Erotikus emlékek
Nem emlékszem arra a napra, amikor elkezdődött. Sok fontos problémát kellett megoldanom akkoriban: milyen ajándékot veszek a legjobb barimnak, hogyan mondom meg a tancinak, hogy a matekverseny helyett inkább a mazsorettes lányokkal szeretnék próbálni, és hogyan veszem rá aput, hogy még a szülinapom előtt megvegye nekem az új ipodot. Aznap nem anyu jött értem, hanem a szomszéd néni, azt mondta a szüleimnek hirtelen el kellett utazniuk ezért pár napig ő vigyáz majd rám. Kicsit megijedtem - Rékának is hasonlót mondtak, amikor meghalt a nagymamája, de szerencsére kiderült, hogy csak a munkájukról van szó. Apám volt a mi kis erdélyi városkánk legnagyobb bankjának az igazgatója, anyukám pedig főkönyvelőként dolgozott ugyanott.
Három nap múlva anyukámat hazaengedték. Nagyon szomorú volt a 15. szülinapom, csak kettesben ünnepeltük, senkit nem hívhattam meg. A suliba Réka azt mondta, hogy a szülei el sem engedték volna hozzám. Hirtelen mintha letakartak volna minket egy üvegburával, mint amikor egy légyre ráborítod a poharad. Egyedül maradtunk, rokonaink nem éltek, a barátaink, ismerőseink már meg sem ismertek. A tavaszi vakáció után a suliba se mentem vissza. Április 20-án a rendőrség eljött anyukámért is. Egyedül maradtam. A szomszéd néni sem akart befogadni, ideiglenesen a helyi árvaházban "helyeztek el". Sokat sírtam, de legalább megint korombéliek között lehettem. Többségük egész kedvesen bánt velem és a gondozók is rendesek voltak. Később tudtam meg, hogy apám vette fel a kapcsolatot azzal a német jótékonysági egyesülettel, mely teljesen felújította az árvaházunkat.
A többit az internetről tudtam meg, persze a teljes igazság soha nem derült ki. A szüleimet megvádolták, hogy több mint 2 millió eurót sikkasztottak. A pénz soha nem került elő. Olvastam viszont egy olyan cikket is, mely szerint az egész ügy hátterében egy bukaresti cég állt, melynek igen fura kapcsolatai voltak a világ alsóbbik részével. Mivel az EU kötelezte Romániát, hogy legalább egy picit komolyabban vegye a korrupciós, pénzmosásos ügyeket, ez a cég bajba került. Szerették volna a pénzük "mocskosabbik" részét apám bankjában pihentetni egy ideig. Ő azonban ebbe nem egyezett bele. És ekkor váratlanul kiderült a sikkasztás, a bank vezetése meg az aligazgató kezébe került. Ami fura volt - legalábbis nálunk - hogy az ügyészség rekord sebességgel dolgozott. Apámat 5, anyámat, mint bűntársat 3 év börtönre ítélték. Természetesen fellebbeztek, sőt az is szóba került, hogy az egész pert áthelyezik Kolozsvárra, ... de ... de apám ekkor öngyilkos lett a börtöncellájában. Anyám nem folytatta tovább a harcot. Elfogadta az ítéletet. Maradtam én. Pontosabban mentem. Nem maradhattam tovább "otthon" a "hatóságok" az "áthelyezésemet" tartották "célszerűnek".
Szerdán jöttek értem. Két pasi egy benzinszagú furgonnal. Beültettek hátra, ordibáltak egy sort, hogy miért van ilyen sok csomagom - csak két bőröndöm és egy táskám volt - aláírták a papírokat és elindultunk. Az egész nem tartott egy félóránál tovább. 30 percem volt búcsút venni attól a helytől, ahol felnőttem. Minden elvesztettem. Annyira jó lett volna lefeküdni, elaludni és nem kelni fel soha többé.
Az út hosszú volt és unalmas, a rádióban egymást váltogatták a focimeccsek, így még aludni sem tudtam, mert kísérőim egymást túlordítva bizonygatták, hogy miért olyan szar mostanában a Steaua. Közben beesteledett, elhagytuk Brassót, átkeltünk a Kárpátokon és folytattuk utunkat dél felé. Az autó lassított majd váratlanul megállt: - Most mehetsz a pisilni! - kiáltott rám a sofőr. Kikászálódtam a kocsiból, egy benzinkútnál álltunk. Bár nem kellett mégis elindultam az épület felé – az a pár perc, amennyit egyedül lehettem is sokat számított. Bent szóltak, hogy a WC bejárata hátul van, menjek oda. Benyitottam, először a hangot hallottam meg, a szemem lassabban szokott hozzá a kiégő neoncső vibráló fényéhez. Egy pasi támaszkodott, lehúzott gatyával a falnak, előtte egy miniszoknyás nő guggolt, trikója a földön hevert, percinges mellei fel s le mozogtok, ahogy teljes erőbedobással szopta a férfi vastag szőrös farkát. - Mi az, te is be akarsz szállni? - röhögte el magát a férfi. A kurva abbahagyta a szopást, felém fordult, és torz rekedtes hangon megkérdezte - Tetszik ugye? Gyere kislány nem bánod meg! Rémülten hagytam ott őket, életemben először láttam élőben ilyen dolgot, és bár az egész csak pár másodpercig tartott nem tudtam kiverni fejemből az arcát. A hatalmas karikás fekete szemeket, a szétkenődött rúzst, azt a vékony fehér csíkot, mely összekötötte a vörösre mázgált ajkakat azzal a ... nemi szervvel.
Már felkelt a nap, amikor megérkeztünk. Az intézet a fővárostól 20 km-re volt. Állítólag múlt század elején építette egy iparmágnás, akitől aztán elvették a kommunisták, és előbb pártüdülőt, később tüdőszanatóriumot, végül árvaházat csináltak belőle. Azután jött a forradalom és szokás szerint nem változott semmi. Kíváncsian néztem a hatalmas elvadult parkot, amely körülvette a kastélyszerű, tornyocskákkal és vízköpőkkel díszített méltóságteljes épületet. Nem álltunk meg a főbejáratnál, hanem egy kaviccsal felszórt mellékútra tértünk. Pár percnyi zötykölődés után egy szürkére festett, emeletes ház előtt álltunk meg. Nyílt az ajtó és egy öreg, fehér köpenyes nő jelent meg. - Ő az? - kérdezte - A papírjai megvannak? - Persze. - válaszolta a sofőr. Kihajigálta a bőröndjeimet az autóból, a nő kezébe nyomta a dossziémat és köszönés nélkül bevágva maga mögött az ajtót, elhajtott. Ott maradtunk kettesben, a szállingózó porfelhőben. - Engem Ancanak hívnak, most elmegyünk a doktor bácsihoz, és azután elmondom az itteni szabályokat.
Az orvosi rendelő, kicsi, sötét és fertőtlenítőszagú volt. A "doktor bácsi" jó ötvenes, elhízott, borostás férfi volt. Izzadtság és valamilyen olcsó kölni szagot árasztott. Olyan furán mozgott mintha részeg lenne, vagy legalábbis nemrég még részeg lett volna. Nyitott, szürkés köpenye alól kilátszott szőrös mellkasa.
- Hogy hívnak?
- Ráduly Krisztina
-Mi? Hogy írják azt hogy Ráduly? Betűzzed! Ti se tudtok normális neveket használni - dohogott félhangosan. - Hány éves vagy?
- 14-et töltöttem három hónapja.
- Ok. Vetkőzz le és állj a mérlegre. Teljesen! - ordított rám, amikor látta, hogy a bugyimat és melltartómat magamon hagytam. Nagyon szégyelltem magam, olyan undorító volt, amikor mellém állt, hozzámért, amikor megnézte a súlyomat és a magasságomat.
- Kicsit sovány vagy, de itt majd felhizlalunk - vigyorgott és belemarkolt a fenekembe. Felkiáltottam, de úgy tett mintha észre se venné - Feküdj fel az ágyra és tedd szét a lábadat. Megnézzük jártak e már abba a kis aranyos puncidba.
Engedelmeskedtem neki, pedig utáltam magam érte, olyan jó lett volna elküldeni a fenébe, akár belé is rúgni egy jó nagyot, de nem mertem. Egyedül voltam, nem volt ki megvédjen.
-Milyen szép szőke kislány - motyogta magában, miközben végighúzza kezét a testemen - Édes kis pofi, kicsit nagy a szád, de az nem baj ... sőt. A melleid lehetnének nagyobbak, majd megnőnek. A combod, és a feneked formás. Sportolsz valamit?
- Táncolok - nyögtem egyre rémültebben.
Látom még szűz vagy. A barátoddal csak pettingelni szoktatok?
- Micsoda? Nincs barátom.
- Milyen kár. Egy ilyen szépség csak úgy parlagon ... majd ... majd most veszek egy kis vért és mehetsz. Anca, az igazgatónő elmagyarázza a szabályokat.
Fellélegeztem, végre vége, megfogadtam, megfogadtam, hogy, akármilyen beteg is leszek többé ebbe a rendelőbe be nem teszem a lábam. Ennél rosszabb már nem jöhet. Tévedtem.
A szobám ... szobánk, mert már hárman laktak benne, kisebb volt, mint az otthoni konyhánk. A hely legnagyobb részét az ágyak foglalták el, volt még egy kis asztalka, két szék egy nagy szekrény és a földön kifakult szőnyeg. A falakat együttesek poszterei és nőket, férfiakat ábrázoló szex képek borították. Hiába volt nyitva az ablak a falak valamilyen furcsa, meleg, undorítóan édeskés szagot árasztottak. Leraktam a csomagjaimat és szusszantam egyet. Az első pillanat, az első benyomás a legfontosabb, most derül ki milyen lesz itt a következő három évem.
- Ez itt Laura - mutatott az ajtó melletti ágyon heverésző festett szőkeségre. A lány feltápászkodott és átölelt - Szia kislány, remélem jó barátnők, leszünk.
- Azt te csak reméled - vihogott az asztalnál ülő
- Kuss Madalina! - kiáltott rá az igazgatónő. Közben Laura újra elnyújtózott az ágyon. Barna bőréhez, fekete szemeihez nem illett a szőke haj, de ha neki ez tetszik... . Hosszú, fehér trikója nem csak telt melleit, hanem lába közének fekete háromszögét sem takarta el. Mozgása, viselkedése leginkább a benzinkúti nőére hasonlított, de tekintetében volt valami rejtélyes, igéző, ahogy rám nézet meztelenebbnek éreztem magam mint a doktornál.
Vele ellentétben Madalina vidám és egyszerű lánynak tűnt. Alacsonyabb és teltebb volt, mint én, de egyelőre a zsírszövetei még azokon a helyeken rakódtak le, melyeket annyira szeretnek megbámulni a fiuk. Két csattanós rúzsos puszit kaptam tőle, majd még mindig vihogva a fülembe "súgta" - Vigyáz Laurával mert ő nagyon, nagyon szereti a kislányokat.
- Hallgass már el! - szakította félbe az igazgatónő - Gyere ide Ramona. Mondtam már, hogy öltőz fel rendesen. Így nem mászkálhatsz itt.
- Miért? - feleselt - Ki látna meg?
- Akkor is! Ne mutogasd magad, mint egy kurva! - Ramona erre elmosolyodott. Velem ellentétben ő már igazi nő volt, magas és izmos testét csak egy parányi fekete tanga fedte. Szép volt, és mégse, vonásait mintha baltával vésték volna az arcába, minden túl harsány volt rajta. Orrába és köldökébe piercinget hordott, testét tetoválások borították. Ahogy közeledett, önkéntelenül hátraléptem egyet. Látva ijedt arcomat elmosolyodott és megragadta a vállamat.
- Ramona a szobafelelős. Ő majd elmond neked mindent az itteni szabályokról. - hadarta Anca és becsukódott mögötte az ajtó.
Leültem az ágyra és Ramona elhelyezkedett velem szemben. Megfogta a kezeimet és mélyen a szemembe nézett
- Tudjuk, hogy ki vagy és miért vagy itt - kezdte - nem örülünk egy új szobatársnak, de ha rendes leszel, akkor nem bántunk. Megérteted?!
- Igen - nyögtem.
- Nálunk kétféle törvény van: a hivatalos, amit ha nem tartunk be megbüntetnek és a miénk, amit ha nem tartasz be kicsinálunk. Reggel 8-kor kelünk, tornászunk, aztán van a reggeli, tanulás, délután szabadidő, este tévé, 10-kor lefekvés. Nem szabad inni, cigizni meg hasonlok. Elszökni nem nehéz, de általában elkapnak, tehát itt kell maradnod. Az intézetben most 26 csaj van, de neked csak rám kell, hallgatnod, mert én vagyok a főnök. És most jönnek az igazi szabályok: itt a szobába minden közös, ruhák, kaja, cigi, pia, mindent megosztunk egymás közt. Neked mi parancsolunk, és azt kell, tenned, amit mondunk. Ha bárkivel, bármi bajod van hozzám, fordulsz és nem Ancához, az a szegény hülye úgy sem ért semmihez. Eddig világos?
- Igen.
- Bármi furcsát látsz, vagy hallasz, kussolsz. Ami nem tartozik rád, az nincs. Pasival már voltál?
- Még nem.
- Gondoltam - húzta el a száját - pedig már elég jó nézel ki. Hány éves vagy, 15- 16?
- Még csak 15. Én...
- Mindegy - vágott a szavamba - itt úgy sincsenek faszok. Annának a négyesből van műanyag játéka, egy pakli cigiért kölcsön szokta adni.
- De honnan lehet itt...
- Van pénzed?
- Igen, a táskámba. 400 lej.
- Hűha! - kiáltott fel Madalina - Akkor most...
- Kuss! A pénzed is közös. Ideadod az egészet, nálam van a kassza. Néha kiengednek minket a faluba sétálni, akkor lehet bevásárolni mindenfélét. Aztán meg - habozott pár pillanatig - ha nincs más lehetőség egy kis szívességért a doktortól is, lehet kérni ezt - azt.
A következő két órában szobatársaim kipakolták a bőröndjeimet, és egyenként felpróbálták a ruháimat. Szerencsémre legtöbbjük Ramonának túl kicsi, Madalinanak túl szűk volt. Laura is csak immel - ámmal válogatott, szerinte olyan öregasszonyosak voltak.
Nem is lett annyira rossz. Az ebédnél megismerkedtem a többiekkel, az egyik beállt elém a sorba, de Ramona meglátta és hátrapenderítette. Erre mindenki békén hagyott. Igazából az unalom volt a legborzasztóbb az egészben. A délelőtt még eltelt valahogy, a suli például baromira egyszerű volt, majd megírtam a házi feladatainkat (az enyémet és a szobatársaimat) és kész. Estig semmi. Tévét nem néztem, a lányokkal nem tudtam miről beszélgetni, ha tehettem vagy a könyveim között, ültem, vagy a parkban sétáltam. Hamar rájöttem, hogy az árvaház két részből áll: a kastélyban van a mintarészlege, aranyos kis gyerekekkel - ide hozzák a külföldi vendégeket, ha ellenőrizni akarják mire is, költik itt az EU pénzét, és vagyunk mi többiek, akikkel legfeljebb a doktor bácsi "törődik".
Az egyik magányos sétámon váratlanul szembe találkoztam Laurával.
- Szia. Hát te?
- Mászkálok.
- Egyedül?
- Igen
- Mindig egyedül - hozzám lépet és megfogta a derekamat - ez nem jó.
- Miért? - kérdeztem, olyan közzel hajolt hozzám, hogy láttam arcának minden kis szépségét és hibája, ajkait, hibátlan fogsorát és csodálatos szemeit.
- Mert mi csak együtt maradhatunk itt meg. Te nem tartozol sehová. Ramona addig fog téged megvédeni, amíg van pénzed. Ha elfogy, mi lesz veled? El tudod képzelni, mi történik azokkal, akiket kiközösítenek?
- De mit tegyek? Segíts, kérlek. Én...
- Tudom. - suttogta - te egy rendes lány vagy mi csak ribancok.
- Én nem így gondoltam - tiltakoztam - Nem akarok senkit megsérteni.
- Ez az igazság. 26-an vagyunk itt és te vagy az egyetlen, aki még nem kefélt, a te szüleid rendes emberek voltak, a milyeink... Róluk jobb nem is beszélni. Normális esetben szóba sem állnál velünk, velem, de most...
- Veled mindig szóba állnák - szakítottam félbe, a szemeiből áradó vágy elborította agyamat, talán egy pillanatig tétováztam, aztán hagytam, hogy ajkaim megérintsék az övéit. Az első igazi csók az életemben átszakította a nevelésem által emelt hatalmas gátat. Miközben nyelveink kicsit ügyetlenül egymásba gabalyodtak én átöleltem és magamhoz szorítottam forró testét. Nem tudom meddig tartott, de ö volt az, aki kibontakozott a karjaim közül.
- Látod, kezdetnek nem rossz. De a többiekkel nehezebb lesz.
- Nem érdekel - átkaroltam és (hogyan is mertem) megsimogattam kemény fenekét - soha nem éreztem magam ilyen jól. Kívánlak.
- Hangosabban, nem hallom!
- Kívánom Laurát! - kiáltottam - Megőrülök, ha hozzámért! Nem érdekel semmi. Taníts, meg kérlek. Olyan akarok lenni, mint ti. Nagyon rossz magányosan. Egyedül.
Kézen fogva mentünk vissza a szobába. Ramona rám nézett és elmosolyodott, amikor meg Madalina rágyújtott egy cigire én is kértem tőle egy szálat. Büdös is volt, köhögtem is tőle, mire végére értem a fejem is megfájdult de azért sem hagytam abba. Másnap ujjra próbálkoztam, harmadnap jött a harmadik, a negyedik nap a negyedik és ötödik. Olyan megnyugtató volt, ülni Laura mellett, beszélgetni a nagy semmiről a többiekkel és fújni a mennyezet felé a füstöt.
Napról napra jobban éreztem magam. Elvesztettem a régi életem, de kaptam helyette egy újat, egy izgalmasabbat, egy szabadabbat. A suliba egyszer oszi órán a szabadságról beszéltünk. Akkor nem tudtam pontosan meghatározni mi is az, most már igen. Szabadnak lenni azt jelenti, élvezni lehet az életet, Laura csókjait, meztelen testedet, nem félni attól, hogy mi lesz holnap, nem szégyellni semmit, ami örömet okoz neked. Nem csak a testem lett nőiesebb, hanem a vágyaim is egyre nőttek. Világosabb pillanataimba - ezek általában hajnalban voltak, még jóval reggeli és velük járó vitamintablettáim előtt - furcsállottam, hogy a suliba alig érdekeltek az ilyen dolgok most meg csak Laura szemei, meg ... Madalina puha mellei, meg ... meg Ramona istennői teste jár a fejembe. Szégyelltem magam, hogy még szűz vagyok.
Szextörténet ajánló:
Egy edzőtábori petting
A barátommal, őszintén szólva, megromlott a kapcsolatom. Én csalom őt, és minden valószínűséggel ő is engem. Ez utóbbiról nem szereztem még bizonyosságot, de igazából nem is érdekel, és nem rázna meg a tény. Felmerülhet az Olvasóban a kérdés, hogy minek is vagyunk együtt? Hát ez jó kérdés. De tudom, hogy nagyon rövid időn belül szakítás lesz a vége. Viszont most nem erről szeretnék írni.
Egy pornókarrier kezdete
Adél hátradőlt a székében, miközben átnézte az önéletrajzot. A nagyvállalat igazgatója volt, de minden munkája közül a gyakornoki jelentkezések jóváhagyása volt a kedvenc feladata.
-Lenyűgöző önéletrajz. Az külön tetszik, hogy a szabadidődben időnként közösségi jótékonysági munkát is végzel. - mondta.
Az íróasztal túloldalán Linda, egy aranyos külsejű....
Editke Londonban 2.
Barátnőmmel nyaralni voltam, egy kisebb városban, valahol London környékén. Nagyon szép hely volt, és kedvelték a turistákat is. Nagyon közvetlen, és kedves emberek vették körű a szállás helyet, ahol Editke, és én szálltunk meg. Editke nem beszél túl jól angolul, tehát mindent nekem kellett megcsinálni. Szobát kérni, kaját rendelni stb. Azt hiszem mi voltunk az egyetlen magyar turista a környéken.....
Maszti és aranysugár
Szóval, az akkori barátommal jeges volt a hangulat, és tudtam, hogy szakítani fogunk nemsokára, ezért kicsit szarul voltam. 1/2 9 körül volt, hazamenni még nem volt kedvem, viszont már sötétedett. Akartam valami “vadat” csinálni, ami kirángat ebből a lelkiállapotból. Megittam 2 sört még a kocsmában, ahol voltunk. “Sajnos” ott még elmentem pisilni, mikor megérkeztem a környékünkre, már bántam. Visz....
A Bika (első meleg élményem)
25 éves voltam, és bár még sosem voltam pasival, már egy ideje komolyan érdekelt a dolog. A dolgot tovább bonyolította, hogy akkoriban már jópár éve éltem együtt boldog hetero kapcsolatban egy lánnyal.
Egy szexuális témájú közösségi oldalon beszélgettem csávókkal. Fantáziálgattunk, szexchateltünk, de valahogy sokáig nem történt személyes kontaktus. Mindaddig így ment ez, amíg egyszer rám n....
egy régi munkatársnőmmel
Tehát az első 2001. vagy 2002. áprilisában történt. Ekkor már pár hónapja találkozgattam egy lánnyal, aki abban az irodaházban dolgozott ahol én is. Barátságnak indult, majd szép lassan eljutottunk az első csókig, ölelésig, simogatásig. Ez persze mind munkaqidőben, az egyik félreeső lépcsőházban, mert neki és nekem is párom volt, s a munkahelyen kívül nem igazán volt megoldható a találkozás. A név....