt a nyomában volt és arról próbálta meggyőzni, hogy ne maga miatt hanem a lányok miatt, de el kell mennie az esti bulira, mert ha nem megy el akkor a lányok az elkövetkező időben utálni fogják.
Délután mielőtt hazaindult volna a nővérszállóra még egyszer kezelésbe vették és megígértették vele, hogy elmegy. Ő igent mondott, de úgy gondolta, hogy amint lehet meg fog majd lógni.
Délután hiába próbált hazatelefonálni nem sikerült neki ezért úgy tervezte, hogy majd este ha hazaért a buliból majd újra megpróbálja. Nyolc óra körül Marta jött érte. Gyalog indultak el és a lány szerint majd fölveszi őket valaki. Pár utcával arrébb nagy társaság várakozott az utcán. A lányok a legjobb formájukat próbálták hozni, de a fiúk is lezseren elegánsak voltak. Kocsikba szálltak és elindultak. A kertvárosi villa ahová megérkeztek ki volt világítva. A ház fényűzően, de ízléssel volt berendezve. A házigazda mosolyogva jött eléjük, hogy üdvözölje őket. Anna érezte, hogy őt tüzetesen végigméri amitől zavarba jött, de megpróbált közömbösen nézni a férfira. A szemébe nézett és hirtelen úgy érezte őt is elvarázsolták. A férfinak gyönyörű világoskék gyöngyházfényű szeme volt. Anna szorítást érzett a gyomrában és már megbánta, hogy ezt a testhezálló egyszerű fekete ruhát vette föl. A férfi megfogta a karját és mintha véletlen lenne, hogy pont őt fogja húzta be a nappaliba ahol gazdagon megrakott svédasztal várt rájuk.
- Üljetek le, egyetek igyatok. Mostantól fogva önkiszolgálás van.
A társalgás megindult, de Anna kirekesztettnek érezte magát, mert alig ismerte az ittlevőket és azt sem tudta követni, hogy miről beszélnek. Alig evett egy pár falatot mikor Tom poharat nyomott a kezébe. Hát inni azt tényleg nem akart, de visszautasítani sem merte. Letette a tányért és elindult, mintha beszélgetőpartnereket keresne, de egy óvatlan pillanatban kiosont a másik szobába. Ez egy könyvtárszoba volt. Az első dolga az volt, hogy az italt egy virágcserépbe öntötte aztán a telefonhoz lépett. Itt rögtön volt vonal és tárcsázott. A férje már otthon volt és a gyerekeket fürdette ezért hamar befejezték a beszélgetést. Mikor indult volna vissza az ajtóban valaki állt.
- Nyugodtan telefonálhatsz kicsim - szólalt meg Tom gúnyosan.
- Elnézést, de most jutott eszembe, hogy.... valamit el kell intéznem.... - megint zavarban volt. Ott akarta hagyni a férfit, de az átfogta a vállát és a kanapéhoz vezette. A kezébe adott egy újabb pohár italt és szorosan melléült.. Anna nem mert körülnézni, mert sejtette, hogy a lányok miket gondolnak róla. Tom a New Yorki élményeit mesélte, de közben a keze Anna hátát simogatta, a hajába túrt és a nyakát cirógatta. A lánynak melege volt és a gyomra idegesen ugrált. Már tizedszer fogalmazta meg magában a mondatot, hogy neki most mennie kell, mikor a férfi a nyakába csókolt és a fülébe súgta.
- Őrülten kívánlak Anna is érezte a bizsergést, de nem mert a férfira nézni, nehogy az meglássa rajta a vágyat.
A társaság párokra osztódott és kezdtek elszállingózni. Anna fölhajtotta a második pohár pezsgőt és végre elmondta a régóta kigondolt mondatot.
- Mennem kell. - de fölállni nem tudott, mert a férfi erősen fogta és magához húzta.
- Már mindenki elment. Kérlek maradj velem. - Anna körülnézett, de ahogy a fejét fordította szédülés jött rá. Tom az ölébe húzta határozottan és vadul csókolta. simogatta amitől benne is egyre nagyobb tűz lobbant. Nem védekezett. Visszacsókolta a férfit és ekkor elvesztette minden ellenálló képességét. Nem érdekelte már semmi csak ez a férfi aki így lángra tudta lobbantani. Mikor egy kicsit elcsitultak a lány a táskája után nyúlt és miután a kezében érezte a kis csomagot újra csókolta a férfit, aki fölvette és a hálószobába ment vele ott az ágyra tette és melléfeküdt. Ujra vadul csókolózni kezdtek és a testük összefonódott. A férfi két csók között halkan kérdezte.
- Akarod te is kedves? A lány a férfi fölé kerekedett és lassan gombolni kezdte az ingét. Amint kiszabadított egy darabot a férfi testéből rögtön csókokkal halmozta el. Tom feküdt csukott szemmel és megadóan tűrte azt az édes kínt amit a vágy fokozódása okozott. A lány a nadrágot is lehúzta róla és mikor a merev hímvessző is a napvilágra került boldogan vetette rá magát és gyengéden csókolta. A férfi hatalmasat nyögött és húzta föl magához a lányt, hogy ő is megszabadítsa a ruhájától. A fekete ruha alatt csak egy pici bugyi volt ami szintén lekerült a lányról. Ekkor ujra a férfi fölé került és a pici csomagból amit a kezében szorongatott elővett egy óvszert és finoman a merev hímtagra húzta aztán nagy sóhajjal beleült. A férfi szorosan átölelte és ritmikus mozgásokkal próbált helyet cserélni a lánnyal ami sikerült is. Aztán teljesen elvesztették a fejüket. Összeolvadtak és egy ritmusra mozogtak, vadul harapdálták egymást, a lány karmolta tépte a férfi hátát, aki semmivel sem törődött csak azzal, hogy minél előbb a csúcsra jussanak. A gyönyör szinte egyszerre tört rájuk. Előbb a lány nyögdécselt kéjesen és a hangja a végén nyüszítéssé vékonyodott. , majd ezt hallva Tomot is elérte a kéj tetőfoka és úgy ordított mint egy felbőszült oroszlán. A lány érezte a megfeszülő izmokat a keze alatt és a testében a hatalmas lüktető csodát ami olyan gyönyörhöz jutatta amit eddig még soha nem érzett. Aztán nagy csend vette őket körül. Összefonódva feküdtek. Anna ahogy kezdett magához térni először a férfi arcszeszének illatát érezte aztán a formás fenekét tapintotta a keze alatt és csak most jutott el az agyáig a felismerés, hogy mit is tett.
A férfi kicsusszant belőle és a használt gumit a földre dobta, majd újra megölelte Annát.
A nyakát csókolgatta és a fülébe suttogott.
- Csodálatos voltál - Anna ismét érezte a bizsergést. A lábával átfogta a férfit és az ágyékát odanyomta hozzá. Tom nevetve szorította magához a lányt, megcsókolta és bűnbánóan mondta.
- Nekem pihennem kell picim, már nem vagyok tinédzser. - a lány el akart húzódni, de Tom erősen fogta.
- Csak vicceltem, neked nem tudok ellenállni. - újra csókolózni kezdtek és a lány érezte, hogy a férfi újra felizgult. Kibontakozott az öleléséből és a táskájából újabb óvszert vett elő amit gyorsan föl is helyezett és már kezdték is az új örömöket hozó őrjöngő szeretkezést. Most lassabban jutottak fel a csúcsra, de mikor mind a ketten vonaglani kezdtek úgy kapaszkodtak egymásba mintha örökre össze lennének nőve. Kimerülten feküdtek egymás mellett. Tom halkan mondott még egy - Jó éjszakát Kedvesem - et aztán elaludt.
Anna mikor már az egyenletes szuszogást hallotta lefejtette magáról óvatosan a férfi kezeit, megkereste a bugyiját és a ruháját és pillanatok alatt felöltözött. Futva hagyta el a házat. Taxival ment a nővérszállóig, ahol rögtön zuhanyozni ment. A folyosón összetalálkozott Edittel aki szintén ott volt a bulin. A lány csodálkozva nézett rá.
- Hát te nem maradtál ott Tommal? - Nem - mondta és elfojtott egy ásítást, aztán sietett a szobájába.
Másnap reggel a lányok már tudták Edittől, hogy őt éjszaka a szállón látták és ebből azt a következtetést vonták le, hogy Tom kosarat kapott. Ő nem cáfolta, de nem is erősítette meg csak mosolygott mikor kérdezték. A nagyvizit idejére eltűnt az osztályról és mikor visszaért a lányok a kávézóban ültek és lázasan tárgyaltak valamit. Amint belépett elhallgattak.
- Rólam volt szó? Akkor nem akarok zavarni. - mondta és már ment is ki, de Márta utána lépett.
- Ne butáskodj Anna. Hát persze, hogy rólad volt szó, meg Tomról. Keresett és azt mondta, hogy ha előkerülsz vigyél be neki egy kávét a szobájába. - Anna elvörösödött.
- Én? Miért pont én? - Marta irigykedve nézett rá.
- Azt én sem értem, hogy miért pont te tetszel neki, de ő téged akar és mi most ezért irigyelünk, mert bármelyikünk szívesen menne ha Tom hívná. - Anna elindult Tom szobája felé. Marta még utána szólt.
- Kávét nem viszel? - Nem, hiszen szerintetek úgysem azért hívott. - szólt még morcosan vissza és már nyitott is be az ajtón. Tom kényelmesen elhelyezkedve a fejét hátrahajtva csukott szemmel feküdt egy fotelban.
- Anna? - kérdezte mikor meghallotta az ajtót nyílni.
- Igen én vagyok Dr Crawford. - Tom kinyitotta a szemét és a lány elé lépett átölelte és meg akarta csókolni, de a lány kitért előle és a kezét is le akarta fejteni magáról.
- Mi van kicsim? - Kár, hogy nem maradtál velem reggelig. Szerettem volna melletted ébredni. - A lány hátrált és komolyan nézett Tomra.
- Mondani szeretnék valamit. - Tom elmosolyodott.
- Igen? Tudom mit akarsz. Megjött a menstruációd?
- Nem.
- Akkor fáj a fejed?
- Nem - Tom nevetve nézett rá.
- A harmadik az szokott lenni, hogy még szűz vagy, de az nem lehetsz. Vagy te a kifogásokban is tudsz valami különlegeset mondani?
- Tom én csak két hónapig leszek itt - lehajtotta a fejét és úgy folytatta - nekem férjem van akit szeretek és két gyerekem. - A férfi dermedten állt.
- Micsoda? Neked? - Végignézett a nő kislányos termetén.
- De hát te is akartad! - a lány újra hátrált és a falnak ütközött.
- Igen akartam és ezt nem fogom a pezsgőre. Csodálatos volt veled. Azt hiszem ilyet csak egyszer él át az ember az életben. De én nem akarom becsapni és megcsalni a férjemet. Jó volt veled, de annyi volt és kész vége. Megérted? - Tom mozdulatlanul állt előtte.
- Nem értem, de majd megpróbálom megérteni. - mondta megadóan és arrébb lépett, hogy a lány el tudjon jönni a faltól. Anna nem nézett a férfi szemébe, lehajtott fejjel ki akart menni, de Tom megállította.
- Most úgy kell tennem mintha semmi sem történt volna? - Anna mégis fölnézett és azt kellett látnia, hogy Tom még csábítóbb és legszívesebben hozzábújt volna.
- Igen, ha lehet viselkedjünk úgy mintha semmi sem történt volna. - aztán még kedvesen hozzátette. - Kérlek. - Tom átölelte és fölemelte magához úgy mondta neki - Nehéz lesz, nagyon nehéz, mert most is annyira kívánlak. - megcsókolta a lány száját. Anna nem ellenkezett, átölelte a férfi nyakát és boldogan csókolta vissza. Mikor szétváltak a lány halkan mondta.
- Ez volt a búcsú. Tom kérlek ne hozz engem kellemetlen helyzetbe. Az ajtód előtt sorban állnak a lányok akik mind arra várnak, hogy te üzenj, ints, szólj nekik. Hát hívd be valamelyiket és tedd boldoggá. - kibontakozott a férfi karjaiból és sietve visszament az osztályra. Anna aznap már nem látta a férfit és remélte, hogy ezt a két hónapot úgy el tudja tölteni, hogy a kötelező vizitidőn túl nem látja. Hétvégén hazautazott és mikor vissza kellett jönnie fájt a szíve, hogy ott kellett hagynia a családját.
A következő héten történt, hogy mikor megjött a laboratóriumból a reggeli anyagok eredményével Anna az asztal fölé hajolva válogatta őket és közben Mártával és Évával beszélgetett. Mikor a lányok hirtelen elhallgattak ő tovább válogatta a papírokat, de valami feszültséget érzett a levegőben. Ekkor megérezte a meleg puha férfikezeket a vállán és érezte a fülén a leheletet.
- Megnézhetném ezeket? - nyúlt oda Tom néhány leletért, de nem engedte el Anna vállát.
- Maga mit szól ehhez az eredményhez Mrs. Stevenson? - Anna dermedten állt.
- Nem is tudom Dr. crawford, mert nem láttam az előző leleteket, ha összehasonlítanám akkor tudnék véleményt mondani. - A két lány áhítattal nézte Tomot, aki most odahajolt Anna füléhez és belesúgta.
- Rólam is tudsz már véleményt mondani? - Anna elvörösödött és zavartan mondta.
- Nem értem Doktor Úr. Kérem mondja hangosabban. - Tom elismerően mosolygott és odaszólt a két bámuló lánynak.
- Láttátok ezt? megleckéztet. - aztán kiment és a lányok órákig faggatták Annát, hogy mit is súgott ez a gyönyörű férfi, de ő kitartott amellett, hogy nem értette olyan halk volt.
Másnap Anna délelőtt szabad volt, mert éjszakára kellett menni dolgozni. Reggel ágyban maradt és sokáig ábrándozott, de Tomra nem mert gondolni, mert tudta, hogy mennyire nagy meggondolatlanság volt amit tett. Mire este dolgozni ment eldöntötte, hogy mindent elmond a férjének.
Az osztályon nem volt ideje a személyes gondjaival foglalkozni, mert sok volt a dolga. Volt egy négy éves kislány akinek combcsonttörése volt és a lábát súlyokkal próbálták húzatni, ami még egy felnőttet is megviselt volna. A pici lányka sírdogált és a délutános nővér szerint nem is fogja abbahagyni, mert hisztis. Anna miután ellenőrizte, hogy a többi beteg nyugodtan alszik, odaült a pici lány mellé, a haját simogatta, becézgette, dajkálta, mesélt neki az ő két kislányáról és egy óra alatt a kis beteg megnyugodott és elálmosodott és elaludt. Anna megigazította a takaróját és indult az ajtó felé mikor meglátta, hogy ott áll Tom és őt nézi. Szó nélkül elment mellette és csak a folyosóra érve szólalt meg.
- Tessék Doktor Úr, kíván valamit? - Tom mosolyogva fogta át a vállát amitől furcsa bizsergés szaladt végig a gerincén.
- Igen Anna van néhány kívánságom. - belecsókolt a nyakába és magához akarta húzni, de a lány maga elé tartotta a kezét és elhúzódott.
- Azt hittem, hogy világosan megmondtam a múltkor, hogy nem kívánok viszonyt folytatni veled. - a hangja ellenséges volt, de az agyában olyan gondolatok jártak, hogy alig tudta magát visszafogni attól, hogy a férfihez ne bújjon.
- Ne haragudj Anna de mikor meglátlak nem tudom mi van velem. Teljesen megőrjítesz. - Anna gúnyosan nézett rá és magabiztosan mondta.
- Én tudom mi vonz téged. Az, hogy nem te untál rám, mint ahogy megszoktad, hogy te adod ki az útját a partnereidnek. Én kihívást jelentek neked. De hidd el Tom én egy unalmas nő vagyok, akit nem kell sajnálnod és különben is a skalpom már a gyűjteményedben van. Mit akarsz még? - Semmit - legyintett lemondóan Tom és besietett a szobájába, de aludni nem tudott, mert egész éjjel Annát látta maga előtt ahogyan a kislányt simogatja. Most érezte először, hogy Annát nem tudja megszerezni, mert van valami ami a lányt erősebben vonzza, mint amit ő nyújtani tud. A gyerekei, a családja, többet tudnak neki nyújtani mint ő, aki eddig csak az ágyban bizonyított.
Anna kábultan szállt le a vonatról. Egész úton az a beszélgetés járt a fejében amit éjszaka a férjével folytatott. Elmondta neki, hogy lefeküdt Tommal amitől a férje előbb dühös, majd nagyon szomorú lett. Megígértette vele, hogy többet nem fog előfordulni és azzal fenyegette meg, hogy ha még egyszer megteszi akkor elválik tőle és a gyerekeket is magánál tartja. Anna megmondta, hogy ez csak egy egyszeri kapcsolat volt és nincs jelentősége számára.
Mikor kilépett a pályaudvarról és a metróhoz indult érezte, hogy valaki megfogja a karját.
- megengeded, hogy hazavigyelek? - Anna hirtelen hátrafordult és meglepődve látta meg Tomot.
- Nem - húzódott el a férfitól és tovább akart menni.
- Ne viccelj Anna, nem akarok tőled semmi olyat ami miatt ne ülhetnél be a kocsimba. Kérlek Anna.... - a lány dühösen toppantott, aztán mégis beleegyezett.
- Jó elmegyek veled, úgyis mondanom kell valamit. - a férfi elvette a táskáját és a kocsijához kísérte. Mikor elindultak a lány rögtön a lényegre tért.
- Tom én nagyon szeretem a családomat, imádom a gyerekeimet és.... - Tudom Anna és én nem is akartam, hogy ne szeresd őket. - Tom gyorsan hajtott és Anna szerette volna, ha már odaérnek.
- Tom én mindent elmondtam a férjemnek. - a férfi meglepetésében még az autóvezetésről is elfeledkezett. Csodálkozva nézett a lányra, aztán hirtelen nagy csattanás hallatszott és Anna előtt elsötétült a világ.
Mikor kinyitotta a szemét Tom aggódó arca hajolt fölé.
- Jó reggelt! Hogy érzed magad? - körülnézett és látta, hogy kórházban van.
- Mi történt? - Nekirohantam egy fának. Hogy érzed magad? - Fáj a fejem. - Tom megsimogatta a lány arcát. - Aludj most még egy kicsit. Anna látta, hogy a karjába infúzió folyik és megkérdezte.
- Milyen nap van ma? - Tom aggódása fokozódott.
- Ne izgasd magad kicsim, aludj még egy kicsit. - Tom... - a lány hangja erősödött.
- Jó, jó megmondom. Szerda van. Három napig feküdtél eszméletlenül. De most már minden rendben lesz. Arra nem is kérlek, hogy bocsáss meg. Azt tudnod kell, hogy nagyon féltettelek. - megfogta a lány kezét, de az elhúzta.
- A férjem tudja már? - Tom elhalkult.
- Igen. nemsokára itt lesz. Örülni fog, hogy jobban vagy. Márta jött be és mosolyogva simogatta meg Anna fejét.
- Anna itt a férjed, beengedhetem? - Igen - suttogta a lány és Tomra nézett aki szó nélkül megfordult és kiment. Ő már sajnos tudta, hogy Anna férje mit fog mondani. Mikor pár perc múlva látta elrohanni a férfit visszament a lányhoz.. Anna zokogva feküdt az ágyban. A kézfejével törölgette a könnyeit az arcáról.
- Próbáltam beszélni vele, de meg sem hallgatott. Anna zokogva mondta.
- Miattad van minden. Azt mondta, hogy többet nem kapom vissza a gyerekeimet. Elválik tőlem és ez mind azért, mert szerinte viszonyom van veled.
- Kedvesem ne sírj, nem lesz semmi baj. Beszéltem egy ügyvéd barátommal aki szerint a gyerekek miatt nem kell aggódnod, mert nem veheti el tőled. - a lány elfordította a fejét és mindig sírva mondta.
- Menj el Tom!Kérlek menj el és hagyj engem békén! - A férfi kiment, de a szoba előtt megállt és a falnak dőlt. Márta bátortalanul állt meg mellette.
- Segíthetek? - Tom megrázta a fejét, elfordult és a szobájába ment. Úgy érezte itt már nem tud senki segíteni. Érezte, hogy beleszeretett Annába, de tudta, hogy a balesettel minden szálat elszakított. Amikor a lány megmondta neki, hogy mindent elmondott a férjének ő annyira meglepődött, hogy elrántotta a kormányt és egy fának ütközött. A balesetben sajnos csak Anna sérült meg és három napig feküdt eszméletlenül. Tom aggódva végig mellette volt és szinte nem is aludt nem is evett az alatt az idő alatt. Anna férje mikor megtudta, hogy együtt voltak gúnyosan jegyezte meg.
- Majd meglátjuk, hogy ki kapja meg. Nekem könyörögni fog, hogy fogadjam vissza. Anna pár hét alatt rendbejött, de Tommal nem akart többet találkozni. Ha a férfi mégis bement a szobába ő mindig kiküldte azzal, hogy nincs beszélnivalójuk. Anna búskomor volt.
Mikor elmehetett a kórházból bérelt egy pici lakást és egész nap csak feküdt, nem evett csak sírdogált. Sírt a két gyereke miatt, de sírt amiatt is hogy érezte még mindig nem közömbös neki Tom és nem tud haragudni sem rá. Nem tudta, hogy mit tegyen ebben a reménytelen helyzetben és inkább nem csinált semmit.
Tom látta, hogy Anna nem bír vele szóba állni és úgy érezte jogosan haragszik rá ezért nem is zaklatta. Márta egy hét múlva ment el Annához látogatóba és mikor meglátta a lányt elképedve nézett rá.
- Anna mi van veled? - a lány könnyes szemmel nézett rá.
- Márta egyedül akarok lenni. Kérlek menj el. - Márta még megpróbálta faggatni, de látta, hogy minden hiába. Elment hát, de egyenesen Tom házához hajtott. A férfi is elég nyúzottnak látszott, mikor végre a sokadik csengetésre ajtót nyitott.
- Gyere be Márta - invitálta a lányt.
- Történt valami benn?
- Nem Doktor úr benn minden rendben, de Annával valami nincs rendben. - a férfi megpróbált közömbösnek mutatkozni.
- Mi közöm van nekem Annához? - Márta elkeseredetten állt a nappali közepén.
- Én azt hittem, hogy maga segít, de nem akarok tolakodni, majd megpróbálok valaki máshoz fordulni. - elindult az ajtó felé, de Tom elkapta a karját.
- Várj, ne haragudj. Mondd el mi van. Márta elmondta, hogy Anna teljesen elhagyta magát és teljesen magába fordult, csak sír és nem eszik. Tom alig várta meg, hogy végigmondja már indult is öltözött és vette a kocsi kulcsát.
- Odamegyek. A pici lakásba lépve rögtön meglátta a lányt amint fölhúzott lábakkal begubózva ült az ágyon és sírt. Tom odaült mellé és átölelte. Anna csendesen tűrte, de aztán mintha mintha valami fölszakadt volna benne ő is átölelte a férfit és zokogni kezdett. Tom fölvette a lányt és elindult vele a kocsijához.
- Hová viszel? - kérdezte Anna szipogva.
- Haza kedvesem - Anna kievickélt Tom karjaiból és el akart menni tőle messzire.
- Nem én nem akarok hozzád menni - mondta hevesen, de megszédült és ha a férfi nem kapja el elesik.
- Anna én nem kérdeztem, hanem mondtam, hogy velem jössz. - újra fölkapta a lányt és már rakta is be a kocsijába.
- Ne félj most vigyázni fogok. - hazaérve a hálószobába vitte a lányt ahol azt a csodálatos estét töltötték és az ágyba rakta.
- Anna Kedvesem, tudom, hogy haragszol rám, mert mindennek én vagyok az oka, de éppen ezért szeretnék segíteni neked. Először enned kell valamit aztán majd beszélgetünk. - A lány nem szólt egy szót sem csak összegubózva bebújt a takaró alá és becsukta a szemét. A párnán érezte a férfi illatát és ez olyan nyugalommal töltötte el, hogy pillanatokon belül elaludt. Tom már lassan egy órája figyelte a lányt mikor végre rászánta magát, hogy ő is lefeküdjön. Azzal a gondolattal bújt be a lány mellé, hogy aludni fog, de mikor véletlenül hozzáért Annához olyan izgalomba jött, hogy nem törődött semmivel. Hátulról átölelte a lányt és a nyakát csókolgatta, közben a kezével a mellét simogatta majd mikor elégedett nyögést hallott a keze lecsúszott a lány lába közé és a csiklóját simogatta. Anna meg akart fordulni, de ő nem engedte. Mikor érezte hogy a nedves izgalommal várja lassan hátulról beléhatolt és mozogni kezdett. Anna hátranyúlt és úgy ölelte szerelmesét. A csúcsponton rekedten kiáltott.
- Tom - azután mindketten elcsendesedtek, de szorosan ölelték egymást.
Tom szabadságot vett ki és csak Annával foglalkozott, dédelgette, kényeztette. Sokat szeretkeztek, nem tudtak betelni egymással. Tom naponta százszor is elmondta, hogy mennyire szereti a lányt, de látta hogy Annát nyugtalanítja valami és tudta, hogy ez a gyerekei utáni vágy lehet. Ezért beszélt újra az ügyvéd barátjával, aki azt a tanácsot adta, hogy hozzák el a gyerekeket és a többit bízzák rá ő el fogja intézni a válással együtt.
A tengerparti házban Anna már két napja egyedül volt. Nagyon hiányzott neki Tom, mert mióta nem volt vele azóta egyre erősebb lelkiismeret furdalása volt a gyerekek miatt. Ült a homokban és a hullámokat nézte. Közben Tomra próbált gondolni akinek sürgősen a városba kellett mennie. Szerette a férfit, de úgy érezte nincs joga boldognak lenni a gyerekek nélkül. Tanácstalan volt.
Megborzongott. A nap már lemenőben volt. Elindult a ház felé. Mikor meglátta, hogy egy kocsi áll a feljárón sietni kezdett. A nappaliba lépve egy öltönyös nyakkendős férfi állt föl a fotelból.
- Anna?
- Maga Anna Stevenson?
- Igen. Kicsoda maga?
- Robert Sevill vagyok a maga és Tom ügyvédje. A válásáról szeretnék beszélni magával.
- Anna zavartan ült le.
- Mr. Sevill, lehet, hogy most meg fog lepődni, de én nem akarok elválni. - a szeme könnyes volt úgy folytatta. Szeretem Tomot, de nem hagyhatom el a gyerekeimet. Nem tudom megtenni. Elnézést. - mondta még aztán sírva fordult az ablak felé. Hallotta, hogy a férfi fölállt és odalépett mögé.
- Ne sírjon Anna. Én megértem magát és segíteni akarok. - megfordította és átölelte a síró asszonyt.
- Nyugodjon meg - csitította. Anna befejezte a sírást és komolyan mondta.
- Megpróbálok visszamenni a férjemhez, bár ez nem lesz könnyű, de ezt kell tennem. - Robert fölemelte a lány arcát és a szemébe nézett.
- Na és Tom? Vele mi lesz? - Anna halkan mondta.
- Szeretem Tomot. Nagyon szeretem, de ilyen áron nem tudok vele maradni. A férfi leültette a lányt.
- Várjon mielőtt ilyen elhamarkodott döntéseket hozna. Látom, hogy Tom nem mondott magának semmit és ezt nem tartom helyesnek. Együtt kell hát megvárnunk amíg megjön, aztán majd közösen mindent megbeszélünk. Megkínálna egy itallal addig? - az asszony értetlenül nézte, aztán fölállt és hozott egy italt a férfinak.
- Maga szerint Tom ma megfog jönni? Igen. Tom ma megjön. - mosolygott Robert.
Alig fél óra múlva kocsizúgást hallottak. Anna fölugrott és rohant ki Tom elé. Mikor az ajtóhoz ért elsápadt. Robert odalépett mögé és újra átölelte.
- Ez a Tom tud meglepetést szerezni ugye? - nevetett és szorosan fogta Annát aki alig tudta tartani magát. Tom kinyitotta az ajtót a két kislány előtt akik nevetve csimpaszkodtak belé. Anna lassan összeszedte magát és sírva szaladt a gyerekeihez. Egyszerre ölelte és csókolta mind a három szeretett kedvesét a két kislányt és Tomot. A kicsik rögtön mesélni kezdték, hogy Tom milyen klassz dolgokat ígért nekik. A férfi megnyugodva ölelte át Annát.
- Örülök, hogy végre boldognak látlak. Később aztán Robert elmondta nekik, hogy Anna férje kapott egy kedvező külföldi állásajánlatot amit rögtön el is fogadott és ezért lemondott a gyerekekről Anna javára és a válásba is beleegyezett. Anna tényleg boldog volt és Tomot is boldoggá tette mikor hajnalban a sokadik szeretkezésük után odasúgta Tomnak.
- Kedvesem. Mit szólnál egy harmadik gyerekhez? - a férfi fölkapcsolta a lámpát és komolyan nézte Annát.
- Szeretnél tőlem gyereket? - Anna nevetett.
- Igen, Tom nekünk kisbabánk lesz, ha te is akarod.
- Ez biztos?
- Igen. Haragszol?
- Kedvesem. Szerelmem. Én olyan boldog vagyok. Igaz, hogy még feleségem az nincs, de már két és félszeres apa vagyok. Annám, gyere hozzám feleségül. Boldogan összefonódva várták a reggelt abban a tudatban, hogy őket már soha semmi rossz nem érheti.
Szextörténet ajánló:
A durva hármas szex
Régen nem találkoztam már legjobb barátnőmmel. Egy évfolyamra jártunk, így az együtt töltött évek alatt nagyon közel kerültünk egymáshoz. Bármiben számíthattunk egymásra. Titkaink soha nem voltak egymás előtt. Miután befejeztük tanulmányainkat, kissé messzire vetett a sors minket egymástól, de telefonon, mailen rendszeresen tartottuk a kapcsolatot. Legutóbbi levélváltásunk alkalmával beszéltük meg....
A szexi kollegina
A történetem kb. 10-évvel ezelőtt kezdődőt. Új munkahelyre kerültem, a kollektíva fele-fele arányban oszlott meg a nemek arányában. A hölgy dolgozok őrömmel, fogadták az új kollégát.
Megindult a magánéletem feltérképezése. Mivel ekkor még független voltam hamar akadtak érdeklődők, de mivel a hölgyek mind férjezetek voltak jobbnak, láttam a házinyúlra nem, lövünk elvet alkalmazni. D....
Szex kismellû nõvel - sztori
Szex kismellû nõvel - sztori
Ez a történet egy nyáron esett meg velem.15 éves voltam.Ezután jelenidõben írok az akkori szexrõl.
Én Tiszakisházán,egy Csongrád-megyei kisvárosban élek.Az unokatestvérem,Erika meglátogatott minket a nyáron.Vonattal érkezett(Sopronból).
Õ egy 14 éves lány,közepes méretû,formás mellekkel és gyönyörû ....
A zuhany kaland
Álmodtam? Vagy már megtörtént... vagy még csak meg fog történni ?
Veronika egy viszonylag átlagosnak mondható barátosném, haverom, bár utóbbi időben szembesültem vele, többen fejemre hordták, hogy aki nekem átlagos, az másoknál tip-top meg atyagatya micsoda nőci kalibernek számít!
Jóvanna... ilyen ez a popszakma, szoktam mondani, hazavágta teljesen józan ítélőképességemet...<....
Irén néni megbaszása
Sopronban voltam katona, eléggé összetartó kis csapat voltunk, mindenki jó arc volt, a legjobb barátom meg az ezredírnok. Így amikor, már "öregek" lettünk, állandó kimaradásunk lett, a hétvégéket meg általában otthon töltöttük. Mivel az írnoksrác, Pali bicskei volt, én meg pesti, egy kis kitérővel minden pénteken hazavittem autóval. A szüleivel rendszeresen találkoztam, össze is barátkoz....
A nyári baszótárs
Most júniusban fejeztem be az általános 8 osztályát. Még jóval az iskola befejezése előtt apám unokatestvére írt, hogy a Főiskolára jönne továbbképzésre, s hogy azalatt lakhat-e nálunk? Szüleim természetesen meghívták, s nemcsak őt, hanem a lányát, az én unokatesómat is, aki szintén 14 éves, de én májusban, ő októberben született, ezért csak a hetediket fejezte be. Július elején meg is érkeztek,má....